|
1.rész: Váratlan betolakodó
Saki-chan 2018.06.14. 14:56
Reiat megtámadja egy furcsa, de nagyon erős alak. Megküzd vele, de sajnos a gyengesége közbeavatkozik, így elveszíti a harcot. Másnap már egy idegen helyen ébred és semmit sem ért a dologból. Ráadásul találkozik egy perverz alakkal és azzal, ki elrabolta lakhelyéről. Vajon kiszabadul a fogságból?
Kettő éve már, hogy Reia elmenekült minden és mindenki elől, hogy soha ne árthasson viszont senkinek. Úgy vélte, hogy egy messzi tónál él majd, míg elég erős nem lesz ahhoz, hogy uralja önmagát. Még fiatal volt, így várt addig míg fel nem nő. Úgy hitte, hogy senki sem tudja merre van és mit csinál, mért bújdosott el. Gondolta ez a helyes döntés és nem is akar változtatni ezen. Feladott mindent. Feladta a harcokat, a barátkozást és a szerelmet is. Ez volt a helyes döntés. Gondolta. Most békésen, csendben él egy távoli helyen. Nem sokáig....
Bent a városban pont, hogy rá vadásztak. Egy fejesnek felkeltette érdeklődését és minél előbb le akart rá csapni, addig míg naív és irányíthatóbb. Tudta, hogy vele jó dolga lenne és mellette van a helye. Folyamatosan csak azokat a felvételeket nézte, melyen megjelent. Minden egyes városban történő összetűzését megnézte, hogy kiismerhesse és elemezze. Akarta őt! Tudta, hogy most lesz rá alkalma, hogy megszerezze magának....
- Hivattál? Talán valami gond adódott?
- Ülj csak le. Egy szívességet kérnék tőled.
- Hm? Miről lenne szó?
- El kell hoznod nekem valakit.
- Mi az, hogy valakit? Talán egy nőt?
- Hm. - néz komolyan
- A neve, Rei. - fordítja oda a laptopját megmutatva egy fényképet róla
- Ha? - lepődik meg
- Vedd rá, hogy veled jöjjön. Ha kell alkalmazz erőszakot.
- Hm. Rendben, azzal nem lesz gond. - mosolyodik el
- De vigyázz! Ez a lány nem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik.
- Talán magadnak akarod?
- Úgy is mondhatjuk. Csak hozd ide!
- Értettem. - vigyorodik el
Azzal fogta magát és azon nyomban útnak is indult. Pár társa kérdezgette is, hogy hova ment. Neki egy szimpla kiruccanásnak ígérkezett az egész. Tudta, hogy seperc alatt elvégzi a munkát. Magabiztos volt és határozott. Az uticél kissé messze volt, de fekete '79-es Chevy Corvette-nek meg sem kottyant....
Ezalatt Rei mit sem sejtett hamarosan életére törő fickó közeledéséről. Ugyan úgy tett-vett, ahogy eddig és mindent rendben érzett. Kivéve, hogy közeledett a tavaszi zápor és igyekeznie kellett megerősítenie a házát....
- De utálom a vihart. Vizes és.... olyan vizes. Mi a jó abban, ha leszakad az ég? Kinek jó az? Hát nekem nem! Csak vizes lesz a ruhád, ha nem vigyázol és... - zsörtölődik - Hah? - cseppen rá az orrára egy vízcsepp - Ajajj! - fut fel egy közeli lombos fára gyorsan - Sietnem kell.
- Hmm. Ez az a hely. Itt kell lennie valahol annak a háznak. - nézi a képet - Hogy lehet a semmi közepén lakni? Ráadásul még az eső is csepegni kezdett. De nincs mit tenni. - néz körbe a szélvédőn keresztül - Óh! - vesz észre valamit
Lassan kiszállva megpillantotta a házat, mely a képen szerepelt és odament körül nézni. Azonban a ház üres volt és akkora volt a csend, mintha sosem lett volna ott senki. Körbe szaglászott, de nem talált semmit sem. A házban lehetett látni, hogy lakják, de azt nem, hogy hova ment a lakója. Várt egy kicsit, hátha felbukkan. Becserkészi és erőszak nélkül sikerül magával vinnie. Ez volt a terve. Várakozás közben Rei a háztól pár méterre volt csupán, mikor megérezte, hogy egy devil a közelben ólálkodik. Lábnyomokat pillantott meg a földön és elkezdte visszafele követni, míg a Corvette-hez nem ért. Óvatosan közelítette meg, nehogy valaki lesből rá támadjon. Senki sem volt a közelben, így közelebb lépett a járműhöz majd megéríntette a szélvédőjét egy pontnál....
- Ha hozzá érsz, nem lesz mivel kitörölnöd. - szólal meg egy hang
- Hm. - néz dermetten maga elé Rei - Azért jöttél, hogy végezz velem? - kérdi
- Nem éppen. - válaszolja - Most fordulj meg lassan és eszed ágába se jusson valami hülyeséget...
- Ha! - ugrik fel a fára Rei
- Csinálni... - fejezi be mondatát - Ah! Mért kell mindig ezt csinálniuk? - fogja fejét
Gyorsan az autójába pattant, hogy üldözőbe vehesse, hiszen a Corrvette-vel senki sem veheti fel a versenyt. Azonban, mikor a vezető ülésbe ült, hirtelen moztdulni sem tudott. Kicsit megijedt és összzavarodott. Hiába mozgott, semmi sem történt. A szorításból nem mozdult. Rei megjelent az autó előtt és lassan körbe járta az autót és kezével végig simította. Ahogy hozzá ért, az szép lassan elkezdett megfagyni.
- Hogy a...! - kezd mérges lenni - Ha csak ennyit tudsz, szerintem fejezzük be. - szabadulni próbál
- Hmm. - mosolyodik el - Még nem mutattam meg mindent. Nem látszol devilnek. - simítja meg arcát egy jégszilánkkal, mely az ajtóból emelkedik ki - Cuki.
- Hmm... - kicsit ijedtten néz ki napszemüvege mögül
- Most pedig...
- Vicces. - kuncog egy kicsit
- Hogyan? - lepődik meg Rei
- Akkor hát...ismerkedj meg velem is! - hangja egyszer csak démonibbá lett
- Mi ez? - ijde meg most Rei
Mikor az ismeretlen fickó hangja megváltozott a jégy azonnal elolvadt és ő kiszabadult. Kezdett felmelegedni a környezet körülöttük. Az égbolt egyre szürkébbé lett és az eső is hamarosan szakadni kezd. Rei az égre pillantott és nyugtalanná vált emiatt...
- Mégis ki vagy te? - kérdi értetlenül Rei
- Kit érdekel ez, hogy ki vagyok?! - válaszolja kissé mérgesen
- Hah? - lép egyet hátra
- Nem számít, hogy ki vagy, mi vagyok... az számít, hogy elsöpörjelek téged!! - tör ki a fogságból
- Hogy sikerült kitörnie? - lép hátrébb még jobban
De addigra a félelmetessé vált fickó mögötte volt és olyat csapott belé egy lángtámadással, hogy a fába vágódott és nem is hagyja földet érni. Megragadta a nyakánál, majd a földbe vágta. Mikor fel akarta emelni, Rei egy pillanat alatt eltűnt a kezeiből....
- Hm. Azt hiszed ezzel elmenekülhetsz?
- Ez a fickó nagyon erős. Azt hittem, hogy csak egy ember, de ez meglepett. Nem tudtam, hogy...
- Jobb, ha feladod magad és velem jössz. Akkor kevésbé fog fájni és csontod sem törik.
- Ha ez a fickó megint úgy a fába vág, akkor nem biztos, hogy megúszom. Jobb lesz, ha én is keményebben harcolok és komolyan veszem. - néz maga elé határozottan
Az ég dörgött és eső szaga érződött a levegőben. Reinek gyorsan végeznie kell a betolakodóval vagy mindenképpen veszíteni fog harc nélkül is. Megfagyasztotta az erdő azon részét, ahol éppen tartózkodtak. A fák és a fű is kökeménnyé váltak. Mindenhonnan jégszilánkok törtek elő...
- Nem hagyom magam harc nélkül! - támad rá, majd a földhöz szegezi támadóját
- Hm. - néz rá mérgesen - Ennél több kell, hogy legyőzz!
Egyszer csak a földből jéginda szerűségek törtek elő és körbe fonták a hivatlan betolakodót, ki ettől moccanni sem tudott. Rei erősen fogta és, ha szabadulni próbált, erősebben szorította. Mikor egy reccsenést hallott, tudta, hogy vége. A földhöz vágta a fickót, majd lassan elsétált. Mikor azt hitte sima ügy volt, ellenfele előtte termett és az arcánál fogva ragadta meg, hogy végezze vele. Ám ekkor Rei vállba szúrta egy jégszilánkkal, így elengedte. Közelharcba keveredtek, viszont Rei ideje vészesen fogyott. Míg a környezet fagyott, addig van némi esély arra, hogy ne essen baja. Legalább is az eső ártalmatlan....
- Örökké nem tarthat ez így. Valahogyan ki kell ütnöm, de.... Nagyon erős! - gondolja
- Add fel és sérülés nélkül megúszhatod most. Ha nem....
Hirtelen különös fonalak támadtak rá Reire, ki sorra fagyasztotta meg őket. Azonban túl sok erőt kezdett el pazarolni és lassan a figyelme is alább hagyott. Túl sok volt számára fenntartani az erdő fagyott külsejét. Többször támadott, de semmit sem ért. Ereje fogytán volt, melyet ellenfele észre is vett. A fonalak több vágást is ejtettek testén, melytől vért is kezdett veszíteni, nem csak erőt. Mikor egy pillanatra lankadt a figyelme, ezt ki is használta és gyomorszájon ütve elhajította. Rei a tóba esett. Alig maradt ereje kimászni, így áramütést szenvedve a mélybe süllyedt....
- Hm. Mit lát ebben a lányban Kousuke? - mondja hallkan - Hm? Igen, ki az? - veszi fel telefonját
- Megtaláltad?
- Igen, de neki lőttek. Azt hittem jobb az ízlésed. Csalódtam.
- Hmm. Hozd ide! Hol van most?
- Úszik egy kicsit. - válaszolja vicceskedve
- Húzd ki onnan! - parancsolja
- Hm? - néz a víz felé
Lassan egy buborékot sem látott, így úgy tűnt meghalt. Gondolta már nincs értelme kihúzni, hiszen még sem cipelheti magával a hulláját. Ám mivel a felettese ezt parancsolta nincs mit tennie. Gyorsan beugrott érte, hogy kihúzza. Rei sok vizet nyelt, így szájon át kellett lélegeztetnie, majd fogta és betéve autójába, elvitte a főhadiszállásra. Azonnal kezelésbe is vették...
Rei egy teljes napora ki volt ütve, még azt sem tudta, hogy hol van és mit akarnak majd csinálni vele. Mikor magához tért egy szobában feküdt és egy furcsa gépre volt kötve. Folyamatosan vért kapott a csuklójában lévő vénáján át. Mikor feleszmélt, azonnal megijedt és ki akart törni...
- Hát felébredtél? - lép be egy nő - Még nem kellhetsz fel. Pihenj. - mondja nyugodt hanggal
- Hol vagyok? Mi ez a hely?
- Nyugodj meg, mindent megmagyarázunk. A nevem, Lilline. Jó helyen vagy. - mosolyog rá kedvesen
- Eressz ki innen! - tépi ki a vérátömlesztő dugót kezéből
- Ne! Ezt nem szabad! - állítja meg
Rei azonnal kitörte az ajtót és rohant a kijárat felé. Nem érdekelte semmi és senki, csak ki akart jutni. Ijedt volt és nem értette mi folyik körülötte. Ki otthon tartózkodott csodálkozva nézte a kissé hiányos öltözetben lévő hölgyeményt. Mikor elérte a kijáratot a vadul tomboló eső útját állta és azonnal megtorpant....
- Fenébe!
- Hé! Te meg hova ilyen sietősen? - kérdi a nemrég még vadul támadó ellenfele
- Hogyan? - hátrálni kezd tőle - Még is hova hoztál? Mit akarsz tőlem? - kérdi kissé mérgesen
- Nem azért hoztalak ide, mert én akartam. Parancs volt.
- Hogyan? Parancs? - néz maga elé értetlenül
- Te vérzel. Jobb lesz, ha most visszaviszlek. - lépne oda hozzá
- Mi? Én... - ájul el hirtelen
- Hé! - kapja el karjaival
Mikor kitépte a gépről magát, azzal sérült a vénája, így a vérveszteségtől azonnal eszméletét vesztette. Ölbe vették, majd felvitték egy szobába, hátha ott nem érzi magát kényelmetlenül. Ez a főnök utasítása volt, miután megtudta mennyire megrémült a gépek láttán.... Másnap már nyugodtabb volt a helyzet. Rei mélyen aludt, sérülései teljesen beforrtak. Hét ágra sütött a nap, így lassan ébredezni kezdett. Felült az ágyban és lassan kinyitotta szemeit...
- Ühm... H... Hol vagyok? Mi ez a szoba? Én... - néz körbe csodálkozva - Át vagyok öltöztetve? A sérüléseim is beforrtak. Hmm.. - gondolja
Mikor felkelt kicsit még kótyagos volt, de jól érezte magát. Egy ruha volt kikészítve az ágyra, melyet fel is vett. Reggelit is talált az éjjeli szekrényre téve, de otthagyta. Nem bízott a ház lakójában, jobbnak látta nem hozzá érni. Lassan odament az ablakohoz és kikukucsált. Eléggé magasan volt a szoba, melyben tartózkodott. Kimászott az ablakpárkányra és óvatosan elhagyta a helyiséget. Épp nem volt senki sem a közelben, csendesnek tűnt az épület. Lassan átmászott a szomszéd szobába és onnan akart lemászni a rózsalugas segítségével. Azonban, mikor rálépett, az kissé hangosnak bizonyult. Az alsó szinten volt valaki, ki észre is vette a rózsák furcsa mozgását. Rei amilyen gyorsan tudott bemászott a szomszédos szobába, így nem vették észre. Ott állt a szoba közepén és azon gondolkodott innen hova tovább. Nem volt sok ideje, mivel már jött is valaki, így nagy bajban volt....
- Ajajj! Most hova bújjak? Menjek a szekrénybe vagy az ágy alá? - kérdi magától kicsit pánikolva
- Oké, rendben, de most ha megbocsátasz... - lép be egy féri a szobába - Hm? - néz körbe valami furcsát érezve
- Fenébe, mért pont a fürdőbe bújtam el, hiszen itt nincs másik rejtekhely. - gondolja
- Angel! Óh! Hát itt vagy?
- Most hagyj egy kicsit. Lefürdöm és utána beszélhetünk. Rendben?
- Hát persze. Később!
- Na, végre! - indul meg a fürdőszoba felé
- Ajj, ne már! - pánikol be Rei
- Hm. Jól fog esni egy kis.... - húzza el a zuhanyfüggönyt - Hm? - megint furcsa érzése támad
- Igen! Szuper! Mért pont a fürdőbe bújtam el? Most hogyan jövök ki innen? - sopánkodik a szekrénybe bújva
Mialatt a férfi lezuhanyozott, addig lassan kinyitott a szekrény ajtaját és kimászott belőle. Mikor azonban a kilincs felé nyúlt volna, épp akkor szállt ki és megpillantotta őt maga előtt állva. A férfin semmi sem volt, egyszóval egy szál semmiben állt előtte. Azonnal elvörösödött és becsukta a szemeit...
- Hm? - lép ki a zuhany alól
- Úr istenem, most mit tegyek? - gondolja Rei
- Áh... Szóval a kedvemért felküldtek egy játszótársat?
- Én nem! Vagyis... Már is elmegyek! - fordul meg
- Várj csak! - kapja el bal karját
- Hah? - lepődik meg
- Ha te láttál mindent, akkor cserébe adnod kell valamit. - néz rá perverz tekintettel
- Hogyan? - néz maga elé meglepetten
- Jó nagy melleid vannak. - nyúlna feléjük
- Ne merészeld! - vágja pofon - Perverz! - csapja be az ajtót
- Te kis...! - fogja arcát
A férfi szabályosan a falnak esett, majd a földön landolt olyan nagy erővel ütötték arcon. Nagyon mérges volt, de nem tudott utána menni, mivel nem viselt magán semmit sem. Gondolta majd később leszámol vele viselkedése miatt...
- Még egy ilyen perverz alakot! - mérgelődik magában
- Majd holnap megírom a jelentést, megígérem. - hallatszik - Előbb megnézem, hogy felkelt-e már csipkerózsikánk.
- Fenébe! Megint jön valaki és pont engem keres.
Igyekezett még azelőtt a szobába visszamenni mielőtt még észreveszik, hogy kilógott. Viszont sajna rossz szobába tévedt be és épp annak az alaknak ágya előtt állt, ki idehozta. Épp aludt, így nem vette azonnal észre. Rei halkan állt, nem mozdult nehogy felkeltse. Eközben észrevették, hogy eltűnt, így keresésbe kezdtek. Hallotta ahangokat. Ledermedve állt, miközben az alak mocorogni kezdett a hangok miatt....
- Yanagi, ébredj! Az a lány... Hah? - lepődik meg - Még alszol? Bocsánat. Csak szólni akartam, hogy az a lány elszökött. Minél előbb öltözz fel és gyere te is megkeresni őt.
- Ühm... - húzza fejére a takarót
Mikor becsukódott az ajtó, Rei épp mögötte állt. Mivel a férfi épp eltakarta magát, így szerencséjére nem vette őt észre. Gyorsan be akart osonni a fürdőbe, hogy ugyan úgy elbújjon ott, mint a másik fickónál, azonban az csak zajjal járt volna. Fogta magát és becsusszant az ágya alá...
- Ühm... Milyen bosszantó ébresztő. - zsörtölődik
- Minek is bújtam be pont az ágya alá? - kérdi magától
- Most már kijöhetsz onnan.
- Hm? Tudta, hogy itt vagyok? - lepődik meg
- Hiába rejtőzködsz, innen nincs kiút.
- Fenébe! Most mihez kezdjek?
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
