|
4.rész: Az álarcos harcos
Saki 2010.04.20. 13:04
Reo megismerkedik azzal a lánnyal, akire az öltözőben rányitott. Egész jól kijönnek egymással. Feltűnik ismét az a furcsa maszkos alak, akik kihívja Gyémántot egy harcra, így Reonak ő lesz az első komolyabb ellenfele. Kicsit elszabadulnak az indulatok is...
Az előző részben Reo és Gyémánt egy kis kiruccanásra indultak a városba. Legfőképpen azért,hogy ruhát vegyenek. Kivételesen most jó kijöttek egymással. Gyémánt örült annak,hogy finomakat evett és,hogy sok mindent megfoghatott,amit már régóta nem tudott. Reo örült annak,hogy mosolyogni látja. Tetszett neki az életvidámsága,ahhoz képes,hogy miken mehetett keresztül. Minden jól ment,míg robbanás nem tört ki a városban. Egyből odasiettek. Kiderül,hogy valaki lövöldözés közben eltalált egy gátcsövet,aminek a következtében felrobbant a tömbház legfelső emelete. Páran benn is rekedtek,de csak egy kislány és a kutyája élték túl. Gyémánt érezte a jelenlétüket és utánuk eredt. Reo nem tudta megállítani. Mikor azonban utolérte,baleset történt és egy vastag gerenda zuhant rá. Nem tudott neki segíteni,reménykedett benne,hogy túlélte, azaz nincs semmi baja. Kivitte a kislányt,de már nem tudott visszamenni segíteni. Gyémánt ezalatt a kiskutyát akarta menteni,de egy idegen harcos útját állta és rátámadt,de azt nem is sejtette,hogy kivel áll szemben. Gyémánt ügyesen átverte,így menekülnie kellett. A kutyus is megúszta és épségben visszatérhetett gazdájához....Folytassuk!
Reggel van,a nap első sugarai Reo házára sütnek,aki még mindig ki van ütve. Gyémánt máris tesz ellen,hogy ne aludhasson délig,így elhúzta a függönyt,hogy a fény beragyoghassa a szobát. Reo fordult egyet,majd a fejére húzta a takaróját. Gyémánt ekkor lerántja róla az ágyneműjét és a lábánál fogva lehúzza az ágyról....
- Áh! Ez korán sem szép ébresztés! Mégis mi ütött beléd?
- Ideje felkelned, Mes... azaz Reo. Hasadra süt a nap. Ilyen sokáig nem jó lustálkodni!
- Igen is, anya!
- Hah? Hm. - morcosan néz rá - Gyere és zuhanyozz le! Most! - parancsol rá - Haah?
Csodálkozva nézett Reora,aki megragadva a karját odarántotta magához. Lassan megfogta az állát és közelebb hajolt hozzá. Száját az övéhez akarta érinteni,hogy ezzel egy gyengéd és érzéki csókot adjon neki....
- Nem kell mindig ilyen merevnek lenned. Élvezd ezt az életet. Én segíthetek benne, hogy boldog légy.
- Re...
Még közelebb hajolva hozzá,lassan meg akarta csókolni,de akkor hirtelen csöngettek. Gyémánt egyből eltűnt....
- Már megint a legjobbkor! Fenébe! - morgolódik magában Reo
Eléggé fáradtan és mérgesen nyitott ajtót. Közben gyorsan belebújt egy ingbe,nem akart félmeztelenül ajtót nyitni. Főleg,ha lány az illető,akkor végképp...
- Igen, ki az ilyen kora reggel? Hah? Te...
Csodálkozva nyitotta ki az ajtót. Nagy meglepetésére az a lány állt előtte,akire véletlenül rárontott. Nem is hitt a szemének. A lány kissé zavarban volt,mikor az izmos testét meglátta....
- Bo-bocsánat a zavarásért. De, de ezt tegnap a boltban elejtetted ,így gondoltam....
- Hah? Köszönöm, hogy elhoztad. Most ha megbocsátasz...
- Hah? Öh... Akkor én most megyek is. További szép napot.
- Várj! Nincs kedved meginni velem egy teát?
- Öh? É-én?
Kedvesen mosolygott rá,majd elfogadta a meghívást. A lány barna,rövid hajú volt,csillogó zöld szemekkel. Tekintete aranyos,és egyben bájos. Mosolya minden férfi szívet megolvasztott, akár a napon a jégkrémet. Ruhája szellős és nagyon szép volt,pont a személyiségéhez illően öltözködött. Rövidkés,kék szoknya és egy fehér felső volt rajta,ami nagyon tetszett neki. Míg Reo felöltözött,addig a lány leült a kanapéra. Eléggé zavarban volt. Gyémánt végig figyelte,és nem tetszett neki,hogy itt van. Nem volt neki szimpatikus. Úgy gondolta,hogy kiűzi a házból,hogy többet ne merészkedjen ide...Elsőnek kaparászni kezdett a falban. A lány kissé furcsállta a dolgot,de nyugodtan ült tovább. Utána mikor épp a teáját itta,lefröcskölte vele....
- Áh!
- Kész is... Hah? Jó vagy?
- Igen, csak véletlenül leöntöttem magam. Merre találom a mosdót?
- A folyosó végén balra.
- Köszönöm. Mindjárt itt vagyok.
Mikor bement a fürdöbe,hogy kimossa a felsőjét hirtelen a csapból vér folyt. Megijedt tőle és felkiáltott. Reo gyorsan berontott hozzá,aki épp félmeztelen volt. Na,abból volt a nagy kiáltozás. Nem győzött bocsánatot kérni. Egyből ki is ment. Mikor sikerült kimosnia a felsőjét, megszárította. Egyszer csak egy arc emelkedett ki a falból. Irtóra megrémült tőle. Felkapva a felsőjét kirohant. Reo nem értette,hogy mi baja van....
- Jól vagy? Valami baj van? - kérdezgeti Reo
- Egy arc... egy arc emelkedett ki a falból!
- Hah? Komolyan? - kérdi - Gyémánt mire készülsz? - morgolódik magában
- Jobb, ha most megyek.
- Várj! Lenne kedved eljönni velem a városba? Úgyis be kell vásárolnom.
- Hah? Szí-szívesen. - kedvesen mosolyog
Gyémánt mérgesen nézett rájuk. Nem tetszett neki,hogy Reo elmegy vele. Ám nem tudott közbeavatkozni. Inkább követte őket. Végig a nyomukban volt,egy pillanatra sem tévesztette őket szem elől. A lány kedvesen mosolygott rá,és nevetgéltek. Látta rajtuk,hogy jól elvannak,így elszomorodott. Tudta,ha ezzel a lánnyal összejön,akkor róla meg fog feledkezni. Jobbnak látta,ha inkább visszamegy a házba. Azonban félúton rátámadtak. Ismét megjelent az a harcos,akivel tegnap összefutott....
- Már megint te? Mégis mért támadsz meg engem folyton?! - kérdi mérgesen - Mégis ki lehet ez? Mért akar engem? - kérdi magától
Összecsaptak egymással,ám Gyémánt nem igazán tudott támadni. Ahhoz,hogy végleg legyőzze,szüksége lesz Reora. Nem tudta,hogy most mit tegyen. Mikor az idegen lecsapott volna rá,gyorsan eltűnt. Szólni akart Reonak....
- Reo! - kiált oda neki
- Gy...
- Gyere velem, gyorsan!
- Ki ez a lány? - kérdezik Reotól
- Siess! - sietteti Gyémánt Reot
- Mindjárt visszajövök! Várj meg itt!
Elmesélte neki az,hogy már másodszor támadt rá egy furcsa maszkos alak. Tudta,hogy addig nem hagyja békén,míg le nem győzi. Reo furcsállta a dolgot,de nem tudta,hogy ki is lehet az. Gyémánt elvitte oda,ahol nemrég látta,de az már eltűnt...
- Érzem, hogy még itt van, de nem tudom, hogy pontosan merre.
- Én igen. Maradj hátul, majd én elintézem. - hősködik Reo
Az alak egy fán állt és őket figyelte. Reo előrántotta a kardját és rátámadt. A kardjuk pengéje egymásnak csapódott. Reo érezte,hogy nagyon erős az illető. Gyémánt aggódott miatta,egyedül nem győzheti le. Figyelte őket,és készen állt segíteni neki. Reo ügyesen kivédte a támadásait,ám valaki elvonta a figyelmét...
- Hah? Mi folyik itt? - kérdezi a lány
- Menj innen! Ááh! - kiált egyet fájdalmában Reo
- Reo! - aggódva néz Gyémánt
Az idegennek sikerült megvágnia a hasát. Nagy volt a sérülés,de nem súlyos. Míg a hasát fogta odament a lányhoz és hátulról leütötte. Reo ekkor bepipult. Úgy érezte,hogy semmibe nézi,így....
- Gyémánt változz át!
- Hah? Hm. - bólintott egyet
Igenis mester!
Gyémánt egy hatalmas erejű karddá alakult át,ami sokkal erősebb volt a sajátjánál. A harcos kicsit meghátrált,de nem adta fel a harcot. Kemény csatát vívtak egymással. Egyikük sem találta el a másikat. Reo tudta,hogy ha egyszer is telibe találja,akkor vége a harcnak. Az idegen érezte a benne rejlő hatalmas energiát. Tudta jól,hogy nem átlagos ellenfele van....
- Gyémánt most, itt a lehetőség, hogy végezzünk vele! - mondja telepatikusan
- Igen is, Mester!
- Vááh!
Mikor az idegen kicsit megingott Reo lecsapott rá,és sikerült eltalálnia. Levágta róla a maszkot. Alatta egy fekete hajú,kék szemű férfi volt. A tekintete komoly,de kicsit meglepett is egyben....
- Ki vagy te?! És mért támadtad meg Gyémántot?! - kérdi mérgesen
- Hm. Ez jó kis harc volt, ahhoz képest, hogy kezdők vagytok. Bár a lányról ez nem mondható el, de rólad kölyök... - néz lenézően rá - Különben, a nevem Shino Yuzaki. - válaszol az idegen
- Hm! - komolyan néz rá Reo
- Hallottam rólad és a segédedről, így gondoltam tesztellek titeket, hogy tényleg olyan erősek vagytok, mint azt említették. Látom, nem csak szóbeszéd vagytok. A lány... A lány lenyűgöző. Büszke lehetsz rá, hiszen ha ő nincs, te már halott lennél.
- Hah? Gondolod?! - kezd mérges lenni
- Hagyd! Győztél, ennyi elég! - próbálja visszafogni Gyémánt
- Ne avatkozz bele! - kiabál rá Reo
- De, Mes.... Ahogy óhajtod.
Azzal visszaváltozott emberi formájává,és eltűnt.. Reo mérges volt,amiért alábecsülték. Fogta magát és otthagyta őket. Ölbe véve a lányt hazament vele. Lefektette a kanapéjára,majd kiment az udvarra edzeni. Próbálta levezetni benne a dühét. Később a lány felébredt, meghallotta ahogy Reo edz,így kiment hozzá....
- Hah? Látom felébredtél. Nem kérsz valamit enni vagy inni? - kérdezi Reo a lányt
- Nem, köszönöm.
Bementek a házba,hogy beszélgessenek. A lány pár dolgot nem értett,de nem akart kérdezősködni....
- Sajnálom, hogy otthagytalak ma. Csak...
- Nem kell magyarázkodnod. Még be se mutatkoztam... A nevem, Minako Nanase.
- Az enyém, Reo Oizawa.
- Mond csak te egyedül élsz? Szüleid?
- Igen. A szüleimet nem ismertem. Nagyapám nevelt fel,de sajnos ő már meghalt.
- Részvétem. Ne haragudj, hogy faggatóztam.
- Semmi baj. Már rég volt női társaságom így...
Ekkor hirtelen hideg szél fújt be az ajtón,de még milyen nagy. Minako megijedve hozzábújt Reohoz,aki kicsit zavarba jött ettől. Mind a ketten kicsit elpirultak,majd hirtelen szétugrottak egymástól....
- Nekem most mennem kell. Ideje hazamennem.
- Hazakísérjelek? - kérdezi udvariasan Reo
- Nem muszáj. Nem lakok olyan messze, csak pár saroknyira.
- Rendben. Akkor szia. Remélem még látjuk egymást.
- Én is remélem. Szia, további szép napot.
Miután Minako elment,Reo lezuhanyozott. Ezalatt Gyémánt egyedül bolyongott nem messze egy hídnál. Kicsit gondolkozott. Érezte,hogy ez a Minako nevű lány elveszi tőle Mesterét,és akkor neki már nem lesz helye az életében....
- Hm. - Gyémánt elszomorkodik
- Mért búslakodsz úgy kislány? - kérdezi Shino hirtelen megjelenve
- Hah? Mit keresel itt?!
- Nem harcolni jöttem. Nyugi.
- Hm!
- Talán rosszul bánik veled a mestered?
- Nem! Csak... Most mással van elfoglalva. Nem akartam zavarni.
- Hmm. - néz komolyan rá - Ez a lány... Még nem láttam olyan harcost, mint ő. Az ereje mérhetetlen, ám annak a ficsúrnak a kezében ez nem igazán tud felszínre törni. Még sok tanulni valója van, ahhoz hogy kiváló harcossá váljon. - gondolja
- Sajnálom, de most mennem kell.
- Rendben, ha bármire szükséged lenne... Csak szólj.
- Hm! - néz morcosan rá - Szóljon neked a halál! Nincs szükségem senkire! - gondolja mérgesen - Egyedül is boldogulok.
Visszament Reohoz,hogy figyelje őt. Ha a közelében van meg tudja védeni. Reo edzéssel töltötte az idejét,hogy megerősödjön. Gyémánt a lépcsőn ülve figyelte. Örült annak,hogy az a lány elment....
- Mester... Azaz Reo! Segíthetek az edzésben?
- Hah? Velem akarsz edzeni?
- Persze, ha csak megengeded.
- Jól van, gyere.
Örömmel szaladt oda hozzá. Elsőnek ütésekkel és rúgásokkal kezdték. Gyémánt segített neki,így ő volt úgymond a gyakorló bábú,vagy hasonló. Reo kemény ütéseket mért és a rúgásai sem voltak piskótából. Gyémánt mérte,hogy kb. milyen erősen bírt támadni. Shino ezalatt őket figyelte egy fáról,és csak mosolygott. Látta rajtuk,hogy próbálnak csapatban működni egymással....
- Ez remek volt mester! Egyre jobb és jobb vagy! - mosolyog
- Hagyd el ezt a mesterezést. Jobban szeretem, ha Reonak hívsz.
- Bocsánat... Reo.
- Most nézzük meg fegyverrel!
Elsőnek kardal csaptak össze. Majd tovább haladva más-más fegyvereket is bevetettek. Kezdett kialakulni köztük egy kis csapatmunka. Egészen estig edzettek,majd utána mentek lepihenni. Míg Reo zuhanyozott,addig Gyémánt a tetőn üldögélve meditált. Most nem zavarta meg semmiben....
-"Holnap hosszú napunk lesz,jobb ha kialszod magad...Reo."
Reo az ágyában gondolkozott. Tudta jól,hogy Shinonál sokkal nehezebb ellenfelekkel kell majd szembe néznie,így még sokkal
jobb harcossá kell válnia. Nem lazsálhat egy percet sem....
- Gyémánt erejét csak úgy tudom megzabolázni, ha együttműködök vele. Csapatban kell harcolnunk és nem egy emberként. Ám ez nehéz lesz, hiszen ő... - gondolja - Bárcsak olyan erős lennék mint te... Gyémánt.
- Hah? Reo.... Az leszel meglátod. Csak idő kell ahhoz. Te leszel a legjobb harcos. - gondolja elmosolyodva
Meghallotta a szavait. Kezdte érezni Reoban a győzelem és erő iránti vágyat. Ez nem csupán egy játék,ez a valóság. Gyémánt is nyugovóra tért mára. Másnap Reo korábban kelt fel,mit ahogy szokott. Egyből edzéssel kezdte a napját. Egy fatörzsön gyakorolta a rúgásait. Egyre erősebben és erősebben rúgott és ütött bele. Gyémánt csodálkozva nézte,hogy milyen
elszánt lett. Miközben őt nézte,hirtelen megjelent Shino....
