10.rész: Kibékülés
Saki-chan 2020.09.13. 00:14
Ameri és Ayato az este miatt kissé zavarban érzik magukat és ez cseppet sem jó. Kapcsolatuk elhidegülni látszik, ha nem lép valamelyikük. Vajon Ameri megbocsát Ayatonak tettéért?
Miután Kitaro és Ameri tisztázták a köztük lévő dolgokat, ismét ugyan úgy tudtak egymással beszélni. Nyugalom volt a házban és minden a megszokott kerékvágásban folytatódott. Csak Ayato volt kiben az érzelmek túlontúl felgyülemlettek. Még nem tudni pontosa miként érez valójában, de sejteni lehet. Amerit mindig megvédte, mely okot ad arra, hogy fontos a számára. A városban kiállt érte, pontosabban zaklatóit egy csókkal zavarta el, így Ameri megmenekült. Majd a konyhában cselekedett elhamarkodottan, mely feltüzelte Ameri érzéseit, kinek túl sok volt ez az egész. Este mikor nem bírt aludni, meghallotta Ayato hangját, ki látszólag egy rémálomban volt. Elsőnek azt hitte, hogy láza van, így borogatással akarta levenni. Azonban Ayato megragadta és az ágyba rántotta, majd mindenét csókolni kezdte. Testüket forróság töltötte el. Mikor Ayato be akart nyúlni a bugyijába, Ameri egy pofonnal fékezte meg...
- Mi a... - lepődik meg Ayato
- Uhm... - néz rá rémülten Ameri
- Ameri? Mi... - néz kérdőn maga elé
Ayato végignézett az alatta fekvő, majdnem meztelen Amerire, ki könnyekben törve ki lelökte magáról, majd kirohant a szobájából. A folyosón beleütközött a félálomban lévő Kitaroba, aki mikor észrevette hiányos öltözetét teljesen elvörösödött...
- Ameri! - fut ki a szobájából Ayato
- Hah? - néz csodálkozva Kitaro, majd hirtelen kapcsol - Te szemétláda! Tit tettél vele?! - húz be neki egyet
- Haaah?! - rémül meg Ameri
- Nem tudom miről beszélsz! - fogja állát Ayato
- Még is mi a fenét tettél vele?! - kapja el pólójánál a falnak szorítva
- Mi folyik itt? - riadnak fel a többiek
- Ameri, minden rendben? - veszi észre szakadt ruháját Saiji - Vedd ezt fel. - adja rá köntösét
- Mit tettél vele?! - kérdi dühösen Kitaro
- S-semmit!
- Egyértelmű, hogy valami csak történt, mivel halálra van rémülve és a pizsamája is erőszakra utal. - mondja Keito
- Én... - Ayato csak értetlenül áll a helyzethez
- Nem tett semmit. - mondja Aymeri
- De minden bizonnyal erőszakoskodott. - mondja Keito
- Igen. - hajtja le fejét zavarában
- Te rohadék! - esik neki újból Kitaro
- Elég ebből! Álljatok le! Nem csinált semmit sem. Csupán csak... - próbálja lenyugtatni a fiúkat
- Mindenki nyugodjon meg. Késő van már ehhez. Majd holnap mindent megbeszélünk. - szól közben Keito
- Hmm! - néz Kitaro mérgesen Ayatora
- Gyere, Ameri. Elkísérlek a szobádba. - öleli át vállát Saiji
- K-köszönöm.
Az eset után mindenki visszavonult aludni. Ameri még reszketett, meg volt ijedve. Tudta, hogy Ayato nem szándékosan tette, amit tett. Nem haragudott rá...
- Már minden rendben. Ha bármi történne, csak szólj.
- Rendben. Köszönöm, Saiji.
- Tudod... Ha egy nő olyan szexin öltözködik, mint te... Minden nap kívánatot éreznék iránta. - súgja fülébe
- Hah? - vörösödik el
- Aludj jól. - megy el
- Talán tényleg sokat mutatott a pizsamám. Jobb lesz, ha másikat veszek. - gondolja magában
Másnap reggel eléggé csendes volt mindenki. Ameri zavarban volt, mikor Ayatora nézett vagy amikor elé tette a reggelit. Ayato is hasonlóan érezte magát. Nem tudott Ameri szemébe nézni. Szégyellte magát. Még sosem volt egy nővel sem erőszakos. Kitaro ölni tudó tekintettel nézett rá. Dühös volt...
