|
4.rész. Győzd le Önmagad!
Saki-chan 2023.10.27. 16:51
Reinek meg kell küzdenie devil énjével, ki nem egy könnyű ellenfél a számára. Mondhatni a legerősebb. Hisz tudja minden mozdulatát és nincs semmi, amivel meglephetné. Le kell győznie vagy, ha nem akkor mindennek vége. Vajon sikerül szembe szállnia legnagyobb félelmével?
A harmadik részben mindenki Rei nyomába ered, hogy megakadályozza, hogy bárkinek is baja essen miatta. Angel az, ki nem tudván arról hogyan is viselkedik, összetalálkozik. Elütve autójával, szól a többieknek, kik azonnal figyelmeztetik. Rei rátámad, de Yanagi időben ér oda. Sikerül elmenekülnie, de követik. Már majdnem haza tudnák vinni, mire Rei kiüti Yanagit és így nyoma veszik. Később Reikaék véletlenül megpillantják a parkban, így azonnal akcióba is lépnek. Kai beteleportál vele az INEG gyakorló pályájára, mely börtönéül szolgál. Egy csellel azonban átveri Lillinet és sikerül kiszöknie. Azonban mielőtt el tudná hagyni a házat, megállítják. Apja is jelen van eme történéseknél, kit láncaival ejtett foglyul. Most itt az idő, hogy Rei megküzdjön önmagával és legyőzze a benne felerősödött devilt. Ha nem, elbukik és ő lesz hatalmon...
- Itt az idő, hogy végre igazán szembe nézzek veled! - gondolja határozottan Rei - Ha most nem győzök, akkor vége mindennek. Ezt pedig nem fogom hagyni! Minden rajtam múlik. Csak rajtam. Senki sem segíthet, míg le nem győzöm. Egyedül maradtam. Vajon képes leszek szembe szállni vele és legyőzni? Mindenképp!
Rei elméjében volt a megmérettetés. Egy sötét helyen, melyet devil énje uralt. Nem volt ott senki, csak ők ketten. Rei tudta, hogy most eljött a csata, melyre mindig is számított. Mely időszerű volt és meg kell nyernie ahhoz, hogy erejét uralni tudja. Devil énje erősebb, ravaszabb és gyorsabb. Viszont őt sem kell félteni. Meg van a maga ereje és képessége ahhoz, hogy szembe tudjon nézni sötét felével...
- Hmm... Szóval készen állsz arra, hogy megküzdj velem? - kérdi devil énje
- Igen! Itt és most el fog dőlni ki az erősebb! - válaszolja határozottan Rei
- Kár rám pazarolnod az erődet. Úgy is tudjuk, hogy én fogok győzni. Mindig én győzök. - mosolyodik el önelégült mosollyal
- Ez nem igaz!
- Oh, valóban? - jelenik meg hirtelen mögötte, melytől Rei megijed - Akkor mi volt az az eset, mikor egy egész iskolányi diákot mészároltunk le? Tanár, diák... egykutya. Mind holtan végezte. Tocsogtál a vérükben és élvezted. Hmm... - nyalja meg szája szélét
- Ez nem igaz!
- Pedig az nem csak én voltam. Te is részt vettél benne. Mindketten élvezettel boncoltuk fel azokat a haszontalan testeket. Eséjük sem volt. Egyesek pedig hogy könyörögtek az életükért, de mi nem kegyelmeztünk.
- Elég! - kiált rá mérgesen
Ahogy Rei mérges lett, láncai erősebben szorították apja testét, mely aggodalomra adott okot. A többiek tudták, hogy a devil fölényben van és erősebb. Le akarja győzni Reit, ki most sebezhetőbb. Viszont, ha ő győz, esélyes hogy apjának befellegzett. A láncok szét fogják marcangolni...
