|
5.rész: Vágyak
Saki 2011.08.01. 17:06
Aminora nehéz odafigyelni, így Matt kap egy kis segítséget. A fiúk egy-egy napot töltenek vele külön-külön, vigyázva rá. Zane vállalja be az eslő napot, mely teljesen jól alakul. Jól szórakoznak, hamar el is száll az a 24 óra. A nap végére azonban valami váratlan dolog tönkre teszi az egészet....
Az előző részben barátaink egy pár napos kiránduláson vettek részt, mely mindannyiuk számára nagyon jó élmény volt. Sokat megtudtak a természetről és annak gyönyörű részeibe is belenézhettek. Amino élvezte a legjobban, még el is szökött, de szerencsére nem messzire. Igazán tetszett neki ez az egész, otthon érezhette magát, amit már jó régóta el kellett hagynia. Lebukni még mindig nem buktak le, jól tartotta a fiú külsőjét. Este elszökött a közeli vízeséshez lubickolt, de Matt rajta tartotta a szemét. Mikor hazaértek, Amino kissé furcsa volt. Magas lázzal küszködött, mely megfázásra utalt. Égett a teste, nem bírták levinni a lázát. Mikor este volt kiszökött, hogy kicsit egyedül lehessen. Ekkor egy furcsa alak jelent meg neki, de nem tudni ki volt az. A srácok minden hol keresték és végül az utcán találtak rá. Szerencsére olyan korán volt, hogy nem látta meg egy árva lélek sem. Mikor visszavitték a suliba, akkor történt a nap legrosszabb része. Amino furcsa lett és Mattre támadt, aki majdnem meg is sérült volna, de Ren gyorsan leállította. Nem tudni mi okozta a bajt, lehet egy feltűnőben lévő gonosz. A fiúk eddig nagyon jól bírják, hogy egy lányt rejtegetnek egy fiú iskolában. Matt dolga nehéz, így kell a segítség. Nem tud úgy tanulni, ha végig neki kell vigyázni Aminora, így kell valamiféle megoldás erre...
- Mi lenne, ha felváltva vigyáznánk rá pár napig. - hozza fel az ötletet Den
- Ez nem is olyan rossz ötlet. Dennek igaza van. Mattnek kell a pihenés és készülnie is kell a vizsgákra.
Ha nem tud levizsgázni, akkor a jövő évet is itt kell töltenie. A napi felváltott megfigyelés egy remek ötlet. - mondja Takemo
- Hmm... - néz komoly arccal Ren
- Ügye? Néha én is tudok jókat mondani. - vigyorog
- De csak néha. - igazítja meg szemüvegét közben Takemo
- Blööh... - nyújtja ki rá nyelvét
- És ki vigyázzon rá elsőnek? - kérdi Zane
- Te.
- Hah? Én? Erre a bombázóra?
- Vagy te Den?
- Áh, ma biosz doli lesz, így nem fog menni.
- Nekem pedig matek oktatási találkozó.
- Hah?
- Matek óra. Egész nap el fog tartani.
- Ah. Rendben, ma várhatnak a cicababák. Felvállalom az első napot, de csak most az egyszer.
- Rendben van, akkor sok sikert. Szólok Mattnek is az ötletünkről. - mondja Takemo
- Amit én találta ki. - vigyorodik el
- Gyere Den, ne verd úgy a melled.
- Blööh... - nyújtja ki rá nyelvét
- Szóval, akkor ma ketten... Hah? Amino? Remek, már rögtön az elején eltűnik. - fogja fejét - Amino? Amino merre vagy?
Teljesen, nyom nélkül eltűnt drága női tanulónk. Zane mindenhol keresgélni kezdte, de nem találta. Körbe nézett a szobában, majd a fürdőben, az összes fiú szobában és még a tetőn is, de semmi. Gondolta talán lement enni, hiszen imádja a csokis süteményt. Ott sem lelte, már kezdte feladni és az egészet hanyagolni. Mikor azonban leült enni észrevette, hogy Amino kint az ablaknál táncolt. Senki sem látta meg, mivel a diákok nagy része evett és mással voltak elfoglalva. Zane nagyot nézett mikor azt látta, ahogy elhalad egyik ablaktól a másikig, fiúból csajjá változik át. Gyorsan felpattant, majd behúzta a függönyöket...
- Kissé erősen süt a nap, nemde?
- Zane minden rendben van?
- P-persze, totálisan. He, he, he...
- Everet úrfi, mit jelentsen ez a viselkedés?!
- T-tanárnő. Hogy ez? Áh, csak ma reggel nagyon fáj a szemem és ez az erős napsütés eléggé zavarja.
- Azonnal húzza vissza a függönyöket az előző pozíciójukba, vagy felküldöm az igazgatóhoz!
- I-igen is Mrs. Hono tanárnő. Máris visszahúzom őket.
Óvatosan elhúzta vissza a függönyöket. Szerencséjére Amino már nem volt ott. Ismételten keresgélhette. Szerencséjére megtalálta, mikor éppen a konyhás nénit követte, hogy vegyen egy kis sütit. Nem vették észre, mivel ő gyorsan elkapta, majd a falhoz nyomta. Mellei a mellkasához nyomódtak, melyet elsőnek észre sem vett. Azt leste, hogy valaki megláthatta e a félig meddig fiúként lévő Aminot. Azonban senki sem látta meg. Mindenki elfoglalt volt, ez mentette meg...
- Ide hallgass... Hah? - lepődik meg - Ezek a dús keblek, ez az ártatlan nézés... Ez még a végén beindítja a fantáziámat. Ha most nem lennének itt ennyien én... Áh! De hülye vagy Zane! Nem lehet! Ő nem a tiéd! Ő egy Démon. Nem a te súlycsoportod, nem a te stílusod más lényekkel kavarni! - hessegeti el bűnös gondolatait - Gyorsan változz vissza, még mielőtt meglát valaki. - engedi el karját
- Hm? Változni....
Ismét fiú lett, mely sikeresen kiűzte fejéből a vágyakat, még mielőtt rosszabb lett volna. Elmentek sétálni, hogy eltöltsék az időt valahogyan. Zanenek ma nem volt semmi dolga, kihasználta tehát a pihenőnapját. Amino ugrándozva ment mellette, akár egy kisgyerek. El is mosolyodott rajta. Még nem tudták pontosan merre is menjenek, így elsétáltak a parkba. Ma gyönyörű szép idő volt, sütött a nap is. Csiripeltek a madarak, lágyan fújt a szél....
- Ha akarsz, most lánnyá válhatsz. Felveheted eredeti alakodat.
- Hm?
- Változz csak át nyugodtan. - kedvesen mosolyog rá
- Változni...
Mikor átváltozott vissza, Zane elrohant és hozott neki egy kalapot a fejére. Farka sem látszott, mivel jó hosszú szoknya volt rajta. Meg is oldották azt, hogy ne tudja meg senki sem, hogy ő nem ember. Minden remekül is ment. Bementek pár boltba ruhákat venni, mivel még nem volt olyan sok cucca Aminonak. Valami miatt mindig zöld és barna összeállítást választott ki magának. Persze ez nem volt baj, ami tetszik neki, válassza csak azt. Mindet meg is vette neki, amit csak kinézett. Zane nem volt fukar, gazdag család sarja, bármit megvehetett magának, amit csak akart. Mikor fehér nemüket vettek, elfordult. Amino mint az tudjuk nem éppen szemérmes lány, szeret meztelenkedni. Senki sem volt a próbafülkéknél ,így nyugodtan felpróbálhatott akármit. Miután bevásároltak ruhákból, cipőket vettek. Ahogy elfáradtak, beültek enni valamit...Eközben Matt végig Aminora gondolt, hogy mi lehet vele. Néha-néha az ablakon bámult kifele. Tudta, hogy nincs baja, de mégis aggódott. Mi lesz, ha lebukik és elkapják vagy még rosszabb. Bántják őt, azt nem bírná elviselni...
-"Remélem jól vagy, Amino. Hamarosan látjuk egymást."
Még szép, hogy jól van, hiszen védelmező kezdetben volt. Még akkor is,ha azok a kezek perverzek. Egy igen puccos étteremben foglaltak helyet, ahol Zane már ismert volt. Belülre ültek, egyedül senki sem zavarhatta meg nyugalmukat. Amino azt se tudta mit kérjen, mit mondjon. Zane választott helyette. Bőséges finomságokkal szolgáltak számukra. Finomabbnál-finomabb húsokat és ínyencségeket hoztak ki. Jól be is lakmároztak belőlük. Amino kézzel evett, tömte magába a finom húst, Zane ekkor megállította...
