|
2.rész: Új lakótárs
Saki-chan 2017.09.30. 13:49
"Yumiko hamar megtapasztalja, hogy milyen hontalannak lenni, de egy nem éppen rendesnek tekinthető srác befogadja. Mivelé hiretelen nem tudfott máshova menni, így elfogadja az ajánlatát és beköltözik hozzá. Vajon hogyan alakulnak a dolgok?"
Yumiko egy eléggé szerencsétlen lány, aki régen több gondot okozott másoknak, mint valaha. Édesanyját egy autóbalesetben elvesztette, mikor az megtudta, hogy lánya már volt együtt egy férfival, kinek kilétéről semmit sem tudunk. Nagymamájánál élt tovább, de mikor 17 éves lett úgy döntött, hogy inkább egyedül folytatja tovább. Egy idősebb nőnél bérelt egy szobát, de mivel annak pasija hozzá költözik, így el kell hagynia az albérletet. Yumiko talál is egy másikat, de annak lakója egy férfi. Ráadásul a pénztárcáját is elhagyta. Mi lesz most vele?
Épp hazafele tart, nagyban mérgelődik magában. Még sosem mondtak olyat neki, mint az a férfi. Kissé ki volt akadva. Nem akart egy olyan alakkal együtt élni, kinek első látásra perverz vonásai vannak. Ki tudja mit tenne vele, ha beköltözne. Jobbnak látta, ha azonnal keres egy másik albérletet, pedig annak ára igazán kedvező lett volna számára. Azonban nincs más választása. Az ideje rohamosan fogy....
- Még, hogy fizessek a testemmel! Miféle alak mond ilyet egy lánynak? Perverz! - mérgelődik - Most csak egy új... Hah? - lepődik meg - Ez meg mi? - nézi a cuccait
- Bocsi, kislány, de a pasim hamarosan itt lesz. Szóval sajnálom, de ki kellett tennem a holmiaidat előbb. Ne haragudj, hogy nem vártalak meg előtte. Légy jó és szólj, ha bármire szükséged lenne. Na, szió!
- Öhm? De... Még nem is találtam lakást. Most mitévő legyek? - sopánkodik - Ez sem az én napom. - néz szomorúan
Csomagjaival leült egy padra és a pénztárcáját kutatta. Gondolta, míg nincs egy lakás, amiben lakhat, addig meghúzza magát egy szállodában. Azonban nem találta. Nem tudta mi tévő legyen. Ennél rosszabb helyzetbe csak nem kerülhet....
- Fene! Nem találom a pénztárcámat. Hol lehet? Talán nem is volt nálam? Biztos vagyok benne, hogy igen, de akkor.... Hah? Ügye nem akkor ejtettem el, mikor a lakást akartam megnézni? Ügye nem? Aaah! - sóhajtozik - Ennél rosszabb már úgy sem lehet.
Mikor ezt kimondta, hirtelen szakadni kezdett az eső. Csak úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Gyorsan fedfezékbe sietett. Pont ahhoz a házhoz ment oda, ahol a srác volt. Gondolta gyorsan megkeresi a pénztárcáját és elmegy egy hotelba, míg meg nem fázik. Azonban ez nem volt olyan egyszerű....
- Mikor találkozunk újra? - kérdi a nő
- Majd felhívlak. - válaszol a férfi
- Mindig csak ezt mondod. Ne várass meg sokáig, mert magányos leszek.
- Épp beszélget egy nővel. Biztos a barátnője. Most hogyan keressem meg a pénztárcámat? - kukucsál a sarkon
- Hé, kislány! Menj az útból! - szólal meg egy férfi
- É-én, sajnálom... - lép hátrébb
- Milyen kis csinos vagy. Nem jössz be hozzám? - nyomja a falnak
- N-nem... Én...
- Hüm? - veszi észre a másik férfi
- Ne kéresd magad. Csak egy menetre. - nyúlna a szoknyája alá
- Perverz! - csapná arcba táskájával
- Nyughass, kis szuka! - kapja el a táskáját
- Áh! - szorítják meg kezét
- Hé, nagyfiú! - kapja el kezét - A hölgy azt mondta engedd el.
- Mit avatkozol bele, te szarházi? - csapná meg
- Csupán lekoptatom az ilyen undorító alakokat az ilyen virágszálakról, mint amilyen te is vagy.
- Te nyomorul! - üt felé
- Én ebből kimaradnék. - fut el gyorsan Yumiko
- Nem mész sehova te szuka! - kapja el haját
- Ááh! - esik seggre
- Nyughass, disznófej! - kapja el karját és a falba veri - Most szépen itt maradsz, vagy hívom a zsarukat.
Yumiko nem bírta nézni ezt és ahogy tudott, lelépett onnan. Nagyon megijedt. Úgy futott, ahogy a lábai bírták. Azt se tudta merre menjen, csak minél messzebb akart lenni. Azt sem figyelte, hogy egy piros lámpán akar átszaladni. Az autó gyors fékezésbe kezdett, melyre Yumiko kicsit később vett észre. Szerencsére még időben elrántották onnan....
- Hé! Vigyázz!
- Haah?! Engedj! - rántja el kezét
- Ne haragudj.
- Minden rendben van, kisasszony? - kérdi a vezető
- Igen, ha jól látom nincs baja. - válaszol a férfi
- Legközelebb jobban figyelj. Rosszabbul is járhattál volna. - könnyebbül meg a vezető
Yumiko ledermedve állt az esőben és meg sem bírt szólalni. Kisebb sokkot kapott. Egy pillanatra bevillant előtte az édesanyjával történt autóbaleset. Teste remegni kezdett....
- Minden rendben? - érintené meg
- Ne érj hozzám! - löki el
- Nem akartalak megijeszteni, csak tudni, hogy nem esett-e bajod. Az az alak kissé durva volt veled. Ha nem vagyok ott, akkor...
- Most már elmehetsz. Menj vissza a csinos barátnődhöz. - fordít hátat
- Hm. Neked is szia.
Yumiko egy közeli buszmegállóban ült. Nagyon elkeseredett és szomorú volt. Kisebb bűntudat ült szívébe, mikor csúnyán elhajtotta megmentőjét. Nem tudta mit tegyen. Holmiját a ház lépcsőházában, a lépcső alatt rejtette el, hogy ne ázzanak meg. Semmi sem volt nála. Se pénztárca, se egy meleg ruha. Ha nem öltözik át gyorsan, akkor könnyen tüdőgyulladást kaphat. Az eső csak nem akart csillapodni. Gondolta visszasurra a lépcsőházba rejtett holmiaiért és gyorsan átöltözik. Egész jó tervnek tűnt, de sajnos a kivitelezésbe hiba csúszott....
- Mit keres itt kisasszony? Még sosem láttam az épületben. Melyik lakásban lakik? - kérdi egy öreg hölgy
- Uhm... Öhm... Én...
- Ha nem itt lakik, kérem távozzon vagy kénytelen vagyok hívni a rendőrséget.
- Én... - nem tudja mit mondjon
- Ő velem lakik. Igaz, cicuskám?
- Hüm? - lepődik meg
- Még csak ma költözik be, ezért nem láthatta. Többször is fogja a közeljövőben. - mosolyog rá kedvesen
- Óh. Ezt mondhatta volna ő is. Rendben van. Minden jót.
- Viszont látásra, Mrs.Torano. - köszön el - Gyere velem. Még a végén gyanút fog. - fogja meg karját
Yumikot már másodszorra mentette meg a számára ismeretlen férfi, ki behúzta magával a lakásába. Nem látszott veszélyes alaknak, de akkor is tartott tőle. Viszont, ki segít egy bajba jutott lánynak, rossz ember nem lehet....
- Nyugodtan öltözz át. Ott találod a mosdót. Behozom a cuccaidat is. Ha szeretnél, le is tusolhatsz. - mondja
- Öhm... De még semmit sem mondtam, hogy ide akarok költözni.
- Lakást keresel, nem? Nekem pedig jól jönne egy bérlőtárs. Láttam, hogy nincs hova menned. Tehát a lakás fele a tiéd.
- Miből gondolod, hogy nincs hova mennem?
- A csomagjaid a lépcső alatt vannak, bőrig vagy ázva és visszajöttél. Ebből könnyű kikövetkeztetni, hogy hajléktalan lettél.
- Öhm... - hozzá szólni sem tud
- De, ha el akarsz menni, én nem tartalak fel. Csak nyugodtan. - nyitja ki az ajtót
- Én... - hajtja le fejét Yumiko - Igazad van. Ma kerültem utcára, mivel a bérlőtársam a pasia miatt kirakott. Ez volt a legkedvezőbb albérlet, amit fizetni is tudok.
- Értem. Akkor pont jó, hogy eljöttél ide. Behozom a csomagjaidat, addig nyugodtan fürödj le.
- Rendben van.
Yumiko furcsállta a túlzott kedvességét, de nem volt más választása. Nincs másik albérlet, ahova mehetne. Tehát maradt. Ha a helyzet túlságosan rosszá válna és a kedvesnek mutatkozó lakótársa perverzzé válna, akkor lelép....
- Jól esett ez a kis zuhany. Felfrissültem. - lép ki a fürdőből - Látom felhozta a cuccaimat. - keres ki belőle egy ruhát
- Óh! Hát még is csak lefürödtél? Pedig azt hittem, hogy nem fogsz. - lép be az ajtón
- Áh! - takarja el magát
- Kis szégyenlős. Pedig nem mutatnál újat. - mosolyodik el önelégülten
- Hah? - pirul el - K-kérlek fordulj el, míg vissza megyek a fürdőbe
- Ahogy akarod.
- Gyorsan, futás! - kapja fel ruháit
- Csinos fenék. - jegyzi meg
- Perverz! - csapja be a fürdő ajtaját
- Hm. Érdekes egy lány vagy te. - mosolyodik el
Miután Yumiko átöltözött, megmutatta neki az egész lakást. Volt egy saját szobája, de fürdőszobán osztozniuk kellett. Szép, kissé rendezetlen lakás volt, amiben látszott, hogy egy férfi él és nincs jele női kéznek....
- A konyhát bármikor használhatod, ha főzni támadna kedved. Bevásárlást is rád bízom, ha szeretnéd. A takarítás közösen csináljuk. Persze mindenki csak a saját szobáját takaríthatja. Mivel általában dolgozom, így sosem vagyok itthon. Szóval az egész lakás lényegében a tiéd lesz.
- Hogy az enyém? De... akkor minden rám marad, nem?
- Úgy is vehetjük a dolgot. - mosolyog önelégülten
- De...
- Nincs semmi de. - hajol oda hozzá
- Hah? - lepődik meg
- Most sajna mennem kell. Majd este jövök. Szió.
- De... - akad el szava - Ez a fickó egy rendetlen alak! Még is hogyan fogadhatott itt bárkit is? Ah! - sopánkodik
Yumiko egy halom szennyest fedezett fel a fürdőben, cigi csikkek és sörös üvegek hevertek mindenhol. A konyhában mosatlan edények hevertek. Kész rémálom volt minden. Tudta, ha most neki kezd, estig nem is végez vele....
Azt sem tudta hol is kezdje. Nem volt olyan nagy lakás, de annál rendetlenebb. Elsőnek a fürdőszobát kezdte el, mely viszonylag nem volt annyira vészes. A szennyeseket bedobta a mosógépbe, kimosta a kádat, a wc-t, felmosott és letörölgetett mindent. Míg a mosógép végezte a dolgát, addig a a konyhában folytatta. Minden szennyes edényt és tányért, evőeszközöket elmosogatott. Kimosta a sütőt és jól lesikálta mindenhol, még a konyhaszekrényt is. Mindenhol rendet rakott. A fűszereket felcímkézte és szépen felhelyezte a polcra jól látható helyen, hogy hamar meg lehessen találni. A kamrában is hasonlóképpen tett. Minden szépen a helyére került. A nappaliban folytatta tovább, ahol összeszedte a srác ruhadarabjait és indult is a szobájába, azonban kicsit megtorpant. Még sosem volt egy fiú szobájában sem, így nagyon zavarban lett.....
- Bátorság! Be kell mennem és azt is rendbe raknom. Most úgy sincsen itt, így biztos nem fog semmi rosszra gondolni. Nem szimatolni jöttem, csak rendbe rakni mindent. Menni fog! - nyit be az ajtón - Haah?! - döbben le - Ez rosszabb, mint gondoltam!
Az egész lakásban nem volt akkora felfordulás, mint a szobájában. Kész katasztrófa volt, mintha tornádó pusztított volna. Azt sem tudta hol kezdje. Persze elsőnek összeszedte a szennyeseit. Talált is egy női fehérneműt....
- Hah? E-egy női bugyi? De... - lepődik meg - Nem csodálom. Jóképű és ráadásul egy szoknyapecér. Biztos csomó nővel volt már. Férfiak! - rázza meg fejét
Úgy gondolta, ha már min a földön hever és szanaszét van, ki kell mosni. Szóval fogta az összes szekrényen kívüli ruhát és bevágta a szennyes kosárba. Minden szemetet összeszedett, felsepert, felporszívózott, port törölt és rendbe rakta az összes cuccát, ami elöl volt. A ruhás szekrényt is szépen csoportosítva rendezte össze. Mindent a megfelelő helyére rakta. Nadrágok a nadrágokhoz, pólók a pólókhoz és a fehér neműk pedig a fiókokba mentek. Mindent nagyon szépen rendbe rakott. Rendezgetés közben talált egy fényképet, melyen valószínűleg a testvérével van rajta, de ebben nem volt olyan biztos. Egy közeli barát is lehetett....
- Oké! Itt készen volnék. Most nézzük a... - szédül meg picit - Hmm... Kezdek fáradt lenni, de még nem adhatom fel. Még van mit tenni! - kap erőt magát - Főzök valami vacsorát, majd én is kipakolom a cuccaimat.
Körbe nézett a hűtőben, melyben nem volt valami sok hozzávaló, de azért lehetett belőle egy szolid ételt összehozni. Szinte mindent fel is használt. Két főnek éppen elegendő volt. Mivel mindennel készen lett, gondolta, hogy akkor kicsomagolja a saját cuccait is és mindent oda tesz, ahova való. Kicsit félve tette mindezt, mivel egy eléggé perverz alakkal hozta össze a sors, de mivel tetszett neki a lakás és nem is volt hirtelen hova mennie, így úgy volt vele, hogy ha működik szívesen marad. Ha pedig épp ellenkezőleg, akkor keres valahol egy másik albérletet. Épp jókor jött ez az egész és a lakótársa alig tartózkodott otthon, így nem akart nemet mondani. Hétköznap úgy is java részt az iskolában lesz és csak késő délután fog haza jönni, így nem volt akadálya annak, hogy egy férfival hozta össze a sors. Mindig benne volt az a kis félelem, hogy egy vadidegen férfival osztozzon, de próbált higgadt maradni. Egész gyorsan ki tudott csomagolni és már estére járt. Gondolta leül pihenni. Megvárta a vacsorával bérlőtársát, nem akart egyedül étkezni. Kicsit forgott vele a szoba, így nem is akart mást csinálni. Nem sokkal később haza is ért lakótársa, ki szerencsére nem egy nővel jött fel....
- Megjöttem! - köszön be - Hm? - néz körbe csodálkozó tekintettel - Hé, kislány! Itthon vagy? - keresi
- Épp jókor már ké.... - botlik meg hirtelen
- Hé, óvatosabban! - esnek el a szoba közepén - Jól vagy? - kérdi
- Mmmm... - nyöszörög
- Hah? Te tűz forró vagy. - fogja meg homlokát
Gyorsan felsegítette, majd ölbe véve bevitte a szobájába. Csinált neki hideg vizes borogatást, majd hagyta aludni. Körbe nézett a lakásban és alig tudta elhinni, amit látott. Minden a lehető legnagyobb rendben volt. Sosem gondolta volna, hogy egy ilyen fiatal, vékony, esetlen lány ilyen alapos legyen és rendszerető. Jó régen nem volt már ilyen nagy rend a lakásában....
- Azt hiszem most jó fába csaptam a fejszém. - mosolyodik el
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
