|
3.rész: Hajókirándulás
Saki 2010.08.28. 02:35
Minamiék és Takeruék elmennek egy 1 hetes hajókirándulásra, amit Mrs.Kara nyert. Ott próbálják megfékezni a szüleik közötti viszonyt. Persze semmi sem jön be és még jobban egymásba habarodnak. Minami a padlón van,és Takeru sem éppen a feladatra koncentrál. A hajón baleset is történik,de szerencsére nem sérül meg senki sem....
Az előző részben Takeru és Minami szüleiket egy-egy táborba csalta el, hogy ott felejtessék el velük egymást. Persze egyik tervük se jött be, csak rövid ideig sikerült magukra terelni figyelmüket. Rá kellett jönniük, hogy a 2 tábor egymás mellett van, csak egy tó választja el őket egymástól. Minami zenetáborban énekel és gitározik. Az utóbbi nem igen ment neki, de Takeru segített. Két csók is elcsattant a fiatalok között, mely érzelmeket lobbantott fel. Minami mind inkább érzi, hogy valamilyen szinten kedveli Takerut. A srác érzéseiről nem igen tudunk semmit sem. Csak azt, hogy szeretné megszerezni a lányt. Csak az a kérdés, hogy jó vagy rossz szándékai vannak ezzel. Minamit lesújtotta anyja új szerelme, most meg ez az érzelmi dolog. A táborban történtek köztük egy s más dolgok. Vajon mit hoz számukra a folytatás? Lássuk! Folytassuk!!!.....
Minami Azuminak bemesélt a táborban történtekről. Kissé zavarban is volt. Nem mert mindent elmondani, de mivel ő a legjobb barátnője, így úgy igazságos, ha nincsenek előtte titkai. Azumi csak csodálkozva hallgatta, hogy mégis miket csináltak együtt Takeruval. Sejtette, hogy nem csak gitározni tanította, hanem más is történt közöttük. Minami próbálta terelni a szót, de...
- Más nem történt.
- Tiszta piros az arcod. Halljam, mi más történt közted és Takeru között. Biztos nem csak beszélgettetek. Mesélj.
A beszélgetésüket egy mellettük ülő lány hallgatta ki, mivel egy kávéházban beszélgettek. Csodálkozva nézett, mikor kimondták Takeru nevét.
Kissé féltékeny arcot is vágott. Végig fülelt és hallgatta a történteket....
- Na, jó. Előtted nem lehetnek titkaim. Szóval....Hát....Megcsókolt.
- Hogy, mi? Megcsókolt? Mégis hol, mikor és mért? Na és hányszor?
- Légyszi, ne bombázz a kérdéseiddel! Ez még nekem is új! - nyugtatja - Hát.... Igen. Elsőnek a hídnál, majd az erdőben, a hőforrásban. Este. Olyan 3-4x. De ne kérdezd, hogy mért!
- Azt a mindenit! Ez a srác nem semmi. Ezek szerint akkor odáig van érted.
- Ne mondj ilyeneket! Nincs közöttem és közötte semmi sem. Most amúgy is szüleink szétválasztásán fáradozunk! Utána, ha sikerül elválunk és többet nem beszélünk!
- De hiszen. Összeilletek. Ne mond, hogy nem.
- Pedig nem! Takeru és én soha nem leszünk egy pár!
A lány, ki kihallgatta beszélgetésüket, máris elment. Nem tudni, ki is volt az és mért érdekelte ennyire, amiről beszélgettek. Később suli
alatt...Takeru a tetőn üldögélt, nem ment be órára. Végig Minamira gondolt, hogy milyen jó volt együtt vele. Szerette volna megismételni
a történteket, hisz ketten nagyon jó páros és jól ki is jönnek, ha épp nem szidják egymást. Nagyon el volt gondolkozva. Haját fújta a
szél, miközben gondolatai a város felé irányították tekintetét. Remek idő volt a sétához és más egyéb kikapcsolódáshoz. Egyszer csak
egy alak jelent meg mögötte, aki halk léptekkel közeledett hozzá....
