|
6.rész - A búcsú
Saki 2011.03.22. 19:04
Minami egyre jobban tudja, hogy szereti azt a srácot, kit kiskorában ki nem állhatott. Érzelmeit már nagyon nehezen tudja visszafogni. Azonban most történik két olyan esemény, mely megrázza őt, így összeomlik teljesen....
Az előző részben Minami és Takeru között kezdett valami jó kibontakozni, de persze mindig történtek olyan dolgok melyek megakadályozták kettőjük egymásba boronálását. Minaminak Takeru hiába jóképű, akkor is egy perverz alakként tekint rá. Érzései bonyolódnak és már azt se tudja utálja-e még a fiút vagy inkább épp ellenkezőleg. Össze van teljesen zavarodva, nem tudja megkülönböztetni érzéseit. Takeru is hasonlóképpen van mindezzel. A lány iránti érzései egyre inkább szeretetté válnak, minthogy gyűlöletté. Régen lehet utálta, de már nem így van ezzel. Sok olyan helyzetbe keveredett vele, mely inkább jó, mint rossz. Persze a veszekedések sorai nem akarnak szűnni és még mindig marakodnak ezért, meg azért. Kettőjük kapcsolata mindig is fura marad. Majdnem sikerült előrébb lépniük, de mindkettőjük szíve megálljt parancsolt. Most próbálnak nem törődni egymással, de mi lesz ennek a következménye, az majd kiderül. Folytassuk!.....
Minami és Takeru végig kerülték egymást és egy ideig nem is akartak beszélgetni. Mintha direkt csinálnák mindezt. Minami inkább a tanulásra koncentrált az utóbbi időben, míg Takeru a haverokkal töltötte el idejét. Ki tudja ez meddig folytatódik így, lesz-e ennek folytatása vagy mindennek annyi. Most kis időre van szükségük, lehet megoldódik minden...Az idő most pompás, süt a nap és lágy szellő fújdogálgat a fák lombkoronái között. Nem látszik semmi mely elronthatná ezt a remek időjárást. Minami a könyvtárban keresgéli ki a dolgokat, mikor is egy idegen ül le mellé....
- Szia, nem tudod merre vannak a történelmi könyvek? Kerestem őket, de nem igen találtam meg azt, ami kellene.
- Hm?
- Tudnál segíteni? - mosolyog rá kedvesen
- Jézusom ,ez a pasi... Eszméletlenül jól néz ki. Olyan jóképű és... - gondolja
- Hahó, jól vagy?
- I-igen! B-bocsi, csak hirtelen elgondolkodtam valamin. A történelmi könyvek erre vannak. Gyere megmutatom őket.
- Köszi, kedves tőled.
- Áh, igazán nincs mit. Mit keresel pontosan?
- A múmiákat és egyiptomi istenségek történelmét.
- Áh, az itt van. Tessék....
- Bocsánat, be se mutatkoztam én faragatlan. A nevem Kazuma Shojo. Utolsó éves. Örvendek a találkozásnak.
- Az enyém pedig, Minami Kara. Másod éves.
- Akkor neked még sokat kell tanulnod.
- Igen, igazad van. Igyekszem minél jobban teljesíteni, de nem mindig megy. Ilyenkor jövök el a könyvtárba kutatni.
- Megértelek. Nekem is nehéz most, hogy bekeményítettek a tanáraim. He, he, he...
- Milyen édes, mikor nevet. Rendes srácnak látszik. - gondolja - Mond csak, mi leszel, ha nagy leszel. Úgy értem, ha elvégezted a gimit? - kérdi érdeklődve
- Úgy tervezem, hogy külföldre utazok és majd ott tanulok tovább. Még nincs nagyon nagy tervem a jövőre nézve.
- Értelek. És merre utazol? Valahova Amerikába? Vagy esetleg messzebbre?
- Még azt se tudom. He, he, he.... Bocsi, de nem vagyok nagy tervező.
- Semmi baj, én sem. Még azt se tudom mit csináljak, ha vége a sulinak. Jelenleg sok probléma nyomaszt, melyekkel le kell számolnom, hogy tisztán tudjak gondolkodni.
- Oh! És mik azok a problémák, hátha tudok segíteni.
- Ebben nem tudsz. Tudod van egy fiú, aki... - áll meg hirtelen - Vagyis, nincs.... Áh. Bocsi, hogy untatlak. Most mennem kell.
- Várj, nincs kedved meginni egy turmixot vagy megenni egy fagyit?
