Voltatok már úgy, hogy minden szebbé és jobbá vált körülöttetek, ám hirtelen rossz dolog történt? Velem igen....
Úgy gondoltam, hogy ha egy lány megkapja első csókját, mindent rózsaszínben fog látni. Sajnos ez nincs mindig így. Közbe szólhatnak egyesek, kik véget vetnek ennek az idilli érzésnek. Eloszlatják a felhőket körülötted. Sose gondoltam volna, hogy pont velem történik ez. Mért van ez így? Mért?....
- Mért mondasz ilyet?
- Jobb, ha távol maradsz tőlem. Nem az a lány vagyok ki neked kell. Kérlek ne is nézz rám.
- Nem értelek. Miről beszélsz?
Félrevonultak az egyik terembe, hogy nyugodtabban tudjanak beszélgetni. Hiroto össze volt zavarodva és semmit se értett az egészből. Tegnap még minden jól alakult kettőjükkel....
- Kérlek mond el, mi a baj.
- Te és én nem illünk össze. Én egy túlbuzgó, aktív lány vagyok. Folyton dolgom van és vannak kötelezettségeim.
- Hogyan? Szóval akkor én csak egy emós, kívülálló, lomha srác lennék számodra? Erről van szó?
- Nem erre céloztam.
- Szerinted nekem könnyű az életem, mert eltaszítok mindent és mindenkit magamtól, ezzel látszódva kívülállónak?
- Hiroto, nem erre...
- Szóval te is csak valami patkányt látsz bennem, akitől jobb távol lenni? - vonja kérdőre - Tegnap még azt hittem te más vagy, ki épp ellenkezőnek gondol.
- Had magyarázzam meg, félre értesz.
- Nem kell magyarázkodnod, nincs rá szükség! Inkább menj vissza Kiyoshihoz és hagyjuk ezt az egészet! Igazad van és ne folytassuk! - mondja mérgesen
- Ha meghallgatnál, megértenél. Mért kell felkapnod a vizet? - kérdi
- Nem akarom meghallgatni, amit mondasz! Kössz, de kihagynám! Épp elegen sértettek már meg! - megy el
- Nem bírtam elmondani neki, de mért? - hajtja le fejét
Ez a nap mindkettőjük számára rémesen kezdődött. Nem beszélgettek egymással és kerülték a másikat. Folytatták életüket, ahogy eddig. Hiroto magányos farkasként ült az iskolapadban. Nem akart sportolni, csendben elvonult. Aimi már nem is akarta zaklatni és faggatni. Mintha lemondott volna az egész kapcsolatukról. Barátnői szomorúan látták mindezt. Hiába mondogatták neki, hogy beszéljen vele. Mondja el mi a helyzet, ő makacs módon ellenkezett. Inkább a feladataira koncentrált. Hiroto levertsége, már nővérét is elszomorította. Tudni akarta mi baja....
- Nem akartalak faggatni, de muszáj megkérdeznem. - szólal meg - Napok óta semmit sem csinálsz, csak a szobádban lapítasz és folyton csak rajzolgatsz. Alig eszel, levert vagy és ezt már rossz néznem. Mi történt? - kérdi érdeklődve
- Nem akarok róla beszélni. Elég annyi, hogy elkövettem életem legnagyobb hibáját. Erre újabb alkalom nem lesz. Most, ha megbocsátasz... - áll fel
- Hm. Hiroto rossz, így látni téged. Talán a lány tett valamit? - kérdi magától
Hiroto felment a szobájába, Tamiko pedig elmosogatott, majd kiteregette a ruhákat. Egyszer csak egy lányt pillantott meg a kerítésnél, ki szomorúan áll és felfelé nézett. Nem tudta ki lehetett. Mire megszólíthatta volna, eltűnt. Nem nagyon foglalkozott vele, folytatta, amit elkezdett...
Lassan közeledett az ősz. Sokszor esett az eső, a diákok már kabátban mentek iskolába. Aimi kiválóan végezte el feladatait és sok dolgot megvalósított, melyet eltervezett. Hiába dicsérték, ő nem volt éppen boldog....
- Mért nem mondod el neki? Rossz látnunk, ahogy szenvedsz. - kérdezi Mieko
- Mért mondjam? Már úgy sem számít. Mindent elrontottam. Jobb, ha elfelejtem és a feladataimmal foglalkozok. Hiszen ez a dolgom.
- Aimi, ezzel csak magadat bünteted. Nem csak te vagy szomorú, hanem ő is. Nézd meg mennyire magányos. - mondja Natsuko
- Hm? - néz Hiroto felé
- Gondolkozz el azon, hogy hogyan akarod tovább folytatni. Ha rosszul döntesz, vissza már nem fordíthatod. A hibákat mindig ki lehet javítani. Ha ő nem lép, neked kell. még helyre hozhatod. Tudod jól. - teszi vállára kezét Natsuko
- Ha? De én...
- Hm. - hallja meg Shinji - Ha megbeszéli vele a dolgot és megbocsát neki, akkor a végén ő nyer! Ezt nem hagyhatom! Valamit tennem kell! - gondolja
Cselekednie kellett még Aimi előtt. Mikor elkezdődött volna a tornaóra, bement beszélni Hirotoval. A többiek már kint voltak, így senki sem hallotta meg őket. Újabb aljasságra készült. Most még jobban bevetette magát....
- Hát még itt talállak? Remek. - örül meg neki Shinji
- Mit akarsz? - kérdi morcosan
- Tudom, hogy bele vagy zúgva Aimiba. De tudnod kell, hogy ő egyáltalán nem az a lány, aminek látszik. Neki az olyan pasik jönnek be, mint például Kiyoshi. Az ilyen sötét alakokat ki nem állhatja. Csak közel akart kerülni hozzád, hogy utána eltaposson.
- Mire célzol ezzel? Aimi nem olyan lány.
- Biztos vagy benne? Szerintem pontosan olyan.
- Nem értem mért mondasz ilyeneket. Ő és én nem vagyunk együtt és nem is leszünk. Örülhetsz neki. Most pedig menj el. Nem érdekel a mondandód.
- Hm. Hát jó. Azért tartsd szemmel ezeket, amiket mondtam. Minden jót.
Miután elment, felöltözött és csatlakozott a többiekhez. Végig Shinji szavai csengtek a fejében, de nem akart hinni neki. Nem foglalkozott vele. Aimi máskép állt és szeretett volna beszélni vele. Mikor meglátta az órán, elpirult. Ott állt tornaruhában és végig őt nézte. Hirtelen eszébe jutott a csók. Az óra végén kivárta míg az összes fiú elmegy és odament hozzá sz öltözőbe. Arra viszont nem számított, hogy még félmeztelen lesz. Tökre vörös lett az arca, majd elrohant. Nem tudott vele beszélni. Más helyszín kellett. Suli után elment hozzájuk. Összeszedte bátorságát, de mégis hirtelen megtorpant. Előtte játszódott le a veszekedős jelenet. Csak bámulta a házukat és meg sem mozdult. Szakadt az eső, el sem akart állni. Még az esernyőjét is kikapta kezéből a szél. Már csurom vizes volt. Tamiko észre vette az ablakból. Csodálkozva nézte. Feltűnt neki, hogy ugyan azt a lányt látja, akit egyszer már látott. Aimi, mikor észre vette, hogy meglátták azon nyomban elment. Jobbnak látta, ha inkább elmegy. Hátha nem is beszélne vele Hiroto. Tamiko már nem hagyta ezt szó nélkül....
- Hiroto... Eddig nem mondtam, de egy lány volt itt már kétszer is. Sosem szólt, de mindig a szobád felé nézett. Még előtte sosem láttam. Gondoltam szólok.
- Hm? És hogy nézett ki? - kérdi
- Sötét rózsaszín haja volt és a te sulidból való lány egyenruhát viselt.
- Biztos Aimi lehetett. Más nem. De mért jött el idáig? - kérdi magától
Másnap a suliban meg akarta keresni, de sehol nem találta. Még az osztályba sem jött be, ami feltűnt neki. Másoktól hallotta meg, hol is van most....
- Hallottad, hogy Aimi kórházban van? Rémes, igaz? Mi lehet a baja? - kérdezősködnek
- Ha? Aimi kórházban van? - kerekedik el szeme
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Hali!
Jaj, Aiminak a Hiro'-val töltött csókja volt az első? o.O De hát Kiyoshival nem...? Ez furi... Mindegy. x'D De olyan kis édes már! *-* Bár, annyira nem vettem észre, hogy meglepődött volna, vagy nyavajgott volna, hogy "Oda az első csókom, basszus!" vagy valami hasonló... :'D
Jaj, szegény Aimi megfázott, ugye? :( Vagy tüdőgyuszi? Mindegy, egyik rosszabb, mint a másik. >.< Az eső miatt volt, ugye? :'3 Bár, majd kiderül, holnap úgy is elolvasom. x'D Amúgy, már csak egy fejezet! *-*
A rajzok csodaszépek lettek, amúgy! *-* Már ítam hozzájuk komit a főoldalon, de ettől még mindig tetszenek! *-* A... *számolja* 4. - vagyis az utolsó - olyan drámai lett! *w* Tök édi >w<
Csak így tovább, Saki-chan, nagyon jó lett a fejezet! :3 Chu~
Halika, Cessie-chan!^^
Nem-nem....Csak azért csodálkozott, mert Hiroto is megcsókolta, pedig sosem gondolta volna. Hisz nem az a nagy romantikus fajta. Persze, hogy Kiyoshival már volt csókja. Erre nem tértem ki, vagyis nincs semmilyen adat az ő kapcsolatukról....arról nem is akartam írni. Átlagos kapcsolatuk volt. Nem az a vad szerelem. Kissé eltérő a személyiségük kettőjüknek... Nyah, azért nem pirult el vagy ilyesmi. Jól gondoltad, hogy biztos azt mondta volna, hogy oda az első csókja...azaz megtörtént az első csók. Vagy ilyesmi.
Nyeeehm mondom el, hogy mi baja Aiminek. Úgy is megtudod. :P
Nagyon szépen köszönöm még 1x. Örülök, hogy tetszettek a rajzaim.^^ Valóban drámai-s a 4.kép.
Köszönöm szépen eme fejezet véleményét is. Örülök, hogy tetszett. :) Várom az uccsó kommit. puszi~