Az előző részben Reo kissé kibukott a Gyémánt és Read közti csók miatt,így végig morcos volt vele. Nem érdekelte,hogy mit csinál vagy kivel is van. Még a nyakláncot sem akarta hordani. Összecsapott Readel,aki megvádolta,hogy ellopta a nyakéket,és egyáltalán nem való neki. Persze a harc nem fejeződött be,mivel Gyémánt közéjük állt,és megakadályozta a vérontást. A dolgok csak rosszabbodtak,és nem éppen kellemes boldogság árasztotta el a lakást. Mindeközben Kaien messze tőlük egy furcsa külsejű egyénnel küzdött meg,aki váratlanul csapott le rá,ezzel komolyan megsebezve őt. Érezte,hogy a figura nem éppen egy kezdő harcos,hanem valószínűleg tudja,hogy kinek milyen ereje is van. Hasonló aurát érzett nála mint,amilyen Gyémánté. Nagy nehezen,de sikerült Reo és Kazu lakásáig elvonszolnia magát. Sérülését ellátták. Kaien elmondta Gyémánt,hogy az aki megtámadta őt akarja,és látszott rajta,hogy addig nem tágít,míg bosszút nem áll. Ettől kicsit meg is rémült,majd a városba indult,hogy egyszer és mindenkorra véget vessen ennek az egésznek. Reot egy cseppet se érdekelte,hogy hova vagy kivel megy el. Csak menjen,ha jónak látja. Gyémánt nem is kéret Mestere engedélyét,csak ment a saját feje után. Persze Kaien és még a nőcsábász Kazu is utána eredt,mivel ők is érezték a gonosz jelenlétét. Tudni akarták mégis honnan jön ez a sötét aura,és Gyémánt mit tud erről a furcsa harcosról. Azonban akadt egy kis gond. Megjelent Gyémánt régi ismerőse,Ziril,aki képes volt nyakék nélkül is megragadni őt,majd gyorsan véget vetni szellemi mivoltának. Nagy bajban van szegény,amiből nincs kiut. Lehet itt a vég,és soha többet nem láthatja majd Mesterét és barátait.....Folytassuk!!!
- Na, mi a baj Gyémánt? Talán fájt? Talán fáj az én szorításom?
- Nem, nem félek tőled. Tégy, amit akarsz... de... Áh! - fáj a szorítása - Jajj, ne! Túl erős. Sokkal nagyobb lett az ereje, amióta utoljára láttam. Nem bírok még kiszabadulni sem. Ha most nem teszek valamit, akkor soha többet nem láthatom a barátaimat. Ezt pedig nem hagyhatom! - gondolja
Megragadta Ziril karját,majd kiszabadította a nyakát. Azonban ezt ő nem hagyta,és erősen a falba vágta,ami nem éppen jó érzés volt neki. Lassan próbált feltápászkodni,de akkor Ziril a hátára tette a lábát,és visszanyomta a földre....
- Ott maradsz és meg nem moccansz vagy végzek veled!
- Ziril! Ne játssz vele, hanem intézd el! - szólítja fel
- Igen is, Mester! Nyoma se marad ennek a pondrónak! Azt garantálom! - mondja gonosz nézéssel
- Saj... sajnálom... Reo.... - csukódik be lassan a szeme
Ziril a hajánál fogva felemelte a lányt,majd a szemeibe nézett. Gyémánt kicsit kábult volt,és csak résnyire voltak nyitva a szemei. Rossz bőrben volt,és szinte alig mozgott az ütés miatt. Ellenfele egy hirtelen mozdulattal mellkasba vágta úgy,hogy keze átment a testén. Mintha beleszúrt volna egy kardot. Gyémánt összeszűkült szemmel nézett,majd vért hányt....
- Itt a vége! Mehetsz a pokolba elégni! - azzal elhajítja - Ebből nem épülsz fel te csitri! Itt döglesz meg a Mestered nélkül!
Lassan odament hozzá,hogy egy utolsó csapást mérjen rá,de ekkor egy váratlan személy lépett közbe,és felkapva Gyémántot,egy nagyot ugrott vele hátra,és nem engedte,hogy tovább ártson neki. Ziril ettől csak bedühödött,és mérgesen nézett az idegenre. Pont a legjobbkor érkezett a lány megmentésére hős kis harcosunk,Kazukoshi....
- Gyémánt... Minden rendben van, csak tarts ki. - tartja közben a karjaiban Kazu - Hogy vérezhet, ha egyszer szellem? Azok nem sérülnek meg, nem véreznek. Hiszen nem lehet őket megfogni... Nem igazán értem most a szitut, de hamar rájöhetek, ha ezt a két alakot lenyomom. - gondolja
- Te ocsmány kis....!