- Ah? De... Nagyon szívesen. - mosolyog rá kedvesen
- Akkor nyomás!
Mikor a könyvtárból kiléptek, Azumi észrevette őket és csodálkozva nézett. Nem ismerte a srácot, de furcsa volt számára, hogy most barátnője vele flangál, mikor Takeruval sem jött ki igazán. Gondolta, talán kikapcsolódik vagy vele próbálja feledtetni. Követte őket egy kis ideig, hogy mégis merre mennek. Látta, hogy oda mennek be, ahova mindig el szoktak menni. Kémkedni nem akart, így hazafelé sétált. Takeru jött vele szembe. Hogy ne lássa meg Minamiékat, gyorsan magával rántotta.....
- Hé, Azumi! Mi ütött beléd?
- Semmi-semmi, csak... Te értetted ma a matekot, mert én nem? Le tudtad írni a mai anyagot?
- Persze! Tessék itt van, de ha most megbocsátasz....
- Várj! Ööh... Nem merek egyedül hazamenni, mert tegnap egy srác követett hazáig. Nem kísérnél haza? Kérlek.
- Hm? Hát jó, de csak most az egyszer.
Mikor elhaladtak az üzlet előtt, Minami meglátta őket. Azumi bele volt karolva Takeruba és nagyon nevettek valamin. Csodálkozva nézett rájuk, kissé szomorúan. De nem akart semmi rosszra gondolni. Mintha mi sem történt volna, tovább falatozgatta a fagylalt kelyhét. Később, mikor jól laktak, hazakísért. Kazuma nagyon kedves volt vele és illedelmes. Késő volt már, így elváltak egymástól...
- Majd holnap még láthatlak?
- Persze, ha szeretnél. Holnap a könyvtárban.
- Rendben van. Jó éjt, Minami. - ad neki egy puszit
- Aaaah? P-puszit adott nekem? Menten elájulok. - pirul el zavarában
- Szia. - azzal elmegy
- Sz-szia. - köszön el - Milyen édes srác.
Másnap boldogan ment suliba, kicsattant az örömtől. Minden órán kitűnően teljesített és rendesen odafigyelt a dolgokra. Azumi tudta mért boldog, vagyis sejtette, de Takeru csak csodálkozva nézett rá. Nem igen érdekelte, hogy mért ilyen boldog. Gondolta, azért mert ma csak jó jegyeket visz haza. Semmit se sejtett. Minami suli után ismét rohant a könyvtárba, ahol Kazuma már várta. Sokat elbeszélgettek egymással.
Nagyon jól érezte magát vele. Együtt tanultak, ettek egy nagy fagyit, sétálgattak a parkban, majd leültek tovább csevegni...
- Te egy nagyon kedves lány vagy, Minami. Örülök, hogy megismerhettelek.
- Köszönöm szépen, te is nagyon rendes srác vagy. Kevés az ilyen, mint te.
- Nálad szebb lányt, még nem igen láttam. - simítja meg haját
- K-köszönöm. - pirul el
A távolban éppen Takeru tartott egyik haverjához, hogy együtt tanuljanak, mikor megpillantotta őket együtt. Kissé féltékeny pillantásokat vetett rájuk. Már tudta, mért ilyen vidám Minami mostanában. Persze ennek nem örült. Felhívta Azumit, hogy kiderítse mi folyik a háttérben, amiről ő nem tud semmit sem....
- Szia, Azumi. Mond csak... Minami mióta jár együtt egy jó pofizó ficsúrral?
- Szia, Takeru. Miről beszélsz?
- Tudod te azt jó, hiszen a legjobb barátnője vagy.
- Én nem igen tudok erről semmit sem. Azt mondta a könyvtárban találkoztak és azóta mindig együtt lógnak. Engem már eléggé elhanyagolt az utóbbi napokban. De mért érdekel ez téged ennyire?
- Mert éppen most láttam őket kettesben. Eléggé jól mulattak.
- Nem jártok együtt. Mért zavar, hogy jól van?
- Engem nem zavar, csak... Áh, hagyjuk! - mondja kicsit mérgesen - Nézzenek oda... Most mennek be egy moziba. Agrrr! Cselekednem kell! - mérgelődik megában - Nem jönnél el velem egy moziba?
- Hm? Te és én? Hát... Jól van. Egy mozi a mai napba még belefér.
- Rendben, akkor 20 perc múlva érted megyek.
- Oké.
Takeru nagyon féltékeny volt. Direkt arra vett jegyet, amire Minamiék is. Tudni akarta, hogy mi van közöttük. Látta, hogy a fiú átkarolja és nagyon nevetnek valamin. Úgy néznek ki, mint egy pár. Hirtelen fel is pattant, hogy beszóljon neki, amit Minami meghallott. Ekkor gyorsan Azumit magához húzta és úgy csinált, mintha megcsókolná, így nem bukott le. Azumi nagyon elpirult és már kezdte félre érteni a dolgokat. A mozi végére Minami és Kazuma mosolyogva jöttek ki, míg Takeru féltékeny pofával lépett elő. Persze próbálta leplezni a dolgot...
- Köszönöm szépen a mozit, Takeru. Nagyon jó kis film volt.
- Semmiség. Gyere hazakísérlek, mivel elég késő van.
- Köszi, kedves tőled.
Látta, hogy Kazuma taxit hív és azzal mennek tovább, így ő is ugyan ezt csinálta. Végig követte őket, nem akarta szem elől veszteni a párocskát. Kiderült, hogy csak hazakísérte, így megnyugodhatott Mr.féltékenykedő. Semmi oka nem volt arra, hogy ilyen legyen, hiszen nem lett közöttük semmiféle csók vagy hasonló. Miután látta, hogy Kazuma elmegy, hazakísérte Azumit a házukig. Gyorsan el is búcsúztak...
Másnap Takeru egész végig Minamit cserkészte és nem hagyta szem elől veszteni. Folyton Azumit faggatta, hogy mit csináltak együtt. Mikor már túl féltékenynek látszott gyorsan abbahagyta a kíváncsiskodást. Próbált nem rájuk figyelni...
- Minden rendben van, Takeru?
- Persze, csak kicsit elbambultam. Hol is tartottunk?
- Éppen a matek leckénél, pontosabban itt. Nézd és figyelj. Ezt így kell megoldani. - mutatja
- Hm? - veszi észre őket Minami - Ők meg mióta ennyire jó barátok? Lemaradhattam valamiről? - kérdi magától
Azumi közel volt hajolva Takeruhoz, majd ráadásul még meg is fogta a vállát. Minami ezt csodálkozva nézte és nem értette mi folyik közöttük. Kissé gyanús volt számára a dolog, de nem tudta mi lehet ez a nagy együttlét. Nem akarta magát miatta izgatni, így inkább elment onnan. Sokszor együtt látta őket, ahogy tanulgatnak a könyvtárban vagy a szünetekben. Még fagyizgatni is elhívta Takerut. Most Azumiról az látszott, hogy akar valamit a fiútól, de azt nem tudni, hogy pontosan mik is a szándékai vele....
- Mond csak... Mióta vagytok ilyen jóban Takeruval?
- Hm? Ez mért érdekel?
- Csak szimpla kíváncsiság. Sokat vagytok együtt mostanság.
- Tudom. Csupán együtt tanulunk, semmi több. Talán féltékeny vagy?
- Áh, dehogy! Honnan veszed ezt? Én jól megvagyok nélküle, legalább nem idegesítem magamat miatta. Felőlem azzal vagy, akivel akarsz. Én nem szólok közbe.
- Rendben, de ha zavar, akkor...
- Dehogy zavar. Csak nyugodtan lógj vele, engem nem zavar. Hiszen úgy is csak barátok vagytok, nem igaz?
- De. Csak barátok vagyunk. - hajtja le fejét
- Akkor csak barátkozzatok. Én most mentem. Majd még dumálunk. Szia.
- Szia. - köszön el - Milyen furcsa volt most. Vajon féltékeny lehet ránk? Kicsit úgy tűnt. - komoly arccal nézi Minamit
Minami hazasietett, ahol számára eléggé rossz dolog várta. A konyhában találta édesanyját és Mr. Keisuket, akik éppen ölelkeztek és valami miatt igen boldognak tűntek. Mikor meglátta őket arcáról hirtelen lefagyott a mosoly és komolyan állt előttük. Nem értette mi folyik itt, mért mosolyognak rá ennyire....
- Szia, kislányom. Mondanom azaz mondanunk kell valamit.
- Mit kerestek ti itt, kettesben?
- Kislányom, én és Takada...
- Úgy döntöttünk, hogy...
- Összeházasodunk.
- Hah?! Ho... Hogy micsoda?! Ne, ez...Ez lehetetlen! Nem, nem... - remegő szemekkel néz - Hogy teheted ezt velem?! Gyűlöllek!
- Várj! Minami várj, had magyarázzuk meg neked.
