Az előző részben Reo majdnem túlhajszolta magát,edzés közben. Kazu nyugtatta,de nem igen hallgatott rá. Egy felfrissítő zuhany után a városba ment kiszellőztetni a dühtől felforralt agyát. Kazu is csatlakozott hozzá,még mielőtt valami rosszat tenne. Séta közben egy idős hölgyet akarta kirabolni. Reo azon nyomban a tolvaj után eredt,aki közben beleütközött Kaienbe. Gyémánt elintézte,a mi kis tolvajunkat. Persze nem megölte,csak a hatóság kezeibe pottyantotta. Reo ekkor végre kihívhatta Kaient,aki örömmel elfogadta. Harc alatt Reo komolyan megsérült,így valami egészen váratlan dolog tört felszínre belőle. Egy vérszomjas bestiává változott át,ami a vérre pályázik. Meggyűlt velük a baja rendesen. Semmiféle fájdalmat nem érzett,csak támadott és támadott! Kaien egyik erős támadása sem hatott rá. A harc alatt megjelent Minako és Kazu,akik Reot keresték. A bestia egyből őket szemelte ki magának,és rohant is oda,hogy felzabálhassa őket. Kazu testével védte meg Minakot,aki nagyon meg volt rémülve. Kaien és Gyémánt ekkor bekeményítette,ám most ő volt az erősebb. Sikerült egy hirtelen érő támadással ellenfele mögé kerülni,ezzel átszúrva karjával a mellkasát. Kaien a földre zuhant és nem mozdult meg többet. Gyémánt ekkor sorozatos támadásokat adott le rá. Összecsaptak és egyik sem hagyta magát. Végül Kaien talpra állt és ő döntötte el a küzdelem végét. Reo eszméletét vesztve,lassan emberi formájába változott vissza. Kaien szépen elsétált onnan,és a nyakláncot a folyóba hajította,mert nem akart többé Gyémánt mestere lenni.....Folytassuk!!!
Reo éppen ébredezik,Minako nagy öleléssel üdvözli. Már azt hitte,hogy soha nem kel fel. Könnybe lábadtak a szemei. Kazu szemeit törölgetve,lépett be az ajtón. Ahogy meglátta Reot,máris a nyakába ugrott,hogy ős is köszöntse. Szegény alig kapott levegőt. Csodálkozva nézett rájuk,hogy mégis mért ennyire boldogok. Miután felöltözött a nappaliban beszélgettek. Meg kellett magyarázni Minakonak a dolgokat....
- Mégis mért kell harcolnotok olyanok ellen, akik könnyen végezhetnek veletek? És mért változtál át olyan szörnyé? - kérdi tőle Minako
- Hah? Sz-szörnyé? Mi-mikor és hogy?
- A harc azért kell, hogy erősödjünk és megvédjük a gyenge és védtelen lányokat, mint téged is. - mondja Kazu
- Ne tereld el a szót! - kissé mérgesen megragadja a felsőjénél
- Nyugi-nyugi pajti! Ez valóban jó kérdés, hogy mért változtál át Arizonná. - az állát fogja közben és töpreng
- Hogy mivé? Ari...mivé? - értetlenül néz Minako
- Lehet csak a dühtől, mely a szívedben és testedben lakozott. Ez válthatta ki. mondja - Persze, ez nem ilyen egyszerű, hisz.... Vajon mért pont ő változott át? Hisz nincs benne semmi gonoszság. Furcsa, már nem is érezni rajta a tegnapi szagot, melyet akkor véltem érezni, mikor Arizon volt. - gondolja - Hm...
- Áh! A csudába! Össze-vissza dumálsz, de magyarázni azt nem akarsz! Ám, ha már itt tartunk... Ki győzött? Ügye nem...
- Sajnos elvesztetted a csatát, pajti. Sajnálom. - teszi kezét a vállára
- Az nem lehet, akkor... Akkor Gyémántot sohasem láthatom... Soha... - szomorúan lehajtja a fejét
- Mi a baj, Reo? - aggódva néz rá Minako
- S-semmi. Nem kell aggódnod, Minako. Különben, hogyhogy eljöttél hozzánk?
- Mert Sakét ott felejtetted. Hiányoztál neki és nekem is. - kicsit elpirul erre a mondatra
- Nyaaan! - morcos szegényke, hogy elhanyagolta
- Szia kis pajtás. Bocsi, hogy nem figyeltem rád. Biztos Minako jól viselte gondodat, nem igaz?
- Nyáán-nyáán! - egyet ért vele
- De ari kis dög. Hi, hi... Gyere apucihoz, te pöttömke. - elveszi Reotól Kazu - Áucs! Ez megharapott! Ügye nem veszett?!
- Kazukoshi! Hogy fogod szegényt?
- Hah? - Saké segge felfelé volt, mivel szökni próbál
- Add csak, megetetem. - elveszi tőle Minako
- Hum! A kis bolhafészek!
- Most megyek sétálok egy kicsit. Kiszellőztetem a fejem. Pár óra és itt vagyok.
- De nehogy megint veszélyekben keveredj. - aggódó szemekkel néz rá Minako
- Nem lesz semmi bajom. - puszit ad neki, majd elmegy
Hosszú sétára indult. A harc járt a fejében,hogy valóban ő vesztett-e. Ha igen,akkor Gyémánttal mi lehet most. Annyira elgondolkozott, hogy észre se vette mennyi az idő. Egyszer csak egy kislány hallott meg,aki egy lányról beszélt. Egyből felkapta a fejét. Hallotta,hogy a lány a híd szélén üldögél,és nagyon magányos. Eléggé szomorú az arca. Gondolta megnézni,hogy kiről is van szó. Lassan elindult,és nagy meglepetésére pont Gyémánt volt az,amiről beszéltek. Elsőnek el akart menni,mivel tudta többet nem fog szóba állni vele. A híd felé indulva,elhaladt mögötte és egy szót se szólt. Gyémánt felemelve fejét,egyszer csak hátast ugrott a mélybe. Reo reflexből utána ugrott,de nem tudta megfogni,átment a keze rajta. Ő is a vízbe zuhant. A felszínre úszva,keresni kezdte őt. Látta,hogy még mindig a vízben van,így próbálta kimenteni. Valami oknál fogva,ki akarta menteni a vízből. Gyémánt eltűnt és a parton állt. Egyből kiúszott hozzá. Pont el akart ,menni ám......
- Várj! Tudom, hogy vesztettem, de... Kérlek ne menj el.
- Mért maradjak? Hiszen már nincs köztünk egymáshoz. Látni se akarsz. Jobb,h a most megyek. - szomorúan odébbáll
- Gyémánt! - el akarta kapni a kezét, de az átment rajta
- Már nem vagyok senki hasznára. Nincs értelme itt maradnom. - gondolja
- Szükségem van rád! Hát nem érted, hogy a barátom vagy te idióta!
- Hah? Barát...? Mi az, hogy... barát?
- Olyas valaki, akivel jól kijön az ember és sokszor egy hullámhosszon vannak. Akivel jól érzi magát az ember és... Ezt hosszú lenne elmagyarázni, de remélem...
- Értem már. Szóval velem jól érzed magad?
- Öh? H-hát... Nem akarom, hogy elmenj. Maradj velem. Kérlek.
Lassan odament hozzá,Gyémánt pedig ráhajtotta a fejét. Kicsivel később már a hídon üldögéltek és a csillogó vizet nézték. Reo alig bírt megszólalni,nem tudta mit mondjon neki. Kicsit még el is volt tőle pirulva. Egyszer csak Gyémánt eltűnt,majd pont az arca előtt jelent meg (lebegett). Mélyen a szemeibe nézett,majd lassan odahajolt volna,mintha meg akarná csókolni. Ettől még jobban elpirult és hagyta,hogy ajkuk összeérjen,ám Gyémánt nem csókot adott,hanem helyette "hátraszaltózva" a vízbe vetette magát. Reo hirtelen utána kapott,de mivel nem képes megfogni őt,így nem is tudja elkapni. Nem tudta,hogy megint mért merült el a vízbe, azonban erre hamar választ kapott. Hirtelen kiemelkedett a mélyből és....
- Valóban akarod, hogy veled maradjak? Valóban így akarod ezt? Valóban a mesterem akarsz lenni? Biztos vagy-e döntésedben? Elfogadsz olyannak, amilyen vagyok? - kérdezgeti ezeket, kicsit szomorúan
- Teljes mértékben. Nem akarlak megint elveszíteni. Mint a Mestered, kötelességem akként viselkedni.
- Akkor itt és most, bármi legyen... Örökre megvédelek téged, Reo Okizawa! Én Diamond, hű szolgád és védelmeződ leszek! - jelenti ki, majd mintha elájulna, lezuhan a mélybe
- Gyémánt!
Ismételten beugrott utána a mélybe,ahol megcsillanva vette észre a nyakéket. A homok kissé betemette már,de jól kivehető volt. Felkapta,majd Gyémánt a karjánál elkapva,kiemelte a vízből. Reo nem értette,hogy mégis mért volt a víz mélyén,hiszen nemrég még Kaien nyakában lógott.....
- Hogy lehet, hogy ez a folyóban volt?
- Hm. - szomorúan lehajtja a fejét
- Nem kellettél neki? Erről van szó? - kérdi
- Már nem fontos. A Mesterem rendelkezik velem. Ha nem kellek neki, akkor nem kellek. Ez ellen én nem tehetek semmit. Hisz nem vagyok...
- Az a szemétláda! Ne aggódj én mindig melletted leszek. Keményen edzünk és máris jobbak leszünk! Senki se győzhet le majd minket. Rendben?
- Rendben. - kedvesen mosolyog rá
- Gyere, menjünk haza.
- Haah? - csodálkozva néz, mikor Reo megfogva a kezét, magával húzza
Végre boldog volt,hogy Reo ismét megbízik benne és nem utálja. Szépen haza sétáltak,ahol Minako és Kazu már várták őket. Mikor visszaértek a lakásba Reo be akarta mutatni nekik Gyémántot. Hisz nekik is ismerniük kell ahhoz,hogy megtudják mégis ki az,akivel együtt és egy testben harcol. Reo bekopogott,pont Minako nyitott ajtót....
- Igen ki... Hah? Reo! Mégis merre jártál ilyen sokáig? Aggódtam miattad! - kérdi Minako
- Bocsi, csak elgondolkoztam ezen-azon és nem vettem észre mennyi is az idő.
- Értem. Remélem már jobban vagy. - mondta mosolyogva
- Persze és... Szeretném bemutatni neked az én fegy...
- Hm? De hiszen nincs mögötted senki sem. - néz rá furcsán
- De hiszen ő... Hah? - néz maga mögé és körbenéz a folyosón - Vajon hova tűnt? Elment volna? Vagy csak fél? - kérdi magától
- Gyere és egyél valamit. Hisz ma nem is ettél semmit sem, így le fogsz fogyni.
- Rendben. Már éhen halok.
Egyből leültek enni,Minako hozta neki a finom ebédet,mely egy csodásan elkészített háromfogásos étel volt. Elsőnek tésztalevest tett elé,melyben kis betűtészta volt. Reo ki tudta belőle rakni Gyémánt nevét. Mikor megette sült hús hozott neki,rizzsel és savanyúsággal. Vagy amit éppen szeretett volna hozzá. Desszertnek eperszelet volt készítve. Mikor ezt az asztalra tette,egy kis koppanás hallatszott...
- Hah? Mi-mi volt ez? Te is hallottad? - kérdi Minako
- Hm? Nem, mit?
- Áh, semmi. Míg megeszed a desszertet, addig én elmosogatok.
- Rendben, de ne segítsek?
- Nem-nem. Te csak pihent és egyél. - kedvesen mosolyog rá
Mikor a leveses tányért vitte vissza,észrevette az írást,mely ott maradt a szélén. Nem tudta,ki is ez az illető. Csodálkozva nézte,majd elgondolkozott azon,hogy megkérdezze-e vagy sem. Ahogy nagyban mosogatta a tányérokat,egyszer csak az arcába fröccsent a hab. Kicsit megijedt,de tovább mosta őket. Pont pakolta volna el a tányérokat,mikor is megcsúszott valamiben. Hangosan elkiáltotta magát,amire Reo reagálva odafutott...
- Áááh! Ez... Ez fájt...
- Minden okés? Megütötted magad?
- Minden rendben. Szerencsére a tányérok nem törtek el.
- Had seg... Hah? - meglátta Gyémántot, aki a mosóvízből kukucskált kifelé - Hm! Ezt te csináltad?
- Hah? Mit csináltam?
- Áh, semmit-semmit! - lassan felsegíti közben
Mikor visszament,hogy megegye a sütit,annak már hűlt helye volt. Valaki az egész tortát befalta. Nem hittek a szemüknek,mikor az üres tálcára néztek. Kazu épp akkor jött ki szobájából,és nagyban ásítozva a hasát fogta...
- Huh, tele ettem magam! - böfög egyet hozzá Kazu
- Hah? Ezt mind te etted meg? - kérdi Reo
- Hm? Mit is?
- Kazukoshi ez nem volt szép! Mohó vagy! - durcásan néz rá Minako
- Heh? Ennek meg mi baja van? - néz csodálkozva
- Legközelebb töröld meg a szád! - szúrósan néz rá Reo
- Hah? - mikor a száját megtörölte,az tiszta morzsa volt (sütimorzsás)
Nem tudta,hogy került a szájára,hisz egész végig hamburgert és sült krumplit tömött magába. Egy csepp sütit sem evett,de a morzsája ízlett neki. Nem törődve velük,elment lezuhanyozni, ám egyszer csak megpillantott egy érdekes nyakláncot az asztalon. Pont Reoé volt az,aki kicsit levette,hogy nehogy abban fürödjön később le. Kazu kicsit hozzáért,és egyből egy lány jelent meg előtte,de csak egy pillanatra,aki épp Reoékat figyelte. Kicsit megijedt, majd a fejét fogta. Úgy vélte biztos lázas,így a homlokát ellenőrizte. Nem volt meleg,így a sör az oka pillanatnyi látomásának....
- Már rémeket látok. Jobb, ha felfrissítem magam. De előbb... Ezt nézzük meg alaposan, Reo biztos nem bánja. - Kazu magával vitte a nyakláncot, be a fürdőbe
Ahogy nagyban zuhanyozott,felpróbálta amit talált. Még ő sem tudta elolvasni a rajta lévő irományt. A falnak támaszkodva állt,és a kissé forró,de kellemes vizet élvezte. Kicsivel később Gyémánt lassan bement hozzá,hisz azt hitte talán Reo van a fürdőben. Egy ideje már nem figyelte a gerlepárt,azért gondolta talán szem elől tévesztette Reot. Ahogy elhúzta a zuhanyfüggönyt,ott állt előtte egy semmiben,Kazu. Pár másodpercre ledermedt, majd...Egyszer csak Kazu megragadva a kezét,berántotta magához. A falhoz szorította és közel hajolt hozzá....
- Mi az csibém? Talán eltévesztetted a szobaszámod? - kérdi kaján mosolylal az arcán - Vagy talán Kazu bácsit keresed, hogy kielégítse vágyaidat?
