Az előző részben megismerhettük Gyémánt mestereit,akikkel az évek során együtt harcolt és mellettük állt. A legtöbb rossz tulajdonságokkal volt megáldva, de voltak közöttük kevésbé bajkeverők. Még néhány jószívű is volt közöttük. Gyémánt már hosszú évek óta él szellemként. Még halálának okára is választ kaptunk,bár még ő maga sem volt tisztában azzal,hogy mindez mért is következett be. Mindennek az okozója,apja. Ő volt az,aki sohasem elégedett meg lányával,még akkor sem mikor fiúként képezte ki,és harcost faragtatott belőle. Ez sem volt számára elég,érzéketlensége meg csak lánya szomorúságának forrása volt. Képes volt céljai elérésében lányát áldozatul felajánlani. Kegyetlenségnek is van hatéra,de ő ezt is túllépte....Most pedig.... Folytassuk!!!
- Gyémááánt!
- Ööh!
Ahogy a mélybe zuhant könnycseppjei egy kis széllibbenésben szálltak fel,pont Light arcára aki erre hirtelen önmaga lett. Csodálkozva nézett,majd megállította az éppen Kazura támadó Readet. Megérintve homlokát,ő is ismét önmaga lett. Ők önmaguk lettek,de még sem arattak győzelmet. Mikor erre ráébredtek,már túl késő volt. Egyikük sem tudott Gyémánton segíteni,aki nyomtalanul eltűnt. Mintha nem is lett volna. Testét sem találták meg a szikla aljában. Kazu mérgében egy fának szorította Lightot,és kérdőre vonta tettéért,de ez is csak fölösleges dühöngés volt. Ő nem tehetett róla,hisz nem volt magánál. Eközben a kórházban Reo meredten állt az ablak előtt,és összeszűkült szemekkel nézte a várost. Egy rossz érzés kerítette hatalmába,mely szinte ketté hasította szívét. Minako is hasonlóan reagált. Hirtelen erősen lihegni kezdett,és felszökött a láza. A nyakéket szorítva kezében, érezte,hogy Gyémánttal történt valami. Teste úgy mozgott,mintha rohama lenne. Ettől a nyakéket is elejtette. Reo gyorsan hívta az orvost,aki azonnal a sűrgősségire szállíttatta. Oda már nem követhette,így kint kellett várnia. Nagyon aggódott érte,de semmit nem tehetett. Mikor ki akart menni a szobából,észrevette,hogy a nyakék a földön hever...
- Hah? Ez.... - felveszi
- Reo....- szólítja meg egy hang
- Aaah! Gyémánt.....? - remegő szemekkel néz
"Rosszat sejtek. Mért hallottam Gyémánt hangját a fejemben,talán.....?"
Azon nyomban elindult haza,hogy megnézze nincs-e valami baja. Taxiba pattanva száguldott. Mikor azonban odaért,senkit sem talált. Se Kazut,se Gyémántot. Minden szobát átkutatott. Egyszer csak megcsörrent a telefon. Gyorsan felkapta,Kazu volt az....
- Hálló?
- Reo te vagy? Örülök,hogy otthon találtalak. Történt valami,aminek nem fogsz örülni.
- Mi az,Kazu? Olyan szomorú a hangod. Mi történt?
- Gyémánt....
- Hogy mi?! - remegő szemekkel néz
Mikor megtudta mi is történt azonnal a helyszínre igyekezett. Nem tudta elhinni,amit hallott,így a saját szemével kellett látnia. Még ő sem találta meg Gyémánt testét. Minden hiába,érte már nem tehettek semmit sem. Reo iszonyat dühös volt Lightre,és szóba sem akart állni vele. Tudta,hogy nem az ő hibája volt,hisz nem önként tette,amit tett,hanem varázslat hatására,de akkor is. Benne volt a harag,mely ennél erősebb volt. A szabad gondolkodását elemésztette a gyűlölet. Annyira bedühödött,hogy nekiesett. Már kezdtek vörössé válni szemei,és fogai is nagyobbak lettek az eredetieknél. Mikor azonban harcot akart kezdeményezni,egy hang ismét megszólította,mely Gyémántéra emlékeztette. Ettől lecsillapodott,majd szomorúan térdre rogyva,sírni kezdett és a földbe vágott....
- Mért?! Mért pont őt?! Mééééért!? - ordít fel egy nagyot
Ha vele maradok,akkor ez nem történt volna meg! Minden az én hibám!
- Nem,pajti. Ez nem a te hibád. Nekem kellett volna jobban vigyáznom rá. Az én hibám.
- Egyikőtök hibája sem,csak is a miénk,hisz mi hagytuk elvarázsoltatni magunkat. Nekünk kellett volna jobabn vigyáznunk,
de könnyen tőrbe tudtak csalni. A hugom nem érdemelt ilyen halált.
- Grrrr.. - összeszorítja fogait
 "Gyémánt.....Bocsáss meg nekem!"
Miután a testet nem találták,így hazamentek. Már nem tehettek semmit sem. Megbeszélték alaposan a történteket. Tudták,hogy most jobban készen kell állniuk,mivel az ellenség egyre csak erősödik. Ha ismét kudarc történik,akkor könnyen el is bukhatnak....
Mialatt ők stratégiát találtak ki,addig messze fenn az égbolton is túl,ahol az angyalok élnek,szintén tárgyaltak egymással. Éppen
Gyémántról vitatták meg a dolgokat,hogy most mi is legyen vele. Ő nagyon erősködött,hogy had maradjon a Földön,de ezt ellenezték.
- Had maradjak velük! Lelkem csak az utolsó Okizawat szolgálja,így maradnom kell. Ez a sors lett nekem megírva.
  Hosszú évek alatt szolgáltam,és védelmeztem az Okizawakat,kik beírták magukat a történelembe.
  Már csak egy személy maradt,kihez tartozik a lelkem.
- Ő már nem a te Mestered,hisz a nyakékhez vagy kötve,mely ebben az időben már máshoz is tartozhat. Feladatodnak ezentúl vége szakadt,nincs több esélyed az életre. Ez a hús és vérré válás pedig csak esélyeidet rontotta. Időd lejárt,lelkednek itt az idő megnyugvást találnia.
- De....
- Nincs több esélyed Diamond. Törődj bele,és lépd át a kaput. Sok jót tettél,így a Pokoltól megszabadultál,most más helyre kell távoznod,mely felszabadít az érzelmektől és megóvja lelked. Eredj hát,vár a végzeted kapuja.
- Kérem,had maradjak még. Míg él az utolsó Okizawa! Csak annyi haladékot kérek! Kérem!
- Gyermekem.....Mért akarod,hogy lelked a Földön maradjon? Nem hiszem,hogy csak a szolgaság éltet téged. Áruld el,mi az oka annak,hogy e ifjúhoz ragaszkodsz?
- Én....
- Talán érzelmeket táplálsz iránta?
- Reo sok mindenre megtanított. Érezhettem,amit ő és átélhettem vele sok mindent. Mikor pedig ember lettem....Ő megmutatta nekem a várost,és végre ismét emberként érezhettem magam. Éreztem az eső légy simogatását,a szél erejét hajamban... és... Végre már nem voltam egy szimpla lélek,hanem egy érző,lélegző lény. Reo könnyeit is megérezhettem,melyek oly fájdalmasak voltak. Tudom,hogy ő mást szeret,és én nem állhatok érzései útjába,de...Szeretnék mellette lenni még utoljára. Míg sorsom végleg be nem teljesedik,és a nyakék melybe zártam örökre ki nem huny. Csa annyit kérek,had kaphassak egy esélyt,hogy elmondhassa neki mennyire fontos nekem. Jobban megkedveltem,mint eddig bárkit. Csak ennyit kérek,ha már többé nem szolgálhatom őt.
- Hm....Szavaid szívbe hatóak,Diamond. Igazán megváltoztál az évek alatt. Ez a fiú számodra látszik,hogy mennyire fontos.
Ezt nem vonjuk kétségbe. Megértjük mit is érzel,de nem adhatunk neked még egy esélyt. Sajnáljuk.
- Hm... - szomorúan lehajtja fejét
- De...Maradhatsz még mellette. Kapsz 3 napot arra,hogy elmond neki mit érzel. De nem mondhatod el ki is vagy. Tudasd vele,hogy nem kell féltenie,és jó helyed van,de te magad ezt nem árulhatod el neki. Neked kell kitalálnod mit is kezdesz most. Az ég áldjon,gyermekem. -  azzal eltűnik mindenki
- Hah? - csodálkozva néz Gyémánt
Miután kapott egy kis haladékot,lemehetett a Földre. Bár szellemként senki sem láthatta,így nehéz volt kitalálnia miképp üzenjen Reonak....
Lakása előtt állt,és az ajtót nézte,nem mert belépni rajta,bár tudta senki nem láthatja. Erőt véve kis félelmén,bement. Reo,Kazu,Shino és Kaien is ott voltak és beszélgettek a történtekről. Mindenkit megrázott Gyémánt elvesztése....
- Nyugodj meg pajti,minden helyre fog jönni.
- Már mit sem ér nélküle semmi sem.
- Na és a kis barátnőd? - kérdi Kaien
- Minako még kórházban van,de már javult az állapota. Tudom,hogy most vele kellene lennem,de....