- Kösz, de nem kell! Hallani sem akarom! - fogja be füleit
Egyből kirohant a házból, még sírva is fakadt. Beszélni akart legjobb barátnőjével, hogy megnyugodhasson és támaszt kérjen. Azumi nem volt otthon, édesanyja azt mondta neki, hogy elment valahova. Gondolta utána megy, hátha megtalálja. Mindenhol kereste. A könyvtárban, a fagyizóban, a parkban, a suliban ám sehol se bukkant rá. Szomorúan sétálgatott a híd felé, mikor is megpillantotta....
- Azu... Hah? - néz csodálkozva - Megint együtt vannak, de mért? Mit csinálnak kettesben?" - elbújva nézi őket
Az időjárás borúsra fordult, így Azumi és Takeru behúzódtak a híd alá, hogy ott beszélgessenek. Minami gyanúsnak tartotta, hogy ennyire elbújva, ráadásul kettesben beszélgetnek egymással. Átfutott az agyán, hogy ennél több van a dologban, de azt nem tudta pontosan mi. Végig figyelte őket, hogy kiderítse az okot....
- Takeru...
- Igen? Mi az?
- Én... Mondanom kell valamit, de nem tudom, hogy mit szolnál hozzá. Én... - vesz erőt magán - Tetszel nekem, Takeru! Azóta tetszel, mióta a mi osztályunkba kerültél. Számomra te vagy az a személy, aki igaz társ lehet.
- Hah? Komolyan beszélsz?
- A leges legkomolyabban.
Egy ideig álltak egymással szemben, majd Azumi lassan Takeruhoz hajolt. Mikor egy villám csapott le az égből, hirtelen megcsókolta. Minami ekkor megtorpanva nézte, ahogy szájuk egymáshoz ér. Szemei összeszűkültek, teste remegni kezdett. Egy újabb villám felfedte kilétét, amitől nagyon megijedt...
- Áh!
- Hah? Mi-Minami?
- Ah?
Mikor észrevette, hogy észrevették gyorsan futásnak eredt. Takeru egyből utána eredt, de nem bírta elkapni. Sok villám csapott le, amik megijesztették Minamit, de akkor sem állt meg. Sírva fakadva rohant, ahogy csak bírt. Nem tudták utol érni. Takeru mikor már majdnem el tudta volna kapni karját, hirtelen visszacsúszott a domboldalon. Minami most teljesen összeroppant, hallani sem akart semmiről. Neki ez a véget jelentette. Azt se tudta merre menjen...
- Igen ki az? - nyit ajtót Kazuma
Hah? Minami te vagy az?
- Kazuma... - omlik sírva a mellkasára
- Minami... Minden rendben, jól vagy? Mi a baj? - karolja át
- Segíts... - mondja zokogva
- Gyere beljebb, csurom vizes vagy.
Lassan leültette a kanapéra, majd hozott neki egy törölközőt és forró kakaót. Megkérte, hogy öltözzön át még mielőtt megbetegszik. Bement hát a fürdőbe, ahol levetette vizes ruhadarabjait, majd kapott egy inget, hogy abban várja meg,míg megszáradnak. Egy szál bugyiban és ingben ült le a kandalló elé felmelegedni. Kazuma leült mellé...
- Mond csak, mi történt? Mért sírtál?
- Hosszú lenne elmagyarázni, nem is untatlak vele.
- Ha nem akarsz beszélni róla, akkor megértem. Rossz volt látni, ahogy sírtál. Miben tudok segíteni neked ,hogy jobbá tegyem?
- Ebben nem tudsz. De köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy velem. Kedves tőled.
- Igazán semmiség. Ez csak természetes.
- Jó lenne elmenni innen messzire. Olyan messze, amennyire csak lehet. - dől rá a vállára
- Volna kedved velem jönni?
- Hah? - kapja fel fejét
Veled? Nem is tudom...
Hirtelen eszébe jutnak a dolgok, melyeket most élt át. Gondolatai nagyon megrémisztették. Ezalatt Takeru hazasietett, hogy beszéljen Minamival. Megmagyarázza neki a történteket. Azonban, mikor belépett a házba, nem épp az fogadta, aminek kellett volna. Édesapja nyitott
ajtót, mely nagyon meglepte...
- Hah? Apa? Te mit keresel itt?
- Gyere beljebb. Jobb, ha neked is elmondjuk.
- Hm? Mi folyik itt? - néz értetlen arccal
- Eiko és én összeházasodunk.
- Hogy mi?! - összeszűkülnek szemei
- Fiam meg kell értened, mi szeretjük egymást.
- Hogy tehetted ezt?! Hogy... Agrr! - összeszorított fogakkal mérgelődik, majd kirohan
- Fiam, várj!
- Sosem fogják ezt elfogadni igaz?
- Nem lesz itt semmi baj, majd hozzászoknak a gondolathoz, hogy lassan egy család leszünk.
Takeru azon nyomban megkereste Minamit, akiről gondolta, hogy nincs otthon. Nem késlekedhetett. Ha ő is tud a dologról, akkor ki tudja mire lesz képes. Főleg, hogy pluszban meglátta őket csókolózni... Minami ezalatt még mindig Kazumánál volt...
- Benne lennél, hogy velem jössz?
- Én... Igen. Veled megyek, bármerre is visz az utad.
- Komolyan velem jönnél? Ezzel nagyon boldoggá tettél.
- Mikor indulnánk?
- Ma este indul a gépem, Londonba.
- Hogy ma este? - lepődik meg - Akkor ma kell elbúcsúznom tőlük. - gondolja - Rendben van, csak pár cuccért haza kell mennem.
- Jól van. Ha a taxi ideér, akkor elmegyünk hozzátok.
Miután Kazuma rendesen összecsomagolt taxiba ültek és elindultak. Minami a kocsiban búcsú üzenetekkel köszönt el mindenkitől. Azumi kapott először, aki azonnal rohant a Kara házhoz, hogy szóljon Mrs. Karanak, aki ezalatt szintén kapott egy smst...
- Minami...! Hah? - lepődik meg - Csak te vagy az.
- Jó estét Mrs.Kara. Minami merre van? Kaptam tőle egy búcsú smst, mely...
- Hogyan? Neked is írt? Akkor ez nem egy tréfa, gyorsan meg kell őt találnunk! Nem tudod merre mehetett?
- Csak sejteni tudom.
Egyből rohantak megkeresni. Nem telt el sok idő és Minami ért haza, hogy gyorsan összecsomagoljon. Ahogy elpakolt, nyomban sietett vissza a taxihoz. Mikor be ült, akkor ért oda Takeru, aki csodálkozva nézte, ahogy beszáll. Odafutott, de már nem tudta megállítani. Egyenesen a reptérre mentek, ahol a gép lassan indulásra kész. Takeru is taxit hívott, majd igyekezett utánuk, hogy még időben meg tudja fékezni a dolgot.
Mikor a kocsiban ült, ő is kapott egy smst....
- Hm? Mi ez? Hah? - csodálkozva olvassa - Takeru... Benned mindig csak egy szoknyapecért láttam, de mikor először megcsókoltál már másképp gondoltam mindezt. Végig gyűlöltelek és azt akartam, hogy örökre eltűnj az életemből. Ám ez az érzés mássá változott. Most, hogy már tudom mit is érzek jobb, ha elválnak útjaink és többet nem látjuk egymást. Számomra ez az egész, csak egy kaland volt semmi több. El kell ezt fogadnod neked is. Ma, mikor megláttalak titeket Azumival, ráébredtem mindenre... Ég veled, Takeru! - olvassa a levelet
Felgyorsította a taxit, hogy nehogy elkéssen vagy örökre elveszíti őt. Minamiék már kiértek a reptérre és máris mentek a géphez, ami indulásra készen volt. Takeru az utolsó pillanatban ért oda, mikor minden utas beszállt. Már nem tudott utána menni, így lemaradt az egészről. El kellett válnia örökre a szeretett nőtől...
- A fenébe, elkéstem! - fogja meg homlokát - Minden az én hibám! Nem kellett volna hagynom, hogy ez így alakuljon. Én hülye, idióta! - mérgelődik
- Nem késtél el... - szólal meg mögötte egy hang
- Hah? - néz hátra csodálkozva
- Tudod, sokat gondolkoztam... Kettőnkről és a történtekről ,de főleg kettőnkről.
- Minami én...
- Nem kell semmit sem mondanod, vagy sajnálnod... Legyünk csak barátok. - nyújtja a kezét kézfogásra
- Minami...
- Csak barátok semmi több.
- Csak barátok. - kezet fog vele
/ Vajon Minami komolyan gondolta a "csak barátok" dolgot? Biztos a döntésében? Hogyan alakulnak most az események? Változik valami vagy marad minden így ahogy van? Eiko és Takada összeházasodnak, vagy inkább hanyagolják a dolgot, nehogy gyerekeik elhagyják őket? Minden kiderül a befejező részből... /
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