- Hah? Hm? - néz rá meglepetten - A nyaklánc... Rajta van. De hogy? Hogy nem vettem észre? - kérdi magától
- Majd én segítek rajtad, kiscicám. - odahajolva, meg akarja csókolni
Ám ekkor egy bizonyos személy megmenti csóktalan ajkait,és megzavarja az idillt. Gyémánt kihasználva a figyelmetlenségét,gyorsan átmenve a falon eltűnik onnan....
- Kazu, nem láttad a... Hah?
- Hm? Reo te....Hah? - néz meglepetten - Hova tűnt el az a csinibaba? Az előbb még itt volt, de... - néz kérdőn maga elé
- Ha nem bánod, ezt visszavenném! - elveszi tőle a nyakéket
- Bocsi, csak felpróbáltam. Furcsa egy lánc.
- Számomra értékes. De... Légyszi kapj magadra valamit, mert nem akarom a félig felálló...
- Hm? Öh?! - férfiasságára néz - Még fürödni se lehet! - elhúzza a függönyt mérgében
- Legközelebb zárd be az ajtót! - azzal kimegy - Vajon láthatta Gyémántot? Megjelent neki? Remélem nem! - gondolja
Kicsivel később,mikor a srácok elmentek Minako úgy döntött gyorsan kitakarítja kis lakásukat. Azonban úgy érezte mintha valaki vagy valami figyelné minden mozzanatát. Kicsit kényelmetlenül érezte magát,de folytatta,amit elkezdett. Mikor épp a tükröt törölgette,hirtelen egy lány állt a háta mögött. Nagyon megijedt,és remegett a félelemtől. Próbálta elhitetni magával,hogy csak hallucinált,semmi több,így nem foglalkozott vele. Ám,amikor vér bugyogott fel a lefolyóból,nah..akkor már eléggé beparázott....
- Mi-mi folyik itt? Áh! - remegő szemekkel néz Minako
- Hi, hi... Jöhet a hullás trükk! - mondja magában gonosz vigyorral
Ahogy Minako a fürdőbe lépett,hallotta,hogy csöpög a csap. A kádból folyt ki a víz,de nem lehetett látni mért,mert a függöny takarta. Lassan,kicsit parázva odament a kádhoz. Hirtelen elhúzva a függönyt egy női hull feküdt a vízzel teli kádban. Nem tudta, mégis mi ez az egész. Kicsivel közelebb ment a testhez,hátha nem halt még meg,ám akkor...Az hirtelenjében felé fordította fejét,és fér folyt a fejéből....
- Ááááh! - sikítozva kiszalad
Nem bírt tovább ott maradni,így kirohant a lakásból. A folyosón összefutott Reoval és Kazuval,akik épp akkor értek vissza. Mindent elmesélt nekik,amik vele történtek. Nem tudtak hinni neki,hisz ez lehetetlenség. A hulla eltűnt,ahogy víz sem volt a kádban. Szegény Minako totál ki volt bukva. Egyből haza is ment. Kazu se akart ott maradni,így lement csajozni. Reo gondolta vagyis tudta ki volt ez a kis gazfickó,azaz gazlány. Gyémánt ott vigyorgott rá,és tenyerét összetéve,glóriával a feje fölött,ártatlanul nézett....
- Gondoltam, hogy te voltál az. Hiszen nincs nálad ijesztőbb lány. Vagyis te vagy az ijesztgetés királynője! Nem így van? Mond csak... Mért rémítetted, majd nem halálra?
- Én nem is szoktam ilyet. - ártatlan mosollyal néz - Gyémánt ártatlan, Gyémánt jó kislány volt ma. - kacsint egyet rá
- Öh? - ettől zavarba jött - Jól van, akkor biztos csak álmodta igaz?
- Pontosan. Rémálma lehetett. - még mindig ártatlanul néz rá
- Hm. Ha te mondod... Gyere, mutatok valamit.
Felmentek a tetőre,hogy megnézzék milyen is onnan a város. Vagyis Gyémántnak tetszik-e, amit lát majd. Reo könyökölve nézte,ahogy a felhők oszladoznak a tengerkék égen,mely gyengéden simogatja melegségével az arcát. Lágy szellő fújdogált,ami belekapott a hajába. Gyémánt ott ült mellette,és ragyogó szemekkel nézte a tájat,mely varázslatos volt...
- Vááá.... Ez... Csodaszép! Rég láttam már ilyen elképesztőt.
- Szóval tetszik? Mert ennek örülök. Ha akarsz, akkor itt maradhatsz velünk. Biztos, hogy jól megleszünk együtt, ha persze nem ijeszted halálra Kazut.
- Azt a szőke srácot? Áh, vele nincs gond. Az a valami a lába között viszont... Eléggé vicces. - nevet
- Hah? Lába között? Mi van? Lemaradtam valamiről?
- Ha, ha, ha... Ti fiúk furcsák vagytok. Csak az érdekel titeket, vagyis a tudod...
- Hm? Mire gondolsz? - megakadt a szeme
- Hát.... Hogy folyton sarokba szorítjátok a lányokat. Biztos imádjátok, de mi ezzel a célotok?
- Ho-hogy? Sarokba... Hm? - nem ért semmit sem
- Nem igen értem az emberi dolgokat, de azt látom, hogy milyen sok ember boldog. Együtt élnek és nem is sejtik, hogy léteznek természetfeletti erők, akik ellenük settenkednek és elveszik a fényt. Ha ezt tudnák, akkor..
- Akkor pánik törne ki. Az bizony felérne egy pusztítással, főleg a szinte túlzsúfolt városokban.
- Egyszer jó lenne érezni és érinteni. Bár általad megfoghatom a dolgokat... ám ez mégse az igazi. Némileg érzékelem a dolgokat, de halovány az emlékem róluk. Csak te tudod ezt megadni nekem, a tapintást. Ezért is jó, hogy téged választottalak. - lassan megsimítja az arcát
- Hah? Gyé...
- De most... hagyjuk ezt és élvezzük a táj szépségét! - felállva, áll a párkányon
- Vigyázz le ne ess! Nem akarom, hogy bajod... Hah?
- Ígérem, hogy nem hagylak el... Reo... - hirtelen eltűnve pont előtte jelent meg és megölelte
- Milyen más most... Olyan kellemes vele lenni. Ő olyan... - gondolja, majd lassan meg akarja csókolni
- Jól érzem magam melletted, Reo. Igazán... néz fel rá, nem érti mit akar csinálni, de nem tolja el magától
Már majdnem összeért a szájuk. Ez az első csókjuk,mely összehozhatja a fiatalokat. Tisztázhatja a köztük kialakult kapcsolatukat,és végre megérthetik egymás érzéseit. Itt az alkalom,melyre lehet sokan vártatok. Ez a pillanat....
- Te most a csókot gyakorlod öreg? - tör rájuk Kazu - Vagy talán a levegőt csókolod? Ha, ha, ha... - neveti el magát
- Öh? K-Kazu... - néz rá zavartan - Hah? Hova lett? - veszi észre eltűnését
- Talán megzavartam valamit, ami épp kibontakozóban volt? Mert akkor én...
- Kazu! Vá!
- Öreg, bocsi! Higgadj le!
- Vááh! - mérgesen ökölbe szorítja kezeit és kergetőzni kezdenek
- Hé, pajti! Ne már! Áááh! - fut előle
Körbe-körbe rohangáltak a tetőn egészen estig. Mikor kifáradtak,már a TV előtt görnyedtek és nézték a hülye sorozatokat. Sokat nevettek együtt és kiröhögték az idióta embereket,akik mindenféle hülyeségekre képesek a hírnévért. Kazu hamar lerészegedett,így bevitte a szobájába,majd ő is aludni tért. Az ágyon feküdve a plafont bámulta. El volt gondolkozva....
