Az előző részben Minako visszaszerzéséért ment Gyémánt,Read is segített neki. Erilina még mindig rabságban tartotta a srácokat,így őket is ki kellett szabadítani. Erilina szabadságukért cserébe Gyémánt lelkét kérte,de neki esze ágában se volt odaadni neki. Mivel ellen állt,így varázslathoz folyamodott. Minako szeme hirtelen elvesztette ragyogó fényét. Szinte tükrössé váltak a szemei. Gyémánt ettől valami gonosz erőt érzett mely hatalmába ejti. Nem bír szabadulni ettől az erőtől. Mint a két lányt egy gonosz varázslat ejtette rabul,melyből szabadulni nem tudtak. Gyémántot már Erilina irányította,és Read ellen küldte. Reo próbált telepatikusan Gyémánt fejébe férkőzni,hogy úgy térítse magához. Minako lelke nem tudott beszennyeződni,csak Gyémánt lett a gonoszság rabja. Egyre mélyebbre ment be,hogy megtalálja Gyémántot,és visszahozza lelkét a fénybe. El volt zárva,és nem lehetett odamenni hozzá. A sötétségben egy gonosz lény lapult meg,mely mindennek az okozója volt. Reo megküzdött vele,és nehezen de legyőzte. Minako ettől magához tért. Erilina elengedte őt,de a nyakéket elvette tőle,ettől Gyémánt ismét gonosszá változott. Vöröslő haja és szemei lettek. Valamiféle jelek
jelentek meg testén. Light és Read közbe akartak lépni,és megállítani. A két testvér összecsapott. Vissza kellett szerezni a medált. Kazu lefoglalta a Zeroxokat,míg Reo visszaszerzi a nyakéket. Minakonak sikerült kiverni Erilina kezéből a medaliont,így Shino segítségével az ismét Reo tulajdonában volt. Már csak vissza kellett hozni Gyémántot a való világba,mivel a rajta lévő jelek miatt a lelke még nem tért vissza. Reo ismét abban a világban találta magát,ahol előtte harcolt a sötétségben meglapuló lénnyel. Egy csók volt,mely feloldhatta az átkot. Gyémánt magához tért. Light és Read boldogan hagyták ott őt,Reoval. Minako szomorú volt,hogy csókolóztak,de csak ez oldhatta fel az átkot. Gyémánt pedig nem is emlékezett arra,hogy megcsókolták. Szegény Reo....Folytassuk!!!
Miközben barátaink erőre kapnak alvás közben,addig messzebb egy távolibb helyen,mely csendes és elhagyatott volt....Ryu és Ziril
gonosz terven agyaltak,mellyel el akarják pusztítani újdonsült riválisaikat,akik látszólag megerősödtek. Gyémánton látszott,hogy lelke erősebb,mint amilyen előtte volt. Több,mint valószínű Reo miatt,aki másképpen bánik vele,mint előző mesterei,akik csak kihasználták és nem úgy bántak vele,ahogy ő szerette volna. Ryu érzi a belőle áradó hatalmas erőt,melyre akkor kell lecsapnia,míg sebezhető....
- Mire készülsz,Mester? Végezni akarsz a parazitákkal? - kérdezi Ziril
- Elérkezettnek látom az időt arra,hogy leszámoljunk velük. Bár...kétség kívűl igen erősek. - komolyan néz
  Nem szabad elhamarkodottan dönteni,vagy könnyen meglephetnek bennünket.
- Ahogy a múltkor,Mester?
- Pontosan. Azok a szárnyak.....Angyali szárnyak voltak,melyek Gyémánt lelkének erősségét sugározták. Az a fiú hozza ki belőle a maximumot,mely még ingatag,de idővel kiteljesedhet és akkor komolyabb ellenféllé válnak. Ha alábecsüljük őket,akkor még nagy meglepetésben is lehet részünk. - felnéz az égre
- Egem ugyan nem győznek le. - Ziril öklét összeszorítva,komoly arccal néz
Gonosz arckifejezés fedte arcukat,mely semmi jót nem ígért. Valaki figyelte őket a sötétségből,és kihallgatta beszélgetéseiket. Mintha tudni akarta volna,hogy mire is készülnek,vagy éppen kik azok. Ziril megérezte a közelségét,így eltűnt. Ryu behunyva szemét csak állt,és nem csinált semmit sem. Meg se szólította az ideget. Mikor hirtelen kinyitotta szemeit,Ziril lecsapott az idegenre,aki elugrott támadása elől....
- Hm....! - komolyan néz
- Ismét te vagy az....Read! - kérdi Ryu
-"Mégis honnan tudta,hogy én vagyok az? Nem is ismer...vagy mégis?" - kérdezi magában
- Ha azért jöttél,hogy elpusztíts,hiába jöttél. Én pusztítalak el téged! A magad fajta gyenge kis
  lélek nem győzhet le engem! - jelenti ki Ryu
- Majd meglátjuk! - Light kilő hirtelen egy nyílvesszőt
- Hm.... - kis gonoszas mosolyt vág erre Ryu
A nyílvessző egyenesen a szíve felé száguldott,már majdnem bele is hasított húsába szétszabdalva azt. Azonban Ryu elkapta és a
fényből sötétséget kreálva,visszaküldte Lightra. El akart tűnni onnan,de Ziril hátulról lefogva megbénította. Read ekkor gyorsan kapcsolva a nyílvessző elé vetette magát,ami egyenesen a vállába vágódott bele. Keresztülhasította a húsát,majd lebénította az egész karját. Light kis rémültségben a szemével nézte mindezt, majd kiszabadulva Ziril karjainak fogságából,felkapta Readot. Ryu örömteli mosollyal nézett a két fiatalra,majd az ég felé emelve kezét,egy lyukat csinált bele,amiből egy fekete sárkány bukkant elő,és bekapta Lightékat,akik nem bírtak eltűnni onnan. Ezt Gyémánt megérezte. Tudta,hogy bátyja és barátja bajban van. A szívébe hasított egy rossz,nagyon rossz érzés. Ez pedig nagyon nyugtalanította. Végig a tetőn ült,és azon gondolkozott talán jól vannak-e vagy a megérzése bajt szimatol. Szomorú lett ettől,és aggódó a tekintete. Másnap reggel nem is jelentkezett,vagyis nem volt látható....
- "Vajon hova tűnhetett? Most vagy nem látom,vagy....Vagy Reoval van." - szomorodik el Minako
  Gyémánt! Gyémánt merre vagy? - keresni kezdi
- Igen,Mester? Óhajtasz valamit? Történt valami rossz,hogy szomorú vagy? - jelenik meg hirtelen előtte
- Öh? Inkább ezt én kérdezhetném tőled....Minden rendben van?
- Nem igazán....Rossz érzésem van...Vagyis....Minden rendben,Mester!
-"Látom,hogy bántja valami,de.....Ha nem akar róla beszélni,én nem erőltetem." - komolyan néz rá
- Ha bármire szükséged van,Mester akkor csak szólj.
- Most nincs. Megyek és megnézem Reoékat. Ha akarsz gyere velem.
- Én oda követlek,ahova te is mész,hisz tudod.
-"Igaz is...a nyakék." - veszi fel a nyakába
Lassan felkapva kis táskáját,taxival igyekezett a srácokhoz. Gyémánt végig vele volt,és követte őt. Nem sokkal később valami egészen gonoszat érzett,de nem tudta honnan is jöhet. Lehet csak képzelődik a múltkori dolgok miatt. Azonban ez nem csak képzelet volt,hanem a valóság. Az ég hirtelen beborult,és egy alak bukkant elő Gyémánt mögött,akit elsőre nem is érzékelt. Tudta,hogy itt valami nincs rendben,gonosz közeleg. Mikor meg akart fordulni, egy fekete nyílvessző mellkasba találta. Összeszűkült szemekkel nézett maga elé,majd lassan zuhanni kezdett. Minakonak is rossz érzése támadt. A taxisofőr valami varázslat hatására álomba merült,ettől pedig a kocsi irányíthatatlanná vált,majd össze-vissza cikázva az úton egy kamion alá száguldott be,ami ettől feldőlt és kisebb robbanás után egy oszlopba vágódva megállt. Sok ember megsérült,köztük Minako is,akit súlyos sérülésekkel korházba szállítottak. Pár órán belül a tévében is láthatóvá vált a baleset. Reo pont akkor kapott egy telefonhívást a kórházból. Őt hívták fel elsőnek. Egyből rohant be hozzá,ahogy csak a lábai bírták. Kazu is vele ment. Mint az őrültek úgy rontottak be a kórház ajtaján és Minako után érdeklődtek. Választ kapva a szobájába futottak,hogy lássák nem történt-e komolyabb baja....
- Minako! - fut oda az ágyához Reo
- Jézusom,még is mi történt? - néz rá kissé rémült Kazu
- Maguk kicsodák? Nem jöhetnek csak úgy be ide! - jön be az orvos
- A barátai vagyunk,kérem mondja el mi történt pontosan! - érdeklődik Reo
- Azt mi sem tudjuk,csak annyit,hogy a lány kómába zuhant. Súlyos ütés érte a fejét,ami enyhe agyrázkódást okozott neki,és időleges kómába jutatta. Mindent megtettünk érte,már csak a csoda segíthet rajta.
-"Minako...mégis mi történt veled?" - fogja a kezét
- Magunkra hagyna vele egy kicsit?
- Persze,természetesen. - kimegy az orvos
- Gondolod,hogy ez ne csak szimpla baleset volt? Talán valaki szándékosan csinálta mindezt?
- Ha megtudom,hogy ki volt az,én.... - szorítja ökölbe kezét Reo
- Gyémánt....Ő hol lehet?
- Haah?! Gy...Gyémánt...A nyakék....Megsérült. - néz rá
- Biztos a balesetben sérülhetett meg.
- Én nem hiszem...Gyémánt....Itt vagy,ha igen kérlek jelenj meg.
- Re....o.....
- Jézusom,még is mi történt veled? - néz rá rémült szemekkel Kazu
- Gyémánt! Minden rendben? - remegő szemekkel néz rá
- Valaki volt ott...valaki,akit nem éreztem. Túl...túl későn vettem észre és...
Alig tudott beszélni,és teljesen átlátszó volt. Mintha a lelke megfakult volna a nyílvessző miatt,melynek mérge mintha bele ivódott volna testébe. Rossz volt rá nézni,annyira rémesen nézett ki. A lövés helye nyomán fekete volt. Kicsit remegett teste,majd eltűnt. Erre Kazu fel is figyelt,de nem kérdezte. Reo aggódva nézte ahogy eltűnik,de meg nem állíthatta. Leült Minako ágya mellé és várta,hogy végre magához térjen. Imádkozott,hogy hamar felépüljön és olyan legyen,amilyen előtte is volt. Hiányzott a mosolya és a kedvessége....
- Én...Most magatokra hagylak titeket. Szólj,ha kell valami. Tudod a számomat.
- Rendben van.
-"Reméljük hamar kiderül,hogy még is mi történhetett velük. Gyémánt nem nézett ki valami túl jól.
  És Minako....vajon mi művelhette ezt vele?" - komoly arccal nézett,majd Kazu kiment a szobából
Gyémánt szomorú volt,hogy nem tudott segíteni Mesterén. Elindult,hogy utána nézzen a dolgoknak. Meg akarta keresni bátyját,hogy tőle kérjen segítséget az ügyel kapcsolatban. Ahogy a város felett lebegve keresgélt,hirtelen egy újabb nyílvessző száguldott felé,de most időben sikerült kikerülnie. Ismét gonosz erők jelenlétét érezte,mely szinte orfacsaró bűzként terjengett a levegőben. Gyémánt tudta,hogy valami nincs rendben. Előrántotta kardját és azzal verte vissza  többi nyílvesszőt. Egyre erősebben száguldottak felé,így némelyik elől elugrált (a levegőben hátraszaltózott). Nem tudta még is ki ez és mit akar tőle. Nem látta támadóját,csak annyit,hogy a nyílvesszők egyenesen a sötét fellegekből jönnek elő. Ahhoz,hogy megvédje magát,és felfedje támadója alakját....egy hatalmasat sújtott a felhők rengetegébe, amik eloszladozva mutatták meg még is ki az,aki "életére" tör....
- Ott van! Már látom! - lesújt újra Gyémánt
 "Most nem hibázhatom el,végzek vele!" - komoly arccal néz
Sajnos támadása meg se sebezte az illetőt,aki ismét lesújtott,de szerencsére egy láthatatlan pajzzsal kivédte azt. Ereje csökkenni
látszott,mivel ismét fájt a találat helye,mely még jobban elterjedt testében. Már alig bírta visszatartani a nyílvessző vad erejét,így
feloszlatta pajzsát. A nyílvessző majdnem talált volna,de Gyémánt időben eltűnt onnan. Nem ment messzire,csak támadója háta mögé. Lesből csapott le rá,így sikerült megsebesítenie. Az arcát fedő maszk lekerült róla,így láthatta támadóját.....
- Most meg vagy! Haaah?! - remegő szemekkel nézett
 "Ez lehetetlen...Te nem lehetsz...."  - meg se bír szólalni
Támadója arca megbénította,így lemeredve nézett csak rá. Újabb nyílvesszőt feszített meg íjával. Gyémánt gyorsan el akart menni, de hirtelen gyökerek fogták le lábát,és teljesen rácsavarodtak. Mozdulni sem bírt. Most nagy bajban volt. Ha az a nyílvessző ismét eltalálja lehet akkor már nem éli túl és lelke elfoszlik tőle. Lassan behunyta szemét a túlvilágra készülve,mikor is hirtelen megjelent a segítség.
- Izzó fény...Csapj le az éjszakába! - suhint egyet kardjával Kazu
  Pusztítsd el a gonosz teremtményeit és tisztítsd meg őket!
Hatalmas kardcsapás állította meg a nyílvesszőt,így a két támadó meghátrálva vonult hátrább. Gyémánt gyökerei is darabokra szakadva hulltak a földre. A két támadó lassan a sötétsége bújva,eltűntek. Mintha visszavonulást fújtak volna. Kazu jókor jött a megmentésére. Ahogy a két idegen személy eltűntek,Gyémánt a mélybe zuhant. A lövés helyét szorongatta,nagyon fájt neki. Kazu nyomban oda szaladt hozzá,hogy megnézze mi baja van, megsérült-e....
- Minden rendben? Jól vagy? Nem sérültél meg? - kérdezgeti Kazu
- Te lát-látsz engem?
- Nem teljesen,csak átlátszóan? Hol fáj? Eltaláltak valahol?
- Nem...nem most...Még a baleset előtt. Érzem,hogy ez a valami elpusztítja a lelkemet. - fogja meg a mellkasát
- Gyere,elviszlek Reohoz.
- Neh! Neki ne szólj erről,majd egyedül megoldom. Nem lesz bajom.
- Rossz bőrben vagy,így harcolni sem tudsz.
- Tudom,de....Nem lesz bajom. - lassan feláll
- Hm....Makacs leányzó vagy te. - vigyorodik rá
- Hüm? - néz értetlen arccal
- Jobb,ha veled maradok. Reo most úgy is el van foglalva és valakinek meg kell védeni téged,ha újból megtámadnak azok a fickók.
- Hm.... - lehajtja fejét
  Megyek és megkeresem őket. Tudnom kell,hogy....
- Az a bátyád volt igaz? Aki most majdnem megölt....?
- Hah?! Mi...
- Láttam,mikor a maszk levált az arcáról. Tudom,hogy ez nehéz neked,hiszen a testvéred.
  De....nem szabad elfelejtened,hogy ki most az ellenséged.
- Igazad van,de....Tudom,hogy a bátyám nem tenne ilyet. Valami biztos a hatalmában tartja. Éreztem valami...valami rosszat, mikor megjelent. Tudom,hogy az nem ő volt,csak egy....
- Csak egy bábú,akit irányít valaki vagy valami.
- Pontosan. Vagyis valami ilyesmi. Olyan,mintha megszállta volta egy gonosz erő. Jobb,ha minél hamarabb megkeresem őt,és megmentem.
- Veled megyek! Egyedül kevés vagy oda.
- Rendben,de légy óvatos.
- Nyugi.....Engem jó kemény fából faragtak. Acél fából! Kőkemény vagyok!
- Gyémánt: Oh. Akkor jó. Páncélfa. - reppen fel a magasba
- Nem vagyok páncélfa,csak.....Mindegy hagyjuk.  - felül motorjára
Felpattanva vörös-ezüstös motorjára,már is hajtott Gyémánt után,aki a levegőből követte a sötét felleget,mely a várostól nem messze rondította el az eget. Gyorsan oda is értek,mialatt már várták őket. Reo ezalatt nyugtalanul nézett ki az ablakon,és ő is megpillantotta azt a gonoszas felhőt. Csodálkozva,komoly tekintettel nézte,de nem ment oda. Inkább maradt Minako mellett hátha ismét megtámadják. Kazu és Gyémánt oda is értek a különösen gonoszas helyhez. Mind a ketten érezték a furcsa arurát,mely körbe vette az elhagyatott fúriát. Beljebb mentek tudván,hogy lehet már várják jöttünket. Kazu résen állt,és kardra készen lépett egyre beljebb és beljebb az épületbe. Gyémánt eltűnt,hogy így megnézze van-e bent valamilyen csapda vagy sem. Óvatosak voltak mind a ketten....
-"Bátyám,jövök már! Tarts ki!" - mondja magában komoly arccal
- Master nem kellene megállítani őket? Még a végén...
- Semmi gond,a kezemben vannak. Idő kérdése és a csapdámba is bele sétálnak.
- Értem,Mester. - eltűnik
-"Ha beljebb merészkednek lecsapunk rájuk,és nem lesz könyörület. A szánalmas lelkeiknek annyi!"
- Biztos jó ötlet volt kettőnknek ide jönni? Hiszen azt se tudjuk kikkel vagy mikkel állunk szemben. - mondja Kazu
- Biztos vagyok benne,hogy ebben apám keze van. Ő képes ilyen aljas tettre,senki más.
-"Hm....Milyen elszánt a hangja. Remélem ésszel tud majd harcolni és nem a szívére hallgat."
- Légy résen,bármikor.....Haaaah?! - összeszűkült szemekkel néz Gyémánt
  Re....ad....Hát te is gonosz lettél?
Hirtelen Read jelent meg előtte és egy kis tőrrel hasba szúrta,majd egy erős lökéssel a falba vágta. Kazu sietett segíteni neki,de hirtelen valami fekete csápok kapták ki kezéből kardját, majd a sötétségbe rántották. Gyémánt sem tudott segíteni neki, mivel őt is elkapták. Mindkettőjüket bezárták,ki tudja hova....Reo ezalatt furcsa,szorongó érzést érzett. Minako kezében megpillantotta a nyakéket,mely a földre hullott. Kezébe véve látta, ahogy Gyémántot és Kazut elkapták. Összeszűkült szemekkel nézett a nyakékre,mely teljesen kezdett befeketedni. Nem tudta mit tegyen most.....
-"Ha most elmegyek,mi lesz,ha ismét megtámadják? Nem hagyhatom magára. De,ha nem sietek a segítségükre,akkor...." Minako bocsáss meg!
Kirohant a korházból,majd motorjára pattanva,a sötét felleg felé vette az irányt. Szélsebesen hajtott,meg sem állt addig. Odaérve kissé elfogta a félelem. A fúria eléggé hétborzongató volt. Mintha évszázadok óta nem lakott volna itt senki és semmi. A falai omladozóak voltak és az ablakok is itt-ott be voltak törve. A körülötte lévő fák pedig mind elhervadva. A kapun száraz növények lógtak. Reo komoly arccal nézett,majd megindult az épület felé. Megpillantotta Kazu motorját,így tudta,hogy amit a  kórházban látott az nem csak szemfényvesztés volt. Már nyitotta volna ki az ajtót,mikor is....
- Biztos be akarsz oda menni? - állítja meg egy hang
- Hah? Shino? Te mit keresel megint itt? - kérdi tőle Reo
- Éreztem én is a gonosz jelenlétét-e falak között. Tudtam,hogy ide fogsz jönni a barátaidért. Egyedül túl kevés vagy ide. Túlerőben vannak. - mondja Shino
- Nem érdekel! Egyedül is ki fogom bírni,csak bíznom kell önmagamban és az erőmben!
- Hiába van nálad a nyakék,attól még Gyémánt nem tud a segítségedre sietni. Érzem,hogy ő rosszabb helyzetben van,mint a barátod. Valami kezdi őt felemészteni,belülről. Ha nem sietsz,akkor örökre elveszítheted őt,és volt nincs barátság. Már csak kevés időd maradt. Ha valóban be akarsz menni,ne tétovázz,menj.
- Nem jössz vele? Ha már ennyi mindent tudsz. - kérdi Shinot
- Hm...Tudtam,hogy mégis csak van benned egy aprócska félelem.
- Hm..! -.-
- Várj! Veletek megyek!
- Te is itt vagy....Kaien?
- Én is éreztem,amit te,Reo. Jöttem,hogy segítsek,ahogy Gyémánt segített nekem.
- Hm... - komolyan néz Reo
- Milyen megható. Kevés az időnk,mennünk kell,ha viszont akarod látni a barátaidat.
- Rendben van. "Gyémánt,Kazu tartsatok ki...Jövünk!"
Máris a házba rontottak. Résen voltak,nehogy úgy járjanak,ahogy a többiek nemrégiben. Fegyverük készenléti állapotba volt állítva.
Az ellenség hagyta,had jöjjenek beljebb,egészen a bálteremig, ahol majd minden eldől. Gyémánt már annyira gyenge volt,hogy csak a lelke maradt meg,ami egy kis üveggömbbe volt bezárva. Kazu pedig fel volt lógatva a plafonra,eszméletlenül. Rossz volt rájuk nézni.....
- Kazu! Minden okés? - kérdi Reo
- Szerintem ő egy ideig nem fog válaszolni neked. - mondja Kaien
- Most ne kalandozzon el a figyelmetek. Nézzétek! - mutat egy irányba Shino
- Micsoda meglepetés. Hát ide értetek? Mi szél hozott szerény hajlékomba? - szólal meg Ryu
- Maga szemét dög! Adja vissza a barátaimat! - förmed rá Reo
- A barátaidat? Milyen...barátaidat.....? - néz rá a kezében lévő gömbre
- Hmmmm..... - morog
- Reo! Reo fuss innen,menekülj! - kiabál a gömbből Gyémánt
- Hah?! Gy...Gyémánt? Te-te vagy az?
- Sietnünk kell. Az ereje fogytán. Ha nem sietsz a lelke eltűnik örökre. - sietteti Shino
- Akkor...Mire várunk még? Szélroham!!! - támad gyorsan elsőnek Kaien
- Mester! - ugrik Ryu elé Ziril
- Ch! Úgy látszik ez hatástalan ellenük.
- Mit akartok a lánnyal? - kérdi Shino
- Áh,semmit....csak a lelkét! Az ő lelke túl tiszta és jóságos. Nem ilyennek neveltem! Jobb,ha magamba olvasztom és akkor végre tisztelni fog!
- Azt csak szeretné! - mérgesen néz Reo
Mind a hárman támadást indítottak. Ekkora jelent meg a gonosz Light és Read,akik visszavágtak nekik. Nem hagyták őket Ryu közelébe. Nagy csata kezdődött. Ryu visszavonult a sötétségbe Zirillel együtt. A harc egyre keményebb volt. Míg Shino és Kaien összecsaptak az irányítottakkal,addig Reo leszedte Kazut a plafonról. Lassan kezdett magához térni. Rajta is furcsa nyomok jelentek meg,mint amilyenek Gyémánton. Reo kissé rémülten nézett rá. Nem volt valami jó bőrben.....
- Hé...pajti. Hát te....? - kérdi Kazu
- Minden okés? Kiviszünk innen csak tarts ki!
- Várj! Gy...Gyémánt...Ő....
- Tudom. Őt is kivisszük. Nem hagyjuk itt.
- Engem hagyj itt,nem lesz bajom. Menj és mentsd meg,neki kevesebb ideje van.
- De....Tudom és.....
- Menj,nekem nem lesz bajom. Kint találkozunk.
- Rendben,de tarts ki. Okés? Nehogy itt patkolj el nekem!
- Itt? Nah,ne nevettess. Inkább egy nagydudájú bige mellett,ha lehet. - próbál poénkodni
- Még itt is viccelődsz? Te nagy franc vagy!
- Hisz ismersz.... - lassan felkel,mellkasát fogva
  Most menj. Mi meg leszünk itt. Látom,hogy ők lefoglalják a két harcost. Te addig keresd meg,és hozd ki épségben. Siess!
- Rendben van! Kint találkozunk! - rohan Reo Ryu után
Ryu ezalatt már a tetőn járt,el akarta vinni magával Gyémántot,de Reo elébe vágott. Nem hagyhatta,hogy elvigye azt,aki már sokszor
kimentette a bajból. Ziril már is Mestere védelmére kelt,és összecsapott vele. Gyémánt aggódva nézte őket. Félt attól,hogy Reo megsérül vagy Ziril végez vele. Sajnos azonban nem tudott neki segíteni. Ereje alig volt,így a gömb fogja maradt. Erősen koncentrált,hogy Reo képes legyen győzelmet aratni. Reo érezte,hogy nem harcol egyedül. Gyémánt szelleme vele van. Ettől erőre kapott és kivédte Ziril mindegyik támadását....
- Véged van! Ellenem nem győzhetsz! - keményít bele Ziril
-"Nem adom fel! Érzem,hogy nem vagyok egyedül!" - néz rá a gömbre
Ez azonban nagy hiba volt,mivel Ziril a figyelmetlenségét kihasználva egy hatalmasat hasított a levegőbe,mely mindent elsöpört. Reo pedig egy hatalmas vágással a mellkasán a földbe vágódott. Élettelen volt a teste,mintha meg is halt már volna. Gyémánt elkiáltotta a nevét,amire hirtelen kinyíltak a szemei. De ezek már nem azok a sötétkék szemek voltak. Ismét vörös szemei lettek,amiket egyszer már láthattunk Kaien elleni harcában. Haja megnőtt,és hegyes karmai majd fogai lettek. Hátborzongató lett az egész teste. Az ég még sötétebbé vált,majd villámlott az egész. Még kísértetiesebb lett az egész környék.....
- Mi-Mi ez? "Az aurája beszennyeződött?" - Ziril kissé rémülten néz
-"Hm...Tehát ez a fiú nem is ember? Szóval ezért van benne ekkora erő." - komolyan néz Ryu
  Ez kezd egyre érdekesebbé válni! Most jön csak a móka!
-  Haaah? - csodálkozva néz Ziril
Reo egyből visszaugrott a tetőre,karmait előre meresztve. Ryu eldobta Gyémántot,majd vadállat formáját felvéve összecsapott vele. Mintha két vad farkasember csatáját látná az ember. Vad harc bontakozott ki közöttük. Kaien és Shino csatája is kissé eldurvult már odabenn. Kazu kisántikálva a házból,látta ahogy a két vad szörnyeteg egymás ellen harcolnak. Gyémánt a csatornába esett,éppen lefolyt volna a vad víz miatt,de Kazu elkapta.....
- Kazu! Hát jól vagy? Minden rendben? - aggódva néz rá Gyémánt
- Persze,engem nem kell féltened szivi. Egyben vagyok még,de...Mond csak,ki az a két bestia odafenn?
- Az apám és.....Reo.
- Mi-micsoda? Ryu és.....Reo? - csodálkozva néz
 "Igen,már emlékszem. Akkor is átváltozott ilyen szörnnyé,de...nem hittem volna,hogy ez ismét megtörténik."
- Ki kell szabadulnom,hogy megállítsam őket! De...egy cseppnyi erőm se maradt. Míg a bátyámék fogságban vannak,addig én sem leszek jobban.
- Csak nyugalom. Reonak se lesz semmi baja. "Vagyis remélem."
Mind a ketten bíztak abban,hogy Reo fog győzni és nem végzi Ryu penge éles karmai között,aki sokkal erősebb és tapasztaltabb
harcos. A két vadállat egymásnak csapódva karmolták és csapkodták egymást. Vér folyt azon az estén,sok vér. Rossz volt nézni,ahogy Reo dühe ellepi a józan ítélőképességét és csak támad teljes erővel. Ryu ezt kihasználva megragadt a torkánál fogva,majd a falnak szorítva nem eresztette el,míg fel nem adja. Reo teste lassan elernyedt,és többé nem kapálózott. Lassan eleresztették,és teste a földre esett. Elfeküdt,mint aki most valóban életét veszítette volna. Gyémánt érezte,hogy most valóban nem kel majd fel. Kazuban is végigfutott egy ilyen érzés. Szinte belé hasított,rémült tekintettel....
- Ha,ha,ha,ha,ha.....Ennek már vége van. - változik vissza emberi külsőbe Ryu
  Tévedtem. Ebben a srácban nincs semmi különlegesség,csak egy szánalmas fiú. Számomra nem ellenfél az ilyen gyenge harcos.
- Ő nem gyenge! - jelenti ki Gyémánt
- Igazán? Akkor mond most mért fekszik ott a földön,mint egy kivert kutya? Én nem úgy veszem észre mint,aki nagy harcos lenne,vagy ilyesmi. Vagy talán tévedek?
- Ő igazi harcos,csak még.... - alig bír beszélni szegény Kazu
- Elég a beszédből! Nem pocsékolom tovább az időmet rátok,szánalmas halandókra! - hátat fordít
  Jobb,ha mára befejezzük a harcot. Úgy sem vagy abban a helyzetben,hogy visszavágj.
- Ha abban lennék...Áh! - a vállához kap fájdalmában
-"Kazu...Kérlek törd össze ezt a gömböt,akkor kiszabadulhatok." - mondja telepátián keresztül Gyémánt Kazunak
-"Hogy,de akkor nem....?"
-"Ha apám megszerzi a nyakéket,akkor én is az uralma alá kerülök,és akkor nem lesz semmi esélyetek ellene. Kérlek tedd meg ezt Raoért."
-"Rendben van,de....Remélem igazad van,és nem válsz ettől semmivé."
- És most...a nyakék,az enyém. - nyúl érte Ryu
Kazu a földre vágta a gömböt,amiből nagy fényáradat tört elő,Ryut elvakítva. A nyakéket gyorsan megszerezte,így Gyémánt kis erőre
kapott tőle. A bent harcoló felek is felfigyeltek és eltűntek. Kaien és Shino is kimentek megnézni,hogy mi történhetett. Csodálkozva
néztek fel az épület tetejére,ahol Kazu kardjával beállva állt. Készen volt újból összecsapni az ellenséggel,ki még mindig jobban állt,mint ők. Szemében nem volt félelem és kétségbeesés. Komoly arccal nézett le Ryura,aki missé morcos volt....
- Most rajtam van a sor,hogy kisegítsem barátaimat a bajból. Hiába áltok jobban,mint mi....akkor sem hagyjuk magunkat és mi fogunk győzni! Semmi esélyetek ellenünk rohadt banánok! - jelentette ki Kazu
- Azt majd meglátjuk,kis féreg!
- Jobb,ha segítünk neki,vagy a vesztébe szalad. - mondja Shinonak Kaien
- Rendben van. Egyedül nem sikerülhet neki. Csak a szája nagy. Gyerünk!
-"Light,Read! Intézzétek el azt a két semmirekellőt! Addig én végzek ezzel a pondróval!" - utasítja őket telepatikusan
- Mi az utolsó kívánságod te pokolfajzat?
- Hm....Hogy nekem? Ááááh! - lesújt kardjával
Kazu és Ryu úgy csaptak egymásnak,mint két megvadult bika. Ziril végre is ét visszavághatott Gyémántnak,Mestere által persze. Most
egyikük sem tétovázhat,ah ők győznek akkor minden elveszett. Gyémánt örökre elpusztul és lehet Reo sem éli meg a másnapot. Ez a harc a becsületről és akaraterőről szól,melyben szívvel nem győzhetsz,csak ésszel. Reo kiütve és egyáltalán nem adott életjeleket. Minako a korházban érezte ezt és halkan a nevét mondta,de nem kelt fel így sem a kómából. Ryu kardcsapásai szélörvényként szelték ketté a levegőt. Sötét mágiát is bevetett, hogy ne kelljen nagyon elhasználnia erejét. Kazu izmai rendesen megfeszültek a kardok összecsattanása közben. Fogait is összeszorította,arcáról folyt az izzadság pedig nem is volt annyira meleg....
-"Most kell elintéznünk,vagy ő fog győzni! Több erő kell,de még mindig nem vagyok elég erős!" - aggodalmaskodik Gyémánt
-"Csak nyugalom,nem lesz itt baj. Az tény,hogy apád baromira erős,és alig bírom hárítani a támadásait,de...még így sem hagyom őt győzni. Ha kell kimerülésig folytatom!" - keményít be Kazu
-"Rendben,akkor....." - erősen koncentrálva még több erőt fejt ki magából
-"Most! Most csapj le!"
- Rendben! Váááááááh! - hatalmasat suhint a levegőbe
- Hm...? Ühm. - Ryu felugrik,de a támadás eléri
Bal karját teljesen elszeli a támadás,mely elől nem tudott időben elugrani. A levegőben lebegve néz le Kazura,aki lihegve fél térdre
ereszkedik. Pár percig néznek csupán egymás szemébe,majd visszavonul. Light és Read is eltűnnek onnan. Gyémánt aggódva nézi,ahogy bátyja és barátja köddé válik a sötétségben. Sajnos nem sikerült teljes győzelmet aratniuk,így őket sem bírták visszahozni. Fél győzelem volt ez csupán,vagy még annyi sem. Kaien és Shino hazavitték a két sérült fiút. Ellátva sebeiket reménykedtek a legjobbakban. Reo kelt fel elsőnek,sebei hihetetlen gyorsan beforrtak,ami kissé furcsa is volt,de várható.....
- Áh! A fejem,mintha másnapos lennék. - fogja meg fájós fejét
  Még is hol....Hol vagyok? Mi...történt.... - kissé kómás még
- Neked most sok pihenésre van szükséged. Az átváltozást nem könnyű kiheverni. - mondja Kaien
- Átváltozást? De milyen...Öh? - hirtelen bevillannak előtte,amit Kaien mondott neki
- Reo. Örülök,hogy jobban vagy már. Azt hittem már,hogy....
- Gyémánt! Hát itt vagy? - pattan fel hirtelen meglepődve
- Most már igen. Hála nekik.
- És hol van Kazu? Ügy nem. csajozik valahol,vagy ilyesmi?
- Nem. Ő segített nekünk,és küldte visszavonulásra apámat. Most épp pihen,még nagyon gyenge a teste.
- Ah? Értem. Akkor majd ha felkel megköszönöm neki. Reméljük hamar felépül majd. És mi van Minakoval? Ő hogy van?
- Nem tudjuk,nem voltunk nála,de biztosan jól. - nyugtatja meg Shino
  A kórházban biztonságban van. Nem kell érte aggódnod.
- Bemegyek hozzá. Látnom kell őt. Hisz most mellette a helyem,míg fel nem épül. - kapja fel kabátját
- De...Neked pihenned kellene,Reo. - mondja Gyémánt
- Már jobban vagyok. - elmegy
- Makacs,mint az öszvér. Csak a saját feje után megy. Fiatalság,bolondság. - mondja Kaien
Jobb,ha mi is megyünk. Szólj,ha kell valami és akkor... - néz Gyémántra
- Rendben. Jó éjt nektek.
Shino már ott sem volt. Kaien is elbúcsúzott,majd beült drága autójába és elhajtott haza. Mindenkinek jól esik mosta  pihenés, erőre kell kapniuk,hiszen több,mint valószínű Ryu újból meg fog jelenni. Ő sosem adja fel,csak neki is pihenni kell. Gyémánt ezt jól tudta. Aggódott bátyjáért,és persze Readért is,akik lelke még mindig a gonosz fogságában volt. Lassan ő is elment Reo után,hogy megnézze minden rendben van-e Minakoval. Az ablakból  nézte őket. Reo végig Minako kezét fogta és sírt,csak sírt. Az állapota nem javult,csak romlott. Semmire nem reagált már. Az orvosok nem sok jóra számítottak vele kapcsolatban. Reo kezdett összetörni és kétségbe volt esve,mert képtelen neki segíteni. Gyémánt az ablakra tette kezét,majd fejében hirtelen egy emlékkép ugrott elő....
"- Kislányom,nem lesz semmi baj. Meg fogok gyógyulni és ismét elmehetünk oda,ahova szeretnéd.
 - Édesanyám! Édesanyám! - mondja zokogva
 - Nyugodj meg,én kicsi Gyémántom. Légy erős,és ne sírj. - törli le arcáról könnyeit
Az anyu meg fog gyógyulni. Megígérem. Gyémánt.... - lassan behunyja szemét
 - Édesanyám! ÉDESANYÁÁÁÁÁÁÁM! - kiáltja fel sírva"
Gyémánt erre gondolva meredten állt az ablak előtt,majd egy könnycsepp folyt végig élettelen,fakó arcán. Csak állt és nem mondott semmit. Arca nem volt szomorú,de mégis az a könnycsepp arról árulkodott,hogy még is az,a szíve legmélyén. Ahogy Reo könnyei a földre hulltak,úgy sírt Gyémánt is. Lassan megfogta arcát és letörölve könnyét,csak nézte. Nem értette,hogy mi történt most. Mi és mért van ez. Egyet hátralépett,majd mikor Reo arra nézett,eltűnt.....
- Mért? - kérdi Gyémánt a tetőn állva,az égre tekintve


Folytatása következik.....

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés