6.rész: Mókás nap

Saki  2011.08.11. 07:58

 Az előző részben a fiúk megbeszélték, hogy egy-egy napra vigyáznak Aminora és felügyelnek rá. Mattnek is tanulnia kell, nem vigyázhat csak ő rá egész nap, hiszen mind az ötük hibája, hogy el kellett hagynia otthonát és most bujkál. Első nap Zane vigyázott rá, a 1000%-os perverz állat, kinek szinte mindig a szexen jár az esze. Ki gondolta volna, hogy még sem ért Aminohoz, aki dögös és hatalmas keblekkel van megáldva. Persze, megfordult a fejében, hogy jó alkalom lenne ha ledöntené, hiszen csak ketten vannak, de nem. Nem nyúlt hozzá. Elvitte a városba és vett neki ruhákat és kiegészítőket, hogy ne csak egy ruhában mászkáljon. Minden jól ment, még vacsoráztak is, ahol Zane megtanította Aminot az  evőeszközök helyes használatára. Furcsa dolog ez tőle, de aranyos is egyben. A nap végére még le sem buktak, hála női főszereplőnk démoni képességének. Már azt hinné az ember, hogy hurrá happy end, de téved. Zane súlyos hírt kapva Aminonak esik, hogy megerőszakolja, de Ren közbeszól, s megmenti. A lány jobbnak látja, ha elhagyja barátait, s egy távoli helyre húzódik be. Vajon visszajön, vagy örökre elmegy? Kiderül minden hamarosan. Reménykedjünk, hogy megbékél Zane viselkedésével és elfelejtve ismét visszaköltözik a kollégiumba. A srácoknak így is úgy is folytatniuk kell a sulit, nem eredhetnek a nyomába. Jelenleg is sok a dolguk...

- Szerinted Amino visszajön? - kérdi Matt

- Hmm... - rá se hederít Ren - Azt se bánnám, ha soha többet nem jönne vissza. Ő nem közénk való, jobb ha örökre ott marad, ahova ment. - gondolja

- Örülnék neki, ha visszajönne. Aggódom érte. Mi van, ha baja esik odakint a nagyvilágban, ahol keresik?

- Felejtsd el őt, örökre. - azzal kimegy az ajtón

- Rent nem érdekli Amino. Lehetséges zavarja, hogy más fajból való? Sosem értettem őt. Ki tudja, de... - kérdi magától

- Csövi, Matt! - lép be Den

- Szia, Den. Zane...

- Hm. - lehajtja fejét

- Még mindig haragszotok egymásra? Srácok, jobb lenne, ha megbeszélnétek kettesben. Nekem mennem kell órára. Ma biosz lesz megint. Kimegyünk az parkba, mint a kiscserkészek. Mindegy. Sziasztok.

- Jobb, ha én is...

- Várj!

- Hah? Mit akarsz?

- Figyelj, sajnálom. Nem akartam ártani neki. Tudom, hogy neked fontos és megértem, ha ki vagy bukva rám. Ha visszajönne, esküszöm soha többet nem érek hozzá. Nem kellett volna innom, tudom. Sajnálom. Ha vissza tekerhetném az időt... hidd el, megtenném.

- Hm...

- Nem akarok veled örök haragban lenni. Megbántam, amit tettem.

- Rendben van, hiszek neked. De, ha még egyszer egy ujjal is hozzá érsz én...

- Nyugi, olyan nem lesz. Esküszöm.

- Rendben, de most... Jobb, ha megyünk órára.

Azzal mind a ketten bementek a saját óráikra. Takemo már a tanteremben volt, nem pazarolta az idejét. Denék osztálya volt az egyetlen, amelyik most kimenőt kapott egy kis terepszemlére. Gyönyörű, napsütötte idő volt hozzá. A tegnapi eső nyomai lassan eltünedeztek a talajról. Az osztály két részre szakadt. Lányokra és fiúkra. Meg kellett figyelniük a természet hangjait, a fákat és virágokat. Mindenki jegyzeteket írt a megfigyelt dolgokról. Ez hozzá tartozott a tananyaghoz és a közeledő dolgozathoz is. Den erősen koncentrált, de figyelmét mégis valami azaz valaki elvonta....

- Hah? Amino?

- Den, gyere ezt is nézd meg. Nagyon fontos a tanár mondta.

- Öh, rendben van. Hah? Eltűnt... - törölgeti szemeit - Tényleg őt láttam volna? Bár ki tudja, hiszen most akárhol lehet. Csak meg ne lássa valaki más rajtam kívül. - gondolja

Nem csak egyszer látta meg Aminot, hanem többször. Már azt hitte hallucinál, hiszen akárhányszor oda-odanézett már nem volt sehol sem. Mindenhol őt látta. A fán ülve, a bokrok között sétálva... Próbált nem rá figyelni és a feladatát írni... Pár óra elteltével véget ért az óra, pihenhettek. Csak ez az egy órájuk volt egész napra. Pontosabban erre a napra végig biológiát tanultak. Hat-nyolc óra egy huzamban kissé fárasztó. Az egész délelőttje elment rá. Elmehetett a városba venni magának, ami elfogyott. Tisztálkodási szerek, írószerek, édességek... Beugrott tehát egy hamburgeresbe, hogy egy gyors ebédet lerendezzen. Sajnos elkésett az ebédről, így magának kellett utólag ezt pótolnia...

- Már megint utolsónak értem oda! Agrrr... Még jó, hogy ilyenkor elengednek, így nincs gáz. Éhen nem maradhatok. Kell az energia, különben kifulladok és akkor lesz nemulass. Lássuk csak, most hova menjek be... - körbe néz - Hah?

Csodálkozva vette észre, hogy egy furcsa, köpeny alá bújt alak követi. Akár hányszor hátra nézett, mindig ott volt az az illető. Ijedve bújt el, mikor meglátta, hogy Den észrevette. Ki akarta deríteni, hogy mégis ki az a személy. Nyugodtan sétált az utcán, mintha nem is látott volna senkit sem. A sarkon elbújt és megvárta míg követője odamegy Ahogy az a sarokhoz ért, lecsapott rá...

- Most megvagy!

- Hah? Ah! - elkapták karját, hogy ne szökhessen

- Mért kö... Hüm? A... Amino...

Mikor elkapta a settenkedőt karjánál fogva, odarántotta magához. Olyan 5 centiméterre volt egymástól az arcuk. Den elsőnek csodálkozva nézett Aminora, aki szintén értetlenül nézett. Majd mikor koppant neki, hogy tisztára csókra áll a helyzet, egyből totál vörös lett és eleredt az orra vére is. Hirtelen elengedte a kezét, majd elfordult....

- Bo-bocsánat... - takarja orrát

- Hm? Matt...

- Nem. Ő most nincs itt, fontos dolga akadt. A nevem Den. D..e..n...

- Matt....

- D...e...n... - betűzi le nevét

- Amino... - mutat magára

- Igen, te vagy Amino én pedig, Den.

- D... Den....

- Ügyes vagy, látod megy ez neked. De most jobb, ha félre vonulunk. Gyere.

Megfogta kezét, majd olyan helyre vitte, ahol nem jár senki sem. Amino csodálkozva nézte, nem értette, hogy hova akarja vinni. Den egy üres parban állt meg, ahol most szinte senki sem jár. Az emberek többsége dolgozik, csak este hozzák ki sétáltatni kutyáikat. Nyugodt, csendes, békés hely volt. Senki sem vette észre, mikor levette a kabátot magáról. Egyből kibujt a farka, melyet a dereka köré csavart, ahogy eddig is tanácsolták neki a fiúk. Majd a hegyes fülei haja alól. Keblei is kivillantak, feszes ámde csinos ruhájából...

- Milyen gyönyörű, mint mindig. Szépségétől minden fiú elámul. - gondolja magában - Nagyon jól áll neked ez a ruha.

- Hm. - mosolyog rá

- A mosolya... Könnyen belé tudnék szeretni, még ha Démon is. Mosolya káprázatosan bájos. - pirul el - Gyere, együnk egy hamburgert. Éhen halok. Ma nem igen ettem semmit sem. És te?

- Enni...? Üh-üm. - rázza fejét nemmel felelve vele

- Gyere, meghívlak. He,he,he...

Amino megkapta sapkáját, így nem látszottak ki a fülei, farkát pedig visszacsavarta a derekára. Den jó sok hamburgert rendelt, iszonyat éhesnek látszott, így nem is csoda. Amino csak nézett csodálkozva, hogy hogyan fér belé annyi. Ő is megkóstolta a kaját, ami ízlett neki. Sajtburgerek és dupla húsosak hevertek az asztalon. Mellé colát és sléket ittak. Még fagyit is ettek, ebben a nagy melegben az csak jól esik. Minden jól ment, senki sem sejtette, hogy Amino nem ember. Jól tele tömték a pocijukat, majd elmentek egy kicsit sétálni. Sokat mesélt Den Aminonak, hogy mi micsoda, mire való. Nagyon élvezte, ahogy beszél neki. Nem igen értette, de örült annak, hogy ilyen kedvesen mutogatja el a dolgokat. Végig csak mosolygott és csodálkozva figyelt. Aminonak megakadt szeme az Állatkerten, így muszáj volt bemenniük. Meg se várta, hogy vegyenek jegyet, máris berontott a kapun. Persze Den rendezte a dolgokat, így nem lett semmi baj belőle. Rengeteg állatot megnéztek, persze mindet gyorsan. Amino állatról-állatra rohangált. Mindegyikre nagy csodálattal nézett, ámult és csak bámult, hogy mennyi érdekes és formájú, méretű, külsejű lény él itt. Den közben elmondta melyik-micsoda. Volt egy hatalmas ketrec telis-tele majmokkal, akiket meg lehetett etetni. Vettek majomeledelt, pontosabban almát, s olya gyümölcsöket, amiket ehettek ezek az állatok. Mind odagyűlt Aminohoz,aki közben adta nekik a finomságokat. Viccesek voltak,mintha egyből megszerették volna. Matatták a haját és szagolgatták, bohóckodtak neki. Den egy nagyot nevetett, mikor az egyik annyira bámulta Aminot, hogy belezakózott a vizes táljukba. A kis majom megfogott egy kis sarat, majd golyót formázva belőle, pofán dobta. Den egy hatalmasat esett hátra, mintha elcsúszott volna egy banánhéjon. A majom visszanevette makogva. Amino is kicsit nevetett. Az összes majom ujjongott. Den letörölte arcát és felállva ő is gyúrt egy golyót a sárból, mely a ketrec előtt volt, de mikor el akarta volna dobni az egyik gondozó megállította és kérdőre vonta. Ő csak vigyorgott, majd elfutott onnan. Inkább átmentek a fókákhoz, legalább ők nem tudnak sárral dobálózni. Itt még rosszabb volt a helyzet. Aminonak megtetszett, hogy vízben úsznak, így beugrott hozzájuk. Együtt mókázott a fókákkal...

- Amino, ezt nem kellene. Gyere ki kérlek, még mielőtt valaki meglát.

- Anya nézd! Ott egy sellő! - mutat a medence üvegfala felé

- Hm? Nincs ott semmi kicsim. Gyere, menjünk.

- De tényleg volt ott valaki. Esküszöm.

- Túl élénk a fantáziád, Amanda.

- De akkor is volt ott egy lány. - mondja duzzogva

- Amino...

- D..e...n... - berántja a vízbe

- Ááh!

