Az előző részben Minakot a suliba menet megtámadta egy vérszomjas lény. Pontosabban egy Zerox, ami valami miatt el akarta vinni magával, de Gyémánt követte és nem hagyta, ám sikerült kicseleznie. Egészen le,egy mély és bűzös csatornába követte, ahol élni nem lehetett. Végül egy szépen berendezett szobában lyukadt ki, ahol egy furcsa személy zongorázott. Mint kiderült, a zongorista neve, Erilina volt és azért rabolta el Minakot, hogy feláldozva örök életre leljen. Gyémánt szembe szállt vele, de egy különleges por miatt megfoghatóvá vált teste, így a Zerox csapásai eltalálták. Minakot kimentve egy hatalmas terembe futott, amiben minden bizonnyal harcok folytak. Erilina végezni akart velük, mivel túl sokat láttak. Inkább a házi kedvencére bírta őket, azaz Zenre. Azonban történt egy kis meglepetés és a Zerox ártalmatlanítva lett. Egy megmentő érkezett a föld alól, akit ismerhetünk. Ő Shino volt. A lányok megmentésére sietett, mivel látta fent, hogy mi is történt. Shino ismerte valahonnan Erilinat, aki nem volt boldog a jöttének, kifejezetten ingerelte. Egymás ellen harcoltak, míg a kábult Gyémánt kivitte Minakot onnan. Azonban ez nem volt olyan egyszerű. Erilina egy támadással kiütötte őket. Gyémánt kivédte azt, de ettől a talaj beszakadt alattuk és ők egy mély lyukba zuhantak le, ami ki tudja hova vezet. Lehet itt a vég számukra. Míg nem múlik el az átok, addig Gyémánt kissé tehetetlen. Teste sebezhető és alig van ereje. Reo pedig mit sem sejt erről a bajról....Folytassuk!!!
Zuhanás alatt Gyémánt Minakot akarta védeni, hogy ne eshessen semmi baja, így gyorsan megragadta, majd kardját a falba vágva le akarta magukat lassítani. Ám ez csak annyira sikerült, hogy ne haljanak bele az esésbe. Gyémánt egy nagyot esett, míg Minako kisebb horzsolásokkal megúszta a dolgot. A hely ahova zuhantak, nem éppen egy barátságos környezet. Irtóra sötét volt, alig lehetett látni. Egyikük lassan magához tért és kissé kábán nézett körbe...
- Hah? Ho-hol vagyok? Mi-mi ez a hely? És... Hah? - néz meglepetten - Ki ez a lány? De hiszen... ő vérzik. - kissé rémülten néz - Minden rendben? Jól vagy? Kérlek ébredj fel, ne alhatsz itt el akár hol is van az itt. Kérlek térj magadhoz, kérlek. - ébresztgeti a lányt
- Ha... Hol... vagyok... Ühm?! - hirtelen felül, majd körbenéz - Már emlékszem. Akkor zuhantunk le ide, mikor azzal a boszorkánnyal harcoltunk. - emlékszik vissza - Hm...
Még mindig embere vagyok, nem szellem. Még vérzek is, pedig ezer éve, hogy nem véreztem már. Utoljára akkor, mikor... Mikor, meghaltam. - szomorúan lehajtja fejét
- Mond, jól vagy? Tudod, hogy hol vagyunk? - kérdezgeti
- Most ő is láthat, pedig nem akartam. De, most nem számít ,hisz nem szellem vagyok. - gondolja - Azt nem tudom pontosan. Ám miattam nem kell aggódnod, nincs... Áh! - megpróbált felállni, de nem bírt
- Maradj ülve. Súlyosan megsérültél. El kell állítani a vérzést. - letép egy darabot a ruhájából - Talán ez megteszi a hatást. Nem szabad túl sok vért veszítened, vagy könnyen eszméletlenné válhatsz. - köti be a sebét
- Hah? Milyen kedves. Biztos forral valamit. A bizalmamba akar férkőzni, majd lecsap rám és... - támadnak furcsa gondolatai
- Szerintem ez jó lesz így. Bár nem tudlak rendesen ellátni, mivel nincs nálam kötszer.
- Ez is megteszi. - feláll
- Most hova mész? Pihenned kellene.
- Ki akarsz innen jutni vagy sem? Ha tovább itt maradunk ki tudja mikbe botolhatunk bele.
- Mi... Hogy mikbe? Mégis miről beszélsz?
- Áh, semmiről. Gyere, kiviszlek innen. Reo nem örülne annak, ha bajod esne.
- Hah? Reo? Te ismered őt? - csodálkozva néz
- Fogjuk rá. Csak egy barátja vagyok, semmi más. Most pedig, gyere nem akarok itt éjszakázni.
- Rendben. - követi
Azt se tudták merre menjenek, csak mentek a megérzésük után. Felül már nem tudtak kimászni, ahol lezuhantak, így keresniük kellett egy biztos kiutat. Azonban sajna nem csak egy út volt, hanem olyan 4-5 is. Kissé labirintusos érzetük volt. Még alig indultak el, de máris egy nem éppen kedves hangot hallottak meg. A falakról víz csöpögött és nyálkás volt a padló. Mintha lett volna ott valami. Nem hátráltak meg és mentek tovább. Minako kissé félt és Gyémánt háta mögött bújt egész végig. Ijedősnek látszott, de ezt már tudjuk róla. Tapasztalhattuk. Egyszer csak egy mély morajlást hallottak, ami valahonnan előttük jött. Gyémánt érezte, hogy valami gonosz közelít. Igaza is volt. A sötétségből két vérvörös szempár bámult rájuk, majd egy vérszomjas Zerox állt előttük, nyálzó pofával. Néztek is egy nagyot....
-"A fenébe, egy újabb Zerox. Most mi tévő legyek. Nincs elég erőm ahhoz, hogy legyőzzem." Most maradj csendben és lassan kezdj el hátrálni. De csak lassan, lassan...
- Bi-biztos? Mégis mi-mi ez a lény? - ijedt arccal néz a szörnyre, ami feléjük közelít
- Most nincs idő elmagyarázni. Futás!
- Áááh! - futni kezd
A Zerox gyorsan utánuk is eredt. Nem hagyta elfutni az ebédjét. Végig a nyomukban volt, szorosan a hátuk mögött. A lányok úgy futottak, mintha golyóból lőtték volna ki őket. Azonban a nyálkás padló miatt Minako megcsúszott, így mind a ketten végigszáguldottak a padlón, de egy kis idő után elfogyott a lábuk alól a talaj. Egy mély vízű medenceféleségbe zuhantak bele, ami kör alakú volt. Minden egyes járat ide vezetett. Gyorsan a felszínre úsztak. A Zerox fentről figyelte őket....
- És most? Nem fog ide lejönni?
- Nyugi, utálják a vizet. Nem fog ide le....jönni....
Tévedett és a Zerox egyből a vízbe vetette magát. Ki akartak úszni, nehogy elkapja őket. A falon voltak kisebb-nagyobb kapaszkodók, azokon ki tudtak jutni, ám a Zerox megragadta Minako lábát és lehúzta magával a mélybe. Gyémánt nem bírta elkapni a kezét sem, annyira hirtelen érte őket ez. Előrántotta a kardját, majd a vízbe ugrott. Látta, hogy a szörny épp bekapná Minakot, így gyorsan odaúszva, kardját a lény hátába vágta, majd még egyszer szúrni akart, de az farkával levágta magáról. Sikerült azért magára terelnie a figyelmét, így Minako a felszínre úszhatott. Még éppen hogy sikerült levegőt vennie, különben megfulladt volna. Gyémánt igyekezett egyből véget vetni a lény életének, különben ő vet véget az övéknek. A Zerox egyenesen felé úszott és fejével felöklelte, így felrepült a magasba. Kardjával lesújtani készült, de hirtelen farkával a falba vágta. Kardja a vízbe esett, de Minako utána úszott, hogy előbb kapja el, még mielőtt elmerülne....
- Megvan. - fogja meg a kardot Minako - Valahogyan oda kell adnom neki, vagy ez a szörny megöli. De mégis hogyan? - kérdi magától
- Ez erősebb mint hittem. Nem bírom már sokáig. - gondolja
- Kapd el! - dobja oda a kardot
- Hah? - csodálkozva néz - Rendben, itt a lehetőség! Ha ezt elszúrom, akkor mindkettőnknek vége! - gondolja
Megragadva egyik kezével a kardot, elrugaszkodott a faltól, majd kardjával lesújtott. Egyenesen a lény fejébe vágta, de az ketté tört. Visszaesett a vízbe és megkapaszkodott a falnál, ahogy Minako a másiknál. Szemben voltak egymással. A Zerox hegyes fogaival támadott Gyémánt felé, hogy ketté tépje, ám ekkor valami hatalmas halszerű lény emelkedett ki a mélyből és magával rántotta a lényt. Mind a ketten rémülten nézték mindezt. Úgy gondolták ezzel vége és megpróbáltak kimászni. Ám mikor Gyémánt oda akar úszni Minakohoz, az a halszerű lény rátámadt alulról és a lábánál fogva lehúzta. Minako gyorsan kapcsolt és utána úszott. Gyémánt ereje fogytán volt, ahogy az oxigénje is, így lassan eszméletét vesztette. Nem volt ideje levegőt venni. Egyre mélyebbre merült, de Minako végig úszott utána. Nála volt a kardja és azzal vágta le a hal ronda nyelvét lábáról, majd elkapta a kezét és felhúzta magával...
- Köszönöm.
- Szóra se érdemes, te is megmentetted az életem. - kedvesen mosolyog rá
- Hm? - fejét a vízbe teszi
Még ne örülj előre. Ez nem adja fel egy könnyen. De... van egy ötletem! Tartsd a kezed!
- Mire készülsz?
- Csak csináld!
Minako összekulcsolta a kezét, majd Gyémánt elrugaszkodott rajta és a levegőbe emelkedett egy hátra szaltó segítségével. A hal kiugorva a vízből egyenesen felé száguldott. Ez volt az utolsó lehetőség és az egyetlen is ahhoz, hogy ezt a lényt is leverjék... Ezalatt Reo kezdett felébredni. Lassan felült az ágyában és szemeit dörzsölte, majd a zuhany felé indult, hogy felfrissüljön. Felállt és az éjjeliszekrényére nézett. Látta, hogy Minako már elment és egy kis cetlin üzente, hogy hova. Kihúzva a fiókot, kivette a nyakéket, majd pár pillanatig "gyönyörködött" benne....
- Hah? Reo....
Megérezte, hogy Reo felébredt. Pont akkor, mikor feláldozta volna magát Minakoért. Kardjával épp le akart sújtani, de akkor ő is meghalt volna. Hárítva a támadást, gyorsan hátraugrott a hal száját igénybe véve. Komoly arccal nézett, de kissé szomorkásan. Tudta, hogy vissza kell vinnie Minakot Mesterének, hisz számít rá. Még ő sem adhatta fel, így....
- Ki foglak innen vinni! Ha törik, ha szakad! - támadó állásba áll
Gyere csak te halfilé! Had vágjalak halrudacskákra! - szól be neki Kazu módon
Mikor a hal újból támadott, kardjával keményen hasba szúrta. Még mielőtt fogai elérhették volna, az átok feloszlott és Gyémánt ismét szellem lett. Keresztül ment a szörnyön, de persze támadásával véget is vetett az életének. Minako csodálkozva nézett fel rá, majd kimászott a vízből. Gyémánt háttal állt neki és nem szólt semmit sem....
- Milyen bátor lány. És az ereje... - gondolja
- Ismét szellem vagyok. Így nem láthat meg. Tudni fogja, hogy nem vagyok ember. - gondolja, majd el akart menni
- Várj! Ne menj el, hisz... Köszönöm, hogy megmentettél még egyszer. Igazán erős harcos vagy.
- Hah? Én csak... Nem kell hálálkodnod, nincs mért. Most pedig gyere. Jobb, ha elmegyünk innen.
- Rendben.
Még egy kis ideig bóklásztak ott, míg végül ki nem értek a friss levegőre. Minako örült, hogy végre kint van a fényben és nem kell tovább a sötétségben bóklásznia. Ahogy kiértek, Gyémánt azon nyomban eltűnt. Nem akarta megijeszteni azzal, hogy felfedi mi is ő valójában....
- Végre a fényben. Köszönöm, hogy ki... Hah? Hova tűnhetett? - kérdi magától - Furcsa egy lány volt, még a nevét se mondta meg. - gondolja, majd felnéz az égre
Mivel csurom vizes volt és mocskos úgy döntött hazamegy lezuhanyozni. Majd holnap kimagyarázza a kimaradását. Gyémánt a levegőből figyelte, ahogy elmegy. Nem szólt neki semmit sem. Csak elijesztette volna magétól. Látta rajta, hogy nagyon kedves lány, aki nem ártana még a légynek sem. Azért még továbbra is megfigyelés alatt tartja....
- Hm....
- Látom sikerült kijutnotok. Szép munka volt, ahhoz képest, hogy ember voltál.
- Hah? Shino...
- Olyanok, mint Erilina veszélyesebbek, mint a többi. Vannak náluk is rosszabb ellenfelek, de egyenlőre még ők is nehéz falatok. Nem igaz, Gyémánt?
- Hm... Ez igaz. De mégis honnan ismered azt a boszorkányt?
- Az most nem fontos. Csak egy régi ismerős és kész. Jobb, ha most megyek. Neked is a Mestered mellett kellene, hogy legyél.
- Hm... - azzal eltűnik
- Még sokat kell fejlődnöd, de még így is veszélyes ellenfél vagy más számára. Ne becsüld le önmagad, vagy ez vezet a vesztedhez. Értékeld azt, amid van. Hisz még ez a kevés is felbecsülhetetlen. Csak bíznod kell önmagadban... Bíznod abba, hogy képes vagy a győzelemre. Ezt ne feledd el, Gyémánt. - gondolja, komolyan nézve a táj felé
Gyémánt haza is ment, még mielőtt Mestere idegeskedne miatta. Elsőnek a fürdőben jelent meg, ahol a tükrön még mindig ott díszelgett a felirat, amit hagyott. Érintetlen volt. Mintha meg se nézték volna, vagyis ő úgy gondolta. Gyorsan el is tűntette, majd bement Reo szobájába, hogy megnézze mit is csinál most. Reo az ágyán feküdt és végig a nyakéket nézegette...
- Mester...
- Hah? Gyémánt, minden rendben? Hol voltál? - kérdezi érdeklődve
- Szóval nem olvasta az üzenetemet. Akkor jó, nem is baj. Legalább nem aggodalmaskodott. - gondolja - Semmi-semmi. Nincs semmi bajom. Kicsit kiszellőztettem a fejem.
- Hm... Akkor jól van. - terül el az ágyon
Gyémánt mellé feküdt, ki oldalán volt az ágyon és végig őt nézte kissé szomorkás arccal. Elgondolkozott a mai napon, hogy nélküle ment el és majdnem ottmaradt. Tudta, hogy ha szólt volna neki, akkor bajba sodorta volna. Bár még így is bűntudata volt, hisz Mestere nélkül nem kószálhat el csak úgy. Lehajtotta a fejét és nem szólt semmit se. Reo észrevette, hogy milyen szomorkás most. Lassan odafordult felé, majd megsimította az arcát. Gyémánt csodálkozva nézett rá, majd megfogta a kezét és közelebb hajolt hozzá. Ez most egy eléggé pirulós helyzetet adott a dolognak. Lassan becsukta szemeit és homlokát Reoéhoz nyomta. Reo rák vörös lett, mivel a szája nagyon közel volt az övéhez....
- Most, ha mohó lennék... Lehet kihasználnám a helyzetet, de... Nem tehetem. Nem lenne helyes. Olyan jó illata van, finom és ellenállhatatlan. A teste is olyan puha és törékeny. Kívánatosan néz ki. Jó lenne érezni milyen is valójában. Persze ennek csekély az esélye, hogy valaha érezzem a testét. Nekem már van valakim, nem csalhatom meg, de... - gondolja - Gyé... mánt... - nyel egyet
Kihasználva ezt a remek alkalmat, hirtelen az ágyra szorította gyengéden, majd lassan meg akarta csókolni. Kicsit megtorpant, majd mikor látta, hogy Gyémánt nem ellenkezik... Lágyan megcsókolta. A csók viszonzásra talált, így Gyémánt is élvezte a dolgot. Reo hevesebbé vált, így a nyakát csókolgatta, lejjebb húzva felsőjét. Apró csókokkal halmozta el, amit ő élvezett is. Lehúzta róla a felsőjét, majd ő is a sajátját. Végig csókolóztak. Lassan már csak fehérneműben és egy szál alsóban voltak....
- Gyémánt... - egy pillanatra leáll
- Reo... - mondja kicsit lihegve
- Biztos akarod? Mert, ha nem akkor... Akkor én nem erőszakolok semmit sem. Hisz... Tudom, hogy... Vagyis... Érted... Biztos ez lesz az elsőd, ami... - mondja nyökögve
- Reo... Igen, akarom. Szeretném, ha te lennél az első. Másra nem is vágyom... Soha nem élhettem át semmi olyat, ami egy lány számára különleges élmény. Sohasem. - csillogó szemekkel néz
Ha te nem vagy... Lehet most is olyan lennék, amilyen mindig is voltam, miután szellem lettem. Te nem csak egy fegyvernek, hanem barátnak kezelsz. Mások csak kihasználtak, és ne is tiszteltek igazán. Úgy bántak velem,ahogy ők akarták, de te más vagy. Te emberként nézel rám. - elmosolyodik
- Igyekszem minél gyengédebb lenni veled, hogy nem fájjon nagyon. Nem akarom, hogy ez egy fájdalmas emlék legyen számodra, hanem egy soha el nem feledhető érzés. - gondolja, majd ismét megcsókolja a lányt
Pár perc elteltével, már mind a ketten meztelenül voltak a takaró alatt. Reo nagyon óvatos volt, hogy ne okozzon nagy fájdalmat neki. Gyémánt aprócskákat nyögött fel, de nem állította le. Átadta magát neki és az érzésnek. Tudta, hogy vigyáz rá és megbízhat benne. Egész este együtt voltak. Gyémánt mikor már jobban bírta, kicsit élvezte is. Ám még sokat kell átélnie, ahhoz, hogy teljes egészében élvezze is. Ezen az éjszakán végre átadhatták egymásnak magukat és kimutatták érzéseiket, vágyaikat. Elfelejthetetlen lett ez számukra, amire mindig is emlékezni fognak, míg élnek...
Folytatása következik.....
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
