Sziasztok! Azt sem tudom mit írjak. Semmi izgalmas nem történik velünk. A gyerkőcök olyanok, mint az energiabombák! Legtöbbször a falra tudnék mászni tőlük. :P Már nagyon várják, hogy újra iskola és óvoda legyen. Hiányoznak nekik a barátaik és a tanáraik / óvónánijeik. Meg is értem, mert már régóta nem látták őket. Nekem is könynebb lenne, ha nem kellene pluszban verseket tanítani és rajzolni. Nem állna feje tetején a ház! Mióta itthon vannak, képtelenség rendet tartani és néha már totál feladom, hogy megcsináljak vmit. Unom a folytonos takarítást! Délelőtt a tanítással megy el, majd mire eljön az ebéd ideje, már minden káoszban! Idegörlő!!! Ah! Még mindig azt mondom, hogy most nahgyon irigylem az 1 vagy egyetlen gyermekkel sem rendelkező nőket! :/ Mivel lassan vacsi és a gyerekek nem bírnak magukkal, így mára csak ezt a pár sort írtam. További szép napot minden kedves látogatómnak! chuu~

Sziasztok! Újabb hét! Változatos az idő. Lassan itt van a bolondos áprilisi hónap. Gyorsan elszállt az idő. Minden nap szoktam javítgatni a történetek részeit. Még sajna nem végeztem a B.Ny.-el, mert annak van a legtöbb része. Macerás kicsit, meg nem tudom nyugodtan csinálni. Szépen sorban fogok haladni. Közben mást is csinálok, ezért haladok lassan. Van, hogy a mappáimat rendezgetem. Sosem unatkozok.... Minden rendben van, senki sem beteg a családban. Mától mindig délben el szoktam szaladni az ebédért. Mivel csak 12 órától lehet egészen 15 óráig kint lenni, így máshpova nem is megyek. Se doki, se nőgyógyász, se bolt, se gyógyszertár, se sehova. Ha kell vmi, akkor párom veszi meg és megy el érte. Ennyi! A reggel az idősöké, a délután a fiatalabbaké. Ráadásul csak 3 óráig lehet elhagyni a falut vagy keményen büntetnek! 

Sziasztok! Vasárnap! Jó gyorsan elszaladt ez a hét is. Az idő eléggé gyorsan halad előre. Néha, mikor zézegetem és olvasgatom a régi dolgaimat, melyek már 9-10 éve íródtak.. elgondolkozok azon, hogy milyen rég is volt. Egyre öregebb leszek. Ügye én olyan 16-17 éves koromban kezdtem el írni. Azóta változott az írásmódom. Jobban ki tudom fejezni magam, leírni a környezetet és a harcokat. Azóta is írok, bár volt egy hosszabb szünet. Hiszen anyuka lettem és fontosabb volt más. Még mindig a hobbim maradt és nem is szeretném abbahagyni. Ahogy a rajzolást sem. :)

Amúgy... Ti hogy viselitek a bezártságot? Én eléggé nehezen. Bár nem azt, hogy nem mehetek ki, hanem azt, mikor a gyerkőcök egész nap mint az energiabombák! Hiszti, veszekedés, hangoskodás megy egész nap! Apjuk dolgozik, mikor haza ér hulla fáradt és altatáskor előbb elalszik, mint a gyerekek. :P Már naaaagyon várom, hogy minden olyan legyen, mint régen volt! Azaz a karantén előtti időt! Fuuuh! De komolyan! Persze ezzel nem csak én vagyok így, hanem még jópár több gyermekes anyuka is. :D A napjaink hasonlóak. Nem is tudok újdonságot írni. Sorry! Búcsúzom is, mert lassan vacsi, majd pancsi és meseolvasás után megyünk is aludni. További szép estét annak, ki nálam jár. Oyasumi! chuu~

Sziasztok! Egy újabb hét telt el. Már 2 hete tanulunk itthonról. A tanárnők nem adnak fel sok házit. Minden nap elküldjük fényképek formájában és videóüzetenben. Az oviban hasonló a helyzet. Ott egy hétre való anyagot adnak fel és most már szoktak küldeni ötleteket is. Versek, mesék, dalocskák, rajzolni valók... minden, ami szükséges és segíti a szülőket. Persze akadnak olyanok, kiknek nem tetszik vmi. Most érezzük, hogy milyen kemény tanítani. Oda kell figyelni mindenre, át kell adni a tudást, hogy a gyerek fejlődjön és sok mindent megtanuljon, amire későbbikeben szüksége is lehet. Legfőbb a számolás és az olvasás. Szeptembertől a nagyfiam is iskolás lesz. Remélhetőleg addigra elmúlik ez az egész. Bár... ki tudja. :/ Kíváncsiak vagyunk, hogy a nyáriszünet meg lesz-e adva vagy sem. Majd kiderül. Mi addig is szépen tanulunk és itthon maradunk. :) Fárasztó volt ez a hét. További szép napot annak, ki nálam járt! Oyasumi! chuu~

Sziasztok! Kemény ez a bezártság! A gyerkőcök már mennének suliba / oviba. Igaz, hogy szoktunk  alkotni itthon, de attól még rossz nekik, hogy nem mehetnek ki. Még a nagyszülőkhöz sem. :/ Bízunk benne, hogy tényleg hamarosan véget ér ez az egész, mert már a hócipőnk tele van! A bezártság megőrít! Most igénybe vettük az ebédet és hétfőtől mehetek érte. Legalább nem kell azon agyalnom mi legyen az ebéd, max a vacsorán. Egy kicsivel könnyebb ez a dolog, de nem sokkal....

Szabad időmben a részeket javítgatom továbbra is. Zenét szoktam hallgatni és néha bele-belenézek egy-egy animebe. Nincs nyugalmam, így semmi érdemlegeset nem szoktam a gépen csinálni. Pedig anyni, de annyi dolgom lenne. Aah... Az idő most egész jó. Ha a gyerkőcök ki tudnak menni, az mindig jobbkedvre deríti őket. Ha nem, akkor nem bírják kitombolni magukat, így az energiájuk kitart estig is. Holnap hétvége... talán nyugisabb napunk lesz. További szép napot mindne kedves látogatómnak. chuu~