Az előző részben Reo össze volt zavarodva érzelmileg. Hiányzott neki Gyémánt,akivel már rég nem találkozott,nem beszélt. Nem tudta mit tegyen,keresse meg vagy hagyja a dolgokat úgy,ahogy most is vannak. Edzésbe merülve próbált nem gondolni rá,ám gondolatai mégiscsak mindig ugyan annál lyukadtak ki. Minél jobban edzett,annál mérgesebb lett. Jobbnak,látta lezuhanyozni,majd elmenni a városba. A lustábbnál-lustább Kazu kaját és sört kért tőle. Persze,hogy azt is meg kellett vennie. A városban káprázott a szeme és mindenkiben Gyémántot látta. Hirtelen megpillantva Új mesterét,követni kezdte. Egy álruha segítségével majdnem sikerült megszereznie a nyakláncot,de ebben pont Gyémánt akadályozta meg. Nem sokkal utána meglátogatta Reot,és komoly beszélgetésbe merülve,úgy döntöttek többet nem látják egymást,és örökre elválnak útjaik. Reo persze ebbe nem igazán nyugodott bele,így minden áron azon volt,hogy legyőzze Kaient és akkor elismerik ereje nagyságát....Folytassuk!!!
Reo még mindig ki van bukva amiatt,amik vele történtek mostanság. Padlón van,mivel Kazu épp egy remek karkiforgatós módszert tanít neki. Ha harcolni akar,akkor jó testi mozdulatokkal kell támadnia. A kardforgatásban sem igen jeleskedik,vagyis még jobbnak kell lennie,ha Kaiant le akarja győzni. Kora reggeltől egészen,olyan 5-6 óráig a tetőn gyakoroltak. Reo kezdett egyre jobb és jobb lenni,hamar megtanulta a dolgokat azaz fogásokat,és harci mozdulatokat. Kazu látta rajta milyen elszánt és megállíthatatlan...
- Mára fejezzük be! Egyenlőre eléggé sokat fejlődtél!
- Az eléggé az nem jó szó! Még erősebbnek kell lennem,hogy legyőzzem őt!
- Őt? Ki az az ő? - kérdi Kazu érdeklődve
- Nem fontos! Csak edzünk!
- Mondom mára eleget fejlődtél! Nem hajthatod túl magad! Érted!
- Igazad van,bocsi...csak...Kicsit feszült vagyok mostanság.
- Vettem észre,pajti! Egy jó zuhany majd lenyugtat.
Zuhany után sétára indultak,ezzel is megfeledkezve a gondokról. Azonban a csendet egy pitiáner táska tolvaj zavarta meg,aki éppen egy idős hölgyeményt készült kirabolni. Persze ők azon nyomban odasiettek segíteni. A fazon fellökte a nénit,majd a táskával menekült el a helyszínről. Kazu odament,hogy felsegítse a nénikét. Reo pedig a tolvaj nyomába eredt. Több háztömbön át üldözte. Egy piros lámpa miatt kénytelen volt lemaradni. A tolvaj a hídnál próbált utat nyerni,de hirtelen beleütközött egy ott álló férfiba. A földre esett,majd dühös arccal nézett fel...
- Nem látsz a szemedtől köcsög?! - szól be a tolvaj
- Hm? - néz le rá komor tekintettel Kaien
- Baromarcú, talán a bajt keresed?!
- Talán valami rosszat tettem, hogy íj szavakat használ?
- Bazd meg! - előránt egy kést és fenyegetőzik vele
- Hm. Szóval így....
A tolvaj többször döfött felé késével,de egyikkel sem találta el. Kaien laza mozdulatokkal tért ki előlük. Egyre idegesebb lett a férfi és a nyakához emelte fegyverét. Fenyegetően kiabált vele,hogyha megmoccan elvágja a gégéjét. Erre ő csak picit meglepetten,nuku félelemmel nézte mi baja van ennek.
- Gyémánt...
- Szólítottál, Mester? - jelenik meg
- Ez meg mi a szar?! Ki a fasz vagy te?! - lehidalva nézett a tolvaj, mikor a semmiből jelent meg
- Hm. Elintézzem, Mester? Úgy látom fenyegetni merte.
- Tégy vele, amit jónak látsz.
A tolvaj be volt szarva. Késével hasba szúrta Gyémántot,de az meg se kottyant neki. Nem vérzett és nem is érezte. A magasba emelve,belevágta a folyóba,majd a kabátjánál fogva egy zsaru kezébe,pontosabban ölébe dobta. Reo épp akkor ért oda. Csodálkozva nézett,majd tekintete komoly és határozottá váltott. Tudta,hogy itt az idő összemérni erejét vele. Nincs mese,ez tökéletes helyszín és alakalom is egyben....
- Hé te! Te ott, ballonkabátban!
- Hozzám beszélsz, öcsi? - kérdi Kaien
- Kihívlak egy mindent eldöntő csatára! A tét legyen a nyakék! Ha nyerek,akkor visszaadod,ha nem akkor...Te döntsd el,mit akarsz! Benne vagy?
- Hm. Az ötlet nem igen megnyerő. Mért akarsz ennyire kihívni? És mért pont engem?
- Hogy legyen mit kérdezned! Nem csevegni jöttem! Készen állsz vagy inkább megfutamodsz?!
- Soha nem futamodok meg, egy harctól sem! Kezdjük hát! Ha én győzök leteszel mindörökre Gyémántról és soha többet nem keresed fel!
- Ahogy akarod! Most pedig pofa be és kezdjük!
- Hm. Érdekes egy fickó. Érzem rajta az elszántságot és a küzdelmi vágyat! - jegyzi meg
Kardjaikat előrántva,máris harcba kezdtek. Szikráztak a pengék,és csak úgy hasították a levegőt. Kaien hatalmas csapásokat mért rá,amiket alig bírt kivédeni,de egy cseppet sem rettent meg. Nekifutva,szaltózásból támadott,majd oldalpörgésből. Fürge volt és alig lehetett követni a mozdulatait. Kardcsapások sorait adták le egymásra. Hol átugorták egy mást,hol pedig fegyvereikkel hatalmas erővel vágtak vissza. Kaien nem használta képességét,mivel érezte rajta,hogy komolyan gondolja mindezt. Tisztességesen akarta legyőzni. Az tény,hogy keményebb ellenfél volt,mint az eddigiek. Gyorsaságát alig bírta követni,de ez nem
volt akadály számára.....
- Jól harcolsz öcsi, de nem győzhetsz!
- Majd meglátjuk! Könyörögni fogsz az életedért!
A harc egyre vadabbá vált,az ég is beszürkült. Az egész nem csak egy szimpla összecsapás volt,hanem annál sokkal több. Reo apait-anyait beleadva küzdött. A szél is egyre erősebb és erősebbé vált,vihar kezdetét hozta el feléjük. Szikrázott a levegő,dörgött az ég és kicsit villámlott is. Kaien valami furcsát érzett,valami nagyon erőset,mely veszélyes lehet rá nézve. Ez az energia Reoból áradt,aki komolyabbá vált. Jobbnak látta,ha beveti Gyémántot is a harcba. Kardja vastagabb lett és képessége is megmutatkozott rajta. Kicsit gonosz nézéssel nézett kihívójára,majd elindult felé,és a magasból egy nagy erejű szél támadást ejtett meg,majd kardjával is lecsapott. Reo pár vágást szerzett,de kivédte. Valóban határozott volt,és annyira komoly,amilyen eddig még sohasem volt. Kaian újból lecsapott,és sikerült a mellkasát megvágnia,így a fának esett. Vért köhögött,és a mellkasát fogta. Rosszul érte el a csapás,és ezt teste is megérezte. Négykézláb volt,és egy kicsit lihegett...
