|
13.rész: Lélekölő
Saki 2010.04.20. 13:06
Reo és Gyémánt épp edzenek mikor is egy furcsa lény támad rájuk. Olya, mint maga a halál, egy kaszáshoz hasonló szellemféleség vagy mi. Nem tudni mért, de Gyémántot akarja és magába olvasztani vagy micsoda. Reo súlyosan meg is sérül az összeütközetben, de Kazu segít nekik...
Az előző részben Reo és Gyémánt végre kibékültek és ismét egy csapatot alkottak. Hűséget fogadva tértek vissza lakásukba. Sajna Reo nem tudta bemutatni barátainak a szellemlányt, mert ő nem volt hajlandó felfedni magát. Reo örült annak,hogy ismét vele van. Nem tudván Kazu is megpillantotta őt,de mit sem sejtett a lány kilétéről. Gyémántnak sikerült halálra rémítenie szegény Minakot,aki fal fehér lett ettől. Egyből hazasietett még mielőtt elviszi egy szívroham. Reo és Gyémánt között egyre szorosabb a kapcsolat,melyben már lassan érzelmes és meghitt pillanatok is bele férnek....Folytassuk!!!
Reo lassan ébredezni kezd,még nagyon kába és legszívesebben aludna tovább,de mára edzést tervezett. Ez nem várhat délutánig. Kikászálódva az ágyból máris indul,hogy felfrissítse magát. Egy hideg zuhany talán megteszi a kívánt hatást. Gyémánt segít neki,hogy neki csak levetkőzni keljen semmi mást. Megengedi helyette a csapot,majd megfelelő hőmérsékletű vizet enged meg a még mindig kába mesterére,aki azt se tudja hogy éppen hol is van. Szinte már a zuhany alatt is aludna....
- Ébresztő! - ébreszti fel a vekker helyett
- Hah? Ááh! - taknyol el ijedtében szegény
- Mester neked nem aludnod kéne, hanem edzeni indulni. Hisz azt mondtad, hogy jobb és jobb akarsz lenni. Én támogatom az ötletet, csak... Ah? - pislog rá csodálkozva
- Cssss... - szájára teszi kezét - Ne beszélj... Inkább... - csókot akar adni neki
- Hé pajti! Nem láttad a... Heh? - néz kérdőn rá - Mi van, talán a csókot gyakorlod a csempén?
- Eh? Áh! - észrevette mért is mondta neki ezt
- Hm? - néz rá kíváncsiskodva
- Cs-csak... éppen... Áh, semmi! Menj ki, had zuhanyozzak le rendesen! - elhúzza a függönyt
- Csak szólj, ha csóktanács kell. Én szívesen beavatlak egy-két trükkbe. - majd kimegy
- Csóktanács?! Kell a frásznak! Én igenis tudok csókolni! - morogja magában
- Csókolni? Hm? - pislog
- Áh! Ne ijesztgess légyszíves!
- Mi az, hogy... csókolni? - kérdi kíváncsi nézéssel
- Szerintem ezt nem itt kellene megvitatni! Hisz meztelen vagyok!
- Bo-bocsánat, Mester...
- Ez a csaj... Kikészít! - mérgelődik magában
Később,miután főhősünk normálisan lezuhanyozott és megreggelizett máris lementek a távolabb lévő parkba edzeni,ahol nem igen járkál senki sem. Csendes környék volt,pár lepusztult fával és egy szélén álló romos épülettel. A fű kissé száraz volt,mintha itt megállt volna az idő és csak őszi időszak lenne. Ideális hely egy komoly és izzadással teli edzéshez. Legalább nem tesznek kárt a természetben. Elsőnek rúgásokkal és ütésekkel melegített be Reo,majd mikor kellőképp beolajozta (nem szó szerint) testét,máris a lényegre tértek....
- Készen állsz? Itt az idő, hogy csapatot alkossunk és bebizonyítsuk a sok balféknek, hogy milyen kemény páros vagyunk! Nem igaz, Gyémánt?
- Rendben, Mester! - mosolyog rá
- De.... - hirtelen leáll
- Mi a baj?
- Ezt hogy csináljam? Csak mondjam ki, hogy milyen fegyvert akarok és te azzá leszel?
- Pontosan. Bármit kérhetsz! Csak erősen gondolj rá és én azzá válok!
- Akkor.... Gyémánt, kétkezes dupla élű kard!
- Igen is, Mester! - mondja miközben átalakul
- Hohóó... Ez állat! Most pedig.... Váááh!
Lecsapott egy fára,amit egyből ketté is hasított. Kardforgatásokkal edzette be még jobban karjait,és jó pár vágást ejtette a földön és a fákon egyaránt. Több fegyverré is átváltoztatta Gyémánt,aki egyből teljesítette mestere parancsait! Sokfajta fegyverré alakult át. Dobócsillagok, Tanto, Wakizashi, Tonfa, Nunchaku, Tetsubo, Naginata. Rendkívül ügyesen forgatta a fegyvereket,melyek irányításában Gyémánt is segédkezett. Mikor éppen nem jól csinálta,akkor egy hosszabb fadarabon mutatta meg neki...
- Várj, Mester. Had segítsek. Nézd, így... - mutatja neki a mozdulatokat
- Hah? - lepi meg - Milyen gyönyörű így. Legszívesebben... - elmosolyodva nézi, majd lassan odamegy hozzá
- Mester! Bajt érzek! Itt van a közelben! - komolyan néz
- Mi? De hol és kit?
- Készülj fel, lehet hogy ez egy ellenség lesz. Nem érzem rendesen mi is lehet.
- Hm! Akkor.... Mutasd magad! Hol vagy te féreg?! - utasítja fel figyelőjét
Hirtelen egy halálsikoly hallatszik,majd egy szellemszerű lény csap le rájuk valamiféle szélcsapással. Reo egyből a földre vágódik és a fejét fogja,mely úgy hasogat a sikolytól, mintha egy harangot kongattak volna meg közvetlenül mellette. Gyémánt tudja,hogy ez nem egy hétköznapi harc lesz. Máris fegyverré alakul át,így Reo készül az ellen csapásra. A szellemféleség emberi alakot öltve,kezét fegyverré változtatva folytatja támadását. Mikor azonban fegyvereik összeérnek,Reo egy baromi nagyon vágódik hátra,és egyből elejti fegyverét. Ahogy Gyémánt kiesik a kezéből egyből visszaváltozik eredeti alakjává,majd remegő testtel feküdt a földön,és a mellkasát szorongatta....
- Gyémánt! Mi-mi a baj? - rohan oda hozzá - Mi az? Fáj valamid? Válaszolj kérlek! - aggódik miatta
- Ez egy... Ez... El kell futnod Reo! Kérlek, fuss...! - alig bír beszélni
- De mégis mi folyik itt? Kérlek mond el. Nem értelek.
- Most ne kérdezősködj és inkább... Fuss!
- Hah?! - hirtelen összeszűkülő szemekkel néz
Ellenfelük átnyúlt Reo testén,majd félre vágta. Egyből elkapta Gyémánt,aki nem volt képes elmenekülni onnan. A nyakánál fogva felemelte,majd szorongatni kezdte. Próbált szabadulni, de egyszerűen nem volt elég ereje hozzá,bárhogy akart szabadulni. Reo lassan feltápászkodott és próbált segíteni neki,de sok vért vesztett,már az elején szédelegni kezdett. Nem adta fel és odasietett hozzá. A szellemféleség nem eresztette el. Hirtelen vörös szárnyai nőttek,majd elkezdte átölelni velük Gyémánt testét,aki hangosan felkiáltott....
- Hah?! Gyémánt! - dühösen felkiáltott
- Áááh! Nee! Ne! Áááh! - kétségbe eseten kiabál
- Ereszd el te féreg! - vágja hátba egy husánggal
A lény egyből elengedte,Gyémánt egy hatalmasa vágott bele. Ezzel sikerült elterelnie a figyelmét neki,de még nem úszták meg. Reo magát is célpontnak állította be. A szellemféleség megragadta, majd végezni akart volna veled,de....Egyszer csak egy fényben úszó kard állt bele a hátába,mely a mellkasán jött ki....
- Meglepetés! - vigyorodik el - Hiányoztam? Azt hiszem erre a válasz az igen lenne. Hi, hi...
- Ka...zu... - esik össze
A lény egyből elengedte,majd dühödten nézett a megmentőjükre, aki kardját visszarántva (egy lánc volt a karja és a kardja között,ezt csak meg kell rántania,és nincs semmiféle odamászkálás,hogy visszaszerezze fegyverét) komolyra vette a figurát. Egymás szemébe néztek,majd egymásnak rontottak. Kazu érezte,hogy nem éppen emberi lénnyel küzd. Sejtette,hogy mégis mi lehet ő,de alig érzett valamiféle jelet az illető kilétéről. Szellem,Krizon,Arizon vagy más...
- Nem tudom, hogy miféle lény vagy te, de... Hagyd békén őket vagy megkeserülöd! - mordul rá - Hmm... Nem érzek semmiféle megbánást a tekintetében. Vajon mért támadt Reora? - kérdi magától
Kardjával bekeményített és nem kímélte ellenfelét. Ahogy a kardjaik összeértek,hatalmas csattanások hallatszottak. Oly erővel rontottak egymásnak,hogy a szél is feltámadt körülöttük. A lény másik karját is fegyverré téve próbált elbánni Kazuval,akinek ez nem volt olyan nagy kihívás,vagyis simán kivédte mind a kettő csapást. Egy nagyot vágott rá,majd hátra szaltóban ugrott el előle,hogy nehogy megsebesítse....
- Hmm... Nem mondom van benned spiritusz. Könyörtelen és harcias fajta vagy. De tudnod kell... Azokkal nem érsz ellenem semmit sem! Azok csak kis bicskák, nem fegyverek! Hü, hüm... - nevet magában Kazu
Ezzel sikerült feltámasztania a lényben lakozó belső dühöt. Ellene is bevetette a sikolyt,mellyel Gyémántot is hatástalanná tette. Ez a támadás egyből egy fának repítette. A szellemféleség már végezni akart volna vele, fejszévé alakítva karját,de Gyémánt egyszer csak előtte teremve,megvédte. Komolyan nézett,majd kardját készítette az ellen támadásra....
- Hah? Te... Te vagy az a lány, akit a fürdőben láttam. De... - akad el szava -
Vajon ki lehet ez a lány? Talán, Reo titkos barátnője vagy ki? - kérdezgeti magától - Hmm.... Az ereje igen hatalmas és látom rajta, hogy nem éppen egy védelemre szoruló lány. - néz rá - Mire készülsz? Túl erős hozzád ez a lény.
- Megvédelek, hisz te Reo barátja vagy. Jobb ha... Ah?!
- Haah?! - rémülten néz fel rá Kazu
Gyémántot egyenesen mellkasba szúrta támadójuk,ami miatt fér folyt a szájából,majd előtte esett össze. A lény odaállt elé,majd nyakánál fogva megint azzal a szárnyas dologgal próbálkozott. Gyémánt védtelen volt,és nem bírt ellen állni neki. Kazu gyorsan cselekedett és kardjával máris akcióba lendült. A lény háta mögé "suhant" oda,majd leszúrta. Ettől egy hatalmasat kiáltott fel,majd elengedte Gyémántot....
- Fuss! Itt a lehetőség, menekülj el!
- Nem, nem... Nem bírok. - a mellkasát szorítja közben
- Komolyan megsérült, így nem is csodálom, hogy nem bír elmenekülni. - gondolja - Bár... Nem érzek semmit felőle, hogy mégis mi lehet ő. Nem hiszem, hogy ember lenne, de... Vérzik, ami azzá teszi láthatólag, de én nem annak érzem. Ám ezen nem kell gondolkodnom! - néz maga elé határozottan
Egyből harcolni kezdtek egymással. A lény vastag pengéjű kardokkal csapott le rá újra és újra. Nem kímélte őt,egyfolytában csak támadott. Mintha nem is fáradt volna,csak azt akarta hogy Kazu kifáradjon. Látszott rajta,hogy egy könnyen nem adja fel a harcot. Valami kell neki,azért jöhetett. Nem mozdul innen,míg meg nem kapja,amit keresett. Kazu érezte ezt,és minél hamarabb le akarta rendezni az alakot,hogy megmentse őket. Gyémánt nagyon rossz állapotban volt,és remegett a teste. Még maga se tudta,hogy hogyan tudta ennyire legyengíteni...
- Mért pont most jön ez ide? Mért? Hiszen Reo és én még nem állunk készen! A fenébe, most miattam sérült meg. Már alig érzem őt. Oda kell mennem hozzá, vagy... - gondolja
Lassan talpra állt és odasétált mesteréhez,aki mozdulatlanul feküdt a vérével áztatott, kiszáradt fűben. Életjeleket alig adott magából,ami nyugtalanította Gyémántot. Mikor azonban már lassan oda ért volna hozzá,a lény leállt támadásaival és ismét őt vette célba. Mintha Kazu ott se lett volna,rontott neki,hogy most végre megkapja azt,amiért jött....
- Hah? Mi? De hiszen... - akad el szava - A lányt akarja? De-de mért? Hiszen ő... Mért ennyire fontos neki, mért? A fecsegés most felesleges! Meg kell mentenem, vagy ez az izé cafatokra szedi szegényt! - néz határozottan - Hé te undorítóság! Most ettem és nem akarom miattad kiadni magamból a reggelit! Jobb,ha békén hagyod azt a lányt vagy esküszöm kettéváglak,mint egy almát! Holnap reggelre egy koporsóban visznek a pokol mélyére! Szóval... Véged! - mondja határozottan - Remélem ez beválik és leszáll a lányról! - gondolja
Kardja izzani kezdett,majd lecsapott a szellemféleségre. Sikerült levágni az egyik karját,ami ahogy leesett egyből elpárolgott. Ebből máris tudta,hogy olyan ellenféllel van dolga, amilyennel még soha sem találkozott. A lény egyből megfordult és egy hatalmasat sikoltott felé,erősebbet,mint amilyet előtte. Fegyverével próbálta hárítani a támadást,de az még az ő képességénél is erősebb volt,így alul maradt vele szemben. A sikolyt némileg hárította,így egy hosszú csíkot hagyott a földön cipőjével....
-"Fenébe! Sokkal erősebb,mint azt gondoltam! Ez a hang még az én kardomat se bírja el! Most mit tegyek! Nem adhatom fel ilyen könnyen,de..." Most kihúztad a gyufát! Mellényúltál haver! - mondja kissé már mérgesen Kazu
Lassan becsukta szemét,és kardjába összpontosította az erejét. Egy hatalmas,mindent elsöprő támadásra készült. Mikor épp a lény lecsapott volna rá,ő lesújtott és szabályosan darabokra szakította széjjel. A levegő megtisztult és a lénynek annyi lett. Gyémánt érezte,hogy ez nem lehetett ilyen könnyű. Egy ilyen lényt nem lehet csak úgy darabokra vágni,még egy fény erejű fegyverrel sem. Sajnos nem nagyon tudta,most mi fog következni,hisz eléggé legyengült. Lassan odafutott Reohot,és térdre rogyva nézett élettelen testére. Szíve alig vert már,és percei lehettek hátra....
