Sziasztok! Ne kérdezzétek mért, de kedvem támadt folytatni Reia Inari történetét, hogy miként kerül az INEG nevezetű szervezethez és hogyan alakul tovább az élete. Ezt egyik kedves barátom története és eme történet 2. évadjának szereplője lehetett az én karakterem, Reia. Eme történetnek alternatív változatát fogom megírni, hogy én hogyan képzelném el. Biztos vagyok benne, hogy ez teljesen el fog térni az eredeti történettől, de ez már egy másik dolog. Remélem tetszeni fog, amit én írok és lesznek olvasói. Már belekezdtem az első részbe, de sajna félbe kellett hagynom. Igyekszem hozni és vele együtt a történet leírását és a szereplők jellemzését. Most megyek írni és ahogy tudom, fel is teszem. További szép napot minden kedves látogatómnak. chuu~

Sziasztok! Képzeljétek a gépünk újra nálunk van. Nem volt semmi baja, csak az elosztó kábel volt, mely nem érintkezett rendesen a gépházzal, ezért szakadt meg folyton az áram. Régi típusú volt maga a kábel, így kaptunk egy másikat, amivel tökéletesen működik. :) Új ra szuper minden. Ha más baja lett volna, tuti még szervízben lenne. Hál'isten, hogy nem volt. További szép napot!  chuu~

Sziasztok! Mint az látható, rendezgetem az oldalt és javítgatok itt-ott. Remélem tetszik mindenkinek. Továbbá... Sajnos kissé rossz a gépünk. Az egyik kábel zizeg és, ha meglökjük a gépházat lekapcsol a gép. Ez eléggé veszélyes ránk nézve, főleg a gyerekekre. Hiszen, ha egyszer áthúzna, komoly baj is lehetne belőle. Holnap jön (végre) érte egy futár, aki elviszi a szervízbe. Pár napig nem lesz gépünk, így nem is tudok majd semmit sem írni. Persze van tablet meg telefon, de azon nem olyan jó a szerkesztés. Amit tudok, visszatérek! :)

Sziasztok! Nem sok infóval szolgálhatok. Mivel párom szabin volt, így a gépezési időm egyenlő volt a nullával. Hétvégén filmeket néztünk, azzal töltöttük el az időnket, míg a gyerekek kint az udvaron vagy a szobájukban játszottak. Egyre jobban élvezik az udvart és azt, hogy szabadak lehetnek.... 

Kemény meló egy ház fenntartása a számomra, hiszen mindig van mit csinálnom. Ha akarnám folyamatosan takaírtahatnák, mivel a gyerekek folyton behoznak vmilyen piszkot a házba vagy épp kupit csinálnak (eldobják mindefele a zokniukat, itt-ott hagynak játékokat, összevizezik a padlót iváskor vagy kézmosáskor...stb.) Naponta többször mosogatok, sepregetek és pakolgatok. Emellett 3-4 óránként kell pelenkát cserélni a legkisebb gyermeken + mindig összemaszatolja magát és azzal a kézzel akar enni, így minden piszok a szájába jut. Már mindehova kimászik és piszkálja a szemm magasságban lévő dolgokat. Egyre elevenebb és egy kis rosszcsont! 

A fűnyírás is nem semmi meló. Pénteken déleleőtt lenyírtuk az 1/3 udvart, majd szombaton délelőtt a 2/3 udvart. A leghátsó rész sajna kifpogott a fűnyírónkon, mert nagyon vastag a fű és tele van vadsóskával. Megint hívni kell a fűkaszás csávót, azaz a Tibi-bácsit, mert ha mi nyírjuk le, akkor belesül a motor. :/ 

Júniusban szeretnénk kifesteni, de mikor eljött 8.-án egy festő, az eléggé drága munkadíjat kért és az anyagokat is nekünk kell beszerezni. Szóval vmi más megoldás kell, vagy másik szakember. Nekünk nincs annyi pénzünk, hogy csak úgy kifizessük és még mi magunk vegyünk meg az alapanyagokat. Apósomat meg nem merjük elhívni, mert tudjuk, hogy okoskodna. :/

A tetőcsere lesz a legkeményebb, mivel a hátsó épület teteje nagyon beroggyant és bajok lesznek vele. Eléggé durván néz ki. Még jó, hogy ott nem lakunk bent és külön van (már amennyire). A gyerekekre egy idő után nagyon veszélyes lesz, főleg, ha viharossá válik az idő. Eddig semmi komolyabb vihar nem volt itt, de sosem lehet tudni. Vigyáznunk kell....

Nem is tudom mit írhatnék még le.... A házimunka leköti minden időmet, szóval.... Sajnos nincs semmi kedvem semmihez sem utána / mellette. Egyszerűen nem vesz rá a lélek, hogy leüljek és nekikezdjek gélepni. Pedig a folytatás itt van előttem, nagyjából tudom hogyan írjam le a következő rész, de olyan lusta vagyok és kedvtelen hozzá, hogy... Nem szeretnék összecsapott munkát kiadni a kezemből. Nem is magyarázkodom vagy hasonlkó, hiszen tudjátok, azaz aki olvassa tudja, hogy családanya vagyok és ez már csak így van. A gyerek nagy felelősség és sok időment elveszi. Már nem írom le azt, hogy "Jajj a gyerek, a gyerek!" meg hasonlók.... Majd, ha lesz kedvem írom, ha nem, nem. Ennyi!

Remélem azért van, ki olvassa még az írásaimat vagy épp a blogomat. Tudom, unalmas ember vagyok, de sajna ez van. Semmi izgalom nincsen most az életben. Legyen szép napja annak, ki felnézett hozzám! chuu~

Sziasztok! Hétfőn este 11 körül értem haza. Nagyon hosszú és fárasztó utazás volt. Lemerítettem a hordozható töltőt vasárnap és nem töltöttem fel. Hétfőn pedig vmi miatt a másik töltő 10 perc után teljesen lemerült, így közel 7 órát halálra untam! A sofőrtől kissé messzebb ültem, de az sem hallgatott vmi hangosan zenét és szinte csend volt a vonaton. Nagyon-nagyon uncsi volt! Ráadásul azt el is felejtettem mondani, hogy aznap a telóm is majdnem lemerült. Mire kimentünk anyummal a buszállomásra alig volt 35 %-on a telóm, így azt ki kellett kapcsolnom, hogy legalább üzenni tudjak a páromnak. Délután 15:26-kor indultam el Kaposvárról a buszállomásról és este 8-kor értünk be a Budapesti Népligetbe. Majd futás a 20:15-ös vonatra. Mikor vettem rá jegyet, az autómata semelyik papírpénzt nem vette be. Volt 5 percem már csak, hogy elérjem a vonatot. Egy férfi azt mondta inkább menjek és Rákostól kérjem ki a jegyemet. Mondom rendben van. Felszállok és jött a kaller. Sajnos, mivel Pesten volt 21 óráig pénztár, így meg lettem büntetve a pótdíj befizetésével. Mondhatom nagyon örültem. :( A kaller azt mondta, hogy a jegy et tartsam meg és az információs pultnál mondjam el mi történt és visszakapom a pótdíj árát. Remélem így is lesz. Sajna nálunk csak pénztár van, így majd írok emailt.....

Majdnem mindent megvettem, amit szerettem volna Kaposváron, szóval megérte lemenni. Anyukám segített és hosszan beszélgettünk mindenféléről. Szeptemberben jön el hozzánk újra! :)

Hétfőn utaztam, kedden anyák napja volt a kisfiaméknál! Tegnap pedig párom nem hagyott takarítani és mondta, hogy inkább nézzünk filmet. Délután gyorsan összetakarítottam és rendet is raktam. Hulla voltam estére, de azért egy filmet meg bírtunk nézni. Szóval... bocsánat, hogy ennyire nem vagyok aktív. Pedig szeretnék tenni ellene. Ah! Párom jelenleg szabadságon van, azért sem ülök hosszan a gépnél. Tabra meg nem tudok írni, mert az a hüle folyton kijavítja a szavaimat a saját szavaira. Aaaah!....

Na, de most mennem kell, lassan go az oviba. További szép napot minden kedves látogatómnak! chuu~