Az előző részben barátaink úgy gondolták, hogy kirándulnak egyet. Mivel már nincs többé suli,így van idejük pihenni. Takemo bátyjának egyik házába mentek, ahol csend és nyugalom van. Gyönyörű hely, semmi hangzavar és messze is van a várostól. A tenger közel van hozzá, de még egy tó is. Bárhol lehet fürdeni, ideális egy nyugodt pihenéshez. Amino és Yukiko végre megismerhették egymást és egész jól kijöttek. Sok jót csináltak együtt. Énekeltek, filmeket néztek, pancsoltak, nevettek és beszélgettek. Minden ideális volt ehhez a nyaraláshoz. Ren továbbra is mogorva volt és visszahúzódó. Matt féltékeny volt,ha Amino közeledni próbált hozzá. Még akkor is ilyen, ha van valakije. Yukiko érzi titokban szereti, még ha szavakkal nem is mondja ki. Kitart mellette és nem hagyja el. Den is végre bevallja magának érzéseit, de még mindig nem volt képes arra, hogy ki is mondja őket. Pedig nagyon is látszik mennyire szereti Aminot. Lehet, hogy magának bevallotta, de mégis kicsit fél mi lesz, ha elmondja és pofára esik. Az első csók legalább elcsattant, még ha kicsi baleset is volt. A nap végére mindenki hulla fáradtan tért az ágyába. csak Amino volt az, ki nem hunyta le kis szemeit. Felkeltette egy kis bogár érdeklődését, mely a tengerhez csalta. Mikor eltűnt, a hullámok magával ragadták, még segítségért sem kiálthatott... Folytassuk!
Amino hirtelen eltűnését senki sem érezte meg. Hangtalanul nyelte el a mélységes tenger. Még Ren sem tudta, hol is van. Ő egészen más fele volt éppen, ki tudja pontosan hol...Kicsivel később Matt az erkélyen álldogált, nem bírt aludni valami miatt. A többiek majdnem mind aludtak már. A messzeségbe nézett, majd fel a holdra. Nagyon szép volt ma, fényesebb és gyönyörűbb, mint előtte. Mikor a tó felé nézett, meglátta Aminot. Teste nem volt vizes, mintha nem is érintkezett volna a vízzel. Lassan lépkedett a ház felé...
- Hah? Az ott nem... Amino? Vajon mit keres még odakinn? Azt hittem alszik. - gondolja - Fura...
Gyorsan lerohant hozzá, hogy megnézze közelebbről. Nem esett-e semmi baja. Amino kissé furcsa volt, mintha nem lett volna magánál. Nem volt rajta papucs, de lába mégis tiszta volt. Szemei tükrösek voltak, nem épp a megszokottak. Matt csodálkozva nézett rá. Nem értette mi baja. Hiába kérdezte, nem felelt neki...
- Amino... Amino jól vagy?
- Matt... - simítja meg arcát
- Minden rendben van? Olyan furcsa vagy.
- Matt...
Hirtelen megölelte, szorosan és nem engedte el. Matt visszaölelte. Lassan rá nézett és közelebb hajolva hozzá meg akarta csókolni. Yukiko épp akkor látta meg őket az ajtón keresztül, mely üvegből volt. Épp egy pohár tejet akart inni, mivel nem nagyon jött álom a szemére. Közelebb ment, hogy megbizonyosodjon abban kiket is lát kinn. Kezét az üvegre tette, majdnem sírva fakadt. Remegő szemekkel nézte, ahogy Amino és Matt ott állnak és meg akarják csókolni egymást. Szívébe hatolt a fájdalom, mintha bele döftek volna egy kést. Ren is meglátta őket, ahogy épp az erdei sétájáról tért vissza. Ahogy felnézett maga elé, akkor látta meg a szerelmeseket. Pont előtte álltak pár méterre. Nem lépett ki a bokrok közül, nehogy észre vegyék. Végig nézte, ahogy Matt és Amino szája lassan közelít egymáshoz, míg egy csókban nem forrnak majd össze. Fejét lassan lehajtotta. Tekintete kissé szomorúnak tűnt, csalódottnak. Mintha kissé féltékeny lett volna rájuk. Nem akart semmit sem tenni, így csak állt ott szótlanul. Yukiko ellenben meg akarta őket állítani. Elhúzta az ajtót és már kiáltott volna, mikor közbe szóltak...