- Gyerünk, Rei! Nem adhatod fel ilyen könnyen. Ennél te sokkal erősebb vagy. - gondolja Yanagi
- Hmm... - néz komoly arccal Kousuke
- Ha a devil győz akkor... - néz aggódva Lilline
- Nem. Rei fog győzni. Tudom. Bíznunk kell benne. - mondja Keiko
- Mindenképpen neked kell győzni, Rei. Bízom benned. Mind bízunk benned. - gondolja Angel
Rei nagyon mérges volt. A devil énje direkt ezt akarta elérni. Minél jobban fel akarta húzni, hogy fölé tudjon keveredni és ezzel harc nélkül győzhesse le. Hisz a csatát nem csak erővel lehet megnyerni. A devil most úgy érezte nyeregben van és könnyen manipulálhatja Reit és elég egy eset és fölé kerekedve vethet véget a harcuknak, mely még el sem kezdődött igazán...
- Nicsak, nicsak... Tán nem mérges lettél?
- Nem az én hibám volt. Te voltál, ki kitörve belőlem megölted azokat az embereket. Nem én vagyok a felelős a halálukért.
- Lényegében igen, én csak rásegítettem. Viszont élvezted, ezt ne tagadd.
- Nem. Sosem élveztem.
- Hmm... Tudom, hogy azért nem iszol vért, hogy én ne tudjak elő bújni. Pedig hiba. Velem bármit megnyerhetsz. Hisz gyakorlatilag halhatatlanok vagyunk. Ahogy egyre idősebbek leszünk, erőnk nő és nem lesz olyan sérülés, mely be ne forrna. Ezt te is érezted. Akkor mért nem hagyod, hogy feletted uralkodjak? Hogy én szabhassam meg mikor mit csinálj és kivel?
- Nem! Ezt soha nem fogom megengedni! - azzal hirtelen előrántotta jég kaszáját és rá támadt, ki azonnal elugrott előle
- Pedig jobb lett volna, ha azonnal behódolsz, így elkerülöd a végzeted. Azaz engem! - azzal egy sötét kaszát hívott elő és ellen támadott
A két kasza csak úgy szikrázott, ahogy egymásnak ért. Mintha csak fémből lettek volna. Többször össze-összecsaptak velük. Mindketten egyenlő ellenfeleknek látszottak. Devil Rei hirtelen eltűnt, majd Rei mögött megjelenve hátba szúrta. Ekkor apjukon lévő láncok szorosabbá váltak. Rei felkiáltott, majd térdre rogyott. Megpróbálta összeszedni magát. Tudta, ha elbukik, mindennek vége...
- Te én vagyok. Tudom minden mozdulatodat. Minden trükködet. Mindent rólad. Hogyan támadsz, védekezel és minden mást. Ellenem nem tudsz újat bemutatni.
- Oh, valóban?! - azzal hirtelen egy jég ököl emelkedett ki a föld alól, egyenesen a pofájába
Devil Rei elvágódott, de mielőtt földet ért volna, egy másik ököl is behúzott neki. Rei azonnal újra támadott, nem hagyta felállni vagy reagálni. Kezébe egy jég kalapácsot varázsolt, majd ellenfelére csapott, ki a földön feküdt...
- Azt hiszed, ilyen könnyen legyőzhetsz?
- Ha? - veszi észre, hogy eltűnt
- Akkor nagyon tévedsz! - csap le rá a levegőből
Rei gyorsan elhátrált támadása elől, majd a magasba ugorva, lábával rúgta fejbe. Látszott, hogy a devil egyre mérgesebb és mérgesebb. Rei nem állt le. Karate mozdulatokkal csaptak össze. Nem kímélték egymás végtagjait. Majd újból elő kerültek a kaszák. Erőteljes csapásokkal támadtak egymásra. Rei tudta, hogy muszáj lesz olyan lépéssel elődrukkolnia, mely meglepheti ellenfelét és térdre tudja vele kényszeríteni...
Hosszú óráknak látszó harcnak látszott. Mindenki feszülten várakozott, nem tudván mi folyik most Reiben. Képes-e legyőzni legnagyobb ellenfelét, saját magát vagy nem. Idegörlő várakozás volt, melynek nem látszott még győztese. Rei apja meredten állt, nem engedte el lánya fejét, ki láncaival továbbra is fogságában tartotta...
- Add fel! Nem győzhetsz ellenem! Én vagyok és mindig is én voltam az erősebb!
- Tévedsz! Azért maradtál mindig alul, mert képes voltalak visszaszorítani! - mordul rá Rei
- Igazán? Akkor ez mi?! - mutat meg egy rossz emléket
- Hah?!
Rei maga előtt látta, hogy devillé változva végigszalad az iskolán. Mindenki, ki elébe tévedt, karmaival széttépte. Úgy rohant végig a folyosókon, mint a szélvész. Tört, zúzott és lemészárolta a diákokat és a tanárokat is, kik sikítozva menekültek életükért, de nem voltak elég gyorsak. Senki sem mert szembe szállni vele. Rei elszörnyedve nézte végig az előtte lejátszódó képsorokat. Szemei összeszűkültek, majd térdre rogyott...
- Látod, látod... Mi szörnyek vagyunk. Egy megfékezhetetlen szörny, ki bárkivel képes végezni, ki útjában áll.
- Nem... Ez nem igaz...
- Láttad mindezt. Ott voltál. Mért kételkedsz a szavaimban? Ezek a te emlékeid is.
- Nem vagyok szörnyeteg! - mordul rá, majd egy jégtőrrel átszúrta mellkasát
- Mindketten azok vagyunk! - rántja magához Reit, majd nyakon harapja
- Ááááh! - kiált fel fájdalmában, melytől teste is ugyan ezt teszi
- Hah?! Mi történik? - néznek értetlenül a többiek
Rei ordításától minden megfagyott. Elméjét ellepte a jég, ahogy a devil fogait nyaki ütőerébe mélyesztette. Ez a valósáűgban szintén fagyásra ítélte a szobát, melyben voltak. Az egész előszoba megfagyott. Lilline védett mindenkit, hogy nehogy ők is megfagyjanak. Erőtere is fagyásnak indult, de kitartott... Rei ellökte magától a devilt, ki elégedetten vigyorgott. Érezte Rei fájdalmát. Tetszett neki, hogy fél és fájdalmat tudott neki okozni. Hangosan felnevetett. Rei ekkor egy jég karddal elsiklott mellette, ezzel ketté vágva testét. A devil úgy hullott ketté, mintha csak egy próba baba lenne. A láncok kicsit meggyengültek...
- Hah? Láttátok? - veszi észre Lilline
- A láncok, mintha kicsit lazultak volna. - mondja Yanagi
- Hm... - nézi komoly arccal Kousuke - Képes vagy győzni, Rei. Bízom benned és az erődben! - gondolja
- Gyerünk, Rei! Győznöd kell! - gondolja Angel, bíztatva őt
Rei azt hitte, hogy most sikerült és végre győzelmet aratott. Ám tévedett. A devil összeállt és egy cseppet sem tetszett neki, hogy sikerült bevinnie eme támadást. Komoly arccal nézett Reire, ki erősen szorította kardját. Ő is előhívta kardját, majd a pengék összecsaptak. Sikerült megvágnia Rei karját, ki gyorsan egy hátra szaltóval távolodott el tőle. A devil elmosolyodott, majd újra támadott. Kiütötte kardját kezéből és már szúrta volna le, de Rei ekkor fölé ugrott és átszaltózva felette, hátba rúgta. Jég szilánkokkal támadott rá, megsebesítve több helyen is testét. Ettől mérges lett és háta mögé teleportálva akarta leszúrni, de Rei jég pajzzsal védte meg magát. Egy jég burokba zárta a devilt, majd egyre kisebbre zsugorította, míg össze nem roppant. A láncok újra meggyengültek...
- Szórakozol velem?! - ordít rá mérgesen a devil
- Humh! - mosolyodik el elégedetten Rei
- Jobb, ha most azonnal lejátszuk ezt végre!
Ekkor lassan a devil átváltozott azzá, ki akkor szokott lenni, mikor vérszomjassá változik. Rei tudta, hogy most nincs visszaút. Be kell vinnie az utolsó csapást. Ha elvéti, akkor ő fog győzni. Jég láncokkal kapta el a devilt, ki éktelen haragjával szaladt felé. Lábát és karját is elkapta, majd a földhöz szegezte. Ahogy mozgolódott, úgy lettek egyre szorosabbak láncai. Rei lassan odasétált hozzá, majd kardjával egyenesen a koponyájába hasította. Ekkor egy hatalmas kiáltást hallatott teste. A jég mindenhol darabokra hullott, majd eltűnt. Mintha ott sem lett volna. Apján lévő láncai elengedték testét, majd a földre hulltak. Ekkor elengedte fejét, ki térdre rogyott. Mindenki nézte mi fog történni...
- Most... - akad el Lilline szava - Győzött? - kérdezte értetlenül
- Az... Azt hiszem igen. - válaszolja Yanagi kételkedve
- Hmm... - apja csak komoly arccal nézett rá, de nem mozdult
Rei lassan felállt. Feje véres volt, szemei vörösen izzottak. Hátat fordított, majd a mögötte lévő tükörre nézett. Benne ott állt a devil énje. Mielőtt bármi történhetett volna, egy jég kalapáccsal darabokra zúzta a tükröt. Csak néztek mért tette és most akkor mi is van. Rei a többiekhez fordult. Lassan közelebb ment hozzájuk...
- Sajnálom, hogy ennyi bajt okoztam. - hajol meg előttük - Sajnálom, hogy tönkre tettem a tortát, az egész bulit és aggodalmat okoztam viselkedésemmel, mely... Haaah?
- Örülök, hogy újra itt vagy velünk. - öleli meg lágyan Trivee
- Most már tényleg te vagy az? Legyőzted őt? - kérdi Kieko
- Azt hiszem, igen. - válaszolja Rei
- Tudtam, hogy te fogsz győzni! - örül meg Hilo a jó hírnek
- Bíztunk benned. Tudtuk, hogy nem fog felül kerekedni rajtad. - mondja Angel
- Most már nem fogsz mérgessé válni? - kérdi Yanagi
- Öhm... sajnálom. Én nem akartalak kiütni.
- Semmi baj. Legalább egy jót aludtam. - mosolyodik el
- Hah? - veszi észre Kousuket Rei, ki épp őt nézi, szemeiben látva, hogy örül annak, hogy legyőzte a devil énjét - Ko... - mondaná ki nevét, mire ő elsétál - Hmm...
- Most akkor minden megoldódott? Nem fogsz újra gonosz devillé változni? - kérdi Hilo
- Öhm... - Rei apjára nézett, kinek válaszára várt
- Győzelmed maradandó és míg nem hagyod, hogy elhatalmasodjon a dühöd.... addig te is maradsz az erősebb. - válaszolja meg kérdésüket
- Igen. Úgy néz ki, sikerült győznöm. Most már nem fogok azzá vállni, ki nem akarok.
- Tudtam, hogy ki fogod álni ezt a próbát és legyőzöd a fenevadat. - simítja meg fejét apja, mely meglepetten éri
Rei nem változott át apja érintésétől devillé. Ebből is látszott, hogy sikerült legyőznie azt és ezáltal erősebbé vállni. Most már valószínű nem lesz gond azzal, hogy a devil csak úgy előtörik benne. Most már tudja uralni, felette álni és kezelni, ha úgy adódik...
Mindenki megnyugodott, mikor a történtek végül jó fordulatot vettek. Minden visszaállt a régi kerékvágásba. Trivee sütött egy kisebb, kevésbé csicsás tortát Reinek és megünnepelték a szülinapját. Csak az INEG tagjaival, senki más nem volt most jelen. Na meg persze apja, ki a háttérből nézte ahogy lánya jól érzi magát. Rei örült, hogy ilyen jó barátai vannak, kikre mindig számíthat és mellette állnak. Ez volt talán a legjobb születésnapja, melyről csak álmodhatott. Sokat nevettek, viccelődtek és finomakat ettek. Az este jó véget vett...
Épp mentek volna aludni. Lassan mindenki lefürdött és szobájába ment lepihenni. Rei is ment volna, csatlakozva Angelhez, de előbb lement Kousukehez, ki szokás szerint irodájába ment, mielőtt aludni tért volna. Halkan bekopogott. Nem akarta zavarni még is úgy érezte be kell mennie hozzá...
- Szabad.
- Öhm... Ne haragudj, hogy csak így bejövök az este közepén. Csak szerettem volna tőled is bocsánatot kérni, amiért rád támadtam.
- Már megtetted. Igazán kár külön csak rám pazarolnod az energiád. Menj és pihenj le. Biztos igen kimerített ez az egész. - mondta, mialatt egyszer sem nézett Rei szemébe, kit ez kicsit zavart
- Tudod... Szerettem volna, ha büszke leszel rám. Ha elismered, hogy én is felnőttem. Nem azzal, hogy betöltöttem a felnőtt kort. Hanem azzal, hogy legyőztem azt, ki mindig is ott volt a rémálmaimban. Kitől a legjobban tartottam, hogy valaha azzá válok. - mondja mialatt lassan íróasztala felé sétál, majd leül a szélére, Kousukevel szemben, keresztbe tett lábakkal - De... - nyúl napszemüvegéért, mely ott hevert mellette a papírhalomnál és felveszi azt
- Hm? - néz fel rá meglepetten
- Úgy látszik még bizonyítanom kell. - mosolyodik el, szemére feltolva a szemüveget
- Hmm... - áll fel székéből, majd szemüvegéért nyúlna, hogy visszavegye, mire Rei elhajol előle és lábaival átkarolja lábait - Hm? - néz meglepetten
- Most legalább rám figyelsz. - néz mélyen szemeibe, mely a szemüvegen át is jól látszódik
- Mindig figyelek rád. - hajol közelebb hozzá, míg orruk szinte össze nem ért - Ma valóban megmutattad, hogy erősebb vagy annál, mint amit mutatsz. Hogy képes vagy átverekedni, leküzdeni az előtted álló akadályt és felül tudsz kerekedni devil éneden. Ez az, mely vonz benned. A vadságod és a rámenősséged. - érintené ajkát, ajkához, de Rei ujjával megállítja
- Bárhogy is akarnám, ezt nem tehetem. Maradjunk főnök beosztott szerepben, míg egyikünk ki nem lép belőle. Ha pedig ez bekövetkezik, vadságommal olyan kéjes élvezetben lesz részed, melyet aligha éreztél mióta megízlelted a gyengébbik nem adta örömöket. - mondja határozott hangnemben, majd lassan elengedi Kousuket
- Hmm... - hajol közelebb füléhez, s suttogva mondja - Alig várom, hogy eljöjjön ez a nap és megmutasd ezen...élvezetet. - mosolyodik el szája sarkában
- Én is. - mosolyog rá kéjesen - De most... - száll le az asztalról, hátrább tolva Kousuket - Most jobb, ha megyek aludni. - néz fel rá, mellkasán hagyva kezét
- Rei... - fogja meg kezét, mielőtt elmehetne
- Hm? - lepődik meg
- Nem szokásom kimutatni, de... ma nekem is aggodalmat okoztál, ahogy a többieknek. Fontos és pótolhatatlan tagja vagy a csapatnak. Nem szeretnénk, ha bármi bajod esne és elveszítenénk. De ezt már tudod.
- Hm. - elmosolyodik, majd lassan megérintve Kousuke kezét leteszi maga mellé és egy lágy puszit nyom arcára, mellyel meg is lepi a férfit - Jó éjt. - azzal elhagyja az irodát
- Mindig meg tudsz lepni valamivel. - mondja halkan, majd szája sarkában elmosolyodva ül vissza székébe
Ahogy Rei becsukta maga mögött az ajtót, háttal nekitámaszkodva, elvörösödve fogta meg arcát mindkét kezével...
- Még is mi a fene ütött belém? Hogy mondhattam azt neki?! - gondolja magában lesokkolódva magától - Nem vagyok normális! Atya úr isten! Jobb, ha most azonnal lefekszem aludni. - gondolja, majd megindul az emelet felé - Hah? - mikor felért a szobájába, apja az ablaka előtt állt - Apám? Azt hittem már elmentél.
- Még el akartam köszönni.
- Értem. - lép oda elé - Ma... Köszönöm, hogy megfékeztél, hogy ne tudjak ártani a barátaimnak. Ha te nem vagy, most nem állnánk így itt.
- Lehet, de nincs mit megköszönnöd. Hiszen voltakép miattam kerültél ilyen helyzetbe. Ha szólok róla, tudtál volna rá készülni.
- Ez igaz, de akkor is köszönöm neked.
- Szívesen segítettem. Az egyetlen gyermekem vagy. Szeretném, ha úgy nőnél fel, ahogy szeretnél. Nem egy vad devilként, ki senkinek az életét nem nézi. Az olyan nem élet.
- Volt már olyan félvér, aki...
- Nem. Te vagy az egyetlen. Te különleges vagy. - szól közbe - Már a külsőd erről árulkodik. Nincs még egy olyan devil, aki ilyen hegyes fülekkel született, mint amilyennel te. - simítja meg fejét közben - Még sok akadály fog eléd tárulni, melyeket egyedül kell legyőznöd. Viszont sosem leszel egyedül. Mindig lesz egy támaszod míg megbecsülöd azokat, kik melléd álltak. Velük az oldaladon, simán fogod venni ami előtted áll.
- Hm? - hallja meg őket Angel, ki épp Rei szobájába szeretett volna bemenni
- És, ha nem fog menni? Ha elbukok és legközelebb én maradok alul?
- Míg kitartó vagy és tudod a dühöd kezelni, addig nem lesz baj. Míg van szíved és szeretettel van teli, addig te leszel a magad ura.
- Hm. - mosolyodik el Angel ettől a kijelentéstől
- Igyekszem. Nem fogom hagyni, hogy a bennem élő devil.... az, ki a részemmé lett mióta először megtapasztaltam az erejét még egyszer a felszínre törjön és ártson azoknak, kik fontosak a számomra. Meg akarom ővni őket és védelmezni minden rossztól. - jelenti ki határozottan
- Hmm... - mosolyodik el szája sarkában apja, tetszett neki ez a határozottság - Akkor nincs mitől tartanod.
- Köszönöm, apám. - öleli meg, mely meglepi, de visszaöleli fél kezével átkarolva lányát
Aznap este minden jóra fordult és végül nem lett tragédia. Az INEG tagjai nyugodtan hunyhatták le szemüket. Visszatérhettek ahhoz, mely miatt megalakult a szervezet. További devilek felbukkanása már ott száll a levegőben. Rei felbukkanása a tévében nem csak egy devil figyelmét keltette fel. Most még óvatosabbnak kell lennie, hogy ezt semmissé tudja tenni, melyre nincs túl sok esély. A média igencsak felkapja az ilyen különös ügyeket...
- Tudjátok meg hol él ez a lány! Derítsetek ki róla mindent! Értettétek?! - parancsolja
- Értettük!
- Tudni akarok róla mindent. Hol él, kikkel van együtt és mik a gyengeségei. Mindent! - jelenti ki - Azt akarom, hogy hozzánk csatlakozzon!
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
