Az előző részben Minako balesetet szenvedett,így kómába került. Gyémánt nem tudott neki segíteni,mert egy nyílvessző,mely egyfajta mérget juttatott a testébe,megállította,így most fájdalmai is vannak,melyeket próbál nem kimutatni. Lelke fertőződött meg. Light és Read pedig gonoszak lettek Ryu miatt,aki egy csellel elkapta lelküket és sötétséggel megfertőzte. Reo ismét gonosz vad szörnyé változott át és úgy küzdött meg Ryu ellen,míg Kaien és Shino a két gonosszá vált sráccal harcoltak. Kazu súlyosan megsérült,de erejét összeszedve Gyémánttal együtt menekülésre késztették Ryut,aki bal vállán eléggé súlyosan megsérülve most pihen,hogy erőre kapjon. Reo hamar felépült,de Kazunak még pihenésre van szüksége. Minako állapota romlott,így az orvosok semmi jót nem tudnak mondani,ami esetlek visszahozhatná őt. Gyémánt Reo szomorúsága miatt,megérezte a fájdalmat,és most először sírni láthattunk,melyet ő maga sem ért....Folytassuk!
Minako már hetek óta csak feküdt,semmi javulás,de rosszabb se lett az állapota. Reo sokszor meglátogatta a kórházban. Kazu már
jobban lett és ismét gyakorlásba fogta Reot,hogy ne punnyadjon el. Egy ideje hírüket se hallottuk apámnak és bandájának,se Erilinanak. Egyenlőre nincs mitől tartanunk,de ki tudja meddig tart ez az állapot. Én sem mutatkoztam sokat,csak a távolból figyeltem őket,de nem mentem oda hozzájuk. A nyakék biztonságban volt Kazu szobájában,aki nem is használta fel,csak azon az éjszakán,mikor együtt harcoltunk. Ahogy Kazu csajozni indult és más dolgai akadtak,Reo magányosan üldögélt otthon és reménykedett abban,hogy Minako ismét felébred,és kutya baja sem lesz. Ha nem otthon punnyadt,akkor a kórházon kívül még a városban császkált,és csak elgondolkodva nézett maga elé. Magányosan lebegtem utána,és figyeltem a mozdulatait,mást nem igen csinálhattam,vagy mertem......
-"Már lassan egy hónap telt el a harc óta és Reo még mindig szomorú. Bár csak fel tudnám valahogyan vidítani,de nem tudom hogyan. Talán beszélnem kellene vele,vagy....." Hah?
 "Most vajon hová mehet?" - kérdi magában
Reo lassan a híd felé sétált,így követtem. Próbáltam beszélni vele,de ez nehezebb volt,mint gondoltam. Erőt véve magamon oda mentem hozzá és igyekeztem elterelni gondolatait a történtekről. Reménykedtem benne,hogy ez amjd beválik és nem lesz ennyire aggodalmas és bánatos. Nagy levegőt véve,megszólítottam.....
- Szia,Reo. Hogy érzed magad? Jobban vagy?
- Hah? Áh,te vagy az Gyémánt. Nem egészen,de....Majd csak helyre jön minden.
- Értem. - próbálja megfogni a kezét,de nem tudja
- Jobb,ha hazamegyünk,egyre sötétebb lesz. - elindul hazafelé
- Oh,hát...Reo....
- Igen? Talán valami baj van?
- Én....Rossz így látni téged. Szeretnélek valahogyan felvidítani,de...Nem tudom hogyan tegyem.
- Hah? Gyémánt....
- Mostanában sokat vagy egyedül és alig eszel. Nem akarom,hogy te is elhagyj,mint mások.
- Gyémánt,én....Sajnálom. Csak tudod....Fáj,hogy nem tehetek semmit sem Minakoért.
- Értem,de....Nem kellene elhanyagolnod magad. Még a végén te is kórházba kerülsz. - szomorodik el
- Nyugi. Nem kell aggódnod értem. Végül is igazad van. Nem kellene ennyire lelombozódnom,hisz Minako jó kezekben van,és tudom,hogy fel fog épülni. Tudod....Jó lenne,ha ember lennél. Örülnék neki.
- Haaah? - csodálkozva néz
- Nézd hullócsillag! Kívánj valamit.
- Hüm?
-"Kívánom,hogy Gyémánt ismét hús vér ember lehessen,ha csak egy napra is."