Együtt merültek el a vízben. Amino kedves mosollyal nézett a fiúra, aki gyönyörűnek találta őt, még a víz alatt is. Közel úsztak egymáshoz. Amino körbe úszta őt, s mintha csábos arccal el akarta volna csábítani. Legalábbis ez olyan volt, hasonló. El is pirult a lánytól, majd mikor az elúszott, felment a felszínre levegőért. A majmoknál lévő gondozó várta fent, aki kissé mérgesen nézett rá. Újabb vigyort nyomatott neki, majd kipattanva a medencéből elfutott. Úgy sem tudta volna kimagyarázni magát. Szégyen a futás, de sokszor igen hasznos. Teljesen kifutott, egészen az állatkert másik végébe. Erősen lihegett...

- Áááh... Ez a lány. Még a végén sittre vágnak miatta. - gondolja - De... a vízben olyan más volt. Olyan... - akad el szava - Hah? Amino? - veszi észre

Amino bent ült a tigrisek között és simogatta őket. Den nem hitt a szemének. A tigrisek olyanok voltak, mintha macskák lettek volna. Egy cseppet sem bántották, pedig ott ettek mellette a kicsik. Alig hitt a szemének, lenyűgözte a lány. Egyik állat sem félt tőle, vagy bántani akarta. Mindegyik szerette, mintha az anyjuk lett volna vagy valami ilyesmi. Mielőtt még valaki megláthatta volna, gyorsan kicsalta. Az összes állatnál ugyan ez volt. Mindegyik örömmel ment oda hozzá, egyik sem ártott neki. Amino boldog volt, hogy ilyen kedvesek vele az állatok, melyeket még soha életében nem látott. A nap további részében elmentek a vidámparkba. Den tudta, hogy Amino nem lehet velük sokáig, így jobb, ha kihasználják a helyzetet s mindenbe belekukkantást nyernek. Elsőnek egy kisebb körhintára ültek fel, majd fokozatosan mindenre. Nagy körhintát iszonyatosan élvezte a mi kis Aminonk. Belekarolt Denbe, aki ettől eléggé el is pirult. Olyanok voltak akár egy szerelmes pár. Dodzsemre is felültek, ahol folyton összeütköztek és nevetésben törtek ki. Élvezetes volt a nap minden egyes perce. Pihenéskor ettek sok-sok ételt, amit csak lehetett venni. Vattacukrot, hot-dogot, karamellás almát, fagylaltot, hamburgert és pizzát is. Amino aznap nagyon, de nagyon sokat nevetett, melynek Den nagyon örült. Mintha már el is felejtette volna a tegnapiakat. Mintha mi sem történt volna. Hogy még boldogabb legyen, lőtt neki céllövöldében egy aranyos plüssmacit, amit nagy mosollyal ölelt magához, majd adott neki hálájául egy nagy puszit arcára. Ettől még jobban elpirult. Kicsit hirtelen érte, de tetszett neki. Reflexből megfogta a kezét és úgy sétáltak tovább, ki a vidámparkból. Lassan ideje volt, hogy visszamenjenek a kollégiumba, vagy nagy baj lesz....

- Jobb, ha most visszamegyünk a kollégiumba, vagy nagy bajban leszünk.

- Hm? Ühm... - engedi el a kezét

- Hah? Mi a baj? Még mindig félsz Zanetől?

- Ühm... - bólogat igennel

- Nem kell tőle félned... - fogja meg vállát nyugtatva - Nem lesz semmi baj, Zane nem önszántából esett neked, nem direkt csinálta. Az alkohol hatása alatt volt, melytől berúgott és erőszakos viselkedése tört ki belőle. Mindent megbánt, amit tett veled. Nem akart neked fájdalmat okozni. A szavamat adom, hogy nem esik bántódásod. Gyere vissza velem. Matt is hiányol téged, ahogy mindenki.

- Matt...?

- Zane mindig is ilyen hülye volt és forróvérű, de sosem erőszakos. Elvesztette a húgát, aki oly fontos volt neki. Bánatát pedig olyanba fojtotta, amiben nem kellett volna.

- Veszteni.... húga....

- Igen. A húga, Ameli volt a legféltettebb kincse. Nagyon szerette. Már a mennyből figyel rá. - néz fel az égre

- Menny... - néz fel az égre ő is

- Mit szólsz? Vissza jönnél velem? Majd jobban vigyázunk rád és nem hagyunk kettesben vele. Rendben?

- Vissza? - lehajtja fejét - Oké... - felemeli és mosolyog

- Hm. - mosolyog vissza rá - Örülök neki, hogy így döntöttél. Ígérem nem lesz bajod, erre szavamat adom. Mi majd vigyázunk rád. Senki sem bánthat téged. Lassan már ott voltak a kapuban. Amino kezdett nagyon álmos lenni, hatalmasakat ásítozott. Kifárasztotta a mai nap. Vissza változott fiúvá, majd bementek a koleszba. Még pont idejében, lassan záróra. Mindenki egy szobában volt és Denre vártak, aki már jó ideje nem adott hírt magáról. Aggódtak miatta barátai. Egyszer csak kopogtattak...

- Hah? Ki lehet az? Talán, Den? - kérdi Matt

- Majd én kinyitom. - mondja Takemo

- Hah? Den? Merre voltál? - kérdi Matt

- Sziasztok srácok. Látom mind itt vagytok. Hoztam nektek valakit.

- Hah? - csodálkozva néznek

- Amino? - lepődik meg Matt

Amino ahogy meglátta őt, egyből megölelte. A karjaiba ugrott, potyogtak a könnyei, látszott hiányzott neki. El sem akarta ereszteni. Úgy néztek egymásra, mintha most azonnal meg akarják csókolni egymást, de nem úgy lett. Hosszas ölelkezés után, Den elmesélte, hogy hol is futott össze vele. Mindegyikük örült annak, hogy ismét itt van velük...

- Hm... - Ren komoly arccal kimegy

- Hm? - Amino észreveszi

- Szia... Amino... - köszön neki Zane

- Hah?! - megijed Amino tőle

- Nyugi, nem fog bántani. Mondtam neked. - nyugtatja Den

- Sajnálom... Sajnálom, ami történt. Nem akartam hozzád érni, főleg nem akartam neked fájdalmat okozni. Bocsáss meg nekem. Többé egy ujjal sem érek hozzád. Erre szavamat adom.

- Hm?

- Megértem, ha most félsz tőlem. Nincs ebben semmi baj. Majd csak megbocsátasz nekem egyszer. Jó éjt nektek. - azzal kimegy az ajtón

Amino még félt tőle, nem mert közeledni hozzá. Eszébe jutott, amit művelni akart vele. Majdnem sírva is fakadt, erősen hozzábújt Matthez. Csak később nyugodott meg. Álomba sírta magát. Mindenki lassan lefeküdt aludni. Ren a tetőn volt, nem akart egy szobában lenni Aminoval. Komoly arccal tekintett az égre. Sokáig elmélkedett valamin, majd ő is lefekvésre készülődött. A szobájuk már sötét volt, nem égett egy villany sem. Már az egész kollégiumban villanyoltás volt. Amino ágyára nézett, aki pont kifele fordult. Arca kissé szúrós tekintetet adott vissza...

- Hm... Örökké úgy sem lehetsz velünk. - gondolja Ren

- Sze... ret... nék.. - motyogja álmában Amino

- Hah? Hm...

Ren kicsit nézte, majd álomba hajtotta a fejét. A falnak felé fordult. Őt cseppet sem érdekelte Amino visszatérése. Látszott is rajta. Őt nem bírta elkápráztatni semmivel sem. Az érzései reménykedjünk, hogy idővel változnak majd, s máshogy tekint a lányra, mint eddig. Minden kiderül. Semmit sem szabad elkapkodni. A fiúk is tisztában vannak vele, hogy Amino nem lehet velük örökké. Egyszer el kell válniuk tőle, de hogy

mikor... Azt maguk sem tudják. Hamarosan...

 

Folytatása következik....

Súgó Még nincs hozzászólás.