Az előző részben a lányok lezuhantak egy mély lyukba, amit kérdéses, hogy túlélnek-e. Szerencsére igen, mivel Gyémánt a fele. Kardja segítségével lassította a zuhanást, így nem haltak bele az esésbe. Minako magához térve csodálkozva vetet észre, hogy hol is van, és hogy ki ez a lány vele. Mikor mind a ketten feltápászkodtak, elindultak kifele. Út közben azonban egy másik Zerox nézett velük farkasszemet. Rohanás közben megcsúsztak és egy furcsa medenceféleségbe csobbantak bele. Azt hitték megúszták, de mégsem. A Zerox oda is követte őket és lehúzta Minakot a mélybe. Gyémánt gyorsan a segítségére sietett és elterelte a lény figyelmét. Ereje kissé, megcsappant, így alig bírta kivédeni a szörny csapásait. Minako segített neki, így csapatmunkával végül leverték a lényt. Mikor azt hitték végre elmehetnek, a Zerox ismét lecsapott, de egy furcsa halszerű lény elkapta, majd a mélybe húzta magával. Ahogy kimásztak a hal Gyémántot is meg akarta enni, így újabb harcba keveredtek. Gyémánt nem adta fel és keményen helyt állt. A hal végső támadást indított ellene, de ekkor megérezte, hogy Reo felébredt. Egy furcsa érzés hatolt át a testén és nem hagyta, hogy így érjen véget minden. Elugrott a hal elől, majd máshogy akart véget veti az életének. Mikor a támadásra készült, az átok, mely emberré tette feloldódott és simán átment a lényen, azt pedig végzetes szúrás érte. Végre valahára kimászhattak a vízből. Hamar meg is találták a kijáratot. Gyémánt a felszínre érve egyből eltűnt, míg Minako hazament és ma kihagyta a sulit, mivel csurom vizesen még se mehet oda. Később Gyémánt visszament Reohoz, aki szerencsére nem vette észre a kis üzenetét. Az ágyon hevert és a nyakéket nézegette. Odafeküdt mellé és kissé szomorúan nézett rá. Kis beszélgetés után egy olyan élményben volt része, amit soha nem feled majd el. Végre bekövetkezett az, amire Reo már nagyon vágyhatott. Ezzel elmondhatta neki, hogy mit is érez iránta....Folytassuk!!!
Másnap reggel Reo kicsit hulla fáradtan ébredt fel. Nem is csoda, hisz alig aludt valamit is. Gyémánt már nem volt mellette, így felkapva valamit kiment megnézni merre is van. Nem találta sehol sem, így gondolta felmegy a tetőre hátha ott megleli. Sietett is fel és nagyon fel volt dobva. Ahogy felért látta, hogy Gyémánt épp bátyjával és Readdal beszélgetnek. Csodálkozva nézett feléjük. Kicsit meg is állt és hallgatta őket, hogy miről is beszélgetnek. Furcsa volt számára ez az egész....
- Tudod, hogy ez nem mehet így tovább. Jobb, ha nem bonyolódsz bele ebbe jobban. - mondja neki Light
- Mi csak a javadat akarjuk. Gyere velünk, mert itt nem maradhatsz. - javasolja Read
- De...
- Hah? Mégis miről beszélgethetnek? - fülel Reo
- Én szeretem őt. Teljes szívemből szeretem és vele akarok maradni örökre.
- Hm... Ettől tartottunk. Ez a fiú csak elbódítja az agyadat. Nem maradhatsz tovább vele. - mondja Light bosszúsan
- Hah? - csodálkozva hallgatja őket Reo
- Vissza kell jönnöd velünk, ez lesz a legjobb megoldás. Hidd el! - szólal fel Read
- De... és ő... mi...
- Csak a bajt hozod rá. Ha velünk jössz ő békében élhet. Majd kitöröljük az emlékezetéből az eddig történteket, így.... - mondja Light
- De... Igazatok van. Csak a bajt hozom rá. - szomorúan lehajtja fejét
- Gyere. - nyújtja felé a kezét Light
- Ne! Gyémánt, ne menj el! - fut oda hozzájuk Reo
- Sajnálom... Reo... Ég veled. - azzal mindannyian eltűnnek
- Gyémánt!
Mind a hárman eltűntek onnan, mintha a föld nyelte volna el őket. Reo nem tudta megállítani Gyémántot, aki fájó szívvel intett búcsút szerelmének. Még el sem tudtak rendesen búcsúzni. Reo teljesen összetört és térdre rogyva kiáltotta az ég felé szerelmének nevét. Kissé könnyesek voltak a szemei is...
- Gyémánt! - riad fel hirtelen - Hah? Csak álom lett volna? Huh, teljesen olyan volt mint a valóság. Már azt hittem, hogy tényleg elmentél és örökre itt hagytál minket. Most megkönnyebbültem, hogy mindez csak rémálom... Áááh!
Ahogy lehúzta a takarót Gyémántról, helyette egy ronda, dagadt nő feküdt és teljesen pucér volt. Kigúvadt szemekkel és leesett szájjal nézett az illetőre, aki nem Gyémánt volt. Még az ágyból is kiesett ijedtében, úgy leverte a víz...
- Áááh! - riad fel ismét - Mi? Szóval az is csak álom volt? Huh... - megkönnyebbült - Akkor most valóban ő fekszik mellette, vagy.. - akad el szava - Ismét csak álmodok? - kérdi, majd maga mellé nézett
Ahogy lehúzta a takarót, üres volt mellette az ágy. Egyből felkapott valamit és rohant fel a tetőre. Úgy érezte ez az álom egy jel volt, így gyorsan kapcsolt, hogy megelőzze. Annyira rohant, hogy el is esett. Szinte úgy csúszott be a tetőre. Eléggé lihegett. Mikor körbe nézett, meglátta Gyémántot és Kazut beszélgetni. Boldogok voltak és nagyon nevettek valamit. Reo odafutott hozzájuk és zihálni kezdett. A térdét fogta, hogy levegőhöz jusson. Ők csak csodálkozva néztek rá. Nem értették mi ez az ijedtség....
- Pajti minden okés, jól vagy?
- Mester... Mi a baj? Kicsit ijedtnek tűnsz. - néz rá meglepetten Gyémánt
- Én... - liheg - Semmi-semmi, csak...megijedtem, hogy hova tűntetek el ilyen hirtelen.
- Nyugi, mi csak beszélgettünk. Nem akartunk zavarni, így feljöttünk ide. Itt úgy is nagyon szép a kilátás és az idő is csodaszép ma reggel. Nem gondolod, pajti? - kérdi érdeklődve Kazu
- De.. de... az, hogyne...
- Mester... vagyis Reo.... Szeretnél valamit? Ha kérsz reggelit, akkor készíthetek. - mosolyog rá kedvesen
- Öh... Rendben, úgy is éhes vagyok.
Vissza is mentek a lakásba, ahol már az asztalnál lakomáztak. Gyémánt csinált nekik szendvicseket, ami nagyon ízlett is nekik. Reo végig a tegnap estén gondolkozott. Figyelte őt, aki nem is mutatott semmiféle változást. Nyugodt volt és ugyan olyan, mint azelőtt. Nem értette ezt a viselkedést, úgy gondolta talán nem akarja, ha kitudódjon a dolog, vagy hasonló. Reggeli után edzeni mentek. Kazu segített neki és összeírt egy edzéstervet, amit mind meg kellett csinálniuk. Kemény volt és nem éppen egy sétagalopp. Sok munka áll még előttük és igyekezniük kell vagy nagyon lemaradnak. Egy elhagyatott raktárépületben folyt az edzés. Elsőnek Reo állóképességét tesztelte. Kazu kardját előhúzva támadott rá, amit ki kellett védenie. Gyémánt rögtön kapcsolt és egy karddá alakulva védte ki Kazu csapását. Reo nem igen koncentrált és sokszor vétett hibát. Gyémánt is kicsit el volt kalandozva. Kazu ezt hamar észre is vette...
- Mi van veletek? Mi ez a... Mintha itt se lennétek, csak testileg!
- Hah? Hm... - szomorodik el Gyémánt
- Csak fáradt vagyok ennyi. Megesik néha egy hosszú nap után.
- Még mindig kimerült vagyok. Koncentrálnom kell és nem állhatnak az érzelmek az utamba! - gondolja magában Gyémánt
- Készen állok! Nem fogok több hibát ejteni! - mondják egyszerre
- Ezt jó hallani. Akkor folytassuk, de most 100%-os erőt dobjatok bele. Jó elég lesz 80% is.
Ismét lecsapott, de a Gyémánt által létre hozott kard ketté tört, majd Reo a falba vágódott. Még mindig nem voltak képesek egy tökéletes kivédésre. Kazu komolyan nézett, majd ismét lecsapott. A támadás egyenesen Reo felé száguldott. Gyémánt nem hagyta ezt annyiban és egy pajzzsá változva jelent meg Reo kezében. A támadások sorozatban érték őket. Kezdtek feltornázkodni és egyre ügyesebbek voltak. Különféle védelmi taktikákkal védték ki Kazu csapásait, aminek ő kezdett örülni....
- Végre, már alakul az a csapatmunka. Szép munka volt srácok. Most menjünk, éhen halok.
- Huh... Jól esne egy hideg üdítő. Leszakad a karom. - liheg
- A Mester most sokkal jobb volt, mint előtte. Éreztem, ahogy az ereje átáramlik belém, ezzel hatalmas erőt képezve. Még sokat kell tanulnia, de idővel nagyszerűvé válik. - néz Reora ezt gondolván
- Együnk egy nagy hamburgert, megkívántam. Te fizetsz, pajti. - vigyorog rá
- Mi? De legutóbb is én fizettem, meg az előtt is! - kissé felháborodott
- Sóher!
- Múltkor is ezt mondtad. Nem is tudom ki a nagyobb sóher, te vagy én.
- Ez kérdés volt? Mert a válasz egyértelmű... te. - örül magának
- Aaah. - Gyémánt csak a fejét fogja
Máris mentek enni és jól teletömték magukat. Szegény Reo pénztárcája eléggé megcsappant, hála Kazunak. Annyit zabált, mint egy disznó. Rossz volt nézni őket, annyira tömték a pofájukat. Olyan egy óra múlva végre befejezték és indultak haza. Reo ismét a tegnap estén gondolkozott, nem bírta kiverni a fejéből. Kazu látta rajta, hogy valami nagyon nyomasztja. Nem akart kérdezősködni, hisz úgy sem mondana semmit sem, csak tagadna mindent. Mivel kimerültek voltak, így hazamentek. Reo az ágyán feküdt és a nyakéket nézegette annyira, hogy el is szenderült. Kimerítette a mai edzés...Kicsivel később felébredt, majd elment lezuhanyozni. Nagy meglepetésére Gyémánt csatlakozott hozzá. Nézett egy nagyot és tökre elpirult, mikor ott állt előtte egy szál semmiben. Pislogott ezerrel. Gyémánt megcsókolta, majd visszahúzta a zuhanyfüggönyt. Heves csókolózásba merültek, ami több is lett annál... Zuhany után az ágyban folytatták és kimerülten aludtak el mind a ketten... Reo ismét egy furcsa álomból riadt fel és egyből körbe nézett a szobában. Gyémánt ismét nem volt mellette. Kezdte furcsállni ezt, de nem nagyon foglalkozott vele. Kiment a konyhába és bekapott valami harapnivalót...
- Ti emberek jó sokat tudtok enni. Hova fér el annyi kaja? - kérdezi kíváncsiskodva Gyémánt
- Hát... Minden kaja egy idő után lebontódik a szervezetben, így lesz hely az újabb adagnak. - mondja Reo
- És... ha folyamatosan eszel, akkor mi lesz a testeddel?
- Abból lesz az elhízás. - vág közbe Kazu
- Elhízás?
- Pontosan. Tudod dagadt emberek lennénk akkor, sok felesleges zsírral.
- Hát, akkor nekem ebben nem nagyon lesz részem. - mosolyodik el
- Szerintem sem, hisz te nem lennél elhízásra hajlamos. Gyönyörű alakod van és kívánatos is. - mosolyog rá kajánul
- Mi van?! Kazu mégis miket mondasz te neki?! - akad ki Reo
- Az igazat. Hisz valóban kívánatos a teste, olyan... Ha az enyém lenne, egy ideig nem szabadulna tőlem.
- Kazu! - mordul rá
- Jó-jó megyek a dolgomra. Ti addig csináljatok azt, amit szeretnétek. Nem zavarok. - elmegy
- Hogy ez mekkora egy perverz alak! Ha én nem lennék, biztos a magáévá tenné Gyémántot, de az sohasem fog bekövetkezni! Sohasem! - gondolja komolyan nézve maga elé Reo
- Mihez lenne kedved, Reo?
- Ha akarod, akkor elmehetnénk sétálni. Mit szólsz?
- Renden van. Menjünk. - kedvesen mosolyog rá
Egyből felöltöztek egy kényelmes ruhába, Reo magéra kapta a nyakéket és mentek is a városba. Kirakatokat nézegettek és figyelték az embereket, akik boldogok és életvidámak voltak. Gyémánt az egyik kirakatban meglátta, az a nyakláncot, amit egyszer annyira nézegetett. Most is nagyon nézegette és alig bírta levenni róla a szemét. Reo látta rajta, hogy nagyon kell neki az a nyaklánc. Aranyos volt, ahogy nézegeti. Később leültek egy padra, majd a tájban gyönyörködtek és a csillogó vízben, mely csak úgy ragyogott a napfényben. Egyikük se beszélt, csak némán ültek egymástól kicsit messzebb. Reo félt megkérdezni Gyémántot, hogy mit gondol a történtekről, mely köztük történt. Inkább hallgatott róla....
- Gyé... Gyémánt... ké...
- Igen? Mit szeretnél?
- Kérsz fagyit! - tereli el a szót
- Ha te is eszel, akkor igen. - kedvesen mosolyog rá
Vett is neki, amit jóízűen fogyasztottak el mind a ketten. Szinte nem is beszélgettek, csak sétáltak. Reo meg akarta fogni a kezét, mivel már úgyis együtt voltak, így nem lenne baj ez sem. Bátortalan volt, így félt attól, hogy lehet elutasítja. Zsebre is tette a kezét és nem sietetett semmit sem. Megálltak annál a hídnál, ahol ismét találkoztak és barátokká lettek. Reonak eszébe is jutott...
- Akkor itt és most, bármi legyen... Örökre megvédelek téged, Reo Okizawa! Én Diamond, hű szolgád és védelmeződ leszek! - emlékszik vissza fogadalmukra
Gyémánt gyönyörű volt a napfényben, ami elbűvölte. Közelebb ment hozzá, majd hátulról megölelte. Nagyon aranyosak voltak úgy együtt. Gyémánt csodálkozva nézett, de nem tolta el magától. Lassan megfordult és igéző szemekkel nézett rá. Reo elpirult, majd közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja, de ekkor... Ekkor egy csapat kölyök vizipisztollyal lőtt rájuk, így gyorsan szétváltak...
- Há, há, há... - kineveti őket a
- Most elkaplak! Teee... - kergeti őket
A kölykök futottak ám előle. Körbe-körbe futkostak. A gyerekek csak nevettek, míg Reo kissé mérges volt. Gyémánt figyelte őket és elmosolyodott rajtuk. Öröm volt nézni, hogy Reo milyen jól elvan a gyerekekkel. Aranyos volt és boldogsággal töltötte el az ember szívét. Mások is mosolyogtak és nevettek rajtuk. A kölykök teljesen összespriccelték Reot, majd összefogva ellene a földre lökték és ráugrottak. Már Reo is csak nevetni tudott és visszaspriccelte őket. Viccesek voltak így együtt...
- Gyerekek, csak a baj van velük. Mindig csak rosszat tudnak csinálni.
- Szerintem aranyosak. Nem gondolod? - kérdi Gyémánt elmosolyodva
- De azok... Ördögfiókák.
A kölykök elbúcsúztak tőlük, majd ők is lassan hazafele indultak. Reo még a végén megfázik, így jobb ha hazamegy átöltözni. Még mindig nem igazán beszélgettek egymással. Reo TV-t nézett és lassan ismét álomba szenderült...Eközben Gyémánt a tetőn üldögélt és a lemenő napot nézte,ami lassan álomba merül és helyet cserél a holddal. Csodaszép látványt nyújtott számára. Ahogy ott nézelődött, megjelent mellette Read és leült mellé....
- Látom tetszik. Gyönyörű látványt nyújt. - mondja Read
- Hah? I-igen... Gyönyörű.
- Most merre kószál a te Mestered? Nem mellette kellene lenned?
- Most pihen, így gondoltam nem zavarom.
- Értem. Mond csak... Lenne kedved velem tölteni az estét?
- Ho-hogy veled? Pe-persze...
- Ennek örülök. Nagyon szép vagy ma... este... - lassan megcsókolja
Egy lágy csókkal ajándékozta meg, majd magához ölelte. Gyémánt kissé zavarban volt, de nem bírt ellen állni neki. Egész este együtt voltak és a legtöbb időt csókolózással töltötték. Mikor már eléggé késő lett visszamentek a lakásba. Read nem akart még elválni tőle, így kicsit még visszatartotta. Elcsalta a város melletti erdőben lévő tóhoz, ahol egy kis vízesés található. Leültek elé és gyönyörködtek a holdfényben, mely visszatükröződött a vízben....
- Nincs nálad szebb lány a földön. Keresve se találnék nálad gyönyörűbb lányt.
- Re... Read... - meg se bírt szólalni, mert ismét megcsókolták
Elfeküdtek a fűben és heves csókolózásba merültek. Read nem állt le ennyinél és lassan levetkőztette a lányt, majd a magáévá tette. Gyémánt egyáltalán nem tiltakozott és nem is állította le. Szenvedélyes éjszakájuk volt együtt, ami emlékezetessé tette a mai napot számukra. Read gyengéd volt vele és minden vágyát kielégítette.....
- Szeretlek, Gyémánt. Szeretném, ha velem maradnál és visszajönnél velünk.
- Read... én... Én is szeretlek. Veled megyek, ahova csak akarod. - megcsókolja
- Neee! - riad fel ismét ebből a szörnyű rémálomból Reo
Totál leizzadta magát és nagyon lihegett. El se hitte, hogy képes volt ezt álmodni. Ez volt élete legszörnyűbb rémálma, amit soha többet nem akar újra átélni. Felült az ágyában, majd elindult a fürdő felé. Fel akart frissülni és elfelejteni ezt a rémálmot, egyszer s mindenkorra. Ám, mikor kilépett a szobájából nem mindennapi látvány fogadta... Egy gyönyörű, nagy mellekkel megáldott bombázó volt kint a konyhában, amik szinte semmi sem volt, csak csak egy szál átlátszó-csipkés tanga. Melleit félig meddig takarta a hosszú haja. Reo szemei úgy kigúvadtak, hogy szinte kiestek volna. Álla valahol a földön járt már, majd eleredt az orra vére is ettől a gyönyörtől. A lány csábosan nézett rá, amitől nyomban elájult....
- Jó reggelt... pajti.... - akad el szava - Ennek meg mi baja van? Mit csináltál?
- Én? Semmit, csak ránéztem. - válaszolja a lány
Reo golyózó szemekkel terült el a földön és tiszta rákvörös arca volt. Mintha egy kiütéssel ki lett volna fektetve. Hát, ilyen reggelre sem volt még, az biztos. Ez a látvány örökre az emlékezetébe fog vésődni... Később kiderült, hogy mindent csak álmodott és semmi se volt valóságos. Egyáltalán semmi, de semmi. Mindent csak álmodott, de ezek mind valóságosnak tűntek. Hát... Ez aztán szívás volt számára, gondolta is magában. A bombázó nő látványa egy pár órára a padlóba döngölte és nem igen foglalkozott azzal, hogy mi volt valóság és mi az álom.....
Folytatása következi.....
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
