Az előző részben megismerhettük azt a lányt,akire Reo rárontott. A neve Minako,aki nagyon kedves lány. Reo hamar összebarátkozik vele,ellenben Gyémánt...Ő azon volt,hogy kiűzze a házból! Ám sajna nem nagyon sikerült. Minako és Reo a városban mászkáltak,míg Gyémánt ismét összefutott a maszkos idegennel. Egyből szólt Reonak,aki össze is csapott vele és Gyémánttal sikerült legyőznie. Kiderült,hogy a maszkos fickót Shinonka hívják. Csak próbára tette őket. Látni akarta,hogy hogy működnek együtt csapatban. Később az időt edzéssel töltötték,amit Shino figyel. Hamar visszavágót akart vele,amibe Reo egyből belement. Tudni akarta,hogy most hogy megy neki a harc. Sajna azonban a forrófejűsége miatt,a küzdelmet elvesztette,és mindezért Gyémántot hibáztatta. Most egy időre külön is váltak emiatt....Folytassuk!

Reo otthon fagyival tömte magát,és még mindig mérges volt magára. Bűntudata is volt,mert Gyémánttal kiabált,pedig igazából magát kellett volna hibáztatnia a harc elvesztése miatt. Dühében a fagyit a falba vágta,majd felkapva valamit és persze a láncot,majd elindult megkeresni őt. Bocsánatot akart kérni tőle fafejűsége miatt. Gyémánt ezalatt egy közeli tónál búslakodott. A szellő lágyan simogatta arcát,elmosva bánatát. Komoly volt és nagyon elgondolkodott a történteken. Madarak csicsergését hallgatta...

-Reo még biztos mérges rám, mert ilyen béna vagyok. Nem is tudom, hogy mit csináljak. Jobba, ha nem is kerülök a szeme elé. - gondolja 

Miközben ott tanakodott,valaki éppen felé közeledett. Shino volt az,aki érezte bánatát. Lassan odaállt mellé. Tudta,hogy a harc miatt lehet szomorú,hogy Reo nem volt képes együttműködni vele....

- A harc miatt szomorkodsz ennyire? Nekem bevallhatod. - mondja 

- Hah? Hum.

- Az a srác nem hozzád való. Ha nem tud veled egy hullámhosszra jutni, akkor nem nyerhettek meg egy csatát sem. Gondolom ezt te is jól tudod. Forrófejűsége miatt az életébe is kerülhetett volna a küzdelem.

- Reo és én... Mi....

- Mért őt választottad? Egy erősebb fél mellett kiteljesedhetne az erőd. Fogadd meg a tanácsomat és hagyd el őt.

-  Hmm! Soha! Reo a mesterem és nem kell más nekem! Őt választottam, mert tiszta szívű és olyan, aki megérdemli az erőmet!

- Hmm... Te tudod. Én a helyedben akkor is megfogadnám a tanácsot. - mondja - Konok kislány. Majd egyszer úgyis tanul a hibáiból. - gondolja

Azzal hátat fordítva el akart menni,de Gyémánt hirtelen rátámadt. Nem tetszett neki az,ahogyan leszólta Reot. kardját előrántva, összecsaptak egymással. Egy cseppet sem kímélte Shinot. Higgadtabban harcolt,de mégis az érzelmei irányították. Ez nem a legjobb volt számára,de ha mérges volt,csak erősödött az ereje. Shino látta rajta,hogy dühös,és érezte ereje nagyságát. Gyémántnak sikerült megvágni a vállán....

- Hum. Látszik rajta, hogy nagyon erős, de akkor sem győzhet! Dühvel nem nyerhet csatát. Ahhoz több kell. - gondolja Shino

A kardok csak úgy zúzták egymást. Vágni lehetett a feszültséget köztük. Gyémánt dühből támadt,de az esze a helyén volt,és nem hagyta,hogy felülkerekedjen rajta. Fürgeségével lepte meg ellenfelét. Shino sem hagyta magát. Szintén nagyon gyors volt. Reo eközben meghallotta a kardok összecsapását,így a hang irányába rohant. Hirtelen megpillantotta Gyémántot és Shinot,aki keményen harcoltak egymás ellen. Nem avatkozott közbe,csak nézte őket,hogy mi lesz a harc kimenetele...

- Látom nem vagy piskótából. Kemény harcosnak neveltek ,aki nem fél semmilyen kihívástól.

- Hum! Én soha nem adom fel! - jelenti ki - Reo ezt érted teszem, remélem meg fogsz bocsátani a hibáimért. - gondolja

Egymás felé futottam,majd a magasba ugorva csaptak össze kardjaikkal. Gyémánt szaltózva ért le a földre,egyik kezével megtámasztva testét. Lassan felnézett,komoly volt a tekintete és magabiztos. Shino a háta mögé ugrott. Gyémánt felállva,még egy kardot "varázsolt" magának. Ismét a magasba ugrottak,de kardjuk nem csapódott össze. gyémánt hátra szaltóval védte ki

Shino csapását. Egy fáról támadott vissza rá. A két kardal csapott le rá újra-és újra,de Shino kivédte őket. Utolsó támadást mérte volna rá,de Shino arcba vágta,majd megragadva karját,beledöngölte a földbe. A földön feküdve,magasba emelte kardját,és végezni akart vele. Reo ekkor gyorsan sietett a segítségére,és a támadás elé ugrott. A kard átszúrta a vállát. Vére Gyémántra csöpögött rá,aki remegő szemekkel nézte mindezt...

- Bolond idióta! - gondolja

- Reo...

- Azt hitted, hogy hagylak egyedül harcolni? Akkor tévedsz!

  Mint a mestered kötelességem megvédeni téged minden veszélytől. - jelenti ki Reo

- Hah? Reo...

Lassan térdre esett és a vállához kapott. Shino komoly arccal nézett,majd eltette kardját. Halál komoly arccal nézve rá,lassan elment onnan. Nem volt ott keresni valója már...

- Ha készen álltok, szóljatok. Még sokat kell fejlődnöd, Reo. Becsüld meg, amid van. Egy szép napon hálás lehetsz e lánynak, hogy téged választott ki mesterének.

Azzal el is hagyta a terepet. Reo Gyémántra nézett. Szégyellte magát, mert kiabált vele. Nem is tudta,  hogy mit mondjon...

Gyémánt szomorú szemekkel nézett rá, majd hirtelen megölelte...

- Áh! A vállam!

- Sajnálom, sajnálom Reo! Ígérem engedelmes szolgád leszek és azt fogom tenni, amit te parancsolsz! Nem fogok többet kudarcot vallani!

- Hah? Gyémánt. Gyere menjünk haza. Nem érzem valami jól magam.

- Rendben, Reo. Gyere.

Lassan felsegítette és hazasétáltak. Reo egyből fürödni ment,hogy kicsit ellazuljon,kitisztítsa a fejét. Miután lemosta sérülését,beleült egy kád forró vízbe. Kivételesen nem zuhanyozott. Kevés hab volt a vízben,ami pont eltakarta a szerszámát...

- Kíváncsi vagyok, hogy milyen gazfickókkal kell még megküzdenünk. Lefogadom, hogy erősebbekkel, mint ez a Shino nevű fazon. - gondolja - Sok edzésre lesz szük... Haaah?

Kigúbadt szemekkel nézett,mikor egyszer csak bejött hozzá Gyémánt,akin csak egy köntös volt. Nagyon szexin nézett ki előtte. Odaállt a kád mellé és ledobta magáról köntösét és beszállt hozzá. Alig tudott hinni a szemének,mikor meglátta. Meg se bírt szólalni,olyan hirtelen érte mindez....

- Gy... - akad el szava - Milyen gyönyörű teste van. Ezek a szemek, a mellei... - méri fel testét 

Gyémánt nem mondott semmit sem,csak odabújt mellé. Szabályosan ráfeküdt Reora,aki el volt feküdve a kádban. Mellei lassan hozzásimultak. Mondanom sem kell,hogy a szerszáma máris megmoccant a látvány miatt. De azért persze uralkodott magán. Elsőnek azt se tudta,hogy mit csináljon,de mikor érezte Gyémánt puha testét. Lassan átkarolta. Úgy feküdtek egy kis ideig....

- Gyémánt,  soha nem akarom... hogy elmenj. - gondolja

- Reo... Milyen hevesen ver a szíve... - érzi meg

Lassan felnézett Reora,kinek csillogott a szeme és igen kedves volt a tekintete. Egy pár pillanatig egymás szemébe mélyedtek,majd Reo odahajolva hozzá,meg akarta csókolni. Gyémánt ekkor érezte,hogy milyen hevesen is ver a szív. Eléggé megijedt....

- Hah?

- Hm?

Egyből arcba vágta,majd gyorsan eltűnt. Reo golyózó szemekkel nézett,és szétterült a kádban. Most se jössz össze neki,amit annyira akart volna. Kicsit mérgesen nézett emiatt....

- Ennek meg mi baja van folyton? Csajok! Ch! - mondja mérgében

Később,mikor kijött a fürdőből,Gyémánt az ajtónál állva nézett kifelé az udvarra. Mikor ránézett kicsit elszomorodott. Oda akart menni hozzá,de pont akkor csöngettek. Minako volt az. Kis aranyos ruhácska volt rajta. Rózsaszín ujjatlan és piros szoknya...

- Szia, Minako. Hát te?

- Szia, Reo. Hát... Csak gondoltam lenne kedved együtt piknikezni velem? Olyan szép az idő és megfelelő a hőmérséklet is. Nem gondolod?

- Hát, épp dolgom volt, de... Jól van, benne vagyok! Gyorsan felöltözök és mehetünk is!

Magára kapott egy rövid gatyát és egy pólót,majd sietett ki Minakohoz. Gyémánt addigra már eltűnt a házból...Minako és Reo elmentek a közeli erdőbe,ami szép és csendes volt. Tökéletes volt az idő is,melyet jobb ha kihasznál az ember. Minako csodaszép ételekkel lepte meg Reot,aki ámult-bámult. El se hitte,hogy ennyit vesződött érte. Sok étel volt ott,igazán finomnak tűntek. A szél lágyan fújt,a fák lombjai halkan suhogtak. Kis madárfütty hallatszott a távolból. Minako arca kicsit piroslott,mikor Reora pillantott,aki ízlelgette a finomságait. Nem mert megszólalni,így csak némán ült ott. Mosolygott rajta,hogy milyen kis falánk. Boldog volt attól,hogy ízlett neki a főztje....

- Hah? Te nem eszel? - kérdezi Minakot

- Ezeket neked csináltam. Egyél nyugodtan. - kedvesen mosolyog rá

- Hum. Te egy kivételes lány vagy. Nagyon ügyes és csinos.

- Haaah? Ko-komolyan... - zavarba jött tőle

- Igen. Nagyon kedves lány vagy.

Minako annyira zavarba jött,hogy elakadtak a szavai. Reo mosolygott és a lányt figyelte. Tetszett neki a személyisége és,hogy mennyire figyelmes másokkal. Elbűvölte a bája,alig bírta levenni róla a szemét. Később,miután megreggeliztek. Elmentek sétálni,le a tóhoz. A víz ragyogott a napfényben,látni lehetett magadat benne. Varázslatos volt,ahogy csillámlott a felszíne. Minako elgyönyörködött benne,megragadta a tekintetét...Ezalatt Gyémánt észrevette,hogy Reo már egy jó ideje távol van. Még a nyakláncot sem vitte magával,amit jó lenne,ha magán hordana. Visszatolta a fiókot,és mérges lett emiatt. Kicsit még el is szomorodott,majd elindult megkeresni. Hamar megtalálta,mivel érezte,hogy hol is van most...Reo és Minako éppen beszélgettek,így nem akarta megzavarni őket. Egy fa mögül leskelődött. Nagyon jól elvoltak egymással. Ez nem igazán tetszett neki. Tudta,ha összejön vele,akkor már nem lesz szüksége rá. Elhagyja a harci vágya és felhagy az egésszel...Reo valóban boldog volt Minako mellett,aki egy hozzá való lánynak tűnt. Gyémánt ott maradt,hogy figyelje őket,ám mindeközben a házukban egy nem várt idegen lépett be. Ám az nem egy szimpla tolvaj vagy gazfickó volt. Gyémánt valami rosszat érzett,így visszament a házba. Reo ezalatt a tóban pancsikolt és elkapva Minako kezét belerántotta magával a vízbe. Nevetgéltek és fröcskölték egymást. Minako ruhája eléggé vékony és átlátszó volt,ami feltűnt Reonak. A lány ruhája testéhez tapadt, amitől mellei feltűnőbbek lettek. Reo tekintete egy szemvillanást meg is akadtak rajta. Minako egyből elvörösödött, akárcsak egy rák és gyorsan eltakarta magát. Kifutott a partra és leült a pokrócra. Reo mellé ült és ráadta az ingjét, ami nem volt vizes. A pillanat meghitt volt és előhozta belőlük a vágyakat. Reo Minako csillogóan gyönyörű szemeiben elveszve,némán ült. Tudta,hogy ő kell neki,így lassan megcsókolta,amit Minako hagyott és viszonozta azt....Eközben a házban nagy felfordulás történt. Gyémánt próbálta ijesztgetéssel elűzni a betolakodót,ám az nem volt egyedül. Egy igen magas férfi volt vele. Hosszú,fehér haja és kék szemei voltak. Gyémánt megijedt tőle,mivel érezte,hogy igen erős ereje van. A férfi tudta mit kell keresnie,ellentétben társával...

