|
2.Fejezet: Fogadás
Saki 2012.08.30. 17:22
Aimi a mindig boldog kis diák igyekszik megpuhítani az új srácot. Persze ez nem épp olya feladat, melyet könnyűnek mondanánk. Sokkal nehezebb bárminél, mint amit eddig meg kellett csinálnia. Feladatának érzi, hogy kezébe vegye a dolgokat. Ehhez sok energia kell. Shinji, ki régóta pályázik már osztálytitkári posztjára, beleavatkozik és még keményebbé teszi a dolgokat. Vajon hogy alakul mindez?
Éreztétek már úgy, hogy egyesek meg se akarnak hallgatni, mivel másabb vagy náluk? Hát én igen.
Első napunk volt a suliban, új osztálytársat kaptunk. A neve Hiroto. Kissé mogorva alak. Legalább is én úgy vettem észre. A vele való találkozásom nem is sült el valami jól, se a második. Lehet én vagyok mindennek az oka? Bizonyára csak jobban meg kellene ismernem és máris megváltozna róla a véleményem. Nem vonok le elhamarkodott következtetéseket. Adok időt a dolgoknak...
- Szia, Aimi. - köszönt Mieko
- Sziasztok.
- Ma is el szándékozol késni, mint tegnap? - kérdi Mieko
- Nem, nem. Ma veletek megyek.
- Okés.
- Jó reggelt gyerekek! Ma algebrából kezdünk. Figyeljetek jól.
- Hm. Ez a srác ismét eléggé mogorva arccal jött suliba. Vajon szokott mosolyogni vagy azt sose? - kérdezte magától
- Mit bámulsz folyton? - förmed rá Hiroto
- Ha? É-én semmit. Bocsi. - mondta zavartan - Áh! észre sem vettem, hogy bámultam. Az nem illendő. Így még jobban eltávolítom magamtól. Oda kell figyelnem. - gondolta magában
Lassan eljött az ebédidő. Sok diák gyűlt össze az étkezőben. Kissé hideg idő volt, így bent ettek. Aimi barátaival ült le enni. Végig az új srácot bámulta. Elgondolkodott rajta. Egyedül ült, senkivel nem beszélgetett. Mások meg mind cseverésztek. Ez lehangolta....
- Az új srácot bámulod? Talán tetszik? - kérdezte Mieko
- Öh. D-dehogy! Csak... furcsállom, hogy mindig egyedül van és soha nem beszél senkivel sem.
- Még új, mit vársz? Hogy azonnal lerohan minket és kérdésekkel bombáz kik is vagyunk? - kérdezte Natsuko
- Hát nem éppen.
- Talán oda kellene menned hozzá és neked érdeklődni róla. - mondta Mieko
- Hm? Én? Róla? - lepődött meg Aimi
- Menj csak. Biztos válaszolna neked. - mondta Natsuko
- Oké. Megpróbálhatom. Szurkoljatok.
- Szerinted sikerül szóra bírni? - kérdezte Natsuko
- Hát... Kétlem. - mondta őszintén Mieko
Aimi bátran sétált oda hozzá és leült az asztalához. Kedves arccal nézett rá. Hiroto meg se szólalt. Még rá se nézett. Kissé közömbösnek tűnt....
- Szia. A nevem Aimi Hayashi. A te neved Hiroto, igaz?
- Hm.
- Gondolom nehéz neked beilleszkedni. Had segítsek. - ült le elé a székre - Sok tanárt és diákot ismerek. Ha bármelyikről érdeklődnél, szívesen válaszolok. Persze, mint osztálytitkár mindenben a rendelkezésedre állok. Legyen az klub infó, suliról bármi vagy esetleg programokról. - mondta határozottan - Miben segíthetek?
- Örülnék neki, ha lekopnál. - válaszolta
- Ha? De...
- Na, szia. - azzal felállt, majd elsétált
- Na, de...
Az új srác ismét faképnél hagyta. Szóra se méltatta, mintha nem is mondott volna neki semmit sem. Durva volt és hidegen hagyó a viselkedése. Aimi fogta magát és visszaült barátaihoz, kik csodálkozva nézték sikertelen ismerkedését. Nem szóltak inkább semmit sem. Gondolták idő kell a srácnak, ez minden. Még csak a második napjukat töltötték a suliban. Lesz még rá alkalom beszélni Hirotoval. Persze Aimi lelkesedése nem lankadt le és továbbra is figyelte kis mogorvánkat. Nem hagyta nyugodni a viselkedése. Másnap még "keményebb" módszereket vetett be figyelemfelkeltés gyanánt. Ha kifogyott a tolla, rögtön adott neki. Megosztotta vele a tankönyveit. Oda adta az ebédnél maradt utolsó pudingot. Segített neki a dolgok megoldásában....Persze hiába a nagy figyelemfelkeltés, semmit sem ért el vele. Hiroto ugyan olyan semmitmondóan viselkedett....
- Na? Sikerült valamit elérned nála? - kérdezte Mieko
- Mieko... - mondta nevét szomorúan
- Szóval, nem. - simogatja meg buksiját Mieko
- Biztos csak idő kell neki. Majd az ünnepségig csak megpuhul. - biztatta Natsuko
- Kétlem. Rám sem hederít. Kissé fárasztó követni őt.
- Ne add fel! Menni fog, kitartás. - lelkesítette Mieko
- Könnyű azt mondani. Kemény fából faragták.
- Nocsak, nocsak. Próbálsz az új fiú közelébe férkőzni? - jelent meg Shinji
- Hm? - lepődött meg Mieko
- Mit akarsz, Shinji? - vonta kérdőre Aimi
- Áh, semmit. Csak észrevettem, hogy folyton a nyomában loholsz. Láttam semmi haszna az erőfeszítéseidnek. - mondta, majd gúnyos mosolyt lejtett
- Hát, nem igazán. De megpuhítom! - jelentette ki Aimi
- Igazán? Fogadjunk, hogy nem fog menni.
- Oh, igazán? Fogadjunk, hogy igen!
- Rendben van! Fogadjunk, hogy az őszi napéjegyenlőség ünnepére nem fogod megpuhítani és a barátoddá tenni.
- Áll a fogadás! - fogadja el Aimi
- Ha elbuksz, le kell mondanod osztálytitkári posztodról és önként át kell adnod nekem.
- Rendben, de ez sosem fog bekövetkezni!
- Biztos jól meggondoltad a dolgot, Aimi? - kérdezte Mieko
- Igen! Teljesen, Mieko!
- Akkor kezet rá. - nyújtotta kezét kézfogásra - Sok sikert. Szükséged lesz rá. - mondta gúnyos hangnemben Shinji
- Várj, Shinji! Ha én győzök, többet nem piszkálódhatsz. Elfogadod az ötleteimet és lemondasz a posztom megszerzéséről.
- Hm. Rendben van. Most, ha megbocsátotok mennem kell.
- Nem tudom Aimi... Szerintem ennek nem lesz jó vége. - kételkedett Mieko
- Ne aggódjatok. Menni fog. Még bőven van időm. Csak várjátok ki a végét. Én fogok nyerni. - jelentette ki határozottan Aimi
- Te tudod. Mi neked szurkolunk. - mondta Natsuko
- Köszi, csajok! Most megyek, ki kell találnom valami jó kis tervet. Majd holnap találkozunk.
- Ez a lány... Sose tudja mibe is vág bele. - rázta fejét Mieko
- Tudja ő mit csinál. Én bízom a sikerében. Mindig sikerül neki egy személyt megváltoztatni. - mondta Natsuko
Aimi tudta, hogy most nagy fába vágta bele a fejszéjét. Ám nagyon bízott magában és képességeiben. Mindig sikerült megváltoztatnia és boldoggá tennie egy embert, ki szomorú volt és kedvtelen. Barátnői bíztak benne és szurkoltak neki.
- Nincs olyan akadály, melyen nem lehet átjutni. Készülj, Hiroto... A fogadást én fogom megnyerni! - gondolta határozottan Aimi
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Halihó!
Ja, szegény Aimi. >.< (Valamiért megkedveltem, biztos a rajzok teszik, hisz még nem igen olvasgattam x'D) Hiroto elég bunkón bánik vele... Bár, az ilyenekből alakul ki néha a legmélyebb szerelem, nemde? *w* Együtt lesznek, ugye? o.o
Basszus, jól átvertél, drágaság! x'D Én komolyan azt gondoltam, hogy majd Hirotóval fog fogadni... valamiben (arra még nem jöttem rá, miben, csak úgy jött... x'D). Erre tessék, Shinjivel! >.< De ugye nem fog belé szeretni? o.O (El kell olvasnom, de nincs időm. >.<)
Amúgy, nagyon jó lett ez a fejezet is! :D Nekem nagyon tetszett, és Hiroto annyira... Áh~ *w* Nem tudom, miért, de kedvelem. :D Olyan rosszfiús. >w< Na, csak így tovább! ^^ Chu~
Halika, Cassie-chan!^^
Aimi egy nagyon aranyos lány, csak Youichi-san nem szereti. >.< Hiroto valóban egy bunkó srác, de...mindenki változhat. :) Bizony...A bunkó és az aranyos személyiség között sokszor nagyon komoly és mély szerelem alakulhat ki. Egyet értek.^^ Az "együtt lesznek?" kérdésre nem válaszolnék. Olvasd el és megtudod. :P
Átverni? Nyehmis! >.< :P Tudod szeretek hirtelen fordulatokat írni egy részbe. :P Hiroto nem az a fogadós fajta. He,he... Aimi Shinjibe szeretni? O.o Nem puszipajtások, így kizárt! XP Van időd olvasni. Csak szépen, lassan. :)
Örülök, hogy ennyire tetszett.^^ Hiroto kedvelhető karakter, higyj nekem. Valóban rosszfiús, de illik hozzá. :3 :D
Nagyon szépen köszönöm a kommentedet, feldobott.^^ *rosszul indult a reggele* Puszika érte! cuu~