|
9.rész: Az üldözött vad
Saki 2012.01.09. 11:35
Amino kiszökik és ezzel nagy bajba sodorja magát. Ren utána megy, de ő is bajba kerül. Míg Matt távol van és mással foglalkozik, addig Den és Zane igyekeznek megmenteni barétaikat. Ők is kiszöknek mesteri álruhákban, majd belevetik magukat a veszélyekbe.....
Az előző részben Ren töltött el egy napot Aminoval. Persze ez nem olyan volt, mint a többiekkel. Az elején semmi sem történt, fél nap ment el csak állással és bámulással a tájba a tetőn. Morcikánk nem repesett egy Démonlánnyal való napért, így rá se hederített. Mintha nem is vele kellett volna lennie. Számára csak egy szabad nap volt, melyet magának áldozhatott, nem pedig a tanulásnak. Amino igyekezte elkelteni a srác figyelmét, melyet sikerül is. Persze ez nem jól sült el, így kissé összemarakodtak. Hirtelen a semmiből megtámadta őket a katonaság, de Aminonak sikerült elintéznie őket, bár közben megsebesült. Ren észbe kapva, a kórházba vitte, ahol ellátták és nem is buktak le. Közben Matt egy lánnyal randizott, kiről még nem tudunk semmit sem. A nap vége szép lett végül is és kicsit fura...Folytassuk!!!
Kora reggel volt, még mindenki aludt. Matték szobájába egy alak lépett be halkan, észrevehetetlenül. Éppen Amino ágyához lépkedett. Látta, ahogy valami furcsa lóg ki annak takarója alól. Egy sötétkék, farokhoz hasonló dolog. Meg akarta közelebbről is szemlélni. Lábujjhegyen lépkedett így egyikük sem vette észre a "behatolót". Amino teste teljesen a takaró alatt volt. Kicsit mocorgott. Az illető már nyúlt is volna, hogy megfogja mi is az, amit lát. Ám ekkor Matt felkelt...
- Hm? - törli álmos szemeit - Szia, Sakato. S-Sakato? Áh! - ugrik rá hirtelen Aminora
- Hah? - néz csodálkozva a "behatoló"
- M-mit akartál most csinálni?
- Csak láttam valamit a takaróból kilógva és...
- Az csak egy izé volt.
- Hah? Izé?
- Igen egy izé! Most menj, had öltözhessünk fel! - tolja ki közben
- Öh? J-jól van.
- Huh. - könnyebbül meg Matt becsukva közben az ajtót - Ez meleg helyzet volt.
- Hm. - néz Ren
- Hahm! - vesz hirtelen levegőt Amino
- B-bocsánat, Amino. Nem akartam rád ugrani, csak... Baj lett volna, ha meglátnak. Akkor elvittek volna és...
- Hm? El?
- Igen. El. Messzire tőlünk. Jobb, ha óvatosabb leszel és fiú alakban alszol. Ha még egyszer ez lesz, lehet nem veszem észre időben és...
- Óvatos. - bólint rá
- Most jobb, ha megyek órára. Ma is tudnál rá vigyázni, Ren?
- Hmm... Jobb dolgom is van annál, hogy őt pesztráljam. - fordítja el a fejét
- De te ma is szabad vagy, nincsenek óráid. A többiek...
- Engem ez cseppet sem érdekel. Más dolgom van. - azzal bemegy a fürdőbe
- Ren... Aaah. Most mi lesz?
- Menj... Matt...
- Hah?
- Vigyáz.
- Biztos nem lesz baj? Nem kell miattad aggódnom?
- Én... vigyáz... ígér.
- Rendben. Ha bármi baj van, szólj. Oké?
- Ígér.
- Remélem így lesz. Most is majdnem lebuktunk. Még jó, hogy korán kelő típus vagyok. Megérzem, ha felkel a nap. Ha lebukunk, Aminot elviszik és... Bele se merek gondolni a következményekbe. - gondolja aggodalmasan
- Megy...
Ahogy Ren kilépett a fürdőszoba ajtón, Matt ment be felöltözni. Mire kiért, addigra morcikánk már sehol sem volt,Amino pedig készen állt. Elindult órára, de közben végig aggódott. Tudta, hogy Amino még nem igen érti mi is a következménye annak, ha lebuknak. Bízott benne, hogy nyugodtan elmarad és nem lép ki a szobából. Amino nem moccant, ott ült az ágyán. Egyszer csak kopogtattak...
- Hm?
- Helló, van itt még valaki? Hah?
Észrevette, hogy az ablak nyitva van. Nem látott bent senkit sem, de érezte, hogy valaki figyeli. Amino a plafonhoz simulva bújt el és várta mikor megy ki a srác. Amikor az ablakhoz lépett, gyorsan leugrott onnan. Nagyon halk volt, semmit sem lehetett hallani...
- Hm? Hah? Áh! - megijed - H-honnan jöttél?
Amino hirtelen ott állt a háta mögött, melytől mikor megfordult eléggé megijedt. Csak nézte az előtte álló lila hajú srácot. Kissé furcsa volt neki. Egyszer csak megpillantotta az a kék izét, amit az ágyában is. Csodálkozva nézte. Úgy látta, hogy az valamiféle farok, amit csóvál maga mögött. Oda nézett, de mikor meg akarta tudni mi is az, Amino elfordult. Szerencsére nem látta meg, mert gyorsan eltüntette...
- Esküszöm, hogy láttam valamit. De mi volt az? - kérdi magától
- Megy...
- Hah? M-megyek. B-bocsánat, hogy csak így bejöttem ide engedély nélkül. Légyszi ne mond el Mattéknek. Sz-szia!
- Hm?
Amino nem értette mit keresett ott, de nem is foglalkozott vele. Az ablak előtt állt, élvezte a szellő simogatását. Mivel ilyen szép idő volt, gondolta elmegy egyet sétálni. Kiröppent az ablakon és egyenesen az erdő felé vette az irányt. A levegőben Ren észrevette, miközben motorját bütykölte. Komoly volt az arca, ahogy mindig...
- Vajon most hová megy? Kit érdekel, engem ugyan nem. Csináljon, amit akar! Mért is érdekelne engem, egy Démon. - gondolja dühösen
Mikor a motorját megcsinálta, Amino után eredt. Mégis csak érdekelte, merre is vehette az irányt és hova tart. Matt aggódna miatta. A barátja, így nem akart neki csalódást okozni. Csak meg akarta nézni, hogy nem keveredik-e bajba kicsi Démonlányunk... Végig az úton figyelte hova is tart. Lassan véget ért a betonos út, így le kellett térnie a földesre. Amino a tengerre ment, ahol ledobva felsőjét, beugrott a vízbe. Egy mini farmer és egy póló volt rajta. Alatta pedig egy bikini. Elsőnek csak a víz hőmérsékletét nézte meg, majd letérdelve a homokba, megmosta arcát. A tenger a nap sugaraitól csillogóan gyönyörű volt. Amino szemei is hasonlóképpen csillogtak. Ren fent, egy szikláról nézte őt. Levette a bukósisakját, hogy jobban lássa mire készül. Ekkor ledobta a farmerjét is, hogy pancsoljon egy nagyot. Ugrándozott és fröcskölte a tenger vizét. Boldognak látszott, akár egy kisgyerek. Morcikánk túl gyerekesnek vélte, szúrós tekintettel mérte fel a lányt....Nem sokkal később egy kis család jelent meg, akik ugyan ott szerettek volna úszni. Kislányuk előre szaladt. Ahogy meglátta Aminot, rögtön meg akarta nézni közelebbről....
- Szia! Te ki vagy?
- Hm?
- Én, Susan vagyok. 6 éves általános iskolás. És te?
- Éves...
- Te nem érted, amit mondok? Nem baj ám. Játszunk együtt?
- Játszani...
- Te hol laksz?
- Lakni... Ott... - mutat az erdő felé
- Az erdőben? De mért?
- Otthon...
