|
7.rész: A Tanulás napja
Saki 2011.09.04. 22:52
Takemon áll a sor, hogy vigyázzon a mi kis Aminonkra, aki csak csupa bajt és gondot tud okozni szegény srácoknak. Takemo elviszi egy könyvtárba, majd étterembe. Itt és ott is történik egy s más. Vicces rész, melyben Amino igyekszik tanulni, de ez nem az ő posztja...
Az előző részben Den összefutott Aminoval, aki még mindig nem jött vissza hozzájuk és bujkált. Folyton őt látta minden hol, már azt hitte csak káprázik a szeme, mikor is rájött nem. Együtt töltötték az egész napot, pontosabban annak délutánra eső részét. Ettek hamburgert és sok-sok finomságot. Mentek vidámparkba és állatkertbe is, ahol Amino még soha életében nem járt. Den gondolta, hogy nagy élmény lesz ez számára, melyet soha életében nem fog elfelejteni. Mint a ketten remekül érezték magukat. Amino megmutatta milyen barátságos Démonlány is, akit csak szeretni lehet. Az állatkerti séta alatt sok állat egyből körül zsongta, minden állatfajjal jól kijött. Den nem éppen, ő csak kalamajkákba keveredett és majdnem ki is tessékelték onnan. A vidámparkban már nem volt ilyen "rossz" a helyzet. Sokat nevettek, olyanok voltak akár egy kis szerelmespár. A nap végére kézen fogva mentek ki a vidámparkból, mintha járnának. Dennek sikerült meggyőznie Aminot, hogy jöjjön vissza vele a kollégiumba. Nehezen, de belement. Minden fiú örült neki, hogy viszont láthatja és semmi baja. Amino boldogan ugrott Matt nyakába, aki viszonozta a boldogságát. Zane is megkönnyebbült, hogy semmi baja, ám egyenlőre ők még nem érintkeznek egymással, tartják a tisztes távolságot. Majd idővel csak megbocsát neki, nem kell semmit sem siettetni. Egyenlőre az is elég, hogy Amino visszatért... Folytassuk!!!
- Ma is nehéz napod lesz, Matt? - kérdi Den
- Ah, ne is kérdezd. A tanár totál rám mászott, mióta kissé rosszul teljesítettem. Most háromszor annyit kell tanulnom. Sajnálom, hogy Amino rátok marad ilyenkor. Biztos eléggé nehéz vele.
- Áh, dehogy. Nagyon jól el lehet vele lenni. Kedves és nagyon csinos lány. Olyan akár egy angyal. A mosolya a... Öh?
- Hm? - néz csodálkozva Matt
- Csak nem belezúgtál? - karolja át nyakát Zane
- Öh? H-hogyan? D-dehogy! - veszi el a kezét - Csak tökéletes lány, ez a véleményem róla. - kapja fel táskáját, majd kiviharzik
- Szerintem akkor is érez iránta valamit. - jegyzi meg Zane
- Lehetséges. Számításaim szerint vonzódik hozzá. - szólal meg Takemo
- Ma ki vigyáz a mi kis gyönyörűségünkre?
- Hm... - megy ki Ren
- Azt hiszem én. - válaszol Takemo
- Rendben van. Légy vele nagyon kedves, nehogy megint elmenjen. Azt egyikőnk se szeretné. - mondja neki Matt
- Ja-ja. Ne untasd a számításaiddal, mert akkor tuti lelécel. Hi, hi, hi... - vigyorog rá Zane
- Hú, de vicces. Apropó... Most, hol van?
- Ööh... Ha jól emlékszem a fürdőben láttam. Reggelinél leette a gatyáját és mondtam neki, mossa le. - válaszolja Matt
- Hm. Rendben van, akkor megkeresem.
Mindenki elment órára, így Takemonak nem akadt segítsége. Ma nem volt órája, így kihasználhatta, hogy Aminot megtanítsa kicsit az emberek szokásaira, melyre eddig az erdőben látszólag nem volt módja. Elindult hát a fürdőbe, ahol mindig le szoktak zuhanyozni. Mikor belépett, nem mindennapi látvány tárult elé egy fiúkollégiumban...Amino ott állt előtte, egy szál pólóban és bugyiban és éppen a nadrágját mosta ki. Ettől olyan vörös lett a feje, akár egy paradicsom. Még a könyvét is elejtette, ami nála volt. Elkezdett hátrafelé lépni, de ekkor megcsúszott a lába alatt lévő tócsában és olyan hasast esett, hogy Aminot is ellökte. A földön feküdtek, Takemo feje Amino lábai között. Kissé sem egy félre érthető helyzet ez most. Mikor kinyitotta szemeit, hogy megnézze mi is történt most, egyből kiguvadtak a szemei. Szegény kis démonlányunk is kissé elpirult és olyan arccal nézett, mint akihez gyengéden értek volna. Fel is nyögött kicsit. Takemo egyből elvette onnan a fejét és zavarában meg se bírt szólalni...
- É-é... én... - dadog össze-vissza - Ez olyan szégyenletes dolog. Jaj, nekem. Kell egy matek számítás, hogy lenyugodjak! Egy egyenlet! - nyit ki egy füzetet
- Hm? - Amino csak csodálkozva nézi a földön térdelve
- Öh. L-légyszi... v-változz vissza ez így... - fordul el - El se hiszem, hogy a fejem az ő... az ő... - takarja el szemeit
- Takemo itt vagy? - kérdi egy hang kintről
- Hah? Jön valaki, bújj el! - tolja be egy zuhanyba, majd elhúzza a függönyt
- Takemo...? Óh, hát itt vagy. Ren mondta, hogy ide jöttél be. Csak meg szeretném kérdezni, hogy nem lenne-e kedved eljönni ma velem a könyvtárba? Melletted könnyebb a tanulás.
- Bocsi, de ma nem lehet. Ma Aminoval megyek oda. Neki jobban kell a segítségem.
- Oh, hát rendben van. Akkor szia.
- Szia. Ah... Ezt megúsztuk. Kész vagy A...
- Hm?
- Jól van, látom visszaváltoztál. Akkor menjünk. Jobb lesz, ha most elindulunk, vagy ki tudja még mivel lepsz meg.
Máris a könyvtárnak vették az irányt, de nem a suli könyvtárába. Messzebb mentek a város legnagyobb könyvtárába, ahol aztán annyit keresgélhetnek, hogy csak na. Takemo illemtani könyvekre gondolt, hiszen azokra lesz most a legnagyobb szükség. Ahogy a sorok között keresgéltek, meghallottak egy párt akik éppen nem oda illő dologra készültek. A lány halkan felnyögött, mikor barátja benyúlt felsője áll, hogy megmasszírozza melleit. Amino csodálkozva nézte őket...
- Hé, most meg mért álltál me...g? - veszi észre, mi is keltette fel figyelmét - Jézusom ezek... - néz egy nagyot - Gyere, ez az ő dolguk. Majd Mrs. Morisa a könyvtár vezetője elintézi őket.
Fogja meg Amino karját, majd tovább állnak. Takemo megállt egy szekrénynél és levett egy könyvet. Nem vette észre és kicsit meglökte azt. Egy könyv a legtetejéről majdnem a fejére esett, de Amino gyorsan ráugorva megmentette. Ott feküdtek egymáson. Lassan egymásra néztek. Takemo arca csodálkozó volt, kissé zavarban lévőt mutatva. Aminoé csak olyan "most mi a baj" nézést mutatott. Olyan 1-2 percig voltak így, ám hosszabbnak tűnt. Mintha megállt volna az idő egy röpke pillanatra. Takemo kicsit mintha beleélte volna magát. Képzelgett. Úgy látta, mintha Amino haját füle mögé tűrné és lassan közel hajolna hozzá. Már tökre forrósodott a teste ettől...
- Ah! - hallatszik
- Maguk meg mi a fenét csinálnak? - kérdi a könyvtáros nő
- Amino én.... - húzza közelebb magához - Hogy mi? Mrs. Mor... Morisa. Áh! - löki le magáról Aminot
- Hah?
- Hmm! Nem szégyellik magukat? Itt a könyvtárban enyelegni? Szégyen és gyalázat! - mordul rájuk
- É-én, mi... Mi nem... de...
- Ah! Otero olyan... Még, még...! - hallatszik a háttérből
- Ott vannak az igai bűnösök! - mutat a hangok felé
- Hm. Most megúszták, de legközelebb meg ne lássam, hogy itt enyelegnek! Világos?!
- V-világos! Gy-gyere, Amino! - húzza magával
- Ühm. - nem ért semmit sem szegény
- Huh, ezt megúsztuk. Ha tovább vagy rajtam én... - állnak meg egy pillanatra - Vagyis... Hol egy egyenlet?! - kapja elő füzetét
- Matt...
- Én nem Matt vagyok. Talán hiányzik?
- Den...
- És nem is Den. A nevem, Takemo. Ta-ke-mo.
- Ma-tt...
- Nem-nem.
- Ta-ke-mo. - betűzi le neki
- Ta... ke... mo... - hajol oda hozzá közben
- Igen, jól...Hah? - lepi meg, melytől elpirul - Milyen jó illata van. Olyan... - hunyja be szemét - Áh! Most tanuljunk. Sok mindent meg kell tanulnod, hogy érthesd. Figyelj rám. Nézd. Ez itt a...
Mindenféle könyvből mutatott neki. Földrajz, történelem, fizika, kémia... Amino csak nézett, de nem értett semmit sem. Egyszer csak megérintette az egyik könyvet, majd ekkor az ékkő a homlokán világítani kezdett. Kisebb erejű szél támadt fel. Pár diák fel is figyelt rá. Takemo csodálkozva nézte, majd mikor majdnem meglátták volna őket gyorsan lebukott az asztal alá Aminoval. Kérte, hogy ezt többet ne csinálja. Nem is fordult elő. Szerencsére nem buktak le. Amino hosszú szoknyája és haja elfedte démoni külsőjét. Jó pár órát eltöltöttek a könyvtárban. Rengeteg könyvet végig lapoztak és áttanulmányoztak. Kezdtek fáradni, így gondolták elmennek esznek valamit. Ahogy sétáltak Takemo végig magyarázta a dolgokat, hogy mi-micsoda és mire való, mi a neve....
- Ez egy szökőkút, melyből víz tör elő. Inni nem lehet belőle, de... Hah? Hova... - néz jobbra-balra - Ah, ez a lány. Már megint eltűnt. - mérgelődik magában
Amino bement egy újságboltba, ahol mindenbe belenézett. Különösen egy erotikus újság kötötte le, melyet tágra nyílt szemekkel nézett. Nem tudta mi is az, mért fél vagy teljesen meztelenek benne a nők. Mikor Takemo meglátta, hogy miket bámul, gyorsan elvette tőle. Ekkor levett egy másikat, melyben a nők rámásztak a férfiakra és azokat kényeztették...
- Hah? M-most meg mit cs-csinálsz...? - nézi csodálkozva - Jaj nem, biztos belenézett abba a... és most... - pánikol - A-Amino ezt nem kellene, nem helyes és nem épp itt kellene neked le... - dadogva beszél - Istenem! - totál zavarba jön tőle
Amino lenyomta a földre, majd lassan kigombolta a felsőjét. Előbukkantak telt, nagy méretű keblei. Hozzásimult Takemo testéhez, aki próbálta leállítani, de hasztalanul. Lassan kigombolta ingjét és végig nyalta a mellkasát. Ekkor megfogta a vállait, megállítva vele a lányt. Elpirultan nézett rá, totál zavarban volt. Lent a nadrágjában megmozdult valami, mely jó sok évig aludt...
- Hm? - veszi észre Amino
- Öh? Jaj, nekem! - gyorsan kimászott Amino alól - Uhm! - nekimegy valaminek - Hah? - nézi minek
- Hmm!
- He, he, he... Mrs. Morisa! - ugrik fel
- Hm! Maguknak csak azon jár az eszük?! Nem szégyellik magukat?! Nyilvánosan enyelegnek! A mai fiataloknak csak a szexen és a szexen jár az eszük! Szégyenletes bűn ez! Csalódtam magában, Takemo! - fordítja el fejét
- Mrs. Morisa én... Ez nem az volt, amire gondol. - nyel egyet
- Ne is mentegetőzzön! Menjenek szobára, ha ez a vágyuk!
- Sz-szobára...? - néz le Aminora, aki még mindig úgy van, ahogy rámászott - Jaj, nekem! Ezt a mai napot már nem élem túl! - szinte elájulna
- Hm?
Amino felállt, majd hozzábújt. Takemo csodálkozva nézett rá, majd megkérte, hogy gombolkozzon vissza. Az ebédlő felé nem is szóltak egymáshoz. Egyikük túl zavarban volt ahhoz. Ahogy mentek előre, egy lepke röppent el előttük, melyet démonlányunk nagy csodálkozásban törve nézett. Kinyújtotta kezét, hogy elkapja. A pillangó rászállott mutató ujjának hegyére. Mind a ketten megnézték közelebbről a meseszép rovart, majd szélnek eresztették. Had élje le rövidke életét békességben, használja ki minden egyes percét. Ahogy elröppent, észre vettek egy kislányt, aki elkapta az a lepkét. Az úttesten ment át, piros lámpánál. Egy autó éppen feléje száguldott. Vezetője észre sem vette, hogy előtte van pár méterrel. Éppen telefonált, mely egy kis bukkanón kiesett kezéből. Keresgélés alatt sem figyelt, mikor észrevette, hogy mi van előtte már késő volt. Hirtelen elrántotta a kormányt, így vízszintesbe állt be. A kislány sem figyelt, a lepkét csodálta kezében, mely el is szállott, ahogy benézett a markába...
- Ah, már el is vesztettem. Ah... - sopánkodik
- Hé, kislány vigyázz! - kiált oda neki Takemo
- A kislányom! Miuki!
- Hah?
A jármű már, majdnem elvitte volna, de Amino odaugrott hozzá, és pajzsként védte. Egy furcsa alak mindezt végig követte egy fa legfelső ágáról. Közbe avatkozott. Az autó elsöpörte őket, majd megállt. Nem lett tömeg baleset belőle szerencsére. Minden autó meg tudott állni időben. A kislány anyja és Takemo is rémülten nézték az eseményeket....
- Amino!
- Miuki!
- Hah? Anya? Hol vagy anya! - sír a kislány
- Hah? Élnek, de... mégis hogyan? - csodálkozik Takemo
- Anyaaa!
- Miukiii!
A kislánynak kutya baja sem volt, ahogyan Aminonak sem. Mikor az autó elsöpörte volna őket, az a bizonyos alak olyan teleportáció módon megmentette mindkettőjüket, így a járda másik oldalán jelentek meg. Egyből el is tűnt, mikor segédkezett. Amino csodálkozva nézett arra, amerre az illető állt, de már nem láthatta meg ki is volt az. Senki sem értette vagy látta hogyan is menekültek meg. Nekik ez rejtély marad.
Az a szerencse, hogy megmenekültek. Az édesanya alig bírt hálát adni eme nemes tettért. Örült, hogy kislánya egy karcolás nélkül megúszta. Legközelebb jobban fog figyelni rá. Mielőtt még kérdezősködtek volna Aminotól, gyorsan Takemo elrángatta onnan. Ha újságírók hada csődül ide, akkor tuti lebuknak és idehívják a katonaságot is. Szépen elsunnyogtak onnan, majd beültek enni valamit egy kis étterembe. Salátát ettek és sztéket. Amino nézte, hogy elé mért állatoknak való eledelt adtak, mikor ő ilyet nem is nagyon eszik. Hozzá se nyúlt...
- Mi a baj? Talán nem ízlik?
- Hm.
- Te nem salátát ettél, mikor az erdőben éltél?
- Hm.
- Én azt hittem igen, akkor... Ha szeretnél valami mást, válassz kedvedre.
- Hm?
- Bocsánat, hogy rosszul gondoltam. Az erdőben nincs sok hús, inkább gyümölcsök. - mondja - Talán akkor nyulat ehetett és medvét? - kérdi magától - Én nem nézem ki belőle. Vagy gyíkot és szöcskét? - néz undorral - Választottál már?
- Uhm. - bólint és mutatja mit
- Hah? Szóval ezt szeretnéd? Csigát? - néz nagyot - Akkor lehet jól gondoltam, hogy miket ehetett. - gondolja
- Uhuhm. - nemet mutat
- Csirkét? Azt szeretnél enni?
- Uhuhm. - nemet mutat
- Nem igen értelek.
- Hm. - felpattan
Odament az étteremben lévő nagy akváriumhoz és beleugrott. Egy villával kivadászott magának belőle egy halat és a magasba emelve mutatta neki. Takemo nagyot nézett, majd a fejét fogta és kissé elszégyellte magát, hogy illetlen személlyel van egy igen híres kis étteremben. Minden vendég Aminot nézte. Sokan felháborodtak, de volt aki nevetett. Aranyosnak tartották, ahogy régimódian vadássza le a halat. Persze a pincérek felháborodtak és az étterem vezetője is. Amino kimászott a vízből, Takemo pedig helyette is bocsánatot kért, majd bevitte a mosdóba, hogy segítsen neki megszárítkozni. Kaptak törölközőt is...
- Nehéz veled, nem is csoda, hogy Matt kifáradt. Gyerekes vagy és neveletlen. Sajnálom, de nekem ez a véleményem. Gondolom ebből te semmit sem értettél, de... Na, mindegy. A lényeg, hogy... Legközelebb ilyet ne csinálj. - törli közben a haját - Ilyet sosem csinálunk ilyen helyen, se máshol. Illemtudónak kell lenned, ha nyilvános helyen jársz. Nem szabad belemászni az akváriumba vagy olyat csinálni, mely felkelti más érdeklődését. Érted, amit... Hah?
Miközben beszélt, addig Amino levetkőzött. Csak fehérneműben állt előtte, ami csurom vizes volt és kissé átlátszó is. Olyan vörös lett tőle, hogy szinte füstölt a feje. Kitört volna akár egy vulkán. Szólni sem tudott, elakadtak a szavai. Mellbimbója kivehető volt, hegykén csúcsosodott a csipkés melltartóban. Mintha meztelen lett volna, olyan hatást keltett. Vizes haja testére tapadt, leválhatatlanul. Takemo lassan elindult felé, ki tudja mire készülve ezzel. Ám ekkor hirtelen belépett egy férfi. Gyorsan rá vetette magát és a sarokba nyomta. Kabátjával takarta, nehogy meglássa ő nem is egy ember...
- Hm? - néz csodálkozva a férfi - Bocsánat, úgy látom megzavartam valamit. - azzal kifárad
- Mi a baj, drágám? Csak az előbb mentél be? - kérdi felesége
- Tele volt.
- Huh, ezt megúsztuk. Szerencsére kiléted még titok maradt és senki sem látta meg, hogy Démon vagy. Ha bárki ezt megsejtené, idecsődülne a katonaság és elvinnének, de én ezt nem hagynám. Te nem vagy oda való, ki tudja mit tennének veled. Bele sem merek gondolni. Az emberek többsége nem értene meg téged és...
- Hm?
- Hah?
Amino ártatlan arccal nézett fel védelmezőjére, ki mikor visszanézett rá tűzben égett. Egy lány állt előtte pár centiméterre, ráadásul még meztelen is volt. Mellei mellkasához simultak, rátapadva ingére vizes foltot hagyva maga után. Izgatólag hatott Takemora, ki már perverz gondolatokat ébresztett magában, ám helyén volt az esze. Tudta mi a helyes és mi nem. Lassan hátra lépett, majd illedelmesen elfordult...
- Szárítkozz meg, majd jobb, ha visszamegyünk. Nehogy azt higgyék, hogy ellógni akarunk fizetés helyett. Kint megvárlak. Siess kérlek. - azzal kiment
- Ta... - nyúl utána, de megáll
Miután megszáradt a kézszárítóval és felöltözött, csatlakozott Takemohoz. Elkezdhették az ételek elfogyasztását. Amino evett halat, melyet maga halászott és hasábburgonyát hozzá, Takemo pedig sztéket. Desszertnek pedig eperhabos tortaszeletet kértek, mely annyira ízlett a mi kis démonlánykánknak, hogy tiszta habos lett az orra és az álla is. Odáig volt az ilyen édes és krémesen habos dolgokért. Takemo kicsit nevette, majd letörölte róla. Csodálkozva nézett rá a fiúra, aki kedvesen bánt vele. Jól érezte magát ezen a napon is. Lassan indultak vissza a kollégiumba, hogy kipihenhessék magukat. Holnap kemény nap áll előttük, legalábbis Takemo előtt. A nap lassan lemenőben volt, sugarai eltűntek a horizonton vörös és narancsos színekben festve meg az eget. Gyönyörű látványt keltett. Egy kicsit nézték, ahogy az a pár centiméter, ami még látszik a napból, eltűnik. A híd fele vették az irányt, kicsit kerültek, mivel volt egy órájuk kettesben. A szél lágyan fújt, lehűlt a levegő. Takemo udvariasan Aminora tette a kabátját, hogy meg ne fázzon. Egymás mellett álltak a folyó előtt, s a holdat nézték, ami átvette az égbolt feletti uralmat...
- A Hold mint tulajdonnév a Föld bolygó egyetlen kísérőjének, holdjának neve. A Földtől való átlagos távolsága 384 402 kilométer, nagyjából a Föld átmérőjének 30-szorosa, más... - hirtelen leáll - Öh? B-bocsánat kissé elfogott a földrajz. Tudom, hogy nem igen érted, de remélem egyszer majd meg fogod.
- Hm?
- Gyönyörű ma a Hold, ahogyan te is. Hajad fénylik, megcsillan fényében... mely igazából nem az ő fénye, csak a Nap megvilágítja és attól ilyen fényes és sokan hiszik, hogy az világít... - magyarázza neki a dolgokat - Ah, de idióta vagyok. Ebből egy kukkot sem ért. Jobb lenne, ha befognám a számat. Biztos lükének tart, hogy folyton csak hosszan magyarázom el a dolgokat és... - akad el szava - Hah?
Egyszer csak Amino belekarolt és lágyan hozzásimult karjához. Csodálkozva tekintett le rá, majd lassan elindultak a kollégium felé. Ez a nap végét jelentette, sötét van és veszélyes ilyenkor kint mászkálni. Az épület előtt egy pillanatra megálltak. Észrevették azt a párt, akik a könyvtárban enyelegtek. Éppen csókolóztak. Amino csodálkozva nézte őket. Takemo ledermedt, gondolta megint utánozni fogja, amit lát és
letámadja. Felkészült rá, orra felett tisztára elpirult. Már az orra vére is eleredt volna, ha ez bekövetkezik, ám...
- Amino, ha megint utánozod őket én... Hah? - néz csodálkozó szemekkel
- Hm. - mosolyog rá kedvesen
- Amino! Várj!
Amino egy nagy csók helyett, egy nagy puszit adott arcára, majd befutott a kollégium kapuján. Takemo utána szólt, de nem hallotta meg. Ahogy átfutott a kapun, már fiúként volt látható, így nem buktatta le a srácokat. A mi kis okoskánk arcát fogta, majd szája mosolyra fordult. Lassan ő is bement az épületbe, nehogy elkéssen és leszúrják emiatt. Fenn a tetőn Ren látta őket. Tekintete komoly volt,mint mindig. Nem látszott annak egy csepp jele sem, hogy kedvelné azt a lányt, kit barátaival együtt bújtatnia kell. Ki tudja miket gondolhat róla, hogyan érezhet iránta. Talán majd csak kiderül. Takemo és Amino remek napot töltöttek el együtt, mely biztosan emlékezetes marad. Okoskánk boldogan hajtotta álomba fejét és visszaemlékezett az egész napra. Amino nagy szuszogás közepette aludt, neki ilyesmi nem járt a fejében. Hulla fáradt volt. Matt mosolyogva nézte, ahogyan alszik, majd ő is álomba merült. Három különböző nap, három különböző élmény. Vajon a negyedik milyen lesz?
Folytatása következik...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
