|
2.rész: Szövetség
Saki 2010.06.12. 09:13
Minami és Takeru egymás idegeire mennek. Nem szívlelik egymást,de belül azért némileg vonzódnak a másikhoz. Ezt a táborban igen jól kimutatták,mikor szüleiket egy-egy táborba csalva elfelejtessék egymással. Persze a dolog nem jött össze...
Az előző részben két rég látott ismerős, Minami és Takeru ismét találkoztak. Elsőnek nem ismerték fel a másikat, de mikor megtudták ki is a másik, egyből kitört a háború. Ismét megszivatták egymást és viccet űztek a suliban. Persze az a legrosszabb, hogy egy osztályba kerültek és még szomszédok is lettek. A háború folytatódott köztük! Most érettebbek, de a gyerek még bennük él. Minami komolyabb, de Takeru is képes férfiasan viselkedni, ha kell. Ám nem csak ez volt a nagy gondjuk hanem, hogy a szüleik idő közben összejöttek és már az együttélésen gondolkoznak. Minamit totál lesújtotta ez a hír és nagyon kiakadt, de Takeru lenyugtatta nem mindennapi módon. Folytassuk!....
A fiataloknak roppant letaglózó hír volt mindez, hogy nem akárkit választottak ki maguknak a szüleik. Minden áron meg akarták akadályozni az eljegyzést. Tudták jól, hogy annak mi lesz a következménye. Sajna lebeszélni róla nem tudták a szüleiket, még azzal sem, hogy mindenféle rosszat mondtak a másikról. Reménytelennek látszott a helyzet. Próbálták csellel megfékezni azt, hogy találkozhassanak. Elhívták magukkal a szülőket, megkérték, hogy segítsenek nekik, direkt olyat csináltak, hogy velük maradjanak. Hát, ez csak-csak bejött, de kezdték gyanítani, így gyorsan taktikát kellett váltani... Direkt rosszakat csináltak, csakhogy végre rájuk figyeljenek. Sikerült is, de nem addig amíg tervezték. Minami direkt kiált az esőre, hogy megbetegedjen, Takeru pedig leszáguldva egy meredek dombról a bicikliével, amitől eléggé megsérült (megzúzódott a combja és nem tudott járni, így ágyba került pár napra). Elgondolkoztak azon, hogy nem olyan jó, ha beteggé vagy sérülté teszik magukat. Ismételten taktikaváltás. Minami elcsalta édesanyját egy zenetáborba, csakhogy ne legyen Mr.Keisuke közelében. Takeru pedig egy sporttáborba hívta el édesapját. Tudták, hogy ez be fog válni és elfelejtik majd ezt az egész dolgot. Igyekeztek minél jobb programokba belerángatni szüleiket. Minami tudni illik, hogy minden nyár elején egy zenei táborba megy 2 hétre, ahol sok klassz programot csinálnak együtt a diákok. El lehet hívni a szüleiket is. Persze inkább az édesanyákat. Ez jó alkalom arra, hogy kikapcsolódjanak. A táborban Minami gitáron tanul játszani. Látszólag nem igen megy neki. Általában nem is gyakorol, így nem csoda. Minden egész klasszul alakul és Mrs.Kara nem is beszélt semmit sem újdonsült szerelméről. Lehet össze is jön, amire vágyik a mi kis cserfes Minamink...
