|
5.rész: Minden nap nehéz
Saki-chan 2024.01.19. 17:35
Reinek igen nehéz napokat kell átélnie, mely egyszer sem sül el, ahogy szerette volna. Vajon sikerül átvészelnie? Mért olyan ismerős minden?
A negyedik részben Rei ki akart szökni megvadult formájában, de apjának sikerült elkapnia. Viszont ahogy fejét fogta, úgy ő láncaival körül fonta, s erősen szorította. Közben Rei elméjében találkozott a másik felével, ki bosszú éhes és kicsit sem barátságos. Próbálta meggyőzni arról, hogy ő sem jobb annál, mint amit maga előtt lát. Gonosz, elveteműlt gyilkos, ki élvezte amit csinált áldozataival. Mondogatta, hogy erősebb nála és hiába akarja legyőzni, sosem lesz rá képes. Gyenge ahhoz, hogy fölé kerekedjen. Rei mikor ettől mérges lett, apját láncai erősebben szorították, de nem reagált rá. A többiek lélegzetvisszafojtva, aggód tekintettel nézték hogyan alakul a belső csata. Ha nem Rei győz, akkor a devil fog kitörni és akkor megállíthatatlan lesz. A láncai sem tudják majd visszafogni. Ahogy egyre jobban dúlt elméjében a csata, úgy hatott ki a külvilágra. Rei körül megfagyott a padló. Igyekezte legyőzni a devil énjét, ki folyton szavakkal akart rá hatni. Végül bátran szállt szembe vele és sikerült is ártani neki, mely persze nem tetszett a devilnek. Végül egy jól irányzott csapással, legyőzte. Bevitte a kegyelemdöfést. Visszatért a valóságba, láncai a földre hulltak. Apja elengedte, majd mindenki értetlenül nézte mi fog történni. Rei bocsánatot kért barátaitól, kik megnyugodva ölelték magukhoz. Reinek sikerült devil énje fölé keverednie, így úgy néz ki nem fog csak úgy egykönnyen megismétlődni eme dolog... Egy új ellenség már szemet vetett Reire, kik már akcióba is lendülnek és ki tudja mikor találnak rá Reire. Lehet hamarabb, mint azt gondolnánk...
Már több nap is eltelt. Minden visszaállt a régi kerékvágásba. Az INEG tagjai ugyan azt a tevékenységeket végzik, mint előtte. Sok a terep munka, így a ház gyakorlatilag üresen szokott állni. Csak Kousuke, Hilo és Lilline azok, kik sokat tartózkodnak benne. Ma Angel és Keiko lettek egymáshoz beosztva, illetve Trivee és Yanagi. Rei ma egyedül szeretett volna lenni. Kousuke engedélyezte, de csak azon feltétellel, ha Hilo rajta tartja a szemét. Így is volt. Egy műhold végig követte merre is bóklászik. Minden csendes volt és nyugodt...
- Jól vagy? - hívta fel Angel Reit telefonon - Ma reggel igen csendes voltál.
- Igen. Minden rendben.
- Biztos? Mert nem úgy látszott. Ha szükséged van egy ölelésre, bármikor szolgálatodra állok.
- Kedves tőled, de jól vagyok. Jól leszek, csak sok minden történt.
- Érthető. Nehéz lehet visszafogni a benned élő vadat, ki csak arra vár, hogy elszabadulhasson. nem is tudom neked milyen érzés lehet. Erősebb vagy, mint azt gondolnád és ez tesz téged különlegesebbé a többi félvér között. Képes vagy arra, amire ők nem.
- Gondolod?
- Igen. Biztos vagyok benne. Különleges vagy. - mosolyodik el szája sarkában - Ha szeretnéd, este átmehetek. Szeretnélek a karjaimban tudni.
- Tudod, hogy nem szabad. Most még jobban meg vagyok figyelve, mint előtte.
- Tudom, de egy kis huncutság neked sem ártana.
- Lehet, hogy igazad van. Még meggondolom.
- Nem fogod megbánni, ígérem.
- Ebben biztos vagyok.
- Légy óvatos.
- Te is.
Azzal letették a telefont. Angel érezte, hogy Reit igen felkavarták a vele történtek. Csak szerette volna, ha megnyugszik és érezheti, hogy nincs egyedül. Rei tudta jól, hogy számíthat rá és mindig vigaszt nyújt, de ettől még sem volt nyugodt. Az előtte elterülő tájat nézte. A tetőről kémlelte a várost. Minden ember olyan nyugodt volt. Élték hétköznapi életüket. Nagyot sóhajtott, tudván neki nem lesz sosem az, majd leugrott a tetőről. Sétált az emberek között. Egy nő hirtelen bele ütközött, de elnézést kért. Furcsa volt, mintha valamit kántált volna, de nem értette. Tovább ment és észre sem vette, de ugyan annál a virág boltnál kötött ki, ahol az a furcsa fiú volt. A virágokat nézegette, mikor megpillantotta a srácot, ki az üzletben egy rózsa csokrot készített össze. Pár másodpercig nézte, mire az észrevette. Gyorsan elfordította a tekintetét és a virágok felé nézett. Zavarban volt, s mire észbe kapott a srác ott állt mögötte...
- Szia. - köszön oda neki
- Hah?! -ijed meg, elejtve egy kicsi cserepes virágot
- Hoppá! - kapja el - Megvan! Nyugi, nem tört el. - mosolyog rá kedvesen
- Öhm! B-bocsánat. Nem akartam elejteni. - mondja zavarában
- Semmi baj. Én lopakodtam csendesen mögéd, nem a te hibád volt. - mosolyog rá kedvesen, melytől Rei teljesen elpirult
- Öhm...
- Talán megtetszett valami? Segítek választani, ha szeretnéd.
- N-nem. Vagyis... Nagyon szépek a virágaid. Látszik, hogy szereted őket. Mind gyönyörű. - simítja meg az egyik rózsát, melytől a srác is kicsit elpirult
- K-köszönöm. Igazán kedves tőled. Nagyon szeretem csinálni. Csokorba ölteni a virágokat. Locsolni, hogy szép nagyra nőjjenek. Látni, mikor egy gyönyörű nő az általam készített csokortól boldog. - mosolyodik el, majd kihúzva egy rózsa szálat, Reinek adja, ki meglepetten, kicsit félve veszi el tőle - Ez a tiéd. Amiért megijesztettelek.
- Hm? Uhm.. K-köszönöm. - mondja teljesen elpirulva
- Gyönyörű a mosolyod. - fogják mindketten pár percig a rózsa szálat
- Uhm... - veszi el tőle a virágot, majd zavarában elfordul tőle
- Nincs kedved meginni egy teát vagy egy kávét? Épp szünetet akartam tartani.
- Nem is tudom...
- Vagy talán dolgod van?
- Igazából, dolgoznom kellene. - mondja halkan Rei
- Várj egy picit. - azzal beszaladt az üzletbe
Míg Rei várta, megpillantott egy devilt, ki egy fiatal nőre vetette ki hálóját. Zaklatónak tűnt, így azonnal cselekedni kezdett. Ahogy a devil megpillantotta, futásnak eredt, így követte. Mire a srác kilépett az üzletből, meglepetten vette észre, hogy Rei már eltűnt. A devil igen fürge volt, de lerázhatatlanul futott utána. Egy építkezésbe futott be, gondolván ott majd lerázhatja, de nem így lett. Rei a nyomában volt és nem hagyta, hogy kicsússzon a kezei közül. A munkások épp ebéd szüneten voltak, így észre sem vették őket. Pedig nem lett volna szabad az építkezési területen tartózkodniuk...
- Állj meg! - kiált utána Rei, majd megfagyasztja alatta a padlót
- Vááh! - esik el, majd végig csúszik a földön
- Most megvagy! - jelenik meg a devil előtt, de az hirtelen, kigáncsolja majd felpattanva futásnak eredt - A fenébe!
