Az előző részben Reot egy senkit sem kímélő,nindzsa harcos kinézetű fickó támadta meg. Épp a kórházban gyengélkedett,és ott csapott le rá. Sikerült elkerülnie csapásait,de a fura alak egy mozdulattal kirúgta az ablakon. Reo tudta itt a vég,és soha többet nem láthatja Gyémántot. Azonban egy véletlen folytán Brooklyni barátja,Kazu mentette meg. Még szerencse,hogy ő tudta hol is van,nagy szerencse volt,hogy ott termett. Elkapta Reot,de nem bírta felhúzni,így mind a ketten kizuhantak. Na,ekkor mutatkozott meg Kazu valódi ereje. Kardját előrántva megfékezte a zuhanást,és nem esett semmi bajuk. Reo ekkorra már még rosszabbul volt,így térdre rogyott. Kazu védelmezte. A kardja erősen "izzott",mivel nem egy hétköznapi fegyver volt. Elmondta,hogy ő egy krizon. Nem hétköznapi ember. Baromira ügyes volt,simán kivédte a harcos csapásait. Azonban egy ballépés miatt,súlyos vágást szerzett a hátára,és harcképtelenné vált. Ekkor lépett közbe Gyémánt és újdonsült Mestere,Kaien. A harcost egy laza mozdulattal kettévágták. Villámgyors győzelem volt. Mikor Kaien el akart menni,Reo meglátta a láncot a nyakában. Kérte Gyémántot,hogy had beszélhessenek. Elsőnek nem akart tudni róla,ám mégsem akart így elválni vele. Elmondta neki,hogy már új Mestere van,és hogy jobb lesz neki,ha Minakoval marad. Felejtse el,térjen vissza normális életéhez. Reo csodálkozva hallgatta szavait,de nem tehetett semmit sem. Pár nap pihenés a kórházban,majd máris hazautazott Tokyoba,Kazu pedig követte. Ahogy hazaért még rosszabb dolog történt vele. Házába bombát rejtettek el,és mikor az ajtót kinyitotta,az bekapcsolt,és levegőbe repítette az épületet. Reo és Kazu kisebb horzsolásokkal megúszták a dolgot. Saké sem tartózkodott a házban. Reo élete romokban volt. Semmi-e sem maradt....Folytassuk!
Miután Reo háza felrobbant,csakis egy helyre mehetett. Felkereste Minakot,aki örömmel fogadta őket. Sírva ölelte meg őt,és aggódott miatta,mert nagyon veszélyes az élete. Kazut is szívesen fogadta,megkínálta mind a kettőjüket teával és kérdezgette Reot a történtekről....
- Mi folyik itt Reo? - kérdi - Annyira aggódtam miattad! Még Saké is! Kérlek áruld el, hallani szeretném! - kérdi aggódva Minako
- Minako, ez... Ez nem olyan, amit te elhinnél.
- Kérlek, mond el. Megérteném. Bármi lenne is az. Kérlek.
- Nem lehet. Nem akarlak veszélybe sodorni.
- Reo. Kérlek!
- Az életem egyre bonyolultabb, mióta vadásznak rám.
- Vadásznak, de kik? És mért? Talán valami rosszat tettél?
- Nem is igen tudom igazán.
- Én sejtem. Minden valószínűség szerint az útjukban állsz. Olyat tettél vagy olyan van nálad, amit ők meg akarnak semmisíteni. Vagy pedig nem akarják, hogy megtudj valamit. Egyszóval ellenség vagy. - mondja Kazu
- Lehet. De akkor sem értem, hogy mért pont én.
- Kérlek, maradj itt velem és ne menj el. Lakhattok itt nálam, míg nem találtok magatoknak valami lakást. Bármiben segítek, amiben csak kell.
- Köszönjük, de... Haah?
