|
1.rész: Találkozás
Saki 2012.03.17. 23:11
"Minamival kezdődik történetünk, ki éli hétköznapjait. Ám egy esős napon, mikor a munkából haza idulna összefut valakivel és ezzel egy csapásra megváltozik élete. Kérdések kavaroknak benne és nem tud dönteni. Ez a nap számára egy igen ígéretes élet kezdetének első napja. Csak még nem tud róla..."
Már 4 év telt el az esküvő óta, mely össze kötötte Eiko és Takada életét örökre. A fiatalok hozzá szoktak már ehhez és külön mentek. Mind a ketten szerencsét próbáltak egyedül. Takeru egy "Ördögök" nevű bandának lett a gitárosa, Minami pedig az egyetem elvégzése után egy cukrászdában lett pincérnő. Nem hallottak egymás felől, már 2 éve. Kapcsolatuk nem tartott sokáig. Egyikük a karriert választotta másikuk pedig a tanulásra koncentrált. Szomorú, de inkább szétmentek minthogy rosszabbra forduljanak a dolgok....
Minami békésen élt kis lakásában kiskutyájával, Maszattal. Minden napja ugyan olyan. Öt napot dolgozik 4 órában, de általában többet van benn. Semmi izgalmas nem történik vele. Minden nap felhívja legjobb barátnőjét, Azumit. Vele sohasem akarja megszakítani a kapcsolatukat. Rá mindig számíthatott. Még, ha messze is van, akkor is barátok maradtak....
- Még mindig fura, hogy Párizsba költöztetek. Nélküled uncsi az élet. Nem jönnél vissza?
- Minami. Tudod, hogy ez nem így megy. Majd csak történik veled valami izgalmas és szép, mely felkavarja a napjaidat.
- Arra nincs esély, itt minden unalmas.
- Na, és mi a helyzet Takeruval?
- Mi? Takeruval?
- Igen. Nem gondoltál arra, hogy megkeresd? Olyan szép pár voltatok, nem is értem mért szakítottatok.
- Én sem hiszem. Ő... Vagyis miket beszélek?! Ő egy szoknyapecér, aljas és... és én utálom! - mondja mérgesen - Hagyjuk őt! Veled mi újság van? Van valakid?
- Hát...Végül is van egy személy, aki tetszik. De még nincs semmi lángolás, majd idővel. Most viszont le kell tennem, mert megjött anyum. Ma megyünk vásárolni együtt. Légy jó és kitartást.
- Köszi. Jó vásárlást neked, azaz nektek. Még majd hívlak. Szia, Azumi.
- Szia.
- Igaza lehet? Valóban meg kellene keresnem? De, ha igen... Mit mondjak neki? Hisz én szakítottam vele, nem ő velem. Helytelen lenne felkeresnem és értelmetlen is. Ah, nem tudom mit tegyek. És, ha írnák neki? - kérdi magától - Lássuk! - ül le a számítógép elé
Lassan kikereste a címét, majd megfogalmazva pár sort írt neki. Próbált barátként írni, úgy mintha csak érdeklődne iránta. Elsőnek nem merte elküldeni, várt. Sokat gondolkodott jó pár órán keresztül. Végül is nem küldte el, csak leült a gép elé és nézte a levelet. Közben müzlit falatozott. Hirtelen az ölébe ugrott Maszat és a billentyűzetre tette mancsait, ezzel pedig elküldte az emailt...
- Ne! Maszat! Te rosszaság! - elhessenti magáról - Elküldve? Micsoda? Jaj, ne! Elküldte az emailt! istenem! Remélem nem olvassa majd el, mert akkor szívrohamot kapok. Ah! Jobb, ha inkább elindulok dolgozni.
Gyorsan felöltözött. Elpakolta a pizsamáját és a szennyes ruháit, adott Maszatnak enni, majd munkába indult. Nem volt nagy kedve menni, de ha enni akar és tetőt a feje fölé, akkor muszáj. Minden olyan volt,mint eddig. Sok éhes személy megfordult a cukrászdában, jó volt a forgalom. Még borravalót is kapott. A hangulata boldognak tűnt, de az időjárás már nem annyira. Beborult az ég és eléggé esett az eső....
- Mára végeztünk. Sziasztok!
