|
3.rész: A hősnő
Saki 2010.04.20. 13:04
Gyémánt most kis ízelítőt kap, hogy miről is maradt le, mióta élt. Reo segít neki és elviszi magával a városba, ahol kicsit kettesben lehetnek. Ismételten történik egy kis baj, amit csak ők tudnak megoldani...
Az előző részben Reo megtudott egy pár érdekes dolgot Gyémántról. Még nem igazán jönnek ki egymással,mivel ég és föld a személyiségük. Gyémántnak próbálta felnyitnia Reo szemét,hogy végre higgyen a létezésében,ennek elérése érdekében kicsit "drasztikus" módszereket vetett be. Reo totál ki volt akadva miatta és többször is megpróbálta eltüntetni a láncot,hogy vele ő is elmenjen a házából,de soha nem jött össze. Ám mikor a városban ellopták tőle a nyakéket,na akkor lett a nagyban.Gyémánt gonosszá változott át,mivel egy gonosz szívű férfi azzá tette. Reora támadt,és meg akarta ölni. Majdnem sikerült is neki,de Reo saját kardjával sikerült leszakítania a faszi nyakából a láncot,így Gyémánt felszabadult....Folytassuk!
Reggel volt már,méghozzá eléggé korán. Reo lassan felkelt,hogy egy zuhannyal felfrissítse magát. Gyémánt egyből intézkedett és megnyitotta helyette a csapot,kinyitotta az ajtót,meg amit kellett, csakhogy Reonak ne kelljen semmit se csinálnia. Míg fürdött kikészítette neki a reggelijét. Nem tudta megkenni a kenyeret vagy felszelni,csak a pultra varázsolni...
- Köszönöm, Gyémánt. De egyedül is megy minden.
- De mester, én azért vagyok, hogy szolgáljalak. Érted bármit megtennék. Kérj akármit és én teljesítem. Persze, ha ez módomban áll.
- Hmm...
- Talán valami rosszat mondtam. Mester?
- Nem, csak fura, hogy most kedves vagy velem. - jegyzi meg - Mond csak mért pont engem választottál?
- A jel, ami a karodon van... Az Okizawa klán jele. E klán férfi tagjai, már hosszú évtizedeken át, a mestereink voltak. Mivel te vagy az utolsó leszármazott, ezért téged illet a hatalom! Én mint a fegyvered, kötelességem védeni téged és szolgálni a harcokban!
- Fura egy lány vagy te.
- Hah?
Végignézett rajta,majd elmosolyodott. Tetszett neki,amit látott. Igazi tüneményes szépség volt. Még sohasem látott nála szebbet. Gyémánt nem értette,hogy mért néz rá ilyen szemekkel. Ám nem volt zavarban tőle,csupán meglepett. Csodálkozva figyelte őt,hogy mért néz végig rajta....
- Valami baj van, Mester?
- Hah? Dehogy, nincs. Csak... Jobb, ha elmegyünk és veszünk neked valami cuccot. Így mégse járkálhatsz. Eléggé kitűnsz ebben a szerelésben.
- Bocsáss meg mester, de... Nem tudtam, hogy zavar a ruházatom.
- Hát... Nem az a baj, hogy zavar csak... Tudod... - zavarban van
- Aaah? Hm? - csodálkozva néz
- Nem tudom mért, de ez a lány... Van benne valami, ami miatt úgy érzem, hogy szükségem van rá. - gondolja
- Mester, mért néz rám ilyen szemekkel?
- Ööh? - kicsit elpirult - Semmi-semmi! Várj meg itt, adok neked valami göncöt és utána mehetünk vásárolni!
Gyorsan felöltözött,a nyakába vette a láncot,így Gyémánt is fel tudott öltözni. Kapott egy pólót és egy gatyát. Mind a kettő eléggé nagy volt rá,ezért szorosan a derekára kötötte egy övvel. A város felé sétálva,Gyémánt sok mindent megfogdosott. Boldognak látszott és elevennek. Reo végig őt nézte,nem tudta levenni róla a szemét. A városba érve ok boltot végigjártak,mire sikerült egy hozzá illő ruhát venni. Egy eléggé szexi cucc tetszett meg neki. Reo elpirulva nézett rá,így gyorsan elfordította a fejét. Gyönyörűnek látta,az idomait láttán pedig még jobban elpirult..
- Ez, hogy tetszik. Mester? Jól áll? Vagy nem?
- P-persze... n-nagyon. - mondja dadogva, mivel totál zavarban van
- Na és ez? - kérdi érdeklődve
- Aah? - kiguvadt szemekkel néz
Épp egy világoszöld bikini volt rajta,ami alig takarta testét. Na,erre annyira elvörösödött,hogy köpni-nyelni nem tudott. Gyémánt nem értette mért viselkedik ilyen furán,csak mosolygott. Nagyon aranyos volt. Reo ennyire még sohasem volt zavarban,mint akkor. Már menni készült,mivel eléggé cikisen érezte magát a női ruhaboltban. Odament a próbafülkéhez és ki akarta onnan rántani Gyémántot,de helyette máshoz nézett be....
- Kész vagy már, mert szeretnék... Öh? - kiguvadt szemekkel néz
Véletlenül a mellette lévő fülkéve ment be,amiben egy lány épp vetkőzött. Egy rövid szoknya volt rajta,és épp a felsőjét vette le. Melltartója rózsaszín volt,csipkés mintázatú. Nagyon szexi volt ő is. A lány egyből sikítozni kezdett,és mind a ketten elvörösödtek. Szegényke,annyira megijedt Reotól,hogy reflexből tökön rúgta...
- Perverz dög! - vágja pofán egy lány Reot
- Ááh! Ez azért.... kemény...volt... - fogja arcát
- Hah? Mi történt? Hm? Mester! - veszi észre arcát
- Hah? - csodálkozva néz a megkukkolt illető
- Hm! Hogy merted bántani a mesteremet?!
- Mesteredet?
- Úgy érti, hogy... Gyere menjünk! - állítja meg Reo Gyémántot
Gyorsan fizettek,majd elhúztak onnan. Gyémánt nem értette,hogy mért nem vághatott vissza a lánynak,mivel bántotta őt. Furcsán nézett rá,és kicsit mérges is volt. Legszívesebben vissza menne hozzá,és jól elbánt volna vele. Reo nem engedte....
- De mester... Mért nem engedted, hogy megvédjelek?
- Figyelj... Nem szabad mindenkit megverned. Úgyis az én hibám volt a dolog, hiszen én nem figyeltem. A pofon jogos volt.
- Mester én...
- Kértem, hogy szólíts Reonak. A mester túl... Szólíts Reonak és kész!
- Rendben, Mes... Reo. Sajnálom.
- Semmi baj. Felejtsük el. Gyere együnk meg egy fagyit. Milyet kérsz?
- Hah? Fagyit? - csak pislog rá
- Egy zöld almát citrommal. Neki pedig egy málna-epret.
Gyémánt nem tudta mi is ez,de megkóstolta. Nézte Reot,hogy hogy eszi és utánozta. Elsőnek apró nyalintásokkal ízlelgette,mert érezte rajta,hogy hideg ámde nagyon finom. Reo kicsit elpirult,mikor látta,hogy is nyalja. Nagyon ízlett neki. Csak úgy falta. Hamar meg is érezte,hogy ha gyorsan eszi,akkor lefagyhat tőle az agya. Reo csak mosolygott rá. Később hot-dogot is ettek,meg süteményt. Jól érezték magukat együtt....
- Na, ízlik?
- Nagyon finom. - mosolyog - Mi is a neve?
- Eperszelet. - válaszolja mosolyogva
- Nyámi! Mennyei!
Tiszta krémes volt a szája körbe,amitől nagyon aranyos volt. Reo csak elmosolyodott,majd egy szalvétával lassan letörölte a száját,amit Gyémánt csodálkozva nézett. Furcsa helyzet volt ez most így hirtelen számukra....
- Hah? - ártatlanul, csodálkozva néz rá
- Csak egy kis krém volt a szád szélén. - kicsit zavarba jött
Eléggé közel voltak egymáshoz. Reo hirtelen megfeledkezett mindenről,és kapva az alkalmat. Még közelebb hajolva hozzá lassan meg akarta csókolni,de mikor közelebb hajolt,egy robbanás zavarta meg a pillanatot....
- Hah?! Mi volt ez?! - hirtelen felállt
- Öh? Mi, mi volt? - gyorsan elrántja a fejét közben
- Arról jött a hang!
Nem messze tőlük felrobbant egy 10 emeletes hát legfelső szintje. A robbanás irányából sok ember futott el. Így könnyebb volt a helyszínt megtalálniuk. Egyből odarohantak,hogy megnézzék mi is történt ott pontosan. A lángok nyaldosták a falakat. Nagy volt a forróság. Néhány ember kétségbe volt esve,mivel alig tudták elhinni,hogy otthonuk megsemmisült....
- Uram, mi történt itt? Mi robbant fel? - kérdi érdeklődve Reo
- Lövöldözés hallatszott, majd jött egy robbanás. Pár ember azt mesélte hogy eltalálta egy gázcsövet ,ami felrobbant.
- És nem tudja, hogy kik lövöldöztek és mért?
- Állítólag veszekedés miatt kezdődött minden, de nem tudni pontosan.
- Hm. Értem, köszönöm. Gyere, Gyé.... Haah?! Gyémánt! Várj!
Gyémánt egyből berohant az épületbe. Érezte,hogy páran bajba estek odabent. Reo utánafutott,hogy megállítsa,de nem hallgatott rá. Gyémánt, mivel senki nem látta,gyorsan felszállt a legfelső szintre. Még,jó hogy szellem,így könnyebb neki.....
- Gyémánt! Gyémánt!! Gyémánt!!!
- Valahol itt kell lennie! De hol? Már alig érzem a jelenlétét. A szíve lassabban ver és... Sietnem kell! - gondolja
- Fenébe! Mégis, hogy gondolja ezt, hogy hősködni indul?! Még a végén baja eshet! Idióta! - mérgelődik - Hm! - mérgesen néz
Gyémánt végig az életben marad embereket kereste. Tudta,hogy sietnie kell,vagy belehalhatnak a füstbe. Reo alig látott valamit,de addig nem akart kimenni,míg Gyémántot meg nem találja. Kiabált utána,de ő nem felelt semmit sem. A felső szint lángokban
állt és volt pár sebesült is,akik a romok alá temetődtek. Gyémánt meg is találta őket. Egy kislányt és egy kiskutyát. A többi ember már sajnos halott volt. Nem is tudtak volna segíteni rajtuk....
- Nem lesz semmi baj. Itt vagyok és segítek! - nyugtatja Gyémánt
- A kiskutyám.... - nagyon köhögött közben a kislány - Kérlek neki segíts előbb.
- Haah? Gyere kicsi, add a kezed.
- Pötyi, Pötyi.... Pötyi!
- Jól vagy, hol fáj?
- A lábam és a fejem. Légyszi, keressük meg Pötyit is. Kérlek.
- Rendben. De sietnünk kell. Volt még valaki veled a robbanás előtt?
- Csak a nővérem, de őt nem tudom, hogy hol van.
- Értem. - mondja - Nem érzem a másik személy jelenlétét. Remélem kijutott az épületből. - gondolja
- Pötyi! Ott van, már látom!
- Várj, majd én odamegyek érte. Neked ez veszélyes.
- Jól van, de kérlek hozd ki onnan Pötyit.
- Ne aggódj, épségben kihozom őt. - mosolyodik el
A kiskutya egy gerenda alá szorult,de nem esett komolyabb baja. Gyorsan levette róla a törmelékeket és kiszedte. Kormos volt szegény,és megsérült az egyik mancsa,de szerencsére nem volt komolyabb baja....
- Jól van Pötyi, már biztonságban vagy. - Ki kell innen juttatnom őket,mielőtt összeomlik a szint."
Reo nagy nehezen,de szerencsére megtalálta őket. Látta,hogy Gyémánt nem éppen a legjobb helyen áll. Oda akart menni hozzá,de túl késő volt. Mikor Gyémánt megmozdult az egyik vastag gerenda rázuhant....
- Ne!!! Gyémánt!!! - kiabál Reo
- Pötyi! - ijed meg a kislány
Nagyon megrémültek mind a ketten. De nem maradhattak bent tovább. Reo tudta,hogy most azonnal ki kell jutni az épületből vagy mind a ketten bent veszhetnek. Felkapta a kislányt és gyorsan kifutott vele az épületből. A tűzoltók már a helyszínen voltak és gőzerőkkel oltották el a tüzet. Mikor Reo kiért a kislánnyal a szülei egyből odasiettek hozzájuk....
- Mama, papa!
- Susi. Hál'isten, hogy élsz! Már azt hittük, hogy meg...
- Köszönöm fiatalember, hogy kimentette a lányunkat. Nem is tudom, hogy hogyan köszönjem meg. - hálálkodik az édesapa - Ha maga nincs, akkor biztosan a lángok martalékává vált volna.
- Nincs mért hálálkodniuk. Csak azt tettem, ami a helyes. Legközelebb jobban vigyázzanak a lányukra. - mondja kedvesen Reo
Sírva ölelték meg a kislányt,aki szomorúan nézett az épületre. Tudta,hogy a kutyája még bent van. Aggódott érte és vissza akart futni,de az anyukája megfékezte benne....
- Pötyi!
- Susi, várj! Nem mehetsz vissza! - állítja meg édesanyja
- De Pötyi!
- Majd én kihozom, te maradj itt. Neked túl veszélyes lenne visszamenni. - mondja neki Reo
- Hé, Hé! Oda nem mehet be! Maradjon itt! Hamarosan eloltjuk a tüzet! - szól rá az egyik tűzoltó
Mikor elindult vissza,az egyik tűzoltó megállította és nem engedte az épületbe. Sajnos nem tudott Gyémántnak segíteni. Egy kicsit még várt,hátha kijön. Remélte,hogy nem esett semmi baja,elvégre már rég nincs az élők világában...Gyémánt ezalatt kirepülve a romokból,karjában a kiskutyával igyekezett ki a tűzből. Érezte,hogy a kiskutya alig kap levegőt a sok füsttől. Mikor azonban kifele igyekezett,egy különös harcos támadt rá....
- Hah?! Áh! - ijed meg Gyémánt - Ki ez és mit akar tőlem? Ha leállok vele harcolni, a kiskutya meghalhat! Le kell ráznom! Minél hamarabb! - néz komolyan
Gyorsan elugrált előle,de a harcos nagyon gyors volt. Egy maszk takarta az arcát,így nem tudta,hogy mégis ki lehet az. Próbálta minél hamarabb legyőzni,hogy épségben kivigye a kutyát,de sajna az idegen nem hagyta. Kardjával újból és újból lesújtott....
- Ki kell jutnom innen, vagy ez a kiskutya belehalhat. - gondolja - Ki vagy te és mit akarsz?! Most nincs időm rád!
Az idegen ekkor a falba vágta. Gyémánt gyorsan átment a falon,így a keze beleragadt. Míg próbált szabadulni,addig Gyémánt hátulról lepte meg. Kardjával lesújtott rá,és kiverte a kezéből a sajátját,majd a harcosba döfte fegyverét,amit ő a kezével védett ki. Átszúrta a tenyerét,de nem mutatott semmiféle fájdalmat. Jobbnak látta,ha inkább elmegy. Majd máskor harcol vele. Erre nem számított,hogy ilyen ellenfelet kap ki magának. Gyémánt is elment. A kiskutyával kifutott az épületből. Ezalatt Reo nem bírt magával és ellökve a tűzoltót az épület felé rohant,de épp akkor látta meg Gyémántot,aki épségben kihozta a kutyust. A kislány nagyon megörült,hogy kis kedvence él és virul,csak egy kis ellátásra szorul. Hálásak voltak Gyémántnak,hogy épségben kihozta Pötyit. Később Reoék hazamentek. Mára elég volt számukra ennyi izgalom. Út közben....
- Kedves volt tőled, hogy megmentetted őket. Ha te nem vagy biztosan nem élték volna túl. A szülők örökre hálásak lehetnek ezért.
- Ez természetes. Hiszen előttük áll még az élet. Túl fiatalok a halálhoz.
- Hm. - elmosolyodott - Tudod én...
- Hah? Igen? - kérdi Gyémánt
- Áh, semmi! Siessünk haza, fáradt vagyok már. Álmos lettem ebben a nagy aggodalomban.
- Hah? Hm... Jól van. Menjünk.
Mikor hazaértek Reo lezuhanyozott ,majd mentek is aludni. Eléggé fárasztó napjuk volt a mai,de kellemes percek is eltöltöttek. Reo épp az ágyán feküdt mikor is,belépett hozzá Gyémánt,akin az a fehérnemű volt,amit ma vettek. Eléggé átlátszó,világoskék színű hálóruha volt rajta. Alatta pedig szintén átlátszó fehérnemű....
- Na, hogy tetszik, Mes... azaz Reo? Jó áll? Nem kövérít vagy valami? Hogy mutat rajtam?
Reo kiguvadt szemekkel nézett rá. Leesett az álla is,majd eleredt az orra vére és kidőlt az ágyon. Mintha lecsapták volna vagy valami. A látvány annyira elkápráztatta,hogy szólni se bírt. Gyémánt megijedt és élesztgetni próbálta,de Reo elpirulva volt....
- Mester! Mester!
- Ez a lány.... Jézusom, most a mennyekben érzem magam! - gondolja elterülten - He, he, he, he... - golyóznak a szemei
Gyémánt azt se tudta,hogy mit tegyen. Reo most aztán szép álomba tudott merülni a látványtól. Nem is csodálom. Jobb,ha mind a ketten kipihenik fáradalmaikat. Csak most jön a java!....
Folytatása következik....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
