|
19.rész: Az emberrabló
Saki 2010.04.20. 13:07
Minakot elrabolja egy ocsmány szörnyeteg, amit senki se tud. Gyémánt meglátja ezt és a nyomába ered. Mélyen a csatornában egy titkos lakásféle várja, aminek a rejtekében egy furcsa alak zongorázik. Kiderül, hogy az egy nő, és nem is akármilyen. Egy gyönyörű boszorkány. Csinál valamit Gyémánttal, amitől sebezhetővé válik. Mikor végezni akar vele, Shino útját állja...
Az előző részben Minako megérezte, hogy szerelme bajban van, nagy bajban. Persze nem tudott ellene mit tenni, így csak várt. A támadás túlélői Kaien és Reo egy furcsa világba kerültek, ahol semmi se volt. Fehér semmiség, ahol a két szellemlány megküzdött egymással, hogy végre eldöntsék ki is a legjobb. Ziril bosszút esküdött, míg Gyémánt el nem pusztul. kemény harc volt és egyik se hagyta magát, csak támadott és támadott. Ziril villámokkal verte le ellenfelét, aki alig bírt talpra állni. Reo nagyon aggódott miatta. Gyémánt erejét összeszedve telekinézissel beszélt Mesterével, aki erőt adott neki és bátorságot. Ezzel az erővel Gyémántban feléledt az, ami sohasem volt benne. Gyönyörű Angyalszárnyai nőttek és máris erősebb lett. Csak úgy áradt belőle az energia, mely most sokkal erősebb volt, mint előtte. Mindent beleadva, végül sikerült Zirilt kettévágnia, így megmentette barátai életét és visszatérhettek a valós világba. Minako egy pillanatra láthatta szerelmének megmentőjét, aki Angyal képében mutatkozott előtte, majd azon nyomban eltűnt. Ryu kissé mérgesen el is húzott a helyszínről. De persze ezzel még nincs vége, mivel most még elszántabb lett, hogy lányát megsemmisítse. Minako megkönnyebbülve omlott Reo karjaiba és aggódó könnyekkel áztatva el arcát zokogott. Nagyon meg volt ijedve, hisz azt hitte, hogy elveszítette. Hulla fáradtan dőlt le aludni a társaság. Egyedül Reo volt az, aki még nem bírt álomba szenderülni. Fenn a tetőn kicsit elbeszélgetett társával, Gyémánttal. Ebből pedig azt lehetett leszűrni, hogy már nem haragszik rá és ismét szent a béke köztük. A gonosz pedig nem nyughat és ismét visszatér, mikor a legkevésbé számít rá az ember.....Folytassuk!!!
Reggel van már és Minako indul is a suliba, hisz nem késhet el. Reo még mélyen alszik, így nem is kelti fel, had aludjon csak. Reggelit készít a két kimerült srácnak, majd távozik is a lakásból. Gyémánt végig figyelte a lányt és szem előtt tartotta. Mivel Mestere aludt, így követni kezdte. Pedig tudta, hogy Reo nélkül nem mehet sehova. Hirtelen nem is gondolt semmire, csak követte Minakot, hogy hova megy most. Mögötte járt és egy másodpercre se hagyta le. Minako érezte, hogy mintha valaki követné, de nem igen foglalkozott vele, csak sietett az iskolába....
- Hm... Hova mehet ilyen boldogan? Forral valamit, érzem. - gondolja - Hah?
- Hm? Van itt valaki? - fordul hátra és körbenézett
- Érzi, hogy itt vagyok? De hogyan" - kérdi magában
- Hm... De lüke vagyok, hisz nincs itt senki. Kezdek paranoiás lenni. - gondolja, majd megfogja fejét - Na, de most sietnek kell. Nem akarok elkésni. Ma dolgozat lesz. - kicsit sietni kezd
- Furcsa egy lány. Magában beszél. - gondolja, majd követi tovább
Már lassan a sulinál voltak, mikor is hirtelen egy furcsa lány nem bukkant elő a fák közül és lecsapott Minakora. Rohanni kezdett, de nem bírta lehagyni a lényt. Gyémánt ne tudta mit is tegyen. Próbált segíteni neki, de ez eléggé nehéz volt. Azért mindent elkövetett. Előhúzta kardját, majd egy hatalmasat sújtott le vele a szörnyre, aki ettől egyből vissza támadt. Szerencsére nem találta el őt, így ismét Minako lett a célpontja. Felugrott a levegőbe, majd Minako útját állta....
- Áááh! Mégis mi ez és mit akar tőlem? Most mit tegyek? Nem tudom... - esik pánikba
- Ez a lény egy Zerox? De... Mégis mit keres itt? Ezek nem támadnak csak úgy egy emberre. De kinek van baja ezzel a lánnyal és mit akar vele? - kérdi magától, komoly arccal nézve - Erre, büdös szájú! Had etesselek meg a kardom pengéjével! - próbálja magára terelni a figyelmét - Gyere csak és kettéváglak! Előlem nem menekülsz! - gondolja határozottan, majd támadó állásban áll
A Zerox felfigyelt rá, majd dühödten nézett. Egyszer csak egy hatalmasat ordított felé, amitől nagy rombolást hagyott. Gyémántot meg se érintette eme támadás. Szellemekre nem hat, hisz ha Mesterén nincs a nyakék, akkor a támadások átmennek rajtuk. Persze nem adta fel és savas köpetet nyomatott rá, majd felkapva az addigra eszméletlenül fekvő lányt, elrohant....
- Még jó, hogy nem ért el ez a trutyi, mert akkor most bajban lennék. - mondja - Jobb, ha a lány után megyek. Reo nem örülne, ha baja esne. De...
Mielőtt elment volna, hagyott egy üzenetet Reonak. Persze, hogy nem papírra vésetettet, hanem inkább a jó bevált tükröset. Minako után eredt és kifigyelte, hogy mégis hova viszik őt. Nem tetszett neki a dolog. baljós érzései voltak. A Zerox egy sikátorba vezette, majd eltűnt a csatornában. Nagyon sietett valahova, alig bírta követni. Végig rohant a bűzös és ocsmány csatornaalagúton, ami olyan büdös volt, hogy egy légy is szívrohamot kapott volna. Még jó, hogy Gyémánt ezt nem érezte meg és Minako se, mivel nem volt magánál. A csatorna nem éppen egy kedvező hely volt, ahol a Zerox el tudott élni. Hisz ő sem maradhat sokáig ebben a bűzben, még ha maga sem egy illatos rózsaszál. Sokáig futott, nagyon mélyre majd egy egyszer csak átment a falon. Nézett is nagyot Gyémánt, de neki ez nem volt akadály. Követte oda is. A fal egy rejtett ajtó volt, ami egy kellemes illatú szobába vezetett. Halk zongora szó hallatszott, ami jó hangulatot adott a furcsa helynek. Minden rendezett volt, mintha lakott ott volna valaki. A Zerox a zongorahang irányába futott, így Gyémánt is arra ment. A hang egyre hangosabb volt. Egy hosszú folyosó után ismét egy rendezett szobába lyukadtunk ki. Nem volt benne sok holmi, csak egy hosszú asztal tele kajával és egy zongora, amin valaki épp játszott. A dallam ismerős volt, így lassan közelebb ment. Hívogató volt ez a zene, szinte megbabonázta....
- Áh, látom elhoztad őt. Ügyes vagy Zen, jutalmat érdemelsz.
Lassan az asztalhoz lépett és egy egész pulykát dobott oda neki, amit egyből el is kapott és máris a gyomrában landolt. Parancsra lefeküdt és hagyta gazdáját tevékenykedni. Gyémánt az illetőt nézte, de az arcát nem látta. Próbált közelebb menni, de nem akarta, hogy észre vegyék. Azonban még szellemként se volt láthatatlan és érezhetetlen a jelenléte....
- Fedd fel kilétedet. Most! Bárki is vagy. - parancsolja
- Hah? Ez érez engem? De.. Az lehetetlen. - néz csodálkozva, érthetetlenül
- Tudom, hogy itt vagy. De, ha nem feded fel magad, akkor... Teszünk róla, hogy látható légy! - gondolja
Azzal valamilyen port fújt a levegőbe ,így Gyémánt láthatóvá vált számára. Nagyot nézett erre és hirtelen azt se tudta mit tegyen. A zongorista a falba vágta, majd odaszorította, hogy el ne tudjon menni. A por hatással volt Gyémánt testére, így képes volt arra, hogy hozzáérjen. Alig hitt a szemének, kicsit meg is rémült. A zongorista lassan felemelte az arcát takaró fátyolféleséget, így arca láthatóvá vált. Nagy meglepetésére egy nő volt az. Hosszú fekete haja és narancsos szemei voltak. Élénk vörös rúzs díszítette az ajkát. Tekintete kissé csábos volt, de semmi boldogság nem látszott rajta. Ruhája egy hosszú, fekete, egybe részes estélyi ruhához hasonló szoknya volt. Teljesen hozzásimult a testéhez, ezzel szexissé téve őt. Dekoltázsát is kiemelte....
- Áh, egy kislány. Még hozzá, egy szellem. Érdekes. - simítsa meg az arcát
- Ki maga és mit akar a lánytól?
- Kíváncsi vagy a nevemre? Egyáltalán mért érdekel téged ez a lány? Hisz utálod.
- Érzi az érzéseimet. Mégis ki ő? - kérdi magától
- Hát legyen... A nevem Erilina. Én vagyok az átkok istennője, a sötét varázslatok boszorkánya.
- Hallottam már rólad. Te vagy az, aki fiatal lányokat és gyerekeket rabolsz el, hogy általuk örök fiatalságra lelj. Szóval azért raboltad el őt is, hogy feláldozd?
- Részben igen. De téged ez ne érdekeljen, hisz érzem rajtad, hogy utálatot táplálsz iránta. Látszik rajtad, hogy nem szereted őt. Igazam van?
- Még, ha ez így is van, akkor sem hagyom, hogy feláldozd! - jelenti ki - Reo akkor biztos megutálna és elküldene magától. Nem hagyhatom ezt, így ki kell szabadítanom! - gondolja
Egyből kiszabadította magát és felkapta Minakot, majd el akart vele tenni onnan, de akkor Erilina ráküldte a kis kedvencét, hogy megállítsa vele. Gyémánt elugrott a támadása elől és felszállt Minakoval a levegőbe. Minél hamarabb el akart menni onnan, hogy sértetlenül kijussanak erről a furcsa helyről. Mivel nem tudott átmenni Minakoval a falon, így a folyóson menekült ki, de útját állták. Bajban voltak, de még milyen nagyban. Zen hatalmas fogaival nézett farkas szemet, ami eléggé rémisztő látványt adott...
- Most mi lesz? Nem tudok vele kirepülni, vagy eltűnni. Ráadásul még olyan nehéz is. Ha vigyázott volna, akkor most nem lennénk itt. Jobb, ha gyorsan elhúzok innen, vagy ennek a dögnek a reggeliévé válok. De hogy jussak ki? Bárcsak Reo itt lenne most. Nem kellett volna nélküle eljönnöm ide, de ha elveszítettem volna a nyomát, akkor én lettem volna a hibás mindenért. - gondolja
- Nincs kiút, kislány. Zen fald fel, a lánnyal együtt! Már a tiéd mind a kettő!
- Hah?! Ajaj! - menekülni próbál
Sajna nem tudott hova futni, így kénytelen volt szembe szállni a Zeroxal. Letette Minakot és kardját előrántva, harcra késsz volt. Tudta, hogy most rajta a sor és nem hibázhat. Ellenfelei nem hétköznapiak, hisz ez a nő képes volt arra, hogy megfoghatóvá változtassa. Pedig erre senki se képes, csak is a nyakék. Mindenre elszántan csapott le a szörnyre, de az elkapta a kardját és ketté roppantotta, majd a falba vágta. Gyémánt gyorsan talpra állt és dobócsillagokkal támadt vissza. Egyik pont a lény szemébe vágódott bele, de a többi lepattant róla. Kissé fel is hergelte erre....
- Jaj, ne! Ettől csak dühösebb lett! Itt a vég. Nem vagyok képes arra, hogy legyőzzem, hisz erősebb, mint amilyennek látszik és halálos is a harapása. Ha elkap, nekem annyi és neki is. - néz hátra Minakora Gyémánt
- Véged van, kislány. Zen támadás! Savas köpet! - kiáltja - Még ha szellem is vagy, az én átkomtól akkor sem szabadulhatsz, amivel láthatóvá tettelek. Egy ideig még az is leszel, de ezt nem kötöm az orrodra, hogy mikor is múlik el a hatás! - kuncog
- Nem adom fel és búcsút mondhat a kedvencének! Nem hagyom, hogy ártson neki! Ha kell az életemet adom érte , de akkor sem érhet hozzá! - áll támadóállásban - Gyilkos szabja! - támad
Egy hatalmas erejű csapást mért, ami megsebesítette Zerox arcát és egy kissé mély, vágást ejtett rá. Erilina is mérges lett, majd egy sötét gömböt dobott rá. Sikerült elugrania előle, majd felkapta Minako testét és elfutott. Még mélyebbre ment, mivel a kijárat fele nem tudott távozni. Egy furcsa terembe ért, aminek a közepén egy állvány állt, rajta egy poros és kissé régi könyvvel. Magas terem volt, szép díszes. A falain harci jelenetek voltak és mindenféle írás, halál és vér. Csodálkozva nézett körbe, de nem volt ideje körbenézni és olvasni, mivel hamar utol érték őket....
- Itt vége szakad a dalnak! Nincs kiút ebből a teremből. Ez a halál csarnoka! Ez lesz a sírod!
- Nekem soha nem volt és nem is lesz sírom! Magának lesz vége! - néz komolyan - Koncentrálj Gyémánt, koncentrálj! Akkor minden jól sül el és kijutsz innen. Csak le kell győznöd a banyát és a kis dögjét. Ez pofon egyszerű lesz, csak koncentrálj! - gondolja
Egyből összecsapott a Zeroxal. Kardja most erősebb és kitartóbb volt. Ahogy a pengéje és a szörny fogai összeértek, visszhangja betöltötte az egész termet. Minako a fal mellett feküdt, de még mindig nem volt magánál. Jó is, így nem ijed meg, hanem úgymond átalussza a harcot. Gyémánt keményen oda-odacsapott a lényre, egy cseppet sem rezzent meg a félelemtől. Erilina figyelte őket és ha azt látja kis kedvence bajban van, akkor ő csap le rá. Gyémántnak most aztán el kellett az ügyesség és a fürgeség. Össze vissza el-elugrált a csapások elől. Hátraszaltózott, majd felugorva a levegőbe lecsapott. Ekkor mellé is talált, így Zen egy hatalmasat lendítve farkával, oldalba vágta. Nagy fájdalommal vágódott végig a padlón, majd lassan felállt. Nagyon vérzett és érezte a méreg hatását is. Ez az átok hatással volt rá és érzővé tette. Mintha ember lett volna. Egy pillanatra meg is állt, de nem bírt pihenni, mivel egyfolytában támadták. Kezdett kimerülni, így térdre rogyott. Ez a harc végét is jelentette. A Zerox utolsó csapást mérte rá és álkapcsával neki rontott. Ám hirtelen megállt, mintha valami lefogta volna. Álkapcsából egy kard állt ki, átszúrva azt. Erilina döbbenten nézett, szemei összeszűkültek. Nem értette mégis mi történik most. Kis kedvence eldőlt, majd egy régi ismerős ugrott elő a föld alól. Ő nem más, mint....
- Shi... no.... - elterül a padlón
- Hah? Te? - néz kicsit csodálkozva
- Látom épp jókor jöttem. Hm... - néz Gyémántra - Eléggé rossz bőrben van, biztos a Zerox mérge miatt. De hogy volt képes megsebezni? Minden bizonnyal Erilina tett vele valamit. Megátkozhatta. - gondolja
- Hát ismét látjuk egymást! - támad rá
- Annak már úgy is mindegy, hisz csak rabszolga volt számodra, ahogy a többi is. - ugrik el a támadás elől
- Véged! Ezt nem bocsátom meg! - mondja mérgesen
- Látom vele is el tudtál bánni, ahogy a többi áldozatoddal. - letérdel Gyémánt mellé - Áh, hogy ő az új áldozatod? Szóval nem adtad fel a kísérletezést.
- Neked ehhez semmi közöd. Azt teszek, amit csak akarok. Az élet úgy is rövid. Élvezni kell minden egyes percét. Nem igaz? Ezt még te mondtad, Shino. Vagy rosszul emlékszek?
- Gyere kiviszlek innen. - lassan felemeli Gyémántot
- Inkább őt mentsd ki és vidd vissza Reonak. Engem hagyj itt. Ő fontosabb. - mondja halkan
- Őt is kiviszem, ne aggódj miatta. Bár furcsállom, hogy egyedül jöttél.
- Nem akartam elveszíteni a nyomát, így nem szóltam Reonak. De... Mégis honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdezi érdeklődve
- Már fent a felszínen megpillantottalak titeket. Éreztem ennek a dögnek a szagát, így követtelek. Tudtam, hogy bajba fogsz jutni. Erilina nem kegyelmez senkinek sem.
- Honnan is... ismered őt?
- Régi barátok voltunk, nem igaz?
- Csak egyszer volt dolgunk egymással, de még az is sok volt.
- Sok? Szóval így állunk....
- Most nincs idő ezt megvitatni. Távozok a lányokkal, te pedig varrasd fel az arcod és mondj le a fiatal lányok feloldozásáról. Már rég nem divat az áldozat.
- Még mindig ugyan olyan bunkó vagy, mint annak idején. De most nem hagyom annyiban.
Az erejét összegyűjtve támadott rájuk. Shino gyorsan letette Gyémántot, majd kardjával védte ki a csapást. Harcba keveredtek, addig Gyémánt odament (négykézláb) Minakohoz és megpróbált kijutni vele onnan. A hátára vette és a kijárat fele indult, de ezt Erilina meglátta és egy sötét gömböt dobott rá. Elugrott előle, de a földre esett és már nem tudott felállni. Kissé kimerült. Shino védte őt, ahogy csak tudta és nem engedte, hogy megtámadja. Gyémánt utolsó erejével egy vékony védőburokkal védte meg magukat, de azt se tudta sokáig fenntartani, hisz fogyóban volt az ereje....
- Le kell győznöm most, vagy a lányoknak végük. - gondolja komolyan nézve
- Nincs kiút, kislány! A markomban vagy. - lassan a lányok fele sétál Shino - Ha nem lehet az enyém, akkor jobb ha végzek veletek, hisz így is túl sokat látattok.
Erejét összegyűjtve, támadásra készült. A sétából futás lett, így Shino is futni kezdett, hogy kivédje a támadását. Éppen le akart csapni, de Shino nekirontva, a falhoz szorította. A támadás mégis elsült és gyorsan közeledett a lányok felé. (ilyen lassított felvételes jelenet) Gyémánt lassan felállt és kardjával ketté vágta, ám ekkor beszakadt alattuk a talaj és mind a ketten lezuhantak a mélybe. Shino se tudott segíteni rajtuk. A lányok nagyon mélyre zuhantak, ami ki tudja hova vezet. Mindezek alatt Reo csak aludt és aludt a pihe-puha ágyikójában.....
- Gyémánt... Hol lehetsz? - kérdi álmában
Most mi lesz a csajokkal? A zuhanás végzetes is lehet számukra. Lehet most valóban itt a vég. Gyémánton az átok még mindig jelen van és sebezhető. Nem valószínű, hogy túléli. Ha szellem lenne, akkor talán. Erilina kis gonoszas mosollyal nézett. Reo semmit se tudott erről és ha tudna is, akkor se tehetne semmit...
- Sajnálom... Reo... Ég... veled... - gondolja
Folytatása következik......
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