- Szia, Minami! Majd holnap ugyan ekkor várunk.
- Okés. Mentem is. Bye! - int búcsút - Milyen klassz az idő, nem mondom. - mondja irónikusan - Pont ma nem hoztam magammal esernyőt. Csúcs! Majd ez az újság megteszi. - emeli feje fölé
Mikor elindult, nem tett meg pár métert és hirtelen megpillantotta azt a személyt, akit el akart felejteni. Pont őt látta, kivel már régóta nem beszélgetett. Hát igen, ő volt Takeru Kisuke...
- Jaj, ne! Észrevett! Fuss, Minami! Fuss! - mondja magának
- Hah? Minami?
- Fuss, Minami! Fuss! ne nézz hátra! - mondogatja magának
- Minami, várj! Állj meg!
- Nem! Nem akarom ezt! - fut még gyorsabban
Nem is figyelt semmire, csak rohant előre. Az eső csak úgy szakadt, így nem vette észre a közeledő autót. Majdnem elütötte volna, de Takeru még időben elrántotta előle...
- Jól vagy? Minden rendben?
- Hüm? I-igen. Minden rendben. Jól vagyok. Mot már elengedhetnél, légyszi.
- Oh, persze. Bocsi.
- Köszönöm, hogy megmentettél.
- Nincs mit. Nem akarom, hogy bajod essen.
- Hah? - totál elpirul
- Gyere, húzódjunk menedék alá vagy csurom vizesek leszünk. Bár én már az vagyok.
- Rendben. Hm? - csodálkozva nézi, ahogy megfogja a kezét
- Így már mindjárt más. Mennyi ideje? 2 éve?
- Valahogy úgy. Velem semmi különös, jól vagyok. Élem életem
- Az jó. Örülök, hogy jól vagy.
- Hát, igen. Nélküled is meg vagyok.
- De én nem.
- Hah?
- Sokat gondoltam rád, hiányzott a hangod. Mosolyod. Nem bírom ki nélküled azért is jöttem vissza, hogy láthassalak.
- Hah? Ta...
Lassan közelebb hajol hozzá. Mélyen Minami szemébe nézett, aki pedig csak csodálkozva nézett vissza rá. Némán hallgatta őt. Az eső még mindig vadul szakadt, mintha sohasem akart volna elmúlni. Ők egy hatalmas lombú fa tövében álltak. Minami háttal volt a fának. Kezdett teljesen elpirulni rég nem látott szerelmétől, aki igéző szemekkel nézett rá. Szinte csók lehetett volna belőle, ám...
- Mért jöttél vissza? Mért? Én már kezdtelek elfeledni.
- Látni akartalak, ez nem kielégítő válasz neked?
- Takeru... én...
- Minami... - még közelebb hajol hozzá
Egyszer csak egy hatalmasat villámlott, melyet egy hatalmas hangú dörgés kísért. Ettől Minami nagyon megijedt és a karjaiba ugrott. Takeru csodál nézett, majd átkarolta. Addig álltak úgy, míg el nem csitult a vihart. Majd lassan haza kísérte az ilyedős lányt. Út közben nem nagyon beszélgettek, csak egymás mellett mentek hallkan...
- Itt vagyunk. Én pont itt lakom.
- Óh, aranyos kis lakás.
- Köszi. Most pedig...
- Várj! Nem hívsz fel magadhoz?
- Hogy micsoda? Mit csináljak?
- Meghívhatnál egy mézes csókra vagy esetleg... Hé!
- Adok én neked mézes csókot, te perverz disznó!
- Még mindig ilyen nagyszájú vagy? istenem, csak vicceltem! Mért kell mindig, mindent komolyan venned?
- Te...! Szia! - csapja rá az ajtót
- Idióta némber!
- Hülye, Takeru! Hah?
Dühösen elrohant a lakásába. Csodálkozva nézett, mikor nyitva találta. Az ajtó fel volt feszítve és hatalmas felfordulás volt mindenhol. Lassan beljebb ment. Nem sejtette, hogy az elkövető még a helyiségben tartózkodik. Pontosabban mögötte állt, felkészülten. Mikor a szoba közepéig ment, a tolvaj lecsapott rá....
- Meg vagy szépségem!
- Hah? Ááááh!
- Most az enyém vagy drágaságom, nem menekülhetsz!
- Eresszen el! - löki le magáról
Gyorsan az ajtó felé indult, de az erőszakos behatoló eléje ugrott. Megpróbált az ablakhoz futni, de ekkor elkapta a karját és a földre esett. Minami
lerúgta magáról a betörőt, majd a telefonját elő kapva felhívta Takerut....
- Hah? Minami hív? Hm. Halló? - veszi fel
- Takeru! Se...
- Nem hívsz te senkit sem! - fogja be a száját
- Minami? Minami, mi a baj? A fenébe, megszakadt. Vissza megyek hozzá. - mondja - Lehetséges, hogy bajban lenne. Megnézem. - gondolja
Visszarohant a lakáshoz. Szerencsére épp jött ki valaki, így feljutott az épületbe. Sajna azonban nem tudta, hogy melyik az ő lakása. Sietett hozzá és gyorsan végig kopogott az ajtókon. Mikor felért az első emeletre, meghallotta a kiabálásokat. Észrevette, hogy az egyik ajtó el van feszítve. Odasietett. Mikor berontott ott látta, ahogy egy maszkos alak Minamival erőszakoskodik...
- Hé, haver! Szállj le róla! - rántja le a fickót
- Takeru!
- Te szemét, hogy merészeled? - behúz a fickónak egyet
- Te kis, mitugrász! - neki esik Takerunak
- Takeru!
Összeverekedtek, míg Minami gyorsan hívta a rendőrséget. A tolvaj egy késsel fenyegetőzött. Sikerült megvágnia Takeru karját, aki ettől erősen vérzett. Minami gyorsan a fejére vágta az egyik vázát, így az eszméletét vesztette.
- Takeru! Minden rendben, jól vagy? - kérdi aggódóan
- Áh! Kicsit fáj, de nem vészes. To hogy vagy?
- Semmi bajom, hála neked. - takarja közben a mellkasát
Nem telt el pár perc és máris odaért a rendőrség. A tolvajt nyomban letartóztatták. Kiderült, hogy már régóta körözés alatt állt. Örültek, hogy végre elcsípték. Miután a terep tiszta lett, elmentek. Takeru sérülését ellátták, nem lett komoly baja. Hamar be fog gyógyulni a sérülése...
- Köszönöm, hogy megmentettél. Megint. Hálás vagyok neked. - kicsit elpirul
- Áh, ez semmiség volt. Örülök, hogy engem hívtál. - kedvesen mosolyog - Még jó, hogy nem ártott neked az a féreg! Ha hozzád ért volna, én...! Azt nem úszta volna meg! De hála istennek, nem lett bajod.
- Még szerencse. Rosszul éreztem volna magam, ha egy ilyen féreg vette volna el a szüzességemet. Áh, vagyis....! - tökre elvörösödik
- Hah? Te még akkor szűz vagy?
- Fogd be! Semmi közöd hozzá!
- Jól van, na! Le ne harapd a fejem!
- Agrr...!
- Én sem örültem volna, ha egy olyan erőszakod alak elveszi az ártatlanságodat, mint az. - komolyan néz
- Hah? - lepődik meg - Milyen komolyan néz most. - gondolja
- Minami...
- I-igen?
Lassan ránézett, majd komolysággal a tekintetében meg akarta csókolni. Minami hagyta volna magát, de ekkor eszébe jutott, hogy már szakítottak. Nem akarta, ha összejönnek ismét az legyen a vége. Lehajtott a fejét és szomorúan nézett. Takeru értette a célzást, de nem akart így elválni ezért gyorsan váltott...
- Nincs kedved holnap elmenni valamerre? Esetleg fagyizni vagy moziba?
- Hah? R-rendben. De ügye csak baráti alapon? Nem szeretnék semmit sem... vagyis még csak most találkoztunk újra és...
- Értem. Nyugi, nem kell aggódnod. Nem randira gondoltam, csak egy baráti összeröffenésre.
- Jól van. Akkor jó, megnyugodtam. Akkor holnap. Itt a számom, hívj ha találkozunk. Úgy értem... Már azt sem tudom mit mondok. Délután kettőtől ráérek.
- Jól van. Akkor holnap felhívlak 2 után és akkor majd eldöntjük merre menjünk.
