Az előző részben Reo is megtudta,hogy Gyémánt meghalt. Magát okolta mindezért,pedig ő semmiről sem tehetett. Light és Read ismét önmaguk lettek,így végre helyreállt a rend. Mindent megbeszéltek a történtekről. Ezalatt Gyémánt az égiekkel tanakodott és kérlelte őket,hogy had maradhasson Reoékkal,vagy legalább elbúcsúzhasson tőlük. Megszánták őt,így adtak számára 3 napot,nem többet és nem is kevesebbet. Ez számára kevés idő,és nehéz is lesz elmondania mit is érez Reo iránt,hisz senki sem láthatja őt,és nem is hallhatja. Shino valamiért látta őt,és úgymond tanáccsal látta el ennek megoldására. Gyémánt úgy döntött,hogy Minako testét használja fel erre,és elmondja majd Reonak érzéseit. Bár kérdéses,hogy ez hogyan is fog majd elsülni.....Folytassuk!!!
Minakot pár nap után haza is engedték a kórházból. Szerencsére nem vette észre Reo,hogy más mint volt. Állapota javult,és már nem is látszott rajta,hogy sokáig betegeskedett. Az orvosok eléggé furcsállták ilyen hamari felépülését,de ha jól volt,akkor nem tarthatták benn örökké. Reo ott volt mellette,és vigyázott rá. Ha meg baj történt volna,akkor barátaira számíthatott,akik támaszt nyújtottak számára. Erre persze nem volt semmi esély,mivel majd kicsattant az örömtől,vagyis makk egészséges volt. Mivel még csak most jött ki a kórházból,így nem haza ment,hanem egy kis időre beköltözött Reoékhoz,akik örömmel látták őt. Pár cuccot összecsomagolt,majd egy fiúval költözött össze. Light és Read Ryu után jártak utána,míg Kaien Erilinat tartotta szem előtt. Shinoról semmi hír nem volt,hiszen ő már csak ilyen titokzatos személy. Nem lehet tőle semmit sem kérdezni,mert úgy is olyan érzés vele társalogni,mintha a falhoz beszélnél. Egyenlőre nem volt semmi gond,és a sötét oldal csendben meglapult,de ki tudja meddig. Remélhetőleg egy jó időre fel se bukkannak. Persze ez a csend is gyanús,de eddig nem sugallt semmiféle veszedelmet számukra. Próbálták kihasználni ezt az időszakot. Reo elkényeztette Minakot és behozott neki mindent,amit csak szeretett volna. Sokat sétáltak együtt és minden percet egymásnak szenteltek.....
- Most már jól laktam,köszönöm Reo.
- Semmiség,ha kell még valami akkor csak szólj.
-"Túlságosan elkényeztet. Lehet csak kissé aggodalmas és mindent meg akar adni nekem azaz Minakonak. Hiszen most nem engem hanem őt látja el mindenféle földi jóval. Igaz,hogy mindezzel nekem tesz jót,de ezt ő nem tudja. Nem is szeretném, ha tudomást szerezne arról,hogy mit is tettem. Lehet nem örülne neki,bár nem tudom."
- Minden rendben van? Olyan szomorúnak tűnsz.
- Nem-nem,csak elgondolkoztam. Nincs semmi baj,nem kell aggódnod.
- Hé pajti! Mond csak....ah?
- Igen?
- Szia,Minako. Kicsit sápadtnak tűnsz,minden okés?
- Persze,semmi bajom. Nem kell aggódnod,Kazu....vagyis Kazukoshi.
- Hm? Akkor jó. Csak annyit szerettem volna kérdezni,hogy...Nem láttad a dzsekimet? Sehol sem találom.
- Talán a fürdőben hagytad,vagy egyik kis barátnődnél. Nem gondolod?
- Azért mert nekem sok csajom volt,még nem kellene féltékenynek lenned,pajti.
- Féltékenynek? Kizárt. >.>
- Nah,akkor mindegy. Majd felveszek valami mást. - megy vissza szobájába
- Én meg megyek és lezuhanyozom.
- Rendben van. Addig én lesietek a boltba venni valami finomat. - mondja Reo
Minako szépen levetve ruháit,beállt a zuhany alá. Kétségei voltak,és eléggé szomorúnak tűnt. Még mindig nem tudta,hogyan is mondja el Reonak,amit szeretne. Már csak 1 és fél napja maradt minderre. Kevés idő,mely sürgetős. Bántotta az is,hogy Minako testét használta fel erre a dologra. Ki tudja mi lesz majd vele,ha neki mennie kell. Már azt se tudta melyik a rosszabb. Elhagyni barátait vagy megbántani Reot. A zuhany alatt állva,ezeken gondolkozott. Haja lágyan elterült vizes testén,és kicsit hullámozva mozgott,ahogy a zuhanyrózsából zúdult rá a meleg víz. Fejét lassan felemelve,arcát is megmosta,majd lehunyta szemeit. Eszébe jutottak,hogy miket is csinált eddig. Szíve összerándult,majd térdre rogyva,sírni kezdett. Pár könnycsepp gördült végig fehér arcán,majd a vízzel együtt elmosódtak. Lassan befejezte a zuhanyozást,és kiszállt a kádból. Törölközőjével megtörölve nedves arcát,próbálta eltüntetni szomorú tekintetét. Ekkor nyitott be hozzá Kazu,aki nem tudta,hogy a fürdő már foglalt. Minako ott állt előtte,anyaszült meztelenül,a törölköző csak a fontosabb részeit takarta....
- Öhm? - elvörösödve néz Kazu
- Uhm? - Minako csak csodálkozik
Nem volt valami nagy reakciója,vagy sikítozó hangja,mikor egy srác rányitott. Csak olyan csodálkozó,hogy mégis mért lett vörös az illető. A padló is nedves volt,így mikor Minako hátralépett egyet,hirtelen megcsúszott,és egyenesen Kazura esett,aki reflex szerűen megállította. Ott voltak egymáson,nagyon közel lévő arccal. Egyikük tisztára zavarban volt,míg másikuk kevésbe....
- Sajnálom,hogy rád estem Kazu....Kazukos....
- Mikor akarod neki elmondani?
- Hogy mi? - néz csodálkozó tekintettel
- Minako.... - közelebb húzza magához
-"Kazu most mire készülhet? Talán tudja,hogy ki is vagyok?"
Sajnálom! - szál le róla gyorsan
Az én hibám volt Kazu....azaz Kazukoshi.
- Hm...."Szóval most is tagadja. Érzem,hogy nem stimmel vele valami." Mond csak Mi....ah? - nyílik az ajtó
- Minako kész vagy már....hüm? - néz csodálkozva
- I-igen,persze kész vagyok. Csak gyorsan felöltözök. - rohan ki a fürdőből
- Hüm? Milyen furcsa ma.
Kazu gyorsan elbújt az ajtó mögé,így nem vették észre. Reo készített valamit reggelire,majd megvárta míg Minako felöltözik. Kazu gyorsan visszaosont a szobájába. Minako ezalatt a tükör előtt állt,szomorú arccal. Tükörképe nem épp az volt,akinek lennie kellett. Gyémánt látszott benne,mely kissé homályos volt,de némileg jól kivehető. Kezét a tükörre tette,majd elgondolkozva állt ott mozdulatlanul. Read épp akkor suhant el az ablak előtt. Észrevette a tükörben lévő Gyémántot,így besuhant az ablakon....
- Gyémánt? Te....
- Ah? Re....Read....
- Hogy lehetséges ez? Te nem.....
- Kérlek légy csendben,még a végén meghallja Reo. - ugrik oda hozzá,befogva száját
- Mégis hogyan sikerült visszajönnöd vagy....
- Ez csak átmeneti állapot,eredetileg nem jöhettem vissza. Kaptam egy utolsó esélyt,hogy elbúcsúzhassak. Már csak alig 2 napom maradt. Képtelen vagyok beszélni Reoval. Pedig,ha nem mondom el neki,akkor felesleges ez az egész.
- Gyémánt...Hm... - nem tud mit mondani
 "Szóval őt szereted. Őt választottad." - elszomorodik
- Most jobb,ha elmész. Nem akarom,hogy meglásson. Biztos nem örülne neked.
- Várj....Bocsánatot akarok kérni. Minden az én hibám volt. Hisz miattam lettél egy múló lélekké,mely többet nem léphet át a halandó világba. Nem akartam,hogy ez legyen.
- Nem a te hibád volt,hiszen Erilina irányított téged. Ezért nem érzek haragot irántad. Nem gyűlöllek.
- Hm?
- Nem a te hibád volt mindent. A sors akarta ezt.
-"Milyen nyugodt most,pedig általában nem szokott ilyeneket mondani. Érzem,hogy bántja valami,de ha nem mondja el én nem kérdezősködök." - lassan elment
Később felöltözve kiment reggelizni. Kazu végig őt nézte gyanús tekintettel. Reo egy pillanatra ezt észrevette,és rosszra gondolt. Persze semmit sem érzett belőle,nem is kérdezte. Reggeli után a városba mentek mind a hárman. Kazu berohant sörért a boltba,így addig Minako és Reo sétáltak egyet. Nem beszélgettek,csak mentek előre. Minako lemaradt tőle,szomorú arccal nézett a föld felé. Ahogy mentek előre,lassan meg akarta fogni Reo kezét,de inkább visszahúzta. Nem merte megfogni,hisz ez a kéz mellyel hozzáér,nem az ő keze. Hiába van Minako testében. Bűntudata támadt....
- Minako minden rendben van? Furcsának tűnsz. - kérdi Reo
- Én....Semmi,csak.... - még mindig nem tudja elmondani
Reo.... - lép előre egyet
Haaaaah?! - hirtelen összeszűkülnek a szemei
- Minako!
- Hát itt bujkáltál eddig...? Milyen rossz kislány vagy,Gyémánt.
Hiretelen a semmiből megjelent Ryu és nyakon ragadta Minakot. Ő pontosan tudta,hogy kit rejt a teste,amit most igyekezett Reonak is megmutatni. Annyira szorította Minakot,hogy az szabadulni sem tudott. Majd egy hirtelen mozdulattal kirántotta belőle Gyémánt lelkét,a testet pedig elvágta,hisz arra nincs szüksége. Reo értetlenül nézett,majd Minakot az ölébe vette,és remegő szemekkel nézett.....
- Minako térj magadhoz! Minako!
- Szóval egyáltalán nem sejtetted,szomorú. Azt hittem több van benned,ember.
- Reo....Én saj-sajnálom. El kellett volna mondanom,de nem tudtam hogyan tegyem mindezt. Úgy sajnálom,szólnom kellett volna erről. - szomorú arccal néz közben
- Nem hittem volna,hogy ilyet teszel azzal a lánnyal,Gyémánt. Bár a vérem vagy,hasonlítunk.
- Én nem akartam szomorúságot okozni neki,csak elmondani,hogy....
- Mit? Hogy mennyire gyenge és könnyen átverhető? Kérlek.....Elég a nyálas dolgokból! Ideje a tettek mezejére lépni,és véget vetni a dolgoknak! - erősebben szorítja Gyémánt nyakát
- Ááááááh!
Reo nem szólt semmit sem,csak Minako teste mellett térdelt. Szeme és teste remegett,szólalni sem tudott. A lány kit annyira szeretett,élettelen volt és semmi életjelet nem adott ki magából. Teljesen összeroppant,nem is tudta mégis mi folyik most itt. Ryu addig meg akarta semmisíteni lánya maradék lelkét,hogy ezzel is erősebbé váljon,ám akkor jelent meg a hős megmentő,aki megakadályozta mindezt....
- Ereszd el a lányt! - támad rá Kazu
- Kazu...!
- Óh,hát itt van a másik személy ki annyira védelmez téged. - ugrik hátra gyorsan
- Jól vagy,Gyémánt? Minden rendben van?
- Kazu....én....
- Hm? Reo...Mi van vele?
- Ő kissé összetört,hisz a szeretett nő most halott. - válaszol Ryu
- Hogy mi? Minako...halott?
- Én nem akartam ezt,én csak.... - elkeseredetten néz Gyémánt
- Semmi baj,Gyémánt. Ez nem a te hibád,higgy nekem. Te csak jót akartál. Ne okold emiatt magadat.
- Nah,elég ebből! Most végzek mindannyiótokkal,és akkor utána majd rimánykodhattok,hogy kinek a hibája volt! Ziril,rád bízom őket!
- Örömmel végzek velük,Mester! - támadásba lendül
Kazu gyorsan Gyémánt elé állva,kivédte támadását. Nem hagyta,hogy bármi baja essen neki. Gyémánt a földön térdelt,és a szomorú Reora nézett,aki még mindig nem fogta fel mi is történik körülötte. Rossz volt néznie,de nem ment oda hozzá,félt. Kazu védte magukat,de ha Ryu is közbelép,akkor a túlerővel szemben nem nagyon lesz esélye. Közben próbálta Reot észhez téríteni,de az meg sem hallotta amiket mond neki. Mintha süket fülekre talált volna. Reménytelen volt minden igyekezete. Kazu Zirillel szemben nem tűnt nagyon erősnek,így az képes volt hátravágni. Mikor végzett volna vele,Gyémánt az útjába állt,és megfékezte annak támadását.....
- Grrr...Ne avatkozz bele! Veled utána végzek!
- Nem hagyom,hogy árts Kazunak!
- Félre az utamból! - löki el Gyémántot
Gyémánt nem hagyta,hogy bántsa,így gyorsan Kazu mögé tűnve,a magasba emelte és biztonságos helyen rakta le. Ziril újabb támadást küldött rá,kardjuk összecsapódott. Gyémánt megfogva Kazu kezét,erőt bocsátott bele,mellyel megnövelte bíróképességét,így Ziril már nem tudta hátravágni. A kardok összeütközésében most erősebbnek látszott. Kazu csodálkozva nézte,hogy mi történik vele. Hatalmas erőt érzett. Gyémánt teste fényleni kezdett,amire a nyakék életre kelt. Ryu észrevette,hogy a nyakék a földön hever,így meg akarta szerezni,de nem érhetett hozzá. Egy furcsa előtér védte,mintha nem engedte volna,hogy ő viselje. A medál Kazuhoz került,aki felvéve azt,képes lett Gyémánt minden erejét felhasználni,hogy győzelmet arathasson. A két lélek egyesült,mely nem várt eredményeket produkált. Kazu teste szabályosan lángolni kezdett,majd teste is megmutatta,hogy milyen lény is valójában. Haja lyan lett,mintha hátrafésülték volna,szemei vörösen izzottak és ruhája is másmilyenné lett. Kardja hatalmasabbá változott,lángok nyaldosták....
-"Wow,még sohasem éreztem ekkora erőt magamban. Mégis hogyan lehetséges ez? Hm...Gyémánt....Ezt te csinálod?"
-"Az én és a te erőd most egyesültek,de.....Te nem vagy ember?"
-"Nem éppen. Lehet ezért is lettem ennyire erőssé. De tetszik!" - vigyorodik el
 "Csapjunk szét közöttük!"
Ryu kis irigységgel a szemében nézte,ahogy a neki szánt erő most egy zöldfülű Krizon kezébe került. Ezt persze nem nézhette szó nélkül,így arra utasította Zirilt,hogy azon nyomban végezzen vele. A csata még keményebbé változott. Kazu mindenközben ismét Reo észhez térítésén fáradozott,de még mindig hiába. Ő csak ott térdelt védtelenül,és elgyengülten. Szemei szinte üressé váltak,remegett mindene. Magához szorítva Minakot,sírni kezdett. Mikor Kazu kissé elszomorodva felé nézett,Ryu kihasználta figyelmetlenségét,majd kardját a mellkasába vágta. Összeszűkült szemekkel nézett,majd térdre rogyva összeesett,a lángok úgy oszlottak el róla,mint a füst.....
- Kazu!
- Semmi baj,Gyémánt. Csak én nem voltam elég erős hozzád. Bocsáss...meg.... - eszméletét veszti
- Kazuuuuuuuuuuuuuuuuu! - kiált fel Gyémánt
- Haah?! - Reo egy pillanatra észhez tér
- Kazu ne hagyj itt minket! Kazu! - mellette térdel,fejét felemeli
- Szánalmasak. - mondja Ziril
- Hah?
- Reo....ha most feladhatod a harcot,akkor tévedsz... - Kazu lassan feláll,majd elindul felé
Nyisd ki végre a szemed,és nézz a valóságba.....Nézz előre,ne hátra.... - közben kicsit köhög
Ha most nem térsz magadhoz,mindent elveszíthetsz.... - letérdel Reo elé,és megfogja vállát
Pajti....ébredj fel....harcolj.... - vért köhög
- Kazu.... - néz felé szomorúan Gyémánt
Reo ekkor magába tekintve nézett maga elé. Emlékek sorozata játszódott le előtte. Jók és rosszak egyaránt,melyben történtek kellemes és
kevésbé kellemes dolgok. Minden eszébe jutott,melyet most egy pillanatra elfelejtett. Szemei az emlékek villanására ismét élettel teliek lettek. Visszatért beléjük a fény,mely eloszlott Minakoval együtt. Lassan elengedte a szeretett nőt,majd lehajtott fejjel térdelt. Sötét aura lengte körül. Csak úgy izzott belőle a düh,harag,gyűlölet és a bosszú,melyet most ki akar adni magából. Szemei vörösen izzottak,fogai hegyesen meredtek
ki szájából,teste átalakulni készülődött. Gyémánt remegő szemekkel nézett,a száját fogta. Reo vadállatként rontott neki Ryunak. Ziril védte Mesterét,aki rezzéstelen arccal nézte a vérszomjas Arizont. Míg Ziril lefoglalta,addig odament lányához,hogy végezzen vele...
- Már vártam ezt a percet. Nem viselkedtél kellően,ahogy azt elvártam volna. Most itt az idő,hogy megmutassam
  egy szellemnek hogyan is illő viselkednie.
- Neked sose leszek megfelelő igaz? Mindig van valami kifogásod ellenem. De mért? Mindig azt tettem,amit kértél. Lányos dolgok helyett,fiúként nőttem fel. Még meghalni is meghaltam miattad,
csakhogy a kedvedben járjak,de még így sem fogadtál el. Mért van ez így? Mért?
- Nem tartozom neked magyarázattal. Számomra csak egy gyámoltalan fűszál vagy a tüzes réten,semmi más. Sosem voltál olyan,amit elvártam volna. Még a minimális dolgokat sem bírtad megtenni. Szánalommal tekintek rád.
- Szóval így állunk? Akkor mért nem öltél meg,mikor lehetőséged lett volna rá? Mért nem?
- Majd most megteszem! - támad rá
Suhintott egyet Gyémánt felé,aki gyorsan hátraugrott. Puszta kézzel kezdtek bele a harcba,míg Ziril keményen védte magát Reo ellen. Kazu próbált segíteni,de nagyon vérzett. Száját fogta,melyből ömlött a vér. Rosszul nézett ki és erőtlennek. Most nem tudott volna közbeavatkozni vagy megváltoztatni a csata kimenetelét. Néznie kellett,ahogy barátai harcolnak. Ryu hamar megunta a játszmát,és kardját előrántva igyekezett gyors véget vetni neki. Gyémánt is előhúzta fegyverét,készen állt a visszavágásra. Komoly arccal nézte egymás szemébe. Gyémánt most bizonyítani akart,hogy nem gyenge és hasznavehetetlen,ahogy azt az apja gondolja róla. Vad rohammal rontottak egymásnak. A kardok csak úgy szikráztak miközben össze-összeért pengéjük. Mikor Ryunak sikerült kiütnie Gyémánt kezéből a kardját,akkor az gyorsan kapcsolva más fegyverekkel folytatta a harcot. Tőröket dobott felé,majd ismét karddal harcolt....
- Hm...Látom nem adod könnyen magad. - mosolyodik el egy kicsit gonoszasan
- Hm! - komolyan néz
- Ziril,hozzám!
- Igen is,Mester! - hátravágja Reot,majd Mesteréhez siet
- Elegem van ebből a közjátékból,vessünk hát neki véget itt és most! - emeli kezét az ég felé
-"Vajon most mire fog készülni? Rosszat sejtek." - mondja magában Gyémánt
-"Ez a gonosz energia,ez...." Gyémánt vigyázz!
- Hah?!
Hirtelen egy hatalmas erejü csapás száguldott Gyémánt felé,mely Ziriltől származott,de nem tudni hogyan volt képes erre. Gyorsan elugrott előle,és megpróbálta kikerülni. Kazu segíteni akart,így lassan felállva,Ryu felé dobta fegyverét,hátha szerencséjére eltalálja. Persze ez nem így lett. Ryu visszaküldte neki az ajándékot,de ekkor Gyémánt megvédte őt. Sikerült hárítania a visszaküldött kardot. Egy pillanatra ez elvonta mind a kettőjük figyelmét,így nem vették észre,hogy Ryu egy másik támadással a nyakéket vette célba,mely.....
- Öh? - Gyémánt remegő szemekkel néz,alig bír megszólalni
- Hah? Gyé...mánt....
-"Ez az érzés,ez az....." - kezét nézi,mely elhalványult
- Gyémánt....Gyémánt minden....Haah?!
"Mi ez? Mintha átlátszóvá válna,de mitől?" - néz oldalra
"Jajj,ne! A nyakék megsérült.." - összeszűkült a szeme
Mind a ketten megtorpantan néztek. Reo lassan magához tér,látszólag már lenyugodott. Fejét fogta,ami kicsit vérzett miután a fába vágódott. Értetlenül nézett barátai felé,majd felállt. Nem szólt semmit sem,de nagyon rossz érzés kerítette hatalmába. Gyémánt teste félig meddig átlátszóvá változott. Míg mindenki meredten állt,addig Ryu be akarta fejezni,amit elkezdett. A nyakék még a földön hevert,körben Gyémánt tőreivel,melyeket még a harcukban vert vissza. Erejét felhasználva,egy gonosz varázslattal valami nagyon rosszat csinált. A tőrök behálózták a nyakék körüli teret,majd mintha beleszállt volna a gonosz erő. Gyémánt hangosan felkiáltott,mintha fájdalmai lettek volna. Reo ekkor kapcsolt és mintha magához tért volna a hangja hallatán....
- Gyé...mánt.....
- Áááááh!
- Gyémánt! Mit művelsz vele?! Hagyd békén! - mordul rá Kazu
- Most már nem tehettek semmit sem,itt a vége!
- Gyé...mánt... - Reo lassú léptekkel elindul felé
Egyikük semmi tehetett semmit sem érte. Kazu súlyosan meg volt sérülve,míg Reo még nem látszott önmagának. Gyémánt képtelen volt szabadulni a gonosz erőtértől,mely elszívta minden erejét,és mozdulni sem tudott. Ryu elégedett volt magával. Gonosz tekintetéről látszott,hogy mindenre elszánt,csakhogy végezzen azzal,aki az útjában áll. Vajon most valóban a gonosz fog győzni, és szegény Gyémánt ezt az összecsapást már nem éli túl? Ha Reo nem tér magához,akkor a csata máris eldőlt....

Folytatása következik.....

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés