11.rész: Érzelmek

Saki  2012.01.09. 11:37

 Az előző részben Amino minden áron meg akarta csókolni Rent, de az eltolta magától. Érzelmek kavarogtak két fiúban. Den mintha szerelmes lenne démonlánykánkba, Ren pedig kezd vonzódni hozzá. Egyikük sem tudja igazán, hogy mit érez. A dolgok egyre jobban összekuszálódnak. Sakato meglátta, ahogy Amino lánnyá változik vissza. Szerencsére egy titokzatos alak ezt az emléket törölte a fejéből, így nem tudódott ki ez az információ. Minden rendben ment. Azonban ismét rossz dolog történt. Amino rosszul érezte magát. A katonák parancsnoka egy lövedékkel mérget juttatott a testébe, mely egyre jobban kezdte leállítani azt. Egyik fiú sem tudott rajta segíteni. Titokzatos alakunk feledve magát, megmentette ezzel Amino életét. Kiderült, hogy a neve Aito és Amino bolygójáról érkezett. Azért jött, hogy magával vigye, mivel nagy veszélyben van. Arenos, a gonosz vezérük jött el érte, hogy magáévá téve benépesítse bolygójukat. Persze ezt barátaink nem hagyhatták. Kisebb harcba keveredtek vele, melyből végül győztesen jöttek ki. A barátság ereje győzedelmeskedett a gonosz felett. Arenost egy időre rabságba ejtette egy másik dimenzió, melyből csak akkor szabadulhat, ha vissza nyerte erejét. Aito ahogy jött, úgy is ment el. Persze, ha szükség lenne rá, egyből siet a segítségükre. Amino a fiúkkal biztonságban van, nem kell aggódni emiatt. A mi kis démonlánykánk addig lefoglalja magát és nem mond le morcikánkról, kitől megkapta már azt, melyről "álmodott". Pontosabban csak egy kedves puszit, mely számára szinte felért egy csókkal... Folytassuk!!!

- El se hiszem... Lassan vége mindennek! - kiáltja fel Den

- Hé kölyök! Halkabban! - ül fel az ágyán Zane

- Ne aludj már! Kelj fel! - ugrik rá az ágyára

- Ha még egyet ide vetődsz, én felkelek és seggbe rúglak!

- Rajta! - ugrik még egyet rá

- Utoljára szóltam! - kipattanva az ágyból elkapta a fejét és jól megdörzsölte

- Naaa! Auh!

- Mondtam én. Há, há,há, há...

- Jó, elég! Auh, a fejem! 

- Aki velem kötekedik, könnyen megütheti a bokáját.

- De nagy a szád. Magasabb vagy így könnyű. 

- Te meg alacsony, így könnyű. He, he...

- Hmm. - morog

- Na, gyere pöttömke! Menjünk át a szerelmedhez.. 

- Mondtam már, hogy nem vagyok belé szerelmes!

- Bocsánat... szerelmes. 

- Agrrr...

- Jó reggelt! - nyitnak be Mattékhez

- Sziasztok. - köszön Matt

- Felkészültetek a mai napra? - jelenik meg mögöttük Takemo

- Áh! Ne ijesztgess! - ijed meg Zane

- Ijedezni is tudsz? Jó tudni. - igazítja meg szemüvegét közben

- Ma semmi sem húzhat fel, még te sem... okoska.

- Hm. Látom mind itt vagyunk. Köszöntsük hát vendégeinket. 

- Vendégeket? Már itt is lennének? - kérdi Den

- Igen. Már lassan fél 9, így bizonyára itt vannak.

- Hm? - áll értetlen fejjel Amino

- Ma van az a nap, mikor nők jöhetnek be a kollégiumba. Ez egy kivételes nap. Benézhetnek családjaink női tagjai. Anyukák, húgok vagy esetleg szerelmeink. Persze szem előtt lesznek tartva, így nem lehet... - mondja Den, de félbeszakítják

- Nem lehet incselkedni. - szakítja félbe Zane

- Igen... incselkedni. 

- Nem is értem minek van ez a nap, ha már nyalakodni sem lehet. 

- Zane, viselkedj!

- Nyugi, nyugi... Türtőztetem majd magam. Ha tudom. Há, há, há... - neveti el magát

- Idióta. - jegyzi meg Takemo

- Amino, te maradj itt egy kicsit. Mindjárt visszajövünk. - mondja Matt

- Uhm... - bólint

- Szia. - int egyet Den

Mikor a fiúk elmentek, Amino az ágyán ülve várt rájuk. Kicsit unatkozott, így az kinyitotta az ablakot. Ekkor valami furcsa erő kerítette hatalmába. Szemei üvegessé váltak. Nem mozdult, csak állt némán. Nem sokkal később egy lány lépett be a szobába. Haja hosszú, szőke volt. Elsőnek kopogott, majd lassan belépett az ajtón....

- Sz-szia. Ez itt Matt szobája? Én őt keresem. - mondja - A nevem, Yukiko. Te biztosan a szobatársa vagy. Nem...

Lassan közeledett felé, majd megfogta a vállát. Amino hirtelen megfordult és a lányt nekivágta a falnak. Fojtogatni kezdte. Nem volt önmaga, szemei ismét vörössé váltak. Yukiko nem tudott a fogságából kiszabadulni. Mikor Amino erősebben szorította, akkor nyitott be Matt. Den és Zane azon nyomban leszedték róla...

- Yukiko, minden rendben van? - kérdi Matt

- I-igen... azt hiszem. 

- Áh, túl erős! Nem bírom lefogni! - mondja Den

- Megkergült a csaj vagy mi? - kérdi Zane

- Amino, állj le! - parancsolja Matt

Amino próbált szabadulni a fiúk fogságából. Egy széllökéssel mind a kettőt hátra vágta. Még mérgesebb lett, mint volt. Egyből vissza is változott eredeti alakjába, mely eléggé meglepte Yukikot. Kissé rémisztő volt, ahogy vörös szemekkel nézett rá. Nem értette, hogy most mégis mi folyik itt. Matt próbált hatni Aminora, de az nem figyelt rá. Megjelent Ren is, akinek a látványa némileg hatott a viselkedésére. Hátrább lépett és próbálta letépni a nyakában lévő nyakörvet, de nem tudta leszedni magáról. Mintha szorítást érzett volna tőle, de hiába húzta az nem szakadt el. Ren ekkor oda lépett elé, megfogta vállait és a szemeibe nézett...

- Ren... Áh!

- Nyugodj meg. 

- Áh!

A gonosz erő távozott belőle, így össze esve ismét önmaga lett. Ren karjaiban ébredt fel. Senki sem értette, hogy ez most mégis mi volt. Valószínű Arenos akar kitörni, melyhez fel akarja használni Aminot. Még jó, hogy a fiúk itt voltak. Yukiko szerencsésen megúszta, csak kicsit látszott a szorítás nyoma a nyakán...

- Mégis ki ez a lány? Az előbb még fiú volt most meg... - akad el szava - Ő nem az a lány, aki benne volt a tévében? Az a Démon?

- Igen, ő az. Kérlek, ne mond el senkinek sem. Ha ez kitudódik, akkor Aminonak vége. - nyugtatja meg Matt

- De...

- Kérlek, Yukiko. Segíts nekünk. Csak mi menthetjük meg Aminot, másra nem számíthat. Ha ez kitudódik, akkor az egész katonaság ide csődül és őt laborba viszik, ahol ki tudja mit művelnek majd megint vele. 

- Matt...

- Jól mondja, Matt. Ha Amino a katonák kezébe kerül, neki vége. - szomorodik el Den

- Ilyen szépségnek közöttünk a helye. - mondja Zane

- Számunkra Amino biztonsága a legfontosabb. - mondja Takemo

- Kérlek, Yukiko. - kérleli Matt

- Én... Megígérem, hogy soha nem mondom el. Megtartom a titkotokat. Nem is tudom elképzelni, hogy eddig hogyan tudtátok titokban tartani. Főleg itt, ahova lányok nem léphetnek be. Sokat kockáztattok. Ha megtudná a világ, nem csak ő lenne bajban, hanem ti is. Az Igazgatótok biztos felfüggesztene titeket. Nyugodjatok meg, csukva marad a szám. Segítek nektek. - fogja meg Matt kezét mosolyogva

- Köszönjük. 

- Csak egyet nem értek... Mi volt ez az előbb?

- Az hosszú történet.

- Van pár óránk nem? Szívesen meghallgatom. 

Elbeszélgettek a dolgokról. Röviden és tömören összefoglalták Yukikonak az egész eddig történteket. Végre ő is megértette a dolgokat. A beszélgetés után végre kihasználták a napot, mely egyszer van egy évben. Amino kapott egy sapkát, mely eltakarta a füleit és a farkáról is gondoskodtak. Amino egyszer az életben lányként mutatkozhatott mások előtt. Az egész "rendezvény" az ebédlőben volt, mely a legnagyobb helység a kollégiumban. Itt sokan elférnek. Ettek sokféle finomságot, beszélgettek társaikkal, családtagjaikkal és nevetgéltek is. Minden jól ment. Lassan lement a nap, csendesebb lett minden. Lágy zene szólt. Amino kint állt a korlátnál és nézte a vörös és sárgába burkolózó eget, mely gyönyörű látványt nyújtott számára. Ren meglátta őt, ahogy egymagában volt. Odament hozzá...

- Szia. 

- Ren... - fordul felé mosolyogva Amino

- Mondj neki valamit. - magában beszél

- Szép...

- Hah? 

- Szép...

- Az ég? Igen, valóban az. Nagyon szép. Bár én nem szoktam ezt figyelgetni, de... - akad el szava - Hah?

- Ren... - bújik hozzá

- Hm... - néz lágy tekintettel - Milyen kellemes illata van és a haja is... - érzi meg illatát, majd behunyja szemét - Nem gyengülhetek el! - kap észbe

Amino igéző szemekkel nézett rá. Haja fénylett a lemenő napban, szemei pedig csillogtak. Ren le sem tudta róla venni szemeit, szinte megbabonázta a látvány. Szíve hevesebben vert, szinte már kalimpált. Bal kezével eltűrte a lány haját és megsimogatta arcát. Észrevette nyakán a sérüléseket, amiket meg akart érinteni, de Amino ekkor megfogta kezét, majd lassan meg akarta csókolni. Ren behunyni készült szemeit, hogy viszonozza amire készül. Matt pont ekkor látta meg őket. Csodálkozva nézett, majd elkomolyodott....

- Matt nem jössz táncolni?

- Hah? Yukiko? De, menjünk.  

- Hm? - veszi észre őket Ren

- Matt.... - néz oda Amino is

Nem látta boldognak Mattet, így ő is elszomorodott. Ren ezt észre is vette. Komoly arccal nézett, majd megragadva Amino kezét kifutott vele a kollégiumból. Felültette a motorjára, majd kiszáguldottak az épületből. Amino élvezte, látszott is rajta. A haja csak úgy lobogott, verte a szél. Minden olyan gyorsan elment mellette, mintha csak repülnének. Egy pillanatra elengedte Ren derekát és kitárt kezekkel ült. Behunyta szemét, majd elképzelte ahogy a felhők között süvít végig. Vissza ölelve Rent, lágyan hozzábújt. Morcikánk szeme kis mosolyt árasztott magából, de mindezt a bukósisakja miatt nem igen lehetett látni. Szemei örömről árulkodtak. Végig száguldva az úton sok mindent láttak. Állatokat, embereket és virágokat is. A város szélén álltak meg,a tengerpart egyik leg eldugottabb részén. Itt senki sem háborgathatja őket, kikapcsolódhatnak....

- Ide szoktam mindig kijönni, ha épp szomorú vagyok és letört. Mondhatni a kedvenc helyemmé vált. Sokat szoktam idekinn tölteni az időmet. Merengek a dolgokon, emlékeken és azokon a kérdéseken, melyekre nem tudom a választ.

- Választ...

- Számomra egy megoldhatatlan rejtély vagy. Egy gondolat, melyet sosem bírok feledni. Egy érzés, melyet sohasem éreztem.

- Érzés...

- Mikor elsőnek megláttalak, úgy gondoltam csak bajt hozol a fejünkre. Egy gond leszel, melytől nem szabadulhatunk. Egy olyan személy, ki elront mindent melyért idáig harcoltunk. Sok minden történt, sok mindent átéltünk veled. Sosem szerettem a magad fajta lényeket. Megvetettem őket és elkerültem, nem gondoltam rájuk. Számomra minden Démon ugyan olyan. Aljas, hataloméhes és gonosz. De... - néz mélyen szemeibe - Mikor megismertelek, rájöttem, hogy nem minden Démon gonosz. Te más vagy. Érzésekkel, szeretettel, jósággal és bájjal rendelkezel. Te más vagy, mint azok. Te... - érinti meg lágyan arcát - Különleges vagy.

- Különleges...? - néz rá csillogó szemekkel 

- Hogy lehetsz ennyire más? Hogy lehet, hogy... képtelen vagyok nem kedvelni téged?

- Kedvelni...

- Amino... - fogja meg vállait

- Ren...

