10.rész: Macska erő

Saki  2021.08.19. 20:26

 Az előző részben a három macskalánnyá változott diáklány, összetalálkoztak. Álnévvel mutatkoztak be, így nem mondták meg egymásnak kik is ők valójában. Megtörtént az első harc. Három gusztustalan disznóval találkoztak, kik nem voltak méltó ellenfelek számukra, így viszonylag hamar legyőzték mindegyiket. Mindhármuknak különleges ereje van. A víz, szél és a tűz erejét birtokolják, így képesek felvenni a harcot más ellenfelekkel. Még van mit tanulniuk és megszokni eme új életüket, melyet nem mondhatnak el senkinek sem...

Már vagy egy hónapja, hogy a három főszereplő lány átváltoztak macskákká. Félig emberi és félig állati testet öltenek minden éjfélkor, ahogy az óra megüti a tizenkettőt. Ezidőn alatt erejükkel gyakoroltak, hogy miként képesek használni. Milyen támadást fejthetnek ki belőle. Mindegyikük egyre ügyesebb volt a saját képességében. A disznókhoz hasonló lények tértek útjukba. Egy orrszarvú, ki bankot akart rabolni. Hiába volt nagy ereje, Aoi fürgeségével a falba döngölte, majd letörte annak szarvát. Egy pillangó, ki álomspórával akarta az embereket elaltatni, hogy utána a rabszolgái legyenek. Végül Chii egy szélörvénnyel saját magára irányította a spóráit, így rá hatott a kábítás. Egy póklány, ki a hőn szeretett kiválasztottját akarta a pókhálójába fonni, miután elutasították. Viszont nem számolt Teruyo tűz képességével, mely mindent képes felperzselni. Főleg a pókhálót, mely hiába erős, de gyúlékony.... 

Ezek az ellenfelek nem voltak méltók, hamar legyőzték őket hárman. Csapatként működtek együtt. Kilétüket továbbra sem fedték fel egymásnak, se a családtagjaiknak vagy ismerőseiknek. Mikor minden nyugis lett messze a várostól, egy tisztás szélén gyakoroltak. A tisztásnál volt egy elhagyatott ház, senki sem járt arra. Míg nem keltenek feltűnést, addig szabadon lehetnek a területen...

- Mára elég lesz ennyi gyakorlás. - szól közbe Teruyo

- Én még maradok egy kicsit. Még fejleszteni szeretném a szélörvényemet, hogy még hatékonyabb legyen. - jelenti ki Chii

- Én kipurcantam! - dől el Aoi a földön - Te hogyan bírod ennyi ideig?

- Úgy, hogy rendszeresen edzek otthon is. Az étkezésem kiegyensúlyozott és mindenhez van tervem mikor-mit kell elfogyasztanom. Neked is így kellene tenned.

- Soha! Nekem pont jó, ahogy most van. K.... - csuklik el hirtelen hangja - Vagyis a bátyám ismerni kajákat tud készíteni. Egyszer nektek is meg kellene kóstolnotok. 

- Egy férfi főztje... Jól hangzik. 

- Együnk ma együtt! Mit szóltok? - ül fel hirtelen Aoi

- Köszönöm, de én kihagyom. Jobban ízlik a saját kosztom. - mondja kissé arrogánsan

- De, Chii. Ez kissé durva volt, nem gondolod? - kérdi Teruyo

- Hagyd csak. Biztos csupa puccos étellel van ellátva nap, mint nap! Egye csak ő, engem nem érdekel! - áll fel sértődötten

- Hm. Így is lesz. Mára én is végeztem. Sziasztok. - távozik

- Jól vagy, Aoi? Ne vedd magadra Chii szavait, mert ő...

- Tudom. Más, mint mi. Más nevelésben részesülhetett. Nem érdekel mit mond. - szedi közben össze a cuccait - Mehetünk?

- Igen, máris megyek! - szalad utána

A lányok összecsomagoltak, majd követték Chiit. Eléggé elfáradtak, így alig várták, hogy haza érjenek majd egy forró fürdő társaságában lazuljanak el. Aoi és Teruyo az erdő szélén elváltak egymástól, mondván majd akkor holnap ugyan itt találkoznak. Keito elkészítette a vacsorát, míg Ken még nem ért haza. Miina egyből a fürdőszobájába ment, majd megengedve a csapot, forróvízzel töltötte meg a kádat. Levetkőzött, a földre dobálta koszos és izzadságtól szagló ruhadarabjait. Lábujjával ellenőrizte a víz hőmérsékletét, majd belépett a kádba és óvatosan elfeküdt benne. Hatalmas sóhaj kíséretében nyújtózott el a vízben, majd teljesen belecsúszott. Az orra búbja sem látszott ki a vízből. Teljesen belemerült. A víz csak ömlött ki a csapból, melyet akkor sem zárt el, miután a kád már kishijján megtelt. Szemeit behunyva, a víz alatt feküdt. Csak a lábszára látszott ki, mivel a kád nem volt elég nagy a testhosszához. A víz kezdett kibuggyanni a kádból, a túlfolyó sem bírt el vele. Keito épp az asztalra pakolta ki a vacsorát, mivel tudta, hogy Miina nemsokára lejön. Még sosem hagyott ki egy vacsorát sem. Megvárta, nem akart előbb enni nála. Miina mindeközben szinte bealudt a vízben, nem nyitotta ki szemeit. A víz már ellepte a fürdőszobáját. Keito kicsit aggódott, így felment hozzá megkérdezni eszik-e vagy sem...

- Miina, idebent vagy? - kérdi lassan benyitva szobájába - Elaludhatott? - kérdi magától, körbe nézve szobájában - Hah? - veszi észre a fürdőszoba ajtaja alatt kifolyó vizet - Mit csinálhat odabent? Talán nem zárta el a csapot? - megy lassan oda a fürdőhöz - Miina elárasztod a fürdőt. Ne engedd tele a kádat. - szól rá 

Miina semmire sem reagált. A víz egyre jobban kezdett kifolyni az ajtó alatt, így kissé aggódott mit csinálhat odabent. Hiába kiabált, semmit sem csinált. Próbált benyitni, de az ajtó most zárva volt. Miután már egy ideje semmi jelet nem adott, nekiveselkedett az ajtó betörésének. Nekirugaszkodott, majd betörte az ajtót. Ahogy bejutott észrevette, hogy Miina a kád alján fekszik és semmi életjelet nem ad magáról. Megrémülve sietett oda, majd kirántotta a vízből és egyből a padlóra tette. A csapot elzárta és betakarta meztelen testét...

- Miina! Miina, hallasz engem? Miina! - szólongatja - A fenébe! Nem lélegzik! Azonnal újra kell élesztenem! - teszi kezeit mellkasára, majd pumpálni kezdi, ahogy kell, szájával pedig szájába fújja a levegőt, hogy az ismét levegőhöz jusson - Gyerünk, Miina! Lélegezz! Lélegezz! - ismétli meg újra és újra a technikát, de Miina aligha reagált rá - Gyerünk! 

Míg ő az életéért küzdött, addig ken lassan hazaért. Csodálkozva vette észre, hogy egyikük sincs az asztalnál és a tányérok érintetlenek. Szólongatni kezdte őket, de semmi válasz nem érkezett, majd hirtelen meghallotta, hogy Keito Miina nevét mondogatja. Egyből rosszra kezdett gondolni, így felszaladt az emeletre. Ott találta őket a földön, épp abban a pozícióban, mikor Keito a szájába fújja a levegőt...

- Mi a fenét csinálsz?! - ront neki 

Erre Miina hirtelen felköhögte a vizet és újra levegőhöz jutott. Ken meglepődve nézett rá és azonnal kapcsolt mi is történhetett. Miina elsőnek nem vette észre milyen szituációba is keveredett, de amint felfogta egy-egy nagy pofonnal az arcukra tessékelte ki őket a fürdőből. Totál vörös lett miután észrevette, hogy ő egy szál törölközőben van két férfi előtt. Puffogott magában, majd a kád szélére ülve eszmélt rá arra, hogy mi is történhetett...

- Sajnálom, hogy így kellett hazaérned. Miina ott feküdt a kádban és én...

- Helyesen cselekedtél. Köszönöm, hogy megmentetted az életét. Csak ő van nekem. - néz rá hálálkodó szemekkel, melyekkel még sosem

- Szóval normális is tudsz lenni, ha akarsz.

- Ne tégy szemrehányásokat! - néz rá morcosan

- Mi történhetett? Kissé sikerült elárasztanom a fürdőt. He, he... - néz körbe Miina szobájában

Miután megnyugodtak a kedélyek és sikerült a rengeteg vizet összetakarítaniuk, megvacsoráztak. Egyikük sem beszélt a történtekről. Miina gyorsan fejezte be az ételt, majd szaladt is fel az emeletre. Egy ideig Keito szobájában fog aludni, mivel az övé túl nedves ahhoz, hogy ott maradjon. Keito kénytelen volt a nappaliban aludni. Nem is ellenkezett, mikor Ken kijelentette ezt. Csendeben hallgatott és ment megágyazni a kanapén...

- Sajnálom, hogy miattam a nappaliban kell aludnod. - mondja Miina kis megbánással arcán

- Ugyan. Semmi gond. Míg a szobád ki nem szárad, addig jó nekem itt. Örülök, hogy ebben is segíthettem neked. - mosolyog rá kedvesen

- É-értem. - ül le a fotelba

- Mond csak... Mi történt odafenn?

- Hm? - lepi meg a kérdés, majd elgondolkozik - Nem is tudom. Fáradtnak éreztem magam, majd lassan elfeküdtem a vízben és azon kaptam magam, hogy a testem nehéz. Nem tudom felemelni és egyszerűen csak elalszok. A víz nem volt akadálya annak, hogy álomba merüljek. 

- Értem, de nem érezted azt, hogy fuldokolnál? Hogy már nem kapsz levegőt? 

- Különös, de... nem. Mintha eggyé váltam volna a vízzel. Vagy valami ilyesmi. Lehet bután hangzik, de...

- Nem hangzik. Túl fáradt voltál ahhoz, hogy megérezd baj van.

- Még jó, hogy itthon voltál. Köszönöm, hogy megmentettél. - vigyorog rá kedvesen

- Öhm... - pirul el tőle - S-semmiség. - fordul el zavarában

- Most megyek lefekszem aludni, kissé elfáradtam. - egy nagy ásítás közepette felállt, majd az emelet felé vette az irányt - Jó éjszakát, Keito. 

- Jó éjszakát. - mosolyog rá kedvesen

Másnap a suliban, mindenki épp órán ült. A lányoknak épp tornaórájuk volt. Momo a padon ült, mivel a tűző naptól enyhe fejfájás tört rá. A tanár megengedte neki, hogy pihenjen, míg jobban nem lesz. Ahogy a padon olvasgatott, egyszer csak az egyik lány véletlenül felé dobta a labdát. Teljesen belefeledkezett a könyvbe, meg sem hallotta, hogy oda kiáltanak felé. Esélytelen volt, hogy ne találja el, de még is így lett. A labda veszített a sebességéből, így az mire elért volna hozzá, a földre esett. Mindenki meglepődött, de nem azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan lehetséges ez. Inkább megkönnyebbültek, hogy Momonak nem lett semmi baja. Kérték, hogy üljön feljebb a padoknál, nehogy előforduljon ez még egyszer. Így is tett. Ahogy nyugodtan olvasgatott, feltámadt a szél. Egyre hevesebben kezdett fújni. A lányok ettől nem voltak képesek a labdával rendesen célba dobni. A tanár szólt, hogy szedjenek össze mindent és majd bent folytatjuk. A fiúk a zord szél ellenére is folytatták a focit. Azonban azzal nem számoltak, hogy a szél nem fogja ezt megengedni nekik. A focilabda kiszállt a kapun túl, egészen a tornapálya másik felére, ahol a lányok voltak. Már repült volna ki a hálón, mikor Momo megpillantva odaszaladt, hogy ezt megakadályozza. Hihetetlen könnyedséggel mászott fel a kerítésen, majd egy laza mozdulattal kapta el a labdát. A fiúk nem látták jól hogyan is csinálta, de mikor odavitte nekik a labdát, eléggé meglepődtek...

- Tessék. Úgy vélem ez a tiétek. - adja oda a labdát

- Öhm? I-igen, köszönjük. 

- Semmiség. - azzal hátat fordítva követi a lányokat, kik idő közben a belső tornaterembe mentek 

- Nem semmi ez a lány, nem? - kérdi a srác 

- De. - nézi meglepetten Dark, majd elmosolyodik

Momo egyáltalán nem lepődött meg, visszament órára. A feje sem fájt tovább, így beállt ő is a lányok közé. Mintha természetes lett volna neki, amit az előbb csinált. A szél könnyeddé tette testét, ezért sikerült neki több méter magasból elkapnia a labdát, majd visszaadni a fiúknak. Az óra végeztével, átöltöztek, majd épp mentek volna következő órára, mikor Dark odament Momohoz, ki meglepetten nézett rá...

- Szia. Nem volt semmi, amit az órán csináltál. 

- Mármint a labdával? Nem csináltam semmit, csak elkaptam. 

- Akkor is bámulatos volt. Olyan könnyen mentél fel érte, mintha csak a szél tolt volna. 

- Igen? Észre sem vettem. - mosolyog rá zavartan - Valóban elég könnyűnek éreztem magam. 

- Iskola után megyünk együtt haza? Volna kedved meginni velem valamit?

- I-igen, jól hangzik. Benne vagyok. 

- Szuper! Akkor egy óra múlva a kapunál. 

- Rendben. Szia.

Momo kissé zavarban volt, de jól esett neki, hogy ilyen kedves vele. Mióta az átváltozás megtörtént, eléggé keveset beszélgettek. Legtöbb idejében a lányokkal lógott és az ereje mivoltját kereste, majd megpróbálta erősíteni azt. Közben pedig elfeledkezett a barátjáról, aki szintén fontos neki. Az óra hamar elszállt és nem is találkozott a lányokkal. Miina meglehetősen csendes volt és Mayu is mással volt elfoglalva. Momo kihagyta az edzést, hogy Darkkal legyen, míg a másik két lány elmentek a szokott helyre...

- Szia. Bocsi, hogy késtem.

- Nem késtél, időben jöttél. - mosolyog rá kedvesen Dark

- Mehetünk? - kérdi

- Igen. Van egy hely, ahova rég el szerettem volna menni. Szóval arra gondoltam, hogy együtt mehetnénk. 

- Ez igazán kedves tőled. Menjünk. Kíváncsi vagyok rá milyen az a hely. 

Míg Momo Darkkal volt, a lányok a tisztáson. Egy kis ideig várták Momot, majd belekezdtek az edzésbe. Miina a merüléssel próbálkozott. Nem értette, hogy hogyan volt képes csak úgy lent maradni a vízben, miközben nem is kapott levegőt. Ez annyira érdekelte, hogy mindenképpen rá akart jönni a nyitjára. Mayu ellentétben csak pár tűzgolyót eresztett ki, melyeket dobált a levegőben. Akrobatikus mutatvány kíséretében mutatta be hogyan is képes ilyen fajta golyókkal zsonglőrködni. Egyre ügyesebb lett benne...

- Aoi láttad? Már több golyóval is sikerül. Gondoltam egy jó kis támadást kihozhatnék belőle. Te mit gondolsz? - kérdi

- Biztos jó lenne. - ül ki a tó szélére - Vajon hogyan csinálhattam? Nem igen érzek semmi változást. - mondja halkan magának

- Talán valami baj van? - kérdi érdeklődve

- Nincs csak.... Tegnap... Tegnap érdekes élményem volt a víz alatt.

- Micsoda?

- Nem tudom pontosan. Olyan lehetett, mintha elaludtam volna. - válaszolja - Talán, ha rájönnék lélegezhetek-e a víz alatt, akkor...

- Akkor az tök menő lenne! Egy vízi macska. Érdekesen hangzik. - mosolyog rá kedvesen - Idővel ki fogjuk ismerni a képességeinket. Ebben biztos vagyok.

- Idővel... lehet. 

- Mért vagy úgy elszontyolodva? Általában nagy a szád és be sem áll a szád. Ismerek egy ilyen lányt, aki pont ilyen. Biztos jó barátok lennétek. 

- Nincs semmi bajom, csak... Ha nem tartunk össze, akkor semmi rételme a csapatnak. Chii tegnap... Tegnap úgy viselkedett, mintha felsőbbrendű lenne nálunk. Nem tudom ő hol él vagy kikkel és milyen helyen, de...

- De megsértett azzal, hogy alsóbbrendűnek kezelt. Igazam van?

- Igen. Most sincs itt, pedig tudja, hogy fel kellene készülnünk a további ellenfelekre. Akikkel eddig találkoztunk azok mind... olyan semmilyenek voltak. Egyszerű lények, kik hármunknak meg sem kottyantak. 

- Igazad van. Hárman legyőzhetetlenek vagyunk! - ugrik fel örömében

- Ha ő nem jön, akkor...

- Akkor maradunk ketten és helyette is helyt állunk. Ne búslakodj. - teszi vállára kezét - Viszont most mennem kell. Holnap ugyan itt! Szia! - szalad el

- Szia. 

Aoi egyedül maradt. Míg tudott a vízbe merülve próbálta ki hogyan lehet képes arra, hogy a víz alatt lélegezzen. Biztos van rá mód, hogy ne jusson víz a tüdöjébe mialatt a víz alatt van. Beugrott vissza a mélybe, majd kinyitva szemét lejjebb merült. Várt, míg elfogy a levegője, addig vissza sem ment a felszínre...

- Lehetetlen. Hiába uralom a vizet, attól még nem fogok tudni a víz alatt lélegezni. - gondolja, majd lassan elhagyja az ereje, mikor is hirtelen valaki kihúzza a vízből - Hah?! - kap hirtelen levegőért - Haah... Ez közel volt. Vajon... - néz körbe, mikor hirtelen egy árnyat lát elsuhanni a fák között

Kissé elfáradt, így nem bírta kipuhatolni még is ki húzhatta ki. Háttal elterült a földön és az eget nézve szusszant egy nagyot. Miután kipihente magát, elindult hazafele. Nem akarta, hogy a bátyja jól leszúrja, ha előbb ér haza, mint ő...

Mayu már otthon volt. Épp édesanyjának segített a vacsoránál. Szeretett sürögni-forogni mellette, míg édesapja dolgozott. Egy igen segítőkész lány volt otthon, mindig megdicsérték emiatt. Ma grillezni szerettek volna, így előkészültek hozzá. Különleges nap volt a mai, mivel egyik barátjuk szülinapját ünnepelték. Egy kis tanyán lévő házhoz mentek, mely a barátjuk nagyszüleinek háza volt. Tyúkok és egy póni volt ott, melyek mindig nagyon tetszettek a gyerekeknek. Mayu és szülei feleltek a grillért és az alapanyagokért. Húst vágtak kockákra, hagymát szeleteltek, zöldségeket készítettek oda, melyeket nagyon szerettek. Fűszereket és egyéb hozzávalókat vettek elő, mellyel majd feldobják a grillezett húsokat. Ahogy a családfő megérkezett, neki is láttak. Begyújtották a grillt, majd feltették a húsokat. A zöldségeket külön szerették volna, így elővették a másikat. Ma este különös alkalom volt, mivel barátokat is meghívtak. Több gyerek és felnőtt is csatlakozott a kis családhoz. Mayu volt az egyik legidősebb a gyerekek között, így mindig segített vigyázni a többiekre. Míg a grillen sültek a húsok, addig a gyerekek kint játszottak. Épp bújócskáztak. Mindig remek móka volt és sok búvóhelyet lehetett találni. Mayu volt a hunyó. Elszámolt húszig, majd elkezdte megkeresni sorra a gyerekeket. Viszonylag hamar meglelte őket. Mindegyikük messze bújt el előle. Mikor megtalált valakit, annak be kellett mennie a felnőttekhez. A húsra Mayu apukája vigyázott, ő forgatta át, hogy jól átsüljenek. Nem mehettek gyerekek a közelébe. Viszont hirtelen elhívták onnan, így a hús egy pár percre egyedül maradt őrizetlenül. Ahogy Mayu kereste az utolsó gyerekeket, az egyikük előbújt rejtekhelyéről és átbújt egy másikra. Annyira sietett elbújni, hogy hirtelen meglökte a grillt, mely felborult. A benne lévő parázs mind a földre szóródott a hússal együtt. A kisfiú nagyon megijedt, így berohant a pajtába, közben lábával az egyik égő szenet berúgta a szénakazalba. Ettől pedig az hamar lángra kapott. A tűztől nem tudott kijönni onnan, így elbújt a sarokban. Mayu megtalálta a még elbújt gyerkőcöt, majd a kisfiú keresésére indult...

- Hol lehet az a kis gézengúz? - kérdi 

- Mayu mi ez? Ki rúgta fel a grillt? - kérdi apukája

- Hogyan? Mi nem voltunk. Épp bújócskázunk. Talán... Hah? - veszi észre a tüzet - Apa, nézd! 

- Hogyan? Tűz van! Kigyulladt a pajta! - kiáltja, majd berohan a házba 

- Tűz van! - veszik észre ijedtükben a többiek

- Hol van Takeo? Látta valaki Takeot? - kérdi anyukája őt keresve

- M-még nem sikerült megtalálnom. - válaszolja Mayu - Ügye nem... - suhan át egy baljós gondolat a fejében 

- Takeo? Takeo! Hol vagy kincsem? Válaszolj kérlek! Takeo! 

- Meg kell néznem! - rohan a pajta felé Mayu

- Mayu hova mész? Mayu! - kiált utána anyukája

Mayu berohant a pajtába. Gyorsan ellökte az egyik égő szénabálát, majd gyorsan beugrott a pajtába. Egyből a kisfiút kezdte keresni, ki ott gubbasztott a sarokban és keservesen sírni kezdett. Azonnal odarohant hozzá, majd átölelve nyugtatta meg. A tűz egyre jobban terjedt feléjük, nem voltak biztonságban. Közben a felnőttek kihívták a tűzoltókat, mivel nem sikerül eloltaniuk nekik a tüzet. Mayu minden erejét összeszedve védte a kisfiút, nehogy baja essen. A tűz elé lépett, majd koncentrált annak irányítására. Bízott benne, hogy ereje segíteni fog...

- Én a tűz erővel rendelkezem! - mondja határozottan, majd kezét a tűz felé emeli - Menni fog! Menni fog! - gondolja

Erősen koncentrált arra, hogy a tüzet megfékezze. Szemét lassan behunyta, ekkor a tűz mintha megállt volna. Nem terjedt tovább. A lángok terjedése megszűnt. Mayu azt érezte, hogy egyé válik a tűzzel. Érezte pusztításának erejét, majd azt ahogy megállítja benne. Lenyűgözte a képessége. Ekkor értek oda a tűzoltók és azonnal oltani kezdtek. Mayu felvette a kisfiút és úgy ültek a sarokban. Mikor már megfékezték a tüzet anyukája sírva futott be hozzá. Mayunak és neki semmi baja neme sett. Hihetetlenül álltak a szülők az esethez. Boldogan ölelték magukhoz a gyerekeket. Megkönnyebbültek, hogy semmi bajuk sem esett. Megfogadták, hogy legközelebb jobban oda fognak figyelni. Mayu aznap érezte, hogy ereje valóban megnőtt, ahogy azt az edzések alatt érezte...

 

Vajon ezek a furcsa esetek valóban erejük növekedését mutatják vagy csak véletlen egybeesések? Kiderül minden a következő részből!

 

Súgó Még nincs hozzászólás.