- Nincsenek szüleid?
- Egyedül...
- Magányosnak tűnsz. Gyere velem játszani.
- Játszani...
- Susan! Hé, Susan! Ki az a... Hah?
- Drágám nézd! Az a lány...
- Hah? Anya, annak a lánynak mért hegyesek a fülei és mért van farka?
- Tomas, maradj hátul. Majd én elintézem. - elővesz egy pisztolyt
- Drágám légy óvatos. Ki tudja mire képes az a lény.
- Hah? Anya, apa.
- Susan, kérlek lépj el attól a lénytől.
- Ő nem bánt apa, csak magányos.
- Susan! Tedd, amit mondtam!
- Ebből baj lesz. - gondolja magában Ren, majd lesiet oda
- Menj...
- Hm? Akkor nem játszunk együtt?
- Menj...
- Susan!
- Susan, kicsikém. Gyere ide anyuhoz. Susan! - öleli magához lányát
- Anya, apa mit akar tenni?
- Óh, drágám! Nem esett semmi bajod? Nem bántott?
- Édesem, jobb, ha elviszed innen a gyerekeket. Lehet, hogy támadni is fog.
- Apa! Ne bántsd! Csak magányos!
- Nem kíméljük az ilyen lényeket!
Meghúzva a ravaszt rálőtt Aminora, aki meg se mozdult. Hirtelen Ren jelent meg előtte és megvédte. Egyből a földre vágódott. A golyó a bal vállába fúródott, vére Amino ruhájára is ráfröccsent. A gyerekek nagyon megijedtek. A férfi egy katona volt, ki épp családjával akart kikapcsolódni. Gyorsan elővette a telefonját, majd hívta a parancsnokát. Nem telt el 10 perc sem és máris megjelent a színen a katonaság és a rendőrség is. Amino csodálkozva nézte Rent, aki súlyosan megsérült és nagyon vérzett. Érezte, hogy bajban van. Felkapta, majd megpróbált vele elmenekülni. Minden egység üldözőbe vette őket. Most nem akarták, hogy ismét elveszítsék a nyomát. Amino hiába cikázott össze-vissza, nem tudta őket lerázni semmi módon. Rátapadtak, mint légy a légypapírra. Mikor körbe vették őket, próbálta mindet egy csapással elintézni. Összegyűjtötte az erejét. Teste körül feltámadt a szél, kisebb tornádó kavargott már. Mikor elérkezettnek látta, támadott. Hatalmas széllökéssel vágta hátra a gyalogos katonákat. Ekkor a vadászgép egyik pilótája tüzet nyitott rá, de pajzzsal védte magát...
- Tüzet szüntess! Élve kell nekünk! Add fel te lény! Már a miénk vagy, most nem csúszol ki a karmainkból! Körbe vagy kerítve, nincs menekvés! Támadni és védekezni hasztalan! Add el!
Amino komolyan nézett. A magasba emelkedett Rennel, s még gyorsabb repüléssel igyekezett meglógni. Szél sebesen repült a város felé. Ekkor már a média is beszállt, ahogy megtudták mi is folyik a városon kívül. Több szemtanú is látta Aminoékat, akik menekültek. Már a tévében is benne voltak egy kamerás helikopter végett, mely a nyomukban volt. Az iskolában épp szünet volt,a diákok nézhettek egy kis tévét. Legalább is az egyik teremben, ahol Den tartózkodott...
- Hah? Az ott... - néz csodálkozva - Ügye csak rosszul látok? Ügye az ott nem Amino és Ren? - kérdi magától
- Srácok nézzétek, Ren van a tévében. - szólal meg egyikük
- Pedig bíztam benne, hogy nem.
- Ki az a lány és mért üldözik annyira?
- Nem látod, Asano? Az a lány nem is ember.
- Igazad van.
- Mi lesz, ha elkapják?
- Akkor tuti, hogy beviszik egy laborba és addig kísérleteznek rajta, míg belehal.
- Hah?! - rémül meg Den
- Ne mondj ilyet, Kakko! Biztos csak tudni akarják honnan is jöhetett.
- Den, te is láttad? - jön be hozzá Zane
- Sajnos igen, de bár ne láttam volna. Mit tegyünk? Valahogyan segítenünk kell nekik.
- De mégis hogyan? Innen ki nem juthatunk.
- Vagy mégis? - támad egy ötlete
Kirohantak a teremből, mintha vécére mennének. Gyorsan besurrantak a gyengélkedőre, majd beöltöztek doktornak és ápolónőnek, csakhogy kiszökhessenek. Be is vált. A biztonsági őrök nem sejtették, hogy csak álruha, ami rajtuk van. Zannel ki is akart kezdeni az egyikük, de jól lekoppintotta...
- Ez hülye ötlet volt! - mérgelődik Zane - Mért pont én vagyok a nő?! Agrrr...
- Mert neked jól áll. Hi, hi, hi, hi...
- Mindjárt kapsz egy nyaklevest, nagyeszrű!
- Nyugi, nyugi. A terv bevált, kinn vagyunk. Most pedig menjünk segíteni!
- És azt mégis hogyan képzelted el?
- Öööh... Azon még nem gondolkoztam.
- Remek. Nagyokos.
Veszekedés helyett rohantak a helyszínre. Aminot már teljesen bevette a katonaság. Nem tudott hova menekülni. Egy altató lövedékkel vállba lőtték, aminek a hatására elengedte Rent. Gyorsan utána repült, de ekkor egy árammal teli hálóval elkapták. Egy épület tetejére zuhant, ahova azonnal le is szálltak a katonák. Szabadulni akart, de nem bírt. Az áram és a lövedék nagy hatást gyakoroltak a testére, így össze esett. Rent egy másik hálóval elkapták, de nem engedték el. Őt is magukkal vitték, hogy kiderítsék mit tud a Démonról...
- Végre elkaptuk a lényt, most már nem szökhet meg a markunkból!
- Mit fognak tenni a lénnyel? Felboncolják, netán kísérleteznek rajta? - kérdi a parancsnoktól egy újságíró
- Felhasználjuk a köz érdekében. Semmi olyat nem teszünk vele, mely ronthat az állapotán. Csak megvizsgáljuk és tanulmányozzuk a viselkedését.
- Mit tesznek vele, ha majd ellen áll?
- Az már a mi dolgunk, semmi köze hozzá a médiának!
- Kérem várjon... parancsnok... Parancsnok!
A parancsnok távozni akart. Nagy tömeg gyűlt össze a helyszínen. Lakosok, katonák, rendőrök, újságírók özönlöttek a lény megszemlélésére. Den és Zane ezt a helyzetet kihasználva akartak lecsapni. Hátulról osontak oda a járműhöz, melyben Aminot fogva tartották. Egy kis cselhez kellett folyamodniuk, hogy a benne ülő 2 katonát kiüssék...
- Nézd csak az a bigét. Milyen formás kis segge van.
- Szolgálatban vagy barom! Ne gondolj most a testi vágyakra!
- Szia, szépségem. - hajol ki a kocsi ajtaján
- Hahó, fiúkák. Nem kértek egy kis... BUMM! - behúz neki egyet
- Hé, ez meg mit...?
Den pedig a másiknak húzott be egyet, amitől kidőlt. Reménykedtek benne, hogy egy-egy ököl csapás hatásos lesz és lám bevált. Gyorsan bepattantak az autóba, majd gázt adtak. El akartak húzni onnan, még mielőtt valaki észre veszi őket...
- Parancsnok! Csak még egy kérdést! Hova viszik a lényt?
- Természetesen a titkos laboratóriumunkba, ahol megfelelő vizsgálatokkal megtudhatjuk származása helyét. Most pedig ha megbocsátanak, még sok dolgunk van. A lény... Hah? Ez meg mit jelentsen?
- Parancsnok 2 katonánk az imént jelentette, hogy egy orvos és egy ápolónő elvitték a lányt.
- Hogy micsoda?! Azonnal eredjenek utána!
- Igenis! Harckészültség!
Mindenki a katonai jármű után eredtek, mely az utcákban járva, igyekezett eljutni biztonságos helyre. Persze ez baromira nehéz volt, hiszen minden egység ott lihegett a hátuk mögött. Den vezetett, Zane pedig figyelte a katonákat. Nem igen gondolták végig ezt az egész mentési dolgot, csak belevágtak a közepébe. Egy alagútba hajtva próbáltak eltűnni a légi egységek elől, kisebb-nagyobb sikerrel...
- És most mi lesz? Nem menekülhetünk örökké? - kérdi Zane
- Tudom-tudom, de nem hagyhatjuk, hogy Amino a kezükbe jusson!
- Tudom, hogy neked is fontos a lány, de... Nem teheted miatta csak így kockára az életed!
- Hm... Tudom, nagy hülyeséget csináltam, de... Amino... Amino...
- Den... - teszi kezét a vállára - Öcsi... Nálad a szerelem egyenlő a halállal.
- Kösz, ezzel nagyon megnyugtattál.
- Nincs mit. - vigyorog rá - Na, de komolyra véve a helyzetet... Jó nagy szarban vagyunk! Ideje kezünkben tartani a gyeplőt és kitalálni valamit! Kimászni a lótrágyából és az élre törni! Van ötleted?
- Ah... - sóhajtozik - Tény és való. Itt örökké nem dekkolhatunk, de ha kidugjuk az orrunkat tuti lecsapnak ránk.
- Azonnal adják át a lányt nekünk! Ígérjük nem esik bántódása. - hallatszik egy hang
- Hah?
- Még hogy nem esik. Baromság. - jelenti ki Zane - Most had vegyem át én a kormányt. Ide ész kell és erő öcskös!
- Haah?
Ahogy Zane átvette az irányítást, egyből hatalmasabb üldözéssé vergődött fel a menekülés. Jó pár tank és katonai jármű, helikopter és rendőri gépkocsi száguldott a szökevények után, kik Amino életét védték. Zane akár egy elmebeteg zúzott végig az utcákon, nem kímélve semmit sem. Rengeteg piros lámpán húzott keresztül...
- Huhuhú! Ezt már rég meg akartam csinálni! Jehá!
- Jáh! Jézusom! - kapaszkodik erősen Den - Neked elment az a csöppnyi eszed is?!
- Vagy száguldunk, mint egy dilis idióta, vagy a seggünkbe durrantanak egy hatalmasat. Én inkább szegek meg 1000 szabályt, minthogy hagyjam, hogy egy ártatlan lényt kínozzanak halálra.
- Hm? - csodálkozva hallgatja
- Itt már rég nem arról van szó, hogy segítünk egy tüneménynek, hogy beilleszkedjen közénk... Itt egy lány élete a tét! Egy olyan lányé, ki nem tehet arról, hogy minek született. Kapja be a kormány, de egy ujjal sem érhetnek hozzá!
- Zane... - csillognak a szemei
- Mi van? Csak kifejtettem a gondolataimat.
- Ez olyan... Megható volt! - öleli meg
- Hé! Szállj le rólam, öcsi!
- Tudom, hogy akarsz egy meleg ölelést! Ne tagadd!
- Meleg? Nyáladdz máshova taknyos!
Közben a kocsi ide-oda mozgott, mintha számukra irányíthatatlan lett volna. Zane alig bírta lehámozni magáról Dent, aki pedig sírni tudott volna dicsőítő szavaitól. Annyira, de annyira nem figyeltek oda az útra, hogy az elfogyott a kerekeik alól. A kocsi áttört a védőkorláton, majd a tengerbe zuhant. Minden egység oda manőverezett. Barátaink teljesen elmerültek. Szerencsére a víz nem jutott be a vezető fülkébe, de az ajtó viszont beragadt. Sokáig nem húzhatták ott...Egyszer csak Amino homlokán lévő ékköve izzani kezdett, melytől az ajtó kinyílt. Egy védőpajzs szerű gömb védte őket, hogy meg ne fulladjanak. Gyorsan kimentették Aminot is, majd a felszínre emelkedtek. Mikor felértek a buborék kidurrant,
mintha nem is lett volna...
