|
25.rész: Fenevad [VÉGE]
Saki 2017.12.31. 17:32
Reit Murokoshi magával vitte, így a fiúk feladata, hogy kiszabadítsák. Saeko segítségükre egy nyomkövetőt ad, melyet Reibe ültetett, mikor még a fogjuk volt, ennek segítségével eljuthatnak hozzá. Sietniük kell, mivel Rei az ellenállás miatt nagy bajba keveredik és már az élete a tét...
Fenevad
Kaiji elutasítja Rei segítség kérését, miután egy másik fényképen együtt látja Itakival kijönni egy hotelből. Konkrétan nem tér ki konkrétan mért is viselkedi így. Reit zavarodottan, összetört szívvel hagyják ott, melyet Itaki nem hagy szó nélkül. Főleg, mikor sírva látja. Kaiji és Itaki összetűzésbe keverednek, melyből harc lesz a vége. Murokoshi magával akarja hívni Reit, de ő elutasítja. A fiúk közé áll, hogy megállítsa őket. Azonban Murokoshi hirtelen megjelenésével véget ér minden. Rei magával viszi, hogy átadja Takahashinak. Ezt pedig egyik fiú sem tudta megakadályozni....
Rei egy szobában volt elhelyezve, ahol még mindig eszméletlen volt. Lassan ébredezni kezdett és nem értette hol van most. A mellkasa kicsit fájt még, de nem érezte már azt a furcsa érzést, melyet akkor. Lassan felült és a szobát nézte, ami nagyon puccos volt. Puccosabb, mint a hotelszoba, ahol ébredt. Felült, hogy kinézzen hol is van pontosan, mikor egyszer csak Murokoshi lépett be az ajtón...
- Hah?
- Hát felébredtél? - simítja meg vállát
- H-hol vagyok? - kérdi értetlenül
- Hm.. A szobámban. Én hoztalak ide, hát nem emlékszel?
- Hogyan? De...? Itaki és Kaiji? Hol vannak?
- Ki tudja. - hajol oda hozzá - Más az illatod, mint legutóbb. Biztos az egyikük miatt. Nem igaz?
- N-nem... - lép hátrébb
- Ha már úgy is meztelen vagy... - lép közelebb hozzá
- M-meztelen? - néz be a takaró alá, mely rácsavarodott
- Mi lenne, ha...
- Murokoshi Úr... - lép be egy szobalány
- Hm. - áll le Murokoshi
- Bocsánat a zavarásért, de... - néz rájuk féltékeny pillantással - Takahashi Nagyúr hívatja Önt és a kisasszonyt.
- Hm. Már is megyünk, csak befejezzük, amit...
- M-megyek! - kapja fel a takarót, majd berohan a fürdőszobába
- Hm. Kis szégyenlős. - vigyorodik el - Most elmehetsz vagy van más mondani valód is? - emeli fel az állát
- Ha? - pirul el a szobalány
- Öltöztesd fel, majd küld a Nagyúrhoz.
- Értettem.
- H-hogy keveredhettem bele ebbe? Talán kiszökhetnék! - húzza el az ablak függönyét - Rács? Hm?
- Áram fut benne. Nem tanácsos megérintened. - lép be a szobalány
- Hm? Áram?
- Ezt vedd fel, majd gyere utánam. Elegánsnak kell lenned, ha Takahashi Nagyúr előtt akarsz mutatkozni.
- Hmm... Jobb lesz, ha engedelmeskedem, nem igaz? - kérdi
- Pontosan. Vagy a fejedet is elvesztheted. Siess és öltözz fel - mondja kissé parancsos hangnemben
- Hmm... Ez túl puccos nekem. - gondolja
- Igyekezz! - szól rá a szobalány
- Ha? O-oké.
Szót fogadott, mert gondolta, ha így tesz, akkor hamarosan láthatja Himekot. Persze, ha még életben van. Felvette a ruhát, majd követte a szobalányt, ki egy nagy ebédlőbe vezette. Egy hosszú asztal végén ült Takahashi és épp reggelizett. Reinek le kellett ülni a jobbjára. Neki is adtak reggelit....
- Jól gondoltam. Ez a ruha gyönyörűen áll. - dicséri meg
- K-Köszönöm, azt hiszem.
- Egyél. Biztos nagyon éhes lehetsz.
- Hmm... Vajon mérgezett lehet a...
- Nyugi nem mérgezett. Eszem ágában sincs megölni téged, ha nem akarod. Csupán egy kis női társaságra vágytam, ez minden.
- Ha arra vágyik, akkor mért nem hozat magának egy nálam engedelmesebbet? - áll fel
Mikor azonban rosszra készült több devil is megjelent, így visszaült. Nem tehetett semmi olyat, mely támadásnak vélhetik. Egyedül semmi esélye sem lett volna. Már maga Murokoshi is nehéz ellenfél. Még a devilekkel talán simán elbánhatna, de abból sem tudja, hogy mennyi is van. Egy rossz lépés és az életébe kerül...
Mialatt Reinek az Oroszlán barlangjában kellett tartózkodnia akarata ellenére, addig a fiúk azon dolgoztak, hogy hogyan szabadítsák ki Reit. Nem volt tervük, de nem hagyhatták, hogy ártsanak neki. Mikor elvitték nem volt valami jó színben, mely aggodalommal töltötte el őket...
- Ha nem kezdeményezel harcot, ez nem történt volna meg! - jelenti ki Itaki
- Te.. - ragadja meg gallérjánál
- Ha végezni akarsz velem, most megteheted. Nincs ki utadba álljon.
- Óh, igazán?
- Fiúk, elég! Mi a fene ütött ma belétek? És hogy néztek ki? - vonja kérdőre őket Saeko
- Nem tartozik rád! - válaszolják egyszerre
- Ti... - néz rájuk mérgesen
Elárulták a vadászok többi tagjának, hogy Reit elvitték, akárcsak Himekot. Nem tudták pontosan mi a céljuk velük. Több, mint valószínű nem épp jóra kell számítaniuk. Saeko nem akart segíteni nekik, de szívesen adott számukra fegyvereket és útbaigazítást is....
- Egy csipp? - kérdi Itaki
- Igen. Mikor nálunk volt eszméletlenül, bele tudtam egyet ültetni a tarkójába. Bár a jel kissé gyenge, de az biztos, hogy itt kell lennie. - mutat egy térképre
- Ha? Az majdnem ugyan az a hely, ahova elsőnek elvitték.
- Akkor menjünk! Nincs időnk egy helyben ülni és várni, hogy történjen valami.
- Hm. Rendben.
- Ha oda mentek, ügye tudjátok, hogy a Tanács nem fogja jó szemmel nézni a dolgot? - kérdi Saeko
- Most egy barátunkról van szó, teszek a Tanács véleményére! - indul el Kaiji
- Egyet értek vele. A első számú feladatunk most Rei és Himeko kimentése. - vágja rá Itaki
- Akkor menjetek, míg nem késő. Ezt oda adom. Ezzel nyomon tudjátok követni az életjelét és, hogy hol van pontosan.
- Köszönjük. - mosolyog rá kedvesen Itaki
- Öhm... Nincs mit. Csak gyere vissza épségben. Most menj! - pirul el, majd elfordul
- Igyekszünk vissza.
- Bolond. - mondja halkan, majd kicsit elmosolyodik
- Te mért jössz? Nem azt mondtad, hogy nem érdekel már és legyen az enyém? - kérdi Itaki
- Én ilyet sosem mondtam. Sosem adom át neked.
- Hm. - mosolyodik el
Abba az irányba mentek, ahol a jel forrása volt. Kissé messze volt a várostól, egy hatalmas birtokon. Erdő vette körbe és még egy tó is volt benne. A táj gyönyörű, könnyen megközelíthető. Autóval mentek, hogy hamarabb oda érhessenek. Fel voltak készülve a legrosszabbra is. Hajtotta őket a vágy, hogy kimentsék a szeretett nőt....
- Tarts ki, Rei! - gondolja Itaki
- Hamarosan látni foglak és újra szerelmet vallok neked. Várj rám. - gondolja Kaiji
Rei eközben nem volt veszélyben, csupán megfigyelték minden lépését. Kissé zavarta ez a fajta viselkedés, de gondolhatta, hogy Takahashi nem lesz egyedül. Úgy védték az emberei, akár egy hírességet vagy hasonló nagyon fontos személyt....
- Térjünk a lényegre. Mért hozott ide? - vonja kérdőre Rei
- Hm. Már azt hittem meg sem kérdezed. - törli meg száját - Azért hoztalak ide, hogy megkérjelek csatlakozz hozzánk. Veled még erősebbé lenne a mi seregünk.
- Hogyan?
- Kell valaki a bal oldalamra is, Murokoshi mellé.
- Mit képzel?! Azt hiszi maga mellé állok?! Na ne nevettessen! - áll fel felháborodottan - Sosem tennék ilyet!
- Ha ellen mersz állni, akkor kénytelen vagyok erőszakkal megtenni, amit kell.
- Hmm.. - néz komolyan Rei, majd hátrálni kezd
Takahashi emberei egyre jobban közeledtek felé, hogy elkapják, de ekkor jégtőrökkel tette őket hidegre, majd egy jégfallal kizárta a többit. Nem engedte, hogy bejöjjenek, míg ő végez a vezetőjükkel. Még Murokoshi is kizárva maradt....
- Hm. Sarokba szorítottál. - mondja cseppet sem ijedt hangon
- Most végzek magával és magammal viszem Himekot! - támad rá
- Azt kötve hiszem. - védi ki támadását egy védőburokkal
- Haah? Ez meg... Ch! - ugrik fel a levegőbe, majd újból támad
- Ezekkel a támadásokkal nekem nem tudsz ártani. - vágja bele a falba valami féle erőtérrel
- Áh! Fenébe! - rogy térdre
- Mondtam... Ha kell erővel fogom megszerezni, amit akarok. - emeli talpra a nyakánál fogva
- Rei életjelei gyengébbek lettek. - mondja Itaki
- Sietnünk kell! - tapos rá a gázra
- Vidd és zárd be a laborba. Ha ellenállást tanúsít, tudod mit kell tenned.
- Igen is, Nagyúr. - hajol meg Murokoshi
Reit bevitték egy laborba, ahol Himekot is fogva tartották. Betették egy lombikba és műszereket kötöttek rá. Mintha meg akarnák vizsgálni. A lombikba vizet pumpáltak és a gépen lévő adatokat kezdték elemezni. A szívműködését, idegrendszerét, a vérét és minden fontos testi működést....
- Rei jelei megint gyengültek. A szívverése nagyon lelassult, ahogy az agyműködése is.
- Francba! - tapos még jobban a gázra
- Mindjárt ott vagyunk! Már csak pár méter. - nézi a műszert - Itt!
- Vettem! - ugrat ki a fák közül az autóval Kaiji
Ahogy a helyszínre értek, lopakodva minden őrt megöltek, majd beosontak az épületbe. Bent is minden őrrel végeztek. A kamerákat is sikeresen el tudták kerülni. Eddig minden jól ment számukra. Reit keresték, ki egyre közelebb volt hozzájuk...
Rei lassan kezdett magához térni. Mikor hirtelen kinyitotta a szemeit, meglátta Himekot, kinek épp a vérét veszik le. Oda akart hozzá menni, de be volt zárva. A lombik nagyon erős volt, a víz miatt pedig nehezen tudott mozogni. Érezte, hogy a védelme kezd csökkenni, így azonnal ki kell jutnia. Megfagyasztotta a körülötte lévő vizet, ami a hirtelen fagyhatástól szétrobbant...
- Mi ez? - ijed meg az adatokat vizsgáló férfi
- Végre. Most pedig... - rohan neki a férfinak
- Vááh! - kiált fel
Azon nyomban kiszabadította Himekot, ki nagyon gyengének tűnt, alig lélegzett. Ölbe vette és kirohant vele a szobából. Ő is ugyan úgy minden őrrel végzett, ki elébe állt. Egyszer csak megpillantotta Kaijit és Itakit, kiktől csupán egyetlen üvegfal választotta el...
- Rei! - kiált oda Itaki
- Kiszabadítunk, megígérem. - teszi oda kezét az üvegre Kaiji
- Uhm. - mosolyodik el könnyes szemekkel Rei és ő is az üvegre teszi kezét
- Túl vastag az üveg, nem tudjuk betörni. Lejjebb lehet van egy ajtó és... Hah?
Hirtelen devilek léptek be abba a helyiségbe, ahol tartózkodtak. Rei át akart menni hozzájuk, de az üveg valóban nagyon vastag volt. Hiába ütötte, nem bírta megrepeszteni sem. A devilek mind nekik estek, kiket sorra öltek le. Ám megjelent a legerősebb és megragadta Kaijit, hogy nyakba harapva végezzen vele. Ekkor Rei felkiáltott. Óvatosan letette Himekot az egyik sarokba, majd olyan erővel belevágott az üvegbe, mint még sosem....
- Hagyd őt, itt vagyok én helyette. - szólítja fel Itaki
- Hm. Milyen nemes. Feláldozza magát a barátja helyett. - vigyorodik el Murokoshi, majd nyakba harapja Itakit
- Itaki!!! - kiált fel Kaiji
- Neeeeh! - kiált fel Rei is egy hatalmasat - Segíts! Szabadulj ki! - engedi ki a belső devilt magából
Ekkor az utolsó ütésével bezúzta az üveget és Murokoshinak rontott. A nyakánál fogva a falhoz szegezte, majd többször bele verte a fejét, míg eszméletét nem vesztette. Itaki térdre rogyott és erősen vérzett....
- Itaki, tarts ki! - fogja meg vállánál megtámasztva Kaiji - Ki kell jutnunk innen!
- Majd én segítek. Sietnünk kell. - mondja határozottan
Felvette Himekot, majd mind a négyen a kijárat fele indultak, azonban az épületet Takahashi kezdte lezáratni, hogy senki sem tudjon ki vagy bejutni. Nagy bajban voltak. Himeko egyre lassabban lélegzett és Itaki is rossz bőrben volt. Már a bejáratnál voltak, annak előcsarnokán...
- Innen nem mentek el. Arról gondoskodom. - mondja Takahashi
- Azt majd meglátjuk! - mondja Rei - Vigyázz rá. - adja Kaiji kezébe Himekot
- Légy óvatos. - csókolja meg
- Rendben. - mosolyog rá kedvesen
Míg Rei Takahashinak rontott, addig Itaki próbálta Himekot rendbe hozni. Neki rosszabb volt az állapota. Kaiji a többi devillel foglalkozott. Rei jégszilánkokkal támadt, majd jégoszlopokkal, de mindet kivédte. Egy támadása sem ért célba, bárhogy próbálkozott. A védőpajzsa, mely körül vette áttörhetetlen volt....
- Fenébe! Így nem fog menni! - gondolja
- A támadásaid sosem fognak célba érni. Esélyed sincs ellenem. - mondja Takahashi - Most pedig... had fejezzem be!
Mintha mágiát használt volna. egy lőfegyver jelent meg kezében, mellyel rálőtt. A golyót karpereceivel lőtte ki, amik megrepedtek. Ekkor Murokoshi jelent meg mögötte és kezével átnyúlt a mellkasán. Kaiji összeszűkült szemekkel nézte végig mindezt és Rei felé futott nevét kiáltva. Rei szemei vörösen izzottak, haja megnőtt, ahogy körmei és fogai is. Láncai több méteresre nőttek, amikkel megragadta Murokoshit és darabokra tépte. Takahashi elmosolyodott, mintha ő győzött volna....
- Szóval ilyen a te valódi erőd. Bámulatos.
- Megint ugyan olyanná vált, mint legutóbb. - gondolja Kaiji
- Rei!!! - kiált fel Itaki
Rei már nem volt ugyan az, mit eddig. Ismét azzá a devillé vált, ki el van zárva láncai által. Még arra devilre sem hasonlít, mint aki vért szokott inni. Egy igazi gyilkoló gép, kinek nincsenek érzései....
- Most pedig, jöjj.... Legyünk mi a Világ urai. - nyújtja ki felé kezét
- Rei, ne tedd! Ez nem te vagy! - kiáltja oda neki Kaiji
Rei lassan Takahashi felé lépkedett, ki elégedetten mosolygott. Mikor már csak pár méterre volt Takahashitól, szemrebbenés nélkül törte meg a körülötte lévő védőburkot. Mintha ott sem lett volna. Ezt Takahashi is észre vette, de nem tartotta nagy jelentőségűnek, hiszen úgy gondolta ő már hozzá fog tartozni....
- Jöjj! Mi ugyan olyanok vagyunk. Áll mellém és uraljuk együtt a Világot.
- Reeei!!!! - kiált fel Kaiji
- Rei...
Mikor ott állt Takahashi előtt, az lágyan megölelte, majd nyakába harapott. Ezzel felfedte devil mivoltát, melyet eddig senkinek sem mutatott. Kaijiék rémülten nézték mi fog történni. Rei hagyta, hogy szívjon egy kicsit a véréből, majd egyszer csak láncait a magasba emelve átdöfte Takahashi mellkasát, ki ettől elengedte a nyakát. Vére arcára fröccsent, majd erősen a nyakéba harapva elszívta minden egyes csepp vérét. A többiek lemerevedtek eme látványtól. Takahashi a földre hullot, Rei pedig Kaiji felé fordult, ki ijedten nézett rá. Lassan felé haladt. Kaijinak eszébe jutottak Rei szavai....
- Ha újból átváltoznék, kérlek ölj meg.
- Ha?
- Ha teljesen devillé válok, senkit sem kímélek. Nem vagyok magamnál, nincsenek érzéseim. Szavakkal nem tudsz visszahozni, csak azzal, ha átdöföd a mellkasom.
- De... Én nem tudnám ezt megtenni veled.
- Kérlek, ha ez bekövetkezne, akkor.... Csak úgy tudsz visszaváltoztatni. Ez ugyan olyan, mint mikor sok vérem elvesztem. 80%-nál válok devillé, hogy visszaszerezzem az elvesztett vérmennyiséget. Ha teljes devillé válok a vérem elvesztésével visszaváltozom.
- De, ha túl sok vért vesztesz belehalhatsz. Sosem tudnám megtenni! - öleli meg
- Ígérd meg. - markol bele a pólójába
- Rendben.
Kaiji tudta, hogy eljött ez a pillanat és itt az idő ígéretének betartására. Rei elé lépett, ki épp készült volna véréből szívni, mikor kardját mellkasába szúrta....
- Szeretlek. - csókolja meg - Sajnálom. - lábadnak könnybe szemei, majd kihúzza kardját testéből
- Rei... - sírja el magát Himeko
- Ch! - Itaki is elérzékenyül
Rei szemei lassan ismét zöldekké lettek és elillant belőle a fény. Ahogy eszméletét vesztette, Kaiji elkapta és karjába véve vitte ki az épületből. Itaki pedig Himekoval távozott. Maguk mögött hagyták a harcuk helyszínét....
Nem sokkal később Himeko állapota stabilizálódott, csupán sok vért vesztett. Itaki pedig elkövette újból a Vadászok legnagyobb bűnét és megmentette egy devil, Reia életét. Sebei beforrtak, ahogy az övé is. A Tanács úgy döntött, hogy bezárja őt, elvéve ezzel a szabadságát és többet nem mehet vissza a Földre. A többi tagot is vissza rendelték. Kaiji kilépett, hogy a maga útját járja, nem akart egy madár maradni, kit csak úgy bezárhatnak egy kalickába. Himeko a tanács által nevelőszülőket kapott és elkezdhette a normális életét. Barátokat szerezhet és úgy élhet, ahogy a korabeli lányok. Minden jóra fordult....
Had fejezzem be a történet végét. Azaz a múltam végét... Hogy mi lett végül velem?
Fél év telt el az eset óta. Végre visszatérhettem az eddigi, csendesnek nem mondható, de magányos életemhez. Persze csak ideiglenesen, mivel ahogy minden bujkáló szökevényt, mint engem, egy idő után megtalálhatnak. Így is lett... Egy Nakazato Yanagi nevű félvér talált rám és vitt erőszakkal magával... Na jó, legyőzött és nem volt más választásom. Élet vagy halál...
- Ha velem jössz, egy olyan szervezet oldalán küzdhetsz, mely megmentheti az emberiséget.
- Miből gondolod, hogy jó tagja lennék a csapatodnak?
- Nem tudom, hanem biztos vagyok benne.
Nem sok jót írhatok a számlámra. Még legalább kétszer lettem devil és ontottam ki rengeteg ember vérét. Már 6 láncszem díszíti karperecemet, megannyi szép emlékemmel. Ki tudja mennyi lesz még, míg végleg meg nem halok. Azt a jövő tudhatja csak. Most itt vagyok a történet elején is említett "INEG" tagjaként és folytatom a Vadászok néven ismert csapat munkáját. Bár nem is teljesen ugyan az a kettő, de....
A lényeg, hogy most ennek a szervezetnek tagja vagyok, ki olyan emberekből állnak, akik mellettem vannak. Lehet, hogy a közeljövőben ők lesznek, kik végleg elveszik az életem, ha úgy alakulna a dolog. Most itt vagyok és nem is lehetne ez jobb....
- Móóóh! Éhen halok! Mikor érünk már oda? - kérdi kicsit nyavajgós hangok Rei
- Hagyd ezt a nyávogós hangot. Te legalább alhattál. Engem bezzeg nem hagytak. - néz szúrós szemekkel Kousukere
- Ne engem hibáztass. Minden az ő hibája.
- Ha? Most mért zsörtölődtök?
- Azt hiszem megérkeztünk. - mondja Yanagi egy baljós alakokkal teli ház elé beparkolva
- De ez nem is az étterem. - néz ki a szélvédőn Rei
- Előbb elvégezzük a melót, aztán ehetünk. - vágja rá Kousuke
- Mindig ezt mondod. - néz morcosan Rei
- Essünk túl rajta. - száll ki az autóból Yanagi
- Enyém a nagydarab. - mosolyodik el Rei, miközben karmait élesíti
- Hajrá! Az fizet, aki a legkevesebbel bánik el! - vág bele Yanagi
- Móóóh! Akkor az te leszel! Ha, ha, ha...
Ez csak a kezdet! Reia Inari voltam!
THE END
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
