|
4.rész: A megfázás
Saki 2011.06.26. 20:28
A táborozás után barátaink hazatérnek, hogy ismét iskolapadba üljenek. Minden úgy látszik rendben és mindenki jól van, de ez csak a látszat. Amino beteg lesz, így egy furcsa alak látogatja meg. Mintha arra várt volna, hogy legyengüljön. Amino furcsa lesz, és a fiúkra támad....
Az előző részben Amino totál leárasztott Mattet a majdnem lebukás veszéllyel. Sokszor csinált olyat, amit nem kellett volna. Például belibbent a fiúzuhanyzóba, futkosott lányként a folyosón... stb. Szerencsére mindig volt, aki figyelt rá. Úgy ahogy. Amino egy nagyon szeleburdi lány, kinek még meg kell tanulnia, hogy hogyan is viselkedjen. Még azt se tudja, hogy mért kell bujkálnia. Lehet sohasem jön rá erre, hiszen számára az is nagy öröm, hogy vannak olyan személyek, kik nem félnek tőle és kiállnak mellette. Más már réges-régen feladta volna a katonaságnak. Most lássuk mi fog kisülni a továbbiakban. Folytassuk!!!...
A nehézségek után jöhet egy kis pihenés. Az egész suli meg volt bolydulva, mivel ma mennek el pár napra az erdőbe kirándulni. A természet lágy ölén táborozva, kis kalandba bonyolódva. A srácok izgatottan csomagoltak, csak egy valaki feledkezett meg a dolgokról...Matt később kelt fel, mint szokott, mert Ren rá se szólt csak hagyta had aludjon. Őt nem izgatta, ha elkésik az már az ő baja. Amino viszont igyekezett és felpöckölte a mi kis Csipkejózsikánkat...
- Ah. Mennyi az idő? Már reggel van?
- Aah. - néz tátott szájjal rá Amino
- Hah? Amino? Te meg mit keresel itt? Ühm? Ren? Hol van Ren?
- Hm?
- Nem láttad hova ment... Jaj, nekem! A táborozás! Jézusom, elkéstem! - kapkod össze-vissza - Amino gyerünk te is csom... Hah? Te már összepakoltál?
- Ühüm. - bólogat
- Biztos utánoztad Rent, nem igaz?
- Hah? - nem értő fejjel néz
- Mindegy. Gyorsan siessünk a buszra, gyere. - elkapja kezét
- Hah?
Siettek a buszra. Mikor kiértek Amino már fiúként állt a többi diák előtt. Készen álltak, hogy induljanak a természetbe. Pár órás volt csupán az út, Amino nagyon türelmetlenek látszott. Mikor odaértek a helyszínre, gyalog fojttatták. Kerestek egy jó táborhelyet, ami megfelel az elvárásoknak. Egy kis folyó közelében vertek sátrakat, majd tűzifáért indult pár diák. A sátrak felállítása egyeseknek igen nehezen ment. Amino megszenvedett vele rendesen. Azt se tudta hogyan kezdjen neki, majd mikor belevágott össze-vissza botladozott benne. Rossz volt nézni. Zane és Den segítettek neki. Ők voltak az utolsók, kiknek elkészült a sátruk...
- Végre, elkészült. - jelenti ki Den
- Megszületett, de milyen nehezen. Szégyen, hogy hárman kellettünk hozzá. Na, én lepihentem.
- Na, és mi lesz a mi sátrainkkal?
- Hogy mi? - néz oda a többi sátorra - Ah... Máris utálok sátorozni!
- He, he, he... - neveti ki Den
Sátorfelállítás után ebédet reggelit készítettek. Babot főztek és tojást sütöttek. Jól belakmároztak a finomságokból. Amino csodálkozva nézte, mit esznek ők. Elsőnek nem is akarta megkóstolni, majd inkább visszakozott. Inkább szedett almát és gyümölcsöket, minthogy ilyen furcsa kaját megegyen. Matt segített neki élelmet keresgélni. A tanár elengedte őket, de nem nagyon messzire. Sok finom falatot találtak, melyből mások is ettek. A hely és az idő is nagyon szép volt, rossz időnek egyenlőre nincs előjele. Miután ettek, kicsi sétára indultak az erdőben. Kiscserkészek módjára járták be a környéket. Itt-ott megállva, hogy a tanár mesélhessen egy s másról. Amino persze nem bírt magával és azon nyomban akcióba lendült. Éppen egy gyönyörű vízeséses tavacska mellett mentek el, ahonnan vizet gyűjtöttek aztán tovább mentek. Természetesen nem bírta megállni, hogy bele ne vesse magát, így ruháitól megszabadulva, egy seggessel csobbant az enyhén hideg vízbe...
- Amino, mit csinálsz? Gyere. Még a végén lemaradunk.
- Jönni.
- Nem jönni, mennünk kell. Ha meglátnak így, akkor nekünk végünk van. Gyere és változz vissza kérlek.
- Jönni.
- Gyere és öltözz fel, majd máskor fürdesz.
- Hm? - hall valamit
- Matt ne maradj... Hah?
- Okizawa. He, he, he... - neveti el magát - Jaj ne, tuti meglátta és... - gondolja
- Te meg kivel cseverésztél az előbb?
- Én? Senkivel, csak láttam egy szép pillangót és ahhoz.
- Pedig én más hangját is hallottam.
- Csak én vagyok itt. Gyere menjünk vissza, még a végén lemaradunk.
- Rendben.
- Vajon megint merre mehetett? Remélem nem marad le. - gondolja
Sajna nem jött vissza, így aggódott miatta. Nem tudta merre kószálhat egyedül. Nem kell őt nagyon félteni, de jobb, ha nem téved el, hiszen ez nem az az erdő ahol egykoron élt. Ez nem ugyan az a város. élő, hogy elveszik, vagy a legrosszabb, hogy megtámadja valami vadállat. Nagyon aggódott, csak arra tudott gondolni, hogy biztos bajban van és segíteni kell neki. Utána nem eredhetett, hátha ő is eltéved és akkor a tanár jól leszidja. Ment a csoport után, de a szemeivel résen volt és nagyon figyelt. Pár óra séta után visszafordultak. Alapjában véve egy hatalmas kört tettek az erdőben. Esteledett, így lassan a vacsorát készítették elő....
- Még mindig nincs meg Amino?
- Hogyan? Nincs meg a cserediák?
- Hah? D-dehogy csak...
- Matt! - mondja hangosan Amino
- Látja, tanár úr? Itt van, csak elment vízért.
- És hol a víz?
- Megitta. - vágja rá Den
- Hm... Hát jó. Jobban figyeljetek egymásra, vagy nagy bajban lesztek, ha elvesztek!
- Igen is, tanár úr!
- Huh, ezt megúsztunk. Merre voltál, Amino?
- Menni erdő.
- Te meg hogy aggódtál miatta, pedig végig a közelben volt és kutya baja. Öregem... - karolja át Zane - Kikészülök tőled. Megyek rágyújtok még mielőtt a tanár lefülel.
- Aah. Valóban fölösleges volt az aggodalmam. Amino tud magára vigyázni.
- Persze, hogy tud. Ellenben jobb, ha figyelünk rá, hiszen nem idevalósi. - mondja Takemo
A vacsoránál Amino mosolyogva és boldogan táncolt a gitárhangokra. Egyik srác jól tudott gitározni és ő adta a hangulatot. Vidámak voltak és hangosan énekelgettek. Minden olyan volt, akár egy igazi táborban. Mályvacukrot ettek, melyből sohasem lehet elég. Aminonak nagyon ízlett, csak úgy tömte magába, mintha sohasem evett volna. Persze nem is evett, de ezt a többiek nem tudhatták. Minden rendben ment, nem akadtak gondok. Semmi sem leselkedett a sötétben, minden állat aludt a vackában. Vacsora után lementek a tóhoz lefürödni. Ugrándozva fröcskölték egymást a fiatalok és közben jól szórakoztak. Amino nem ment velük, ő inkább a vízeséshez ment, amit a séta közben láttak. Matt észrevette, hogy elmegy, így gyorsan utána sietett....
- Hű, nahát! Milyen gyönyörű. Reggel ezt nem is lehetett látni.
- Hm. - mosolyog rá Amino
- Te mindig megtalálod az ilyen szép helyeket? Gondolom ahol éltél ott is ilyen szép volt minden, ha leszállt az éj. Igaz?
- Igen, szép.
- Számodra az erdő jelenti az otthont.
- Otthon.
- Nagyon különleges lány, nem csak a külsője miatt. - mosolyodik el magában - Mond csak, Amino... Honnan jöttél? Emlékszel még az igazi helyre, ahol éltél?
- Hm?
- Igaz is, nem igen érted amiket mondok.
- Nem érted.
- De sebaj, majd csak megtanulsz emberi nyelven.
- Megtanulsz.
A hely gyönyörű volt,a víz csillogott a holdfénytől. Ettől is látszott,hogy mennyire különleges hely. Aminonak nagyon tetszett,és egyből a vízbe ugrott, hogy megfürödjön. Mikor a felszínre jött, lány alakjában volt. Matt tökre elvörösödött, majd gyorsan elfordult zavarában. A testén a víz cseppjei csak úgy csillogtak, majd végig folytak rajta. A haja gyönyörű volt így nedvesen, lassan közelebb ment hozzá és hátulról megölelte....
- Hah? A-Amino? Üh? - tökre elvörösödik - Inkább v-vissza kellene mennünk a táborba. Nem gondolod?
- Vissza?
- Igen vissza. Eléggé hideg is van. Gondolom te nem fázol hiszen...
- Hápcij... - tüsszentett
- Látod, már meg is fáztál. Gyere, menjünk vissza a táborba.
Csak röpke 1 órát töltöttek ott, majd visszaosontak a táborba. Másnap reggel folytatódott a kirándulás. Mindenki nagyon jól szórakozott. Halásztak, gyümölcsöket szedtek, megfigyelték az állatokat, sokat beszélgettek. A mai napjuk is nagyon jó volt. Amino csak csodálkozva hallgatott mindent és ámuldozott. Hamar el is fáradt és sokat is tüsszögött, de nem látszott vészesnek. Lassan elérkezett a visszaindulás. Mindenki szépen összecsomagolt, majd bepattantak a buszba és hazafelé vették az irányt. Rövidke volt ez a pár nap, de mindenkinek élvezetes és emlékezetes. Amino tanult is az emberektől, bár nem igen értette mit-mért tesznek. Késő volt már, mire visszaértek, így mindenki lepihenhetett. Matt és Ren kicsomagolt, mikor....
- Amino, minden rendben van? - kérdi érdeklődve Matt
- Hm?
- Nagyon sápadtnak látszol. Biztos jól vagy?
- Hm?
- Nehéz így, hogy nem érted, amit mondok.
- Hmm... - nézi komolyan Ren Aminot
- Biztos csak a fáradság. Pihenj le, majd én kicsomagolok helyetted.
Amino kicsit bágyadt volt, de nem látszott rajta semmi baj. Matt lassan kipakolta a cuccait, majd vacsorázni mentek. Mindenki jól befalatozott, csak Amino volt, aki nem igen evett. Turkálta az ételt. Matt furcsán nézett rá, nem értette a viselkedését. Kissé aggódott, de gondolta csak a fáradság teszi, nem kell rosszra gondolnia. Fürdéskor viszont még furcsább volt. Ő ment utoljára fürödni, pedig eddig mindig követte Mattéket és velük együtt zuhanyozott le. Most pedig lassú volt, kedvetlen és kissé sápadt is. Nem tudták mi baja van, hiszen hiába kérdezték, nem válaszolt. Den nyugtatta Mattet, hogy ne aggodalmaskodjon, mivel lehet csak nagyon kifáradt, vagy rosszat evett. Azonban ez valahogyan nem így volt,Amino rosszabbul nézett ki, mint amilyennek ők látták. Mikor éppen zuhany alatt állt, nagyon lihegett és a falnak támaszkodott. Arca piros lett és alig állt a lábán. Sokáig ült a zuhanyzóban, nem vette ezt észre senki sem. Zuhany után, visszament a szobába, nem is szólt rosszullétéről, bebújt az ágyába. Ren furcsán nézett rá, de nem érdekelte és elfordult a fal felé. Később, mikor már mind aludtak, Amino az ablakhoz ment és a távolba nézett. Lassan kinyitva azt,kireppent rajta. A közeli parkig jutott csak,egy fa alá ült le. A fejét fogta és szinte reszketett. Egyszer csak egy hang szólította meg.....
- Látom már alig bírod. Had segítsek... - nyúl felé az idegen
- Hah?
Amino nem tudott védekezni, ki tudja mit akart vele az alak. Ezalatt Matt felriadt az álmából megérezve, hogy valami baj van. Csodálkozva nézett körbe a szobában, észre véve Amino hiányát. Gyorsan felkeltette Rent és elmondta neki, hogy mi történt, de őt ez nem igen érdekelte, így mogorván csak elfordult. Átszaladt hát szólni Takemonak, Dennek és Zanenek. Elmesélte, hogy Amino eltűnt és róla álmodott valami nagyon rosszat. Ezt mindenki nagyon furcsállta, így nyomban keresgélni kezdték az egész iskola területén, de sehol sem találták. Gondolták akkor kint lehet valahol, de azt hol, nem. Nem igen mertek kimenni, mert ha valaki meglátja őket, akkor kicsapást kapnak, de megkockáztatták. Kiosontak és tovább keresték. Az eső hevesen esett, annyira sűrűn, mintha köd lenne. Ez megnehezítette a dolgukat, de nem adták fel. Nem is telt el sok idő és megpillantották, amint éppen sétálgat a járdán. Járása ingadozó, esetlen és kissé fura is egyben. Akár egy zombié. Csodálkozva nézték, majd mikor elájult gyorsan odaszaladtak. Visszavitték az iskolába, szerencsére nem vette őket észre senki sem. Az ágyra fektették, majd Takemo megvizsgálta...
- Mi baja lehet? - kérdi aggódóan Matt
- Talán beteg vagy mi? - kérdi Den
- Magas láza van, a homloka tűzforró. Valószínűleg megfázott.
- Biztos akkor, mikor este fürdött a tóban.
- Hah? - csodálkozva néznek Mattre
- Hogy mi? Te láttad meztelenül, Aminot? - kérdi Zane
- He, he, he... - nevet zavarában - Nem is mondtam, hogy meztelen volt.
- Óh, szóval igen? Te kis huncut. - karolja át a nyakát
- He, he...
Hirtelen a beszédet Amino furcsa viselkedése zavarta meg. Szemei vörössé váltak, ahogy az arcán lévő jelei is, majd a földön lévő tócsából egy kezet "varázsolva" Mattet a falnak vágta. Majd ki az ablakon, jó magasra emelte vele. A srácok csak ámulva nézték mégis mi folyik most itt, mi ütött belé. Tekintete gonosz volt, mintha irányították volna. Ez fel is tűnt Rennek. Amino homlokán nem az a jel díszelgett, ami eddig is, hanem egy teljesen más. Négy ágú csillagra hasonlított, mintha 2 jel lenne keresztezve. Mikor erre Ren rájött, hirtelen rávetette magát Aminora és letépte róla. Ettől szemei ismét sötétkékek lettek, magához tért. A tócsából kijövő kéz eltűnt, Matt pedig zuhanni kezdett...
- Áááh!
- Matt!
- Hah?! - eszmél fel Amino
Mikor hirtelen észre vette, hogy Matt zuhan, földre érése előtt megállította. Szerencsére nem lett semmi baja. Miután megmentette, azon nyomban eszméletét vesztette. Egész nap csak feküdt, nagyon magas lázzal küszködött, teste is forró volt. Próbálták levinni lázát, de nem igen ment. Kórházba nem vihették, tanultak a hibájukból. Iskolaorvoshoz sem vihették, mivel nem volt képes ilyen állapotban átváltozni. Hideg vizes borogatással próbálkoztak, ami némileg segített is, de teljesen nem vitte lejjebb teste hőmérsékletét. Reménykedtek benne, hogy holnapra meggyógyul és ismét boldogan mosolyog rájuk. Matt végig mellette maradt, nem is ment be órára. A többiek mondták, hogy rosszul vannak, elrontották gyomrukat. A tanárok hittek nekik és nem kaptak kirúgást sem. Nem csak ők voltak így, más diák is elkapta ezt, vagyis rosszul lett a reggelitől, mivel volt benne valami, amitől ment a hasa és hányt. Nem is gyanakodtak rájuk. Matt Amino mellett volt egész álló nap, míg a fiúk bementek órára....
- Gyógyulj meg mihamarabb, Amino. Nem akarlak elveszíteni. - mondja kétségbe esetten
- M... Matt...
- Haah? Amino! Jól vagy? Kicsit lement a lázad, remélem használni fog a borogatás.
- Matt... Matt...
- Nyugodj meg, itt maradok melletted. Semmi baj, én vigyázok rád.
- Matt... - fogja meg kezét
- Haah?
- Vigyázni...
- Hm? Vigyázni? Mire?
- Vigyáz... ni... Áh!
- Amino! - pattan fel hirtelen - Magasabb lett a láza, gyorsan lejjebb kell vinnem! - gondolja
Felkapta, majd betette a kádba és hideg vizet engedett bele. Ruhái teljesen vizesek lettek, így átlátszottak. Matt totál elvörösödött és gyorsan el is fordult. Nem akart illetlen lenni és kihasználni sem a helyzetet. Amino arca piroslott a láztól, mintha ő is elpirult volna. Láza kicsit lejjebb ment, így megnyugodhatott. A vízben hagyta kicsit, majd a várakozás közepette elaludt. Egész nap mellette volt, pihenés nélkül aggódott így nem csoda, ha most alszik. Pár óra múlva Amino magához tért. A hideg víz megtette hatását. Lassan kinyitotta szemeit, látta ahogy Matt a kád mellett ülve alszik. Kimászott a kádból és letérdelt elé. Megsimította a haját, pontosabban eltűrte a szemébe lógó tincseket. Ettől felkelt....
- Hah? A-Amino... Öh?
- Hum? - csodálkozva néz rá
- A... Áh!
Orra vére eleredt, majd idiótán elfeküdt a földön. Amino csak nézett rá értetlen arccal. Nem is értette, hogy mért feküdt ki, pedig ha tisztában lenne vele akkor tudná. Mellei totál látszódtak, alig voltak takarva, csak egy kicsit a hajával. Plusz még be is lehetett látni dekoltázsaihoz, bár a ruha rátapadt testére. Ám az ő görögdinnye méretű mellei még a vizes ruhából is virítanak. Szegény kis Matt. Miután magához tért, adott száraz ruhákat neki, hogy át tudjon öltözni. Csak épp pár perce tért magához, mikor megint orrvérzéssel kapott teljesen kidőlt, mikor Amino előtte vette le ruhadarabjait. Már csak akkor ébredt fel, mikor a többiek is ott voltak. Amino az ágy szélén ült, Takemo még egyszer ellenőrizte, hogy minden rendben van-e vele...
- Hah? Srácok... A... Amino!
- Úgy látszott a jó hideg fürdő hatott. Kutya baja. - válaszolja Takemo
- Hála, Mattnek! - ugrik a nyakába közben Den
- He,he... Nyugi, Den.
- Ügyes volt tőled töki, de... Mégis, hogyan öltözött át. Csak nem te segítettél neki? - kérdi tőle Zane mocskos dologra gondoló szemekkel
- Öh? - totál elpirul
- Hallgatás beleegyezés.
- He, he, he... Hülyeségeket beszéltek!
- Ahogy mindig. - igazítja meg szemüvegét Takemo
- Örülök, hogy jól van. Már azt hittem rosszabbra fordul az állapota. - nyugodt meg Matt
- Betegsége oly hirtelen, ahogyan az elmúlása. Mégis miből tudtad Ren, hogy a homlokán lévő jel az oka támadásának?
- Hm... - elfordul
- Várható volt. Ren sohasem válaszol, még akkor sem, ha fontos lenne a válasz.
- Na, Reeen. Mond el.... - könyörög neki kutya szemekkel Den
- Húzz el! - tolja el, majd kimegy
- Ah... Ha ez a fickó nem változik meg gyorsan, akkor sosem lesz csaja.
- Mintha te jobb lennél nála, Zane.
- Nekem legalább van csajom. - örül magának
- Az egy éjszakára használatos nőt, én nem nevezném barátnőnek. Nálad ez csak röpke 1 óráig tart. - mondja Takemo
- Uhm! Ha tudni akarod sokkal tovább! A nők még sohasem panaszkodtak!
- Ez most hogy jön ide? Senki se kíváncsi a rövid meneteidre. - igazít a szemüvegén
- Te, okos tojás! - begurul
- Nyugi, Zane!
- Igen, nyugodj le. Ezzel csak majom béli részedet mutogatod. Bár nem is csoda, benned az több mint 70 %-ban megtalálható.
- Agrrr... - mérges
- Takemo ezzel csak hergelni akar, nyugodj le.
- Hm! Az okostojás mindig visszavág.
- Hm... Most jobb, ha lefekszünk. Holnap dolgozatot írunk geometriából. Jobb ha Den, Matt és te Ősállat tanultok.
- Majd megmutatom ki az ősállat! - elhúzza ingujját, majd utána megy
- Szia, Matt. Jó éjt, Amino. Holnap találkozunk.
- Jó éjt, Den.
- Den... - integet Amino neki
- Ha, ha, ha... Aranyos. - mondja erre Den
Mind a hárman mentek a szobájukba. Még jó párszor marta egymást Takemo és Zane,mire végre takarodót fújtak. Ők már csak ilyenek. Világ életükben egymást marták. Lassan már lámpaoltás volt, de Ren még nem jött vissza a szobájába. A tetőn volt, ahogy általában és a távolba nézett komoly arccal. Matt már mélyen aludt, Amino fel se tudta ébreszteni, így egyedül ment egy kis friss levegőt szívni. Felröppent a magasba, amit Ren észre is vett. Szúrós tekintettel nézett a lányra, aki egyszer csak odalibbent mellé. Leült a kerítésre és a csillagokban gyönyörködött, majd Renre mosolygott...
- Hm... - néz komoly arccal - Engem nem téveszt meg a mosolyod és az ártatlanságod. - gondolja
Be is ment, vissza a szobájába. Amino csak csodálkozva nézte. Mikor Ren belépett az ajtón, ő ott állt az ablakban, a hold fénye bevilágította testét,
gyönyörű látványt keltve ezzel. Főleg, mikor megfordult és haját a szél fellibbentette. Ren kicsit meglepődött, hiszen még ő sem bírt komoly, szúrós ábrázatot vágni erre. Csodálkozó tekintete mindössze pár másodpercig tartott, majd visszaváltott komorrá. Nem is foglalkozott vele, inkább lefeküdt aludni. Amino szomorú arccal nézett újból ki, majd könyökölve tekintett fel a csillagokra. Elgondolkozó arccal nézett a távolba, talán az idegen járt a fejében... Vajon ki lehetett az, ismeri-e vagy nem?
Folytatása következik...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
