12.rész: Kikapcsolódás

Saki  2012.03.08. 10:55

 Az előző részben a kollégiumba el látogathattak nők is. Persze nem akárkik. Csak női rokonok vagy esetleg barátnők, szerelmek. Barátaink nagyon várták már a napot. Mikor elérkezett boldogan rohantak a rokonokhoz, hogy üdvözöljék őket. Ez minden évben csak egyszer adódik. Yukiko megismerte Aminot, aki valami miatt neki esett. Egyik fiú sem tudta megállítani. Szerencsére hamar önmaga lett. A fiúk elmesélték Yukikonak is a helyzetet. Ő Matt barátja, egy igen kedves és megértő lány. Nem ijedt meg, nem szólt senkinek sem róla. Megnyugodhattak. Estére mindenki az ebédlőben volt és táncoltak. Lehetett enni és inni is, amit csak szerettek volna. Amino egyedül volt. Ren ment oda hozzá, de Matt hamar félbe szakította őket. Mivel Amino szomorú volt, így Ren azon nyomban megragadta és motorjával elmentek a kedvenc helyére. Ott kicsit kettesben lehettek. Ren kicsit megmutatta érzékeny oldalát, de még mindig nem tudott megnyílni. Másnap elérkezett a vizsga napja. Denen kívül mindenki letette az érettségi vizsgáját. Remekül zárták a negyedik évüket is, így jövőre már egyetemre fognak járni. Készülődhettek a vakációjukra. Mialatt a fiúk mással voltak elfoglalva, Amino kiröppent a szobájából és kis kalandba kavarodott. Arenos ismét át akarta venni teste feletti uralmat. Aito a segítségére érkezett és haza vitte. Nem szabadott egyedül hagyni, mivel ha nincs senkivel, akkor Arenos egyből át akarja venni az uralmat akarata felett. A fiúk igyekeztek vele maradni és nem hagyni, hogy elkószáljon. Azonban másnap, mikor utaztak volna haza, Amino eltűnt. Matt ment utána. A hídnál talált rá. Érzelmes pillanat bontakozott ki közöttük, melyet elrejtett a vihar és az eső hangja... Folytassuk!!!

- Hol késlekednek? A gép lassan felszáll és mi is itt ragadunk. - aggodalmaskodik Yukiko ha 

- Ideje lenne már, hogy megjelenjenek. A következő gép csak 2 nap múlva indul. - nézi a menetrendet Takemo

- Biztos kamatyolnak valahol. Ilyen nagy vihar bármilyen hangot elrejt, ha érted mire gondolok. - böki meg Zane Takemot

- Idióta. - mondja halkan

- Remélem nem esett komoly bajuk. Amino... - gondolja Den

- Hmm... 

- Hah? Azok ott nem ők? - kérdi Yukiko

- Ha jól látom... de. - válaszolja Takemo

- Matt! - int egyet Yukiko

Mikor mind a ketten épségben értek a repülőtérre, mindenki megkönnyebbült. Egy pillanatra lehetett látni, ahogy Matt Amino kezét fogja. Ezt Yukiko nem látta, viszont Ren igen. Még éppen időben érkeztek. 10 perc és indul a gépük Kyotoba. Első úti céljuk oda szól. Amino megölelte Dent és Takemot is. Örült, hogy viszont látja őket. Zane kezet csókolt neki, ami kissé meglepte. Ren meg se várta az ölelést, egyből szállt is be a gépbe. Komoly volt az arca, mint mindig. Yukiko Matt mellett ült, végig hozzá volt bújva. Takemo Rent kapta úti társául. Amino Den mellett foglalt helyet és Zane pedig egy bombázó mellé. Hatalmas dudái és szexi külsője volt. Majd kicsordult a nyála, mikor meglátta. Egyből rávetődött a tekintete....

- Mond csak csinibaba... Hova utazol? Mi célból? Kihez? Tudtad, hogy ész veszejtő a külsőd?

- No lám, egy igazi csődör. - válaszolja csábosan

- Elnézést... - szól közbe egy idősebb hang

- Menjen innen, nyanya. Most a dögös bige beszél.

- Elnézést... - szól közbe ismét

- Nem hallotta öreganyám?

- Milyen modortalan! - vágja rá az öreg nő, majd eltotyog

- Nézd milyen jó kis nőcske ül mellettem? - mutat hátra Takemonak

- Hm? - nézi

- Olyan szexi és gyönyörű, hogy majd elalélok.

- Hah? - nézi jobban ki is ül mellette

- Szexi kis bige nem?

- Háát... nem egészen. - válaszolja furcsán - Nem tudtam, hogy idős hölgyekkel is hálsz. 

- Időssel, de hiszen....Hah? Ez meg mi? Hol a dögös nőci? - néz jobbra-balra

- Óh, dögösnek tart. Épp most volt egy ráncfelvarrásom.

- Eh, he, he, he... - néz furcsán - Majdnem mázlim volt. Ha szerencsém lesz, az öreg nő leszállás előtt elpatkol vagy elalszik. Bánom is én és akkor... - gondolja - Nincs szerencsém.

- Elnézést, uram. Már nem foglaljon helyet, mindjárt indulunk. Kérem foglaljon helyet.

- Ah. A fene! 

- He, he... Látom Zane kifogott egy vén csoroszlyát. - jegyzi meg Den - Én örülök, hogy mellém ültél Amino... Hah?

Amino tök közel hajolt hozzá,  szinte össze ért az orruk. Csodálkozva pislogott rá, majd hirtelen elpirult, mikor belátott a felsőjébe. Majd hátast dobott. Zane őket figyelte. A szemöldökét fel-felemelte. Egyszer csak oda jött egy sztyuárdesz és sós mogyoróval kínálta meg őket. Amino belemarkolt a tálkába és egy rakással a szájába tömött, pedig az még ki sem volt bontva. A sztyuárdesz furcsán nézte, majd elment. Den megmutatta neki hogyan bontsa ki a zacskót. Boldogan mosolyogtak egymásra. Ren és Matt végig őket nézték...

- Mi a baj, Matt? Minden rendben van?

- Mi? Ja, igen. Persze. Csak elbambultam. 

- Semmi baj. Mond csak...

- Igen?

- Te és Amino szoros kapcsolatban álltok egymással?

- Hah? Ezt mért kérded? Miből gondolod?

- Olyan szemekkel nézel rá és úgy viselkedsz vele, mintha...

- Mintha?

- Mintha szerelmes lennél belé.

- Hah?

- Valóban az vagy?

- Hm... - fordítja el fejét

- Mit érzel iránta? 

- Csupán barátok vagyunk, semmi több. Nem kell aggódnod. - mosolyog rá kedvesen

- Rendben van. 

Lassan elindultak. Felszálláskor Amino végig a gépből bámult kifelé. Csodálkozva nézte, ahogy felemelkednek. Észre vett egy madarat, mely a gép mellett repült. Tágra nyíltak a szemei. Követni kezdte, közben átmászott az embereken egészen az ajtóig. Ki akarta nyitni, de ekkor az egyik sztyuárdesz rászólt és megállította. Den odament érte és bocsánatot kért a nevében is, majd vissza ültek a helyükre...Már órák óta utaztak. Amino el is szunnyadt Den vállán, aki tökre elpirult tőle...

- Milyen édesen alszik, olyan akár egy angyal. Édesen szuszog és ahogy a levegőt veszi az... nagyon aranyos. Örülök, hogy mellettem ült le. Legalább közelebb lehetek hozzá, még ha beszélgetni nem igen tudtunk. Majd egyszer biztosan érteni fog az emberek nyelvén, akkor minden szavamat megérti... Vajon most álmodhat? Ha igen, mit? Biztos az otthonáról, mely hasonlóan gyönyörű lehet, akárcsak ő. - gondolja miközben végig el van pirulva

- Hé, haver! Olyan piros az arcod, akár a paradicsom. Mégis milyen perverz fantáziák futották át az agyadat? Heee?

- Öh? É-én... Én csak arra gondoltam, hogy milyen aranyosan alszik. Ennyi. Nincsenek róla perverz fantáziáim. 

- Pedig ilyen hatalmas keblek nézése közben, nekem mindig az támad. He, he, he...

- Uhm... 

- Most majd lesz alkalmad arra, hogy bevalld neki amit érzel. Kis kaszanova. - mosolyog rá kajánul

- Ajj, hagyd már ezt a... Hah? Majdnem felkeltetted, jobb ha mész. - zavarja el

- Jó-jó. Úgy is dolgom van.

- És mi?

- Egy dögös nővel van randim. Én bevetem az eszközt, ami már kezd berozsdásodni. 

- Eszközt?

- Ne akard, hogy kifejtsem öcsi. Látod ott azt a dögös, szőke cicababát? 

- Igen. 

- Akkor már tudod mi az, amire gondoltam. - kaján mosolyt lejt

- Várlak a mosdóban, szépfiú. - simítja meg az állát

- Na, szia.

- Ha? Sosem bír magával.

Zane a mosdó felé igyekezett. Csak 1 percnyire maradt le a nőtől, hogy nehogy észre vegye őket valaki, mert akkor nem lehet semmi sem közöttük. Belépve korom sötétséget talált és egy árva fénypontot sem látott. Lassan elkezdett levetkőzni, s vad smárolásba kezdtek...

- Olyan puha az ajkad és olyan... - áll meg egy pillanatra - Hm... Ilyet még sohasem éreztem,  olyan mint a mazsola. Talán nem használsz szájfényt? Mert az biztosan feltuningolná kicsikét. És ez az illat... Nem épp erre az illatra számítottam. Milyen parfümöt használsz? Nagymamásat? - kérdezgeti - Had lássam csak az arcodat, így vak sötétben nehéz felizgulnom. Had lássam azokat a hatalmas dudáidat. Hah? Ez meg? Öööháh... - kiguvadnak a szemei

Ahogy villanyt kapcsolt, ott állt előtte felső nélkül a vénasszony, akit többször is felszólított hagyja békén. Azt hitte majd elhányna magát, mikor a melltartóját is levetette, s ekkor elő buggyantak a lógó csöcsei. Úgy néztek ki, akár valami nagyon elnyúlt tészta. Ráncosak voltak és olyanok, akár egy leeresztett lufi. Zane a száját takarta, majd kirohant a mosdóból.

- Na, van szépfiú már nem is akarod? - megy utána - Pedig ez lett volna életem csúcspontja. Talán nem tetszett neki a hajam? - kérdi magától - Ha leszálltunk feltétlen elmegyek egy fodrász szalonba.

- Blöööh! - kap elő egy hányós zacskót Zane

- Mi van, nagyfiú. Nem tetszett a nő? - kérdi Takemo

- Blöööh! - tovább hány

- Ennyire rossz volt? - kérdi Den

- Ne is kérdezd! Blöööh!

- Ha leszálltunk, szívesen folytathatjuk... ha akarod. - néz rá csábosan az öreg hölgy

- Öh? He, he, he...

- Mit mondott az öreg nő? - néz nagyot

- Semmit-semmit... Blöööh!

Mikor leszálltak kocsival mentek tovább, messze a várostól, egy kis házikóba. Ott csend és nyugalom volt. Nem voltak tüzes öreg nők és mások. Egy nyaralóhoz hasonló ház volt. Takemo nagybátyjáé, aki kölcsön adta számukra, hogy pár napot eltölthessenek benne. A ház nagyon szép volt, ahogy a környezet is. A levegő friss, a hely csendes. A tengerpart közel van és a házzal szemben található egy hatalmas tó, melybe egy vízesés csordogál. Ideális hely a nyaralásra és a kikapcsolódásra. Mindannyian elámultak a táj láttán. Amino azon nyomban belefutott a vízbe. Nagyon tetszett neki ez az egész. Visszafutott, majd megragadva Yukiko kezét és a vízbe csalta. Egymást fröcskölték és nevetgéltek. A fiúk boldogan nézték őket...Lassan kicsomagoltak és körbe néztek a házban. Az első napot azzal töltötték, hogy fürödtek a tóban és sokat bohóckodtak. Élvezték, hogy végre csendben és békében tölthetik el idejüket. Csak Ren nem élvezte mindezt. Ő az árnyékban ülve nézett. Takemo pedig a teraszon olvasgatott. Neki egy jó könyv kiolvasása is nagy örömet okozott. Hamar el is tellett ez a napjuk. Négy szoba volt a házban, így ismét kettesével kellett szobát foglalniuk. A lányok egy szobába kerültek természetesen. Matt Zanevel, Takemo Dennel lett együtt. Ren egyedül akart lenni, így ő kapta az utolsó szobát...Másnap reggel Amino kelt fel legelsőnek, így úgy döntött sétálni megy. Pár percre rá Den is ébren volt, így gyorsan felöltözve utána eredt. Tehát együtt mentek sétálni. A közelben volt egy virágokkal teli rét, ami nagyon gyönyörű volt. Rózsaszínű virágokkal volt tele. Szedtek párat belőlük és persze tűzifát is, hogy este majd tábortűznél leülhessenek beszélgetni. Den vitte a fát. Annyira erősködött és mutatta, hogy ő milyen erős, hogy nem vett észre egy kavicsot. Elbotlott benne és elejtette az összes husángot. Neki esett Aminonak,így legurultak egy kis dombon, ami épp előttük volt. Amino Denen ért földet és pont össze ért a szájuk. Nagyot néztek. Egyből felpattantak és kissé el is pirultak....

- B-bocsánat, én ezt nem akartam. Véletlen volt. Áááh... - elszalad

- Hm? 

Totál vörös lett szegény Den feje. Eszeveszetten szaladt vissza a házba. Össze találta magát Zanevel, aki csak nézte, ahogy elrohan előtte. Nem értette mi baja, de nem is ment utána, hogy megtudakolja tőle. A vállára dobta törülközőjét, majd ment úszni egyet...Később reggelinél mind össze ültek és falatoztak. Yukiko isteni reggelit készített számukra. Csinált rántottát, pirítóst, palacsintát és még süteményt is barátainak. Amino azt se tudta melyiket kóstolja meg először. Mindegyikbe bele-beleevett és mosolygott, mikor az ízlett neki. Legjobban a sütemény nyerte el az ízlését. Tiszta habos lett az arca tőle, még az orra is. Csak nevettek rajta...

- Tényleg nagyon finom ez a süti. Kitől tanultad? - kérdi teli szájjal Zane

- Nagyi recept. - válaszolja Yukiko

- Mindjárt jövök! Blöööh! - rohan a mosdóba hányni Zane

- Öh? Talán nem ízlik neki. - szomorodik el Yukiko

- A repülőút óta ilyen. Nem kell vele foglalkozni. - válaszol Takemo

- Értem.

Reggeli után mind együtt mulatoztak. A lányok szexis bikiniben pózoltak és játszadoztak a vízben. Különféle játékokkal töltötték el idejüket. Lubickoltak, egymást fröcskölték, labdáztak és egymásra álltak. Yukikot Matt kapta fel, Zane pedig Aminot és úgy harcoltak egymással. Vicces verekedésben törtek ki és egymást löködték. Matték dőltek el a vízben, így Zaneék győztek. Nagyot nevettek, jól érezték magukat. Ren végig az árnyékból figyelte őket, Takemo pedig olvasott ahogy mindig. Den pedig fagyival tömte magát. Nem is lehetett volna szebb ez a nap. Később ettek valamit és táncoltak. Yukiko karaokézni akart, de Amino nem értette. Pislogva nézett a kezébe nyomott mikrofonra. Fogalma sem volt arról, hogy ez mi és hogyan kell csinálni. Megmutatták neki, hogy hogyan kell vele bánni. Yukiko kezdett. Hangja gyönyörű volt és nagyon szépen is tudott énekelni. Ámulva hallgatták végig. Utána duózni szeretett volna 

kis démonlánykánkkal, aki még mindig nem értette hogyan működik a dolog, így csak táncolt. Nem is tudott volna az emberek nyelvén énekelni. Helyette egy saját dalt adott elő, az ő nyelvén. Dallamot Den tett hozzá, hogy még szebb legyen. Lassan a szájához emelte a mikrofont és énekelni kezdett. Igaz, hogy nem lehetett érteni, miről is énekel, de nagyon szép volt az is. Lágyan szólott, békét éreztetett az ember szívében, ha meghallotta. Még Ren is végig őt nézte, pedig nem is érdekelte ez az egész karaoke. Az ajtónál állva hallgatta lágy hangját. Szívébe nagy nyugalom költözött, nem is bírta ott hagyni őket. Persze ezzel a többiek is így voltak. Volt a dalban valami, mely odaragasztotta őket a fotelba... Karaoke után kicsit dvdztek és ettek édességet. Beszélgettek nagyon sokat egymásról, hogy ki-mit fog csinálni, miután a sulinak vége. Yukikonak tetszettek Matt barátai, jól érezte magát velük. Zane és Takemo végig egymást heccelték, Den meg csak nevetett rajtuk. Lökött egy bagázs volt, az tény és való. Kis pihenés után ismét kint szórakoztak. Beugráltak a tóba és nevetgéltek. Ren nem bírta nézni, ahogy hülyéskednek, így sétára indult. Amino ezt észre vette, így utána repült....

- Mit akarsz? - kérdi kicsit durván- Mért nem a többiekkel szórakozol, ahogy eddig is? 

- Ren...

- Amino, minden rendben van? - jelenik meg hirtelen Matt

- Hah? 

- Hmm...

- Jól vagy? Amino?

- Uhm... Rendben...

- Gyere, épp most akar Den egy nagy szaltót ugrani. 

- Jó...

Ren el is ment onnan, ahogy Matt megjelent. Őt nem érdekelte barátai bohóckodása. Mint egy magányos farkas, egyedül sétálgatott. A nap hamar el is ment. Ha jól szórakozik az ember, akkor nem is csoda. Tábor tűz mellett ülve fogyasztották el a mályvacukrokat és közben dalokat énekeltek. Visszhangzott tőlük az egész hely. Yukiko kapva az alkalmon, felkérte Mattet táncolni. Boldogan pörgött vele a lobogó lángok mellett. Den is épp erre akart volna készülni, hogy felkéri Aminot, de túl gyáva volt hozzá. Elpirulva elfordult inkább és mályvacukorral tömte magát. Amino egyszer csak leguggolt elé és kedvesen mosolygott rá. Látta, hogy végig őt bámulta. Megfogta kezét és felállította, hogy ők is táncoljanak egyet. Örült neki, hogy azért mégis csak sikerült, amit szeretett volna. Igaz, hogy nem ő kérte fel, de legalább mégis csak táncolhatott vele. Nagyon boldog volt. Zane el is mosolyodott rajtuk. Ő csak ült ott és sört ivott, mely a fejébe is szállt...

- Takemo öcsém! Te nem akarsz egyet táncolni? - karol bele közben

- Először is... Nem vagyok az öcséd. Másodszor... Jobb lenne, ha nem innál mert a fejedbe fog szállni.

- Mi a francról beszélsz? Ejöször is... Én tök gyóól bíjom a piját... Másojdszjor... - puff, el is dőlt a mondat közepén

- Én megmondtam. - olvassa tovább a könyvet

- Hi, hi, hi... Zane jól kidőlt. Megártott neki a sok alkohol, amit ivott. - neveti el magát Yukiko

- Ő már csak ilyen. Szereti holt részegre inni magát. - mondja Matt

- Jobb lesz, ha beviszem. Reggelig úgy sem kell majd fel. Jó éjszakát nektek. - veszi a hátára Zanet Takemo

- Rendben van. Jó éjt. - köszön el Matt is

- Jobb lesz, ha én is lefekszem. Holnap is korán kell kelnem. - szólal meg Yukiko

- Mért is? Hiszen most pihenünk. Pihenj csak nyugodtan. Majd mi csinálunk magunknak reggelit.

- Kedves tőled, hogy törődsz velem, de akkor is korán kell kelni. Zane megitta az összes sört és gondolom holnap is szeretne inni. Vennem kellene neki és még pár apróságot, amit ma elfogyasztottunk. Szóval, reggel bemegyek a városba. De ha gondolod, velem jöhetsz.

- Rendben van. Akkor én is lefekszem. Amino te is jössz?

- Én... séta...

- Majd később mi is bemegyünk. Ti csak menjetek. Hosszú még az éjszaka. - mondja nekik Den

- Rendben van. Jó éjt.

Den még egy kicsit kint táncolt Aminoval. Hangosan nevetgéltek közben. Jól megpörgette, élvezte a vele együtt töltött időt. Az erdő csendes volt, sehol egy állat vagy más. Den sokszor elpirult, mikor Amino nagyon közel volt hozzá. Bevillant előtte a reggeli csók is. Nagyon zavarban lett tőle. Szólni sem tudott hozzá, csak állt ott. Amino kedvesen mosolygott rá, majd adott egy puszit a homlokára. Ettől csodálkozva nézett, majd...

- Öh? A-Amino... É-én... - pirul el arca - Úgy kalapál a szívem. Mi van velem? Meg se bírok szólalni. Mondani kéne valamit, nem? De mit? - esik pánikba

- Den... jó... barát...

- Hah? 

- Hi, hi, hi...

- Barát... - szomorodik el - Mást nem is remélhetek, hogy több legyen. Ebbe már kezdek beletörődni. De mégis... úgy érzem... Szeretlek, Amino! Szeretni foglak örökké, míg csak élek! De jobb, ha ez csak titok marad. Ez a szerelem...egyoldalú csupán. Tudom, hogy a te szíved már Matté, kinek oly sokat köszönhetsz. Hiszen... ő a hozzád illő. Nem én. - gondolja szomorúan

- Nézni... - mutat az ég felé

- Hm? Milyen gyönyörű. Szépek ma a csillagok. Amilyen te is vagy, Amino.

- Uhm. Otthon... - reppen fel a magasba

- Otthon? Igaz, te onnan jöttél. A bolygón túlról.

Lassan a földre ereszkedett. Háttal állt Dennek, eléggé elszomorodott. Hiányoztak neki a társai. Den oda lépett hozzá és meg akarta ölelni, de ekkor Zane jött ki az udvarra kezében egy pohár viszkivel. Kissé kába volt, alig bírt lépegetni. Azt se tudta hol van és mi folyik körülötte...

- Hé, ti ott! Hű... de be vok piálva... He, he, he...

- Zane... Tök részeg vagy, menj vissza a szobádba.

- Nyem vagy az apám! Különben is... Mit csináltok itt kinn ilyen későn, kettesben?

- Öh... Én és Amino csak... csak táncoltunk, semmi több nem történt.

- Áááh... - nézi őket tátott szájjal - A kis szerelmes. El kéne mondania neki az érzéseit, de tudja, hogy semmit sem tehetne. Amino nem épp hozzá való lány. Egyrészt nem ember, másrészt pedig másba szerelmes. Ha tovább öli magát ezzel, a végén rosszabb lesz neki, mint eddig volt. - gondolja

- Jobb, ha bemegyünk mi is. Jössz, Amino?

- Hm? 

- Késő van, pihenned is kéne. Vagy te még maradnál itt kinn?

- Uhm. - bólogat igennel

- Rendben van. De ne maradj kinn sokáig. Nehogy bajod essen. 

- Uhm.

- Akkor... Jó éjt, Amino.

- Jó... éjt... Den...

Eloltva a tüzet összeszedte a cuccot és lassan elindult a házba. Amino kint marad még egy kicsikét. Egyszer csak megpillantott egy kis fényt nem messze, mely egyből felkeltette a figyelmét. Gondolta később majd megnézi. Segített Dennek összepakolni, majd elindult a kis fényforrás felé. Den elmosolyodott rajta. Olyannak látta, akár egy játszadozó kislányt, aki felfedezi a dolgokat. Gondolta nem lesz baj, így nyugodtan ment be a házba. A csillagok ma nagyon fényesen ragyogtak, öröm volt rájuk nézni. Viharnak semmi jele nem volt, tiszta égbolt fedte be a tájat. Den letette a cuccokat, majd felment a szobájába és le is feküdt aludni. Mára már nem volt energiája mást csinálni. Aminot nem hagyta nyugodni a fény, melyet látott. Azon nyomban elindult felé. A fény forrása egy kis bogárka volt. Meg akarta fogni, de az egyből elszált. Követni kezdte. Egészen a tengerig vezette el, majd a vízbe ugrott. Ahol elmerült hatalmas fény áradt ki a vízből. Amino lassan közelebb ment, ekkor egy nagy hullám a vízbe rántotta. Teljesen eltűnt. Kiáltozni sem volt ideje, a víz teljesen elnyelte... Nem tudni mi is volt a víz mélyén, de úgy látszik démonlánykánk most nagy bajba került, melyből nem igen látszik semmiféle kiút. Senki sem hallhatta meg őt, sem a csobbanást ahogy a vízbe esett. Az a kis bogár valami féle csapda lehetett, melybe főhősnőnk könnyen bele is sétált...

 

Folytatása következik....

Súgó Még nincs hozzászólás.