Az előző részben Gyémánt és Reo egy kicsit szétváltak. Kazu próbálta vigasztalni szegény lányt,de nem igazán ment ez neki. Kicsit össze volt így is zavarodva,ezért nem csoda,hogy nem igen tud megnyugodni. Míg Reo a városban mászkált,addig ő a szobában nézegette a nyakéket,amit egy szarka szerencsésen ellopott. Hiába üldözte nem tudta elkapni és az lezuhant,így a lánc Minako táskájában landolt,onnan meg már nem vehette ki. Követte egész nap. Ezalatt Reo egy régi barátjával futott össze,és vele töltötte az egész napot. Bejárták a várost és még egy szenvedélyes csók is elcsattant köztük,amit Minako látott nagy szerencsétlenségére. Összeomlott,és azon nyomban hazarohant és csak sírt. Gyémánt sem tudta megvigasztalni,még akkor sem mikor meglátta őt. Csak rosszabb lett a dolog. Persze a nap csak rosszabbodott,mikor Reot a régi barátja,Eve megtámadta és még Kazu is nagy bajban volt. Gyémánt erről mit sem sejtett,mivel már nem állt kapcsolatban Reoval....Folytassuk!
A két lány mit sem sejtett barátaik elrablásáról és arról,hogy a sötét oldal erőlködik felfelé és apránként írtja ki őket. Minako a lassan készülődött az iskolába,nem akart elkésni. Gyémánt végig vele volt,és egy percre se tévesztette szem elől. Nem tudta,hogy hova is megy,de ez nem is volt fontos,hisz most ő a mestere,és őt kell követnie bárhova is megy. Persze még mindig nem merte elmondani neki,hogy ő a védelmezője,hisz lehet akkor nagyon megrémülne,és már szóba se állna vele. A távolból való figyelés is jó lesz egyenlőre....
- Mikor akarod neki elmondani? Örökké nem hallgathatsz.
- Még nem tudom. Nem akarok ráijeszteni. És ne kérdezd folyton. - durcisan néz
- Jól van,csak érdeklődtem. Nyugi,képes vagy rá. Tudom. - megsimogatja az arcát Read
- Köszönöm,hogy mellettem vagy. - mosolyodik el
- Ez természetes,hisz szinte mindig veled voltam.
- Tudom,és ez a legjobb. Kitartasz mellettem,és ennél nincs is jobb. - kedvesen mosolyog rá
De,ha most megbocsátasz....Más dolgom van. - röppen Minako után
-"Csak óvatosan. Bízom benned,Gyémánt. Képes vagy arra,amire eddig nem és ezért vagy te ennyire különleges. Csak koncentrálnod kell és bármit elérhetsz." - gondolja magában,majd eltűnik
-"Talán még mindig vele lehet? Biztosan,hisz annyira egymásnak estek,hogy majd felfalták egymást. Mintha nem is lennék a számára. Nem értem,hogy mért tette ezt velem." - kicsit szomorúan néz Minako
Óh,Reo! Te idióta! Hazug! És....Hah? - hirtelen egy kamion száguld felé
Haaaah?! - rémülten néz
Annyira elgondolkozott,hogy észre se vette a feléje közeledő járművet,ami egyből elcsapta. A kamionsofőr nem tudta hirtelen elrántani a kormányt,így sajna Minakot elütötte. Az emberek rémülten követték végig a balesetet. Úgy vélték a lány nem élhette túl. Elszomorodva nézett mindenki. A sofőr kissé kiakadt és kétségbe volt esve....Ezalatt Reo és Kazu félmeztelenül, megláncolva voltak bezárva egy furcsa cellaféleségbe,ami sötét volt és cseppet sem rózsa illatú. Eléggé kicsi volt,és nyirkos. A plafonról víz csepegett,és itt-ott patkányok futkostak. A falak mind nedvesek voltak és kicsit nyálkásak is. A négy falból egyiken egy rács díszelgett, ami a kijutást akadályozta meg. A láncok nagyon erősek voltak,és erejük sem volt elszakítani, vagy a bilincsből kihúzni a csuklójukat. Reo lassan ébredezni kezdett,és pislákolva nézett körbe,hogy mégis hol a csudában lehet. A látvány eléggé hervasztólag hatott rá....
- Hol...hol lehetek most? Mi ez a hely? - néz jobbra-balra Reo
 "Biztos Eve hozott ide. De mégis mért támadott meg,és hova hozott? Talán ez Ryu rejtekhelye? Kizárt. Nem hiszem,hogy ő raboltatott volna el. Bár már semmin se lepődnék meg." - gondolja magában
Hah? Kazu?
- Öh....Ah? - kómás fejjel néz fel
  Hol vagyunk? Mi-mi ez a hely? - kérdezi kissé gyengén
- Ezt én is szeretném tudni,de nem tudom. Sejtelmem sincs. De más nem tetszik a hely.
- Ezt a bűzt én se nagyon csípem. Nem hallottak még a légfrissítőről? - (még ekkor is poénkodik)
Bár ide jópár dobozzal be kellene fújni. He,he...
- Most ne viccelődj! Komoly bajban vagyunk! KI kell jutnunk innen! - próbál kiszabadulni
- De,hogy? Nem tudod Gyémántot ide hívni?
- Hah? De...."A nyakék nincs nálam. Otthon maradt. Akkor Gyémánt..." Sajnos nem tudom. A nyakék.....
- Azt hittem mindig veled van. Mért hanyagolod el szegényt? Tudod,hogy milyen szomorú miattad? Én láttam rajta,de te...Csak magaddal törődsz,és mostanság rá se hederítesz. - förmed rá
- Igen is...törődöm...vele... - lehajtja fejét
- Látod....Már nem is számít neked,pedig ő csakis érted él. Téged szolgál és próbál a kedvedben lenni,de te ezt észre sem veszed. Néha,oda kellene figyelned rá. Ez egy jó tanács volt,de nem muszáj megfogadnod. Mostanában nagyon furcsa voltál vele,így nem csoda,ha össze van zavarodva szegény. Tudod....Ha nem akarsz vele lenni,akkor mond meg neki,és hagyd el. De ne merte tévhitekbe csalni,mert te és ő sem jártok jól.
- Kazu...én.... - elfordul
"Igaza van. Jobb,ha őszintén beszélek vele. Feltéve,ha kijutunk innen. Most cserben hagytam,ahogy eddig is. Nem akarom,hogy még jobban szenvedjen,hisz eddig is sokat szenvedett. Most ki tudja merre jár,és mit is csinál. Jó lenne ha itt lennél,Gyémánt." - felnéz a plafonra
Nagy bajban voltak,de a csajok sem éppen tejben-vajban fürödtek. Minakot telibe találta a kamion,ám...Nagy szerencséjére viselte a nyakéket,így Gyémánt éppen időben mentette meg az életét. A magasba emelkedett vele,és onnan néztek le a csodálkozó tömegre,akik nem értették most mi van itt. Minako erősen becsukott szemekkel volt,és hirtelen nem is tudta,hogy él-e még egyáltalán. Mikor lassan kinyitotta a szemeit....
- Hah?! - hirtelen megijed
Re-repülök? De hogy és.... - felnéz
- Most már biztonságban vagy,Mester. Nem kell félned. - nyugtatja
- Hah?! Áh! Áááááá! Eressz el! - kapálózik
- Ne kapálózz,mert akkor....
Annyira rugdalózott és mocorgott,hogy Gyémánt elejtette. Gyorsan zuhant a föld felé,de Gyémánt nem hagyta hogy baja essen. Még a leérkezés előtt elkapta,majd letette biztonságos helyre. Nagyon meg volt ijedve,így úgy gondolta eltűnik,és majd később,ha már megnyugodott beszél vele. Minako semmit se értett az egészből. Inkább sietett a suliba,nehogy elkéssen. Még éppen időben ért be,így megúszta a késést. Egész nap a történtek jártak a fejében és az,hogy mégis ki mentette meg,és hogyan. Nem bírt
koncentrálni se az órákon. Gyémánt ott volt vele,és figyelte az ablakból. nem értette,hogy mért ül ott a széken és bámul maga elé. Kicsit unalmasnak tartotta,de ez nem számított csak az,hogy megfigyelhesse és óvhassa,ha veszélyben lenne. Minakonak épp tesi órája volt,amin kint a szabadban futottak és mindenfélét csináltak.....
-"Még mindig nem bírom kiverni a balesetet a fejemből. Ez olyan hihetetlen volt és...Már azt sem tudom,hogy...."
- Minako...Minako,jól vagy? - kérdezi barátnője, Tina
- Mi? Öh,vagyi...Igen jól,csak elgondolkodtam. Bocsánat.
- Figyelj oda,most te következel.
- Rendben.
Magasugrás következett, majd medicinlabda dobálás és a szokásos felmérések. Gyémánt egyszer csak gonosz jelenlétét érezte,de azt nem tudta,hogy ki lehet az vagy,hogy épp hol van. Fentről figyelte Minakot,és jobbra-balra nézett szét,de semmilyen gyanús alakot vagy személyt nem látott. Gyorsan körbe akart kémkedni mindenhol,de hirtelen Erilina lepte meg,és ismét ráfújta azt a port, amit első találkozásukkor is. Egyből a földre zuhant,és a szemeit takarta....
- Most megvagy szellemlány. - mondja Erilina
-"Megint ez a por. De mégis..." Hah?
- Véged van,most befejezzük,amit elkezdtünk!
-"Mégis mit akar tőlem? Nem ártottam neki." - gondolja magában
- Véged van! Most nem mászol ki a karmaim közül!
Ahogy lecsapott Gyémánt magasan a levegőbe ugrott,de a második támadás eltalálta így a földbe vágódott. Erre mindenki felfigyelt és csodálkozva nézték,hogy mi folyik ott. Erilina ismét lecsapott,és súlyosan megsebesítette Gyémánt bal karját. Emberként kárt tudott benne okozni,sajna. A por hatása pedig addig bőven kitart,míg végez vele. Hatalmas támadásokat mért rá,amiket alig bírt kivédeni. Már a fél futópályának annyi volt. A kint tornázó lányok egyből kifutottak. Minako azonban ott maradt,mintha földbe gyökerezett volna a lába. Rémült volt az arca,és elsápadt....
-"Mégis mi folyik itt? Mi ez az egész? Az...az a lány olyan ismerős. Ő volt az,aki megmentett már emlékszem rá. De...De mért bántják,ki az a nő?" - kérdezgeti magában
Segítenem kell neki,ahogy ő segített nekem! - odarohan
- Ha még egy ilyen csapás elér,akkor lehet többet nem állok fel. - próbál felállni
- És most......Itt a vég! - támad
- Ah? - összeszűkült szemekkel néz
Minako elé ugrott,és pajzsként védte. Hátára egy hatalmas vágás került,ami Gyémánton is megjelent. A földre vágódott,és nem mozdult. Erilina furcsálta ezt,de nem igen foglalkozott azzal,hogy mást is megtámadott. Gyémánt Mesterére nézett,és egy kis időre lemerevedett. Hirtelen azt se tudta mit tegyen. Minako erősen vérzett,szinte élettelen volt a teste....
-"Ez....nem....lehet..." - remegő szemekkel néz rá
- Úgy látszik,hogy annak a lánynak vége. Törődj bele. Halálra van ítélve.
- Nem. Tudom,hogy még él. - lassan odamászik Minakohoz
"Ne add fel Mester. Kitartás." - ráteszi a kezét
Hihetetlen volt,amit látni lehetett. Gyémánt ismét angyal szárnyakat növesztett és begyógyította Minako sérülését (az övé nem tűnt el). Lassan magához is tért. Kissé kába volt még. Csodálkozva nézett Gyémántra,aki örült annak,hogy életben maradt...
- Te-te vagy az a lány,aki kétszer is megmentett. Ügye?
- Már háromszor. - mosolyodik el
- Köszönöm neked. - mosolyog vissza
- Most,hogy így örültök jobb lesz lehúzni a hangulatot. - ismét támad
- Most rajtad a sor,Mester! - fegyverré alakul
- Mi-mi....? Ah? Egy kard?
-"Használd védelemnek. Majd mindent elmesélek később."
- Re-rendben. Megpróbálom.
Mikor maga elé tartotta Gyémánt pajzsként védte meg. Most nem hagyta annyiban és védte leendő Mesterét. Minako félt,de bátran helyt állt. Már volt ilyen helyzetben,így próbált erősnek látszani. Erilina többször is lecsapott rá,de mindent kivédték. A por hatása természetesen már eloszlott,így tudott Minakoval egyesülni. Majdnem az egész pályát szétverték. Minako kezdett fáradni. Állandó védekezéssel nem győzhetett. Gyémánt ezért elvált tőle,és úgy próbált győzelmet aratni. Hatalmasat hasított a levegőbe,mely megvágta Erilina combját. Ettől inkább visszavonult,így ezt vehették győzelemnek is. Miután a sulinak vége lett,Gyémánt elmesélte,
hogy mégis mi folyik itt. Minako gyorsan lezuhanyozott és fülelve hallgatta a dolgokat....
- Én egy szellem vagyok,aki a régmúltból való. Mindig egy kiválasztott személyt kell szolgálnom,míg nála van a nyakékem,amibe lelkem van zárva. Ez a nyakék most a te birtokodban van,így te lettél a Mesterem. Röviden ennyi.
- He,he,he...És kik volt az a nő? Gondolom nem ember.
- Pontosan én se tudom. Egy ellenség. Több,hasonló személy is van,akik végezni akarnak velünk.
- Velük? Úgy értve velem és veled? De te szellem vagy.
- Ez igaz. De Erilina valamiféle porral emberré tudott tenni,és....
- Értem. De tudod.....Ez túl sok információ egyszerre. Azonban benne vagyok. - mosolyog rá
- Örülök,hogy nem ijedtél meg. Bár nem épp úgy fogadtad a dolgokat az elején ahogy vártam. De gondoltam,hogy meg fogsz ijedni. Reo is megijedt az elején.
- Reo?
- Igen. Ő volt az első Mesterem,aki barátként kezelt.
- Szóval akkor te vásároltál vele,mikor összefutottunk. Akkor onnan vagy olyan ismerős.
- Gyémánt: Igen. Még furcsa nekem minden,és nem igen értem,hogy mi micsoda.
- Minako: Én segíthetek mindenben,amiben csak szeretnéd. - mosolyog
- Gyémánt: Rendben.
Miután megbeszélték a dolgokat aludni tértek. Holnap lehet ismét számíthatnak támadásra, így nem akartak fáradtak lenni. Gyémánt a tetőn őrködött,és vigyázott arra,hogy senki se zavarja meg Minako álmát. Read is ott volt mellette. Elmesélte neki,hogy tisztázta a
helyzetet új Mesterével és,hogy ma Erilina megtámadta őket. Óvatosabbnak kell lenniük,vagy nem ússzák meg a következő támadást...
- Örülök,hogy végre tisztáztátok a dolgokat. Elvégre nem lehetsz mindig mögötte. Vele együtt kell harcolnod. Én bízok benned,hogy képes vagy arra,hogy megtanítsd harcolni és megvédeni önmagát,ha épp bajban lesz. - mondja neki Read
- Köszönöm,hogy bízol bennem és mellettem vagy,mikor más nem. - mosolyodik el
- Ez természetes. Az a ficsúr most sincs melletted,mikor kéne és még a nyakékre se vigyázott.
- Hah? Valóban...Reo. Olyan rég láttam,meg kell néznem,hogy hogy van. De...
- Nyugi itt nem lesz semmi baj. Menj és nézd meg. Én addig őrködök.
- Sietek vissza. - elsuhan
-"Bár jobban szeretném,ha őt elfelejtenéd,és magaddal is törődnél." - komoly arccal néz
Gyémánt hamar odaért a lakáshoz. Sajna azonban senkit nem talált benne. Mintha szó nélkül leléptek volna a srácok. Semmi nyom nem utalt arra,hogy elrabolták volna őket,vagy hasonló. Szomorúan nézett körbe és kukkantott be a szobákba. Gondolta,hogy talán Reo elment azzal a csajjal,Kazu pedig bulizik,bár ilyenkor már vissza szokott érni. Talán egy másik nőnél alszik,és jól érzi magát. Visszakullogott hát Minako házához. Azt észre se vette,hogy egy bomba lapult meg a kanapé alatt. Igaz, hogy az hangérzékelős,de mivel Gyémánt szellem,így őt nem érzékelte...A fiúk ezalatt Erilina termében raboskodtak. Le voltak láncolva,és nem is tudtak mozogni. Reo lassan magához tért,míg Kazu eszméletlen volt...
- Hát felébredtél Csipkejózsika. Sokáig aludtál. - fogja meg az állát Erilina
- Ki maga és mit akar tőlünk?! Nem ártottunk magának!
- Én csak azt a szellemlányt szeretném,aki nemrég hozzád tartozott.
- Nemrég? De hiszen még...
- Óh,már nem....Ő mást védett ma. Egy fiatal,iskolás lányt.
-"Minako..."
- Úgy látom ismered. Hm...
- Mért támadtál rá?! - kiabálja rá,majd elrántja az állát a kezéből
- Nem rá akartam,hanem a szellemlányra,de közbe avatkozott. De nyugalom,nem lett semmi baja. Még él és virul. A másik megmentette a nyomorult életét.
-"Gyémántnak most ő lehet Mestere? De hogyan? Talán hozzá kerülhetett a nyakék. Minden bizonnyal ez lehet rá a logikus magyarázat. Akkor remélhetőleg Minakonak nem eshet baja. Gyémánt erős lány nem hagyja,hogy ártsanak a Mesterének. Remélem hamar rájönnek,hogy hol is lehetünk,ha persze tudják az,hogy elraboltak."
Reo reménykedett abba,hogy kimentik őket,és hazamehetnek végre. Persze a kiszabadításra még várniuk kell. Másnap reggel Minako épp reggelit készített. Hétvége volt,így most nem kellett a suliban rostokolnia. Gondolta elmennek vásárolni Gyémánttal,de ő mást talált ki. A nap ma fényesen sütött,lágy szél fújdogált. A madarak halk csicsergése hallatszott a hátsó udvarból. Mivel Minako háza nagy területen terült el,így az udvara is az volt. A szomszédok nem láttak be hozzájuk,így nyugodtan edzhettek...
- Hogy edzünk? De-de...Én nem tudok harcolni.
- Ezen könnyen segíthetünk. Csak bízz benne,és menni fog. Rendben?
- De....Jól van. Igyekezni fogok.
- Akkor elsőnek jöhetnek az ütések és rúgások. Elhívtam ide az egyik régi barátomat,ő majd segít nekünk alaposan felkészülni a következő összecsapásra. Bemutatom,Readot.
- Üdvözöllek. - kézen csókolja Read
- Öh? Kö-köszönöm. - zavarban van
- Kezdhetjük? Készen állsz rá?
- Re-rendben....Ké-készen állok..."Csak éljem ezt túl. Remélem nem leszek csupa kék,lila és zöld kiütésekkel teli."
Az edzés hosszadalmas és eléggé kemény volt,de gyémánt révén Minako nagyon ügyes volt és remekül kivédte a támadásokat. El is csodálkoztak rajta,hogy ennyire gyorsan tanul. Fa kardal edzettek,amivel könnyen tudott bánni. Read próbált egyre keményebb lenni,amit Minako megérzett,így hozzá igazodott. Jó sokáig edzettek,majd lezuhanyozva lepihentek. Gondolták elmennek a városba,úgy is kell venni kaját. Read meg akarta fogni Gyémánt kezét,de nem merte. Inkább csak mellette sétált. Minako bevárásolt sok mindent (pl.zöldségeket, édességet, hozzávalókat a kajákhoz,tisztítószert...stb.) Jól elvoltak egész nap,míg hirtelen meg nem támadták őket. Két Zerox jelent meg a színen,és nagy rombolásba kezdtek....
- Mi ez? Hah? - rémülten néz
- Zeraxok! De mégis mit keresnek itt? - kérdi Read
- Erilina! - mérges arccal néz Gyémánt
- Hah? Gyémánt! - próbálja Read megllítani 
Gyémánt előre ment,hogy megállítsa őket. Előhúzta kardját,majd lesújtott az egyikre,de az visszaküldte rá a csapását. Gyémánt egyesült Minakoval és úgy próbálták őket megfékezni. Hasztalan volt minden egyes támadás,mivel nem volt elég erejük,ahhoz,hogy legyőzzék őket,és áttörjék a páncéljukat. Read is besegített és elterelte az egyik figyelmét. Az emberek rohantak ahogy csak tudtak. Sikítozásuk az egész városban elhallatszott. Pánik tört ki,így sietniük kellett,hogy sérültek és áldozatok ne essetek. Minakot sajna az egyik eltalálta golyóvá formálva magát. A falba vágódott és eszméletét vesztette. Gyémánt elvált tőle,és próbálta magához téríteni..
- Mester! Kellj fel,vagy végünk! - élesztgeti
- Gyémán! Vigyázz! - kiabál oda neki Read
- Hah? - rémülten néz
Gyorsan felkapta Minakot és elszállt vele,de utol érték,és elvették tőle. Read sem tudott segíteni. A két Zerox Minakoval együtt eltűntek. Persze ezt nem hagyták annyiban és utánuk indultak. Gyémánt tudta,hogy ki áll a háttérben. Erilina gonoszas mosollyal,örült annak,hogy most ő győzött. Senki sem győzheti le,még egy szellemlány sem. Minakot oda vitték ahol Reoék is voltak....
- Ááh! Már itt is van,akire vártam. - mondja Erilina
- Hah? Minako? Minako! - próbál szabadulni
Ha bántani meri én...!
- Nyugi,csak csalinak kell. Nem akarom megölni,csak ha muszáj.
-"Minako ki foglak szabadítani! Erre megesküszöm!" - mérgesen néz
- Há,há,há,há,há,há......! - gonosz nevetés
Ezúttal a sötét oldal győzött,de korán sincs vége. Gyémánt és Read úton vannak,hogy kimentsék barátaikat. Persze azt nem sejtik,hogy Reo és Kazu is ott vannak. Sietniük kell,hogy épségben kimentsék őket,vagy lehet,hogy Erilina fog véglegesen is nyerni. Ezt nem hagyhatjuk szó nélkül. Kazu még mindig eszméletlen,hisz súlyos sérülés díszeleg a fején. Reo tehetetlen és Minako sincs magánál. Erilina gonosz nevetéssel vet véget ennek a résznek.....
- Enyém a győzelem! Há,há,há,há,há......!

Folytatása következik.....