-"Kívánom,hogy Reo ismét nevessen és mosolyogjon,mint előtte."
Ekkor történt meg az a bizonyos dolog. Ezekkel a kívánságokkal. Megváltoztatott mindent egy csapásra. Persze ezt még egyikünk se
tudta. Váratlan fordulat volt mindkettőnk számára és másnap rá kellett ébrednem valamire....Hogy a kívánságok néha teljesülnek.
Nem éppen úgy,ahogy elgondoltuk,de még is valóra válhatnak. Így történt velem egyik este,hogy...Megváltoztam,és nem az az
ijesztgetős szellemlány voltam,aki akkor,hanem annál teljesen másabb. Még én magam sem hittem el,de....Megtörtént....
Reo mint mindig szunyókált,pedig lassan felkelt a nap. Én össze-vissza sertepertélt a lakásban,és mindent rendbe rakodtam,míg a fiúk álomországban jártak. Készítettem nekik ételt és italt,hogy ha felkelnek,akkor egyből asztalhoz tudjanak ülni,és enni. Azonban
mikor ki akart menni Reo szobájából,az ajtónak ütköztem. Mikor még egyszer megpróbáltam, ismét nekiment. Egyszerűen nem bírtam átmenni a falon. Meg tudta érinteni az ajtót. Gondoltam,csak valami hiba lehet ez,és Reo miatt volt. Nem törődtem vele,és folytattam,amit elkezdtem. Nagy meglepetésemre mindent meg tudtam fogni,amihez csak hozzáértem. Éreztem,hogy mi hideg és mi meleg. Egyszóval mindent! Ismét a falon átmenéssel próbálkoztam,de nem jött össze. Azt hittem talán álmodom,de mint tudjuk nekem már jó ideje nincsenek álmaim,és aludni se muszáj,csak ha akarok. Képtelenség volt számomra mindez. Bementem a mostani Mesterem,Kazu szobájába és megnéztem,rajta van-e a nyakék,de az a szekrényen hevert. Megpróbáltam felébreszteni,hátha ő majd tud nekem
magyarázatot adni,eme dolgokra,de nem kelt fel. Átmentem Reohoz is,hátha őt könnyebb elsz felébresztenem.....
-"Olyan édesen alszik,kár lenne felkeltenem. Még van ideje az alvásra. Magamtól kell rájönnöm,hogy mégis mi folyik itt,mért lettem ember!" Haaaah?! A h-hullócsillag.... - rádöbben az igazságra
 "Reo azt kívánhatta,hogy.....Legyek ember. Valóra vált volna? De hiszen elmondta mit kívánt vagy az nem is az a kívánsága volt,hanem az mikor magában kívánt és nem mondta el? Nem értem. Ha ember lettem,hogy segítek majd neki? Hogy fogok vele...." Hah?
- Gyé-Gyémánt? Te mit keresel itt? Mennyi az idő? - ébredezik
- Haaah? - megijedve el akar futni,de elkapta karját
- Hova ilyen sietősen? Maradj még velem. - magához húzza
- Reo....
- Gyémánt mond csak.....Hogy tudlak megfogni,ha... - néz rá meglepetten
- Áh! Sajnálom! Sajnálom,Reo! - bújik be takarója alá
- Gyémánt jól vagy? Mond csak mi folyik itt?
- Hát....Azt hiszem,a kívánságod teljesült,és.... - bújik elő a takaró alól
- Hogy? Teljesült? De akkor te.....
- Igen....Ember lettem. - emeli fel a kezét,mintha meg akarná érinteni
- Gyémánt....
Lassan összeért a tenyerünk és kezeink egybe fonódtak. Reo nem hitt a szemének. Kihasználva eme pillanatot,lassan odahajolt
hozzám,amit nem igen értettem. Nem ellenkeztem,csak kicsit elpirultan néztem rá,majd reflexből,vagy hogy is mondjam, behunytam szemem. Már majd nem össze ért volna ajkunk,mikor is csengettek. Egyből megijedtem és az ablakhoz futottam,de megint megfeledkeztem arról,hogy nem szellem hanem ember vagyok,így bevertem az orrom. Reo lassan felsegített,majd ment kinyitni az ajtót. Egy hölgy volt az,elfogyott a cukra vagy milyen és azt kért kölcsön,mert valamilyen tortát sütött kisfia születésnapjára,aki lassan hazaér a suliból,és nincs ideje elfutni a boltba. Reo kedvesen adott neki,majd visszajött hozzám.....
- Nyugi,nem kell így megijedned,csak egy szomszéd volt.
- Értem. Már azt hittem valaki más az. He,he,he.....
- Mond csak...Lenne kedved,ma velem tölteni az egész napot? Hisz ember lettél! Használjuk ki,hátha csak átmeneti! Gyorsan lezuhanyozom és máris itt vagyok!
- Haah? Jól van. Megvárlak.
Mialatt Reo zuhanyozott,addig én néztem magamnak egy remek ruhát,amiben el mehetek vele a városba. Furcsa volt számomra,hogy most nem kellett ahhoz a nyakék,hogy megfoghassam a dolgokat. De nem volt rossz érzés. Lassan kiválasztottam,hogy mit is akarok felvenni. Nem igen volt választék,mivel ruhám csak pár volt,így csak felkaptam valamit összedobva. Már éppen öltözködtem,Reo pont akkor lépett be hozzám. Egy szál bugyiban volt,és a toppot húztam fel. Reo orra vére is eleredt,majd totál elvörösödött. Kicsit zavarban volt,de nem tudta mitől. Csodálkozva néztem,ahogy eldől.....
- Bo-bocsánat,hogy csak így rád rontottam. - eléggé levörösödött
- Se-semmi baj.... - kicsit elpirult
- Elfordulok,hogy nyugodtan fel tudj öltözni.
"Úr istenem,milyen jó teste van. Ebben a toppban olyan kívánatos,és...Legszívesebben most azonnal...Hogy?! Miket nem képzelek már?! Teljesen el ment az eszem?! Hagyd abba Reo! Csak higgadtan!"
- Így jó leszek? Hah? - kérdezi tőle kíváncsian
- Hah? Ühm? - majd kiugrottak a szemei,mikor ott állt előtte,szinte átlátszó felsőben
- Talán rémesen nézek ki,hogy így nézel? - kicsit elszomorodik
- Ne-nem dehogy,csak....Jobb lenne egy melltartót is felvenned,ehhez a felsőhöz. Ha ebben kilépsz innen a városban tuti mindenki téged bámulna,nyál csorgatva. Mért nem veszel fel valamit alá?
- Mi az a melltartó? Talán valami ruha?
- I-igen. Ez....Uhm? - még jobban kiakadnak a szemei,mikor a melltartót fogta
- Reo jól vagy? Minden rendben?
- Pe-persze,csak...Látod ez az amiről beszéltem. - tiszta vörös az arca
Ezt fel kell venned,hogy melleidet eltakarják,és megakadályozzák,hogy ide-oda m...mozogjanak. - nyel egyet,és nagyon izzad
A-azért vettük. "Remélem tudja,hogy hogyan kell felvenni."
- De,hogy kell felvenni?
- Mi? "Szóval nem,pompás." T-talán segítsek? - tisztára leizzadt,mint egy kemény edzés után
- Csak mutasd meg,és utána biztos menni fog.
- "Jézusom....Tegyem fel neki,a melleire? Anyááám!" - nyel egyet
Lassan megfordított,és levette rólam a felsőmet,majd azt a melltartó izét feltette rá. Csak néztem,hogy milyen fura ruhák vannak. Miután Reo rám adta,már készen állam az indulásra. Kissé furcsa érzés volt,de meg lehet szokni....
- Köszönöm,Reo. - mosolyog rá
- Nincs mit. De máskor te rakod fel,rendben?
- Rendben. Így már minden könnyebb. - mosolyog
Egyből a városba indultunk,hogy ott reggelizzünk meg. Kazu majd megeszi,ami a hűtőtároló izéban van. Nem kisgyerek már,hogy
nem tudja ellátni magát. Ha fel kel biztos éhes lesz,majd meglepem valamivel visszafele....Séta közben a fura melltartó izét néztem,hogy milyen feszesen megtartja a melleimet,és kicsit jobban kidudorodnak tőle. Rázogatni kezdte őket,és...
- Reo...Azt mondtad,hogy a melltartóban nem fognak mozogni...
- Miben? Mik?
- Nézd! Még így is mozognak,de mért?
- Ühm! - orrvérzés,és nagy kigúvadt szemek
- Óóóóh! - nézi csodálkozva mozgó kebleit
-"Ez a lány........még a végén neki esek!" Légyszi,hagyd abba. Nem szabad ráznod őket,ezzel csak feliz....
- Fel micsoda?
- Semmi,semmi! Csak ne mozgasd,nem illik! - tiszta vörös,mint egy rák
- Oh? - pislogva néz
Máris beültünk egy hamburger micsodába,és ettem egy nagy hambit,ami akkor volt,hogy alig bírtam a számba venni. Még olyan
hosszúkás sült krumpli izé is volt,finom. Csak úgy faltam,nagyon ízlett. Jól telelakmároztunk,majd ettünk egy kis fagyott fagyi kaját is.
Hogy megpihenjen a pocink elmentek venni nekem pár cuccot,és cipőt,meg pár apróságot. Sok boltban megfordultunk. Mindenben
nagyon sok érdekes dolog volt,de persze csak a leg szükségletesebbeket vettük meg. Nem akartunk sokat költeni sem. Ahogy sétáltunk egy nyakék igazán felkeltette érdeklődésemet,és hosszasan csak azt bámultam,amit Reo észre is vett,majd elmosolyodott. Vásárlás után kicsit leültünk a folyóhoz pihenni. Szótlanul ücsörögtem,és a csillogó vizet csodáltam. Reo hirtelen ásítózni kezdett. Fáradtnak tűnt,így kicsit megnyújtóztatta végtagjait. Máris át akart karolni,de hirtelen megpillantottam egy madarat,és utána eredtem,el akartam kapni,de nem igen jött össze. Reo csak mosolyogva nézett,de nem tudom mért. Később a vidámparknak nevezett helyre indultak,mivel ott még nem jártam. Itt az ideje,hogy bolgdogan kiélhessem emberré válásomat,hisz ki tudja meddig maradhatok ilyen. Elsőnek az óriás hullámvasútra ültünk fel,ahol fel akart állni,hogy körbe nézze,de Reo gyorsan visszarántott. Tökre fura volt,de nagyon jó is egyben. Utána egy nagyon gyorsan pörgő,ide-oda mozgó "Villámgolyónak" nevezett gömbbe ültünk. Sok volt ám a sikítozás,de egy cseppet sem ijedtem meg. Hozzábújva Reohoz vészeltem át az egészet. Ezt követte egy kis ragadós vattapamacs evészet és forró kutyának nevezett virslihambi izé. Mindegyik igen finom volt. Jobban éreztem az étel ízét,mint a nyakékkel. Annyira klassz volt ez a nap,hogy ennél jobbat nem is akarhattam volna. Kértem még karamellás almát, fagyit és még azt,amit a szemem-szájam megkívánt. Kis
haspók voltam.^^ Rövid pihike után,hogy nehogy hányás legyen a vége...Felültünk egy lassabb körhintára,ami esernyő alakú volt.
Ismét lágyan hozzábújt Reohoz,aki ettől mintha zavarba jött volna. Pirosas lett az arca,és csodálkozott. Ki nem hagyhattuk a ringlispílt
sem,a dodzsemet és egyéb szórakoznivalót. Reo célba lövészeten nyert egy aranyos kutyát,amit nekem adott. Kedvesen volt tőle. 
Labdát hajigáltunk,karikákat,melyben egy akváriumban lévő aranyhalat nyertem. Minden nagyon izgis és csodálatos volt...
A nap végefelé végül felültünk az óriás körhintára is,hogy azon nézzem meg a városon. A nap lassan lemenőben volt. Vörössé és sárgává vált az ég,mintha tűz nyaldosta volna éppen. Csillogó szemekkel néztem,hogy milyen gyönyörű. Mindig elkápráztat ez a látvány. A körhinta épp a tetején állt meg,ami kedvező volt számunkra,hogy beszélgethessünk kettesben.....
- Gyémánt...én....Mondanom kell neked valamit....
- Haah? Igen,és mit szeretnél mondani nekem,Reo?
- Örülök,hogy megismertelek,hisz nálad kedvesebb és aranyosabb lánnyal még nem találkoztam. Megváltoztattad az életem,és fénnyel árasztottad el. Nélküled,még mindig egy magányos farkas lennék,aki naphosszat lustálkodik és alig csinál valamit. De mára már ez teljesen megváltozott,hisz jöttél te. Bájoddal elkápráztattál,bár én sokszor bunkóskodtam veled. Legbelül éreztem,hogy te csak jót akarsz nekem. Most pedig szeretném elmondani,hogy....
- Reo.... - csillogó szemekkel hallgatja
Reo lassan odahajolt hozzám,és szavak helyett meg akarta mutatni,mit is érez irántam. Hagytam magam,és lassan behunytam szemeim. Már majdnem megcsókoltuk volna egymást,ám abban a pillanatban indult el újra a körhinta. Megint nem jött össze... Lassan haza is mentünk,hisz mára elég volt ennyi szórakozás. Ettünk még egy fagyit,majd hazasétáltunk. Jobb kezemben egy vattacukor volt,másikban pedig fagyi,és úgy mosolyogtam,mint a vadalma. Számomra ez a nap nagyon élvezetes volt,és elfelejthetetlen. Még fürödni sem volt erőnk,így lassan lefeküdtünk. Én az ágyban aludtam,míg Reo a földre csinált magának alvóhelyet....
- Biztos nem akarsz te az ágyon aludni? Elvégre én csak a fegyvered vagyok. Nekem nem kell...
- Most annál sokkal több vagy! Nem vitatkozom,te alszol ott és én itt be is fejeztem! Jó éjt! - fordul el,és alszik
- Köszönöm,Reo. Jó éjt. - elmosolyodik,majd lassan álomba hajtja fejét
- Gyémánt én....Hah?
Mikor még akart volna nekem mondani valamit,már mélyen aludtam. Látszott rajtam,hogy kimerültem. Úgy aludtam,akár csak egy angyal. Nem keltett fel már. Lassan lefeküdt és ő is hamar elaludt. Mind a ketten igen csak kifáradtunk a sok mászkálásban.
Másnap reggel Reo kelt fel előbb,és egyből a zuhanynak vette az irányt. Fe akart frissülni,hogy fitt legyen. Én is lassan ébredeztem
majd szintén zuhanyozni indultam. Nem tudtam,hogy Reo épp ott van. Lassan elhúztam a függönyt,és szemeimet törölgetve, beálltam mellé. Reo annyira zavarban volt,hogy ki akart menni,de ekkor lassan elkezdtem lemosni a hátát. A nők az én időmben, mikor még éltem ezzel kedveskedtek a férfiaknak. A kedvében akartam járni. Totál vörös lett már,és alig bírt uralkodni magán,így még mielőtt teljesen zavarba jött volna,magára kapta köntösét,majd visszament a szobájába. Kicsivel később utána mentem. Reo már majdnem teljesen fel volt öltözve. Én ott előtte vetette le a törölközőt,amiben kijöttem a fürdőből. Megint vörösödős helyzet. Reo nyomban elfordult,hogy ne lássa meztelen testem. Lehet nem tetszettem neki,vagy nem is igen értem. Nem kérdeztem meg. Miután felöltöztem én is,megreggeliztünk. Úgy döntöttünk veszünk pár cuccot még,ami kimaradt,és már nem tudtunk elhozni haza. Boldog voltam,hogy ismét együtt tölthettük a napot. Egy kis üzit hagytunk Kazunak,majd elhagytuk a lakást. Kazu nem sokkal távozásunk után ébredt fel. Egy levélke várta a konyhapulton,amit oda tettünk....
~"Levél: Jó reggelt! Ismét elmentünk a városba,jó szórakozást és ne hozz fel csajokat! Sietünk vissza,csak pár órára mentünk el. Ne aggódj hamar visszaérünk! Üdv: Reo
   U.I.: A kaja elfogyott,vásárolj be!
- Hogy MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH??????! - kiált fel
  Oh,neeeh! - kinyitja a hűtőajtót,ami totál üres,csak konzervek vannak meg zöldségek
Egyből becsapta az ajtót,majd egy üveg sör táraságában leheveredett a kanapéra. Reo és én sokat mókáztak együtt aznap reggel,és ismét bejártuk az egész várost. Vettünk pár apróságot,amire szükségünk volt. Még ételt is,hogy ma jól bevacsorázhassunk. Az idő is nagyon szép volt. Tűzött a nap,és csillogott a folyó,mely annyira vakító volt,hogy alig lehetett belenézni. Odáig voltam érte,és boldogan futott a hídhoz,hogy közelebbről is megnézhessem. Csak mosolyogtam és bámultam a vizet. Reo odaállt mögém és csak nézett. Mikor megfordultam egymással szemben álltunk,csak néztük egymást. Nem is szóltunk semmit sem. Csodálkozva néztem fel rá,mivel arca kissé elpirult. Rögtön el is fordult,mintha takart volna valamit. Nem is tudom igazán. Hirtelen megpillantottam egy csomó madarat,akik a szökőkút körül ettek magokat,melyeket az emberek dobáltak oda. Megragadva Reo karját,odahúztam,hogy nézzük meg...
- Gyere,nézzük meg közelebbről!
- Öh? Gy...Jól van. - elpirulva néz
- De aranyosak,ahogy eszegetik a magokat,nem gondolod Reo?
- Ja,édesek. De ezek csak galambok. Mindig ezt csinálják.
- Komolyan? Mi is adjunk nekik enni.
- De...Várj.
Reo hozott valamit. Azt hiszem hotdognak hívják az étel nevét,melynek külső burkát a madaraknak adtuk,akik körbevettek és ott csipegették fel az elemózsiát. Volt amelyik engedte,hogy megsimogassam és rászállt pár a vállamra. Boldog voltam,hogy így emberként egy élőlény sem félt tőlem. Furcsa érzés volt érezni a madarak tollait és a levegőt,amiben sokfajta szag és illat terjengett. Leginkább a nők árasztottak illatokat,és az ételek. Beülve egy kávézóba kaptam finom fagylaltkelyhet. Azt hiszem az volt a neve. Jó sok volt,és mindenféle gyümölcs meg öntet díszelgett rajta. Csak ámulva nézte,hogy hogyan képesek ilyen ételeket csinálni. Tele is lett a hasam tőle. A nap további részében sétálgattunk és közben elbeszélgettünk. Reo sok mindent elmesélt magáról,az életéről és családjáról. Néhol igazán szomorú volt,amiket mondott,de az élete még sem volt annyira szörnyű. Bár magányos volt,és mogorva mindenkivel... most már nem az. Azt mondta,hogy valami megváltozott. Barátai is lettek,és már semmi sem lett ugyan olyan,csendes mint volt. Őt hallgatva
elgondolkodtam az én életemen,mikor még éltem.....
- Minden rendben van,Gyémánt? Hirtelen olyan szomorú lettél.
- Persze,csak....Eszembe jutott valami,ami nem volt kellemes. De már nincs semmi baj,jól vagyok.
- Értem. Haza szeretnél menni? Kazu már biztos a falat rágja a kaja miatt.
- Akkor csináljunk neki valami finomat. Például azt a spagetti izét,amit mondtál.
- Rendben van. Akkor gyerünk haza. - kedvesen elmosolyodik
Hazaérve kicsomagoltunk. Kazu nem volt otthon,így gyorsan neki is láttunk a vacsikészítésnek. Jó hosszú tésztát főztünk,ami nagyon
finom volt. A paradicsomszósz és a húsgolyók is jól sikerültek. Tiszta móka volt az elkészítése a spagettinek. Hangosan egy doboz szólt a háttérben,amiből Reo azt mondta zene szól. Arra főztünk és még táncoltunk is,amitől igazán jól éreztem magamat. Volt,hogy tiszta paradicsomlé lettem,de csak nevettünk. Mikor majdnem elestem,Reo elkapott. Mélyen egymás szemébe néztünk. Lassan közelebb hajolt hozzám,én behunyva szemem vártam,hogy mit akar csinálni most. Épp abban a pillanatban toppant be Kazu....
- Hé,mi ez a nagy hangoskodás? Talán buli van? - kérdi Kazu
- Szia,Kazu! - rohan oda Gyémánt és ad neki egy puszit
- Ühm? Ezt meg mért kaptam?
- Szia,Kazu. Nem veszel észre valami furcsát?
- Hogy tiszta piszkosak vagytok? Mert.....
- Nem te buta! Nézd! - fogja meg a kezét
- Mi? De...Hogyan tudsz megérinteni,ha nincs rajtam a nyakék?
- Mert ember lett. De nem tudjuk meddig. - válaszolja Reo
- De hogyan lehetséges mindez?
- Kívántam,hogy Gyémánt legyen ember,ha csak egy napra is és lám....Az lett.
- Ez nagyszerű,de....."Így már nem tudok egyesülni és nehezebb lesz a harc is." Örülök annak,hogy ember lettél. Legalább most kiélheted,amit eddig nem tudtál. Megízlelheted,amiket eddig még nem meg minden.
- Bizony,és érzek mindnet,amit még eddig nem. Ez pedig nagyon jó. - mosolyodik el
- És mit csináltatok most?
- Gyere,kész a vacsora. Finom spagettit készítettünk Gyémánttal.
- Huhúúúúúúúúú! Az a kedvencem! Zabaidő!
Nagyokat nevettünk és jól teletömtük magunkat. Nagyszerű volt minden. Ez a nap is tökéletesen telt el,harcok és zűrzavarok nélkül.
Lassan kezdett besötétedni. Én a tetőn ültem és a lassan megjelenő csillagokat néztem. Reo feljött hozzám. Együtt néztük a sötét eget. Nagyon meghitt volt minden,és pont kellemes volt a nyári szellő,mely fújdogálta a hajamat. Nagyon jó érzés volt. Reo oda lépett elém,majd megfogta kezemet. Nem értettem mit akar most....
- Gyémánt...mondani szeretnék neked valamit....Ma nagyon jól éreztem magam veled,ahogy tegnap is. Csodálatos lány vagy....melyet még senkinek sem mondtam. Általában nem szoktam bókolni vagy ilyesmi...Áh....még így sem tudom elmondani,amit akarok,hogy ismét ember lettél. Ez nehéz...
Én....Nem vagyok a szavak embere....így ez sohasem fog menni. Sajnálom.
- Mit sajnálsz? Nem kell semmit sem. Ha nem tudod elmondani,akkor nem muszáj.
- De....nekem ez fontos. De....nem megy....tényleg......
  Kedves lány vagy,jószívű és aranyos. Örülök,hogy mégis csak nekem adtad a medált és engem választottál. Elsőnek nem hittem ebben az egészben,de most már.....Nem bánok semmit sem.
- Ennek örülök. Ha azt akarod mondani,hogy kedvelsz,akkor.....Én is kedvellek,Reo.
- Hüm? Öh....I-igen....v-valahogy úgy... - zavarban van
- Te vagy a legjobb mester a világon,és én nagyon kedvellek emiatt. Kedves és őszinte srác vagy,aki nehezen mutatja ki érzéseit,de ha egyszer elmondja mit is érez...azzal boldoggá tesz másokat.
- Hát,valahogy úgy....
- Nem vagyok én sem a szavak embere. Mindig is keveset értettem az emberekhez. Életem rövidke volt.
- Sajnálom.
- Nincs mit sajnálnod. Már nem érdekes ez. Hisz itt vagy te.....Nekem az elég. - mosolyog rá
- Öh? Gy-Gyémánt.... - zavarban van
 "El kell neked mondanom,amit szeretnék. Míg nem késő." Gyémánt.....én....
- Nem akarom félbeszakítani a meghitt pillanatot,de.....Minako életjeleket mutatott a monitoron. Most hívott fel a doki. ha akarod bemehetsz megnézni őt. - mondja nekik Kazu
- Minako....Megyek. Sajnálom,Gyémánt. Most mennem kell.
- Persze,megértem. Menj csak. - szomorúan lehajtja fejét
Miután Reo elrohant Minakohoz a kórházba,hamar elszomorodtam. Nem tudom mért. Szívembe szomorúság költözött. Lehet ez a
halandóságom miatt van. Visszamentem a hídhoz,hogy összeszedjem gondolataimat. A vizet nézve magam előtt látta,ahogy elsőnek találkoztam Reoval. Az a nap.....az a...nap.....Számomra különleges volt. Igaz,hogy Reo agresszívan vette fel az ügyet,de lassan mégis csak hozzám szokott,és barátok lettünk. Az ég lassan beborult,vihar közeledett.....
- Hé,kislány! Hát itt vagy,mindenhol kerestelek.
- Hah? Kazu....
- Hé...Minden okés? - emeli fel az állát
  Jól vagy,Gyémánt? - kérdi érdeklődve
- Igan,csak....Nem tudom. Furcsa érzés van bennem,nagyon furcsa.
- Talán szomorú vagy? Hiszen láttam milyen jól elvoltatok Reoval és most meg Minakonál van.
- Tudom....Lehet igazad van. Szóval ilyen lehet az emberi szomorúság? Ilyen fájdalmas? Már rég éreztem ilyet,így nem is emlékeztem rá. Másra sem,ami azt illeti.
- Megértem a szomorúságodat,én is az lennék a helyedben. De,most gyere...Esni fog.
Gyorsan befutottunk fedezék alá,hogy meg ne ázzunk. Menedékünk egy vastag fa alatt volt,mely jó nagy lombkoronával rendelkezett.
Kazu állt kívülre és megvédett a víztől,hogy nehogy megfázzak. Igazán kedves volt tőle. Az eső hevesen esett,mintha el sem akart volna állni. Az égi is hangoskodva dörgött,villámlott. Rég láttam ekkora villámokat....
- Nyugi nem kell félned,megvédelek. Ezek csak villámok,nem árthatnak nekünk.
- Nem félek. Szerintem csodaszép,ahogy fetté hasítja az égboltot. Még ha egy pillanatra is.
-"Hüm. Tényleg különleges lány vagy. Reonak igaza volt. Még sohasem láttam olyan lányt,aki ne félt volna a villámoktól. Sőt,még tetszettek is neki. Más vagy mint a többi."
- Most.....Most van alkalmam megérezni,az esőt..... - lassan kiáll a fa alól
Végre érzem az eső érintését,mellyel simogatja arcom. Milyen hideg és tiszta. Teljesen más mint amire emlékeztem. Csodálatos az eső. Megtisztító hatású. Nem gondolod,Kazu?
- Hah? D-de....Van benne valami igazság.
 "Hűha....Anyám milyen jó teste van. A mellei....Nem csoda,hogy Reo mindig elpirul,ha meglátja. Nekem is kell egy ilyen lány. Ha nem lenne úgymond foglalt...."
- Minden okés,Kazu? Jól vagy? Talán van rajtam valami? - kérdi csodálkozva
- N-nem....Csak....Így az esőben nagyon jól nézel ki.
- K-köszönöm. - kicsit elpirul
Ahogy az esőben álltam hirtelen valami furcsa dolgot éreztem. Nem sejthettem,hogy mi az,de tudtam,hogy valami rossz közeleg. Mintha Kazu is érezte volna,amit én. A vad villámok közepette támadás ért minket. Bátyám és Read lecsapott ránk. Kazu egyből előrántotta kardját,és összecsapott velük. Engem futásra utasított. Nehezen,de futni kezdtem otthagyva őt. Nem akartam,de tudtam csak meg akar védeni. Egy kis idő után sajnos bátyám  megtalált. Az erdőben küzdöttem meg vele. Nem érdekelt,hogy ember vagyok,de nem hagyhattam győzni. Még szerencse,hogy erőm nem veszett el,bár sebezhető voltam. Ezt még nem tudta. Kemény harc bontakozott ki közöttünk. Bátyám nem kímélt és hatalmas csapásokat mért rám. Mikor kardját kezéből kiütöttem,sikerült ártalmatlanná tennem,majd egy jól irányzott rúgással a fába vágtam. Nem mozdult,azt hittem legyőztem,ám ekkor jött Read és hátulról rám támadva,sikerült megvágnia a hátamat. Térdre rogytam,majd mikor végezni akart velem,gyorsan megfordulva kivédtem kardja suhintását. Vele is összecsaptam. Read bevetette erejét,így a földet megfogva, gyökerekkel támadt rám,melyeket nem bírtam kikerülni,így elkaptak. Ki voltam kötözve,és nem bírtam szabadulni. Már végezni akart volna velem,de ekkor jött Kazu,és kivédte támadását. Gyorsan levágta rólam a gyökereket,majd helyettem harcolt vele. Csak néztem őket,ahogy kemény harcot folytatnak egymással. Segíteni akartam,de láttam,hogy Kazut nem kell félteni,és nagyon ügyes. Sikerült kivernie Read kezéből kardját,majd ártalmatlanná tette.....
- Jól vagy,Kazu. Nem sérültél meg?
- Ezt én kérdezhetném tőled. Te....
- Aaah! - összeszűkült szemekkel néz
Light ekkor kelt fel,és nyilával mellkasba lőt. Hátrálni kezdtem,majd lezuhantam a mély sziklán,még Kazu se bírt elkapni. Zuhanás közben ébredtem rá arra,hogy halandónak lenni nem is olyan jó dolog. Hiszen félnünk kell a haláltól,aki nem kegyelmez senkinek sem. Se fiatalnak, se idősebbnek. Számomra az élet csak 2 napig tartott,majd ismét a szellemek világába kényszerültem,ahol lelkem sosem térhet megnyugvásra. Be kell látnom,hogy az én időm már lejárt,és ennek így kell lennie.
-"Szívem mindig is szeretni fog,Reo...."

Folytatása következik.......

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés