|
2.rész: Gentle breeze
Saki 2013.03.24. 14:10
"Kicsi farkas lányunk Tysonéknál talál menedéket, mely nem ép egy biztos rejtekhely. Sok veszély leelkedik rá. Mit semsejtvén sok különös lény feni rá fogát. Tysonék új osztálytársat kapnak, ki eléggé furcsán viselkedik. Szembe találja magát főhősnőnkkel, mely még érdekessebbé teszi kilétét. Nem ép egy barátságos fajta..."
2.rész: Lágy szellő
Egy furcsa lány, ki még csak nem is ember belekeveredik az emberek világába. Ott pedig csupa veszély leselkedik rá. Az élelmet nehéz megszerezni és nem ép kevesek a város lakói. Oda kell figyelni, mit csinál és hogyan viselkedik. Nagy bajba keveredik, mikor lopáson érik, de szerencséjére egy srác, Tyson megmenti. Kihúzza a csávából, megússza a börtönt. Tysonéknál keresgél, de ott nem maradhatott. Mr.Granger nem engedélyezte az ott maradást. Unokáját szorosabb pórázon tartva, keményebb edzésre ösztönözte. A lány, kinek még nevét homály fedi, harcba keveredik, egy Démonnal, melyet szerencsére sikerül legyőznie. Tyson közbelépésével, apróbb karcolásokkal megússza. Á meg sem köszönvén, eltűnik a helyszínről….
Tyson különösnek találja a lányt, de igyekszik folytatni saját életét. Másnap az iskolában mesél izgalmas estélyéről. Barátai nemigen hisznek neki….
- Ha? Szobafogság? Nagyapád szobafogságra ítélt? – kérdezi Max
- Bizony és még nekem kell egy hónapig mosogatnom is.
- Pajti! Te aztán peches vagy! – mondja Rei
- Ah…
- Nyugi, Tyson. Legalább lesz időd a tanulásra koncentrálni. Semmi éssenki nem zavarhat meg majd benne. – jelenti ki Kenny
- Ah…
- És mind ez egy lány miatt történt? – kérdi Max
- Igen. Egy eléggé furcsa és érdekes lány miatt.
- Biztos jobban érdekelt, mint az edzés. Nem, de pajti? – kérdi Rei
- Ah…
"Az tény, hogy eléggé felkeltette a figyelmemet.”
- Jobb, ha bemegyünk. Nehogy a tanárnő ismét leszúrjon. – siet be Max
- Később találkozunk! – integet Rei
- Nekünk se szabadna késnünk. Tudod mi lesz, ha… ajj…
- Tyson! Már megint késtél?!
- Bocsi, Hilary. Hosszú estém volt.
- Hosszú? Kit érdekel! A késésed nem tűr halasztást! Mindig csak kifogásokkal jössz, ahelyett, hogy időben beérjél!
- Ah… Már csak ez kellett én nekem. – fekszik el apadin arccal lefelé
Mikor lesz vége a napnak? – siránkozik
-He, he, he… - nevet Kenny
Mialatt a diákok várták az iskolakezdést, egy nem látott szívesen személy, pontosabban nem épp diáklánynak való lány akart bejutni az iskolába. Átmászott a kerítésen, befutva az épület területére. Szerencséjére senki sem vette észre. Felmászott egy fára és onnan kukucskált befelé Tyson osztályának tantermébe. Nem hangoskodott, csak csodálkozva nézett. Tyson épp az ablak elé nézett, mikor hirtelen megpillantotta. Majdnem leesett a székről. Hilary morogva nézett rá. A tanárnak is rá kellett szólnia, hogy viselkedjen. Szegény Tyson. Azt sem tudta mit csináljon. Igyekezte nem lebuktatni a kíváncsi farkas lányt. Mikor újra az ablak elé nézett, a lány már nem volt ott. Ő addig az iskola alán felmászva, bejutott a tetőtéri ajtón. Már az iskola folyósólyán mászkált. Hamar megtalálta újból, melyik teremben tartózkodik Tyson. Bekukucskált az ajtó keskeny ablaküvegén. Tyson, mikor észrevette, kiesett a székből. Senki sem értette Tyson viselkedését. A lányt egy tanárnő viszont észrevette….
- Hékás! Te meg mért nem vagy a tanteremben? Nyomás az igazgatóhoz! Még az egyenruhád sem megfelelő! Mi ez a nevetséges gúnya? Rémes!
- Uhm?
- Most maradj itt, míg az igazgató be nem hív!
Mikor a kissé goromba tanárnő elment, azon nyomban elpattant és a közelében lévő ablakon kiugrott. Nem akart egy olyan helyen maradni, ahova be vannak zárva a gyerekek. Fogta magát és inkább elment…. Tyson később keresgélni kezdte, de sehol sem találta. Gondolta elment. Mikor a sulinak vége lett, azon nyomban a keresésére indult. Megnézte olyan helyeken, amiket talán meglátogathat. A folyónál, a parkban ám nem találta. Lassan haza indult. Nagyapja kemény edzésben részesítette. Most sokkal több ütést és rúgást kellett csinálnia, mint előtte. Jól kifáradt, alig bírt levegőt venni. A közel ötórányi edzés után elment lezuhanyozni. Mikor a szobájába lépett, alig hitt a szemének. A lány, kivel előző nap összefutott, az ágyában feküdve mélyen aludt. Körülötte itt-ott almacsutkák hevertek. Nagyon édesen aludt, nem akarta felébreszteni. Hagyta, had aludja ki magát. Nem szólt nagyapjának ottlétéről. Nem akarta, hogy ismét elküldje. Szépen megvacsorázott, majd sunyiban neki is vitt el belőle. Leckeírás közben ébredt fel….
- Ha? Hát felébredtél?
- Háááhm! – ásítozik
- Hoztam egy kis vacsorát neked. Egyél.
- Hm?
- Nagyon finom, mind a tiéd. Én már ettem.
- Hm.
Neki állt enni. Mindent elfalt, kivéve a húst. Azt ind félre tolta és egyáltalán hozzá sem ért. Furcsálta, de nem kérdezte meg tőle, mért nem ette meg. Farkas létére vegetáriánusnak látszott…. Később lassan lefekvéshez készülődtek. Tyson tudta, ha a lány marad könnyen lebukhat. Nagyapja úgy is elküldené, majd jól megbüntetné…
- Mond csak...Van hol aludnod?
- Hm?
- Én engedném, hogy maradj, csal nagyapám elenzi.
- Uhm. – mutat ki az ablakon
- Szóval az erdőben szoktál aludni?
- Uhm. – bólogat
- Biztos magányos lehetsz. Ha gondolod, holnap kereshetnénk neked valami szállást, ha nagyon nem akarnál a városban aludni. Hiszen a külsőd nem hétköznapi.
- Hm.
- Biztos vagyok benne, hogy…hogy…
Tyson hamar mély álomba merült. Az edzés teljesen kimerítette. A lány lassan betakarta, majd lassan elment...Másnap reggel későn ébredt fel, de a lányt sehol sem találta, így keresni kezdte. Sehol sem talált rá. Nagyapja furcsának találta különös viselkedését. Nem értette unokája mért olyan, mint aki rejtegetne valamit vagy valakit….
- Jól vagy, kis unokám? Olyan furcsának tűnsz.
- S-semmi, nagyapa. Jobb, ha…. – gyorsan betömi reggelijét
Jobb, ha rohanok, a suliba vagy elkések. Szia nagyapa.
- Hm. Ezek a mai fiatalok.
Tyson rohant, ahogy csak tudott Út közben Kenny is csatlakozott hozzá. Éppen időben értek be. Ma a tanárnak bejelentése volt diákjai számára….
- Jó reggelt, gyerekek! Ma egy újosztálytársat köszönthettek. Gyere légy szíves és mutatkozz be pár sorban.
- Sziasztok. A nevem, Mysel Tsujimoto. Kansasból jöttem. Csak tegnap költöztünk a városba szüleimmel.
- Ennyi elég is, Mysel. Reméljük sikerül hamar beilleszkedned iskolánkba. Ülj le szépen valahová.
- Köszönöm.
Mysel szépen leült valahová az ablak mellé. Onnan jól látott mindet. Egy furcsa lány máris felkeltette érdeklődését. Mintha egy jól megtermett farkast látott volna az iskola területén. Gondolta, csak képzelődik a szeme. Megdörzsölte, majd a lény el is tűnt. Furcsálta a dolgot, de nem szólt róla senkinek sem. Később suli után, ép hazafelé tartott, mikor ismét meglátta azt a különös lényt. Halkan utána lopakodott, majd igyekezte nem szem elől téveszteni. Hirtelen a lány eltűnt a borkor között. Szerencsére még tudta követni. Megállt egy kis tónál, ahol éppen ivott. Tudta, hogy nem hagytatja elmenekülni Gonosz lénynek látszott, ami veszélyes az emberekre nézve….
- Nem tudom mi a fene vagy te, de innen nem menekülhetsz! Nem hagylak elszökni! – jelenti ki Mysel
- Hm?
- Áh! Szóval egy Farkas Démon vagy! Védd magad!
Felkapott egy vastag faágat, neki rohant. A fejét vette célba. Hatalmasat akart rá súlytani, de az elkapta az éles fogaival. Erősen szorította, nem engedte el. Mysel ekkor gyorsan oldalba rúgta és mikor a botot lengette, hátra ugrott. Ahogy a földre érkezett, ismét támadt. Többször lesújtott a farkasra. Tyson és Kenny épp arra jártak. Pont biológia órára kerestek anyagokat. Tyson megpillantotta a fa és bokrok mögött harcoló farkast és Myselt….
- Ha, mi ez a zaj? – kérdi Kenny
- Ah! S-semmi, csak valami medve járkál erre. Jobb, ha gyorsan hazasietsz, nehogy megtámadjon.
- Ha? Medve? De hiszen errefelé nincsenek is medvék.
- Pedig vannak, csak te még nem láttál egyet sem. Majd holnap találkozunk. Siess, én addig elterelem a medve figyelmét.
- Hogy mi?
- Menj már! – tolja el
- Ha? O-oké. Holnap találkozunk.
-"Huh! Ha meglátja őket biztos lebukott volna ez a lány. Jobb, ha nem látja meg senki, hogy mi folyik itt. Nem mintha én érteném.”
Haah? - nézi csodálkozva az összecsapást
Mysel hatalmasat lendített, mintha bézbólozna, amivel jól pofán ütötte farkast. A fának esett és egy pillanatra az eszméletét vesztette. Tyson oda akart futni, hogy segítsen neki, de ekkor Mysel körül hatalmas szél támadt fel. Csodálkozva figyelte az eseményeket. A farkas démon lassan emberiesebb formájába alakult vissza. Mysel csodálkozva vette ezt észre….
- Ha? Te ember vagy? Vagy valami hasonló.
Sebaj, így is végeznem kell veled. Nem hagyhatom, hogy életben maradj! – emeli fel a nyakánál fogva
Mikor már végezni akart volna vele, a lány hirtelen kinyitva szemeit, fejbe rúgta. Ekkor a földre vágódott. Mérges lett, majd egy hatalmas széllökettel hátra vágta a lányt. Szerencsére talpra esett, majd visszavágott. Karatéhoz hasonló módon esett Myselnek, aki szépen tudott védekezni. Mikor sikerült megütnie, ismét széllel támadt. Ezt már a lány elkerülte és a levegőből arcba rúgta. Neki esett a fának. Jól be is verte a fejét, ami vérezni kezdett. A farkas lány megérezte és alakot váltott, és bele akart harapni. Mikor száját hatalmasra eltátotta, Mysel egy kisebb méretű faággal kitámasztotta., Szegény farkas nem bírta összezárni állkapcsát. Mikor végül sikerült ketté roppantania az ágat, Mysel már mögötte állt. Elrepült a levegőbe és tornádóval a magasba emelve a földbe vágta. Többször megismételte a támadást. A Démon újra emberi külsejű lett. Mikor Mysel a földre szállt, visszavágott….
- Úgy látom, te nem is vagy olyan erős, mint amilyennek látszol. Pedig azt hittem méltó ellenfelem leszel.
- Hmm.
Hirtelen elkapta Mysel lábát és a földre rántotta, majd fölé ászva egy kisebb méretű szikladarabbal akart lecsapni rá. Ekkor Tyson közbe lépett….
- Állj! Elég volt! Ne öld meg!
- Hm?
- Ah? – néz csodálkozva Mysel
- Mit érsz azzal, ha végzel vele? Semmit. Kérlek, hagyd meg az életét, úgy is te győztél.
- Hm.
Lassan felállt, eldobta a szikladarabot. Hallgatott Tysonra. Nem örült annak, hogy egy Démon legyőzte. Tyson, ha nem lett volna ott, biztosan rosszabbul járhatott volna. Köszönettel tartozott neki....
- ért avatkoztál közbe? Biztos vagyok benne, hogy legyőztem volna. Csak épp kizökkentett az egyensúlyomból.
- Azt látom. Még jó, hogy a közelben jártam. Csúnya vége lehetett volna a harcnak. Nem is tudtam, hogy ilyen erős lány vagy. Soha nem gondoltam volna.
- Hm. Még is honnan ismered ezt a Démont? Talán te is az vagy, ami ő?
- Nem, dehogy. Egyszer kihúztam a csávából.
- Hm. Szóval tartozik neked?
- Úgy is mondhatjuk.
- Hm. Jobb, ha rövidebb pórázon tartod. Legközelebb én győzök.
Azzal Mysel elment onnan. A farkas lány túl nehéz ellenfélnek bizonyult....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