- Huh, ezt megúsztuk. - mondja Den
- Maradjanak ott, ahol vannak! Különben tüzet nyitunk!
- Vagy mégsem. He, he, he...
Mindkettőjüket átvizsgálták, hogy nem-e más lények vagy hasonló, majd bevetették őket egy cellába. Addig nem eresztették el őket, míg nem mondják el, amit tudnak. Hiába erősködtek, hogy nem tudnak semmit sem, nem hittek nekik. Ren sérülését ellátták, aki utána is eszméletlen volt. Csak később tért magához. Addig Aminot pedig elkezdték átvizsgálni. Mindenét, amit csak lehetett. A csontvázát, az agyát a bőrét, a farkát és a
fülét. Még az ékkövét is, mely felkeltette az érdeklődésüket. Meztelenre vetkőztették, hogy alaposan szemre vehessék külsőjét. Csupán szíjak takarták el fontosabb részeit, mely ugyan olyan volt,mint egy átlagos nőé. Azokat nem vizsgálták meg, békén hagyták. Sok tesztet elvégeztek, mintákat vettek és analizálták azokat. Tisztára kísérleti patkánynak érezhette magát szegénykénk. Mikor megfigyelés alatt tartották, akkor csupán egy tudós volt benn és két őr állt kinn az ajtó előtt. Mindenki más a laboratóriumban dolgozott. Amino egy orvosi asztalon feküdt, lekötözve. Mikor lassan felkelt, azon nyomban szökni akart. Felmérte, hogy hol is van. Körbe nézett az üveges szobában, majd elszakítva láncait, kiszabadult. Odament az egyik üvegfalhoz, megkopogtatta. Mind a két kezét oda tette rá, majd behunyta szemeit. Ékköve izzani kezdett és erősen világított is. A tudós, ezt észre vette. Pontosabban tudós segéd....
- Hah? Ez meg mi?
- Abento! - azzal hátra lépve egyet, gyorsan átment rajta
- Hm? M-mi volt ez az előbb? - Ezt azonnal jelentenem kell, vagy nagy bajba kerülhetek! Az a lény nem szökhet meg! - gondolja
- Hm. - felnéz rá Amino
- Hah? - lepődik meg - Milyen ártatlan és... - gondolja - Tudom, hogy ezért még kapni fogok, de... Arra! Ott eljuthatsz a barátaidhoz! - mutat egy ajtó felé - Egy kék színű ajtót keress, de nagyon vigyázz! Tele van őrökkel a szoba. Sok sikert!
- Nikatten! - kedvesen mosolyog rá
- Gyorsan, menj!
Azzal máris futott, hogy megkeresse barátait. Nem voltak messze. Mivel tudott repülni a plafonhoz közel maradva, nem vették észre. Simán átment az őrök feje fölött. Mikor azok elmentek, hogy tegyenek egy kisebb kört, halkan leugrott, majd gyors mozdulattal átment az ajtón. A padlón ért földet. A fiúk csodálkozva nézték, hogy mit keres ott. Kissé látszott rajta, hogy vizsgálgatták, gyenge volt. Ren addigra magához tért...
- Amino! Te mit keresel itt? Hogy jutottál el ide? - kérdezgeti Den
- Segít...
- Várj, ezen nem jutsz át! Ez egy üvegfal, áram van benne. - figyelmezteti Den
Amino nem hallgatott rá, így hirtelen felgyorsulva, a falnak rohant. Mivel gyengécske volt elsőre nem sikerült. Hátra vágódott, bele a falba. Mind a hárman rémülten néztek. Amino nem adta fel. Felállt, majd odabicegett újra. Most több erővel iramodott meg, így sikerült átmennie. Csúszott egy kicsit a padlón, de nem sérült meg...
- Mit tettek veled? Jól vagy? - kérdi aggódóan Den
- Ezt nem itt kellene megbeszélnünk! - vág közbe Zane
- Ki kell jutnunk innen!
A riasztó máris megszólalt. Jelezte, hogy a lény kiszökött. A parancsnok gondolta, hogy nem kiszökött, csak ki akarja menteni barátait. Biztosra akart menni, hogy gondolata igaz-e, így azon nyomban a cellához sietett. Sejtése igaz volt. Meglátta Aminot, aki épp a fiúknak segített...
- Elkapni! Ha kell tüzeljenek! - parancsolja - Még egyszer nem csúszol ki a karmaim közül! Túl értékes vagy te nekünk! - morog magában a parancsnok - Rajta, elkapni őket!
Megindulnak a katonák és kinyitják az áramos ajtót. Ekkor Amino feltápászkodva, szélörvényt kavar maguk elé, majd a katonákat mind elvágta. Gyorsan elkapta Zane és Ren karját, majd mutatta Dennek, hogy ugorjon a hátára. Gyors mozdulattal, átment velük a falon. Ahogy felszált, a parancsnok megragadva egy fegyvert megpróbálta megállítani. Lőtt egyet, mely el is találta szegényt. Kis fájdalmat érzett, de nem állt meg. Kissé meglepődtek, de örültek, hogy kint vannak. Leszálltak nem messze a kutató intézettől, ahol már nem látják őket. Kicsit megpihentek...
- Köszönjük, hogy kihoztál minket. - öleli meg hirtelen Den
- Hm?
- Remek csaj vagy te, én mondom! Még mi akartunk kimenteni, erre fordult a kocka és te mentettél ki minket. Örök hálánk neked, szépség. - hajol meg előtte
- Hah?
- Hm... - mondja Ren - Ahhoz képest, hogy megsérült, ő mégis a mi életünket mentette meg először és magával nem is törődött. Valóban ilyen lenne egy Démon? Vagy csak ő? Ő másabb... - gondolja
- Hálásak is lehetünk neked. Azok a katonák addig nem engedtek volna, míg ki nem adunk rólad mindent. De... Látom veled jól elbántak, mármint... Biztos rémes lehetett neked. Remélem nem csináltak veled semmi rosszat vagy én...!
- Nyugi, Den! Nincs semmi baja, remélhetőleg. - nyugtatja le - Den igen védelmező típus. Érzelmei erősek Amino iránt. - gondolja magában Zane
- Jobb, ha megyünk. A végén még ránk találnak. - mondja Ren
- R-rendben. - válaszol Den
- Hm? - néz Renre csodálkozva Amino
- Akkor menjünk. Ideje visszamenni a suliba. - mondja Zane
- Gyere, majd én viszlek. Látom gyenge vagy.
- Vinni....
- Pattanj fel a....
- Majd én viszem, te túl gyenge vagy a cipeléséhez. - kapja fel Ren Aminot
- Uhm? - Amino csak csodálkozva néz
- Hah? Hm! - Dennek ez nem nagyon tetszik
- Kis szerelmes. Máris féltékenykedik. - néz Denre Zane
Hazafelé sétáltak. Jó messze voltak, de szerencséjükre lassan elértek egy utat, ahol stoppolva vissza juthatnak a városba. Ren le sem tette Aminot, aki közben el is aludt a karjaiban. Látszott rajta, hogy nagyon álmos. Den kissé féltékenykedő arccal nézte őket és morgott magában. Zane kezeit összekulcsolva nyaka mögött, cigivel a szájában ment mögöttük... Ez a kaland kissé nehéz volt és veszélyes számukra. Amino most hatalmas veszélybe került, amiből lehet nincs már menekvés. Vajon hogyan birkóznak meg ezzel a srácok? Ennyi volt a nyugodt életnek? Holnapra kiderül, hogy a katonaság kerestetni fogja-e őket a kollégiumban. Bár kétes, hogy rájuk találnak, de ki tudja. Előbb had érjenek haza, utána meglássuk, hogy hogyan is végződik ez a kis kaland számukra...
Folytatása következik...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