-"Reo...Reo én...." - hiába szólítja,nem hallják
 "Sajnálom,ami történt,nem lett volna szabad elmennem innen,de...Minden az én hibám." - lehajtja fejét
- Hm? - néz rá csodálkozva Shino
Mintha látná Gyémántot,aki Reo előtt térdel a földön,és szomorú arccal búslakodik. Nme tudni mért,de érezte aurájának halvány szikráját,pedig nem szabadott volna. Nem szólt,hogy Gyémánt köztük van,mivel a többiek úgy sem látják,és nem hinnék el,hogy itt van. Ebből látszik Shino milyen hatalmas és erős harcos. Azt is meglátja,vagy megérzi,melyet nem kellene. Gyémánt megpróbálta megérinteni Reo arcát,de keze átment rajta,mintha ő lenne szellem. Számára most megfoghatatlan volt minden. Se tárgyat,se személyt,se pedig valamilyen ételt nem tudott megfogni, megérinteni. Számára ez értelmetlen volt,így eltűnt onnan. A tetőn jelent meg ismét,és az eget bámulta,melyet előtte is sokszor nézegetett. Ez volt a kedvenc helye,mikor Reo éppen aludt vagy a lakásban tevékenykedett. Most pedig ezek az emlékek
szertefoszlanak,ha el kell végleg hagynia barátait. Nem lesz kivel beszélgetnie,együtt harcolnia vagy edzenie. Mikor magában gondolkodott,Shino éppen akkor jött fel a tetőre....
-"Haah? Shino...."
- Hm...
-"Hah? Te látsz engem,vagy...."
- Látom most lelked is elveszni látszik. Nincs mi itt tartson,nincs miért létezned. Érzéseid elhalványulnak,akár egy festmény,majd az örök homályba vesznek. Szíved üressé válik,de mégis megtalálod majd a helyed,ahol lelked darabja békében nyugodhat. De te még nem szeretnél arra a helyre menni,igazam van?
-"Ühm? te valóban látsz engem,de...?"
- Erőteljes aurádat nem lehet nem látni. Bár már csak parányi része maradt meg,de még így is érezhető.
-"Hm...Hát igen...Már nincs mért léteznek,hisz elbuktam."
- Nem buktál el. Ellenségeid kihasználva gyengeségedet,lecsapva rád pusztítottak el. Ez sohasem a te hibád.
-"De én....Hm...Legalább még egyszer érezhettem,hogy élhetek,bár csak pár nap volt az egész,de mégis....
Számomra ez a kis idő is feledhetetlen marad. Soha nem akarom elveszíteni,hisz olyan dolgok történtek velem,melyek előző életemben nem igen."
- Reo és barátai valóban remek emberek. Sokat köszönhetnek neked,ahogy te is nekik. Hiszen kiegyenlítettétek egymást,még ha néha össze is zörrentetek. Az emberek már csak ilyenek. Változó a hangulatuk és más-más tett vezérli őket,másképen is cselekednek. Van,hogy jókat és van,hogy rosszakat tesznek.
-"Ez igaz. Éreztem milyen az,mikor fáj valami,vagy éppen elvesztünk valakit. Még ha csak gyengéd,és halovány érzés volt,de akkor is átéreztem mindezeket."
- Te döntesz mit teszel a sorsoddal,miképpen választod meg utadat. Ne hagyd,hogy más vezéreljen,vagy mások uralkodjanak feletted. Tedd amit tenned kell,de cselekedeted mindig legyen tiszta és határozott. Célok nélkül,nincs értelme az életnek.
-"Hah?"
- Még látjuk egymást...Diamond. - azzal eltűnik
-"Igaza van. Ha most nem teszem meg,amit kell akkor semmi értelme itt lennem. Cselekednem kell és elmondani Reonak,hogy mit is érzek iránta! Nem tétovázhatok,már csak kevés időm maradt!"
Egyből ment is Reohoz,hogy elmondja valahogyan a dolgokat. Határozott volt és elszánt a vallomásra. Most nem hátrált meg. Reo ezalatt a szobájában volt,és gondolkozott. Szomorú volt,és bánatos az arca. Azt se tudta mit tegyen,kihez forduljon szomorúságával. Ilyenkor ott lett volna mellette Gyémánt és felvidíthatta volna,vagy Minako,aki tanácsot ad és elfeledteti vele bánatát. Ám most pont e két lány miatt van nagy szomorúsága, melyet semmi sem tud elfeledtetni vele,míg a dolgok helyre nem állna. Gyémánt készült volna beszélni vele,de ekkor a fiú felállt,majd átsétálva a lányon,kirohant a lakásból. Csodálkozva nézte,majd követte,hogy megtudja hová is készül. Útja a kórházba vezetett,Minako szobájába,aki még mindig mélyen aludt és semmi változást nem mutatott. Fogta kezét és nem engedte el. Lehajtva fejét fohászkodott,és halkan sírva is fakadt. Gyémánt az ablakból nézte őket,majd átsuhanva a fehér falakon,a beteg lány ágya elé lépett. Behunyva szemeit,egy nagy lépésre készült,mely nem tudni,hogy hogyan is sül el. Jól vagy rosszul,ez rajta függ majd. Lassan közelebb libegett,majd az ágyra feküdve,a mozdulatlan lány testébe költözött,hogy ezáltal életjelekkel ruházza fel azt. Reo lassan beteg szerelmére nézett,majd egy lágy csókot hagyott ajkán. Erre Minako szeme hirtelen kinyílt,majd a műszerek is életjeleket kezdtek kimutatni....
- Minako....Hála az égnek. - öleli meg a lányt
- Re...o......

Folytatása következik.....
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés