Nem ellopni! Ezek magamtól írtam, az én gondolataim!

2010 - 2011

Érzelmi vívódás

Néha nehéz a szívünkre hallgatni,mely képtelen megsúgni az igazságot,amit hallani szeretnénk. A szerelem és a szeretet nem egy s ugyan az. Mint ég és föld. Kellemes érzés és megnyugtató, mikor a szívünkbe beleköltözik a szerelem. Nem sok ember érez ilyen tiszta és meleggel teli dolgot. Szívedben felkel a nap, fénye bevilágítja lelked minden egyes apró rését. Megtisztítja leledet a bűvös gondolatoktól. Rózsaszínben látod a világot. Ám ha érzéseid elkallódnak másik irányba is, akkor már nem tudod melyik út is a helyes. Mintha a szívedet széthúzná valami láthatatlan erő. Sokszor a szerelem kiszámíthatatlan és megzavarja az ember érzéseit. De a szív képes megsúgni ki a hozzád illő személy.

Belső vad

Lelked mélyén élő kárhozott lélek, mely elnyomja és felemészti a benned élő jót. Könyörtelen, senkit sem kímélő lény, eltiporja azt ki útjában áll. Ha egyszer feléled, sötétséget hoz a Világra és örökké tartó holdfogyatkozás veszi kezdetét. Mintha a pokol költözött volna a Földre, vérben áztatva azt. A Démon mely szomorúságot és csupa szenvedést zúdít ránk. Nincs benne jóség, szeretet se megbánás, ezt kiírtotta magából. Nagyobb benne a düh, mint bármilyen más lényben. Szíve olyan fekete, mint az éj. Lelke nincs, azt elnyelte a pokol. Gonoszabb a Sátánnál, ki csak pusztításra képes. Ezt a hatalmas erőt nehéz féken tartani, nincs rá semmi féle eszköz, vagy varázslat. Kiben ez a lény él, jóságos és képes arra, hogy elfolytsa bár már alig maradt ereje megfékezni lelkének kitörését.

Szeretnék az lenni....

Szeretnék az lenni ki téged átölel.
Szeretnék az lenni ki ajkadra csókot lehel.
Szeretnék az lenni ki számodra a legfontosabb.
Szeretnék az lenni ki nélkül élni nem tudsz.
Szeretnék az lenni ki felmelegíti lelked.
Szeretnék az lenni ki láthatatlan szárnyaival védelmez.
Szeretnék az lenni ki melletted leéli életét.
Szeretnélek örökké szeretni Téged!

Halandóság

Angyal vagyok szárnyak nélkül.
Egy letaszított lény, mely halandók közt él.
Átérzem milyen a fájdalom, s a szeretet.
Miként élnek s halnak az emberek.
Lassan én is elenyészek, nem leszek többé.
Felemészt minden, ami nem vagyok.
Mintha megmérgeztek volna, érzem halálomat.
Elveszik belőlem minden mi voltam.
Szárnyaim minden egyes tolla porrá vált.
Nincs kiút-e földi pokolból.
Megöl a magány, az egyedüllét.
Nincs senkim ki mellettem legyen.
Nincs senkim ki életet lehelne bennem.
Mikor már itt a vég, rám vetül egy fény.
Magával ragad, nincs menekvés.
Földi életem itt ért véget, elbuktam.
Bár halandóként nem bírok létezni,
Attól még van számomra egy jobb hely.
Ismét vannak szárnyaim, melyeket oly sokáig nem érezhettem.
Újra körül vesz a fény, védelmezi testem.
Én ebbe a Világba születtem.

Kisbaba születik

Mikor két ember igazán szereti egymást,
megtörténik a csoda, és új életet hoznak világra.
Ez a kis parányi jövevény elhozza a boldogságot,
Öröm szállja meg tested s lelked.
Szíved csak szeretni képes, vigyáz  a törékeny lényre
Kinek most sok gondoskodásra van szüksége.
Még nem képes mutatni vagy a beszédre,
Mindössze mosolyogni és a gügyögésre.
Törékeny a teste, rajta a keze és a lába,
Puha az orcája, bőrének a tapintása.
Sokáig rajtad csimpaszkodik és néz a nagyvilágba,
Mely most ismeretlen a számára.
Majd mikor felnő és megért mindent,
Sokat kérdezget majd téged.
Ha majd rosszat is csinál, haragudni képtelen leszel rá,
Hisz csillogó szemei és ártatlan arca, szíved megpuhítja.
Ilyen a kisgyerek, kinek nemet mondani nem igen lehet.

Nem bírlak elfelejteni

Egy dolog van, mi engem zavar,
Mi sohasem hagy nyugodni, míg csak élek.
Nem bírom feledni azt, ki ártott nekem,
Ki romokba döntötte életem.
A régi sebeket begyógyítani nem lehet,
Értelmetlen minden próbálkozás.
Ha ő kit úgy utálsz melletted van,
Szabadulni nem bírsz a gondolattól.
Minden emlék, minden szó
Csak rá emlékeztet.
Mit tegyek, hogy elfeledjem?
Mit tegyek, hogy örökre kitöröljem?
Mit tegyek, Istenem mit tegyek?
Fáj minden gondolat, minden szó
Lágy csókod ajkamra vissza nem fordítható.
Mért teszed ezt velem, te rút sors?
Mért nem hagyod őt elfelejteni.

Rád gondolok

Ülök a csendes szobában, s közben rád gondolok, hogy hol vagy, mit csinálsz.
Lassan álomba hajtom fejem, s rólad álmodok, téged ölellek, el nem engedlek.
Majd mikor reggel felkelek, te ott fekszel mellettem, fogod a kezem.
Átkarolsz, majd én melléd bújva alszom tovább....

Álom

Egy csöppnyi álom volt csupán, de mégsem feledem soha.
Ajkam ajkadra égett, ezzel mindent felmelegített körülöttünk.
Légy az enyém kedvesem, légy az enyém örökre! <3

Este van, leszállt az éjjel, korom fekete minden.
Te a karjaidba zársz, óvva a sötéttől, nehogy bajom essen.
Kettőnk szíve egyszerre dobban, melegítve egymás testét.
Lassan rám néztél, és egy csókot lopva tőlem, szemeiddel megidéztél.<3

Bánat és szomorúság

Az életem soha nem lehet gondtalan, és békés
Mindig lesz valami mely tönkre teszi, mely belekavar.
Szomorú vagyok, könnyeim is csak ezt mutatják.
Nincs számomra könyörület, csak a bánat és szenvedés.
Istenem mit vétettem, hogy ezt érdemlem?
Inkább jöjj értem bús halál, oltsd ki lelkemet
és vidd magaddal hol soha senki nem érheti mér el.
Ott végleg kihuny, s többé fel nem izzik, soha többé vissza nem térhet.
Legyen ez a sorsom, legyen ez lelkem sorsa.

Ha az lehetnék

Ha madár lennék, csak neked énekelnék.
Ha farkas lennék, csak téged védenélek.
Ha szentjánosbogár lennék, csak neked világítanék.
Ha gyümölcsfa lennék, csak neked teremnék.
Ha csillag lennék, csak neked csillognék.
Ha angyal lennék, szárnyaimmal óvnálak....
Nem vagyok egyik sem, így érd be így velem. Szeretlek életem! 

Érzések

Látni, szeretni, érteni, érezni, tapintani, átölelni, és csókolni!
Látni minden egyes nap, szeretni minden egyes percben,
Érteni minden szavát, érezni az illatát, tapintani a testét,
És csókolni az ajkait minden egyes másodpercben! <3

Kislányomhoz

Kis angyalka vagy, kit védelmez a testem-lelkem,
Egy törékeny virágszál, kire sok figyelem kell,
Édes a mosolyod, nevetéseddel boldoggá teszel,
Éjjel nem hagysz aludni, hisztizel nagyon,
Törlöd kis szemed kezeddel, de akkor sem akarsz aludni,
Ringatlak, hogy álomba merülj, kipihend magad,
Majd egy puszival el is alszol, és én is pihenhetek,
Drága kincsem, szemem fénye, kis manókám.

Aggódás

Jön a vihar, dörög és villámlik,
Te nem lehetsz velem, máris hiányzol,
Messze vagy, lassan esik az eső, elmossa lépteid nyomát.
Én itt várok rád, s reménykedem, hogy épségben haza érsz hozzám,
Majd karjaimmal átölelve, nem eresztelek el többet,
Vizes tested letörlöm, majd forró vízzel készülve neked, várok rád.
Csak érj haza épségben, vagy szívem szakad meg, ha bajod esik....

Eső

Dörög az ég, úgy látszik már nyakunkban a vihar,
Érzem az eső illatát, lassan minden nedvessé válik,
Az eső elmos mindet, a szomorúságot, a fájdalmat,
Megtisztul minden, a test, a lélek.

Szomorúság

Mikor már azt hiszed minden rendben, akkor ér a sokk....
Örülsz, mosolyogsz és vidám vagy, de észre veszed.....
Eleged lesz, feladod, inkább elbújsz, nem szólsz egy szót sem.....
Volt már valaha veled ilyen? Volt már, hogy te nem számítottál?
Nekem igen, nem is egyszer. Sajnálatos dolog, feledhető.....
Fény után jő a sötétség, mely beborít mindent, beborítja elméd.....
Már nem tudod mit tegyél, így inkább nem is teszel semmit.....
Óh mért van ez? Óh mért? Mond meg nekem kérlek!