|
6.rész: Újra és újra
Saki-chan 2024.05.25. 00:30
Rei újra és újra ugyan azon napot éli át. Már párszor igyekezte máshogy eltölteni, de a végén ismét abban ébred. Vajon mi lehet a baj? Elrontott valamit vagy kihagyott? Mi a megoldás az időhurok kilépéséből?
Az ötödik részben Rei egy igen fárasztó napba csöppent, melyben egy devilt üldözött ki folyton kicsúszott a kezei közül. Újra és újra átélte ugyan azt a kudarcot, mely mindig máshogy végződött, de sosem jól. Valahogy minden egyes alkalommal pórul járt és nem tudta még is hogyan tudná ezt a devilt elkapni. Fel sem tűnt neki, hogy ez a nap ismétlődik már legalább harmadik alkalommal. Erre negyedik reggel ébredt rá. Minden, melyet aznap átélt újra és újra lejátszódott.
- Hm? Megint elaludtam? - ül fel ágyán, majd a mobiljára néz - Micsoda? Megint hétfő van? Átaludtam egy hetet? - nézi a dátumot, mely ugyan azt mutatta, mint tegnap - Micsoda? - pattan ki ágyából és pizsamában lerohant a többiekhez
- Rei? Te mért vagy még pizsamában? - kérdi Trivee
- Kousuke mérges lesz, ha meglátja, hogy... - akad el Hilo szava
- Még is hányadika van ma? - kapja el Hilot a vállánál
- Hát, harmadika. Mért?
- Harmadika? Dehát... Tegnap is az volt.
- Miről beszélsz? - kérdik értetlenül
- Én már egyszer átéltem ezt a napot. Hogy lehetséges ez?
Mindenki értetlenül nézett rá. Rei meg volt arról győződve, hogy ezt a napot már egyszer átélte. Még is hogyan lehetséges mindez? Időhurok? Értetlenül állt eme dolog előtt. A fejét fogta. Egyszer már került ilyen helyzetbe, de akkor az élete forgott kockán. Össze volt zavarodva. Azon agyalt mi válthatta ki ezt az időhurkot. Mit vétett el, melytől újra kezdődhetett a napja. Hisz mindig az az oka, hogy valamit nem úgy csinálunk, ahogy kell. Nem teszünk meg bizonyos dolgokat és azért ismétlődnek meg...
- Még is mért? - fogja fejét
- Rei, jól vagy? - kérdi aggódva Trivee
- Én.... Nem tudom. Gondolkodnom kell. - azzal felszalad a szobájába
- Utána kellene mennünk, nem? - kérdi Lilline
- Nem hiszem. Ha baj lenne, szólna nekünk. - válaszolja Yanagi
- Hmm... - néz aggódva az emelet felé Trivee - Igazad lehet.
Rei nem tudta mi tévő legyen. Nem hozakodhatott elő azzal, hogy újra átéli a napot, melyet egyszer már átélt. Furcsa lenne és igen érthetetlen. Gondolta tesz ellene és ma megállítja. Igyekezte nem magára vonni a figyelmet és természetesen viselkedni. Mindent ugyan úgy tett, ahogy előző nap. Ismét egyedül volt. A tetőn nézett le a tömegre, ahogy azt már többször...
- Jól vagy? - hívta fel Angel Reit telefonon - Ma reggel igen furcsán viselkedtél.
- Igen. Minden rendben. Jól vagyok.
- Biztos? Mert nem úgy látszott. Ha...
- Igen. Ha szükségem lesz egy ölelésre, mindenképpen hozzád megyek.
- Öhm... Jól van. Tudod hol találsz.
- Tudom.
- Ha szeretnéd, este átmehetek. Szeretnélek a karjaimban tudni.
- Tudod, hogy nem szabad. Meg vagyok figyelve.
- Tudom, de egy kis huncutság neked sem ártana.
- Lehet, hogy igazad van.
- Nem fogod megbánni, ígérem.
- Ebben biztos vagyok.
- Légy óvatos.
- Te is.
Azzal letették a telefont. Rei tudta jól, hogy neki sem szabad elmondania mi is történik most vele. Csak összezavarná. Tudta, hogy számíthat rá és mindig vigaszt nyújt, de ettől még sem volt nyugodt. Az előtte elterülő tájat nézte. A tetőről kémlelte a várost. Minden ember olyan nyugodt volt. Élték hétköznapi életüket. Nagyot sóhajtott, majd leugrott a tetőről. Sétált az emberek között, mikor az a nő hirtelen bele ütközött. Meglepetten hátra fordult, de nem csinált semmit. Tovább ment. A virág boltnál kötött ki. A virágokat nézegette és igen elgondolkozott a mai napon. Pár percig némán állt, mire a boltban dolgozó srác megjelent mellette...
- Szia. - köszön oda neki
- Hm? - fordul felé, mire majdnem fellökte az egyik vázát
- Hoppá! - kapja el - Megvan! tartom. - mosolyog rá kedvesen
- B-bocsánat. Nem akartam fellökni. - mondja zavarában
- Semmi baj. Én lopakodtam csendesen melléd, nem a te hibád volt. - mosolyog rá kedvesen, melytől Rei teljesen elpirult
- Haah? I-igen, igaz. - tűr el egy hajtincset a füle mögé
- Talán megtetszett valami? Segítek választani, ha szeretnéd.
- N-nem. Nagyon szépek a virágaid. Látszik, hogy szereted őket. Mind gyönyörű. - simítja meg az egyik rózsát, melytől a srác is kicsit elpirult
- K-köszönöm. Igazán kedves tőled. Nagyon szeretem csinálni...
- Csokorba ölteni a virágokat. Locsolni, hogy szép nagyra nőjjenek. Látnod, mikor egy gyönyörű nő az általad készített csokortól boldog lesz. - fejezi be mondandóját
- Haha? H-honnan tudtad, hogy ezt fogom mondani?
- Megérzés volt. - mosolyodik el
- Uhm! - pirul el Rei mosolyától - Gy-gyönyörű a mosolyod.
- Hm? K-köszönöm. - pirul el eme bókjától
- E-esetleg nincs kedved meginni egy teát vagy egy kávét? Épp szünetet akartam tartani.
- Nem, sajnálom. Más dolgom van. Már így is sokat időztem itt.
- Értem. - mondja kicsit csalódottan. - Várj egy picit. - azzal beszaladt az üzletbe
Míg Rei megvárta, megpillantott a tegnapi devilt, ki megint egy fiatal nőre vetette ki hálóját. Azonnal odament hozzájuk. Ahogy a devil megpillantotta, futásnak eredt. Rei meg sem lepődött ezen. Mire a srác kilépett az üzletből, meglepetten vette észre, hogy Rei már eltűnt. A devil igen fürge volt, de lerázhatatlanul futott utána. Megint az építkezésbe futott be. Rei a nyomában volt és nem hagyta, hogy kicsússzon a kezei közül vagy túl járjon az eszén. Megkerülte a területet és lesből csapott le rá. A magasból támadott, megfagyasztva testét, jég burokba zárta...
- Ezaz! Most nem tudtál kiszúrni velem! - ugrik le elé - Most velem jössz és nem menekülsz el, ahogy azt legutóbb tetted. - néz maga elé elégedetten
Fogta a devilt és elvitte magával. Nagyon elégedett volt a teljesítményével. Nem is kellett megeröltetnie magát. Átadta a devilt Yanaginak, majd ment is fel a szobájába, hogy kipihenje a fáradalmakat...
- Remélem ezúttal átlépek a holnapra és folytathatom a mindennapokat. - gondolja, majd elmosolyodva behunyja szemét
Másnap reggel volt már. Rei kipattant az ágyból és azonnal a telefonjára pillantott. - Haaah?! - elsápadva nézte meg a dátumot - Megint harmadika van? - kérdi értetlenül - MÉRT?! - kiáltja el magát jó hangosan, melyet a többiek a földszinten mind meghallottak - Mit csináltam rosszul?! Mért? Ah! - terül el ágyán, majd hirtelen felpattan - Rendben! Akkor nem a devil volt a fő ok! De vajon mi? Még valamit máshogy kell csinálnom. - néz komolyan maga elé - Ideje újra csinálni! - pattan fel
- Rei, jól vagy? - kérdi Trivee
- Ma igen hangos vagy. - jegyzi meg Yanagi
- Minden a legnagyobb rendben. - azzal indul is kifelé
- Ma a szokottabbnál is... furább. - néz pislogva felé Hilo
- Eléggé. - helyesli Keiko
Rei a tetőről nézett le az emberekre. Határozott volt. Tudta, hogy ma sikerülni fog és át fog lépni ezen a napon. Megcsörrent a telefonja. Angel hívta...
