Sziasztok! Ismét eltelt egy egész év, mióta megnyitotta oldalam kapuit! 12 éve, hogy szépítgetem, teszek fel rá tartalmakat (már amennyire) és megosztom veletek a saját kis dolgaimat, mely legyen az bármi. Mindenfélét szívesen megosztok, bár ahogy teltek az évek ez egyre kevesebb lett. Már nem osztok meg olyan dolgokat, melyek magán jellegűek, inkább olyanokat, melyek csak rólam szólnak, de még azokat is csak minimálisan. Hiszen az oldalam nem egy sima blog! Ez az oldal a történeteim számára fenntartott oldal, melyen megosztom miket szoktam írni. Mi rejlik a fantáziámban és hogyan képzelek el egy adott történetet. Kik a szereplői, mik a cselekmények, ki-kibe szeret bele, kik az ellenfelek vagy épp mikkel kell megharcolniuk azért, hogy győzelmet arassanak a szereplők. Rajzokkal illusztrálom hogyan is néznének ki a történetek szereplői, továbbá még a szinkron hangjaikat is kitaláltam, hogy hogyan szólalnának meg. Igyekeztem ugyan úgy megalkotni a történeteimet, ahogy a japánok szokták az animeket. Hisz, ha teljes körű adatrendszerrel kidolgozod a történeteket, akkor jobban el lehet képzelni. Persze ezt nem feltétlen muszáj megcsinálnod, hiszen egy könyv szereplői nem tárulnak eléd, hogy miként néznének ki. Olvasol róla, netalántán kapsz leírást a külsejéről, de képet nem minden esetben. A lényeg maga a történet. Én hasonlóképpen részekre vágtam a történetem, mint egy anime. Leírva biztos sokkal rövidebb, de nekem éppen elég egy rész hosszúsága. Mindig nézem, hogy elérje egy-egy rész a megfelelő hosszt és akként írom meg. Néha kevesebb lesz egy kicsivel, de leggyakrabban több és átlépni a bizonyos karakltermennyiséget. Ha többet szólal meg a karakter, hosszabban és gyorsabban be lehet fejezni a részeket. Ha kevesebbet és inkább maga a jelenetek leírásával töltöm el az időt, akkor nehezebben is haladok. Szeretem részletesen leírni az adott szövegkörnyezetet, hogy hol is vannak a szereplők. Ez kisebb-nagyobb sikerrrel, de menni szokott. Még rengeteg fejlődnivalóm van, de én úgy érzem fejlődtem! Fejlődött az írásom. Visszaolvasva a régebbi történeteimet, sok hibám volt. Javítottam, de voltakép akkor is megmaradt maga a leírásbeli hibám (nem a helyesírásra gondolok). De én úgy gondolom ma már jobban írok, mint annó 10 éve. Most is vannak hibáim, de eketet igyekszem kiküszöbölni. Remélem ez látható...

12 éve, hogy megalkottam az oldalt és belevágtam az írásaim megosztásába. Április 19.én alkottam meg az oldalt, de csak 1 hétre rá nyitottam ki kapuit. Voltak hullámvölgyeim, holtpontok, mikor semmi kedvem nem volt az egészhez, de kitartottam! Kitartottam és még mindig itt vagyok! Itt is leszek, míg szeretem csinálni, amit csinálok.^^ Egy nap majd megöregszem és nem leszek, de ez még jó sokára lesz... 

Köszönöm azoknak, kik régóta követnek és feljárnak szerény kis oldalamra még akkor is, ha nincs rajta semmi újdonság. A napi látogatottság szerényke, de én már annak örülök, ha 20-30 ember felnéz. Meg szoktam lepődni, ha ez a duplájává nő. Nem is tudom hogyan lehetséges, de én örülök neki.^^ Hálás vagyok azoknak, kik itt vannak és feljárnak, illetve olvassák munkásságom (ha szabad így fogalmaznom)...

Kissé hosszúra sikeredett eme bejegyzésem, de annyi baj legyen. Úgy is keveset szoktam írni. Jóval kevesebb időm jutott az oldalra, így nem volt időm elé ülni, hogy szerkesszem. Elnézést is érte, de ez már csak így van. Megszoktam, hogy kevés az időm magamra. A napok gyorsan elszállnak, ahogy az évek is. Hihetetlen mennyire gyorsan szállnak az évek! Magam sem hiszem, de igen... eléggé gyorsan.

Na, de nem szeretném, ha az egész oldal ebből a posztból állna, így le is zárnám. Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy itt vagy! Hozzászoktam ahhoz, hogy többes számban írjak. Remélem nem zavaró. Ez már csak így marad, megszokásból. He, he... Köszönöm, ha elolvastad szeránmy kis bejegyzésemet! Várlak vissza! Ideje aludni térni, mert holnap hosszú napom lesz! Szép napot mindenkinek, ki nálam járna és kellemes vasárnapot! chuu~

Sziasztok! Bocsánat, hogy egy jó ideje nem tettem fel semmit, de elfoglalt voltam. Több programban is részt vettem, így eltolódtak az egyéb feladataim. Nem volt nagy kedvem írni vagy az oldallal foglalkozni. Esténként hulla fáradt voltam. Közben eljött a húsvét ideje, az első olyan ünnep, mely a gyerekek egyik kedvence. Az első ünnep, melyben ehetnek sok-sok csokit. :) Az oviban ilyenkor nyuszikat és barikat lehet simogatni. Kis cukik. A húsvét egy egyszerű ünnep, 2 napig tartó. Nem szoktuk nagy dobra verni, szűk családi körben tartjuk. Holnap eszünk finom sonkát, főttojást és sütök kétféle süteményt is. Majd másnap, azaz hétfőn locsolkodni megyünk. Sajna ez a hagyomány már egyre jobban kihal. A mai fiatalok, pontosabban a fiúk már nem járnak el meglocsolni a lányokat. Pedig én emlékszem, hogy kisgyerekként ment az öcsém és sok-sok finomsággal tért haza. Kapott édességet és pénzt is egyaránt. Arra nem emlékszem, hogy mindent megosztotta-e velem. Lehet nem.^^" A húsvét egy aranyos kis ünnep...

Igyekszem majd visszaállni az íráshoz, de jelenleg vendég van nálunk, így csak akkor fogok, mikor elmegy. Ez várhatólag majd jövő hét után lesz. Még úgy sem nagyon tudom hogyan szeretném megírni a folytatást, de sokat töröm rajta a fejem. Szóval türelem. Semmit sem szeretnék elkapkodni vagy túlságosan rosszul megírni. Gondolom megértitek. Vagyis bízom benne. :) Na, de most már elköszönnék, mivel eléggé álmos vagyok. Hosszú volt a mai nap is. Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek, ki nálam járna! Oyasumi! chuu~

Sziasztok! Ma sikeresen végig vittem a Life is Strange 2 című játékot. Valami elképesztően hihetetlenül oltári volt! Végül a jó véget sikerült összehoznom. Csak egy személy halt meg, melyet én okoztam, de vhogy elkerülhetetlen volt és nem is bántam, mert megérdemelte ez a személy. Tudom, hogy gonoszul hangzik, de annyira unszimpatikus és kegyetlen karakter volt, hogy a pokolba való a lelke! Az utolsó fejezet végén pedig találkozhattunk az első rész egyik szereplőjével. Hihetetlen, hogy a 2 játék ennyire összefonódott. Utána van pár évvel, de nem tudom mennyivel. Azt hiszem nem említette az első részből feltűnt karakter. Semmit sem szeretnék elárulni belőle, mely esetleg meglepheti azt, ki kíváncsi a játékra és végig szeretné majd vinni. Az elején megkérdezi a játék, hogy az első részben Arkad Bayt feláldoztad-e. Én 2x vittem végig és ebből 1x igen, feláldoztam, így arra mentem. Ez meg is látszódott benne, bár nem tudtamm miként befolyásolja majd a játékot. Úgy nem befolyásolta, de szó esett arról, hogy hogyan is döntöttél. Nagyon ajánlom mindenkinek! Vannak benne vicces, komoly és intim történések is. Elképesztő és én büszke vagyok a döntéseimre, mert igazán jók voltak. Bár nem mindent vettem észre, pl. nem búcsúztam el mindenkitől a végén, de sebaj. Tökéletes lett! A legvége vmi istenkirály volt! :D 

Sziasztok! Tegnap belekezdtem a Life is Strange 2.részébe. Még csak 1 órát játszottam vele, így nincs sok véleményem, de már eldurvultak az elején a dolgok. Nem tudom, hogy a választásom miatt alakult-e így vagy apalból így is lett volna, de lényegtelen. Megtörtént a baj és ez van! Ha kivittem, ismét kifejtem a véleményemet. Annyit elárulok, hogy egy testvérpára a főszereplő és mi az idősebbet irányítjuk, vele vagyunk. A neve Sean Diaz és az öccse Daniel. :) Az írásba ismét belelóg a játék, de kell néha egy kis szünet. Szóval előre is bocsánat, ha ismét belassulnák vele. Persze igyekszem azzal is halandi. Viszont belevágtam előző hétvégén a tavaszi nagytakaríásba, így a délelőttöm mindig azzal megy el, hogy egy szobát teljesen kitakarítom, szelektálok és miegyebek, hogy szebb legyen.^^ Még van melóm rendesen. Áprilisban meg jön a kert rendezése! Na, de most csak ennyit írnék. Van még teendőm. Legyen mindenkinek szép napja, ki nálam járna! chuu~