- Okés. Akkor szia! Most jobb, ha lefekszem aludni. Jó éjt, Takeru. - ad egy puszit az arcára
- Hm? Szia.
Miután szétváltak, mind a ketten egymásra gondoltak. Eszükbe jutott a sok együtt töltött nap,a sok hülyülés és pirulós helyzetek is. Szép emlék számukra. Ám azóta 4 év telt el, nem tudják mi történt azóta a másikkal. Lett-e valakijük vagy milyen munkában dolgoznak. Lesz mit mesélniük egymásnak. Minami aludni sem bírt, annyira izgatott volt. Végig forgolódott. Másnap hullán is kelt. Bozontos haj, karikás szemek és lekonyult száj jellemezte ma reggel. Gyorsan felöltözött, majd felkapva kis táskáját rohant a munkába....
- Kulcs megvan, ajtó bezárva és...Hah?
- Minami drágám, nem felejtettél el valamit? Azt mondtad, ma reggel elviszed Maszatot.
- Jaj, bocsánat Mrs. Hatomi. Kissé zavart vagyok ma reggel és szétszórt is. Gyere, Maszat! Ne haragudjon, hogy elfeledkeztem rólad.
- Vah, vah...! - csahol a farkával közben
- Legközelebb ne felejtsd el. Nem haragszom miatta. A lányaim úgy is szeretik. Még a végén azt akarják, hogy megtartsuk.
- Azt már nem! Maszat az egyedüli, aki szeret. Szóval, nem! Ő a mindenem, kis drágám. - jelenti ki - Tegnap azért nem mentem érte, mert ki akartak rabolni és lett egy kis harc is.
- Jaj, drágám! Jézusom és megsérült valaki?
- Súlyosan nem. Csak a megmentőm egy karcolást szerzett, de nincs baja.
- Szerencsés vagy akkor, hogy egy olyan kedves fiatal ember segített neked. Örülök, hogy nem esett bajod.
- Még jó, de most mennem kell. Még a végén elkések a melóból, aztán Mr. Tokoshi kirúg. További szép napot, Mrs. Hotomi asszony!
- Neked is, drága Minami.
- Ha jól belegondolok valóban szerencsém volt, hogy Takeruval épp akkor futottam össze. Hiszen, ha ő nincs én már... Nem is merek rosszra gondolni. Rémes volt a tegnapi. Most a munka a fontos. - elgondolkozik - Gyere, Maszat! Most itt kell maradnod.
Megkötözte hátul, majd felkapva a kötényét gyorsan munkába állt. Ma sürgött-forgott. Kissé elbambultnak látszott, mint akinek máshol járnak a gondolatai. Nem is csoda, hiszen ma tudta, hogy ma találkozni fog Takeruval. Az egész délutánt majd együtt fogják tölteni. Zavarban volt nagyon, így sok hibát ejtett. Folyton elesett és piszkot csinált a cukrászda kávézóban részében. A vendégek rendeléseit is összekeverte, de azok nem voltak mérgesek. Mindig kinevették, ha bénáskodott. A főnök csak nézett rá. Tudta, hogy történnie kell valaminek, hogy ennyire szétszórt ma. Gondolta majd csak elmúlik. Lassan elérkezett a találka ideje. Takeru a kávézóba ment,hogy majd ott megvárja Minamit. Leült az egyik asztalhoz és rendelt valamit....
- Minami, egy turmixot a 3-as asztalhoz.
- Rendben máris visz... Hah? T-Takeru? - kerekedik el szeme - Sajnálom, de oda nem vihetem ki.
- Ha nem viszed ki, ki vagy rúgva.
- Máris viszem! - mondja - A fenébe! Nem akartam, hogy meglásson. Most mit tegyek? Nem akarom, hogy kirúgjanak, így... Jobb, ha kiviszem. - gondolja Tessék, parancsoljon. A csokoládé turmixa. - takarja arcát közben
- Köszönöm szép hölgy. Jó a feneke.
- Hüm? Agrrr.... - morog háttal állva - Perverz állat! Legalább nem ismert fel! Huh! - gondolja
Szerencséjére később sem látta meg, mivel utána a konyhában kellett mosogatnia. Mázlija volt, mivel Takeru végig ott ült és várt. Minami néha kikukucskált az ajtón és leste nem megy-e el véletlenül, de nem. Végig türelmesen várta, hogy elmúljon 2 óra...