Takeru édesapjával különböző sportos programokon vesznek részt. Foci, kosárlabda, pingpong, tollaslabda, tenisz és még egy kis rögbi is belefér. Takeru nagyon jó sportoló, vagyis él sportoló. Sok érmet nyert már itt és más versenyeken is. Apja mindig is büszke volt rá. Mr.Keisuke is csak a fiára gondol és eszébe se jutott, nem említette kedvesét. Eddig minden totál tökéletes. Semmi gond és talán semmi se fog közbe jönni, vagy közbe avatkozni. A két ravasz diák most mindent jól kiötlött, hiba se csúszott a számításukba ...vagyis...Inkább ezt csak ők hiszik így. Erre olyan 3 nap után eszméltek rá... A zenetáborban mindenki lefoglalta magát és énekeltek az ebédlőben. Minami kisurrant, hogy kicsit gyakoroljon az esti előadására. Nagyon nem ment neki, amit elő akart adni és idegeskedett is miatta. Nem messze az erdőben, egy kivágott farönkön ült és ott játszott gitárján. Mivel az nem ment neki, így letéve énekelni kezdett, mely a gitár mellé szól. Felállt és mintha közönség lenne maga előtt, énekelt. Behunyta szemeit és elfeledkezve mindenről egyre hangosabban énekelt. Nem messze tőle Takeru épp a tóban fürdött egyedül. Nagyon meleg volt, így gondolta, míg a többiek focimeccset játszanak, ő le jön úszni. Meghalva a lágy és roppant kedves éneket, kiment a partra és elindult a hangok felé...
- Vajon honnan jöhet ez a csodaszép hang? Valaki netán énekel?
"Hah? Minami?" - egy fa mögül nézi
"Minami hogy kerülhet ide? És....."
- Ah....Ez nekem nem megy, jobb ha visszamegyek a táborba. Mára elég ennyi. Csak az estét vészeljem át és utána nem lesz gond. - lassan visszamegy
Hah?! - reccsenést hall
- Fenébe! - morgolódik magában, mikor rálép egy száraz ágra
- Ki van ott! Jöjjön el, bárki vagy bármi is az!
- Hm....Szia.
- Mi?! Te?! De-de...ho-hogyan?
- Inkább az a kérdés, hogy te mit keresel itt!
- Elhívtam anyumat a zenetáborba, ahova minden nyár elején eljövök. Gondoltam így elfelejti majd a te apádat! Remélem sikerül a tervem.
- Óh, értem. Nekem is ugyan ez volt a tervem. Hogy elfelejttessem vele anyukádat. Épp a sporttáborba hívtam el, ahol nem fog rá gondolni és minden rendben lesz. De, ha ti itt vagytok és mi ott.... Akkor lehet találkozni fognak egymással.
- Soha! Megakadályozom! Nem hagyom, hogy összejöjjenek! Nem!
- De...én úgy látom szeretik egymást. Nehéz lesz elválasztani őket.
- Hm! Megoldom!
- Rendben. Majd én lefoglalom apámat, te pedig foglald le anyukádat. Ha nem találkoznak, nincs baj.
- Okés. De.....Ha megbocsátasz én tovább gyakorolnék. Mással most úgy se tudok foglalkozni és este fellépésem lesz. Hogy mit is tanultam eddig, míg otthon voltam. Persze a gitár nem megy. Azzal bajban vagyok.
- Talán tudok segíteni. Én kivételesen nagyon jól tudok gitározni.
- Tudom. Öh? - elpirul
- Hüm? - pislog
- Hallottam már jó párszor. Nagyon tehetséges vagy. Jó neked.
- Te is az vagy. Csodaszép hangod van. Nekem elhiheted. Varázslatos vagy.
- Hah? - ismét elpirul
- Öh? - ő is elpirul - Úgy értem..... Mi nem megy benne? He, he, he....
- Az egész nem megy.
- Akkor lássuk csak. Ez így fogd meg, majd ezt így....és....
Jó pár órán át együtt voltak és Takeru addig-addig gyakorolt vele, míg össze nem jött. Kezdte beleélni magát a gitározásba, így összhangba került vele. Minami nagyon örült annak, hogy végre sikerült jól előadnia a számot, melyre már hosszú idő óta gyakorolt. Mosolyogva nézett tanárára, aki eléggé közel ült hozzá. Lassan elpirult. Takeru kapva az alkalmat, közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja. Behunyta szemeit, ahogy Minami is, de ekkor.....
- Csörrr! - csörren meg a mobilja
- Áh! - megijed - Fenébe!
- Bo-bocsi....Haló? Óh, szia Azumi. Mi újság van?
- Megvagyok. Épp a vidámparkban vagyunk a szüleimmel. Nagyon klassz móka, kár hogy nem vagy itt velünk. Na és veled mi a helyzet? Hogy alakul a kis terved? Anyukád elfelejtette már Takeru apját?
- Hát...Még nem is tudom. Közbejött most valami, ami mindent elronthat.
- Mi? Talán ott van veled Takeru?
- Mih? Ta-Takeru? He, he, he.... - zavarban van
- Hüm? - csodálkozva néz Takeru
- Hüm? - néz meglepetten rá - Takeru egy idióta!
- Hah? Hm! - morcosan elmegy
- Ah? - csodálkozva néz rá - Majd mindent elmesélek. Telefonon nem jó. Most épp az előadásomat gyakoroltam és... vissza kellene mennem a táborba. Szia, Azumi légy jó.
- Rendben. Szia és jó táborozást, sok sikert az előadásodhoz. Puszi.
- Puszi.
Szomorúan letette a telefont, hisz megbántotta Takerut, aki még el se köszönt. Lassan ő is visszament a táborba. Vacsorakor végig arra gondolt, hogy milyen csúnyán bánt Takeruval, így alig bírt enni. Anyukája észrevette, hogy milyen szomorú mostanában. Mintha bántaná valami, vagy valaki. Mikor a szobájában ült az ágya szélén rá is kérdezett....
- Mi bánt kicsim? - kérdi Mrs.kara - Talán még mindig amiatt vagy mérges, hogy Takada Keisukebe vagyok szerelmes?
- Hah?
- Tudom, hogy furcsa neked. Olyasvalakit szeretek, akinek utálod a fiát. Ez természetes. De, ha a szívemnek nem tudok parancsolni, akkor meg kell értened engem.
- Most nem is erről van szó.
- Hüm? Akkor mi bánt? Szerelmi gondok?
- Ah? Sz-szerelmi? - elvörösödik
- Gondoltam. Mesélj.... Ki az illető? Ismerem?
- Nem vagyok szerelmes! Főleg belé nem! Kizárt! Vagy.... - akad el a szava - Mit jelent az, mikor kedvelsz egy srácot, de az mégis szemét tud lenni veled és te meg ki nem állhatod. Azonban mégis olyan kedves és segítőkész veled. Legtöbbször jól érzed magad vele, de máskor meg legszívesebben elküldenéd a....Szóval....
- Egyszer szereted, másszor nem?
- Öh? - elpirul
- Kislányom.... te szerelmes vagy. Bárhogy is tagadod, azt a fiút biztosan szereted, csak nem mered magadnak sem bevallani. Még fiatal vagy, bőven lesz időd szerelembe esni. A viselkedésedből én arra következtetek, hogy te igen is szereted az a srácot.
- Nem! Az lehetetlen!
- Csak gondolkozz el rajta mit is akarsz. Ha szereted, akkor biztos ő is kedvelhet. Derítsd ki.
- Rendben. De akkor se vagyok szerelmes!
Durcásan ment ki a szobából és leült a tábortűz mellé. Most következett az előadások ideje. Elsőnek nagyon parázott, de eszébe jutott, hogy Takeru mennyit segített neki. Lassan belekezdett a gitározásba, majd énekkel kísérte azt. Minden remekül ment. Takeru a távolból nézte, ahogy játszik és énekel hozzá. Elmosolyodott, majd mikor véget ért az előadás gyorsan visszament a táborba. Később, este Minami nem tudott aludni, mivel végig anyukájával való beszélgetés járt a fejében. Kiment hát sétálni egyet. Mindenki aludt már. Úgy gondolta, hogy megmártózik a hőforrásban, ami a táborok közötti tó mellet lévő erdőben volt. Jól is eshet ez neki. Ellazítja testileg és szellemileg is. Lassan levetkőzött és elmerült a jó meleg, ám nem túl forró forrásban. Teljesen ellazult benne és ez nagyon kellemes érzés volt számára. Már-már totál ellazult, mikor is hirtelen valaki szintén megjelent a forrásnál. Elsőnek nem vette észre, mert annyira ellazult a meleg víztől. Már jó ideje elvolt, így gondolta visszasurran a szobájába.....
- Már elég ennyi pihenés. Jobb, ha visszamegyek még mielőtt észre...Hah? - vesz észre valamit - Ezek meg kinek a ruhái? Biztos nem az enyémek, mivel.... Hüm? - észrevesz valamit Minami
Halk csobbanásokat hallott a vízből. Maga elé tartott egy törölközőt, majd közelebb ment, hogy megnézze mégis mi vagy ki csinálja mindent. Ki az aki követte vagy pont oda tévedt ahova ő. Elsőnek egy állatra gondolt. Egy kis sziklára felmászott és onnan kémlelte ki az illetőt, mikor is....Belecsúszott a vízbe....
- Ááááh!
- Hah?
- Te? Hah? Ááá... áh! - egyszerre kiabálnak
- Te mégis mi a fenét keresel itt? Ez az én helyem! - jelenti ki Minami
- Mi a te helyed?! Az a tiéd, amit megeszel! Nem látom sehol sem a nevedet!
- Grrr! Hm!
El akart menni, de Takeru elkapta a karját. Ekkor ráeszméltek, hogy mind a ketten anyaszült meztelenek. Minami azon nyomban kis törölközőjével takarta a fontosabb testrészeit. Takeru pedig hirtelen elfordult. Mind a ketten totál elvörösödtek. Még soha nem voltak ilyen helyzetben egymás előtt. Meg se tudtak szólalni. Végig elpirultan álltak egymásnak háttal....
- Öh....
- Hm....Kö-köszi, hogy segítettél ma délután. Egész klassz lett az előadásom.
- Igen, láttam. Gyönyörűen játszottál és énekeltél. Én se csinálhattam volna jobban.
- Hah? - elpirul
Takeru én..... - hirtelen megfordul
- Hüm? - csodálkozva néz
- Bocsánatot kérek, amiért idiótának neveztelek. Nem lett volna szabad. - lehajtja fejét
- Semmi baj. Biztos számodra csak egy idióta, nőcsábász vagyok.
- Hát...igen, de... - veszi komolyra a szót - Van, hogy kedves vagy és.... Ühm? - tágra nyílt szemekkel néz
Takeru ismét hirtelen megcsókolta, majd ráfektette, nekidöntötte a sziklának melyről lecsúszott. Hosszan csókolta, amit Minami nem is ellenzett. Nem csókolta vissza, csak majdnem. Behunyta volna szemeit, de helyette ellökte magától....
- Ne! Kérlek.... - elfordul - Mégis mi a fenét keresek itt? Megcsókolt ismét, én meg ellen se állok? Oh, egek! - össze van zavarodva
Takeru lassan közelebb ment hozzá és megpuszilta a vállát, ettől tökre elpirult és zavarba jött. Tovább puszilta, már a nyakánál. Minami már kezdte volna beleélni magát, de gyorsan kifutott a vízből, felkapta ruháit és visszarohant a táborba. Takeru kicsit szomorúan hajtotta le fejét. Minami végig Takerut szidta magában. Nagyon dühös volt rá ,hogy leskelődött utána. Ezzel próbálta elfelejteni a csókot. Takeru ellenben csak mosolygott egész este. Másnap Minami úgy tett, mintha nem is történt volna semmi az este. Koncentrált a feladatára, amiért ide jöttek. A két hét alatt végig azon voltak, hogy szétválasszák az őseiket. Ismét szidalmazással próbálkoztak, vagyis hogy Minami anyja utálja a sportot, amit Mr.Keisuke nagyon szeret. Hogy Takeru apja utálja Mrs.Kara főztjét....stb. Egyik sem jött be. Mikor épp túrára indult a két tábor, hát nem összefutottak. Elmesélték egymásnak, hogy ki mért jött ide. A szülők nagyon megörültek, hogy egy helyre kerültek. Onnantól kezdve a gyerekeiket félretéve, csak egymással foglalkoztak. Minami nagyon dühös lett és terven
fort az agya, hogy megakadályozza boldogságukat. Madárpókot tett édesanyja táskájába, hogy ezzel ne menjen el sétálni
Mr.Keisukevel. Kukacokat tettek a kajába, mikor vacsoráztak!. Hangyákat tettek Takeru apjának gatyájába, majd viszketőport.
Paradicsomlével öntötték le anyukája haját. Molylepkéket tett be a szekrényébe, hogy ne tudjon felvenni semmit sem az esti randira. Takeru elvette apja pénztárcáját, hogy a vacsinál ne tudjon fizetni. A tábor mellett volt egy kis étterem. Semmi nem jött össze. Minami a tónál gondolkodott és magában mérgelődött, mikor is Takeru megjelent...
- Milyen furcsa téged ruhában látni. - vigyorog Takeru
- Óh, te...! Nagyon vicces!
- Csak vicceltem! Várj! Hé, csak vicc volt! Várj már! - elkapja karját
- Hagyj!
- Gondolom te is azon fáradoztál, hogy a szüleink ne jegyezzék el egymást igaz?
- Igen, de nem jött össze semmi sem.
- Ahogy nekem sem. Pedig tönkre tettem apám összes ruháját, hogy ne tudjon felvenni semmit sem. Csak a viccesebbeket hagytam meg, meg ami sportos. Tintával leöntöttem a gatyáit, de....az se segített, mivel sajna kijött.
- Hm?
- Tudod, nem szívesen hagynám, hogy a szüleink együtt éljenek. Mert akkor veled kellene osztoznom a házban.
- Mért, szerinted nekem kedvem lenne minden reggel a mocskos képedet látni?! Hát, nem!
- Kösz, szépen ez jól esett! Hát én se szívesen nézném a te képedet reggeli alatt! Elég a suliban látnom téged!
- Te....! - ökölbe szorítja kezét - Jó én elhúzok, nincs kedvem a sértegetéseidet hallgatni!
- Hé, hé! Várj! Van egy ötletem!
- Hum! Nem vagyok rá kíváncsi!
- Várj! Nem szívesen mondok ilyet, de....
- De? De mi? Halljam!
- De... összefoghatnánk! Tudod te meg én együtt dolgoznánk, mint átmeneti partnerek. Csak azért, hogy őket szétválaszthassuk! Benne vagy?
- Hát... nem díjazom az ötletet, de... Rendben, de csak addig, míg örökre vége nem lesz a kapcsolatuknak! Utána szétválunk és többet nem keressük a másikat. Kiszállunk az életéből.
- Ok! Rendben van!
- Most megyek. Megnézem együtt vannak-e vagy sem.
- Hmm... Ruha nélkül jobban tetszettél! - méri fel
- Te... Véged! - el akarja kapni
Hát, így alakult meg a szövetség kettőjük között. Próbáltak együttműködni, csakhogy tervük beteljesedjen. Mikor véget ért a tábor, hazamentek és otthon eszelték ki a haditervet. Nehéz lesz köztük a csapatmunka, de jobb két ember,mint egy. Ha elszántak és nem egymás idegeire menés a céljuk, akkor sikerülhet a dolog, hisz furfangosak és nagyon cselesek.....
/ Vajon jól összefognak és sikerül szétválasztani szüleiket vagy talán még ketten is besülnek? Milyen tervet eszelnek ki megint? Megtudhatod, ha tovább olvasod a történetet! Jó olvasást! /
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