- Köszönöm a segítséget, Ameri. - töri meg a csendet Keito
- Igazán nincs mit. Megyek és... Hah? - csörren meg a telefonja - Halló? A-Azusa? - örül meg hangjának
- Haaah? - néznek meglepetten a fiúk
- Igen, minden rendben. Persze, nagyon köszönök mindent. Mindenki nagyon kedves. Yui is szeret itt lenni. Igen. - mondja a telefonba
Örült annak, hogy bátyja felhívta. Boldog lett a hangját hallva. A fiúk is elmosolyodtak, mikor látták mosolygó arcát. Kivétel Ayatot, ki elfordult. Ő nem gondolta azt, hogy ezeket mondják róla, hiszen bántotta...
Miután megreggeliztek, mindenki ment a dolgára. Ameri előkészült az ebédhez, rendbe rakta Yuit és kitakarított. Ayato szabadnapos volt, így a szobájában gubbasztott. Nem tudott volna Amerivel beszélgetni. Bár nem ártott volna bocsánatot kérnie. Nem jöttek a szavak a szájába...
- Mekkora idióta vagyok! Még nem is kértem tőle bocsánatot, pedig biztos nagyon meg volt rémülve. Az arca... - gondolja ágyán ülve feltett lábakkal, majd ahogy az Ameri arca eszébe jutott, belemarkolt a hajába - Vajon most mit csinálhat? - kérdi magától, majd felállva az ablakához sétál
Látta ahogy Ameri tereget, felsöpör és játszik a kislányával. Tetszett neki, ahogy ketten elvoltak. Yui egy igen tüneményes kislány volt. Lassan Ayato is lement. Gondolta eszik valamit. Finom sütemény illata töltötte be az egész konyhát. Félénken, de vett belőle egyet...
- Hmm... Finom. - néz lágyan maga elé
- H-ha szeretnél esetleg másikat, sz-szívesen csinálok. - mondja Ameri
- Hm? N-nem kell. Ez is nagyon finom.
- Örülök. - mosolyodik el
- Hm. Figyelj... A tegnap estéről...
- Mami, mami! Nézd mit fogtam! - mutat neki egy békát
- Yui. Hányszor szóltam, hogy ne fogj meg mindenfélét. - inti le
- Bocsi, mami. Máris visszaviszem a tóba. - vigyorog rá
- Rendben van. Játssz óvatosan. - ad neki egy puszit
- Aranyos.
- Hm?
A kislányod. Nagyon, aranyos.
- Igen, az. Szeret mindent felfedezni. - mosolyodik el
- Tudok valamiben segíteni? - kérdi
- Öhm.. A létrát hol tartjátok? - kérdi
- Hm? A létrát?
- Igen. Láttam, hogy néhány ablak nagyon piszkos. Gondoltam lemosom őket.
- Gyere, megmutatom. Ha szeretnéd, szívesen segítek. Úgy sincs más dolgom.
- K-köszönöm.
Ayato segített Amerinek az ablakok lepucolásában, így gyorsabban végeztek. Már csak a terasz ajtajai maradtak vissza. Azokat együtt takarították le. Könnyebb meló volt, mint a magasabb ablakok. Meleg idő volt, így minden nagyon gyorsan felszáradt. Ideális volt eme munka elvégzésére. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem, csak mosták az ablakokat... Egyszer csak Ameri megbotlott a vizes vödörben, de Ayato elkapta és együtt estek el. Elvesztették egyensúlyukat. Ameri lett felül. Nagyon közel voltak egymáshoz, szinte majdnem összeért a szájuk. Mindkettejük szíve egyre hevesebben kezdett verni...
- S-sajnálom. - száll le róla gyorsan Ameri, majd elpirul
- Nem ütötted meg magad? - kérdi Ayato felülve
- N-nem. - válaszol neki teljesen elpirulva
- Itt a lehetőség bocsánatot kérned. Rajta! - buzdítja magát Ayato - Ameri én... Nagyon sajnálom a tegnapit. Nem tudom mi ütött belém. Csupán nem voltam magamnál és...
- Semmi baj. Nem tettél semmi rosszat. Most jobb, ha...