- Jól vagy? - kérdi Angel - Ma reggel igen hangos voltál.
- Igen. Minden rendben.
- Biztos? Mert nem úgy látszott. Ha szükséged van egy ölelésre, bármikor szolgálatodra állok.
- Észben tartom.
- Kicsit aggódom miattad. Nehéz lehet visszafogni a benned élő vadat, ki csak arra vár, hogy elszabadulhasson. nem is tudom neked milyen érzés lehet. Erősebb vagy, mint azt gondolnád és ez tesz téged különlegesebbé a többi félvér között. Képes vagy arra, amire ők nem.
- Tudom.
- Különleges vagy. - mosolyodik el szája sarkában - Ha szeretnéd, este átmehetek.
- Én is szeretnék a karjaidban lenni.
- Honnan tudtad, hogy épp erre gondoltam? - lepi meg
- Ráhibáztam. - mosolyodik el
- Tudod... egy kis huncutság neked sem ártana.
- Lehet. Még meggondolom.
- Nem fogod megbánni, ígérem.
- Tudom.
- Légy óvatos.
- Te is.
Letette, majd csatlakozott a lent sétáló emberekhez. A tömegben sétálva, az a nő újra neki ment. Azonban, mire utána fordult, nem látta merre ment. Nem foglalkozva vele, a virág bolthoz sétált. Elbambult egy kis virágot nézve. Nem hallotta meg, mikor az eladó mögé lépett...
- Szia. Segíthetek valamiben? - kérdi
- Hah?! Áh! - ejti el a kis cserepet, de a srác elkapja
- Hoppá! - kapja el - Megvan! Nyugi, nem tört el. - mosolyog rá kedvesen
- Öhm! B-bocsánat. Nem akartam elejteni. - mondja zavarában
- Semmi baj. Én lopakodtam csendesen mögéd, nem a te hibád volt. - mosolyog rá kedvesen, melytől Rei teljesen elpirult
- Öhm...
- Talán megtetszett valami? Segítek választani, ha szeretnéd.
- N-nem. Vagyis...de. Nagyon szépek a virágaid. Látszik, hogy szereted őket. Mind gyönyörű. - simítja meg az egyik rózsát, melytől a srác kicsit elpirult
- K-köszönöm. Igazán kedves tőled. Nagyon szeretem csinálni. Csokorba ölteni a virágokat.
- Locsolni, hogy szép nagyra nőjjenek. Látnod, mikor egy gyönyörű nő az általad készített csokortól boldog. - fejezi be mondandóját, mely meglepi a srácot
- I-igen, de honnan...
- Ráhibáztam. Azt hiszem. - mosolyog rá kedvesen
- Uhm. - pirul el, majd kihúz egy rózsa szálat és Reinek adja - Ez a tiéd. Amiért megijesztettelek.
- Hm? Uhm.. K-köszönöm. - mondja teljesen elpirulva
- Gyönyörű a mosolyod. - fogják mindketten pár percig a rózsa szálat
- Uhm... - veszi el tőle a virágot, majd zavarában elfordul tőle
- Nincs kedved meginni egy teát vagy egy kávét? Épp szünetet akartam tartani.
- Nem is tudom...
- Vagy talán dolgod van?
- Igazából, dolgoznom kellene. - mondja halkan Rei
- Várj egy picit. - azzal beszaladt az üzletbe
- Talán, ha elfogadom a meghívását, akkor tovább léphetek ezen a napon. - gondolja
Megvárta, míg a srác kijött a boltból...
- Köszönöm a türelmed. E-esetleg este találkozhatnánk? - kérdi kissé zavarban
- V-velem? Mármint... R-rendben. Nagyon szívesen. - mosolyog rá kedvesen
- Öhm? Tényleg? Ennek örülök. - pirul el zavarában - Ez a telefon számom. - ad át Reinek egy névjegy kártyát
- Rendben. Felhívlak, ha szeretnéd.
- Jól van. Tökéletes. - mosolyodik el
- Most sajna mennem kell. Később akkor találkozunk. - azzal már ment is a dolgára
A srácnak angyon tetszett, hogy Rei elfogadta a meghívását. Mosolyogva ment vissza dolgozni. Rei pedig azonnal a devilre vetette magát és egyből elkapta. Hívta Hilot, ki ki is küldött érte Angeléket, hogy eltüntessék...
Pár órával később, miután kezdett beesteledni Rei felhívta a srácot. Megbeszélték, hogy a virág üzlet előtt találkoznak. Az egy igen biztos pont és eltéveszthetetlen. Rei kisurrant a házból. Tudta, hogy csak úgy nem mehet ki, illetve jobb, ha Angel nem tudja meg hova is készül. Csak félreértéseket generálna és arra mpost pont nincs ideje. Tudnia kellett, hogy ez az amit ma meg kell-e tennie annak érdekében, hogy tovább léphessen a holnapba. A srác már ott volt. Lassan odasétált hozzá...
- Remélem, hogy ezzel a találkozóval tovább léphetek. Csak ez lehet a bökkenő. - gondolkodik el
- Sz-szia. - köszön rá zavarba jőve a srác
- Szia. - mosolyog rá kedvesen Rei
- Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat.
- Igazán nincs mit. Kár lett volna kihagynom. Igen rendes srácnak tűnsz.
- Igen? Köszi. Te pedig nagyon gyönyörű vagy ma. Szépséged kitűnik a többi nő között.
- Hm? Öhm... Igazán kedves tőled, de van nálam szebb nő is és...
- Ne becsüld alá magad. Na, de nem azért jöttél el ide, hogy a külsődről áradozzak. Nem igaz?
- Nem. Ez igaz. Ritka, hogy ilyen bókot mond nekem egy férfi. - mosolyodik el
- Pedig minden nap megérdemelnéd. Persze nem a külső a lényeg, de...
- Értem hogyan érted. Nyugi.
- Öhm... H-hova szeretnél menni? Tudom egy jó hot dogost a közelben, ami éjfélig nyitva van. Nagyon finom.
- Jól hangzik. Menjünk.
Azzal el is indultak enni egy finom hot dogot. Közben kicsit beszélgettek. Jobban megismerték egymást. A srácnak kifejezetten tetszett Rei. Kívül-belül vonzotta. Alig bírta levenni róla a szemét. Leültek a parkban, ahol igen csendes volt. Alig sétált arra bárki. Ideális volt a beszélgetéshez...
- Még a nevedet sem tudom. Hogyan szólíthatlak kedves idegen?
- A nevem Noah. Ne haragudj, hogy csak most mondom.
- Noah? - kérdi halkan, majd egy kép villan be előtte - Olyan ismerős név. - gondolja, de elhessegeti ezt a gondolatot
- Már tudod a nevem. Már nem vagyok olyan ismeretlen, mint egy perccel ezelőtt. Viszont én sem tudom a becses neved.
- Reia. De szólíts csak Reinek. Minden barátom így hív.
- Reia... Nagyon szép neved van. Illik hozzád. - mosolyodik el
- Túl sokat bókolsz. Mondták már?
- N-nem... Vagyis... Most lehet, de ha zavar akkor...
- Nem, nem zavar. Jól esik. Egy nőnek mindig, azt hiszem. Hízelgő. - mosolyog rá kedvesen. melytől teljesen elpirult
Tovább beszélgettek. Munkáról, melyről persze inkább Noah beszélt. Rei nem árulhatta el mit is csinál. Az igen furcsa lett volna és csak elijeszti vele. Csak hallgatta Noaht, ki arról beszélt miként kötött ki a virág boltban. Mindig is virágkötő akart lenni. Annak tanult és végül az is lett belőle. Nagyon szereti csinálni. Kiválóan ért a csokrok összeállításához és a növények ápolásához. Igen lelkesen mondta hogyan sajátította el, bár még van mit tanulnia. Rei mosolygott és csak hallgatta. Noah észre sem vette mennyit is beszélt neki a szakmájáról...
- Áradozok itt össze-vissza arról, amit szeretek. Biztos nagyon unalmas lehet neked.
- N-nem. Jó hallani, ahogy beszélsz róla. Egy cseppet sem unalmas. Még sosem volt virágkötő ismerősöm vagy barátom. Érdekesen hangzik.
- Ha szeretnéd majd megmutathatom hogyan kell összeállítani egy csokrot.
- Rendben. Jól hangzik.
- És te... Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol?
- Öhm... Hát én a védelemmel.
- Rendőr vagy?
- Olyasmi.
- Igen izgalmas munkád lehet.
- Sok test mozgással és aktív életmóddal jár, ez igaz.
- Van egyenruhád is, mert... Szívesen megnéznélek benne. - mondja elpirulva
- Nem. Ilyesmink nincsen. Azt veszünk fel, amit akarunk.
- Csak vicceltem. Nem épp az a fajta rendőrnek vagy minek tűntsz, ki kék egyenruhában rójja az utcákat.
- Hát, akkor mifélének? - hajol közelebb hozzá kérdőre vonva
- Öhm... - pirul el zavarában
- Sajnos ideje mennem. - nézi a telefonját
- Hazakísérjelek?
- Nem szükséges. Motorral jöttem. Igen messze lakok a várostól.
- Áh, értem. Pedig szívesen haza kísértelek volna. Este egy fiatal hölgynek óvatosnak kell lennie. Sok a rossz arc a városban.
- Kedves tőled, de nagylány vagyok. Egyedül is haza tudok menni épségben. Emiatt ne aggódj. - kacsint rá, melytől ismét elpirult
- Szívesen. - indulnak meg visszafelé
- Azért a motoromig elkísérhetsz.
- Rendben. - mosolyog vissza rá kissé zavarban érezve magát
Elmentek hát a motorig. Mindketten igen csendben lettek. Rei adott egy puszit Noahnak, majd felülve járgányára elment. Reménykedett benne, hogy holnapra kilép ebből a körforgásból. Nyugodtan, mosolyogva feküdt le aludni. Hamar mély álomba merült. Másnap reggel hirtelen ugrott ki ágyából, mikor megcsörrent az ébresztő órája...
- Jaj, neee! - veszi észre, hogy ugyan azt a napot éli megint újra - M-még is mért? Mit kell tennem ahhoz, hogy végre tovább jussak? Még is mi az, amit nem jól csinálok? - kérdezgeti magától - Nem maradhatok ebben az időhurokban! - jelenti ki, majd kipattanva ágyából gyorsan felöltözve lement reggelizni...
- Hékás! Hova ilyen sietősen? - kérdi Trivee
- Bocsi, de ma nincs nagyon időm reggelizni. Sziasztok!
- És a gyűlés? Rei... - szólna utána Keiko, de már kint is volt az épületből
Rei motorra pattanva a városba száguldott. Letámasztotta, majd felment egy magas épület tetejére. Angel hívta, de nem vette fel. Az alatta elterülő tömeget kémlelte. Remélte megpillantja benne azt a személyt, kivel minden nap összeütközött. Ahogy egyre csak nézte, hirtelen meglátta. Észrevétlenül leugrott a magasból, majd bevegyült az emberek közé. Mikor szembe jött vele az illető, hirtelen megragadta a karját...
- Hé, te! Állj csak meg! - kapja el karját
- Hah?! - ijed meg
- E-ez egy kislány? - lepődik meg, melytől egy pillanatra meghátrált - Mi? Ah! - mire észbe kapott, már eltűnt a tömegben - Fenébe!
Tudta, hogy itt nem fogja egykönnyen megtalálni. A virág boltnál állt, majd ugyan az a beszélgetés zajlott le, mint múlt alkalommal. Elkapta a devilt, majd ismét elment a randira. Este reményekkel telien feküdt le aludni, de másnap reggel újra ugyan azon napon ébredt fel, mint fél tucatszor. Kezdett mérges lenni, de egyben aggódott. Felöltözött, majd lekullogott reggelizni...
- Jó reggelt. Jól aludtál? - kérdi Trivee felszolgálva neki a reggelijét
- Nem éppen. - válaszolja elszontyolodva
- Hm? Talán rémálmod volt?
- Nem éppen. Csak... - elgondolkozik - Már nem is tudom hányszor, de... Ugyan ezt a napot élem át újra és újra.
- Hogyan? - lepődik meg Trivee
- Úgy érted ugyan úgy, mint a múltkor? - kérdez rá Yanagi
- Igen. Pontosan ugyan úgy, de most nem a halálommal kezdődik újra.
- Ha? - néznek rá meglepetten
- Minden jól indul és próbáltam már változtatni egyes szituációkon, de mindig ide jutok ki. Este ahogy lefekszek aludni... a nap reggelre újra kezdődik.
- Tudod már mi váltja ki az időhurkot? - kérdi Angel
- Nem. Ha tudnám, nem itt cseverésznénk erről. - mondja lehangoltan
- Lehet, hogy egyszerűen nem kellene csinálnod semmit. Vagy azokat nem, amiket eddig csináltál. - mondja Hilo
- Nem hiszem, hogy azzal megoldódna a probléma. - mondja Yanagi
- Hah... - sóhajt egyet Rei - Reménytelen... - Talán igazad van Hilo és nem kellene semmit sem csinálnom. Csak elnyúlni a kanapén és nézni ki a fejemből. - ül le a kanapéra Rei, majd teljesen elfekszik rajta
- Úgy van! Ne stresszelj a mai nap miatt. Csak pihenj! - ül le mellé Yanagi, majd bekapcsolva a tévét váltogat a csatornák között - Lássuk van-e valami érdekes.
Rei úgy tett ahogy a többiek kérték és nem tett semmit sem. Otthon maradva pihent. Este épp tévét néztek, mikor egy igen érdekes és brutális hírt közöltek a tévében...
- Én felmegyek aludni. - indul fel szobájába Rei, mikor hirtelen meghallja a hírekben mondottakat
- Egy lányt ma brutálisan meggyilkoltak az utcán.
- Hah?! - szűkül össze szeme, ahogy a tévére nézett
- Úristen! - borzadnak el a lányok
- A tettes valószínű egy vadállat lehetett. A lány teste a felismerhetetlenségig szét lett tépve. Szemtanúk pedig sajnos nincsenek. - közli a bemondónő - Milyen tragikus. Vajon ki lehetett a lány és mi volt ennyire kegyetlen, mely széttépte őt? - kérdi - A nyomozók gőz erőkkel dolgoznak az ügyön, hogy mielőbb megtalálják azt az állatot, mely ezt tette.
- A kislány a mindössze csak 8 éves, Kanako Hanna. Szülei értesítése folyamatban van. Ugyanis senki sem tudja merre is lehetnek. Mindenki le van sokkolva a hírtől. Egyszerűen hihetetlen ez az egész! - mondja bemondónő
- Haaah... - akad meg Rei szeme a hír hallatán, majd kissé összeszűkülnek a szemei - E-ez az a lány... - akad el szava
- Hm? Milyen lány? - kérdi Trivee
- A lány, akit minden újra élt napomon látok a tömegben.
- Tessék? Újra élt? De... - akad el Trivee szava
- Úgy nem mondod, hogy ismét megtörténik ez az újraéledős nap? - kérdi Yanagi - Mond, hogy nem.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. - néz fel rá - Attól tartok de és ez a lány lesz a megoldás. Vele találkoztam minden alkalommal.
- Mért nem próbáltad leszólítani? - kérdi Keiko
- Mert nem tudtam sosem megállítani. Amilyen gyorsan feltűnt, úgy is tűnt el. Mintha akart volna közölni velem valamit, de nem volt mersze közvetlenül a segítségemet kérni. Pedig, ha így lett volna, nem veszti életét.
- Talán mindennek oka van és azért nem kérhette a segítségedet. - mondja Yanagi
- Lehet, de... Itt az ideje, hogy kilépjek ebből a hurokból! Holnap minden más lesz! - jelenti ki
- Biztos vagy ebben? Nem lehet, hogy más valamit rontasz el, hogy újra éled? - kérdi Trivee
-Azt nem tudom, de már számtalan módon éltem át más és más módon. Változtattam rajta, máshogy csinálva azt, de.... Miután lefekszem aludni, a dolgok újra azzá válnak, ahogy előtte. Nem megyek tovább a következő napba. - válaszolja Rei lehangolva
- Hmm... - gondolkodik el Yanagi - Mindennek oka van, amire neked kell rájönnöd. Csak te éled át újra és újra. Tehát a lány tőled várja a megoldást. Mikor pedig tévedsz, új esélyt kapsz. Egy új napot, tiszta lappal és tiszta tetekkel.
- Szegény lány. - néz a hírek felé Lilline - Hányszor élhette át ezt a szörnyűséget. - szorul össze szíve a látottakon, ahogy rágondol
- De mért pont ő? Mit tett, hogy ezt érdemelte? - kérdi Hilo
- Bármi az oka, meg kell fékezni és helyre hozni. - szól közbe Kousuke - Azt a szörnyet valakinek teremtenie kellett. Nagyobbnak gondolnám az eddigieknél.
- Igen, ebben én is biztos vagyok. A nyomok erre utalnak. - nézik a hírek felvételeit
- Meg kell menetenem őt és remélhetőleg nem fogom újra átélni ezt a fárasztó napot. - pattan fel, majd indul meg az ajtó felé
- Áh! - pillantja meg - Szia, Rei. Hogy vagy? - kérdi Reika belépve az ajtón
- Kai, most a segítségedre van szükségem. - támadja le - Nem baj, ha magammal viszem egy kis időre? - kérdi Reikat Rei
- N-nem, de... Miről van szó? - néz rá értetlenül pislogva
Rei elmagyarázta mi is történt vele az elmúlt időben. Hányszor is élte már át eme napot és miket csinált. Persze Noaht kihagyta belőle, nehogy Angel félre értse és féltékeny legyen. Egy apró részlet, melyről nem hazudik, csak elhallgatja. Mindenki igen érdekesnek találta eme szitut és nem értették mért pont Rei az, ki ebbe az egész hurokba bele sétált. Egyikük sem élt tá újra egy napot. Mindennek oka van, ám az, hogy mi lehet az, nem fog kiderülni. Most a legfontosabb, hogy lányt megmentsék. Akkor véget ér ez a szörnyű nap és az is megmenekül a biztos haláltól... Mivel Kai és a többiek is mindent elfelejtenek, így Rei holnap reggel első dolgaként hozzá fog menni. Mindannyian lefeküdtek. Rei várta, hogy este legyen. Véget akart vetni az egésznek. Már nem először él át egy ilyen dolgot. Tudja mivel jár és nem tetszik neki, hogy megint ő az, aki belekeveredik. Másnap, ahogy felébredt gyorsan felöltözött és rohant Kaiékhoz, kiknek röviden és tömören összevázolta mibe is ragadt. Kai azonnal bele is ment, hogy segít neki. Nem kellett kétszer kérnie. Náluk várták ki az estét. Semmit sem akartak elkapkodni. A lány keresése felesleges volt. Tudták, hogy nagyjából hol lesz aznap és hol, mikor meghal majd. Kai oda teleportálta őket ahogy az est leszállt. Jóval a történtek ideje elé, hogy legyen idejük megfékezni a szörnyet... Az idő gyorsan oda ért, ahol a szörnynek le kellett csapnia. Rei készen állt! Véget akart vetni mindennek. Ahogy megjelentek a helyszínen, megpillantották a kislányt, ki egy padon ücsörgött. Azonnal oda is mentek hozzá, hogy kifaggassák a szörny érkezése előtt...
- Szia. - köszön neki Rei
- Sz-szia. - köszön vissza bátortalanul a kislány
- Tudom, hogy mi fog történni veled és jöttem mindent megállítani. - közli a tényeket
- Te meg tudod ölni a szörnyet? - kérdi a kislány
- Igen. Bízhatsz bennem.
- Itt jön. - áll fel remegő lábakkal a padról
- Minden áron megmentelek ma! - jelenti ki
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