- Várj! Ezt ne tömd. Fogd meg ezt és... így... ni. Ezzel egyél. Figyelj, mutatom.
- Hm? - pislog
- Látod, így kell evőeszközökkel enni. Menni fog, próbáld ki.
- Uhm...
Megpróbálta utánozni Zane mozdulatait, ami nehezen, de sikerült. Mosolygott örömében, érezte, hogy ezzel okosabb lett. Tovább falatoztak, melyet már mind a ketten késsel és villával tettek. Pár órányi evés után lassan hazasétáltak. Vettek fagylaltot is és vattacukrot. A nap lassan lemenőben is volt, így ideje lett volna visszamenni a kollégiumba. Még a végén megbüntetik őket. Amino gyorsan fiú alakot öltött. Nem volt semmi baj, se szemtanú. Már mentek volna be, mikor is a kapunál megállították őket....
- Jó estét! Jó későn jönnek vissza a fiatal urak. Mi van a csomagjaikban?
- Áh, ezek csak ruhák. Tudja, jól kell kinézni a csajok előtt. Na, meg persze a suliban sem lehetünk trehányak.
- Mutassa csak azt a ruhákat.
- Ajajj, ha meglátják, hogy ezek női ruhák akkor... - esik kicsit pánikba
- Szép, ízléses ruhák ezek. Én is elfogadnám őket, de én már nem vagyok fiatal.
- Hah? Elfogadná a... Hah? - nézi a ruhákat
- Menjenek csak. Jó éjszakát kívánunk.
- Hi, hi, hi... - mosolyog Amino
- Ezt meg hogy a...? - döbben le
Mikor megnézték a csomagokat, a ruhák mind-mind férfi ruhák voltak. Zane egyáltalán nem értette ezt az egészet. Gondolta Amino csinálta mindezt. Lenyűgözte az ereje, hiszen eddig még sohasem látott ilyen képességet, mellyel képes valaki tárgyakat átalakítani. Miután kiámuldozta magát, elmentek lezuhanyozni. Amino a szobájukban fürdött, ahogyan Zane is a sajátjukban. Felfrissültek egy kicsit, a forró fürdő megnyugtatólag hatott rájuk. Már lassan lefekvési idő következett. Zane éppen telefonált, mikor rossz hírt kapott. Totál kész volt, kiakadt. Kiderült, hogy a húga életét vesztette egy balesetben. Lezuhant az Amerikába tartó gépe és minden utas meghalt. Imádta a kishúgát, ő volt a mindene. Apja közölte vele a hírt, mivel édesanyja szólni sem bírt a szomorúságtól. Az egész család mély gyászba borult, ez hatalmas tragédia volt számukra. Zane ivással csillapította szomorúságát. Egyik barátja sem volt ott, kinek ezt elmondhatta volna, így bement Aminohoz, aki még mindig egyedül volt. Matt és Ren jelenleg még tanultak, ki tudja mikor végeznek majd. Bekopogott hozzá, Amino az ágyon ült...
- Bejöhetek?
- Hm? Matt?
- Nem, Zane vagyok. Csak gondoltam benézek hozzád. Mit csinálsz?
- Uhm?
- Érted, amit mondok? Vagy egy szavamat sem fogod fel? Höh?
- Uhm? Matt?
- Matt most nincs itt, nem fogod fel?! Ah! - az ágyra dönti
- Hm?
- Most az enyém vagy, nem véd meg senki sem. Megtudhatom milyen egy Démonnal szeretkezni! Még úgy sem csináltam más fajjal, de biztos nem lehet olyan rossz, hiszen lány vagy ugyan olyan testrészekkel!
- Matt...
- Mondom, hogy ő nincs itt! Fogd be! - pofon veri - Utálom a hisztis libákat,! Inkább hagyd, had tegyelek a magamévá! Ne is állj ellen!
- Áh! - próbál védekezni
- Semmi értelme, én sokkal erősebb vagyok nálad! - letép a felsőjét
- Áááh!
Erősebb volt nála valóban, így Amino nem bírt kiszabadulni a fogságából. Az idő ismételten igen rideg volt, csak úgy szakadt az eső. Nem lehetett hallani, ahogy erőszakoskodik vele Zane. Felsőjétől szinte teljesen megszabadította. Még jó, hogy volt rajta fehérnemű. Nem értette mit akar vele, de azt tudta, hogy nem éppen kedvesen és jót. Fájt neki a szorítása és a hangneme sem volt éppen kedvező számára. Mikor már a bugyiját is lerántotta volna, akkor toppant be a "mentősereg", pontosabban egy szobatárs. Ren volt az, aki egyből odaugrott, hogy leszedje róla a kissé részeg és agresszív férfit...
- Te meg mit művelsz?! Ereszd el őt azonnal! - rántja le Aminoról
- Ah?! Hagyjál te vakarcs!
Be akart húzni Zane Rennek, de ő elhajolt előle. Amino ekkor felpattant az ágyról és kinyitva az ablakot, kirepült rajta. Az eső vadul zuhogott és a villámcsapások megijesztették szegényt, ami miatt nem bírt repülni. A félelem lebénította. Lezuhant az útra, ott térdelt a nedves földön. Ren otthagyva a dühöngő Zanet, gyorsan utána eredt. Kirohant az épületből, hogy visszahozza. Amino összeroskadva ült, nem mozdult. Egy kamion éppen felé tartott, nem látva őt. Túl sötét volt már, plusz az eső is rosszabbította a látási viszonyokat. Mikor észrevette a járművet, kezét maga elé tartva pajzsfélével fékezte meg azt, melynek hátsó része a magasba emelkedett közben. Túl hirtelen védte ki az ütközést, így a jármű átfordult. Amino gyorsan elrohant onnan, ijedt arccal nézett. Ren elkapta a karját és a bokorba rántotta, hogy nehogy észre vegye valaki őket...
- Hah?
- Csss... Csendben.
- Mi történt itt? - kérdi egy járókelő
- Jól van uram?
- I-igen... de a kamionom...
- Mégis mi történt?
- Nem tudom, nem nagyon láttam. Valami hirtelen megállította kamionomat és az attól hirtelen átfordult. Sajnos ebben a nehéz látási körülményben nem láttam jól mi volt az.
- Tehát szerencsére nem látták meg, így nem is fogják keresni őt. Hmm... - gondolja - Hah? - lepődik meg - Érzem, hogy reszket a félelemtől. Gyorsan vissza kell vinnem még mielőtt még több ember idecsődül. - gondolja
Amino belekapaszkodott Ren karjába, az egész teste remegett, de nem csak a hideg miatt. Félelem ült az egész arcán, sugárzott belőle a szomorúság és a fájdalom. Komoly arccal nézett le rá, majd lassan ölbe vette és visszaosont vele a szobájukba. A fiúk mind ott vártak rájuk, aggódtak Amino miatt. Mikor Ren épségben visszaért vele, megkönnyebbülhettek végre...
- Amino! Minden rendben van? Jól vagy? Hallottuk, hogy... Hah? - hirtelen megöleli Amino - Biztos nagyon megijedtél. Zane egy barom állat, akit nem érdeklik az érzések. Persze ,ezt te nem tudhattad. - gondolja, majd visszaöleli
Mikor azonban hozzá akart érni, eltolta magától. Hátrább lépett, lehajtott fejjel állt előtte 1-2 méterre. Lassan Mattre nézett, majd az ablak felé. Az eső még mindig vadul esett. Honvágyó arccal nézett a viharba, majd hirtelen szélsebességgel repült ki a nyitott ablakon. Még Matt sem tudta megállítani. Hiába villámlott, Amino erőt vett magán. Minden egyes villám becsapódásakor, befogta füleit. Messze repült az iskolától, ki tudja hova. A fiúk szomorúak voltak, nem tudták, hogy valaha vissza jön-e hozzájuk, vagy örökre elmegy. Takemo és Den kiosztották Zanet, majd jól kimosták a fejét, hogy észhez térjen végre. Másnap nem is emlékezett a történtekre. Elmesélte nekik, hogy mért is akadt ki. Megbocsátottak neki, de ez akkor sem hozta vissza közéjük Aminot, ki egy barlang mélyén lelt menedékre. Másnapra szép idő lett, lassan felázott az a sok víz, mely tegnap este eláztatta a földet. Matt szomorú arccal nézett fel az égre és a felhőkben ott látta Amino arcát. Nem bírt odafigyelni az órára, most erre teljesen képtelen lett volna....
- Remélem visszajössz hozzánk, Amino. - gondolja
Folytatása következik....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