- Hah? Ühm? - csodálkozva néz Takeru
Hirtelen megcsókolták. Pont az az illető volt az, aki kihallgatta Minami és Azumi beszélgetését. Takeru csodálkozva nézett, majd vállait megfogva eltolta magától a lányt. Látszólag ismerte, mivel morcosan nézett rá és nem kérdezte, hogy ezt mért tette és ki is ő....
- Rumi... Te mégis mit keresel itt? Azt hittem Párizsban tengeted gondtalan életed.
- Hát, még megismersz? Remek. Reméltem is, hogy nem felejtettél el. Hiszen 1 évig jártunk együtt. Látom azóta lett egy új kedvesed. Őt is úgy fogod majd dobni, ahogy engem?
- Hah? - rémülten néz kicsit Minami
Pont akkor jött fel ő is a tetőre, gondolván, hogy itt megtalálja Takerut mivel az osztályba nem jött be. Pont a legrosszabbkor ért fel, hisz halhatta a beszélgetésük elejét. Az ajtóban állt, nem látták meg, hogy ott van és őket nézi. Nem is ment oda, hogy kérdőre vonja Takerut. Tudni akarta mégis ki ez a lány és mi közük van egymáshoz.....
- Hisz engem is eldobták, akár egy szakadt rongyot szokás.
- Álljon meg a menet. Nem is tudom ki csalt meg kit.
- Az csak szimpla félreértés volt. Meg se engedted magyarázni.
- Az orrom előtt henteregtél a legjobb barátommal, ez elég ok a szakításra nem?
- Hm... hagyjuk a múltat. Tudod én még mindig odáig vagyok érted. Remélem te is értem.
- Ne hidd, hogy kellesz nekem. Ki tudja még mennyi pasival feküdtél le, miután szakítottunk.
- Hé! Szajha azért nem vagyok! - pofon veri - Fogd vissza magad! Most azért beszélsz így velem, mert ott van ő igaz?
- Hah? - csodálkozva néz Minami
- Kiről beszélsz?
- Arról a szőke csajról, akivel a táborban csókolóztatok. Legalább le is fektetted?
- Honnan tudsz te erről?
- Hallottam mikor a barátnőjének dicsekedett milyen átverhető vagy. Egy csókkal levett a lábadról, közben pedig gyűlöl téged. Csak addig tart maga mellett míg szüleitek szét nem válnak.
- Ez hazugság. Hogy hazudhat ilyet. Én nem is azért vagyok mellette. - gondolja Minami komoly arckifejezéssel
- Hazudsz! Minami kedves lány. Tudom, hogy nem szeret. Hisz nem voltunk mindig ilyen jóban.
- Csak azt akarja, hogy megkaphasson, majd ha már lefektetted eldob. Tudom én, hisz egy fajtából valók vagyunk.
- Ez hazugság! - kiáltja el magát Minami, szinte már sírva
- Hah? Minami? - csodálkozva néz
- Hm... - komolyan néz
- Minami... - odamegy hozzá
- Hah?! - Minami gyorsan elfut
Takeru utána rohant, de nem bírta elkapni. Minami futott, ahogy a lábai bírták, nem érdekelte, hogy utána jön. Meg se hallgatta, összezavarodott teljesen. Berontott az osztályba és visszaült az asztalához. Takeru már nem tudott beszélni vele. Egész órán figyelte őt és próbálta egy kis üzenettel felkelteni a figyelmét. Odadobta neki, de nem figyelt rá, majd még egyel próbálkozott....
- Hm.... - Kérlek beszéljük meg, ami történt. Suli után az udvaron várlak. - írta a papírra Takeru
Elolvasta az üzenetet, de összegyűrte és rá se bagózott. Egész szünetben szomorúak voltak mind a ketten és nem beszéltek senkivel sem. Azumi nem bírta nézni, ahogy barátnője ilyen mélabús, így suli után elhívta a kávézóba, hogy egyenek egy jó nagy fagyi kelyhet. Takeru az udvaron várt rá, nem ment el míg oda nem ment hozzá. Minami éppen ment volna el, de eszébe jutott, hogy Takeru az udvaron várja, így odasétált. Látta, hogy ott áll egymagában.....
- Hah?
- Hm... Gyere. Vagy talán itt akarsz állni egész álló nap?
- Hüm? - csodálkozva nézett
- Együnk egy nagy kehely fagyit. - belekarol
- Jól hangzik. - mosolyodik el - Örülök, hogy mégis eljöttél. Hát nem hiába vártam rád. - kedvesen mosolyog
- Hm? - lepi meg - Végre mosolyog. Ennek örülök - mondja magában Azumi - Gyertek vagy bezár a kávézó mire odaérünk.
- Sietünk!
A kávézóban nagyon jól elvoltak. Nevetgéltek és viccelődtek. Meséltek a táborról, hogy milyenek is. Milyen a zene és milyen a sport. Azumi és még pár osztálytársuk volt ott, akik mosolyogva hallgatták őket. Nagy beleéléssel meséltek róluk. Volt, hogy kiegészítették egymás mondatait. Mintha már régóta együtt lennének. Öröm volt őket nézni. Rumi ellenben féltékeny pillantásokat vetett a párra. Meg tudta volna folytatni egy kanál vízben Minamit, aki Takeru mellett vígan nevetgélt és néha a vállára hajtotta a fejét....
- Ezzel még nincs vége! Enyém leszel Takeru Keisuke! Azt garantálom. Véged lesz te pasi tolvaj! Soha nem lehet a tiéd, ami már az enyém! - gondolja Rumi, majd gonoszas nézéssel elmegy
Az idő későre járt, így mindenki hazament. Csak Takeru és Minami maradtak. Ketten sétáltak haza, ami kicsit messze volt, de legalább
közben beszélgethetnek. Van is miről, hisz nemrég még rossz dolgok történtek. Minami elsőnek csak hallgatott és Takeru mellett ment. Nem nézett rá. Kissé szomorúnak tűnt a tekintete. Már fél úton voltak, de egyikük se mondott még egy szót sem. Ideje volt, hogy valamelyikük megtörje a csendet....
- Esni fog. Jobb, ha sietünk.
- Takeru... - lehajtott fejjel megáll
- Igen? Talán valami baj van?
- Nincs csak... Ki volt az a lány a tetőn? Nekem eléggé ellenségesnek tűnt.
- Egy volt barátnőm. Ő volt az első. 1 évig jártunk, de miután megtörtént ő furcsán kezdett viselkedni. Sokszor nem akart vele találkozni és azzal érvelt, hogy sok a tanulnivalója meg fáradt. Egyik nap megláttam, hogy a legjobb barátommal éppen náluk... - hagyja félbe a mondatot
- Hah?! Takeru...
- Szóval... Bevertem a csávó arcát, majd ahogy tudtunk elköltöztünk onnan. Visszajöttem ide, ahol elfeledhetem. Ő meg kiment Párizsba. Mint látod 1 évig színét se láttam. Most meg mikor van valakim feltűnik és kérdőre von! Mintha még mindig együtt lennénk.
- Hogy van valakije? Ezt kire érthette? - kérdi magától
- Minami... Mond csak... Most, hogy... Szóval, ilyen jóban vagyunk... Nincs kedved... Nincs kedved a barátom lenni? Kizárólag barát és semmi több.
- Haah? - meglepetten néz
- Kedvellek. Te hogyan érzel? - közelebb lép hozzá és megfogja kezeit
- Takeru... Áááh! - hirtelen villámlik
- Gyere! - elkapja kezét és úgy futnak fedezékbe
Minami kissé elpirult arra, hogy kézen fogva futnak. Gyorsan beálltak egy buszmegálló alá. Az eső hirtelen eleredt és mindent azon nyomban elmosott, ami a földön hevert. Erős mennydörgés és villámlás kísérte mindezt. Minami nagyon megijedt és odabújt Takeruhoz. Elsőnek csodálkozva nézett, majd megnyugtatóan megölelte. Megvédte karjaival, átfonta velük így nem eshet bántódása. Minami nagyon félt, még reszketett is. Az idő lehűlt és hideg is lett. Valahogyan haza kellett jutniuk....
- Ah? Bo-bocsánat.
- Mért kérsz bocsánatot? - kérdi Takeru
- S-semmi...
- Talán fázol? Tessék, akkor ezt vedd fel. - ráadja kabátját
- Hüm? Kö-köszönöm szépen. Kedves tőled.
- Nincs mit. Nem akarom, hogy megfázz.
- Hah? Takeru... - elpirulva néz rá
- Minami... - lassan odahajol hozzá
Már majdnem megcsókolta volna ,de Minami megijedt és eltolva magától hazarohant. Szomorúság látszott az arcán. Takeru egyből utána futott. Hazáig futottak, majd szó nélkül elváltak. Minami egyből felrohant a szobájába, majd lezuhanyozott. Takeru is hasonlóképpen tett. Ledobva vizes ruháit letusolt. Jó is, hogy gyorsan forró fürdőt vesznek, mivel így nem fáznak meg. Esete volt már. Mindannyian megvacsoráztak, majd aludni tértek. Minami felhívta Azumit, hogy tanácsot kérjen tőle. Takeru az ablakból figyelte....
- Azumi... Zavarhatlak egy kicsit? - kérdi Minami
- Mi a baj? Olyan szomorú a hangod. Történt valami hazafelé?
- Igen. Én... Én úgy érzem, kedvelem őt.
- Hah? Kit? Takerut?
- Igen, őt. Láttad volna milyen igéző szemekkel tud nézni, mikor meg akar csókolni.
- Megcsókolt megint?
- Nem. Eltoltam magamtól, majd hazarohantam. Nem szabad közel engednem magamhoz. Hiszen utálom, tönkre tette a gyerekkoromat! Nem szerethetek bele! Kérlek segíts! - sírva fakad
- Hah? Sír? - látja az ablakból Takeru
- Minami....Az régen volt, azóta biztos megváltozott. Jóképű, izmos és kedves srác lett. Igaz, hogy a csajok oda vannak érte, de ő nem megy oda mindegyikhez, hogy megkapva őket tovább álljon.
Bízd a szívedre, hogy mit akar. Majd megsúgja, hogy mit hoz kettőtök kapcsolata.
- Azumi... én... - egyre jobban sír
- Most le kell tennem. Anyukám szólt. Holnap mit fogsz csinálni?
- Hajókirándulás az úti cél. Anyukám nyert valamilyen 1 hetes nyaralást egy hajóra. Nem akarsz velünk jönni? Van pluszban három jegy. Szívesen látunk.
- Rendben van. Akkor holnap találkozunk. Jó éjt ,Minami. Nyugodj meg és pihend ki magad.
- Rendben. Reggel olyan 10 órakor gyere át. Szia.
- Oké. Megbeszélem anyummal. Szia.
Minami ahogy lerakta a telefont, térdre rogyott és nagyon sírt. Remegett a teste, szabályosan reszketett. Elfeküdt az ágyán és arccal lefelé sírt. Takeru nem bírta tovább nézni, így átment hozzá. Óvatosan átmászott az ablakán....
- Mi a baj? Láttam, hogy nagyon sírtál? Talán megbántott valaki?
- Hah?! T-Takeru? - csodálkozva néz
N-nem bántott senki sem. Én.... - szipog
- Akkor mi a baj? Rossz volt nézni, ahogy sírtál.
- Semmi bajom, igazán semmi.
- Minami... Ha velem van bajod, akkor...
- Én... csak... csak...
- Szóval velem van a baj?
- Nem... Vagyis igen. Nem helyes, amit csinálunk. Ha a szüleink összejönnek, akkor mi testvérek leszünk.
- Úgy érted... Kedvelsz engem?
- Mi? Én... nem. Nem... csak...
- Mert én igen. Kedvellek. Kedves, szexi és csinos lány lettél.
- Ho-hogy én? - zavarban lett
- Ha azt gondolod, hogy többet akarok tőled mint barátság, akkor... erre nem tudnék válaszolni.
- De mér nem?