Hirtelen megölelte őt,és sírni kezdett. Nem akarta,hogy elmenjen. Nagy nehezen,de mégiscsak maradt. Kazu a kanapén aludt,míg Reo....Hát ő Minakoval töltötte az éjszakát. Zuhanyozás után Reo épp szárítkozott,míg Minako adott Kazunak takarót és párnát,az alváshoz. Lassan bement a szobájába és ott látta a félmeztelen,törölközőben lévő Reot. Egyből elpirult és zavarban érezte magát. Alig bírt megszólalni.....
- Öh? - pirul el Minako
- Bo-bocsi, hogy csak így...
- Semmi baj. Nyugodtan öltözz fel, addig én elfordulok.
- Hmm... - elmosolyodik
Gyorsan elfordult,és nagyon piroslott az arca. Látszott rajta,hogy még sohasem látott meztelen férfi testet. Reo lassan odament hozzá,és hátulról átölelte. Minako csodálkozva nézett,majd lassan ellazult. Reo a nyakát csókolgatta,majd lassan megfogta a mellét és gyengéden masszírozta. Minako élvezte a dolgot,és nem állította le. Megfordulva érzékien csókolózni kezdtek. Reo apránként vette le róla ruhadarabjait. Végigcsókolta a testét,majd az ágyra döntötte. Minako élvezte a dolgot,és viszonozta édes csókjait az övéivel. Izmos testét kényeztette gyengéd és aprócska szájával. Reo minden porcikája kívánta őt. Mikor már az össze ruhadarab lekerült róluk,a takaró alatt folytatták a dolgot....
- Biztos akarod? Engem akarsz elsőként?
- Igen, csak téged akarlak, Reo. - válaszolja Minako
Azzal szenvedélyesen megcsókolta,majd a lányba hatolt. Az elején nagyon fájt neki,de Reo tudta,hogy hogy bánjon vele,és csakis arra koncentrált,hogy neki is jó legyen. Egész éjjel szeretkeztek,majd fáradtan dőltek ki....Eközben valahol,nagyon mesze Gyémánt és Kaien meghitt pillanatok közepette,csókolóztak.....
- Gyere velem, a mennyekbe viszlek. Ez lesz életed legszebb és legszenvedélyesebb éjszakája. Ígérem.
- Hah? De Mester... maga.... Kérem ne! Nem vagyok méltó az ágyasoddá válni. Szebb és csinosabb lányt érdemelsz. Nem pedig egy ilyet mint én.
- Nekem te vagy a legszebb. Mind közül, Gyémánt. - emeli fel állát - Kívánlak, légy az enyém. Most!
- Mes... ter... - mondja, kívánatos ajkakkal
Kaien végignyalva testét,minden egyes porcikáját kielégítette. Egy motelszobában éjszakáztak,amiben gyertyák világítottak. A hőmérséklet egyre jobban melegedett,kettőjük vonzalma miatt. Kaien az ágyra fektetve Gyémántot,végignyalta testét,kezdve a nyakánál,majd lassan le a melléig. Egyre lejjebb és lejjebb. Mindenhol kényeztette,majd mikor már érezte rajta,készen áll...Elvitte a mennyek kapujába. Hevesen szeretkeztek,mint ahogy még soha. Kaien vigyázott arra,hogy Gyémántnak egy cseppet se fájjon. Az elején lassabban csinálta,majd fokozottan gyorsulni kezdett. Ők is egy szenvedélyes éjszaka részesei lehettek...Milyen szar lehet ez Reonak,ám....
- Ááh! Hah?! Gyémánt! - leizzadva, rémülten néz
Rémálomból riadt fel,és mikor maga mellé nézett,Gyémántot látta Minako helyett. Csodálkozva nézett,majd elmosolyodva megsimogatta az arcát. Örült annak,hogy mellette van és nem hagyta el,ám....
- Jól vagy, Reo? - kérdi Minako
- Hah? Hm. Persze, megyek lezuhanyozom.