- Ne engedd! - hallatszik hangosan
- Ah? - áll meg Yukiko
- Hah? - néz csodálkozva Matt - Aito?
- Ne engedd, hogy megtegye!
- Ezt hogy érted?
- Ő nem Amino. Nem az, akit megismertél.
- Hah?
- Matt... - mondja Amino
- Ezt miből gondolod?
- Arenos hatása alatt áll. Megszállta a testét. Ha megcsókolt volna, már téged uralna. Állj hátrébb tőle.
- Matt... - néz aggódó arccal Amino
- Nem értem miről beszélsz. Ő itt Amino. Tudom, érzem. Ő nem lehet...
- Félre! - löki el
- Hah?!
Aito ellökte Mattet és Aminot megfékezte abban, hogy megcsókolhassa. Ő hátra ugrott, hogy védje magát ellene. Félénkek tűnt, nem látszott rajta, hogy nem önmaga. Ártatlan szemekkel nézett és nagyon félt. Aito állította, hogy ez nem ő és vigyázni kell vele. Érezte, hogy nem Amino áll előtte. Már Aronos hatása alatt van, megfertőzte elméjét és irányítja testét. Aurája is ezt sugallta neki...
- Maradj ott!
- Mit akarsz vele tenni?
- Nem akarom bántani, csak segíteni neki és észhez téríteni. Kiűzni belőle Arenost.
- Ez hülyeség! Tudom, hogy ő Amino és ő nem bántana sohasem.
- Ez csak a látszat, nézd! - locsol Aminora valami folyadékot
- Áááh! - kiált el Amino
- Hagyd őt! Mit tettél vele?!
- Ez csak szentelt víz. Nem olyan, mint amit egy pap megáld, annál sokkal erősebb. Gonosz Démonok ellen való. Ha valaki meg van szállva, felszínre hozza a gonoszt benne.
- Hah? De...
- Áááh!
- Amino!
- Matt... segíts...
- Hagyd békén! - védi meg, elé állva
- Áááh!
Amino hatalmas fájdalmakkal küzdött. A fejét fogta, majd térdre rogyott. Ren oda akart futni, hogy segítsen neki. Ám ekkor furcsa érzés kerítette hatalmába. Érezte, hogy Aminot valami gonosz kínozza, ahogy azt mondták. Aito felkészült a támadásra, pontosabban Arenos elfogására. Komoly arccal nézett. Takemo és Den is kisietett az udvarra, felkeltek a hangzavartól. Egyedül Zane aludt jó mélyen, horkolva. Akár ágyú is robbanhatott volna mellette, akkor sem kelt volna fel. Ki volt ütve a sok piától.....
- Itt meg mi folyik? - kérdi Takemo
- Hah? Amino! Mi baja? - kérdi aggódóan Den
- Álljatok hátrébb! - utasítja őket Aito - Most az egyszer bízzatok meg mennem.
- Áááh!
Amino egy hatalmasat kiáltott fel, s közben a mellkasába mart. Ekkor egy gonosz fellegszerűség emelkedett ki a hátából. A többiek is kezdték elhinni, amit Aito állított. Arenos volt az, test nélkül. Csupán egy darabja volt ott, mely kitörni készült börtönéből. Aito egy íjat emelt felé, majd elengedve, átlőtte az árny homlokát. Ez olyan érzés volt Aminonak, mintha őt is fejbe lőtték volna. Egyből elterült a földön. Ren ekkor már közbe lépett és elvette a nyílvesszőket Aitotól. Nem hagyhatta, hogy még jobban ártson fajtársának...
- Nem hagyom, hogy bántsd! Ő is érző lény, akár csak mi és te!
- Nem tudod, hogy mit teszel ember.
- Megvédem a barátomat!
- Hah? Ren a barátjának mondta Aminot? Hm... Különös. - jegyzi meg Takemo, igazítva szemüvegén
- Talán ő is megkedvelte? - kérdi magában Den
- Félre ostoba ember! - venné vissza fegyverét
- Zod ios! (Áruló!)
Hangzik el eme szó, majd Amino lecsap Aitora. Hegyes karmai nőttek, melyekkel a csapást végre hajtotta. Összecsaptak egymással. Aito főképp csak védekezett, míg ellenfele folyamatos támadásokat mért rá. A levegőben harcoltak, ott nem okozhattak a többieknek semmiféle sérülést...Amino már nem bírta vissza fogni a testébe költözött Arenost, így támadott és csak támadott...
- Amino! Sono, di nu ista bizarro, oy di kiras! (Amino! Sajnálom, de nem engedhetem, hogy kiszabaduljon!) Ate imaro di zaveros! Abento! (Harcolj ellene! Rajta!)
Sajnos a szavak nem hatottak rá, tovább támadta. A többiek aggódva nézték csatjukat, melyből nem igazán lehetett tudni mi fog kisülni. Matt szomorú volt, mert az a lány, kit nagyon szeret most gonosz és ártani akar barátainak. Yukiko végig őt nézte és látta mennyire szenvedhet most. Lassan oda ment hozzá és meg akarta ölelni, de ekkor Amino oda fordult és megakadályozta. Hirtelen felkapta Yukikot a nyakánál fogva és meg akarta fojtani. Úgy gondolta, ő árthat a tervének és sohasem szabadulhat ki...
- Amino... Én... Ne haragudj rám... - alig tud beszélni - Tudom, hogy te sosem akarnál nekem ártani. Bízom benned. Tudom, hogy ott vagy belül, csak ki kell törnöd. Vedd át az irányítást tested felett, hisz az a tiéd. Más nem birtokolhatja. Amino... - lassan elájul
- Amino! Tedd le Yukikot, kérlek! Ha én kellek, gyere és szerezz meg!
- Hm! - néz lefele
Lassan a földre szállt, elengedve Yukikot. Egyből össze is esett, de még életben volt. Takemo és Den vigyáztak rá, míg tartott ez az egész összecsapás. Amino nőiesen, csípőjét szexin rázva lépkedett új teste felé. Szemei feketék voltak, gonoszság sugárzott belőlük. Már rég nem abban a sötétkék színben pompáztak, melyek bárkit megbabonáztak, ha beléjük nézett. Matt nem torpant meg, készen állt arra, hogy azt tegyen vele, amit szeretne...
- Matt, nem tudod mit teszel! Ha most beléd költözik, nem leszek képes megállítani őt. A te testedben bármit megtehet majd. Biztos készen állsz arra, hogy elveszítsd léted értelmét? Biztos készen állsz arra, hogy meghalj?
- Hah? Meghalni? - kérdi Den
- Ha Arenos a testében lesz, megöli az ő lelkét és Aminot felhasználva... Világ uralomra fog törni.
- Amino is akkor meghalt?
- Nem, rá szüksége van tervéhez. Mindössze csak bezárta lelkét egy láthatatlan térbe, mely az elméjén belül helyezkedik el. Szavakkal fel nem ébreszthető. Arenos akarata nagyon erős és szinte megtörhetetlen.
- Hah?
- Senki sem legyőzhetetlen. - vág közbe Ren
- Hm?
- Ez igaz. - válaszol Aito
- És, ha legyőzhető akkor biztos van rá mód, hogy kiűzzük Amino testéből. - mondja határozottan Ren
- Van, de...
- De?
- Azzal hatalmas fájdalmat okozhatunk neki. A varázslat képes kitépni Arenos lelkét Amino testéből. Ám... Azzal azt érjük el, hogy a két lélek elszakad egymástól, melybe lehet bele is halna. Ha Amino nem veszi át teste felett az irányítást, akkor... Valószínű nem éri meg a másnapot.
- Hah?! Akkor ne használd! - mondja Den - Nem akarom őt elveszíteni! Nem! Ő fontos nekem... nekünk! - pirul el zavarában - Ha használni mered azt a varázslatot én...
- Nyugi, öcsi. Nem lesz itt semmiféle hókusz-pókusz, ezt garantálhatom.
- Hah? Zane?
- Én, személyesen! - vigyorodik el - Hé, hegyes fülüke!
- Hm?
- Találj ki valami jobbat. Ha Aminonak egy haja szála is meggörbül, te nem fogod megérni a másnapot.
- Hm. Rendben van.
Amino már Matt előtt állt, lassan megfogta arcát, hogy megcsókolhassa. Ekkor megszólalt egy belső hang, mely Amino lelke volt. Maga előtt látta azt a pusztulást, amire Arenos lesz képes, ha Matt testébe költözik. Mindenhol tűz pusztított végig, halottak hevertek szanaszét és mindenütt vér. Remegni kezdett a szeme és a kezei is. Visszaemlékezett azokra a percekre, mikor együtt bolondoztak és nevetgéltek. Arra a napra, mikor elsőnek találkozott a fiúkkal, kik mindent kockáztatva segítettek neki. Sok kalandot és vicces helyzetet éltek át együtt, melyet sohasem feled majd el, míg él... Szemeiből könnyek csordultak elő, s hátrálni kezdett. A fejét fogta....
- Amino, minden rendben van? - kérdi Matt
- Zotte... Zotte... Zotte...! (Fuss!)
- Fuss... Fuss... Fuss... - fordítja le Aito
- Amino.... - nyúl felé Matt
- Ááááh! - ordít fel hangosan
- Amino! - egyszerre mondják a fiúk
- Úgy látom, Amino kezdi vissza szerezni a testét. Legalább is igyekszik, de mindez komoly erőfeszítésekbe kerül számára.
- Hah? Rajta, Amino! Menni fog! - bátorítja Den
- Rajta, kislány! Bízunk benned! - szólal meg Zane
- Látszik rajta, mennyire szenved. - gondolja Ren
- Ista kino nu roz! (Én ezt nem akarom!) - ordítja fel - Iyano, istani kiren nasi! Iyano, Ito! (Kérlek, ölj meg! Ito, kérlek!) - fordul Aito felé
- Hah? Mit mondott? - kérdi Takemo
- Hogy öljem meg. - válaszolja Aito szomorúan
- Hogy mi? - csodálkozik Den
- Nincs más választásom. - emeli kezét a magasba - Zoromus nyu ayo! (Jöjj fény kezembe!)
- Most mit fogsz csinálni? - kérdi Ren
- Amire megkértek. Muszáj lesz, vagy mindennek vége.
Az égből hatalmas villámok és fény zúdult alá, fegyvert formázva kezébe. Aito nekifutott, ahogy Amino is. A fény és sötétség egymásnak rontott. A két aura úgy olvadt egybe, akár a víz és az olaj. Mintha felrobbant volna a két erő, olyan lökéshullámok támadtak fel a levegőben. Mindenki lélegzet visszafojtva nézte, ebből most mi fog kisülni. Ahogy az erő mezők eloszlottak, már lehetett látni az összecsapás végeredményét. Amino a magasban volt, körülötte fekete és fehér villámok cikáztak. Mintha közre fogták volna, nehogy megszökjön. Aito a földön állt, majd térdre rogyott. Sok energiát vesztett ezzel a támadásával. Kicsit lihegett is. Hajában a szalag szét is szakadt. A levegőbe nézett. Mindenki csendben volt. Amino kisebb áram ütést szenvedett, majd a földre zuhant. A villámok köddé foszlottak. Matt oda akart futni hozzá, de ekkor...
- Zu rad! (Semmi haszna!)
- Hah? - csodálkozva néz fel Aito
- Há, há, há... - nevet fel gonoszan Amino
- Nem sikerült? - kérdi Den
- Nem. Sajnos a varázslat sem volt oly erős, hogy kiűzze Arenos lelkét testéből.
- És most? - kérdi Takemo
- Nem tudom.
- Hah?
- Ruddos! (Férgek!)
- Most mit mondott? - kérdi Ren
- Férgek.
- Szóval Amino még nincs közöttünk. Igaz? - kérdi Ren
- Nincs.
- És most mi lesz? Hagyod, hogy így maradjon?! - választ követel Den
- Már mindent megtettem érte.
- És ennyi? Feladod?!
- Den... Nyugodj le! - nyugtatja le Zane
- Hogy nyugodjak le, mikor a legjobb barátunkat megszállta egy aljas gazember lelke és nem akarja elereszteni?! Ti nyugodtak lennétek? Hát én nem!
- Nyugi, öcsi! Mi is ugyan annyira aggódunk miatta, ahogy te is. - mondja Zane
- Talán van még egy esély arra, hogy... Hah?! - néz maga elé összeszűkült szemekkel
- Zod ios! (Áruló!)
- Aito!
Amino a háta mögé lépve, átdöfte mellkasát. Kaján, gonosz vigyor hagyta el száját miközben fajtársa a porba hullt. A fiúk felé közeledett, hogy velük is hasonló képen bánjon el. Tekintete olyan aljasnak és gonosznak látszott, mely magára festette Arenos ördögi jellemét. Szemeiből áradt valami olyan erős gonoszság, mely egy szemvillanás alatt ölni tudna. Az ékkő is azt mutatta a homlokán, hogy már nem tiszta a lelke. Vörösben pompázott, s ismét elfordult, ahogy már egyszer megtörtént vele. Den sohasem mert volna neki ártani, ahogy más sem. Aito lassan Amino irányába nézett...
- Ha meg akarod fékezni őt... Mutasd ki felé érzéseidet s, ha Amino még ott van... meg fogja a hangod hallani.
- Hm.
- Most mi lesz, fiúk? Én még sohasem bántottam nőt, de nem most akarom elkezdeni. - mondja Zane
- Nem kenyerem az erőszak. A légynek sem tudnék ártani. - mondja Takemo
- Amino... - Den lassan elindul felé
- Ate naka kate zur! (Te leszel az első!)
- Den, vigyázz!
Ahogy Amino ártani akart neki, egyszer csak Matt megfogta a vállát s lassan közel hajolva hozzá megcsókolta. Yukiko épp akkor ébredezett és látta. Kiáltotta, hogy ne tegye ám ezt már semmibe vette. Érzéki, hosszan tartó csók hagyta el ajkát. Mindenki csodálkozva nézett. Den egyből elfordult, nagyon szomorú lett. Yukiko is, lehajtva fejét sírva fakadt. Rennek sem tetszett, amit látott. Matt most eléggé nagy hibát követett el, mely ha nem jól sül el akkor mindennek vége van....
- Maradj velem... - mondja lágy hangon
- Matt...
- Szeretlek.
Amino szemei könnybe borultak. Ám mikor már azt lehetett volna hinni, hogy ezzel minden megoldódott... Hirtelen Amino a fejéhez kapott, mintha fájna neki. Körbe vette valami igen erőteljes sötét aura, majd megmutatkozott a gonosz lélek igazi formája. Arenos kiemelkedett Amino testéből, de persze igaz alakját nem tudta még felvenni. Ahhoz már nem volt elég ereje, hogy testét is kiszabadítsa. Egy pillanatra Amino önmaga lehetett. Rémülten nézett gonosz urára, ki iszonyatosan mérges volt. Felkapta Aitot a fejénél fogva, s eléjük emelte. Közvetítőnek használta, hogy az emberek megérthessék szavait...
- Aljas, férgek! Hogy merészeltek utamba állni?! Ez a Világ az enyém lesz! Semmi esélyetek az én erőmmel szemben!
- De igen is van! Ez a mi Világunk, neked ehhez semmi közöd! Menj vissza oda, ahonnan jöttél! Itt nem látunk szívesen! - mondja Matt
- Hogy merészelsz hozzám szólni, te kis pondró?! Tudod te egyáltalán, hogy ki vagyok?!
- Egy élősködő vagy, ki ártatlanokat használ fel aljas célja eléréséhez. - válaszol Ren
- Rennek igaza van, te csak egy élősködő vagy! Hogy merészelted kihasználni Amino jóindulatát s megszállni testét?!
- Amino hozzám tartozik! Ha majd az asszonyommá teszem, senki sem állíthat meg!
- Te csak azt hiszed hapsikám! - vágja közbe Zane
- Jöj, kedvesem!
- Nu! (Nem!) - ellenkezik Amino
- Hogy mersz nemet mondani nekem azok után, amit érted tettem?!
- Ate deviros mo! Nu ista roz irame kiwo! (Te gonosz vagy! Nem akarok veled lenni!)
- Mit mondasz?! Áruló, szuka!
Eldobta Aitot, majd Aminora támadt. Ám ő nem rettent meg, barátai elé vetette magát. Pajzsot vont köréjük, nem engedte hozzájuk érni. Aito elhajított egy kicsi kocka félét, melyből egy dimenzió kapu nyílt ki. Amino gyorsan egy széllökéssel neki rontott Arenosnak és a kapu felé terelve, bele lökte őt. A kapu magába szívta, s nem eresztette el. Azonban ilyen könnyedén nem adta magát. Megragadta Aminot, s magával akarta rántani. A fiúk oda rohantak, hogy segítsenek neki. Megsebesítette démonlánykánkat, de csak a nyakörvet tudta letépni nyakából. Elragadni őt nem volt képes. Végül magába nyelte a dimenziós kapu, ahonnan nincs kiút. Egy jó időre sikerült oda vissza zárniuk. Mindenki megnyugodhatott. Már elmúlt a veszély, ám...
- Hah? Amino! - kapja el Matt
- Mi történik vele? - kérdi Den
- Súlyosan megsérült, így itt már nem élheti túl.
- Hogy értve, hogy itt? Itt a Földön?
- Igen.
- És most mi lesz vele? - kérdi Takemo
- Haza viszem a bolygónkra. Itt már nincsen biztonságban. Ha Arenos egyszer kiszabadul, tudni fogja hol keresse.
- De...
- Sajnálom. Ennek így kell lennie.
Amino teste kezdett szerte foszlani. Mintha porból lenne, melyet most a szél szétfúj mindenfele. Alig tudták elhinni, hogy most végleg el kell válniuk attól a személytől, kit úgy megszerettek. Nem akarták elengedni. Matt a karjaiban tartotta Aminot, aki lassacskán eltűnt. Utolsó erőfeszítés árán, de felült, hogy elbúcsúzhasson barátaitól. Den sírva akadt, Zane is kicsit elérzékenyült. Takemot is megrázta, hogy el kell engednie. Ren mint mindig rezzenéstelenül állt. Elfordult tőle, hogy ne lássa mennyire fáj neki is, hogy elmegy. Kis szomorúság látszott az arcán, de ezt senki sem láthatta. Lassan el is ment onnan. Amino szomorú volt, hogy Ren nem nézett a szemébe. Úgy érezte, hogy nem szereti, azért megy el....
- Hiányozni fogsz, Amino. - öleli meg Matt
- Igaz, hogy nem igazán ismerhettelek meg, de... Nagyon kedves és tüneményes lány vagy. - mosolyog rá Yukiko
- Nekünk is hiányozni fogsz. Legyen szép utad. - mondja Takemo
- Nálad dögösebb csaj, nincs-e Földön. - mondja neki Zane
- Nekem is nagyon fogsz hiányozni. Sosem felejtelek el.
- Még ekkor sem vall szerelmet az öcsike. Kis kaszanova. - gondolja magában Zane
- Ti... hiányozni... - néz könnyes szemekkel
Matt még utoljára meg akarta csókolni, de addigra már köddé foszlott. Eltűnt karjai közül, mintha ott sem lett volna. Mindannyian szomorúan álltak ott és nézték, ahogy Amino teste semmivé válik. Csupán a bal csuklóján lévő karkötő maradt ott, mely emlékül hagyott ott nekik. Aito lassan felállt. Az ő teste is ugyan úgy kezdett eltűnni. Elsőnek átlátszódóvá vált, majd apránként hullott széjjel....
- Ne aggódjatok miatta. A bolygóján begyógyítjuk sebeit. Gondoskodó kezekben lesz, emiatt nem kell félnetek. Arenos sem háborgathat majd titeket, mivel teste és lelke más-más dimenzióba került. Azokból pedig nehezen juthat ki. Gondoskodunk róla, hogy soha többé ne kelljen róla hallanotok. Ég veletek.
- Még láthatjuk valaha, Aminot? - kérdi Den
- Talán majd egy másik életben.
Ahogy ezt kimondta, ő is eltűnt. A gonoszt legyőzték és a gyönyörű, bajba jutott lányt pedig megmentették. Lehet, hogy Aminonak el kellett mennie, de emlékét soha nem elejtik majd el. Az a pár hét, melyet a Földön eltölthettek vele... Örök emlékként megmarad majd a szívükben...
Másnap délután mentek csak haza. Fájó szívvel emlékeztek vissza a tegnap este történtekre. A repülőn nem is beszélgettek egymással, mindenki csendben ült. Kivétel Zanet, aki ismét össze futott a dögös macával. Ám ezúttal nem dőlt be neki, hagyta had cserkésszen be más palimadarat. Az öreg nénike szerencsére most más géppel utazott, így vele véletlenül sem futott össze. Minden normális volt, semmi esemény nem történt. Den végig Aminora gondolt, mialatt egyedül ült a helyén. Yukiko Matten aludt el, ki szintén arra a lányra gondolt, akit viharos napon megcsókolt. Takemo elemzéseket végzett, melyeket próbált megfejteni. Mikor Amino megsérült, szert tett egy kis vérre, így megnézhette a genetikájukat fajának. Persze nem jutott szinte semmire sem. Fajának kiléte, örök rejtély marad számára. Miután életükből eltűnt egy démonlány, azóta semmi izgalmat nem éltek át. Folytatták normális, egyszerű életüket. A nyári szünetet azért nem unalmasan töltötték el. Kihasználták minden egyes napját. Csak Ren nem tartott velük. Ő hazament, s nem igen lehetett róla mit hallani. Ahogy a szünetnek vége lett, egyetemre mentek. Den utolsó évesként folytatta a sulit, ahova jártak előtte is...
- Üdv újra, haver! Utolsó évesek lettünk! Szuper nem?
- De, az.
- Este bulizunk! Másnap úgy is keményen bele kell vetnünk magunkat a könyvekbe.
- Igen, ez igaz.
- Majd este. Szia.
- Szia. - köszön el - Vajon ő hogy van? 2 hónapja, hogy elment. Hiányzik. - gondolja, majd tesz egy képet kettőjükről a szekrényre - Remélem majd újra láthatlak, Amino.
Zane nem vágyott annyira az egyetemre, így elment úszómesternek egy strandra. Ott legalább bámulhatja a bikinis csajokat napestig. Persze hamar kirúgták, mivel a főnöke feleségével kavart. Csak pár hónapig bírta. Követte Matt-et, aki egy Tokyo-i egyetemen tanult tovább. Takemo egy laborban gyakornokként tanult. Mindent meg akart tudni a sejtekről és azok működéséről. Híres tudóssá akart válni. Ehhez sok tanulásra van szüksége, de mint tudjuk ő nagyon okos srác. Ren szintén egyetemre ment, ugyan oda jár ahol Matt és Zane...
- Újra együtt a banda! Bár csak hárman, de sebaj. - karol beléjük
- He, he, he...
- Hm...
- Buli, csajok és sok piaaa! Ah-ah-aah!
- Hurrá. - morog magában Ren
- Még 3 év ezzel az eszelőssel.
- Hm...
Élvezhetik egymás társaságát, ahogy előtte is. Yukiko szintén az egyetemet választotta. Ápolónőnek tanul. Közel van Matthez, akivel nagyon jól kijönnek. Iskola kezdéskor kezdtek el járni egymással, így életük még szebb lett csak....
- Ma jó napom volt és neked?
- Fogjuk rá. Zane megint csajozós tippekkel látta el Rent, aki morcosan ment ki a tanteremből. Én meg hallgattam, ahogy dumál róla. Rémesek. De legalább még barátok vagyunk.
- Igen, ez igaz. Majd egyszer összefuthatnánk mind a hatan. Nem gondolod?
- De... az jó lenne. - mosolyodik el szája sarkában - De még jobb, ha ő is itt lehetne velünk. - gondolja, majd felnéz az égre
- Minden rendben van? Hirtelen olyan komoly lett az arcod. Hiányzik még?
- Öh? N-nem, csak hirtelen elmerengtem.
- És min?
- Kettőnkön. - kedvesen mosolyog rá
- Igazán? Az jó. - bújik hozzá
Hogy Amino merre is jár, vagy miket csinál... Nem tudják. Bolygója ismét életre kelt. A vírus, mely elpusztította a fiatal nemzedéket sikerült megfékezniük és ellenszert állítani belőle. Már nem fenyegeti őket a kihalás. Sok kis Démon jár-kel a bolygó felszínén. Arenosról nem hallani semmit sem, de rémtörténeteket szoktak róla kitalálni a fiatalok. Amino persze nem talált magához illó személy, kivel családot alapíthat. Aito végig mellette van és jó barátként kiáll érte. Még akkor is,ha elutasította a vele való kapcsolatot. Tudja jól, hogy Matt, ki a Földön él már megszerezte szerelmét. Majd egyszer belátja, hogy örökké nem várhat rá. Aitara bolygó sosem volt még ennél szebb, mint amilyen most lett. A különféle állatok és növények benépesítették teljes felszínét. Az élet immár békés és semmi nem háborgathatja jövőjét...
Amino szíve örökké a Földdé, ahol megismerhetett öt különböző fiút, kiket más ás máshogyan szeretett meg. Reméli, hogy még viszont láthatja őket és ismét ugyan olyan boldog lehet, mint akkor volt. Csak akkor kevésbé hozza majd őket veszélyes helyzetbe. Mikor Aitara égboltjára tekint, mindig maga előtt látja Mattet, Dent, Takemot, Zanet és Rent.
- Shika ista joro osho ati kika! (Örökké emlékezni fogok rátok!) - mondja majd elmosolyodik
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