- Mert a válasz valószínűleg igen lenne.
- Mi? Hogy igen?
- Igen. De ezt nem mondhatom. Jobb, ha...
- Takeru várj... Maradj itt velem.
- Hah? Kettesben a szobádban?
- Csak egy kicsit maradj.
- Rendben, maradok míg el nem alszol.
Vele maradt és vigyázott rá. Háttal volt Takerunak, aki átölelve nyugtatta meg. Hamar el is aludt, ahogy ő is. Mind a ketten mély álomban merültek el. Reggelre az ég kitisztult és elállt teljesen az eső. Mintha nem is lett volna. A föld száraz volt és semmi jele nem maradt a viharnak. Takeru visszamászott a szobájába, még mielőtt Minami anyja észreveszi, hogy együtt aludtak. Kicsivel később nagy volt a sürgés forgás. Minami anyja magával hívta Mr.Keisuket és Takerut is. Azumi is megérkezett. Minami mérgelődött, hogy ők is jönnek. Durcásan volt egész végig. A hajó hatalmas volt, amin jó sokan elférnek. Minami végig édesanyjával volt és nem hagyta, hogy egyedül legyen Takeru apjával. Mind a ketten próbálták magukkal tartani szüleiket, ami be is jött. Amikor kettesben voltak,akkor máris akcióba léptek. Mikor Mrs.Kara majdnem megcsókolta Mr.Keisuket, akkor egy hatalmasat csobbant a medencébe, amitől tiszta víz lettek. Takeru kicsit elpirult Minamin, aki nagyon szexi volt a fürdőruhában. Főleg, mikor bekente magát és kifeküdt a napra. Megfeledkezve mindenről, őt bámulta. Lassan oda is ment hozzá, gondolta bekeni a hátát....
- El kéne egy gondos kéz? - guggol le mellé Takeru
- Perverz! - dobja fejbe a naptejjel
- De én csak...
- Nyúlj magadhoz!
- Jó rendben! Nem is tudom ki a nagyobb perverz kettőnk között!
Morcosan ott is hagyta. Nem érdekelte, inkább ment és evett valamit. Azumi csak a fejét fogta. Nem is tudta elképzelni, hogy ő ketten hogyan képesek egy légtérben megférni, ha ennyire vitatkoznak. Takeru jól bekajált, majd ő is kifeküdt a napra. Máris csajok vették körül és édes dolgokat súgtak fülébe. Mint egy mini rajongótábor. Pedig nem is sztár, de a teste...az minden pénzt megér. Minami elsőnek mérgesen nézte a csajokkal enyelgő srácot, majd felállva a korláthoz ment, hogy a tengert nézze. Látszott rajta, hogy féltékeny, csak nem igen akarta ez a tudtára adni....
- Mekkora egy nőcsábász és én még... Ah, de hülye vagyok! - mérgelődik magában
- Minden rendben van? Ne hozzak valamit inni vagy enni? Láttam, hogy az ebédlőben egy csomó finomságot tálaltak fel. Hozzak valamelyikből fel? - kérdi kedvesen Azumi
- Rendben. Most jól esne valami hideg. Köszönöm, Azumi.
- Nincs mit. Akkor már is jövök vissza. Addig nyugodj meg és ne idegeskedj.
- Rendben. Megpróbálok. Aah. - sóhajtozva könyököl - Bárcsak itt se lenne ez a szoknyapecér. Jobb nyaralás lett volna akkor. De... neki itt kell lennie és csajoznia! Rémes ez a faszi! Hogy... Hogy szakadna rá az ég! - mérgelődik magában - Inkább megyek és sétálok egyet, az biztos megnyugtat.
Szomorúan ment egyedül a hajón olyan helyen,ahol már nem is volt senki. Teljesen magányosnak érezte magát. Ahogy ott sétálgatott meglátta édesanyját és leendő apukáját, akik ott smároltak a korlátnál. Rémülten nézett, majd nem bírta ki, hogy oda ne szóljon....
- Mért?! Mért pont most és mért pont vele?! Mért?
- Hah? Minami...
- Gyűlöllek! Gyűlöllek titeket!
- Minami várj!
Zokogva rohant el a helyszínről és nem érdekelte, hogy édesanyja beszélhessen vele. Elege volt abból, hogy eddig bukásnak van ítélve a terv és ráadásul Takeru csajozik ahelyett, hogy segítene neki. Minami egészen a hajó másik végébe rohant és végig a tengert bámulta szomorú arccal. Nem beszélt senkivel és nem semmi nem érdekelte. Még Azuminak sem mondott semmit sem. Reménytelen volt a helyzet. Úgy látszott már nem is fog felvidulni. Egész nap egyedül akart lenni. Lassan beesteledett és éppen vacsorához készülődtek. Minami nem figyelt édesanyjára, csak gyorsan berohant a fürdőbe,és ki se jött, míg ő a szobában volt....
- Hm... Nem adhatom fel, sikerülni fog. Majd csinálok valami rosszat a vacsoránál vagy...valami. - gondolja - Aaah... ötletem sincs. Jobb, ha felöltö....
- Minami...idebent vagy? - kérdi Takeru - Anyukád mondta, hogy szóba se állsz vele és semmi sem érdekel.
- Mit érdekel ez téged?! Húzz vissza a csajaidhoz! Engem meg hagyj békén!
- Ők nem a csajaim. Csak pár csaj rám tapadt, de nem érdekel. Kérlek engedj be és beszéljük meg.
- Nem! Menj innen!
- Engedj be vagy... Öh?
Az ajtó be sem volt zárva, így könnyedén benyitott hozzá. Mikor belépett az ajtón, Minami ott állt előtte fehérneműben. Elpirult arccal és tátott szájjal nézett rá. Minami teljesen elvörösödött, majd hangosan kiáltva nekivágta a tusfürdős flakont és amit még a polcon talált. Addig-addig dobálta, míg ki nem ment az ajtón.....
- Áh! Azért nem kellene ennyire agresszívnak lenned, mert láttam a bugyidat!
- A bugyimat?! Teee... - dühös
- Nők... Ki érti őket! Külön szótár kellene hozzájuk és veszély elleni védelem!
- Hm! Most megyek! Te csinálj, amit csak akarsz!
- Várj! - kapja el Takeru a karját
- Hah? Ta...
- Sajnálom. Csak... Ne szomorkodj folyton. Nem áll jól neked, bár a dühös pofi sem.
- Hm... Ch! - húzza el kezét - A vacsoránál még látjuk egymást. - el akar menni
- Várj! Van egy remek ötletem. Gyere! Most jöhet egy újabb akció!
Gyorsan a konyhába rohantak. Takeru beöltözött pincérnek. Bajszot tett magára, hogy ne ismerjék fel. Minami pedig belebújt a kiszolgáló kocsiba és onnan hajtotta végre a tervüket. Mindent elkövettek, hogy ez az este rémes legyen a szülők számára. Takeru tologatta mindig Minamit, aki pedig csínytetteket hajtott végre. Borsot szórtak a levegőbe, hogy Mr.Keisuke tüsszögjön Mrs.Karara, jól elsózták a levest, félig nyersen és félig égetten tálalták fel nekik a húst és a krumplit. Az italukba erős paprikát tettek. Persze elrontották a vacsit, de a szülők jókedve még így sem veszett el. Minami dühöngött.....
- Ez nem lehet igaz! Bármit teszünk, nem is érdekli őket. Reménytelen! Jobb ha most... Ááááh! - megcsúszott valamin, majd a kocsinak vágódott
Egyenesen a szülők fele száguldott és senki nem tudta megállítani. A kocsit nem tudta lefékezni, így áttarolt mindenen, majd feldöntötte a turbékoló gerlepár asztalát is. Az ajtón kiszáguldva egyenesen a hajókorlátnak vágódott. Igaz, hogy az megállította, de csak a kocsit. Minami átesett a korláton, bele a tengerbe. Mindenki rémülten nézett. Takeru egyből rohant oda, hogy kihúzza. A hullámok hevesen verődtek oda a hajó oldalához, magával sodorva a fiatalokat. Minami már nem bírt a felszínen maradni, így elsüllyedt. Takeru hevesen kereste, de nem igen találta. Már egyre messzebb sodródtak a hajótól, így gyorsan kidobták a mentőkötelet, hogy abba kapaszkodva ki tudjanak majd mászni. Szerencsére Takerunak sikerült kimentenie Minamit, aki sokáig eszméletlenül feküdt. Miután mindenki megnyugodott, hogy állapota nem komoly, csak pihennie kell, magára hagyva lefeküdtek. Mrs.Kara Mr.Keisukevel az egyik napozóágyon feküdt el és a csillagokat bámulták. Takeru addig beosont Minamihoz,hogy megnézze tényleg jól van-e. Minami ott feküdt az ágyában,
mozdulatlanul. Szimplán csak aludt, kimeríthette az úszás. Takeru lassan odament az ágya mellé és közelebb hajolt hozzá. Meg akarta csókolni a lányt. Mikor már lassan összeért volna a szájuk, megtorpant. Eszébe jutottak Minami szavai, arról, hogy mi lesz ha szüleik összejönnek és ők akkor testvérekké válnak. Jobb, ha nem kerülnek közelebbi kapcsolatba egymással. Erre gondolva kissé elszomorodott. Leült Minami ágyának szélére és csak nézte őt, ahogy halkan szuszog. Nem telt el sok idő és máris elaludt. Azumi pont akkor akart bemenni Minamihoz, de mikor látta, hogy Takeru az ágya végén alszik, inkább lefeküdt aludni. Mosolyogva csukta be az ajtót.... Minami átaludta az egész maradék utat. Ezalatt a szülők egyre jobban egymásba habarodtak és már az eljegyzésen törték fejüket, persze
ezt egyik fiatal sem sejtette. Mr.Keisuke beszélni akart fiával, így félrehívta pár percre....
- Fiam, tudnod kell, hogy én nagyon szeretem Mrs.Karat. Ő életem második asszonya. Vele szeretnék maradni, míg csak élek. Nagyon kedves nő és igazán jól főz. Bizonyára kedves lenne veled is, ha jobban megismerkednétek. Szeretném, ha elfogadnád őt anyukádnak. Nem kell azonnal válaszolnod, hogy benne vagy-e, hogy velünk éljen vagy sem, de kérlek fontold meg válaszodat. Úgy döntöttem megkérem a kezét.
- Mi? De... apa... Hogy teheted ezt?! Azt mondtad, hogy anya után nem lesz más nő az életedben, hogy csak mi ketten leszünk és senki más. Erre most meg egy vad idegen nőt akarsz elvenni!
- Nem vad idegen. Már pár hónapja ismerjük egymást, csak eddig nem volt alkalmam közölni veled.
- Ha elveszed őt, akkor velem többet ne állj szóba! Nem vagyok rátok kíváncsi! Azt hittem számíthatok rád, de tévedtem!
- Takeru várj!
- Rád nem várok! - azzal kiront a szobából
Neki sem tetszett ez az ötlet, ahogyan Minaminak sem. Nem akart második anyát, főleg nem Minami édesanyját. Furcsa érzések kavarogtak így is benne. Dühös fejjel és csalódottan állt a korlátnál és nézett maga elé. Hallani sem akart apjáról és az eljegyzésről. Minami ezalatt végig csak aludt, ki tudja mikor ébred fel a mi kis Csipkerózsikánk. Reméljük minél hamarabb, hogy ő is megtudja mi a tényállás. Ha felébred, akkor erősebben kell összefognia Takeruval, vagy tervük elbukik és a továbbiakban testvérekként kell együtt élniük, míg szüleik együtt vannak. Az pedig jó sok évig eltarthat.......
/ Vajon mi lesz most kettőjükkel? Elbuknak és a szülők összefonják életüket? Hogy alakul ez a rosszul sült el dolog? Minami felébred valaha, vagy átalussza az egészet ,még az esküvőt is? Mindent megtudhatsz a következő részből! /
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
