Az ember mindig szeret alkotni, mi már csak ilyen lények vagyunk. Van, ki nagyot és aki kisebb dolgot csinál. Hihetetlen mennyi mindnet vagyunk képesek alkotni. Ha szenvedéllyel csináljuk, bármire képesek vagyunk. Akaraterő, elszántság és önbizalom. Ezekkel olyan erőd lehet, mely nem sok embernek van meg. Mindenki más és más, különbözünk.... Én sosem tartottam magam és nem is fogom tehetségesnek tartani. Több a hibám, mint azt valaha is gondoltam volna magamról. Kiskoromban hamar elvették az önbizalmamat, így visszahúzódó lettem. Mindig is egy külön világba képzeltem magam, melyben olyan szereplők vannak, kik nem bánthatnak és szeretnek. Mindneféle érdekelni kezdett és ezt-azt gyűjtögettem. Sajna mikor elhagytam a szülői házat kevés dolgom maradt meg gyerekkoromból. Csupán annyi, melyet magammal tudtam vinni. Valahogy más voltam és nehezen viseltem a kritizálásokat. Bár, szerintem kicsiként ez nem igazán zavart anynira, mint most felnőtt fejjel. Az álmodozásban és a rajzolásban találtam menedéket és az nyugtatott meg. 16 éves koromig nem is volt olyan személy, kivel tudtam volna hasonlulni, így egymagamban rajzolgattam és találtam ki különféle történeteket. Ezek pedig egyre jobban és jobban kialakultak a fejemben és igyekeztem leírni őket. Elsőnek papíron, füzetbe írva. Majd a rajzok nem, de a történetek a számítógépen jelentek meg és inkább begépeltem, majd ott is írtam meg őket. Hosszadalmas munka és sok hibát ejtő, míg kézzel írva csak egy radírba kerül (vagy hibajavítóba). Na, de ha komoly hobbiról szeretnék mesélni, az 16 éve koromban kezdődött. Első karakterem egy "Dilen" nevű lány volt (később Y-nal lett írva a neve). Vele kezdetben nem írtam történetet, de viszont sokat rajzoltam le. Kicsivel utáta jöttek a különféle történetek, kezdve az Őrzőkkel. Majd jött a Varázs Macskák, (befefejezett, de pár rész elveszett) melyet 2 uncsitesómmal alkottunk meg közösen.... Majd jött a többi sorban. Mivel tanultam még és utána jött a szakma, így nem igazán vetettem beléjük sok energiát és későn írtam is meg őket. Bárom. Akkor kellett volna megírnom őket és akkor jóóó sok történetem lenne készen. Na, de késő bánat. 18 évesen lett egy komoly kapcsolatom, így még kevesebbet fogllakoztam a hobbimmal. Majd, mikor anyukává lettem, ismételten háttérbe szorultak a dolgok. A gyerek az első, szokták mondani.... Mindig is imádtam azt, amit csináltam. Sajnos most már ott tartok, hogy szeretnék ezzel teljes mértékben felhagyni és a terveinket megvalósítani ahhoz, hogy egy ideális családi környezette biztosítsunk magunknak. Szép ház, szép kert és udvar. Na és ideális anyagi helyzet, ami jelenleg ingadozó.... Láttam sok ismerősömet megváltozni, persze nem élőben, hanem így visszatekintve a profiljukra. Van, aki furcsa lett és ellentéte annak, aki akkor volt, mikor ismertük egymást és tartottuk a kapcsolatot. Van, kit irigylek, hogy milyen jó neki és tuti nagyon boldog (persze a látszat néha csalhat). Mikor túlcsordul bennem a sok-sok érzelem, akkor kifakadok és ez segít megnyugodnom, mondván: Nekem is lesz jobb életem. Első lépés sikeres lett, miután lett egy saját otthonunk. Most ennek az otthonnak a kialakítása zajlik egy 5 éves tervben. Reménykedjünk benne, hogy sikerül.... Na, de eltértem attól, emlyet igazán ki akartam írni ide a főoldalra, hogy tele legyen már írva ez a drága rész itten, mert zavar az a fránya üresség az 5 évvel ezelőtti szövegem alatt! Szóval... A rajzolással kiélheted a kreativitásodat és a művészi lelkedet. Bárhogyan is készíted el azt a művet. Rajzolva, festve, számítógépen vagy zsírkrétával, esetleg filccel. Én sajna festésben béna vagyok, így hanyagoltam. A körvonalak követése és egy adott rajz lerajzolása (másolása, ha za jobban tetszik), nagyon megy. Csak követem a körvonalakat. Én a kezdetektől az a "átalakítom" fajta alkotó vagyok. Tegyük szebbé, érdekesebbé és kreatívabbá. Ha értitek mire is gondolok. A történetekben pedig elsőnek nem írtam semmi olyat, mellyel még magamat is zavarba hozom. Most meg mrá jöhetne is az a bizonyos korhatár rá. De azért ne túlozzunk, nem szoktam részletesen kifejezni egy-egy aktus lépéseit, hogy mit csinálnak éppen. Azért igyekszem mindig átélően leírni mi-hogyan néz ki, hol vannak és hogyan csinálják. Nem arra gondolok. Inkább a harcokra és a mozdulatokra, támadásokra. Remélem mindig sikerült éreztetnem, hogy miylen is az a bizonyos szitu. Megjelenik az olvasó előtt az a bizonyos jelenet és bele tudja magát képzelni. Nem tudhatom, csak reménykedem benne. Én igen. Na, de ez természetes, hiszen én vagyok az írója. Sokszor el is szoktam magam nevetni, mikor egy nagyon vicces szitut írok le éppen. He, he... Ha visszagondolok rá is elkap a nevetés.... Sikeresen elértem az oldal aljára és közben észrevettem, hogy ha kicseréled az idei évszám 9-es számát a január hónap 0-jával, majd a jelenlegi hónap és nap helyetcserélnek, akkor ezen a napon írtam ezt a bejegyzést. Ezt muszáj volt megemlítenem! Szeretném lezárni és köszönetet nyújtani mindenkinek, ki követett és kommentelt. Ez volt az én kis oldalam tele az álmodozásaimmal. Nem sok, de ennyire futotta. :) 

2019.01.04.

További szép napot!