Egyre beljebb mentek az épületben, ahol sok alapanyag volt letéve. A devil felugrott az egyik gerendára, mely a levegőben lógott. Feljebb akart jutni, hogy majd onnan menekül el. Rei ugrott utána, de már nem érte el a gerendát, így másik úton kellett utána erednie. Gyorsan felmászott a falon és már majdnem elérte, mikor az megdobta egy festékes dobozzal, aminek nem volt rendesen lezárva a teteje, így az egész rá fröccsent. Bele a szemébe, melytől alig látott. A devil kihasználva ez, futásnak eredt. Rei nem bírt utána menni, égette a szemét a festék. Mérges volt magára. Gyorsan elment onnan, mielőtt valaki észreveszi. Morcosan ment haza...
- A fenébe! Pedig már majdnem megvolt! - morgolódik magában, majd belép a házba
- Hah? Rei, na végre! Már azt hittük haza sem... Ha? Mi történt veled? - kérdi Trivee
- Ne is kérdezzétek!
- He, he... Látom, ma nem volt valami jó napod. - kuncog rajta Yanagi
- Nem igazán! - néz bosszúsan
- Még is mi van rajtad? - kérdi Keiko
- Festék!
- Jobb, ha nem kérdezem mi is történt. Igaz?
- Hmm... - néz rá mérges szemekkel Rei
- Menj gyorsan és fürödj le, mielőtt a festék rád szárad! - zavarja fel Trivee
Rei morcosan felbattyogott a szobájába, hogy gyorsan lefürödjön. Tudta, ha nem mossa le azonnal a festéket, akkor rá fog száradni és még nehezebben tudja majd eltávolítani a bőréről és a ruhájáról. Minden ruhadarabot a földre dobott, majd beállt a zuhany alá. Jól megdörgölve testét, lemosta a festéket. A szeme nagyon fájt, de azt is jó alaposan kimosta ahogy csak tudta. Úgy érezte ez a mai nap nem épp az ő napja volt és alig várja, hogy az ágyába dőlve kialudja azt..
Másnap reggel volt már. Rei zuhany után, az ágyára dőlve bealudt. Trivee nem akarta felkelteni, hagyta aludni. Kissé kómásan ment le reggelizni. Nem szólt senkihez sem. Kousuke beosztotta ki-kivel legyen. Egyik csapat Angel és Keiko lett, míg a másik Trivee és Yanagi. Rei ma is egyedül szeretett volna lenni. Kousuke és Hilo rajta tartotta a szemét. Egy műhold rá volt csatlakoztatva. Ma minden csendes volt és nyugodt...
- Jól vagy? - hívta fel Angel Reit telefonon - Ma reggel igen csendes voltál.
- Igen. Minden rendben. - nyugtatja meg Rei Angelt - Tegnap is ugyan ezt kérdezted.
- Biztos? Nem emlékszem rá. - hallgatja meglepetten - Ha szükséged van egy ölelésre, bármikor szolgálatodra állok.
- Kedves tőled, de jól vagyok. Jól leszek, csak sok minden történt és fáradt vagyok.
- Érthető. Nehéz lehet visszafogni a benned élő vadat, ki csak arra vár, hogy elszabadulhasson. nem is tudom neked milyen érzés lehet. Erősebb vagy, mint azt gondolnád és ez tesz téged különlegesebbé a többi félvér között. Képes vagy arra, amire ők nem.
- Tudom. Ezt is már mondtad.
- Hm? - lepődik meg - A lényeg, hogy... Különleges vagy. - mosolyodik el szája sarkában - Ha szeretnéd, este átmehetek. Szeretnélek a karjaimban tudni.
- Tudod, hogy nem szabad. Most még jobban meg vagyok figyelve, mint előtte.
- Tudom, de egy kis huncutság neked sem ártana.
- Lehet, hogy igazad van. Még meggondolom.
- Nem fogod megbánni, ígérem.
- Ebben biztos vagyok.
- Légy óvatos.
- Te is.
Azzal letették a telefont. Angel érezte, hogy Reit igen felkavarták a vele történtek. Csak szerette volna, ha megnyugszik és érezheti, hogy nincs egyedül. Rei tudta jól, hogy számíthat rá és mindig vigaszt nyújt, de ettől még sem volt nyugodt. Az előtte elterülő tájat nézte. A tetőről kémlelte a várost. Minden ember olyan nyugodt volt. Élték hétköznapi életüket. Nagyot sóhajtott, tudván neki nem lesz sosem az, majd leugrott a tetőről. Sétált az emberek között. Egy nő hirtelen bele ütközött, de elnézést kért. Furcsa volt, mintha tegnap is ugyan ez történt volna. Nem foglalkozva vele tovább ment. Ugyan annál a virág boltnál kötött ki, ahol szokott. A virágokat nézegette, mikor megpillantotta a srácot, ki az üzletben egy rózsa csokrot készített össze. Pár másodpercig nézte, mire az észrevette. Gyorsan elfordította a tekintetét és a virágok felé nézett. Zavarban volt...
- Szia. - köszön oda neki
- Hah?! -ijed meg, elejtve egy kicsi cserepes virágot
- Hoppá! - kapja el - Megvan! Nyugi, nem tört el. - mosolyog rá kedvesen
- Öhm! B-bocsánat. Nem akartam elejteni. - mondja zavarában - Hm? Mintha...
- Semmi baj. Én lopakodtam csendesen mögéd, nem a te hibád volt. - mosolyog rá kedvesen, melytől Rei teljesen elpirult
- Öhm...
- Talán megtetszett valami? Segítek választani, ha szeretnéd.
- N-nem. Nagyon szépek a virágaid. Látszik, hogy szereted őket. Mind gyönyörű. - simítja meg az egyik rózsát, melytől a srác is kicsit elpirult
- K-köszönöm. Igazán kedves tőled. Nagyon szeretem csinálni. Csokorba ölteni a virágokat. Locsolni, hogy szép nagyra nőjjenek. Látni, mikor egy gyönyörű nő az általam készített csokortól boldog. - mosolyodik el, majd kihúzva egy rózsa szálat, Reinek adja, ki meglepetten, kicsit félve veszi el tőle - Ez a tiéd. Amiért megijesztettelek.
- Hm? Uhm.. K-köszönöm. - mondja teljesen elpirulva
- Gyönyörű a mosolyod. - fogják mindketten pár percig a rózsaszálat
- Haah... - néz rá elpirultan Rei, de nem fordul el
- N-nincs kedved meginni egy teát vagy egy...
- Kávét? - fejezi be mondatát, mellyel meglepi a srácot - N-nem. Sajnos mennem kell. - indul meg
- Várj egy picit. - azzal beszaladt az üzletbe
- Hm?
Míg Rei várt, megpillantott egy devilt, ki egy fiatal nőre vetette ki hálóját. Zaklatónak tűnt, így azonnal cselekedni kezdett. Ahogy a devil megpillantotta, futásnak eredt, így követte. Rei felismerte tegnapról, azonnal üldözőbe is vette. Mire a srác kilépett az üzletből, meglepetten vette észre, hogy Rei már eltűnt. A devil igen fürge volt, de nem hagyta elmenekülni. Lerázhatatlanul futott utána. Tudta, hogy ezúttal nem lóghat meg előle. Egy építkezésbe futott be, gondolván ott majd lerázhatja, de nem így lett. Rei a nyomában volt és nem hagyta, hogy kicsússzon a kezei közül. A munkások épp ebéd szüneten voltak, így észre sem vették őket. Pedig nem lett volna szabad az építkezési területen tartózkodniuk. Rei felkészült rá, hogy megpróbálja kicselezni...
- Állj meg! - kiált utána Rei, majd megfagyasztja alatta a padlót és egy jég fallal útját állja
- Vááh! - esik el, majd végig csúszik a földön, bele a falba
- Most megvagy! - jelenik meg a devil mögött, majd fel akarja kapni, de az hirtelen kigáncsolja - A fenébe! - esik el - Hogy tudta ugyan azt bevetni ellenem? - mérgelődik
Egyre beljebb mentek az épületben, ahol sok alapanyag volt letéve. A devil felugrott az egyik gerendára, mely a levegőben lódott. Feljebb akart jutni, hogy majd onnan menekül el. Rei tudta mire készül, így jég szárnyakkal utána röppent és már majdnem elérte, de ekkor az egy festékes vödörrel megdobta. Rei ekkor egy jégfallal védte meg magát, így nem érte el a festék. A devil kihasználva a pillanatnyi helyzetet, futásnak eredt. Ahogy a jég fal leomlott, tovább üldözte...
- Azt hiszed, most kicsúszhatsz a kezeim közül? Tévedsz!
- Hah?! - ijed meg tőle
- Csak add fel és enyhe büntetést fogok rád kiróni.
- Menj a fenébe!
- Innen nem menekülhetsz! - szorítja sarokba, mire a devil egy szögkilövőt felkapva, rálő vele
- Áh! - emel egy jégfalat maga elé páncélnak
Ahogy kifogyott a szög, azonnal jég szilánkokkal támadott vissza. A devil egy asztalt felborítva védte meg magát. Rei megfagyasztotta azt, s így ki kellett lépnie mögüle vagy felnyársalják a jég pengék. A devil már nem tudott mivel támadni, így felemelt egy zsákot. Rei nézte mi a fenét csinál. Olyan nehéz, hogy mire eldobja már rég kitér előle...
- Nevetséges. Fürge vagy, de nem eszes.
- Gondolod? - dobja elé a zsákot, mely kiszakad
- Hé, ti ketten! Mit csináltok itt?! Ez építési terület!
- Hah? - néz hátra a munkásra Rei, mire a devil a zsák tartalmába markolva arcba dobja vele
- Ááh! - szóródik bele szemébe a cement - Francba! - mérgelődik
A látása homályossá vált, így a devil kereket oldott. Ő is gyorsan elment, mire a munkás kihívhatta volna a rendőrséget illetéktelen behatolás miatt. Ismét morcosan ment haza. A devil kicsúszott a kezei közül. Hiába tudta mire készül, nem volt ügyesebb nála...
- A fenébe! Pedig már majdnem megvolt! - morgolódik magában, majd belép a házba
- Hah? Rei, na végre! Már azt hittük haza sem... Ha? Mi történt veled? - kérdi Trivee
- Ne is kérdezzétek!
- He, he... Látom, ma nem volt valami jó napod. - kuncog rajta Yanagi
- Nem igazán! - néz bosszúsan
- Még is mi van rajtad? - kérdi Keiko
- Cement por!
- Jobb, ha nem kérdezem mi is történt. Igaz?
- Hmm... - néz rá mérges szemekkel Rei
- Menj gyorsan és fürödj le! - zavarja fel Trivee
Rei morcosan felbattyogott a szobájába, hogy gyorsan lefürödjön. A cement csípte a szemét, melytől jól bepirosodott. Minden ruhadarabot a földre dobott, majd beállt a zuhany alá. Óvatosan kimosta szeméből a port. A szeme nagyon fájt, jó alaposan kimosta ahogy csak tudta. Úgy érezte ez a mai nap sem épp az ő napja volt és alig várja, hogy az ágyába dőlve kialudja azt...
Másnap reggel volt már. Rei zuhany után, az ágyára dőlve bealudt. Trivee nem akarta felkelteni, hagyta aludni. Kissé kómásan ment le reggelizni. Nem szólt senkihez sem. Kousuke beosztotta ki-kivel legyen. Angel Keikoval lett, míg Trivee Yanagival. Rei ma is egyedül szeretett volna lenni. Kousuke és Hilo rajta tartotta a szemét. Egy műholddon keresztül figyelték őt. Ma minden csendes volt és nyugodt...
- Jól vagy? - hívta fel Angel Reit telefonon - Ma reggel igen csendes voltál.
- Hm? Tegnap is ugyan ezt kérdezted.
- Biztos? Nem emlékszem rá. - hallgatja meglepetten - Ha szükséged van egy ölelésre, bármikor szolgálatodra állok.
- Kedves tőled, de jól vagyok. Csak bal lábbal kelhettem fel.
