|
3.rész: The evil strikes
Saki 2013.03.24. 14:11
"Tyson segíteni akar a farkas lánynak, de közben nem akarja, hogy erről nagyapja tudomást szerezzen. Ha meglátná náluk ismét kidobná, amit nem szeretne. Sok veszély leselkedik rá, jobb ha mellette van. Igyekszik mindenben támogatni és segíteni. Ismét harcba bonyolódnak, melynek kimenetele nem épp úgy sül el, ahogy azt vártuk volna. Nagy baj lesz!"
3.rész: A gonosz lecsap
Tysonéknak új osztálytársa lett, ki eléggé hamar észre vette a városban bujkáló farkas démont. Követve őt, lecsapott rá. Harcba bonyolódtak egymással, melyben egyikük sem kímélte a másikat. Mysel, az új lány, különös erővel bír. Tudott a szélnek parancsolni. Hatalmas erővel támadt rá a farkas lányra, ki szintén erőteljesen válaszolt vissza. A lányok keményen küzdöttek. A harcnak csak egy győztese lehetett. Mysel alul maradt. Tysonnak közbe kellett avatkoznia, nehogy elfajuljanak a dolgok. Mysel cseppet sem örült vereségének....
- Mysel, várj!
- Hm? Mire?
- Ügye nem mondod el, hogy ő itt van?
- Hm. Ha a katonaság tudomást szerez róla, biztos vagyok benne, hogy végeznének vele. Rosszabbik esetben tudósok alanyává válhat.
- Szóval nem beszélsz róla?
- Biztosíthatlak róla, hogy nem.
- Köszönöm.
- Ugyan. Még látjuk egymást, Démon.
- Hm? - néz csodálkozva a farkas lány
Mysel elment. Jobbnak látta, ha kipiheni magát. Tyson és a lány haza mentek. Nagyapa nem tartózkodott otthon, így nem tudta, hogy más is van náluk, unokáján kívül. Tyson ellátta a lány sérüléseit....
- Így jó lesz? Remélem, nem fájnak.
- Hm?
- Fura, hogy nem bírsz beszélni. Talán senki sem tanított meg a kommunikációra?
- Hm?
- Szóval nem igen érted, miről is beszélek. Sebaj. Majd csak meg tanulsz beszélni a nyelvünkön.
Mond csak...Mi a neved?
- Hm?
- Hogy hívnak? Én Tyson vagyok. És te?
- Hm?
- Mi a neved? Tudod...ahogy szólítani szoktak.
- Ühm...
- Ha? Most meg hová mész?
Hirtelen felpattant az ágyról és kiugrott az ablakon. Nem sokkal később pár dologgal a kezében tért vissza. Tyson nem értette. Ledobott elé öt különböző tárgyat. Nem tudta mit akar ezzel. A lány sorban letette őket és egyesével rájuk mutatott....
- Ha? Mik ezek? - néz csodálkozva
Dió, iris, levél, eper, narancs? Ha? - nézi őket
Olvassam össze őket, vagy...D, i, l, e, n...Dylen? A te neved, Dylen?
- Ühüm. - bólogat igennel
- Szóval, Dylen. Szép neved van. Legalább most a neveden tudlak szólítani. Ez már haladás.
- Hühm. - mosolyodik el
- Furcsa lány vagy te. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha megismerek egy hozzád hasonló lényt.
Ha? – hall valamit lentről
Úgy hallom, megjött a nagyapám. Jobb lesz, ha most mész. Nem örülne, ha meglátna.
Még mindig mérges rám a tegnapi kiszökésem végett.
Dylen gyorsan kiugrott az ablakon, majd a hátsó udvar mögött lévő erdőben bújt el. Ott nem nagyon jár senki, így nyugodtan lehet a fák közt rejtőzve. Úgy is mindig az erdőben élt….
Ivott a közeli tóból, majd megmosta arcát. Kicsit felfrissült. A tóból egy vízesés folyt lefelé, mely hangos robajjal járt, ha valaki a közelében volt. Lassan odament, majd lenézett a mélybe. Ahogy megfordult, egyszer csak egy váratlan illető jelent meg mögötte….
- Buh!
- Ah? – esik hátra
- Végre, csak megtaláltalak. Nem könnyű a szagod révén rád találnom. Bár gondolhattam volna, hogy az erdőben vagy.
- Hm. – áll be harci pózba és morog rá
- Na mi az? Talán harcolni akarsz? Állok elébe! Hisz pont azért jöttem!
Egymásnak estek. Az idegen kemény harcosnak látszott. Hosszú, hegyes fülei voltak, villás farka és fekete ruhája. Nem látszott embernek. Épp ellenkezőleg. Egy Démon volt, ki nem látszott barátságosnak sem. Szemei sárgák voltak, tekintete pedig rossznak és gonosznak mondható. Egy fényben úszó lánc félével támadt rá Dylenre. Olyan volt, akár az ostor. Könnyen el tudott ugrálni előle. Mind a ketten villám gyorsan mozogtak. Alig lehetett látni őket….
- Előlem nem menekülhetsz el! Az enyém vagy!
- Hm?
Dylen hátra ugrálva próbált védekezni fegyvere ellen, mely a feje előtt suhant el. Ahogy ugráltak Dylen hirtelen megbotlott egy letört faágban. Amint elvesztette egyensúlyát, a fényes lánc elkapta. Meg volt kötözve. Egyszer csak fekete áram cikázott végig a láncon és hatalmas erővel rázta meg. Fájdalmában felordított. Térdre rogyott és elterült a földön, arccal lefelé….
- Nem vagy olyan erős, mint azt gondoltam. Azt hittem nehezebb ellenfelem leszel. Nagyot tévedtem. Szánalmas.
- Hmmm… - morog
Mérges lett, majd erősen koncentrálva igyekezett a fogságból kiszabadulni. A láncok egyre jobban szorították, ahogy szabadult volna. Támadója úgy tűnt legyőzte, ám ekkor Dylen démoni ereje segítségével elszakította a láncot, melyek úgy hullottak a földre, akár a cérnaszálak….
- Ha? Mi a…?
- Jáh! – rúg felé
-"Hogy tudott kiszabadulni? Hiszen a láncaim elszakíthatatlanok! Ez a lány nem olyan gyenge.
- Jobb lesz vigyáznom vele."
Megint egymásnak estek. Már a vízesésnél voltak. Dylen támadója ezt észre vette és ki akarta használni az alkalmat. A szikla széléhez tolta, majd mikor kellő közelségben állt, beleütötte. Dylen a mélybe zuhant. A Démon elégedett mosollyal nézett, majd eltűnt. Tyson mit sem tudott erről. Otthon takarította a házuk udvarát. Ez benne volt a büntetésében. Nagyapa közben finom, zöld teát fogyasztott el a ház előtt ülve. Közben kis unokáját figyelte, hogy rendesen ellátja a kiszabott feladatot… Az idő gyorsan pergett, hamar besötétedett. Lassan az első csillagok kezdtek felragyogni a sötét égbolton. Ma szép, nyugodt estére számíthattak. Tyson zuhanyozott, míg valami az erdő mélyéről házuk falai közé hatolt be. Lábnyomok vezettek a fák közül egészen az emeletig. Minden egyes lábnyom vízből állt össze. Nagyapa elkészítette a vacsorát. Szólni akart unokájának, mikor megpillantotta a félig ember, félig farkas lábnyomokat….
- Ez a gyerek! Mondtam neki, hogy ne hozzon be állatokat a házba.
Tyson! Tyson!
- Hm? I-igen nagyapa? Épp zuhanyoztam.
- Mondtam, hogy tilos állatokat behoznod, nem de?
- Hm? Állatokat? Igen, de…
- Akkor most azonnal vezesd elő mit is bújtatsz.
- Ha? De…Én nem rejtegetek semmit sem.
- Akkor mik ezek a lábnyomok? – kérdi mérgesen
- Én nem…Ha? – nézi csodálkozva a lábnyomokat
"Ember és állati lábnyomok? Dylen itt van bent.”
Öhm…izé…Nem rejtegetek semmit vagy senkit. Csak hülyéskedtem kicsit a vízzel. He, he…
B-bocsánat nagyapa. Ígérem, feltakarítom.
- Remélem is. Előbb most fel, majd gyere vacsorázni.
- Rendben nagyapa. Máris! Csak felöltözök.
- Hm.
Nagyapa furcsának találta unokája viselkedését, de nem akart vele foglalkozni. Visszament a konyhába, hogy megvacsorázzon. Tyson gyorsan felrohant a szobájába, hátha megtalálja Dylent. Azonban sehol sem volt. Gondolta elment. Elmosta a vizes lábnyomokat, majd csatlakozott a nagyapjához. Evés közben többször körbe nézett a helyiségben. Nagyapa nem kérdezte, hogy mit vagy kit keres. Ahogy ettek Tyson leejtett véletlenül egy almát, ami begurult az asztal alá. Mikor lehajolt érte, már csak a csutkáját vélte felfedezni. Csodálkozva nézett. Mikor felemelte fejét egy kezet pillantott meg, ami a többi alma után nyúlt, mely az asztalon lévő tálban volt….