- Min gondolkozol Mes... Reo? Talán valami baj van? - jelenik meg felette
- Hah? Se-semmi! Csak... nem tudok aludni.
- Pedig kellene, hisz holnap edzünk. Vagy nemde? - néz rá csodálkozva
- De... Holnap komolyak leszünk és határozottak. - elmosolyodik
- Mond csak....
- Hm? Igen?
- Aludhatok melletted?
- Hah? P-persze... He, he, he... - zavarban van
Gyémánt lassan befeküdt mellé,mintha a barátnője lenne,vagy hasonló. Reo annyira zavarban volt,főként,mikor lassan megfordult és pont egymás szemébe néztek. Teljesen elpirult tőle. Pont az egyik fehérneműben volt,amit még ők vettek a városban...
- Örülök, hogy megismertelek, Reo. - kedvesen mosolyog rá, majd közelebb hajol
- Hah? - pirul el - Gyémánt te... Örülök, hogy velem vagy újra. - gondolja, majd elmosolyodik
- Olyan erősen ver a szíved... Mért van ez?
- Csak... Me-melegem van, azért.
- Akkor jobb, ha nem is alszok veled, hátha megsülsz miattam. Hah?
El akart menni,de Reo nem engedte,és lassan magához ölelte puha és törékeny testét,melynek aligha tudott ellen állni. Zavarban
volt,de kellemesen érezte magát a közelében....
- Tudod... Fura, hogy veled vagyok... Vagyis, hogy az ágyamban és nem csinálunk semmit csak...
- Csak? Csak mi? Talán szoktak ilyenkor mást is csinálni, az alváson kívül?
- Hát, ha rád nézek... Egyből csak arra tudok gondolni... -gondolja - De-dehogy... Csak aludni és pihenni szoktak! - vágja ki magát, tiszta vörös arccal
- Hi, hi... - kicsit nevet rajta
- Milyen aranyos és kedves lány... Senki sem olyan, mint ő... Senki. - gondolja
Lassan felé hajolva a szemeibe néz. Már nem bír testi vágyaival. Gyémánt csak néz rá ártatlanul,nem tudván mire akar most készülni. Ajkai csókért kiáltoznak,és a teste pedig egyre kívánatosabbá vált számára. Nem akarta bántani,vagy fájdalmat okozni neki,hogy féljen tőle. Vágya erősebbé vált,és egy bizonyos dolog akarta irányítani,azonban...
- Hah? Reo... Hm? Mi-mi ez, ami a lábamnál... dudorodik?
- Hah? Hogy mi dud... Ohó! A fenne!
Gyorsan leállt még mielőtt a magáévá tette volna a lányt. Jobbnak látta,ha elfordul és aludni tér. Gyémánt nem tudta mi baja van. Csak pislogott,majd kicsit elmosolyodott...
- Aludjunk! Holnap hosszú lesz a nap! - jelenti ki - Ha még egy pillanatig őt néztem volna... Tuti rámászok! Jáj, Reo! Miken nem jár az eszed!
- Rendben... Reo. - lassan becsukta a szemeit és hamar elaludt, bár neki nem kell aludni
- Huh! Jobb, ha alszok vagy a végén.... - hessegeti el a perverz gondolatokat - Alvás! - szól rá magára
Azzal ő is álomba szenderült és felkészült a holnapi edzésre. A holnapi nap kemény és fárasztó lesz számára. Itt az idő csapatban játszani,és nem a düh által vezetett taktikába menekülni. Rájuk fér a közös edzés,így összhangban lehetnek egymással. Egyenlőre van idejük ezzel törődni,de ha a gonosz ismét felbukkan...Nem tétovázhatnak!
Folytatása következik!.....
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