- Hé, hölgyem! Ne káromkodjon, mert kicsik is laknak a környéken. Nem lenne jó, ha itt-ott eltanulnának egy-két szót a maga pofikájából! Úgy, hogy fogja be és tartsa meg a megjegyzéseit.
- De nagy a szája egy halott kölyöknek, aki nem sokára a pokol lángjai között fog elenyészni!
- Halott kölyök? Pokol lángjai? Hm... Én egyiket se látom, de ha igen, akkor szólok. - vigyorog rá Kazu
- Te semmirekellő mitugrász! - egyből nekitámad
- Hm... Nők ellen nem igen rántok kardot, de ha... úgy vesszük... Maga nem is igazán nő. Csak egy boszorkány, ráncos pofával. - felkapja közben a lányt és védelmezi - Ne aggódj Gyémánt, nem engedem, hogy bántsanak téged. Tudom, hogy sokat jelentesz Reonak ,így még több okom van arra, hogy megvédjelek az életem árán is. - gondolja, lenézve rá
Végig az ölében tartotta és nem tette le,mert akkor lehet,hogy végeznek vele. Előrántotta a kardját,majd Zirilnek esett vele,de nem volt képes megsebezni. Sőt,kardja egyszerűen átment rajta. Nagyot is nézett erre. Nem értette még is mi folyik itt. Hirtelen megérezte,hogy hasonló aurája van,mint gyémántnak,de neki sokkal gonoszabb....
- Mi ez? Mért nem bírom eltalálni? Valami itt nincs rendben. - komolyan néz ellenfelére Kazu
- Nem... Nem bírod őt megsebezni... Ahhoz... - nyökögi ki
- Gyémánt... Mit mondasz?
- Ő olyan, mint én. Nem ember. Nem tudsz ártani neki, csak...
- Azt mondod, hogy ő is olyan, mint te? Szellem? Vagy...
- Igen. A Mestere irányítja és ahhoz, hogy legyőzd...
- A Mesterét kell legyőznöm. Értem. Hm... - néz maga elé komoly arckifejezéssel - Akkor hát... Jobb, ha minél hamarabb végzek azzal a sebhelyes alakkal a háttérben.
- Hm... - néz rá olyan "Gyere kölyök,és neked véged!" nézéssel
- Ne... Ő túl erős. Nem tudsz elbánni vele.
- De, akkor.... - lassan leteszi a lányt
- Majd én elbánok velük. - szedi össze Gyémánt az erejét, majd előhívja a kardját
- Gyere te csitri és mutasd meg, hogy mit tudsz! Rajta! - szólítja fel
- Had segítsek. Egyedül nem tudsz elbánni velük.
- De... - akad el szava, mikor a határozott arcára néz - Jól van.
- Majd én elbánok Zirillel. És te...
- Rendben, akkor enyém az átszabott pofa. Akkor gyerünk! - Kazu is előhúzza a kardját
Mind a ketten támadást indítottak. Kemény harcnak álltak elébe,amiben jobb ha ügyesek és kitartóak,vagy nem lesz semmi esélyük a gonosz alakok ellen. Gyémánt kardja igen erős volt,és jól megizzasztotta Zirilt,aki látta rajta,hogy milyen elszánt lett oly hirtelen. Kazu ellenfele egyáltalán nem volt piskóta,és itt inkább ő izzadt meg. Harcukat Kaien végig figyelte és azon törte a fejét,hogy mégis kik ezek a furcsa harcosok,és mit akartak Gyémánttól....
- Hm... Még is kik ezek? Mért vannak itt és mit akarnak pontosan? Az a lány, mintha olyan lenne, mint Gyémánt. De nem értem ezt az egészet. Az a fickó aggaszt a legjobban. Belőle árad a leggonoszabb aura. - gondja magában Kaien
Kicsivel messzebb az egyik tetőn nézte végig a csatát,és kifigyelte az ellenfeleik támadásait,hogy hogyan is támadnak. Jobbnak látta,ha rájuk bízza ezt a küzdelmet,és max csak akkor száll be,ha rosszabbra fordul a helyzet,és persze van kedve beszállni,de addig csak megfigyel mindent. Eközben Reo nem bírt aludni,de Minako már az igazak álmát aludta. Lassan ölbe vette és bevitte a szobájába lefektetni,hogy had aludjon csak. Majd holnap hazakíséri. A konyhába ment,hogy egyen valamit. Valami nagyon furdalta az oldalát,és nem hagyta nyugodni. Mintha érzett volna valamit,ami rossz és nem kellene,hogy legyen. Mintha megérezte volna,hogy barátai bajban vannak,vagy hasonló. Persze nem akart törődni a dologgal és visszaült egy chips társaságában a kanapéra. Azonban nem bírt enni,így lassan bement a szobába,és kihúzva szekrénye fiókját,a nyakéket nézegette. Ki akarta venni,
de inkább hagyta ott. Vissza is tolta a fiókot,és az ablakhoz ment. Kissé mérgesnek tűnt....
- A fenébe Gyémánt, mért vagy... - akad el szava - Ah. - sóhajtozik - Most biztos azzal az idióta szellem pasiddal vagy, akivel... Akivel jobban el vagy mint velem. - elszomorodik, ha erre gondol
Persze ez,mint tudjuk hazugság és nincs Readdal. Kemény harcban van egy másik szellemlánnyal,aki végezni akar vele. Harcuk kezd elfajulni,és úgy látszik Ziril felül tud kerekedni Gyémánt erején....
- Reot nem is érdekli, hogy hol vagyok. Hisz szabadon eljöhettem. A nyakéket se viseli és... - szomorodik el - Úgy érzem, mintha csak kolonc lennék a nyakán, akitől jobb lenne megszabadulni. Jobb, ha nem is... - akad el szava - Hah?
Miközben magában szomorkodott és gondolatai Reora terelődtek,Ziril kihasználva ezt a pillanatot,lecsapott kardjával,és a szívébe szúrta. Gyémánt összeszűkült szemekkel nézett maga elé. Ez a csapás végzetes volt számára....Vagy még se?
- Hah?
- Mi-mi ez? - csodálkozva néz Ziril
Reo éppen időben vette nyakába a nyakéket,ami ettől megvédte Gyémántot a halálos döféstől. Ereje megnőtt Mestere jóvoltából,és már nem volt sebezhető. Ziril alaposan mellé fogott ezzel a végzetnek tűnő támadásával. Gyémánt megragadta a karját,majd erősen a falba vágta....
- Reo... Ez biztosan te voltál. - nézi közben a kezeit
- Hah? Gyémánt? - néz rá a lányra, aki erősebbnek tűnik - Reo biztos felvette a nyakéket, így az ereje is megnőhetett. - mosolyodok el magában elégedetten
- Hm... - Szóval a Mestere kisegítette. Hiba volt! - gondolja, majd hirtelen eltűnt Ziril mestere
- Hah? Most meg hová lett? - kérdi Kazu
- Hm? - lepődik meg - Most meg hová ment? - nem ért semmit sem
- Reo! - Gyémánt és Kazu mondják egyszerre
Reon azt se tudta mit tegyen. Egy furcsa érzés járta át a testét,mikor a nyakéket felvette. Gondolta,hogy megkeresi Gyémántot,hogy megbeszéljék a kettőjük kapcsolatát. Tisztázni akart mindet. Már indult volna,hogy megkeresse őt,de egyszer csak egy furcsa alak jelent meg előtte,aki gonoszan mosolygott rá. Kicsit meg is ijedt,de nem hagyta magát....
- Nem tudom, hogy ki vagy mi maga, de... Nem hagyom magam! Jobb, ha elhúzza a csíkot, vagy péppé zúzom! Azt garantálom! - mondja, kezében egy basketball ütővel Reo
- Hm... Ahhoz előbb kell felkelned, öcsi. - lecsap rá
- A fenébe! Most mit csináljak? - kicsit parázik Reo
- Mester! - indul utána - Hagyd őt békén! - hirtelen megjelenik Reo előtt
- Gyémánt, te....
- Mester, megvédelek! Csak maradj mögöttem! - védi Reot
- Hm... Állj félre! Ő az enyém! - jelenti ki Ziril
- SOHA! Megvédem őt,a testemmel és lelkemmel! - mondja elhatározott,komoly arccal
- VÉGED! - lecsapni készül
A támadás keresztül ment Gyémántot,és Reo felé irányult,de ő ekkor gyorsan kiugrott az ablakon. Gyémánt utána sietett és egyesült vele,így megvédte a zuhanástól. Nem hagyta,hogy baja essen. Éppen időben kapcsolt....
- Hah? - lepődik meg - Ez ügyes volt. Köszönöm, hogy megmentettél.
- Szóra sem érdemes, Mester. Ez természetes. - mosolyog rá kedvesen
- Ziril, Mennydörgés!!!
- Ahogy óhajtod, Mester!
Az ég hirtelen beborult,és viharosra fordult az idő. Szikrázott az égbolt,majd egy hatalmas villám csapott le Reoékra. Nem tudták kivédeni,így a földbe vágódtak,de Gyémánt tompította az esést. Összpontosított,hogy most a legjobbat nyújtsa mesterének. Elszánt volt,és komoly. Mindent bele akart adni,csakhogy Zirilt egyszer s minden korra legyőzhess...
- Ez fájt! Ismered őket? Kik ezek az alakok? - kérdezi érdeklődve
- A lányt Zirilnek hívják. Olyan, mint én. Régen barátok voltunk, de...
- Barátok?! Na ne nevettess, te álszent! - kiabálja rá mérgesen - Sok-sok éve már, hogy utoljára láttalak. Mindig is egy kis álszent liba voltál, aki jónak mutatta magát! Képes voltál elvenni tőlem őt, akit úgy szerettem! Ezt soha sem bocsátom meg neked! Mikor én és ő együtt voltunk... Maga volt a mennyország...
Réges rég volt ez jól tudom,mikor még nem ilyen voltam,hanem ember. Akkor sokat kellett tanulnom,hogy igazi harcos legyek. Sokat edzettem és fejlesztettem az egyensúlyomat,és az állóképességemet. Minden tökéletes volt,és annyira szép. El se hittem akkor,hogy valaki ennyire szeret engem,mint ő. Tökéletes életem volt mellette. Segített,ha bajban voltam vagy megsérültem. Egy szóval....Nála tökéletesebb srácot nem is kívánhattam volna. Ám egy szép napon jöttél TE! Te,aki csap pusztított és mindenkit lemészárolt,aki csak az útjában állt. Megölted még azt is,akit annyira szerettem. Az orrom előtt ölted meg! Ezért mindig is gyűlölni foglak! Megölted az családomat és mindenkit,aki a falunk közelében élt. Kisgyerekeket és felnőtteket,öregeket. Senkit se kíméltél. Senkit! Gyűlöltelek mindig is,és gyűlölni is foglak bármilyen mentséged van a történtekkel szemben! Attól a naptól kezdve még keményebben edzettem és még elszántabban küzdöttem a fájdalommal,csakhogy erősebb legyek nálad! Kiváló mesterektől tanultam,akiktől elsajátítottam a saját technikámat,és képes lettem az erőmön is túl teljesíteni. Végül persze csődöt mondtam,és olyanná tettek,mint amilyen te is vagy. Szellem lettem,akit egy nyakékbe zártak,hogy Mestere utasításaival harcoljon a csatában. Elsőnek ellen akartam ennek állni,de.....Úgy láttam,hogy ettől csak jobb lehetek,így Mesterről-Mesterre szálltam,míg végül megtaláltam azt,aki az igazi mesterem lehet. Mellette kiteljesedhet az erőm,és jobb lehetek még nálad is! Most végre megtaláltalak,így bosszút állhatok érte! Nincs kegyelem!.....
- Sajnálom, de akkor nem voltam éppen önmagam. Akkor én...
- Mi van?! Csak ennyi?! Sajnálod?! Sajnálod?! - dühös lett - Fogd be te kis csitri és meg nem szólalj! Nincs bocsánat! Soha nem bocsátok meg! Most pedig...! Mutasd azt az éneked, aki akkor voltál, ha végezzek vele!
- Az lehetetlen... Én nem akarok azzá válni ismét. Tudod jól, hogy gonosz kézben leszünk gonosszá. Jóságos kézben pedig jókká. Ez nem megy csak úgy magától.
- Kussolj! Gyűlöllek, bármilyen is vagy most! Nekem akkor is az a gonosz, vérengző szörny vagy, aki akkor voltál! Más soha nem leszel! Soha! Gyilkos!
- Tudom, hogy régen sok rosszat tettem,amire nincs mentségem, de... Minden cselekedetem a Mesteremtől függött, csak ennyit mondhatok. Bár ez már lényegtelen, hisz akkor is egy gyilkos vagyok. - gondolja
- Dögölj meg! - egyből támadott rá, hogy véget vesse a harcnak
- Gyémánt, most nincs itt az idő a sajnálkozásra! Harcolnod kell!
- I-igen is Mester!
- Akkor hát... Gyémánt, Nodachi! (hosszú kard) - adja ki a "parancsot"
- Értettem, Mester! - azzal egy kétkezes, eléggé nehéz karddá változott át
A méretéből és a súlyából adódóan csak teljes testtel és kellően erős vállakkal és kezekkel lehet eredményesen használni ezt a kardot,de Reo még is ezt választotta. Gyémánt tudta,hogy ezzel nagy erőt kell adnia neki,és csak együtt működhet a dolog,vagy képtelenek lesznek a kard meglendítésére. Mind a ketten erősen koncentráltak....
- Képtelenség, hogy a Nodachit meg tudják emelni. Ahhoz nem elég erősek. A csatát el fogják veszíteni, ha nem jó a csapatmunka. Jobb, ha közbe avatkozok. - gondolja magában Kaien
- Véged!
- Most! Öh? - nem bírja el a kardot - Nem tudtam, hogy ez ilyen nehéz. A fenébe! - erőlködik egy kicsit
- Mester te akartad ezt a fegyvert, így....Vigyázz!"
Ziril pont lecsapott volna,de egy penge az útját állta,és megfékezte a csapását. Még pont időben,különben Reo már alulról szagolná az ibolyát. Persze,hogy a megmentő a komoly,és rejtélyes,Kaien volt. Nem bírta nézni,ahogy bénáznak...
- Lemaradtam valamiről? - néz értetlenül Kazu - Ha ez a fickó nem jön, akkor Reo most már nem élne. Jobb, ha oda figyelünk erre a két alakra, vagy könnyen levernek minket. - gondolja magában
- Hm... Jobb, ha jobban koncentráltok, vagy hamar vége szakad a dalnak. - mondja Kaien
- Hm! - morcosan néz rá Reo
- Hm... Megint ez a fickó. Hát nem tanult az első vereségéből? Akkor ideje mutatni még valamit. - gondolja - Ziril, Zambato! (lószeletelő szabja)
- Értettem, Mester! - egyből Zambato karddá alakult át
- Mégis ki ez az alak? És mit akar? - kérdi Reo
- Ő... Ő az apám. - válaszolja
- Micsoda?! Az apád?
- Kinek az apja? Höh? - Kazu sem érti
- Gyémánt ez komolyan a te apád? De... Ő már nem halt meg? - kérdi
- Nem igazán. Csak testet cserélt egy igen nagy erejű Démon harcossal ,akit legyőzött. Arra használta fel testét, hogy benne szülessen újjá és hatalomra tehessen szert általa.
- De mért jött ide? Talán akar tőled valamit vagy...?
- Bosszút akar állni, amiért elárultam és nem tettem azt, amit ő akart. Tiszteletlen voltam, ahogy ő állította. Viselkedésemmel pedig kihívtam a haragját. - mondja szomorúan
- Mégis mit akar maga? - kérdezi kissé megemelt hangnemben
- Látom Gyémánt nem említett... Had mutatkozzak be. A nevem, Bloodlust! (Vérszomj)
Bár most nem ez a nevem. Szólíts csak, Ryunak! Hisz ez volt annak idején a Démon harcos neve.
- Hm! Akkor hát.... Folytassuk a harcot!
- Semmi esélyed! Ziril... Halál penge! - támadást indít
A halál penge egy igen erőteljes támadási forma,mely szinte kivédhetetlen. Reo nem tudta,hogy most mit tegyen. Ha a Zambatoval együtt használják még sokkal erősebbé válik,ettől pedig az ellenfél akár darabokra is válhat,ha nincs kellő védelme. Kaien készen állt arra,hogy segítsen nekik,és védelmi állásba állt fel...
- Ha nem figyeltek, akkor itt a vég! Koncentrálj fiú! Koncentrálj! - próbálja ösztönözni a figyelemre Kaien
- Nem kell a tanácsod! Tartsd meg magadnak!
- Mester készülj, ez erős lesz! Most csak a védelemre koncentrálj! Ha ez eltalál, akkor nekünk végünk!
- Igyekszek mindent beleadni! Készülj az ellen csapásra, Gyémánt! - elszánt arccal néz ellenfele felé
- Áááh! - támad Ryu
- Vááh! - emeli fel a nehéz kardot,hogy a földbe vágva hárítson
"Mindent bele kell adnom,hogy megmentsem őt! Nem hibázhatok megint!"
A csapás telibe találta őket,így lehet nem is élték túl ezt a támadást. Kazu semmit se látott az egészből,csak rémülten figyelte az eseményeket. Ryu csapása végigsöpört rajtuk. Reo és Kaien több,mint való színű odavesztek. Sajnos nem lehetett semmit se látni a nagy porfelhő miatt,mely kissé felkavaródott a levegőbe a hullám következtében,melyet a támadás gerjesztett....
- Reo! Gyémánt! - kiáltja fel Kazu
- Hah? Re-Reo.... - riad fel Minako, majd az ablakhoz fut - M-mi történhetett, olyan rossz előérzetem támadt. - aggódva néz ki az utcára
Folytatása következik......
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