- Öh?
- Hm? Ülj vissza és fejezd be a vacsorát.
- He, he… Rendben nagyapa.
"Ha meglátja, nekem végem!”
Hupsz! Leejtettem a villám, jobb, ha felveszem.
Dylen, mit keresel itt? Mért vagy csurom vizes? Na mindegy.
Gyorsan osonj vissza a szobámba, csak nagyapám ne vegyen észre.
- Hm? – néz csodálkozva
Megvan, megtaláltam a villámat.
- Menj gyorsan! – hessegeti
- Fejezd be az evést, hogy elmosogathass.
- Jól van, nagyapa.
Később, vacsora után…. Tyson szépen elmosogatta a piszkos edényeket, evőeszközöket és tányérokat. Majd azon nyomban sietett fel az emeletre Dylen után. Nagyapa ez alatt az udvaron locsolta a virágait. Csendes estének ígérkezett a mai, csak pár kutya ugatását lehetett hallani a távolból….
- Most majdnem sikerült lebuktatnod, tudod? Ah… - sóhajt
- Hm? Ah?
- Hm. – komolyodik el
Melletted nem lehet unatkozni. Ha?
Ahogy ezt kimondta, furcsa zajra lettek figyelmesek, mely megtörte a sötétség nyugalmát. A kutyák ugatása is abbamaradt. Dylen végig az ablakon bámult kifelé, komoly tekintettel. Érzett valamit, ami semmi jóval nem kecsegtetett. Gonosz jelenlétét érezte, mely egyre jobban közeledett eléjük. Jobb elkerülni a démokonat, ha nem vagy képes szembe szállni velük. Dylen pedig képes volt, így azon nyomban a nyomába eredt….
- Mit érzel Dylen?
- Hmmm… - morog, majd megiramodik
- Dylen!
Azon nyomban kiugrott az ablakon és futott a gonosz lény nyoma után, mely ár olyan közel volt, hogy komoly veszélyt jelentett. Tyson is utána ment. Nem akart otthon ülni és azon tanakodni, mit is érezhetett. Kíváncsi volt….A lény egészen a város belsejébe vezette, ahol sok ember élt. Nagy rombolásra számíthattunk és sok sebesült emberre, ha nem állítják meg a különös lényt….
Egy hatalmas Démon csapott le a városra. A sötétség leple alatt támadt, mely kedvező számára. Dylen előhúzta tőrjeit, majd a lénynek rontott. X alakban a mellkasába vájt, majd fejbe rúgta. A csak nem 5 méteres Démon eldőlt, s nagy fájdalmakkal kiáltott fel. Dühös lett és visszatámadt. Igyekezte péppé verni kicsiny ellenfelét, aki gyors volt, mint egy mókus. Cikázva jelent meg egyik helyről, a másikra, amit képtelen volt követni. Csak kapkodott utána ide-oda, de sehogy sem bírta elkapni. Dylen a Démon lassúságát kihasználva mögé került és tarkón szúrta, aki majdnem Tysonra zuhant rá….
- Jááááh! – fut el Tyson a lénytől
- Hm. Szóval nem haltál meg. Ettől majd meg fogsz!
Hirtelen az a Démon jelent meg Dylen mögött, aki délelőtt megtámadta az erdőben. Ahogy oda fordult hozzá, az megcsókolta. Szemei összeszűkültek, majd egyszer csak eszméletét vesztette. A Démon csók közben mellkasba szúrta száj nevű fegyverével. Tyson rémülten vette észre a vérben úszó fegyvert és a földön fekvő Dylent….
- Hah?
- Hm. Most már nem fogsz felállni. Jó mulatást.
- Te…! – ront rá Tyson egy vascsővel
Ahogy lesújtott a Démon eltűnt a helyszínről. Tyson gyorsan ölbe vette a lányt, majd haza futott vele. Halkan felvitte a szobájába, majd ellátta mély sérülését. Sajna azonban abból dőlt a vér….
- A fenébe! A fenébe! Dylen kérlek, ne halj meg!
A fenébe, nem tudom megállítani a vérzést!
- Had segítsek.
- Ha?
Egyszer csak nagyapa jelent meg szobájában, ki a vérnyomokat követte. Letérdelt a vérző lány elé és végig mérve sérülését, Tysont tűért és forró vízért küldte. Próbálta menteni a lányt….
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