- Tarts ki, Reo! Minden rendben lesz! Ne halj meg kérlek! Kérlek! - néz rá kétségbe esetten - Már alig lélegzik. A szíve pedig... Ne hagyj el! Kérlek... Reo... - bordul rá
- Vége van kislány. Megnyugodhatsz. - guggol le mellé - Mond csak te ki vagy, ha szabad megtudnom? Talán Reo szeretője? Vagy talán a...
- A barátja vagyok. De most nincs idő erről beszélni. Érzem, hogy már alig él. Meg kell mentenünk! Kérlek segíts!
- Rendben! Gyorsan kórházba kell szállítanunk,vagy lehet holnaptól alulról fogja szagolni a táptalajt! És pókerezni fog a földigilisztákkal! Ezt pedig nem hagyhatom még én sem! - a hátára veszi közben
- Ah?! - megrémül
- Mi a ba... Aaah! Mi a fenne ez... - hirtelen lemerevedik
A lény nem pusztult el,csak mindössze darabokra esett szét. Az egyik darab pedig egyenesen Kazu hátába állt bele,így térdre rogyott. Nem bírta el Reo testét. Gyémánt remegő szemekkel nézett,és rémülten nézett a lényre,aki sec perc alatt összeszedte magát,majd lassan felé lépdelt.....
- Fuss el kislány! Fuss... Itt nem tehetsz már semmit... - vér folyik a szájából
- Nem, én.... - remeg a teste, nagyon fél - Mi bajom van, hisz nem szoktam félni. De ez a lény... Félelmetes... - néz rá remegő szemekkel - Nem adom fel! És harcolni fogok, hisz az vagyok! Egy fegyver melyet a mesterem irányít és ha a Mesterem éppen harcképtelen, akkor nekem kell őt megvédenem! Ez a kötelességem! Készülj fel a halálra! - kardját előrántja, majd támadáshoz készül
A lény benne volt a harcban,bár nem látta értelmét. Gyémánt ahányszor hozzá ért kardjával az övéhez,nagy fájdalmakat élt át. Ereje egyre jobban fogyott,és kevés volt az idő,Mestere haldoklott. A magasba ugorva egy hatalmas erejű,vágó csapást ejtett,mely kettévágta ellenfelét. Persze ez hatástalan volt,így egyből összeállt. Gyémánt nem bírta tovább,és már kezdett átlátszóvá válni teste. A lény utolsó cseppnyi erejét is felemésztette,majd ő lépett akcióba, és lesújtott karddá formált kezével. Gyémánt térdre rogyott és készült feladni a harcot,ám ekkor valami váratlan dolog történt. Egy olyan,melyre senki sem számított...
Reo saját testi épségét felhasználva állt a lány elé,aki alig hitt a szemének,mikor Mestere talpra állt. A lény fegyvere egyenesen Reonak esett,vagyis pont a nyakláncba,mely megvédte abban, hogy a mellkasát szúrja át. A lánc végé lévő aprócska kő, darabokra tört,majd a földre hullt. Reo egyből összeesett, Gyémánt pedig remegő szemekkel kísérte végig,ahogy a nyakék megsérül. Ettől egy hatalmas szívszorító érzés járta át testét,majd lassan halványodni kezdett,és szinte már nem is lehetett őt látni. Szellemi mivolta ezennel véget ért és többet nem tudott megjelenni senkinek sem. Reo eszméletlenül feküdt,ahogy Kazu is. Itt már csak a csoda segíthet barátainkon. A szellemféleség érezte,hogy győzött,de nem tágított addig,amíg meg nem kapja amiért jött....Most mégis ki fog megmentésükre sietni? Lehet itt a vége és többet nem kelnek fel a fiúk és még Gyémánt sem búcsúzhatott el,attól akit igazán kezdett megkedvelni,csak épp még túl tapasztalatlan az ismerkedésben. E páros most külön utakra tévedt és ki tudja valóban így lesz ez vagy sem. Még a lény kiléte sem világos,hogy mért pont Gyémántot akarja és hogy honnan jött.....
Folytatása következik......
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