- Képtelen vagyok kimondani. Ez nekem túl nehéz. - gondolja

Lassan elfordult tőle. Amino nem értette, hogy most mért ilyen vele. Furcsálta az egészet. A szél feltámadt, így fázni kezdett. Ren rá adta a kabátját. Egymás mellett állva nézték a lemenő napot, melyből már nem is látszott semmi, de a víz attól még kicsit vörös maradt. Kis idő elteltével visszamentek a kollégiumba, még mielőtt megtudnák, hogy kilógtak. A családtagok lassan el is mentek, mindenki búcsúzkodott. Amino visszarepült a szobájukba, addig Ren visszatolta a motorját a garázsba. Matt és Yukiko is elbúcsúztak. Végre többet tudtak beszélgetni és még a barátainak is be tudta mutatni. Mikor mindenki elment a kollégium lakói aludni tértek. Holnap lesznek az utolsó vizsgák is, melyre jobb lesz, ha mind kipihenten kelnek....Másnap a fiúk vizsgáztak is. A fiúknak ez az utolsó napjuk, kivétel Dennek. Minden a mai napon áll vagy bukik. Érettségi vizsgájukon nem szabad megbukniuk vagy jövőre Dennel fognak egy osztályba járni. Nagy volt a feszültség és sok a kérdés, melynek 80%-át jól kell megoldani, vagy annyi az egésznek. Mindegyik tárgyra egy órát kaptak. Ezen a napon kell mindegyiket megcsinálniuk, nincs másik nap. Persze, ha elbuknak a nyáron lesz pótvizsga, de azért ne legyen ilyen. Amino közben lefoglalta magát. A fiúk megkérték, hogy mivel nincs semmi dolga, pakolja össze a ruháit meg mindent, amit csak kapott. A szoba úgy nézett ki, mintha valami tornádó féle söpört volna végig rajta. A ruhák szana széjjel hevertek. Amino ahelyett, hogy összepakolt volna, inkább rendetlenséget művelt. Nem találta a karpántjait, így felforgatta érte az egész helyiséget. Persze nem találta meg, bárhogy kereste-kutatta. Még Matt és Ren ruháit is kidobálta a szekrényből, csakhogy megtalálja őket. Sehol sem voltak. Annyira elfáradt a rendetlenségben, hogy leült és elmajszolt egy nápolyi szeletet, amit Matt egyik dobozában talált. Mikor befalta, elfeküdt volna a ruhákon ám akkor megpillantott egy pillangót, ami beröppent az ablakon. Gyönyörű kék és fehér színű lepke volt, mely nagyon megtetszett neki. Egyből rászállott az ujjára, így megcsodálhatta színpompás mintáit. Mikor elszállott, azon nyomban utána eredt. Felkapott egy kalapot füle eltakarására, majd kiugrott az ablakon. Követte példáját és ő is repült. A nap gyönyörű volt, sütött a nap és meleg is volt. A szél nem nagyon akart fújni, így kissé döglesztő lett az idő. Nem is csoda, hiszen Júniusban mindig ez van. Nagy meleg és szinte sehol sincs árnyék, ahol az ember leülhet hűsölni... Amino a pillangót követve kis zűrt okozott a városban. Átment a piroson, majdnem fellökött egy idős nőt és nekiment egy üvegnek, melyet két férfi vitte. Össze is tört, mivel a férfiak nem bírták megtartani. Gyorsan el is menekült a helyszínről. Éhes lett, így elemelt egy almát. A tulajdonos üldözni kezdte, de egy zsákutcában sikerült leráznia. Ilyenkor jól jön az, ha az ember repülni képes... Kissé elkeveredett a kollégiumtól. Azt se tudta merre bóklászik. A pillangó jól magával hurcolta. Mikorra észre vette, hogy eltévedt már késő volt. A lepkét pár vízi pisztollyal lövöldöző kisgyerek lelőtte. Felvette a vizes lepkét a földről, mely már sajnos nem élt. A szél kikapta testét kezéből. Szomorúan nézte, ahogy elszáll. A gyerekek csak nevettek. Az egyikük annyira szaladt a másik elől, hogy nem figyelt és átszaladt a piroson. Amino egy széllökéssel megmentette életét. A kisfiú azt sem tudta, hogy ez mi volt. Amino gyorsan, míg az emberek a fiúra figyeltek, elrepült. Jó magasra szállott fel, ahol nem láthatja meg egy emberi lény sem. Kereste a kollégiumot, de nem nagyon találta. Egyszer csak erős fájdalmat érzett és a fejéhez kapott. Ismét Arenos próbált hatást gyakorolni rá....

- Arez akto! (Enyém vagy!)

- Áááh! - kiált el Amino fájdalmában

A fájdalom végett nem volt képes repülni, így zuhanni kezdett. Végig a fejét fogta, nem bírta elereszteni. Hangosan felkiáltotta Aito nevét, aki a semmiből megjelenve, elkapta. Lassan leereszkedett vele a földre, majd elmondva egy kiűző igét, elűzte Arenost a fejéből. Amino nagyon megrémült, az egész teste reszketett. Aito átölelte és próbálta megnyugtatni. Pár perc alatt meg is nyugodott, már nem félt. Visszarepültek a kollégiumba, a fiúkhoz. Aito tudta az oda vezető utat, hiszen egyszer már eltalált oda magától. A fiúk már halálra aggódták magukat miatta. Azt hitték,hogy betörtek hozzájuk és elrabolták. Már hívni is akarták a rendőrséget...

- Amino! Úgy örülünk, hogy megkerültél. Hol voltál? - aggódóan kérdezi Den

- Amino! Minden rendben van? - kérdi Matt

- Amino! - aggódóan néz Ren

- Mi történt a csinibabával? - érdeklődik Zane

- Sok pihenésre van szüksége. Arenos próbál kitörni börtönéből, melyhez Aminot akarja felhasználni. Ne hagyjátok egyedül, mindig legyen valaki vele. - lassan leteszi az ágyára

- Az a szemét, Arenos! - mérgelődik Den

- Figyeljetek jobban. Amino túl sérülékeny. Főleg, hogy Arenos a bátyja testében van. 

- Hah? Hogy mi? - néz egy nagyon Matt

- Arenos elfoglalta Onima testét. Ő volt Amino szeretett bátyja. Mikor teste az enyészeté lett, leghűségesebb és legerősebb emberének a testét választotta ki arra, hogy újjá szülessen. Onima lelke így elpusztult, vissza már nem térhet. Amino harcolni képtelen ellene, hisz azzal bátyját bántaná. Inkább belehal, minthogy megölje őt. 

- Szóval azért hívta folyton a bátyjának. Így már érthető, miért ilyen szomorú.

- Kérlek vigyázzatok rá. Én addig visszatérek a bolygónkra, hogy kitaláljam hogyan győzzük le Arenost.

- Rendben van, mi is ezen leszünk. - mondja Takemo

- Sok szerencsét nektek. Amint végeztem, visszatérek. Addig is, ég veletek. Shizami irame, Amino. (Ég veled, Amino.)

Mikor elment mindenki nekiállt csomagolni. Mattnek sok dolga akadt, mivel Ren egy cseppet sem segített neki. Hagyta had dolgozzon. Vágta is rendesen a pofákat Matt. Ren kint a motorját csinosítgatta. Amino békésen aludt, kimerültnek látszott. Hangosan szuszogott, mely felkeltette matt figyelmét. Letérdelt az ágya elé és nézte, ahogy alszik. Ahogy átfordult, majdnem össze ért a szájuk. Matt csodálkozva nézett, hirtelen azt se tudta mit tegyen. Megijedt, azt hitte felkelt. Mikor látta, hogy úgy alszik akár a bunda közelebb hajolt hozzá. Mintha meg akarta volna csókolni olyan helyzetben voltak. Homlokát-homlokára tette, majd behunyta szemét...

- Ren.... - szólal meg álmában Amino

- Hah? - lepődik meg - Renről álmodik? Vajon mit? - kérdi magától - Mostanában jól kijöttök. Hm... - mondja halkan

Felállt, majd megfordulva folytatni akarta amit elkezdett. Az ajtóban állt Ren. Mélyen egymás szemében néztek. Mind a ketten komoly arccal álltak, nem szólaltak meg. Morcikánk bement a fürdőbe. Matt gondolta, hogy nem fog majd semmit sem mondani. Mikor kijött letérdelt a földre...

- Segíthetek? - kérdi Ren

- Hah? Segíteni akar ő mogorvasága? Mi ütött belé? - lepi meg kedvessége - P-persze... Ha szeretnél.

- Hm...

Együtt pakolták össze a ruháikat. Nem voltak hangosak, de Aminot mégis felkeltették. Álmos szemekkel állt fel, észre sem vette a pakolászó fiúkat. Dülöngélve lépkedett, közben szemei csukva voltak. Egyszer csak hirtelen megbotlott Mattben és rázuhant Renre. Sakato épp akkor nyitott be hozzájuk. Amilyen látvány őt fogadta, az leírhatatlan és eléggé félre érthető is egyben. Amino mellei Ren arcában, Matt feje pedig a lábai között voltak. Sakato kiguvadt szemekkel nézett, majd ki akart rohanni a szobából. Amino gyorsan rávetette magát és elkapva a lábát, lerántotta a gatyáját...

- Sakato, ez nem az, aminek látszik!

- Szólnom kell az Igazgatónak, egy... - fogja be gyorsan Matt a száját

- Gyere, segíts. Meg kell akadályoznunk, hogy szólni tudjon bárkinek is. 

- Majd én megkötözöm. - vágja rá Ren

- Megkötözni? Segítség!

- Csss...

- Eresszetek el, ezt nem hagyom annyiban!

- Csönd! 

- Valahogyan el kell hallgattatnunk. - mondja Ren

- És hogyan? Uhm? - guvad ki Matt szeme

- Öh? - ahogy René is

Nagyot néztek mind a ketten, mikor Amino előttük vetette le a ruháját. Sakato azon nyomban orrvérzésben tört ki, majd elájult. Nem is kellett megkötözniük, vagy leütniük ahhoz, hogy elhallgattassák...

- Probléma megoldva. - jelenti ki Ren

- Gondolod? Öööh... - ájul el Matt is

Sakato totál kidőlt. Gyorsan visszavitték a szobájába. Úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Bíztak benne, hogy az egészet csak álomnak hiszi. Egy szimpla hallucinációnak, melyet a sok pia okozott neki. Sok sört tettek az asztalára, hogy azt higgye bepiált. Cseles dolog és kicsit gonosz is, de a cél érdekében mindent meg kell tenni. Másnap reggel...

- Öööh... Hol vagyok? 

- Helló, pajti! - öleli meg Den

- Jól bepiáltál az este öreg! Alig győztünk bírni veled. Úgy nyelted a sört, mintha víz lenne. - vágja közbe Zane

- Hogy sört? Én sört ittam?

- Bizony, nem is egyet. Legalább...

- Százat! - vág közbe Den

- Akkor csak álmodtam, hogy a cserediák valójában egy lány?

- Hogy lány? Tuti! Csak álmodtad!

- Jó nagy csaj hiányod lehet öregem. Inkább aludd ki magad. 

- Oké, rendben. Ha ti mondjátok. 

- Huh, ezt megúsztuk. 

- Tolassuk ki innen a seggünket, vagy még a végén gyanakodni fog a csóka.

- Spuri!

- Na, hogy ment? - kérdi Matt

- Simán! - válaszol Den

- Úgy nyelte, mint a cukrot! Vagyis sört. 

- Hogy?

- Semmi-semmi.

- Végre valami, amit ők is el tudtak intézni. - szólal meg Takemo

- Melyikkel szeretnél előbb keringőzni... Balhoroggal vagy jobb horoggal? 

- Állj le, Zane. - nyugtatja Matt

- Most nincs helye otromba viselkedésnek. - mondja Takemo

- Nyugi, csak vicceltem... öreg! - kapja el a nyakát Takemonak

- Idióta. - jegyzi meg Takemo

- Amino, jól van? - kérdi Den

- Igen. Épp zuhanyozik. - válaszol Matt

- Na és morcikánk? - kérdi Zane

- Már kora reggel elment, ki tudja hova. 

- Holnap indulunk. Remélem ő is készen áll? - kérdi Takemo

- Persze, együtt csomagoltunk be tegnap. 

- Együtt? - csodálkozik Den és Zane

- Kiderült, hogy a mogorva arc mögött, kedves is tud lenni. 

- Jó hallani. - jegyzi meg Zane - Na, de én megyek is. Még kell vennem pár cuccot a repülőre. 

- Veled megyek. Én is kifogytam pár dologból. - mondja Den 

- Én is veletek tartok. Kell valami olvasni való az útra. Majd találkozunk később. 

- Oké, sziasztok. 

Mikor mindenki elment, Matt felhívta Yukikot. Hosszasan beszélgettek. A jövő hetet tervezgették. Megbeszélték, hogy miket fognak csinálni. Eközben Amino hosszasan állt a zuhany alatt. Megérintette ajkát, s közben Ren csókjára emlékezett. Szomorú volt, nem értette mért olyan furcsa vele. Olyan érzések kavarogtak benne, melyek eddig még sohasem. Ahogy kilépett a zuhany alól, térdre esett. A feje még fájt. Egy pillanatra elvesztette az ereje fölötti uralmat, így mindent tönkre tett a fürdőben. Egy szélpengével mély vágásokat vágott a falba és az összes tükröt szétzúzta. Rémülten nézte, hogy mit tett. Egyből visszarohant a szobájába. Matt csodálkozva nézte, ahogy hirtelen beront és megöleli őt...

- Hah? Yukiko, majd később vissza hívlak. - teszi le gyorsan a telefont - Amino, minden rendben van? Te reszketsz! - nézi testét - Vajon mi történhetett? Arenos ismét... - gondolja

- Segíts... - szorosan a mellkasához bújik

- Nyugodj meg, minden rendben lesz. - öleli meg

Nehezen, de lenyugodott. Testéből elszált a félelem, Matt nyugtató szavai segítettek. Szépen felöltözött és ettek valami finomat. A kollégiumban már nem igen voltak. Sok diák már aznap elhagyta a sulit és nyaralni mentek. Persze csak azok, akik előre hozott érettségin jól teljesítettek. Olyan fele iskola még a kollégiumban tartózkodott. Reggel azok is mind útra kélnek. Egyszer ennek is eljön az ideje, mikor minden véget ér. A fiúk jól teljesítettek, így holnapra leérettségizett diákok, akik belevághatnak az egyetemi életbe. Csak a mi kis Denünk az, kinek ez jövőre adatik meg...

- Holnap végre elkezdődhet a nyár! - fekszik el az ágyon Den, keresztbe tett lábakkal

- Bizony! Végre végig nézhetem az étlapot. Bikinik nagy cicikkel. Dögös csajok dögivel. Mi kell még? - álmodozik Zane

- Ész. - vágja be Takemo

- Heh?

- Egy kis ész. Abból neked nem adatott meg az életben. 

- Neked meg ilyen izmok! - veszi le felsőjét és mutogatja neki befeszítve

- Húzd vissza a felsőd. 

- Mért? Talán ha nem teszem, elpirulsz?

- Látom a humorod még a régi, ahogy a tuskó modorod is.

- Te inkább bújd a könyveket. Én bújom a csajokat, akiket sosem kaphatsz meg. He, he...

- Bújom is! A könyvek érzelmesebbek, mint te. - áll fel és kisétál

- Ch! Leszólt titeket ez a könyvmoly, még ilyet. - beszél az izmaihoz

- Tegyük el magunkat holnapra. Holnap még jelenésed lesz. Jó éjt.

- Igaz. Jó éjt, öcsi. - kapcsolja le a villanyt - Holnap csöcsinvázió lesz. Huhuhú...! Holnap didkókba merülhetünk. Je, je... je!

- Még ilyenkor sem halkul el. Reménytelen egy fickó. - gondolja Den

- Holnap nyaralás és pihi. Már akinek. Nekem... De mit is osztom meg veled. Te még vallani sem tudsz annak, akinek kellene.

- Ha nem vetted volna észre Amino nem is érdeklődik utánam. 

- Szóval mégis csak szereted. 

- És ha szeretem? Ő már mást szeret. Különben is... Belém sose szeretne. - mondja szomorúsággal hangjában

- Hm...

- Na, mi van? Most nem öntöd rám a tanácsaidat?

- Kis öcsi... te olyan szerelmes vagy,  hogy azt se tudod mit tegyél. Ha lépnél, talán a karjaidban lenne. Ez a te döntésed. A szerelemről én semmit sem tudok,  nincs semmi tanácsom vele kapcsolatban. De ha szex tippek kellene... tudod hol találsz meg. - vigyorodik el

- Ah. - sóhajt egy nagyot - Kösz, de kihagyom.

- Tégy úgy, ahogy a szíved diktálja. Most pedig alvás. - húzza fejére a takaróját

- Tegyek úgy, ahogy a szívem diktálja? Könnyű ezt mondani. Még azt se tudja a szívem, hogy mit akar. - gondolja - Hm... - néz ki az ablakon elmélkedve - Majd a jövő héten megtudom. Ha nem is sikerül, szeretnék a barátja maradni. Rám mindig számíthat. - ezekkel a gondolatokkal merült álomba

Másnap reggel mindenki megkapta a bizonyítványát. Matt és Ren 4-5-ket kapott. Zane 4-es átlaggal zárt és Takemo szín 5-össel. Megvolt a 

nagy öröm, mindenki örült a jegyeinek. Amino az ünnepséget a távolból figyelte, nem állt be közéjük fiú alakban. Mosolygott és örült a boldogságuknak. Yukiko észre vette, ahogy a fa mögött leselkedik...

- Szia. Amino vagy igaz? Én Yukiko vagyok, Matt barátja. 

- Matt... barát...

- Mondta, hogy nem tudsz az emberek nyelvén. 

- Nyelvén...

- Csini kalap. 

- Csini...

- Remélem a nyáron jobban meg tudjuk majd egymást ismerni. Én bízom benne. - mosolyog rá kedvesen - Később még találkozunk. Szia, Amino.

Ahogy elment, úgy ment el minden vendég. Az iskola kezdett véglegesen kiürülni. A fiúk utolsó holmijukat pakolták el. Pár barát meghívta őket egy kis ünneplésre, így Renen kívül mindenki oda ment el. Amino az ünnepség után ellátogatott a hídhoz. Nem akart zavarni. Látta, hogy nélküle is jól meg vannak. Nem akart zavarni. Yukiko Mattel volt, szóval ő sem nagyon foglalkozott vele. Fölöslegesnek érezte magát. Egészen estig távol volt. Az esti géppel akartak haza utazni Hokkaidoba, de nélküle nem indulhattak el...

- Senki sem látta, Aminot? Te sem Yukiko? - kérdi Matt

- Az ünnepség alatt még láttam, de utána már nem. 

- Egyik diák sem látta, mindet végig kérdeztem. - lihegve mondja Den

- Hol lehet? Lassan indulnunk kellene és az idő sem épp derűs. - aggódik Matt

- Mindenhol megnéztem. A könyvtárban, fürdőkben, tantermekben, szobákban, udvaron, edzőteremben. De sehol sem találtam. Semmi nyoma annak, hogy merre mehetett. Ilyen időben csak nem ment el. Vagy igen? - kérdi Takemo

- Ha ki is ment, akkor csak behúzódik egy biztonságos helyre az eső elől, nem? - kérdi Zane

- Reméljük. Már nincs időnk megkeresni. Indulnunk kell. - mondja Yukiko

- Igazad van. Mennünk kell. - szomorodik el Den

- Ti menjetek, majd én megkeresem. 

- Matt, már nem mehetsz. Túl késő. Az idő egyre rosszabb. A szél is feltámadt. Semmi esélyed. 

- Nem érdekel. Egyszer már voltam így, most is menni fog.

- Matt, kérlek ne. - fogja meg karját Yukiko

- Majd én megkeresem. - szólal meg Ren

- Hah? - csodálkoznak 

- Hogy te keresed meg? - kérdi Matt

- Igen, baj?

- N-nem, csak... Meglepő.

- Azt hittük ki nem állhatod, vagyis nem bírod őt. - szól közbe Den

- Hmm... 

- Adj neki egy esélyt, Matt. - kéri Yukiko

- Miattam ment el, az én felelősségem. Megígértem neki, hogy mindig vigyázni fogok rá és megvédem. . szorítja ökölbe kezét

- Hm. - néz komolyan rá Ren

- Majd sietünk utánatok. - mondja Matt

- Légy óvatos, Matt. - öleli meg Yukiko

- Vidd a motoromat, azzal gyorsabb lesz. - dobja oda a kulcsokat neki Ren

- Kösz. Ígérem nem lesz baja. - azzal felvette a bukósisakot

A többiek beültek a taxiba, míg Matt felpattanva Ren motorjára elindult megkeresni Aminot. Gondolta, hogy merre is kószálhat. Nem volt teljesen 

biztos benne, de egy próbát megért. Száguldott, ahogy csak tudott. Tudta róla, hogy nagyon szereti a vizet. Bízott benne, hogy sejtése nem csal. Ott lesz, ahol gondolja és semmi baja. A híd mellett parkolt le, majd lecsúszott a domboldalon. Amino ott állt a híd alatt és nézte az esőt. Nagyon magányosnak tűnt. Lassan odasétált hozzá....

- Végre megvagy, már aggódtunk miattad?

- Hah? Matt...

- Jól vagy? Minden rendben? 

- Uhm. - bólogat igennel

- Mért vagy itt egyedül? Tudod, hogy nem lehetsz egymagad vagy Arenos bánthat téged.

- Érezni... jól lenni... nélkülem... - válaszol szomorúan

- Hah? 

- Mindenki... - könnybe lábadnak szemei

- Hé, hé! Ne sírj. Kérlek. - törli le könnyét - Jobban áll neked a mosoly. Nézz rám egy kicsit. - emeli fel az állát közben - Emlékszel...? Akkor is ilyen nagy vihar volt, mikor elsőnek támadtak rád. Te az erdőbe menekültél, ahol nem védhetett meg senki sem. Én mindig melletted leszek és védeni foglak az életem árán is. Az életemet áldoznám érted. Belehalnék abba, ha valaki ártana neked. - megsimogatja az arcát

- Hah? - néz rá elpirultan - Áh!

Hirtelen egy hatalmas villám csapott be pár méterre tőlük a földbe, melytől nagyon megijedt és azon nyomban hozzá bújt Matthez. Reszketett a félelemtől. Szomorúan ölelte, nem is engedte el. Már egyre erősebb lett az eső. Mintha dézsából öntötték volna. Matt megnyugtatta, megsimogatta a fejét és vissza ölelte. Lassan egymásra néztek. Mindkettőjük szeme csillogott. Amino szemei olyan igézőek és gyönyörűek voltak, hogy Matt le sem tudta róluk venni a szemét. Közelebb hajolt hozzá, majd lágyan megcsókolta. A csók viszonzásra talált. A vihar végig tombolt, nem akart elállni. Vártak kicsit, csak utána akartak a többiek után indulni. Számukra most semmi sem számított, csak ez a pillanat, míg együtt lehetnek kettesben. Matt megmutatta, amit iránta érez. Ez a vágy mindig is benne lappangott, mely most kitört az aggodalom láttán. Hosszú, forró csók hagyta el ajkukat. Az eső őrizte eme titkot és lemosta Amino könnyeit....

 

Folytatása következik....

Súgó Még nincs hozzászólás.