Az előző részben Takemon volt a sor, hogy Aminoval töltsön el egy napot. Elvitte hát a könyvtárba tanulni, ahol történt egy s más dolog közöttük. Kis Démonlányunk hozta a formáját és pirulós helyzetekbe hozta okoskánkat, aki egyenletekkel próbálta csillapítani magát. Igazán nem ment az a tanulás, ahogy szerette volna, mivel Amino nem az a nagy figyelős fajta. Minden el tudja venni a figyelmét. A nap fele a könyvekkel, s az azokból való anyagok tanulásával telt, majd elmentek enni. Persze előtte betértek egy újságosba, ahol sikerült kínos helyzetbe hoznia ismételten Takemot, aki alig bírt magyarázkodni. Egy kis étterembe tévedtek be, hogy éhségüket csillapítsák. Na, Amino itt is sikeresen hozta a formáját és szó szerint kivadászta a vacsoráját. neveletlen viselkedése nem tűrt határokat, de szerencsére azért jól telt el ez a nap is számára. Takemonak a lány igen érdekes, de szeretni való teremtés. Szeretne mindent megtudni róla, ha persze lesz erre esélye... Folytassuk!
Barátaink éppen készülődtek órára. Ma is vizsgáik lesznek, nagy a sürgés-forgás. Matt eléggé boldognak tűnik és felettébb élénknek. Ez fel is tűnt Dennek, aki nem értette mi dobta őt így el tegnap, hogy ma is hasonlóképp mosolyog...
- Mond csak, Matt. Mi történt tegnap, hogy ennyire fel vagy dobva?
- Ah, semmi-semmi. Csak összefutottam tegnap egy lánnyal és...
- H-hogyan? Egy lánnyal?
- Igen, a szomszéd suliba jár.
- A lány koleszba?
- Pontosan.
- És hogyan sikerült vele összefutnod? Talán kiszöktél?
- Nem, csak éppen földrajz órán átmentünk a csillagvizsgálóba, ami itt van nem messze és... Én lemaradtam a többiektől, mivel elejtettem a füzetem és... és... Egyszerűen belefutottam. Ő olyan... A mosolya akár...
- Haver, te belezúgtál?
- H-hogy mi? Én? Én, dehogy. Miből gondolod ezt?
- Hát, az arcod elpirult és ahogy beszélsz róla...
- Öh... Csak szép, ennyi. Már így is sokat mondtam és késésben is vagyok, így... Sziasztok! - nézett az órára, majd elfutott
- Hm, úgy látszik belezúgott a csajba. Bárki legyen is az, biztos dögös és kifinomult.
- Szerintem egy bányarém, egy okos tojás. Matt figyelmét mindig az ilyen csajok keltik fel, akik a könyveket falják és szerénykedve néznek. Aranyosak, akik egy mosollyal hódítani tudnak. - vág közbe Zane
- Hát, van benne valami. Végül is igazad van, de... - néz hátra Aminora
- Hm? - csodálkozva néz vissza rá
- Azt hittétek Amino az a lány, ki Mattnek lett szentelve? Ez kétséges és jelenleg megcáfolható. - mondja Takemo
- Hm? - néz rá csodálkozva Den és Zane
- Na, de most jobb, ha mi is megyünk. Ren ma te vi...
- Engem felejtsetek el! - azzal kimegy
- Hm? Belé meg mi ütött? - kérdi Den
- Biztos megjött neki? - viccelődik Zane
- Amino, menj utána. Nekünk mennünk kell. Légy jó. - mondja neki Takemo
- Lehetőleg ne okozz semmiféle bajt Rennek, ő nem épp egy mosolygós és viccelődős fajta. Csak ügyesen. - mondja Den - Kevesebb, mint 24 óra vele, kibírható. Fel a fejjel. - simogatja meg feje tetejét közben
- Hm. Den...
- Szia kislány, légy jó.
- Szia, Amino.
Mind a hárman elbúcsúztak, majd mentek is órára. Nem volt idejük Renhez vezetni, vagy megkeresni őt neki. Ott maradt egyedül. Picit várt, várakozott hátha visszajön a szobába, de nem így történt. Felpattant, majd elment utána. Kereste itt-ott meg amott is, de semmi. Sehol sem akadt a nyomára. Végül úgy döntött felmegy a tetőre és lám ott meg is találta. Ren ott állt és merengőn nézett a messzeségbe. A szél lágyan fújta haját, bele-belekapva hajszálaiba. Komor volt, olyan kis elgondolkodtató arccal nézett. Mikor Amino mellé állt, szeme sarkában lehetett látni, ahogy rápillant. Nem igen érdekelte, hogy ott van csak nézett előre. Csendben álltak, nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Amino is ugyan azt nézte, amit Ren. Bár nem is tudta őt mit néz, csak a tájban csodálkozott és kedvesen mosolygott. Hajába belekapott a szél és a magasba fújta, mely tetszett neki. Élvezte ezt, mintha szárnyalna. Az ég lassan beborult és esni kezdett az eső. Nem mozdultak onnan. Ugyan úgy álltak, ahogy pár órával ezelőtt. Amino egyszer csak a magasba szállt és karjait széttárva, arcát az ég fele tartva volt, hogy az esőcseppek végig folyhassanak rajta. Behunyta szemeit és élvezte az esőcseppek simogatását. Majd hirtelen zuhanni kezdett. Ren ekkor kicsit rá figyelt, de nem tett semmit sem az érdekében, hogy megmentse. Mielőtt elérte volna a földet, lágyan végigsiklott fölötte. Közben a víz, mely már pár centire magasodott a földön, oldalra szétment. Kis körözés után elkezdett úgy tenni, mintha vízen járna. Nagyon élvezte a dolgot, végig mosolygott. Elvolt egymagában, akár egy kisgyerek. Ren ránézett kissé mogorva arckifejezéssel, majd szúrós tekintettel hagyta el a tetőt. Amino csodálkozva nézett, majd követte. Kis mogorvánk a szobájába igyekezett a cuccait kihozva onnan, majd ment letusolni. Ahogy Amino a szobába ért ő ráförmedt...
- Ne kövess! Maradj itt és ne mozdulj!
- Hah? - hátralép egyet
Úgy kiviharzott az ajtón, hogy majdnem el is lökte. Kissé idegesnek tűnt. Azonnal a zuhany alá vetette magát. Amino nem mozdult onnan, ahol ráparancsoltak. Csöpögött róla a víz és szomorú volt. Kezdett remegni a teste, így gondolta lezuhanyozik, ahogy a fiúk is szokták minden reggel. Ledobta ruhadarabjait, majd fiú alakjában elment fürödni. Ledobta a törölközőjét, majd keresett egy zuhanyt. Mindegyikben hideg volt a víz. Ő nem tudta beállítani a hőmérsékletet. Senki sem mutatta még meg neki és még nem is volt szerencséje ezt eltanulni. Végig ment az összesen, de mindből rettentő hideg víz folyt. Már annyira fázott, hogy beállt Ren mellé. Nála nagyon jó meleg volt a víz. Hozzábújt a hátához és el se ment onnan. Ren csodálkozva nézett, majd hirtelen megfordult. Ott állt előtte az a lány, kit ránézésre utál és megvet. Meg se bírt szólalni. Amino ekkor már eredeti alakjában mutatkozott. A hideg víz elvette erejét és csak fel akart melegedni. Melleit takarta közben. Ártatlan, megszeppent szemekkel nézett a fiúra, aki meg se bírt szólalni. Kis pirosság tűnt fel arcán, majd félretolva a lányt, kiviharzott. Amino neki esett a zuhanyzó falának, majd leült a földre. Szomorúan lehajtotta a fejét. Úgy gondolta Ren haragszik rá, azért bánik így vele. Csak ült ott és nem is mozdult meg. A meleg víz folyt rá a fejére, közben pedig hullámzott tőle a haja a földön. Kis idő múlva ő is ment felöltözni... Ren már nem volt sehol. Az ablakon kinézve látta, ahogy motorjára ülve elmegy. Gyorsan megrázta a fejét, így haja azon nyomban megszáradt. Felkapva valamit utána ment. Nem vesztette el a nyomát, végig a levegőből repült utána. Távol a várostól, már kinn az erdőben jártak. Épp üres terepen hajtott át Ren, mikor Amino egyszer csak odaszállott elé. Gyorsan elrántotta a kormányt, majd a kerítésnek vágódott motorjával, ami ettől behorpadt ő pedig átzuhant a korláton. Amino azon nyomban utána reppent és elkapta még mielőtt a szikláknak csapódott volna. Visszarepült vele az útra...
- Mégis mi a fenét művelsz?! - veszi le a bukósisakot, rá kiabálva
- Hah? - megijed
- Mi a francnak jöttél utánam, hogy megölj ahol senki sem lát? Tűnj el innen, én nem vagyok rád kíváncsi! Sose akartam, hogy velünk gyere! Menj haza, ahonnan jöttél!
- Hah?! - rémülten néz
Mialatt veszekedtek, egy helikopter járt arra és feltűnt neki Amino kinézete. Egy távcsővel jobban megvizsgálta. Azonnal jelentette a központnak, hogy egy Démont látott az erdőtől nem messze. A katonaság emberei azonnal mozgósították egységeiket és a helyszínre viharzottak... Ren jól nekiesett Aminonak és ordítozott, majd hazatolta a motorját. Nem érdekelte a lány, dühös volt rá. Durcás arccal távozott onnan. Amino ismét szomorúan nézett. A fiú után akart menni, de megtorpant. Nem értette pontosan, hogy mért kiabált vele, de felfogta, hogy jobb nem a közelében lennie. Felszállt, erre egy katonai gép jelent meg előtte...
- Ne csináljon semmi ostobaságot! Körülvettük magát, többszörös túlerőben vagyunk! Jöjjön velünk erőszak nélkül! Ha ellen áll, kénytelenek vagyunk fegyvereket bevetni maga ellen!
- Hm?
Oldalra nézve egy csapat vadászgép jelent meg. Valóban körbe volt véve, de akkor sem adta fel magát. Ez nem tetszett a katonáknak. Megpróbált elrepülni onnan, de ekkor két rakétát lőttek ki rá. Ügyesen manőverezve sikerült őket egymásban felrobbantani. A következőnél bajok adódtak. Nem bírta lerázni a hő követő rakétákat, melyek rendkívül gyorsan száguldottak utána. Jó magasba szállt fel, majd hirtelen le, így az első rakéta a tengerben robbant fel. A másikkal már nehezebb dolga volt,n em bírta lerázni. Hirtelen megfordult, hogy majd elkapja, de ez nem jött össze. Egyenesen felé ment, de mielőtt eltalálhatta volna, eltűnt és egy másik helyen tűnt fel. A rakéta így az egyik vadászgépbe csapódott, mely darabokra robbant. A propellerének egy darabja pedig célba vette Rent, aki a motorját tolta hazafelé. Amino gyorsan megvédte őt, így a fémdarab végig vágta a bal vállát. Súlyos, mély seb tátongott testén, erősen vérzett is...
- Ez meg... - csodálkozva néz rá
- F... fuss...
Amino térdre rogyott, remegett a teste. Végig a vállát fogta és kérte, hogy menjen el. Ren nem értette most mi folyik itt. A kommandósok azon nyomban körbevették őket. Nem engedték, hogy kicsússzon egy értékes példány a markukból. Rent elkapták, majd Aminora fájt a foguk...
- Légy engedelmes és gyere velünk! Ne szegülj ellen az akaratomnak, úgyis az enyém leszel! Maradj veszteg, míg elviszünk egy nagyon jó helyre ahol semmi bántódásod nem fog esni!
- Ren... - mondja remegő hanggal
- Hah?
- F... f... fuss...
- Azt akarja, hogy elfussak? Meg akart védeni? - kérdi magától
- Ne állj ellen, semmi értelme! Százados, elkapni!
Mikor meg akarták fogni, gyorsan felállt. Szemei ismét vörösek voltak. Jobb karját meglendítve az össze katona a tengerbe zuhant. A vadászgépek pedig úgy pörögtek az égen, mintha tornádóban lettek volna, majd azok is a tengerbe zuhantak. Ren csodálkozva nézett rá. Észrevette, hogy szemei megint olyanok, mint mikor beteg volt. Ahogy Amino ránézett, egyből összeesett. Lassan odament hozzá, majd ölbe vette. Felült vele a motorjára, ami csodával határos módon elindult. Visszasietett vele a kórházba és azon nyomban ellátást kért. Mire odaért vele már fiú volt. Senki sem sejtette, hogy nem ember. Egy vizsgálat sem mutatta ki nagy szerencséjükre. A műtét sokáig tartott, de Ren ott maradt ment és nem mozdult. Tudatosult benne, hogy ő csak jót akart neki és figyelmet kívánt. Komoly volt a tekintete, mint ahogy mindig. Elgondolkodott kicsit. A műtét sikeres volt, össze tudták varrni a sérülését. Nem lehetett egyből bemenni hozzá, így gyorsan visszament a kollégiumba, hogy átöltözzön. Kissé véres lett a felsője. Miután átöltözött, vissza is indult a kórházba. Út közben vett virágot is neki, hátha ezzel majd jobb kedvre tudja deríteni, miután úgy leordította a fejét. Amino mélyen aludt, állapota stabilizálódott. Sok vért vesztett, Ren éppen időben hozta be őt a sürgősségire. A doktor megnyugtatta, hogy nem lesz semmi baja, csak ki kell pihennie a megrázkódtatásokat, melyeket elszenvedhetett a sérülés közben, hiszen eléggé durván nézett ki. Nem kérdezték meg, hogy mi történt pontosan, Ren kivágta magát a lebukás alól. Nem volt semmi gond, míg Amino tartotta a férfi kinézetét és nem csinált olyat, mellyel felkeltheti az orvosok figyelmét... Ezalatt a boldog Matt találkozott azzal a lánnyal, akiről kicsit mesélt barátainak. Szőke haja volt, igéző kék szemekkel. Igen kedvesnek és szimpatikusnak tűnt
első ránézésre. A parkban piknikeztek és közben hosszasan elbeszélgettek egymással. Sok mindenről elcseverésztek. Jókról, rosszakról egyaránt. Érzelmekről, régi szerelmekről, randikról, tanulásról, ételekről-italokról és még rengeteg mindenről. Mattnek nagyon tetszett a lány, elbűvölte a szépsége és a belső tulajdonságai. Ahogy hallgatta őt, megfordult a fejében egy aprócska gondolat, melyet a tudomására is akart adni. Kevés bátorságot gyűjtött még hozzá... Kis randijuk alatt Ren már bemehetett Aminohoz, aki épp akkor kelt fel. Kinyitva a szemeit, gyönyörű virágok tárultak elé, melyek nagyon tetszettek neki. Megszagolta őket, majd az ablak felé nézett, ahol Ren állt...
- Felkelt. - gondolja Ren
- Hm?
Amino kidugta lábait a takaró alól, majd apró léptekkel közeledett a fiú felé, közben pedig visszaváltozott. Haja megnőtt, s a nap sugaraiban megcsillant az ékkő a homlokán. Kedvesen odabújt hozzá, hogy ezzel nyújtson köszönetet neki. Ren odafordult hozzá, majd adott neki másik ruhát, hogy fel tudjon öltözni...
- Most öltözz át kérlek, itt nem maradhatunk tovább. Ha megtudják mi is vagy...
- Itt?
- Öltözz fel és találkozzunk lent a parkban, ott. - mutat ki az ablakon
- Hm? Ott...
- Ott várlak téged. - azzal kiment
Amino csodálkozva nézett, majd magához szorítva ruháit, elmosolyodott. Felöltözött és az ablakhoz sétált. Éppen belépett a doktor és egy nővér, de ő addigra már kiröppent az ablakon. Csodálkozva néztek, hogy mégis hova tűnt a betegük, ki nemrég még életveszélyes állapotban volt. Nem tudtak mit szólni a történtekhez. Hiába néztek körbe az egész szobában, a betegnek hűlt helyét találták... A parkban találkoztak, ahol megbeszélték. Pont ott voltak, ahol Matték is tartózkodtak...
- Olyan szép, lágy, angyali hangod van. Egyből megtetszettél, ahogy megláttalak. - gondolja magában Matt
- Olyan nyugodt itt minden, nem gondolod Matt? Hm?
Mikor a lány befejezte a mondani valóját, lassan odahajolt hozzá, hogy megcsókolja. Ekkor megpillantotta Aminot, aki éppen akkor szállt le a
földre. Ő nem látta meg őket, csak ment előre. Csodálkozva nézte, de nem ment utána, hiszen éppen randin van egy csodaszép lánnyal. Furcsa lenne, ha hirtelen felállna és egy Démonlány után eredne...
- Minden rendben van, Matt?
- I-igen. - válaszolja - Amino... Vajon mit kereshet kint ilyen későn? Ren biztos nem vigyázott rá. - gondolja - Semmi baj, csak azt hittem láttam valakit vagy valamit. De csak káprázott a szemem.
- Szeretnél visszamenni a kollégiumodba? Hiszen késő van már és kezd besötétedni.
- Öööh... Igaz, holnap nehéz napunk lesz. Jobb, ha visszamegyünk. Biztos fáradt is lehetsz. Te pakolj addig össze én megnézem, hogy mit is láttam az előbb. Ellenőrzöm.
- Rendben van. Menj csak, de ne tévedj el. Egyedül ijesztő itt.
- Oké, csak egy pillanat.
Odament ahol Aminot megpillantotta. Egy a mögül nézte őt, aki ott állt a mezőn, mely a park mellett volt. Egy kis terep, ahol sok-sok virág nyílt és szentjánosbogár szálldosott. Gyönyörű látványt keltettek az éjszakában. Rengeteg repkedett össze-vissza. Amino egyet elkapva, magához ölelte. Behunyta szemét, mintha kívánt volna valamit, majd elengedte a világító bogarat. A szél lágyan fújt, belekapva hajába s szoknyába is. Ren csodálkozva nézte őt, elámult szépségén. Arca bájos volt,s boldog, hogy itt lehetett. Csodálkozó arca, komollyá változott, ahogy az égre tekintett. Matt egy kicsit nézte őket, majd visszament nehogy meglássa Aminot, hogy ő nem ember...
- Mehetünk? Mit nézel annyira?
- Öh? Semmit, semmit. Menjünk csak, készen vagyok én is.
- Jól van, akkor menjünk.
- Huh, azt hittem meglátja Aminot, de nem. Furcsa, hogy Ren kihozta ide, azt hittem nem érdekli. - gondolja
Ren valóban furcsa volt, hogy némileg kedvességet mutatott Amino iránt. Ám lehet, hogy csak bántotta, hogy kiabált vele és felkapta a vizet olyanon, amin nem kellett volna. Kicsit még maradtak, majd ők is visszamentek a kollégiumba. Amino végig a virágait csodálta és lágyan bele-beleszaglászott. Nagyon tetszettek neki, ami feltűnt Rennek. Ahogy ott sétáltak egymás mellett, észrevette, hogy kötései kilátszanak a ruha alól. Eszébe jutottak a nemrég történtek, ahogy Amino harcolt és végül megsebesült. Persze erről nem mesélt a többieknek, akik már aludtak addigra. Ők is lefeküdtek aludni, már nagyon elfáradtak. Ren nem bírt egyből elaludni, háton feküdve a plafont nézte. Késő volt már, nagyon késő. Az óra hajnali négyet mutatott. Odafordult az óra irányába, ekkor látta, ahogy Amino az ablakban áll. Lassan ledobta felsőjét és lehámozta magáról kötéseit. Kissé furcsa volt. Összekulcsolta kezeit, majd a mellkasához emelte őket. Ahogy a nap első sugarai megvilágították, homlokán lévő ékköve fényleni kezdett. Haja a magasba emelkedett, mintha varázsolni akarna. A vállán lévő hatalmas vágás befort, s csak egy heg maradt utána. Mintha már régi lett volna. A varratok is eltűntek róla. Persze ezt Ren nem nagyon látta, csak azt, hogy valami igen furcsa dolgot csinált. Vissza véve felsőjét, aludt még egy kicsit. Ren is álomba hajtotta a szemét. Ez a nap igen érdekes volt. Matt randiára még nem nagyon derült fény, pontosabban nem tudni kivel is találkozott. Másnap csak mesél róla, vagy nem. Ez tőle függ. Amino és Ren kapcsolata, mintha most kicsit felolvadt volna. Bár, ez még nem olyan biztos, hogy így is marad. Van közöttük ellentét. Amino nem utálja Rent, de a fiúban van némi utálat a lány iránt. Már mind az öt fiú eltöltött egy-egy napot Démonlányunkkal, ki megismerhette személyiségüket. Közelebb kerülhetett hozzájuk és még nagyobb kapoccsal lett hozzájuk kötve. Bizonyos dolgok azonban rejtve maradtak....
Folytatása következik.....
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
