Az előző részben Reo elkényeztette Minakot,aki végre jól volt miután a kórházból kijöhetett. Persze igazából nem volt önmaga,mivel Gyémánt szelleme a testébe költözött,hogy általa mondja el,mit is érez iránta. Sajna azonban erre nem igen volt alkalma,kissé félt és nem igen tudta hogyan is mondja el,amit szeretne. Csak pár napot kapott,sürgette az idő,de mégsem tudta elmondani mondanivalóját. Kazu sejtett valamit vele kapcsolatban,és érezte,hogy nem önmaga,de még ő sem volt tisztában azzal,hogy jól gondolja,amit gondol. Végül mégis rájött,és akkor fordultak a dolgok rosszra. Megjelent Ryu és meg akarta őlni Gyémántot. Reot félreállította, aki értetlenül állt a dolgokhoz és mikor megtudta,hogy Minako teste élettelen,összeroppant. Kazu segített Gyémántnak,azonban ő sem bírt a rettentő erejű Ryuval,aki súlyosan megsebesítette. Reoból ismét kitört az Arizon,majd Zirillel csapott össze,míg Gyémánt apjával mérte össze erejét. A harc nem tartott sokáig,mivel Ryu egy gonosz varázslattal megbénította Gyémántot,aki most hatalmas kínokat él át. Reo még mindig nem önmaga, és semmit sem ért a dolgokból. Kazu pedig sérült,így nem képes segíteni még,ha akarna sem. Vajon hogyan alakul a harc kimenetele?...Folytasssuk!!!
Gyémánt nagy bajban volt,ereje fogytán,szinte már lassan eltűnni látszik a semmibe. Reo megfékezve ezt,gyorsan odaszaladt a nyakékhez. Már önmaga volt,és tudta mi folyik körülötte. Megragadta a láncot,hogy ezáltal véget vessen annak tönkretételét. Ryu nem örült ennek,mivel az átok melyet a nyakékre küldött eloszlani látszott. Reo is megérezte,amit Gyémánt,de nem hagyta,hogy ez tovább folytatódjon. Sikerült a földről felvennie a nyakéket,amitől haja megnőtt és feketévé változott. Mintha elszívta volna a benne lévő gonosz energiát,és saját teste erősítésére használná fel. Kazu érezte aurájának hirtelen erősödését,de nem tudta,hogy ez hogyan reagál majd Reo szervezetére,mit tesz ezzel az energiával. Egyenlőre csak hasznára vált,nem történt semmi rossz. Gyémánt térdre rogyott,kissé legyengült. Még mindig részben átlátszó volt. Reo felvette a nyakéket,így Gyémánt eltűnt,úgymond visszament a helyére....
- Hm.."Ez a fiú nem semmi. Érzem,hogy még tartogat számomra meglepetéseket. Lehet nem kellene alábecsülnöm."
-"Reo...Más lett az aurád,de vajon ez most jó vagy épp ellenkezőleg...."
- Bántani merted a barátaimat...! Ezért megfizetsz! Kazu!
- Hah?
- Kérlek vigyázz Minako testére,míg én lerendezem ezt a dolgot.
- R-Rendben. - bólint egyet
A harc most lett csak érdekesebb,vagyis annak látszik. Reo megparancsolta Gyémántnak,hogy hozzon létre egy nagy erejű kardot,mely elég erős ahhoz,hogy összecsaphasson Ryu kardjával. Minden erejét összpontosítva igyekezett a kérést teljesíteni. Ryu érezte,hogy most nem csak egy zöldfülű áll előtte,hanem oda kell figyelnie mit is csinál. Komoly arccal néztek egymásra,majd megkezdték a támadást. Reo egy erőteljes csapást mért rá,amit újból és újból megismételt. Gyorsan kellett hárítania,vagy könnyen eltalálhatja. Ziril Mestere segítségére volt,és szintén összpontosította erejét annak fegyverébe. A kért kard csak úgy szikrázott,még a szürke felhők is összegyűltek a harctér felett. Vad szél tombolt,ezzel még komolyabb és hátborzongatóbb hátteret adva ennek a véres harcnak. Reo dühét most nem használta rosszul,hanem a harcba fektetve biztosította be vele magát.....
-"Gyémánt..."
-"Igen,Mester?"
-"Mosta dj bele mindent,győznünk kell! Itt az idő,hogy megmutassuk apádnak,mi nem vagyunk olyan gyengék, ahogy azt ő gondolja! Ha legyőzzük végre a lelked is megkönnyebbülhet,nem lesz ki megalázzon szavaival."
-"Rendben! Mindet beleadok!"
-"Akkor most...! Adjunk neki egy hiper csapást,melyet képtelen lesz kivédeni! Összpontosíts!"
-"Igenis,Mester!"
Azzal egy olyan nagy erejű csapást mértek,melyet Ryu már képtelen volt kivédeni. Hatalmas fényáradat hasította ketté testét,mely oly fényes volt,hogy nem is lehetett látni milyen hatást fejtett ki rá. Kazu ámulva nézte mindezt. Álmában sem gondolta volna,hogy ilyen jó összhangba kerülnek egymással. Már csak a végeredményt kellett látniuk. Reo kicsit lihegett,de résen állt,nehogy meglepetés érje. Lehet csak látszat,is mely még nem ért véget. Kis némaság után végre lehetett látni csapásuk eredményét. A köd eloszlott, mögötte pedig még mindig ott állt Ryu,mely megdöbbentette Reoékat....
- Ez meg mi...? - kérdi Kazu
Ryu teljes bal fele megsérült,főleg a válla. Rémes látványt nyújtott,mivel nem volt emberi. Még mindig életben volt. Bal szeme vörösen izzott,mint egy dühös szörnyetegé. Láthatóvá vált,milyen is valójában a démoni külseje. Dühösnek látszott. Hirtelen a gonosz,sötét aurája felerősödött,majd kitört belőle a belső Démon. Hegyes karmai és fogai nőttek,majd magassága is nagyobb lett. Dühösen nézett Reo felé....
- Azt hiszed ezzel legyőzhetsz?! - kérdi démoni hangnemben
- Hm!
- Véged van halandó! Engem senki sem győzhet le!
Hangja mély lett és ijesztő. Egyből Reora támadt,aki gyorsan elugrott előle. Csapása a földbe,pontosabban a betonba fúródott,jó mély nyomot hagyva maga után. Most érdekessé váltak a dolgok. Ryu nem fegyverrel,hanem puszta erejével folytatta a harcot. Kezével átokgömbökhöz hasonló golyókat formált,majd Reo felé hajította. Nehéz volt előlük kitérniük. Gyémánt pajzsot formálva védte mesterét....
-"Mester,jól vagy?"
-"Voltam már jobba is. Túl nagy az ereje."
-"Én is érzem. Sajnálom,hogy csalódást okoztam. Nem vagyok elég erős hozzád."
-"Ne mondj ilyeneket,minden rendben lesz. Nem adjuk fel. Koncentrálj!"
Mialatt ők erőt gyűjtöttek,Ryu egy átokgömböt vágott nekik,melytől a falba vágódtak. Egy pillanatra Reo eszméletét vesztette,így Ryu megragadva Gyémánt nyakát meg akarta semmisíteni. Ismét egyé kell válniuk,vagy kevés esélyük lesz a győzelemre....
- Véged van te lány! - szorítja erősebben
- Áh,ez fájt. Haah? Gyémánt!
Összeszűkült szemekkel nézte,ahogy elragadják tőle. Ryu dühös volt,és oly erővel rendelkezett,melytől erősebb lett és kitartóbb. A benne élő Démon ereje elsöpör bármit,mely az útjában áll. Ha nem találnak ki valamit,akkor Gyémánt már nem lesz segítségükre. Az ő ereje kezd fogyatkozni,melyet Kazu is érez. Még szellemként is legyőzhető,ha egy természetfeletti lény útjában áll,mely ráadásul még gyűlöli is létezését. Próbálta összeszedni magát,de nem bírt szabadulni. Nem adta fel,és gyorsan cselekedett. Komoly lett a tekintete,majd egy kis részét elszívta Ryu erejének,amitől haja megnőtt és vörössé vált. Kiszabadult,és egy hátra szaltóval eltávolodott tőle. Reo és Kazu ámultan néztek rá.....
- Minden rendben van,Gyémánt? - kérdi Reo
- Igen! Folytassuk! Most nem hagyom ilyen könnyen magam!
- Rendben van! Akkor lássuk! Gyémánt....!
Egy másik fegyverrel próbálkoztak,nagyobb lendületet adva támadásaiknak. Ryu sem vette őket félvállra. Felhasználva Ziril erejét,ő is bekeményített. Ahogy összecsaptak az felért egy égzengéssel,csak úgy durrant az égbolt,ahogy a villámok lecsaptak itt-ott a földet majdnem elérve. A harc kezdett elfajulni,és dühöngővé vált,ahogy a harag bennük felszínre tört....
-"Nem győzhetsz te kis csitri,végzek veled!"
-"Te csak azt hiszed,Ziril! Most nem adom fel,nem érdekelnek gyűlölt szavaid!
 "Most neked kell védened a hátad! Készülj az örökkévalóságra!" 
-"Grrrr....Vááááh!"
-"Váááh!"
Gyémánt és Ziril elérkezettnek látta az időt arra,hogy végre lerendezzék a kettőjük között lévő dolgokat. Egyikük sem engedett. Reo és Gyémánt nagy összhangban küzdöttek ellenfelük ellen,aki szintén nem volt piskóta. Kazu biztonságba vitte Minakot,aki még mindig nem tért magához,így nem is láthatta hogyan harcolnak egymás ellen. Ez a csata fontos és mindent eldöntő is volt egyben. ha elveszítik,akkor lehet már nem lesz esélyük egy visszavágóra....
-"Gyémánt,most nem adhatjuk fel. Bele kell adnunk mindent. Nélküled nem győzhetek."
-"Mindent megteszek,hogy legyőzzük apámat. Most végre megmutathatom neki,mit is tudok."
-"Akkor hát...! Teljes gőzzel támadunk,míg végül fel nem adja. Azonban,így nem fog menni,ha csak ütjük egymást. Ügyesebbnek kell lennünk. Mit szólsz?"
-"Rendben van! Ide nem csak erő kell,hanem ügyesség is!"
Gyorsan a levegőbe ugrottak,majd olyan gyorsan mozogtak,hogy szinte nem is lehetett látni őket. Mintha teleportáltak volna egyik helyről a másikra. Látszott közöttük az összhang,az összetartás ereje. Le-lecsaptak Ryura,aki csak védekezni tudott. Várta a megfelelő alkalmat,mikor visszavághat nekik,és eldöntse a csata kimenetelét. Mikor Reo kicsit elbízta magát,akkor csapott le,és karjával a földbe vágta....
- Ááh! "Fenébe! Erre nem számítottam. Kissé erős."
-"Kissé? Ryu nem egy gyenge Démon,vigyáznunk kell vele. Érzem az erejét,mely az enyémhez fel sem mérhető."
-"Ne mondj ilyet,a te erőd is nagyon erős. Csak még ügyesebbnek kell lennünk. Én nem adom fel."
-"Ahogy én sem! Olyan szó, hogy "feladom" nem szerepel a szótáramban. Csapjunk bele,és vágjunk vissza neki!"
-"Rendben,Mes....Reo." - kedvesen mosolyog
Gyorsan felugrottak,majd folytatták a harcot. Ryu nyugodtnak tűnt,és egy cseppet sem aggódott amiatt,hogy netán elveszítheti a harcot. Épp ellenkezőleg,inkább a győzelmében hitt. Persze lehetséges,hogy elbizakodva ítél előre. Nem szabad senkit sem alábecsülni,hátha könnyen ráfaraghat az ember. Sokszor össze-össze csaptak,nem kímélve egymást. Ryu erősebb volt,így nyakon ragadva Reot,szinte már megfojtotta volna,de ekkor hirtelen ismét előtört belőle az Arionos. Megragadta Ryu karját,és kiszabadítva magát elvágra messzire,aki a földbecsapódott. Vörös szemei lettek,mely hatással volt Gyémántra is,aki szintén átalakult gonosz változatára. Dühösebbek lettek,és egy nagy égbekiáltással jelezték mindezt. Gyémántnak feleket szárnyai nőttek,hasonlóak angyal szárnyaihoz,csak feketében pompáztak. Reot erősítette ez a változás. A szárnyak az ő hátán is pompáztak. A levegőbe emelkedve csapott le Ryura,kardját meglendítve egy hatalmas vágással nyeste ketté a levegőt. Telibe is talált,nagy porfelhőt kavarva fel vele. Ryu vadul tört ki a szinte átláthatatlan fergetegből,majd visszatámadott rájuk. Gyémánt egy pajzzsal védte ki. Mind a ketten felugrottak,majd az levegőben mérték össze erejüket....
- Ha azt hiszed győzhetsz,akkor ezt felejtsd el! Engem senki sem győzhet le!
- Majd meglátjuk! Váh!
- Korábban kell ahhoz felkelned nyamvadt halandó!
- Lehet,hogy csak egy halandó vagyok,de akkor sem hagyom,hogy egy magadfajta Démon győzzön!
-"Gyémánt! Szedd össze magad,és támadj olyan erősen,ahogyan csak tudsz. Ne kíméld!"
-"Értettem,Mester! Nem fogsz csalódni bennem!"
-"Ziril,add át minden erődet!"
-"Igen is,Mester! Ahogy óhajtod!"
Reo és Ryu full erővel csaptak össze. Mindössze már csak pár támadásra volt erejük,ha egyikük is rosszul dönt,elhamarkodottan támad,akkor számára a harcnak ott lesz vége. Mindketten tisztában voltak ezzel,sok erejük veszett oda,egy-egy támadásba. Most a legvégső csapásra készülődtek,mely olya nagy erővel söpör végig,hogy jobb nem a közelében lenni. Kazu maradék erejével védte magát és Minako testét....
-"Reo és Gyémánt most aztán mindent beleadnak. Szinte tökéletes összhang van közöttük,és képesek erejük teljében megkezdeni egy támadást. Az aurájuk is megváltozott. Kíváncsi vagyok a csata kimenetelére. Ryu most megtalálta a méltó ellenfelet,bár képtelen ezt elfogadni,ha jól látom. Hajrá Reo,ne add fel! Képes vagy győzni,csak hinned kell benne! Tudom, hogy képes vagy megcsinálni! Győznötök kell,vagy ki tudja mi lesz velünk. Adj bele mindnet! Emlékezz az edzésekre!"
Reo mindet elkövetett,hogy ne baltázza el ezt is,és tiszta fejjel gondolkodjon. Ha netén elborul az agya akkor végképp nem győzheti le ellenfelét. Be akarta bizonyítani,hogy nem gyenge, megvan benne az,ami egy igazi harcosban és nem egy gyenge halandó,ahogy azt Ryu állítja róla. Elszántan küzdött,utolsó csepp erejéig. A csata egyre jobban elfajult,míg végül egy hirtelen mozdulat véget nem vetett neki....A harc színterébe lépett Light és Read is,akik együttes erejükkel segítették Reoékat....
-"Haaah? Bátyám! Read!"
-"Hm? Ők mit keresnek itt?"
- Úgy látszik időben érkeztünk. - teszi csípőre kezét Read
-"Klassz,itt a hódolód,Mr. Keménylegény." -.-"
-"Hogy Read? Keménylegény?"
- Jó,hogy jöttetek,de egyedül is menni fog!
-"Hm...Reo aurája erősebb lett és sokkal....Hah?
Látom,hogy most nem olyan,mint volt. Sokkal erősebb és vadabb a természete,de ezt nem igen mutatja ki. Az Arizon most jobban kijött benne,mint előtte,de valahogyan képes az uralma alá vonni." Hm,érdekes.
- Hah? Mi olyan érdekes,Light?
- Semmi,csak hangosan gondolkodtam.
- Váh,most hogy így összegyűlt az egész csapat,ideje lenne véget vetni a csatának! Most a barátaid is láthatják mennyire gyenge vagy!
- Óh,igazán?! Azt kétlem!
-"Reo..."
-"Hah? Light?"
-"Most csak figyelj rám...Nem leszel képes egyedül legyőzni őt,még Gyémánttal sem. De van egy ötletem,most nagyon figyelj."
-"Mond csak,hallgatlak."
Light elmondta neki,hogy hogyan győzhetnék le Ryut,mivel saját erejéből ez nem igen fog menni. Ahhoz túl kevés a sötét erő,mely az Arizon énjében érezhető. Ellenben ellenfele ereje sokkal több,és hatásosabbak a támadásai. A sötétség Ryuban képes megölni Reot egyszer s mindenkorra. Erre volt egy remek terve,mely több mint valószínű beválhat,de ahhoz nagyon erősen kell koncentrálnia és nem szabad elhamarkodottan döntenie vagy a harcnak számára vereséggel érhet véget. Light megfeszítette nyílvesszejét,melynek vége fényesen izzott,majd Read megérintette vállát,több erőt adva át neki. Még fényesebb lett a nyílvessző. Erősen megfeszítette,teljesen hátra,majd mikor Ryu éppen támadást indított kilőtte. Ryu kardjával az összes sötét erőt egybegyűjtötte,Ziril lelkét is feláldozva....
-"Ziril itt az idő,hogy még nagyobb tiszteletet mutass irántam. Add át az összes erődet!"
-"De Mester akkor én..."
Tudta,hogy ha most teljesítni parancsát,akkor lelke megsemmisül,de nem állhatott ellen neki. Lehunyta szemét,majd azt tette,amit parancsoltak neki. Minden erejét Mesterének adta,de ha az elbukik,akkor ő is vele pusztul. Ryu kardját felemelte,mely sötéten izzott,magából pedig csak úgy árasztotta a gonoszságot. Mikor suhintott egyet ellenfele felé,Light a nyílvesszőjét nyomban kilőtte,melytől megtisztult a körülötte levő energia,így Reo könnyedén vethetett véget életének....
-"Gyémánt most vagy soha! Rajtaaa!"
-"Rendben,itt az idő! Győznünk kell!"
- Vááááh!
Ryu és Reo együttesen csaptak le egymásra,mely az utolsó támadásuk volt. A csapások betaláltak,de kérdés,hogy ki éli túl. Nagy volt a por,nem lehetett látni semmit sem. Lassan azonban kirajzolódott a talpon maradt személy körvonala. Mindenki tekintete a porfelhőbe szegeződött. Ahogy minden eloszlott,már lehetett látni ki volt,aki kibírta a támadást. Ámulva néztek, mivel aki talpon maradt az nem más volt,mint...
- Haaah? - néz ámulva Kazu
- Ez meg... - szakad félbe mondata Readnak
Nem épp az történt,amire számítottak. Ryu talpon maradt,bár nem moccant,mintha történt volna valami vele. Meredten nézett maga elé,majd összeszűkült szemekkel vért köpve összeesett. Mikor eldőlt,Reo ott állt mögötte,harci pózban állva,(mint ahogy valaki hátba szúrt egy embert és abban a beállásban maradt). Lihegve esett térdre,kissé legyengült,majd lassan visszaváltozott eredeti külsejévé. Gyémánt elvált tőle,majd letérdelve nézte nincs-e semmi baja....
- Jól vagy,Reo?
- Igen,csak kissé...
- Haah? - néz csodálkozva
- Hiányoztál. - öleli lágyan magához
- Reo....
- Azt hittem elveszítettelek. Örülök,hogy ismét velem vagy,Gyémánt.
- Reo... - elszomorodik
- Nem tudnám,hogy mit csináljak nélküled. Veled az életem... - nem akarja elereszteni
- Reo én....
Hirtelen nagy fényáradat jelent meg Gyémánt mögött,aki lassan  Reora nézett. Látszott rajta,hogy nyomja valami. Senki sem értette,hogy mi fog történni most. A fény elárasztotta az egész környéket,majd magával ragadta Gyémánt lelkét. Mindenki csodálkozva nézett,mikor lassan eltűnt a szemük előtt. Egyikük sem értette mért történik mindez....
- Gyémánt!
- Ég veletek....
Reo felpattant,majd Gyémánt után futott. Mind a ketten eltűntek a nagy fényességben. Más már nem is tudott utánuk menni. Mintha nyomuk veszett volna,eltűntek a semmibe. Gyémánt ideje lejárt,így az angyalok magukkal ragadták lelkét,hogy örök nyugalomba helyezzék azt. Ryu teste is nyomtalanul eltűnt,mint mikor a szél elfújja a homokot. Belőle sem maradt semmi sem,se vérének nyoma,se kardja,mely a földre zuhant. Ez váratlanul érte őket....
- Hah? Hol...vagyok? Ah?! Gyémánt!
- Ide halandó nem léphet be! Ki vagy és mit akarsz?
- Hol van Gyémánt?
- Óh,szóval te vagy az a fiú,akiért még egy utolsó esélyt kért mielőtt távozna a halandók közül.
- Mi? Hogy utolsó esélyt kért mielőtt távozna? Ez mit jelent? Hol van? Látni akarom!
- Hát legyen....
- Gyémánt! - fut oda hozzá
- Reo...én...Mondanom kellett volna,de....
- Mi a baj? Mi bánt? Miért kértél esélyt?
- Én...Én már nem lehetek veled többé. Nem így akartam volna elmondani ezt,de másképp alakultak a dolgok. Én csak azt akartam,hogy tudd....Hogy én....
- Bármi is az,amit el akarsz mondani nekem...Mond el kérlek...
- Reo én...Sajnálom,amit tettem. Minako testébe költözve akartam elmondani,hogy fontos vagy nekem,de ez nem jött össze.
Túlságosan féltem. Féltem attól,hogy hogyan mondjam el. Hogyan reagálnál szavaimra. Még most se tudom elmondani,amit
valójában érzek,mivel számomra ez nehéz és....és igazából nem értek az ilyenhez,de azt tudom...Tudom,hogy kedvellek.
- Gyémánt...
- Kedvellek Reo. Eddig nem kedveltem egy Mesteremet sem,mind különböző személyiség volt. Te más vagy,másabb mint ők.
Nálad kedvesebb srácot nem ismertem,aki nem egy fegyverként bánt velem,hanem barátként,mely boldoggá tett. Azonban most ennek vége,ideje távoznom. Már nem válthatom be sorsomat,mely az Okizawa családhoz köt. Te vagy az utolsó,akivel együtt küzdhettem. Ezt sohasem fogom elfeledni. Téged sohasem foglak elfelejteni,Reo Okizawa. Több esélyem nem maradt,időm lejért. Sorsom itt teljesedett be,el kell válnunk egyszer s mindenkorra. Remélem emlékeid megőriznek majd és örömmel emlékezel vissza rám,mint barátodra.
- Ezt hogy érted? Nem értelek. Ne menj el,kérlek.
- Ég veled... - lassan elmegy
- Szükségem van rád! - ragadja meg kezét és megöleli
- Haaaah?! - csodálkozva néz
"Reo...Én" - egy könnycsepp hullik le arcán,mikor szemeit behunyja
Reo lágyan ölelte Gyémántot,majd lassan ránézve megcsókolta. Ezt volt az a csók mely elválásuk utolsó pillanatát jelentette. Ez a csók olyan volt számukra,mint egy utolsó esély,melyet ha most kihagynak akkor soha többet nem lesz részük benne. A szerelem csókja,az elmúlásé és az elválás utolsó cseppje. Számukra a halandó élet lehetetlen dolog. Gyémántnak távoznia kellett belőle,elhagynia azokat akik megmutatták neki,hogy boldogan is lehet élni az életet,még ha te csupán egy szellem vagy. Érzéseket adtak neki,emlékeket és barátjuknak fogadták el. Számára ez jelentette a boldogságot. Sohasem felejti el barátait és a velük eltöltött perceket. Szíve örül,hogy ilyen emberekkel is megismerkedhetett,de lelke bánatos,hogy idő előtt el kell hagynia őket...Gyémánt hátából egy hatalmas angyalszárny emelkedett az ég felé,nagyobb,mint eddig bármikor. Átölelte vele Reot,majd hirtelen eltűnt. Köddé vált,csak szárnyainak tollai hulltak a földre. A nagy fény,melybe Reo keveredett, megszűnt. Ő ott állt egymaga, háttal barátainak,akik meredten nézték az események végét....
Light és Read érezték Gyémánt lelkének távozását a halandó létből. Már Kazu sem érezte aurájának tisztaságát. A nyakékben lévő ékkő teljesen kihunyt,nem fénylett többé. Minako pár nappal később magához tért,és értetlenül állt a dolgokhoz. Elmesélték neki,hogy mi is történt pontosan. Nem emlékezett semmire sem,még azt se tudta,hogy Gyémánt a testében volt egy kis ideig. Kis pihenés után elengedték,így hazatérhetett. Kazu hamar felépült súlyos sérüléseiből,majd elhagyta a várost,hogy új kalandok felé vigye a sors. Nem hagyta abba jelenlegi életvitelét,és most is rendesen csajozgat,főleg a bombázókra cuppan rá és a piát sem veti meg. Ott segít,ahol csak tud. Sármos arca sok nőt dönt le a lábáról,bele az ágyba. Nehéz is lenne elképzelni egy tisztességes férfinak,aki ilyenekről egy szempillantás alatt lemondana. Read és Light is felszívódtak,ahogy mindennek vége lett. Már nem volt mért a haladók között lenniük,így tovább álltak. Néha fel-felbukkannak holdfényes éjszakákon,de honlétüket máig is homály fedi,hogy merre járhatnak jelenleg. Minako folytatta az iskolát,és letette a vizsgáit,és sikeresen érettségizett le. Tanulmányait egy igen tekintélyes Egyetemen folytatta tovább. Jelenleg is a könyveket bújja. Szakítottak Reoval,és jobbnak látták,ha csak barátok maradnak még,ha szoros kapcsolatba is kerültek. Számára a veszélyes kalandok nem éppen a legjobbak,ha teljes és csendes életet akar élni. Persze továbbra is tartották egymással a kapcsolatot és többször is beszélgetnek telefonon. A baráti kötelék erősebb lett közöttük. Kaien egy sikeres cég fejévé vált,melyet apja után örökölt,ezzel nagy vagyon részesévé vált. Többször eszébe jutnak a kalandok,melyeket átélt. A nők bálványa,bár őt nem lehet összehasonlítani Kazuval. Ketten nem egyformák,ég és föld. Élete unalmasabb lett,de legalább nem kell nyomorognia,és elviselnie egy dagadt,könyörtelen gazfickó parancsolgatásait. Most a saját főnöke önmagának. Ő parancsol másnak,de persze nem egy zsugori alak,tisztes üzletember. Shino,a harcos idegen,ki tanácsokat ad,majd felszívódik. Na,ő róla se sokat tudni. Valahol északon vándorol,ki tudja milyen célt tűzött ki maga elé. Számunkra egy örök rejtéllyel rendelkező fickó lesz,akiről semmit sem tudhatunk meg. Végezetül a főhősről. Reo visszaépítette házát,melyet felrobbantottak. Kaien segédkezett benne,hálája jeléül és sikerült megcsinálnia olyanra,amilyen előtte volt. A falak,a szobák,az udvar minden ugyan olyan lett. Ott élet egymaga,ahogy a történet elején is. Újabb barátokra nem tett szert,egyedül is jól boldogult. Néha egy-egy edzést levezetett délutánonként,majd a kanapéra huppanva nézte tévéjét. Békés és csendes élete visszatért,nem kellett neki más. Tökéletesen megvolt egymagában. Persze akadt társasága,a kis Saké,aki boldogan dörgölőzködött oda gazdája lábaihoz,mikor éppen kaját kuncsorgott tőle,vagy éppen simogatásra és kényeztetésre vágyott. Kedvessége örömmel telítette be Reo szívét...
Ryu és Ziril pusztulásával a város megtisztult,és végre fellélegezhetett. Persze akadtak még bűnözők és gonosz alakok,akik a békébe belepiszkítottak,de ők már nem jelentettek akkora veszélyt. A démonok ideje egyenlőre lejárt. Tokyo városa napfényben úszva élvezi a nyár szépségét,a madarak halk csicsergését és a szellő susogását. Kell ennél több? Tökéletes befejezése ez egy izgalommal teli csata után,melyet az ember keményen,de megnyert. Most már nincs mitől tartani. Reo boldogan emlékezik vissza azokra a napokra,mikor Gyémánt még vele lakott az ő kis házában. Néha még maga előtt látja az arcát,és elképzeli ahogy a házban rakoncátlankodott és majdnem a szívbajt hozta rá egy-egy hirtelen falból kiugrásával,vagy megjelenésével. Érezni szokta jelenlétét,mintha még mindig vele lenne. Ha csönget valaki úgy érzi ő az,vagy ha a szél belekap felsőjébe,mintha ő érne hozzá. Szívében sohasem bírja feledni kedves mosolyát,kislányos külsejét és ártatlan tekintetét,mikor nem értett egy dolgot és akkor magyarázattal tartoztál neki. Ezek a pillanatok örökké benne élnek,az idők végeztéig,és azon is túl....
- Gyere,Saké. Együnk valami finomat. Mit szólsz egy csirkés pizzához?
- Nyááááhn!
- Látom egyet értesz velem. Akkor ma azt eszünk. Hol is van a telefonszám? Hah?
"Mintha az előbb őt láttam volna. Hülye vagyok,hiszen ő már régen elment. Többé nem láthatom. Jobb elfeledni."
Nézzük csak.... - keresi a számot
- Nyáhn! Nyán!
- Nyugi,nyugi máris megvan....Áh,ez az! - megtalálta,majd tárcsáz
Halló,rendelni szeretnék egy....
- Nyáááhn! - tolja lábának a fejét
- Azaz kettő csirkés pizzát. Egyiket extra sajttal és a másikat....
Hétköznapi élete kissé csendes,de megfelelő. Szomorkodnia nincs mért,még ha el is vesztette a számára nagyon fontos személyt,kivel még sohasem volt olyan boldog,mint azelőtt. Egy pizza mellett dőltek le,és hamar beburkolták mai vacsorájukat. Miközben nagyban falatoztak a szél lágyan fújt odakint,esőt hozva magával. Szobájában a nyakék a szekrényen hevert,és mikor egy falevél ráhullott,melyet a szél szállított a szobába,aprócskát megcsillant. Ki tudja mit jelentett ez,lehet csak egy utolsó lehelete volt,ezt már sohasem tudhatjuk meg....
- Reo.... - hallatszik a szélben


THE END

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés