|
2.rész: Gyémánt
Saki 2010.04.20. 13:04
Néhány apróságot megtudhatunk a titokzatos lányunkról, aki kissé kiakasztotta Reot. Nem mindennapi találkozás volt, az tény és való. Nagyon különleges egy lány. Most pedig pont őt kell mentenie, mivel a nyakék, amit Reonak adott megváltoztatja, és már nem az a kedves lány, akire gondolunk...
Az előző részben megismerhettük Reot,aki egy egyedülálló srác,és van egy macskája,Saké! Harcosként éli életét,és sokat is edzi,hogy minél erősebb és ügyesebb lehessen. Sok ellensége van,de barátja egy sem. Élete akkor változik meg mikor egyik este,egy lányt pillant meg,aki öngyilkosságot követett el. Mindössze egy nyakláncot talál,ami ragaszkodik hozzá,hiába dobja el. Ám nem ez változtatja meg életét. A lány,akit a hídnál látott, folyton megjelenik. A háza pedig egy kísérteties otthonná változik át. Furcsa jelenségek történnek vele,amitől még ő is kiakad,pedig nem az a félős fajta. Mikor ismételten megpillantja a lányt követni kezdte,de pár gazfickó leköti a figyelmét,így meg kell mentenie egy lányt. Nagy bajba keveredik,de a szellemlány kimenti belőle. Kiderül,hogy a neve Diamond (Gyémánt). Nagyon furcsa egy csaj....Folytassuk!
- A nevem Diamond! Rendelkezz velem mester! - mondja a lány
- Gyémánt? Mester?
- Igen és igen.
- Mégis honnan jött ez a hibbant csaj? Még hogy én mester? Ch! - gondolja
A lány kedvesen mosolygott rá,de ő nem értette hogy mi baja van,mért nevezte mesternek. Vakarta a fejét,és csak nézett rá. A lány gyönyörű szép volt. Vállig érő,rózsaszín hajjal,nagyon elbűvölően festett. Kék szemei pedig akár a tenger,úgy ragyogott. Igézőek voltak. A ruhája mindössze egy majdnem átlátszó,félhosszú,fehér hálóruhaféleség volt. Szexyn nézett ki benne,főleg mikor behajolt előtte,miközben Sakét simogatta....
- Öööh? - teljesen elpirult
- Hah? - néz rá csodálkozó szemekkel
- Mégis honnan jöttél és mért kellett halálra rémítened?
- Sajnálom, hogy megijesztettelek. Csak próbáltam felhívni a figyelmedet. Azért küldtek, hogy téged szolgáljalak. Mindet megteszek, amit kérsz, Mester.
- Küldtek, de mégis ki? - kérdi
- Azt nem mondhatom meg.
- Mindent megteszel, amit kérek?
- Mindent. - néz rá kicsit perverzen felmérve testét
- Hogy így elnézlek téged jól esne egy kis... Öhm! - köszörüli meg torkát - Rendet rakhatnál a házban. Már egy ideje nem volt nagy rend, csak összedobálgatva. Jobb, ha sietsz még nem csak ezt a feladatot kapod.
Szegény most jó kis munkát kapott. Gyémántnak kellett minden kajamaradékot,ruhát és miegymást összeszednie,és a helyére raknia. Gyorsan kidobta a szemetet,bedobta a mosógépbe a ruhákat (egyszerre beletömte mind),elpakolta a ruhákat. Nem volt
nehéz feladat ez számára,hisz nem nagy ördöngösség a takarítás. Mikor épp a tányérokat szedte össze...
- Hah? Ez még mindig a nyakamban van? - kérdi - Megfeledkeztem róla, pedig egyáltalán nem tetszik ez az izé! - veszi le
Egyből leszedte magáról és az ágyára dobva elment zuhanyozni. Hirtelen nagy csörömpölést hallott a konyhából. Gyémánt elejtette a tányérokat,mivel levette a nyakából a nyakláncot. Egy szál törölközőben rohant oda,hogy megnézze mi történt....
- Hah? Mégis mi a fenét művelsz? Eltörted az összeset?! Jézusom, te... - akad ki
- Levetted a nyakláncot, mester? De mért, mester?
- Ne tereled el a szót! Most nagy kárt okoztál nekem! - förmed rá - Vehetek újakat! Még a kedvenc tányéromat is eltörted?! Ááh! - mérgelődik
Gyémánt szomorú lett és eltűnt. Rosszul esett neki,hogy bajt csinált a számára és,hogy a láncot sem viselte. Reo nem értette mégis mi baja van most,mért sértődött meg,mikor ő csinált rosszat,nem pedig ő. Próbálta visszacsalni Gyémántot,de alig akart visszajönni. Kedvesen beszélt hozzá,azaz megpróbált..
- Most mi bajod van? Rosszat mondtam? - kérdi - Gyémánt! Áruld el, mi bajod van? Talán a ki a... Haaah? - csodálkozva néz, kicsit ijedten
Egyszer csak megjelent előtte a semmiből. Pontosabban kijött a falból,mint a szellemek. Az arca nagyon szomorú volt,mint akit megbántottak. Lehajtott fejjel nézte a padlót...
- Ha nem hordod a nyakláncot, akkor nem érinthetek meg semmit sem. Ez a világ számomra megfoghatatlan. Nem vagyok élő személy, mint te, Mester. - mondja Gyémánt
- Hah? De, de mért kell hordanom nekem a nyakláncot? Mért nem te hordod? Biztos akkor jobb lenne neked és nekem is. Nem?
- Ez nem így működik. Én nem hordhatom azt, ami a Mesterem tulajdona. Téged választottalak ki a viselésére, de ha neked nem kell... akkor jobb ha távozok. Ég veled, Mesterem.
- Várj! Figyi... Nem nagyon szoktam ilyet mondani, de...Ne haragudj! Szólhattál volna! Bocsi a kiabálásért is, csak kicsit felhúztam magam. Ez minden.
- Azt hittem tudod, hogy a nyakék hogy is működik, Mester.
- Szóval, akkor ha a nyakamban van a nyakék megfoghatlak és te is engem?
- Pontosan, Mester!
- Na és hogy sikerült fegyverré alakulnod?
- Ez a képességem. Mivel nem vagyok ember, hanem szellem, így bármilyen fegyver alakját fel tudom venni, amire éppen gondolsz, Mester. Ha gondolataid tiszták és érthetőek, akkor képes vagyok azzá válni, amire a legjobban vágysz. Karddá, pisztollyá, tőrré, dobócsillaggá. Sok más fegyverré.
- Hum. Ezt nevezem. Jó kis erőd lehet. Nem mindennapi képesség ez. De áruld el, mért pont engem választottál? Hiszen én nem az a tipikus jófiú vagyok, aki védelmezi a bajba esetteket és hőstetteket hajt végre.
- Mert téged találtalak a legjószívűbbnek, aki képes megfékezni a gonoszság elterjedését. Akkor bizonyítottál a leginkább, mikor azt a lányt megmentetted tegnap, Mester.
- Még hogy én jó ember vagyok? Rossz helyen kopogtattál kislány!
- Hmm.. - lehajtja a fejét
- Nekem ez túl magas! Válassz más hőst magadnak!
Nem értek én a hősködéshez! Csak egy srác vagyok, aki egyedül éli mindennapjait!
- De.... Mester!
Azzal kihessegetve őt a házból,és elment lezuhanyozni. Mikor épp a testéről mosta le a vért,ami a sebéből folyt. Nem volt,valami szép látvány. Át kellett majd közöznie,új fáslival. Ahogy mosakodott,hirtelen megjelent Gyémánt. (a falon keresztül nézett rá) Reo kiguvadt szemekkel nézett,és tök zavarban jött. Köpni-nyelni nem tudott. Majdnem el is esett,de szerencsére meg tudott kapaszkodni. Kezeivel egyből eltakarta a szerszámát,hogy még véletlenül se lássa meg....
- Mért vagy ilyen konok, Mester?! Pedig én....
- Hüm?! Áh! Te mégis mit keresel itt? - vonja kérdőre - Nem látod, hogy épp zuhanyozok?! - elvörösödik mérgében
Gyorsan eltakarta magát egy törölközővel. Elzárva a csapot,majd a derekára tekerte a törölközőjét és kiment a szobából. Gyémánt végig követte. Utánalebegett. Reo már kezdett kicsit ideges lenni,de higgadt maradt....
- Most mért kell követned? Nem vagy hozzám nőve vagy valami!
- A mesterem vagy és én a szolgád.
- Hagyd már ez a hülyeséget! Zaklass inkább mást!
Én nem vagyok mester és te meg nem vagy az én szolgám!
- Haaah?! Hum... - lehajtja a fejét
Nagyon elszomorodott,így inkább jobbnak látta felszívódni. Reo nagyon mérges volt rá,és bevágta a nyakláncot a kukába. Persze mikor épp öltözött,akkor a lánc megint az ágyán volt,de ő megint belevágta a kukába. A nap további részében Gyémánt nem volt jelen. Reo végre foglalkozhatott a saját dolgaival. Edzéssel vezette le a benne felgyülemlő feszültséget. Gyémánt ezalatt a háztetőről figyelte őt. Nem szólt hozzá egy szót sem,míg meg nem érti feladatát....Később,edzés után a nyakék még mindig a házában volt,mégpedig a szekrényén. Elege volt már,hogy senki sem hagyja békén,így dühében odaadta az első embernek,akit
meglátott. Végre megkönnyebbült,hogy nem jött vissza többé. Nem telt el pár óra és a személy,akinek a láncot adta,rémült arccal jelent meg nála. Hevesen kopogni kezdett és reszketett a félelemtől....
- Megyek már, nem kell bezúzni az ajtót! Hah? Mi a baj ember? Talán szellemet látott vagy mi?
- Ezen a nyakéken átok ül! Nekem ugyan nem hiányzik egy sem!
Tartsd meg fiam! És isten óvjon ettől az átoktól!
- Hah? Átok? - kérdi - Biztosan Gyémánt rá is a frászt hozta. Jellemző lenne. - gondolja
Bement a házba és leült az ágyára. A nyakláncot nézegette,és azon tanakodott,hogy mit csináljon,hogy többet ne jöjjön vissza. Nem hiányzott az életből egy szellemlány,akinek különleges képessége van. Megfogta a láncot és a fiókba tette. Ledőlt pihenni,és bekapcsolta a TV-jét. Próbált ügyet se vetni Gyémántra....
- Saké, mi a baj? Talán hallottál vagy érzel valakit? Hah?
Érezte Gyémántot,aki az ajtóban állt,de nem látszódott. Saké szomorú volt,mert nem engedte be. Hízelgett Reonak,aki nem bírt ellen állni neki. Ám mégse engedte be a lányt,csak behúzta a függönyt. Egyedül akart lenni...
- Ne hízelegj, mert nálam nem érsz el ezzel semmit!
- Nyáán? Nyááán!
- Nem, nem.
Fel-alá mászkált a házban. Evett-ivott és sokszor oda-odanézett az ajtóra. Nem érezte Gyémánt jelenlétét,így odament az ajtóhoz. Az ég ismételten beborult,szürke fedték el. Hamar hűvös lett az idő,így jobb volt,ha a házban marad....
- Remek, megint esni fog! Hum. - szomorodik el - Hah? Gyémánt? - lepi meg - Mit kereshet megint odakint? - kérdi magától
Gyémánt kint állt az esőben és egyszer csak összeesett. Elsőnek csodálkozva nézett rá,majd visszament a TV-je elé. Nem dőlt be a trükkjeinek. Gyémánt az ajtóra nézett és mikor látta,hogy nem foglalkoznak vele félrehúzta a száját. Nem adta fel,és tovább próbálkozott... Reo épp inni akart,mikor is hirtelen ki kellett köpnie a vizet,mivel vér volt. Észrevette,hogy a csapból víz helyett vér folyik. Nagyot nézett ezen,de nem ijedt meg. Tudta,hogy csakis Gyémánt csinálja ezt....
- Ch! Nem dőlök be ennek a trükknek! Felőlem csinálj, amit akarsz! - mondja - Mire készülsz Gyémánt? Megint halálra akarsz ijeszteni? - kérdi magától
Folytatta a "terrorizálást" és az összes kajáját eltüntette. Áramtalanította a házat. A mosógépet tönkre tette. Hideget csinált a szobákban,ami kezdte kikészíteni szegény Reot. Elege lett belőle,így fogta a nyakéket és a városba rohant vele. Gyémánt csodálkozva nézte,hogy mégis hova megy,de nem követte. Reo bement egy bárba felest inni,hogy lenyugtassa vele magát. Út közben egy furcsa, ballonkabátos alak beleütközött...
- Elnézést, bocsánat. Nem vettem észre. - kér elnézést a férfi
- Nézz a lábad elé öreg! - mordul rá - Ch! Ez vak vagy mi? Áh! Nem érdekes!
Mikor beért a bárba észrevette,hogy a nyakék nincs a zsebében. Eszébe jutott az öregember, de mikor utána akart menni,az már rég felszívódott. Nem is foglalkozott vele. Legalább megszabadult a tehertől. Pár órával később hazament....
- Hol a nyaklánc mester? Ügye nem vesztetted el? - kérdi Gyémánt
- Dehogy!
- De akkor hol... Haaah?! - összeszűkült a szeme
Hirtelen a mellkasához kapott,nagy fájdalmat érzett. Gyorsabban vette a levegőt,csak úgy zihált. Shaké fújni kezdett rá,a szőrszálai az égbe meredtek. Reonak sem tetszett ez a dolog. Kicsit elhátrált tőle és csodálkozva nézte,de nem dőlt be neki....
- Hah? Már megint kezded? - kérdi mérgesen - Nem veszem be ezt a színját....Aaah?
Gyémánt szemei megváltoztak és a haja is megnőtt,sőt még mellei is nagyobbak lettek. Ruhája fekete színűvé változott,és a tekintete is komolyabbá lett. Reo nem értette,hogy mi folyik itt. Mikor azonban kérdőre akarta vonni,ő hirtelen rátámadt és egy széllökéssel a falba vágta,majd eltűnt....
- Ez meg mi a csoda volt? - kérdi magától - A szemei, a külseje más volt mint előtte. Jobb, ha utánamegyek! - gondolja
Felkapva egy kabátot máris utána rohant. Szerencsére az eső némileg elállt,így könnyebb volt a keresés. Ezalatt messzebb egy nem éppen barátságos környéken,egy gonoszas faszi rettegésben tartotta az ott élőket. Elszedte a pénzüket és fenyegetően bánt velük. Reo könnyen rátalált,csak követnie kellett a kiabálásokat....
- Há, há, há, há, há.... - nevet fel egy férfi hang
- Szóval te tartod rettegésben az embereket? Micsoda egy aljas féreg vagy te! - szólal meg Reo
- Mégis ki vagy te, hogy feleselni mersz velem?!
- A te legrosszabb rémálmod!
- Véged van te mitugrász!
Előrántva kardját a faszira támadt,de nagy meglepetésére Gyémánt kivédte. Gyorsan hátraugrott. Nem értette,hogy mégis mért segít ennek a gazembernek. Hirtelen megpillantotta a férfi nyakában,azt a nyakláncot,amit Gyémánt sózott rá...
- Haah? Gyémánt? - lepődik meg - Vajon mért védi őt? Mi? A nyaklánc! - veszi észre
- Intézd el, de gyorsan! Vagdosd darabokra!
- Igenis, Mester! Ahogy óhajtja, Mester!
Összecsaptak egymással. Reo nem akart ártani neki,így hát csak védekezett. Gyémánt hatalmas erővel sújtott le rá,amiket alig bírt kivédeni. Tudta,hogy ha sikerül elvenni a faszi nyakából a láncot,akkor Gyémánt ismét önmaga lenne. Erősen törte a fejét,de
nem bírta kitalálni,hogy hogy vegye vissza a nyakláncot. Gyémántnak sikerült megkarcolnia a mellkasát,de mikor újra lecsapott volna,Reo gyorsan elkapta a karját és kirúgta a kezéből fegyverét. Tovább harcoltak egymás ellen. Gyémánt komoly ellenfél volt Reo számára,és sikerült padlót fognia. Épp lecsapni készült rá,ám gyorsan felkapta fegyverét és a faszi felé dobta el. Sikerült a nyakláncot letépnie vele a nyakából,így Gyémánt leállt a támadással,majd eltűnt....
- Neeeem!!!
- Hum. Ez meredek volt.
- Véged van te.... Áááh!
Reo hirtelen elkapta és a gallérjánál fogva felemelte,majd kirázta belőle az összes pénzt,amit másoktól zsákmányolt el. Végül elvágta a földre. Szúrós szemekkel nézett rá,majd elment. A faszi totál beparázott,és egyből mentette az irháját!...Később Reo hazaérve egyből zuhanyozni indult. Mára már nem igen akart izgalmakat magának....
- Egyre furábbak a napjaim emiatt a csaj miatt! - gondolja magában - Lefáraszt teljesen.
- Ki fáraszt le?
- Haaah? Áh!
Gyémánt pont a zuhanyban zavarta meg,amitől tök zavarba jött. Már ez volt a második,hogy ott lepte meg szegényt. Számára ez eléggé kínos helyzet volt már megint. Jobbnak látta,ha lefekszik még mielőtt ismét meglepi...
- Mond csak te sohasem tudsz kopogni vagy valami?!
- Hát...
- Inkább ne válaszolj.
A szekrényből elővett egy doboz kekszet majd elfeküdt a kanapén. Gyémánt leült a közelébe,a kanapé másik szélére. Semmit sem szóltak egymáshoz. Gyémánt lehajtott fejjel ült,amit Reo észrevett....
- Mond csak mi volt ez az egész. Mért támadtál rám? Hiszen azt mondtad a mestered vagyok.
- Igen, azt. De mivel nem a te nyakadban volt a nyaklánc, így a másik mesteremnek kellett engedelmeskednem. A férfi gonosz és kapzsi természete miatt és is olyanná váltam, mint ő.
- Vagyis gonosszá?
- Pontosan. Tiszta szívű személy nyakában ilyen vagyok, amilyen most is. De, ha valaki olyannak, aki gonosz célokra akar felhasználni akkor olyan, mint amilyen nemrég is voltam.
- Ez eléggé zavaros. És mond csak... mióta vagy ilyen?
- Hah? Hát... már nem is emlékszem. - elfordítja a fejét
- Hm. - elkomolyodik - Most jobb, ha ledőlök. Hosszú volt ez a nap is.
- Me...
- Kivételesen maradhatsz, ha akarsz. Csak ne ijesztgess légyszíves.
- Hm? Jól van. Ahogy óhajtod, Mester.
- Ne szólíts mesternek. A nevem Reo.
- Rendben van, Mes... Azaz Reo.
Mikor le akart feküdni az ágyára látta,hogy a nyakék ott hever a takaróján. Egyből az éjjeliszekrényre rakta,majd lefeküdt aludni. Fáradt volt már és álmos. Gyémánt leoltotta a villanyokat,majd leült a közelébe,a földre...
- Mond csak, Gyémánt... Mi az igazi neved? A Gyémánt nem éppen embernek való név.
- Hah?
- Biztos volt rendes neved is, mielőtt... tudod...
- Már nem emlékszem rá. Még az előző mesterem adta nekem ezt a nevet, akit tiszteltem és onnantól kezdve ezt a nevet viseltem.
- Hm. Értem.
Lassan becsukva a szemét mély álomba szenderült. Gyémánt hagyta aludni,és egyből eltűnt. Ez a nap igen hosszú volt mindkettőjük számára. Jobb lesz,ha jól kipihenik magukat a további izgalmakra. Még sokat kell egymásról megtudniuk ahhoz,hogy jó csapatot alkossanak. Reo kezdi elhinni Gyémánt szavait,de idő kell neki,hogy felfogja a történteket. Idő van bőven,de az se olyan sok. A gonoszok tudnak Gyémánt létezéséről és hamar rájöhetnek,hogy mégis hol rejtőzhet....
Folytatása következik.....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