- Reo! Hah? Mi-mi ez a.... - néz meglepetten Gyémánt
- Hm? Megváltozott a szaga és az aurája. De hogy lehet ez? - kérdi magától Kaien - Látod, mondtam hogy nem győzhetsz! Ahhoz túlságosan... - akad el a szava - Hum! - komoly arccal néz ellenfelére, kinek aurája látványosan megváltozott - Gyémánt készülj fel!
Reo lassan felállt,majd ahogy rájuk nézett....Szemei vörösek lettek és a haja is megnőtt. Tekintete gonosszá lett,nem éppen barátságos nézéssel. Gyémánt zihálni kezdett és egyszer csak teste fényárba merült. Kaian tudta,hogy most már nem babra megy a küzdelem. Véresen komollyá nőtte ki magát. Reo nem volt tudatánál,teste nagy fejlődésen ment keresztül. Ereje megsokszorozódott. Hegyes karmai és fogai nőttek,majd ezekkel folytatta a küzdelmet! Csak dühöngve volt képes küzdeni,nem épp ésszel,így egyszer sem sikerült eltalálnia ellenfelét. Azonban egy óvatlan pillanatban,mikor a háta mögé került,megkarmolta
a vállát. A vért lenyalva róla,képes volt eltérni minden egyes kardcsapás elől...Ezalatt messzebb Minako épp hozzájuk igyekezett. Sakét akarta visszaadni,mivel róla megfeledkeztek. Séta közben összetalálkozott Kazuval....
- Szia, Kazukoshi! - köszön Minako
- Hah? Sz-szia, Minako! Mi járatban errefelé? Talán történt valami baj?
- N-nem semmi. Csak visszahoztam Reonak Sakét, mert már biztos hiányozhat neki. Nem jött érte, így gondoltam meglepem. - válaszolja - Tényleg ő hol van? Talán otthon, mert akkor...
- Hát, éppenséggel nem tudom. De mintha a híd felé vette volna az irányt. Gyere keressük meg!
Elindultak a híd irányába,ahol éppen egy igen komoly viharfelhő gyűlt össze. Minako aggodalommal tekintett arra,nem akarta,hogy Reonak baja essen. Siettek oda,ahogy csak tudtak. Kazunak rossz előérzete támadt. Kaien bajban volt,hiszen egy vérszomjas
ellenféllel kellett megküzdenie. Gyémánt érezte a sok gonoszságot,mely az aurájából áradt,így bekeményített. Hatalmas pengévé alakult át,ezzel erősebbé és hatásosabbá téve magát....
- Ne kíméld Gyémánt, vagy mind itt döglünk meg! Ha kifárasztjuk, akkor talán esélyünk lesz a legyőzésére! Ne a barátodat lásd benne, hanem az ellenfeledet! - mondja határozottan telepatikus úton
- Értettem, Mester! Készen állok!
Kardját a magasba emelve,kettéhasította a levegőt,ám e támadás Reot nem érte el,simán átugrotta. Karmaival mellkason vágta,majd vérét megízlelve csapott le újra és újra. Fel akarta falni,minél hamarabb. Kaien védekezésre fogta,majd újra bevetette a támadást. Sikerült az egyik karját hatástalanítaniuk. Félig már győztek,ám.....
- Reo! Reo, hol vagy? Reo! - keresi Minako
- A fenébe! Ez a lány.... - veszi észre - Gyémánt! Hasítsd ketté! Hah?!
- Reo! - veszi észre - Ah! Mi-mi az ott? - rémülten néz Minako
Reo pont felé rohant,hogy végezzen vele. Kaian és Gyémánt támadni akartak,de túl közel voltak a lányhoz. A fogak lecsaptak,vér áztatta el a földet. Húsba mélyedtek,majd erősen az áldozatát szorította. Kazu volt az,aki Minakot védve,állította meg a vérszomjas fenevadat....
- Haah? Ka-Kazukoshi...
- Fuss el, még mielőtt végezne veled! Fuss! Addig én visszatartom! - parancsolja - Mire vársz még?! Talán tapsra! Fuss már!
Gyorsan felállt és futásnak eredt,de nem bírta otthagyni. Kaien lekapta a hátáról,gyomorba rúgta,majd szájba vágva eldobta. Kazu térdre rogyott. Nem értette,hogy ki ez a fura,vérszomjas lény. Alig hitt a szemének,mikor látta miféle fajzat ez. Tudta,hogy most nagy szarban vannak. A csata még nem ért véget. Reo vérszomja csak erősödött,dühe pedig egy cseppet sem csillapodott le. Készek voltak bevetni ellene egy olyan erőteljes csapást,melybe lehet bele is halhat. Nem kockáztathatnak,cselekedniük kellett. A szél hirtelen feltámadt,egymással szemben álltak az ellenfelek. Farkas szemet nézve,komoly arckifejezéssel készültek egymásnak esni. Reo cikázva,el-el tünedezve rohant felé. Kaian becsukva szemét, összpontosított. A szél még erőteljesebb lett. Kardjával újból kettévágta a levegőt,egy olyan csapást küldött rá,ami a földet is felhasította.....
- Ezt nem élhette túl! Telibe találta! Vége a harcnak számára! Gyere Gyé... Ah! - hirtelen elakad a szava - Mi a..... - hirtelen vér folyt a szájából
- MESTER! MESTER!
Kaien elejtve fegyverét a földre zuhan. Reo a föld alól lepte meg és keresztül nyúlt a mellkasán. Annyira hirtelen érte,hogy védekezni se tudott. Gyémánt rémülten vette észre mennyi vér folyik belőle,eláztatva a földet. Visszaváltozott emberi alakjává,majd Mesterét védte. Nem hagyta,hogy bántsa. Reo morgott rá,majd lassan a nyakánál fogva felemelte őt....
- Nem érdekel mit teszel velem, de a Mesteremet hagyd békén! - mondja határozottan - Sajnálom Reo... Most a Mesterem élete fontosabb... - gondolja - Sajnálom!
Eltűnve mögé került,majd kardjával lesújtott rá. Azonban ő azt elkapta,majd hirtelen nyakba harapta. Gyémánt remegő szemekkel nézett,mert ezt művelte vele. A földre esett,de egy csepp vére sem folyt el. Csak úgy tett mintha legyőzte volna. Ahogy ismét Minako lett a célpontja,akcióba lendült. Hirtelen megjelenve Minako előtt,ölbe vette és a magasba szállt vele. A lány ijedt volt és félt. Nem tudta mégis mi folyik itt....
- Eressz el! Mégis mi vagy te?! Ááh!
- Ne kapálózz vagy ledoblak! - mondja komoly arccal - Bár megtehetném, de Reo ennek nem igen örülne. - gondolja
A gonosz szörnyeteg egyből a magasba ugrott és sikerült elkapnia Minako haját,azt elkapva kirántott az öléből. Zuhanás közben akart végezni vele,ám egyszer csak egy kard átszúródott a nyakán. Gyémánt szélsebesen elkapta Minakot,majd letette a földre. Reo kitépve magából a a kardot,Kazura nézett. Nyalt egy kis vért,majd lerohanta. Gyémánt elé állt és egy hatalmasat rúgott belé,amitől pár méterre hátravágódott. Komolyan nézett rá,és teljesen megfeledkezett a benne élő személyről,kit megismert. Dobócsillagokat "varázsolt" magának,majd azokkal támadott rá. Persze mindet kikerülte,ami meg belefúródott,azt szemrebbenés nélkül kitépte magából. Mivel Gyémántnak nem volt semmi íze,így jobb falatok után kutatott.....
- Hah?! - néz remegő testtel Minako
- Mindig azt a lányt akarja! Biztos a szaga vonzza! - gondolja - Hm. Vegyük kézbe az irányítást!