- Lehet. Nehéz lehet visszafogni a benned élő vadat, ki...
- Csak arra vár, hogy elszabadulhasson. - vág közbe mondandójába
- Ha? - lepődik meg Angel - Honnan tudtad, hogy ezt akarom mondani?
- Mintha... Lehet csak álmodtam róla.
- Ma furcsább vagy. Biztos minden rendben?
- Nem is tudom... Olyan dézsávű érzésem van.
- Dézsávű? Hmm... Ha szeretnéd, este átmehetek. Szeretnélek a karjaimban tudni. Kipihenheted magad rajtam.
- Tudom és megfontolom majd.
- Nem fogod megbánni, ígérem.
- Ebben biztos vagyok.
- Légy óvatos.
- Te is.
Azzal letették a telefont. Angel érezte, hogy Reit igen felkavarták a vele történtek. Rei tudta jól, hogy számíthat rá és mindig vigaszt nyújt. Az előtte elterülő tájat nézte. A tetőről kémlelte a várost. Minden ember olyan nyugodt volt. Nagyot sóhajtott, majd leugrott a tetőről. Sétált az emberek között. Egy nő hirtelen bele ütközött, de elnézést kért. Ezt még jobban furcsának tartotta, de még sem szólt semmit. Nem foglalkozva vele, tovább ment. Ugyan annál a virág boltnál kötött ki. A virágokat nézegette, mikor megpillantotta a srácot, ki az üzletben egy rózsa csokrot készített össze. Látta rajta mennyire koncentrál, hogy tökéletes legyen az a csokor. Annyira nézte, hogy észre sem vette, mikor kijött hozzá...
- Szia. - köszön oda neki
- Hah? -ijed meg, elejtve egy kicsi cserepes virágot
- Hoppá! - kapja el - Megvan! Nyugi, nem tört el. - mosolyog rá kedvesen
- Ne haragudj. Nem akartam elejteni. - mondja zavarában.
- Semmi baj. Én lopakodtam csendesen mögéd, nem a te hibád volt. - mosolyog rá kedvesen
- Hm? Uhm... - elgondolkodik
- Talán megtetszett valami? Segítek választani, ha szeretnéd.
- N-nem. Én...
- Ez a tiéd. - nyújt oda neki egy rózsa szálat - Amiért megijesztettelek. - mosolyog rá kedvesen
- Hm? K-köszönöm. - mondja teljesen elpirulva, majd elveszi tőle és beleszagol - Nagyon jó az illata. - mosolyodik el
- Gyönyörű a mosolyod.
- Haah... - néz rá elpirultan Rei - K-köszönöm.
- N-nincs kedved meginni egy teát vagy egy...
- Nem. Sajnos mennem kell. - indul meg - Köszönöm a rózsát.
- Várj egy picit. Egy perc és itt vagyok. - azzal beszaladt az üzletbe
- Hmm...
Míg Rei várt, megpillantotta a tegnapi devilt. Látta, ahogy egy fiatal nőt próbál behálózni, kinek egy cseppet sem tetszett közeledése. Egyből oda is ment, hogy elcsípje. Ahogy a devil megpillantotta, futásnak eredt. Mire a srác kilépett az üzletből, meglepetten vette észre, hogy Rei már eltűnt. A devil igen fürge volt, de nem hagyta elmenekülni. Lerázhatatlanul futott utána. Tudta, hogy ezúttal nem lóghat meg előle. Egy építkezésbe futott be, gondolván ott majd lerázhatja, de nem így lett. Rei a nyomában volt és nem hagyta, hogy kicsússzon a kezei közül. Most nem engedte, hogy elmeneküljön. Mindenképpen el akarta kapni. A munkások ebéd szüneten voltak, észre sem vették őket. Rei felkészült rá, hogy megpróbálja kicselezni. Emlékezett rá hol is rontotta el, így akként vágott vissza...
- Hiába futsz, előlem nem fogsz elmenekülni! Most nem hagylak kicsúszni a kezeim közül! - kiált utána Rei, majd megfagyasztja alatta a padlót és egy jég fallal útját állja
- Vááh! - esik el, majd végig csúszik a földön, bele a falba
- Most megvagy! - jelenik meg a devil mögött, majd fel akarja kapni, de az hirtelen ki akarja gáncsolni - Most nem fog menni, haver! - ugrik el mozdulata elől - Most velem jössz! - kapja fel kapucnijánál fogva, mire az egy gyors mozdulattal kibújt belőle és futásnak eredt
- Ah! Mért? Pedig most olyan jól ment! - mérgelődik, majd üldözőbe vette
Egyre beljebb mentek az épületben, ahol sok alapanyag volt letéve. A devil felugrott az egyik gerendára, mely a levegőben lógott. Feljebb akart jutni, hogy majd onnan menekül el. Rei tudta mire készül, így levágta a gerendát, melytől a devil lezuhant. Utána ugrott, hogy most akkor elfogja, de eltűnt. Felpattant és már át is mászott egy másik falon. Utána eredt, nem hagyta szem elől téveszteni. Egy laza mozdulattal átugrotta a megkezdett falat és már utol is érte a devilt...
- Azt hitted, most kicsúszhatsz a kezeim közül? Tévedsz!
- Hah?! - ijed meg tőle
- Csak add fel és nem foglak bántani.
- Menj a fenébe!
- Innen nem menekülhetsz! - szorítja sarokba, mire a devil egy szögkilövőt felkapva, rálő vele
- Áh! - emel egy jég falat maga elé páncélnak, majd jég szilánkokkal lábon lövi
- Áh! - kiált fel a devil, majd térdre rogyott
- Ezaz! Ezúttal én lettem a jobb. - sétál oda hozzá, melytől az hátafele csúszva rák járásban próbál menekülni
- Még is ki a fene vagy te és mért követsz? - kérdi a devil
- Velem nem húzhatsz ujjat! Ismerem a magad fajtákat! - néz rá vöröslő szemekkel
- Te is egy devil vagy, akkor mért nem engedsz csak úgy szabadon?
- Felejtsd el! - kapja el felsőjénél fogva, majd felállítja
- Hé, ti ott! Mit kerestek itt? Ez egy építési terület, nem láttátok a kiírást?!
Rei nem foglalkozott a munkással. Fogta a devilt és magával rángatta, de az nem hagyta csak úgy elmenni. Oda hívta a többi munkást és felhívták a rendőrséget is. Rei jobbnak látta lelépni, de a devil ellenkezett. Egy biztonságiőr fegyvert emelt rá, amitől el kellett engednie a foglyát, így az ahogy nem figyelt, elfutott. Hiába magyarázkodott, nem hittek neki. Mikor azonban meg akarták bilincselni, kicselezve őket, gyorsan elhagyta a helyszínt. A devilnek elég ideje volt ahhoz, hogy lelépjen, így ismételten kicsúszott a kezei közül. Bosszankodva ment haza. A többiek nem is kérdeztek semmit. rei lefürdött, majd hulla fáradtan dőlt az ágyába. Másnap reggel volt már, mire felébredt...
- Hm? Megint elaludtam? - ül fel ágyán, majd a mobiljára néz - Micsoda? Megint hétfő van? Átaludtam egy hetet? - nézi a dátumot, mely ugyna azt mutatta, mint tegnap - Micsoda? - pattan ki ágyából és pizsamában lerohant a többiekhez
- Rei? Te mért vagy még pizsamában? - kérdi Trivee
- Kousuke mérges lesz, ha megkátja, hogy... - akad el Hilo szava
- Még is hányadika van ma? - kapja el Hilot a vállánál
- Hát, harmadika. Mért?
- Harmadika? Dehát... Tegnap is az volt.
- Miről beszélsz? - kérdik értetlenül
- Én már egyszer átéltem ezt a napot. Hogy lehetséges ez?
Mindenki értetlenül nézett rá. Rei meg volt arról győződve, hogy ezt a napot már egyszer átélte. Még is hogyan lehetséges mindez? Időhurok? Értetlenül állt eme dolog előtt. A fejét fogta. Egyszer már került ilyen helyzetbe...
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