Csalódott volt és elszomorodottan tusolt le. A reggelinél egy szót se szólt,alig evett. Minako nem faggatta. Gondolta,hogy talán a sok baj,mi a fejére szakadt,azokért ennyire szomorú. Kicsivel később kint az udvaron üldögélt. Kazu látta rajta,hogy valami nyomasztja. Tudni szerette volna,hogy mégis mi az....
- Szia, pajti? Min gondolkozol? Talán az a lány jár a fejedben?
- Hah? Hm.
- Valld be. Fontos a számodra igaz?
- Hah? - Minako meghallja a beszélgetést
- Fogjuk rá, hogy az. Nála kivételesebb lánnyal még soha életemben nem találkoztam. A teste, a szépsége, a mosolya... Mindene tökéletes.
- Hm. - Minako ettől elpirul
- Óh! Te szerelmes vagy pajti!
- Ne beszélj marhaságokat! A szerelemhez több kell. Több idő, az nem csak egy szempillantás alatt érződik az ember szívében! Ehhez nekem idő kell!
- Jól van, bocsi. Csak láttam rajtad, hogy....
- Most hagyjuk ezt, oké! Sétálni megyek!
- Várj! Gyere velem, légyszi. Szeretnék mutatni neked valamit.
Minako csodálkozva nézett,mikor elmentek,de nem követte őket. Kazu egy elhagyatott gyárba vitte Reot,amin eléggé látszott,hogy sok-sok éve nem működtetik. Nem használják. Ideális hely,az edzéshez. A falak kopottak,mindenhol ládák vannak és hordók. Az ablakok ki vannak törve,és olya cuccok vannak ott,amiken lehet gyakorolni a rúgásokat és az ütéseket....
- Mért hoztál ide?
- Ez ideális lesz neked az edzésre, hisz jó lenne kiképezni téged.
- Hah? Talán nem vagyok elég kemény, úgy gondolod?
- Nem erről van szó. Te eléggé ügyes és gyors vagy, de... Most olyan edzésben lesz részed, melyben ennél sokkalta jobb lehetsz! Erőd megnőhet és a fizikai állóképességed is a maximumra nőhet! Benne vagy? Vagy inkább búslakodsz a kudarcok miatt?
- Hm. Benne vagyok! Bármilyen kemény is az edzésed!
- Kezdjük hát!
Hirtelen előrántja kardját,ami lenyűgözően fényes és érződik a belőle áramló erő. Reo lehidal tőle,és tágra nyílt szemekkel figyeli,hogy mit is akar csinálni. Egy gyengéd csapást vág a levegőbe. Elsőnek nem látszik nagy számnak,ám pár pillanat leforgása alatt,az útjában álló tárgyak, hordók és oszlopok darabokra hullnak....
- Ez bámulatos volt! Mégis hogy... Hogy csináltad ezt?
- Tudod, mi krizonok képesek vagyunk eggyé válni fegyvereinkkel. Más szavakkal magyarázva... Képesek vagyunk a környezet energiáját erővé formálni, mely a kardban fizikailag is megmutatkozik. Például, ha levegővel érintkezik a kardom, akkor azt felhasználhatom szél erejű támadásokká. Ha vízzel, akkor bármilyen vízi csapással. Érted?
- És mindehhez te is kellesz?
- Persze. Mikor a kardomhoz érek, ez a képességem automatikusan bekapcsol. Nehéz ezt megfogalmazni, de remélem nagyjából érted.
- Kapisgálom, de....Mért hoztál ide pontosan?
- Hogy itt megtanulhasd ezt a módszert használni emberként.
- Hah? Mégis miről beszélsz?
- Te egy kiválasztott vagy. Képes lettél hasonló erőt kifejteni magadból.
- Csak akkor értem valamit is ,mikor Gyémánt velem volt. Nélküle semmit sem érek.
- Ha így vélekedsz erről, akkor nem csodálom, hogy egyszer sem győztél le senkit.