- Várj! - kapja el csuklóját
- Hah?
Ayato magához húzva, megölelte. Egy hirtelen jött reakció volt csupán, mely megnyugtatta Amerit, hogy tőle nem kell félnie. Sosem ártana neki. Néhány percig úgy maradtak, majd lassan felálltak. Mind a ketten nagyon zavarban voltak... Kicsivel később az ebédet készítették össze a többieknek, kik hamarosan haza is érnek. A légkör jobb lett, elszálltak a gondok. A többiek csodálkozva vették észre, hogy Ameri és Ayato már cseppet sem haragszanak egymásra a tegnap történtek miatt. Boldogabb légkör ragyogta be a konyhát. Persze ezt egyikük sem tette szóvá. Ayato úgy is tagata volna, hogy kedves vele... Egy jó ideig nem történt semmi említésre méltó. Ameri lányával egyre jobban beilleszkedett a fiúk közé, kik mindent elkövettek, hogy boldog és gondtalan élete legyen nekik... Ayato egyre többet gondolkodott azon, hogy hogyan is viselkedjen Amerivel, kit egyre jobban kezd megkedvelni...
Egyik nap Ameri az újságot böngészte, mikor egy igen ígéretes munkát nem talált benne. Úgy érezte neki is be kellene adnia a ház kasszájába, mivel folyton a fiúk vásárolnak be nekik. Kezdte zavarni a dolog. Mikor Keito vigyázott a lányára, elszaladt az állásinterjúra. Kicsit félt, de bátran állt a dolog elébe. Mindenkinél jobban szerette volna megszerezni az állást, mely egy kávézóban volt. Szépen ki volt öltözve...
- J-jó napot. Az álláshirdetésre jelentkezem. - szólal meg
- Óh! Üdvözlöm. Jöjjön velem. - vezeti hátra az irodába - Kérem foglaljon helyet. Volt már valaha felszolgáló? Dolgozott már valahol? Nálunk nem nagy gond a tapasztalatlanság. Szívesen segítünk beilleszkedni. - mosolyog rá kedvesen
- Én... Még sosem dolgoztam. - válaszol félénken - Tudja van egy kislányom, akit nem tudtam csak úgy rábízni másra.
- Óh? Szóval van egy kislánya? Pedig milyen fiatal. Persze ezzel nincs semmi baj. Gondolom, akkor egymaga neveli.
- I-igen.
- Hm. Sok nővel előfordul ez manapság. - mondja - Nem lenne gond, ha tegeződnénk? Hiszen úgy mindig jobb a beszélgetés. A nevem Konoha Mizuho.
- Yoriko Ameri vagyok. - mutatkozik be
- Ameri. Ameri-chan. Aranyos név.
- K-köszönöm.
- Hívj nyugodtan Mizuhonak. - mosolyog rá kedvesen
- R-rendben.
- Lássuk csak. Az önéletrajzodon látom, hogy semmilyen tapasztalatod nincsen, de te mégis eljöttél. Ez tetszik! - kacsint rá - Van pár jelentkező, kik szintén nagyon szeretnék az állást. Szóval kicsit még várnod kell. Estére visszahívlak, ha meg lesz a végeredmény.
- R-rendben van. Köszönöm. - megy el - Remélem összejön, mert jó lenne. Jelenleg semmiből sem tudnám Yuit eltartani és örökké nem maradhatunk a fiúk nyakán.
Miután végzett az állásinterjúval Kitaro eljött érte, hogy hazavigye. Szurkoltak neki, hogy megkapja az állást. Tudták, hogy nagyon szeretné. Még, ha csak egy felszolgálói állás, neki igen is fontos. Vacsoránál megvitatták, hogy hogyan vigyázzanak majd Yuira. Bölcsődébe még nem akarta Ameri beíratni, mert túl kicsinek vélte. Tudta, hogy a fiúk jó gondját viselnék távollétében. Hiszen nagyon szeretik egymást. Ráadásul nekik sem volt gond vigyázni rá... Eljött az idő és Mizuho már hívta is. Bizakodva vette fel a telefont. A fiúk feszülten figyelték...
- H-halló? Igen. Értem. Értem. Rendben van. - mondja, majd leteszi
- Na? - néznek érdeklődve a fiúk
- Megkaptam az állást! - mondja ki boldogan
Folytatjuk!
|