Két kardal esett neki és súlyosan megvágta a hátát,majd a mellkasát is. A bestia a magasba ugrott,és onnan támadott. Gyémánt egy laza mozdulattal,hátra szaltózásban tért ki előle. Hamar fegyvertelenné tette,így puszta kézzel harcoltak egymás ellen. Ügyesen kitértek a másik mozdulata elől,azonban ezzel nem győz senki sem. A harcot egy hatalmas mennydörgés rázta meg,mely borzalmas vihart kavart. Mikor Gyémánt nem figyelt a bestia arcba vágta,majd megragadva a karját a földhöz csapta. Figyelme azonban most nem az öldöklésre koncentrálódott,hanem egy bizonyos személyre....
- Ha az előbbi nem végzett veled, akkor majd ez megteszi a hatását! - gondolja - Jer elő, tiszta erő! Tisztítsd meg a benne búvó gonosztól!
Saját kardját előhúzva felkészült a végső csapásra. A szél lágyan körülvette,kört formálva,majd mind a fegyverébe szállt. Sérülése azon nyomban begyógyult,vére felszívódott,mintha nem is lett volna. A bestia felé rohant,de már nem érte el. Hatalmas erővel vágódott neki egy fémoszlopnak,mely egyből ki is dőlt helyéről. Reo lassan ismét emberré változott vissza. Kimerült volt,így azon nyomban eszméletét vesztette. Kaien oda ment hozzá,hogy végezzen vele,de ekkor Minako közbevágott. Elé állt és nem hagyta, hogy ártson neki.....
- Hagyja békén maga, gyilkos! Ő nem ártott senkinek! - parancsol rá
- Félre vagy veled is végzek!
- Nem!
- Elég volt, már legyőzted! A harcnak itt van vége! Távozz! - utasítja fel Kazu - Ne akard, hogy én is kihívjalak!
- Hm! - hátat fordít, majd elmegy
- Mester! Mért akartál végezni ve... - dermed le egy pillanatra
- Hm! - letépi a nyakából a láncot és a folyóba dobja
- Mes...ter....
- Miattad van ez! Te nem akartál végezni vele, így az erőd nem érinthette. Képes volt kivédeni, mert nem voltál elég erős, hogy végezz vele! Számomra már nem vagy harcos, csak egy kislány, akit az érzései vezetnek és nem az esze! Jobb, ha többet nem leszek a Mestered. Mi nem válhatunk eggyé, ha nem bízol meg bennem! Ég veled, Diamond! - azzal elmegy
Gyémánt remegő szemekkel nézett,majd lassan eltűnt onnan. Reot Kazu és Minako hazavitték és ellátták a sérüléseit. A mai napjuk nagyon viharos és harcias volt. Mindhármukat megviselte,így egyből lepihentek. Minako Reoval maradt,és mellette aludt el. Kazu egy sör társaságában lehuppant a kanapára,és egy jó focimeccs alatt szenderült el. Ez a nap is véget ért,többet nem kívánnának ilyet maguknak. Reo és Gyémánt sorsa még mindig nem oldódott meg. Hosszú utat kell megjárniuk,míg végül ismét kijönnek egymással. Gyémánt végig a folyónál maradt és a híd széléről nézett lefél,majd levetette magát róla....
- Már nem vagyok többé hasznos, csak egy selejt fegyver, akit képtelenség harcban használni. Hasznavehetetlen és rozsdás. Eldobható ócskaság! - gondolja
Egyre mélyebbre merült,miközben azon gondolkozott,hogy mit ronthatott el. Mért nem volt képes Mesterével együtt harcolni. Hisz ez az ő sorsa,dicsőségbe vezetni Mesterét,aki ezáltal naggyá válik és a legerősebb harcossá. De most épp az ellenkezője történt. Elbukott és ezért elvetették. Össze kell szednie gondolatait,és megnyugodni. Egy kis magány,talán jót tesz....
Folytatása következik!.......
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