- Sehol sem találom  és kezd kiakasztani ez a hely! Húzzunk innen! - mondja a férfi

- Érzem, hogy itt kell lennie valahol.  Hmm... - mondja a fehér hajú férfi

Egyből Reo szobájába tartott és a fiókjában meg is találta,amit keresett. Gyémánt rémült szemekkel nézett,mikor látta,hogy mit is kerestek ennyire. Szólni akart Reonak,de most nem igen akarta megzavarni. Nem tudta mit tegyen most. A fehér hajú férfi érezte a jelenlétét,így mégis Reoért ment. Még rosszabb látvány fogadta, mikor odaért hozzá. Ő és Minako a pokrócon feküdtek,és hevesen csókolóztak. Összeszűkült a szeme,nem bírta nézni őket. Olyan érzés volt ez neki,mintha kitépték volna a szívét,pedig az már idők óta nem dobogott. Egyszer csak térdre rogyott,és a fejét fogta. A szemei üressé váltak,és élettelenné. Egy szó nélkül eltűnt onnan... Később,estefele Reo és Minako a házban folytatták,amit elkezdtek. Nem kapcsolták fel a lámpákat,így elsőre nem tűnt fel nekik semmi sem. Mással voltak elfoglalva. Azonban mikor a kanapé felé mentek,Reo rálépett egy szilánkra...

- Ááh! Mi volt ez?

- Tessék, így már... Hah?

Mikor felkapcsolták a villanyt,eléjük tárult a borzalom,amit a tolvajok hagytak maguk után. Minako hívni akarta a rendőrséget,de Reo nem hagyta. Tudta,hogy ez nem egy szimpla betörés volt,annál sokkal több. Szépen hazaküldte Minakot és a szobájába rohant. Látta,hogy a nyakék nincs ott....

- Ez nem lehet igaz! Gyémánt! Gyémánt, merre vagy? - szólítgatja - Gyémánt! Válaszolj!

Mindenhol keresgélni kezdte. Az udvaron,a házban és még az utcán is,de semmi. Mikor azonban a fürdőbe lépett. Tágra nyílt,remegő szemekkel vette észre a tükörre írt szöveget....

- Ha nem becsülöd meg, akkor nem érdemelsz olyan kincset, kinek ereje felülmúlja a tiédet! Az ő bánata a te boldogságod. Felejtsd el őt és térj vissza a valóságba! Ő már a mi hatalmunkban áll!

Nem hitt a szemének. Tudta,hogy Gyémántról van szó,de nem volt világos számára a szöveg. Dühében a tükörbe vágott egy hatalmasat,ami egyből darabokra zúzódott. Magát okolta,amiért nem vele törődött,hanem saját magával....

- A fenébe én idióta! Hogy lehettem ennyire önző?! Megfeledkeztem rólad és csak magammal törődtem! - mérgelődik - Gyémánt!

 

Folytatása következik......