- Hm... - mérgesen néz
- Elsőnek megtanítom a fontosabb trükköket, hogy hogyan verd vissza ellenséged komolyabb támadásait. Majd azt, hogy hogyan használd ezt saját maga ellen.
- Rendben. Ne kímélj! Mindent kiállok, amit csak mondasz!
Ládákat kellett több méterre elrúgnia,amiket Kazu dobált felé. Elsőnek az összeset eltalálta,de nem adta fel. Gyémántra gondolt,és arra a mitugrászra,aki most mellette van. Persze elsőnek csak olyan 5 méterre sikerült elrúgnia a ládát,de keményen helytállt és ez ment neki messzebbre is. Kazu érezte elszántságát,így kicsit bekeményített. Hordók következtek, melyekben víz volt. Reot annyiszor eltalálták,hogy kék-zöld lett tőlük. Alig bírt felállni,össze kellett szednie magát. Legalább 10 méterre el kellett rúgni őket,vagy addig nem mehettek tovább. Sok kínzás közepette végül is sikerült addig elrúgnia egyet. Sőt nem is 10 méterre,hanem 15-re. Csak önbizalomra volt szüksége. Később vasgolyókat kellet hajigálnia. Na,azok aztán megdolgoztatták izmait. Nem elég,hogy el kellett őket hajítania bizonyos távolságba,még elkapnia is kellett,vagy eltalálják. Több óra szenvedés és verejtékezés után,sikerült ezt is megcsinálnia. Következőleg a falba kellett ütnie,de olyan nagyon,hogy nyomot hagyjon. A fal nem volt olyan vastag,de annál keményebb. Véresre zúzta a kézfejét,de nem adta fel. Végig Gyémánton járt az esze. Rosszakra gondolt vele kapcsolatban,hogy biztos azzal a piperkőccel szeretkezik vagy csókolóznak,meg hasonlók. Annyira bedühítette magát,hogy egy hatalmas rúgással kidöntötte azt az oszlopot,melyet bokszzsáknak használt. Minako pont akkor ért oda és csodálkozva nézte,hogy mit csinálnak ott....
- Reo? - lepődik meg - Reo! Hah?! Áh! - ijed meg hirtelen
- Hah? Minako!
- Fenébe!
Az oszlop pont felé dőlt és majdnem rázuhant volna,de Reo villámgyorsan ráugorva, megmentette az életét. Egymáson feküdtek,és mind a ketten lihegtek. Minako nagyon megrémült. Lassan Reora nézett,de ő már nem volt eszméleténél. Kazu levette róla és egyből hazamentek. Kissé kimerült szegény és ezért aludt el olyan hamar. Minako levetkőztette és lemosta kisebb-nagyobb horzsolásait. Kazu elmagyarázta a dolgot,amit aggódóan,de megértett. Tudta,hogy Reonak fontos az,hogy jobb és jobb legyen. Lassan mind a ketten aludni tértek. Holnap kemény nap vár rájuk....Kora reggel volt már, mikor Reo és Kazu edzeni mentek. Minako készített nekik addig enni,hátha ebédre visszaérnek. Kazu keményen megdolgoztatta szegény Reot. A falba ütések után jöhettek a rúgások. Majd a fegyver pontos célzásra is megtanította. Nem beszélve a szaltókról és különböző mozdulatokról. Egész délelőtt edzettek. Az utolsó próba a harc volt. Kazu próbára tette Reot,hogy képes-e felhasználni a tanultakat...
- Most rajtad a sor! Támadj rá, hogy megnézzük erősödtél-e vagy sem! Ha nem vagy képes legyőzni, akkor semmi esélyed más ellen! És minden mit eddig megtanítottam neked...egyenlő a nullával!