- Hm!
- Kihívlak! Itt a visszavágó ideje! - mondja Shino
Komoly csata kezdődött,komolyabb mint az előző. Reo egyből elfogadta a kihívást. Shino próbára akarta tenni,hogy mennyit fejlődött tegnap óta. Ez egy kisebb próbatétel volt számára...
- Gyémánt változz át!
- Igen is, Mester!
Ismét fegyverré alakult át,amivé Reo akarta. Shino erőteljes csapásokkal támadott rá. Erősebb volt,mint tegnap. Most komolyabban vette a dolgokat. Reo alig bírta kivédeni csapásait,de nem hátrált meg! Próbált minél erősebben visszavágni!...
- Ha csak ennyire vagy képes, akkor soha nem fogsz legyőzni! - mondja - Még mindig nem tud együtt működni vele, így nem győzhet! - gondolja
- Mester! Így...
- Rajta Gyémánt! Végezzünk vele! Most nem adhatjuk fel! - beszélgetnek telepatikusan
- Értettem!
- Váááh! Véged! - támad Reo
- Hm!
Mikor le akart csapni Shino egy erőteljeset vágott kardjával,amitől Reo a fába vágódott és ettől elejtette a kardját. Gyémánt tudta,hogy ha eszeveszettül támad,akkor nem győzhet. De nem hallgatta meg. Shino egyből támadott!...
- Gyémánt változz át!
- Hah? Igen is, Mester!
Tőrökké változva dobta neki Shinonak,aki alig bírt elugrani előlük. Látta Reo szemében a tüzet,de az kevés volt ahhoz,hogy legyőzhesse. Még jobban fel akarta tüzelni,ami sikerült is és ezzel okozta a vesztét!...
- Tiszteld a fegyvered és akkor az engedelmességgel felel! Ha ezt nem fogod fel,akkor hiába mindennek! Csapatmunka hiányában el fogsz bukni! - jelenti ki Shino
Reo nem hallgatott rá és felkapva kardját ismét támadást indított. Ám ez volt az utolsó,mivel Shino könnyedén elintézte. A kardjával hasba szúrta,amitől már képtelen volt harcolni. Térdre rogyva vért köpött. Nagyon mérges volt....
- Mester! Te vérzel! - néz a sebre Gyémánt
- Fenébe! Még nem győztél!
- Hm. Hát tényleg nem érted?! Ha nem harcolsz tiszta szívvel és csapatmunkával, akkor nem győzhetsz!
- Ch! Képes vagyok a győzelemre!
- Szólj, ha majd készen állsz! Ég veled, Reo! - Shino távozik
- Most meg hova mész?! Még nem végeztünk!
- Mester...
- Mért nem támadtál?! Azt hittem, hogy a mestered vagyok és te pedig a fegyverem! Hagytad, hogy legyőzzön az a... Hm!
- Mes... - szomorúan néz - Sajnálom.
- Sajnálhatod is! Végeztem veled! Most jobb ha elmész!
- Igen is, Mester. Ahogy óhajtod.
Azzal dühösen bement lepihenni. Gyémánt nagyon szomorú volt,így gyorsan eltűnt. Nem akarta zavarni Reot. Had adja ki dühét. Majd csak megnyugszik. Ez a veszekedés betett nekik egy időre. Jobb is,ha most kicsit külön vannak egymástól....Reo lemosta magáról a vért,és közben magában dühöngött egész végig....
- A fenébe!!! - kiált fel mérgesen Reo
Belevágott a falba és próbált lenyugodni,de ez nehéz volt mindezek után. Kicsivel később ellátva magát lefeküdt az ágyára. Saké odabújva hozzá elaludt. Miközben simogatta eszébe jutottak Shino szavai. Mérges volt és feldúlt...
- A fenébe az egésszel! - mérgelődik magában - Bocsáss meg, Gyémánt.
Majd levéve a nyakából a nyakláncot ledobta a szekrényre,lassan álomba szenderült.....
Folytatása következik...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