- Hm! Na, most figyel! - mondta félhangosan - Be tudom bizonyítani, hogy én is érek valamit! Most vagy soha! - néz maga elé határozottan
- Ha most elbukik, akkor sohasem szerezheti vissza azt a lányt! - gondolja
Kardokat előrántva,összecsaptak egymással! Kezdetnek egymás felé rohantak,majd kardjaikat összenyomták. Gyorsan hátraugrottak,majd ismételten egymásnak rontottak. Reo remekül használta a Kazu által megtanultakat. Villámgyorsan mozgott előtte,alig bírta követni. Látta rajta,hogy valóban sokat tanult az edzések alatt. Jobbra-balra nézett,hogy hol is van,de nem látta. Mikor feleszmélt,már mögött is állt,és a kardját a nyakához emelte...
- Hah? - csodálkozva néz Kazu
- Most már hiszel bennem? Le tudok győzni másokat, vagy még nem állok arra készen?
- Szerintem készen állsz! Ügyes volt, gratulálok.
- Menjünk vissza, nagyon éhes vagyok már.
Visszasiettek Minakohoz,aki nagyon finom kajával lepte meg őket. Egyből befalták az összeesett. Pedig sokat készített nekik. Boldogan mosolygott rájuk,hogy ízlett nekik a főztje. Míg Minako elmosogatott,addig Reo lezuhanyozott és Kazu pedig újságot olvasott. Talált benne egy olyan cikket,ahol egy 2 szobás,külön helyiségekkel ellátott lakást hirdettek eladásra. Nyomban felkeltette az érdeklődését. Miután Reo végzett a fürdéssel odahívta,hogy megbeszéljék a dolgot....
- Hah? Szóval el akartok menni?
- Hát...
- Nem maradhatunk itt a nyakadon. Jobb lesz, ha saját lakásba költözünk. Majd mindig meglátogatlak, ne félj. - nyugtatja Reo
- Jól van, de légyszíves vigyázz magadra. Te is Kazukoshi.
- Nem lesz gond. Majd megvédem őt minden veszélytől.
- Mi van? Inkább én téged, hogy be ne rezelj!
- Most mért szerénykedsz előtte? Még nem is mondtad el, hogy mennyire betojtál, mikor azok az alakok ránk támadtak? Hi, hi...
- Kazu, ha még meg akarod élni a reggelt... Jobb, ha befogod!
- Hühüm! - nevet magában
Lassan elbúcsúztak Minakotól,és elmentek megnézni a lakást. A környék eléggé tiszta és rendezett volt. A város szélén állt. Kilátása a városra nyílt. 12 szintes volt az épület,a lakás pont a legfelső emeleten található. Pár bútorral együtt ki is vették,majd becuccoltak azaz Kazu. Tökéletes volt számukra ez a kis otthonka. Estére járt már,így már nem is mentek sehova. Kazu elnyújtózott a TV előtt és hamar elaludt. Reo pedig felment a tetőre,hogy kicsit kiszellőztesse a fejét. Gyémántra gondolt,hogy hol lehet most és mit csinálhat. A "párkányon" könyökölve nézte milyen szép a város este,mikor ki van mindenhol világítva...
Ezalatt Gyémánt és Kaian elhagyták Brooklyn ködös és veszélyes utcáit.....
- Hát újra itt vagyok... - gondolja Tokyo.
- Hum. Furcsa visszajönni ide,ahol az a srác is van?
- Nem igazán. - komolyan néz - Reo....Visszatértem. - gondolja
- Gyémánt, bárcsak ismét láthatnálak. De ez már lehetetlen. - hajtja le fejét Reo
Jobbnak látta,ha inkább lefekszik aludni. Pihennie kellett,mivel a mai kemény edzés lefárasztotta. Lassan visszament a lakásba,és ágyába feküdve,álomba hajtotta a fejét. Kérdéses volt,hogy valaha összefutnak-e ők ketten. Újra együtt élnek majd és képesek lesznek-e valaha a csapatmunkára. Ez hamarosan eldől,addig is pihenniük kell és felkészülni a legrosszabbakra....
Folytatása következik......
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