- Még mindig ott ül és nem is csajozott be? Hm... - gondolja
- Csak nem ez az a srác, akiről meséltél?
- Öh? N-nem, dehogy! Az egy másik srác volt. - zavarban van
- Pedig nekem nem úgy tűnik.
- Minami mehetsz, mára végeztél.
- Rendben. Szia Kumiko.
- További szép napot neked. - kedvesen mosolyog
- Én is remélem, hogy szép lesz. - majd öltözni megy
Gyorsan magára kapta utcai ruháit, majd mikor hátul kisurrant, megcsörrent a telefonja. Majdnem elejtette, annyira megijedt. Maszat már nagyon várta, hogy érte jöjjön. Sosem szeret sokat várni egyedül. Szerencsére éhen nem halt, mivel kapott kutyakekszet és vizet is....
- Halló?
- Szia, édes. Itt várok rád a kávézóban. Te merre jársz? Látni szeretnélek.
- Mindjárt ott leszek, csak 1 perc.
- Rendben, édes.
- Mióta lettem az édese? A perverz! Biztos majd valami olyan helyre visz, ami neki kedvez és... Ki tudja mi járhat a fejében. De engem nem kap meg! Okosabb vagyok, mint hiszi! - gondolja határozottan - Gyere, Maszat! Találkozónk lesz.
- Vah! Vah! - csahol utána
Minami máris ott volt a kávézóban. Takeru csodával határos módon, nem a nőket bámulta, hanem az óráját. Alig várta, hogy a rég látott nő ide érjen. Mikor meglátta, nagyon tetszett neki a külsője. El is mosolyodott, majd odament köszönni...
- Szia.
- Hali. Mi a terved mára?
- Elsőnek arra gondoltam, hogy mozi majd gyertya fényes vacsora és végül egy vad szeretkezés a holdfényben. De...
- Hogy mi?! - kérdi tiszta vörösen
- De az még túl korai lenne. Tehát kezdetnek jöhet egy fagyi és egy csevegéssel teli séta. Mit szólsz?
- Hm...Ugyan olyan perverz vagy, mint voltál. - jegyzi meg - A fagyi sétával és csevegéssel jöhet.
- Okés, te fizetsz.
- Ah! Idióta! - vágja kupán
- Csak vicceltem, csak vicceltem! Időt kérek! - védi magát
Tehát fagyizás lett az első találkozóból. Minami málna-epret evett, Takeru pedig csoki-zöldalmát. Szép lassan elnyalogatták és közben beszélgettek. Az idő nagyon szép volt és kellemesen meleg. Lágy szél fújt, nem volt nagy kánikula sem. A fagyi épp megfelelő étek ilyen meleg ,napos időben.....
- Már 2 éve, hogy utoljára láttuk egymást. Jó rég volt az. Mit csináltál azóta? Hallottam külön költöztél a szüleidtől, hogy felnőtt nőként élj.
- Igen, úgy valahogy. Az érettségi után egyetemre mentem, melyet sikeresen elvégeztem. Utána belevágtam a nagyvilágba. Már úgy sem fértem volna bele anyum életébe. Jobb is így. Már 20 éves érett nő vagyok. Jogom van egyedül élni.
- Az jó. Igazad van. Gratulálok neked mindenért.
- Köszi, kedves tőled.
- Na és a fiúkkal hogy állsz? Volt valakid azóta?
- Hát volt egy srác. Kedves és aranyos, de... Mikor azt mondtam, nem fekszem le vele furcsa lett velem és nem sokkal később meg is csalt. Persze tagadta az egészet, de már nem tudta hinni neki. Azóta nem voltam valami szerencsés.
- Értem. Akkor biztos rossz lehetett neked. Sajnálom, hogy felhoztam a témát, ne haragudj.
- Semmi baj, már túl vagyok rajta. És veled, mi a helyzet?
- Nem sok minden történt. Bejött a gitáros biznisz és inkább azzal foglalkoztam. - válaszolja - Úgy látszik, még nem tud mindent rólam. - gondolja
- Az jó. Mindig csak azt csináld, amit szeretsz. Gondolom boldog vagy, igaz?
- Lényegében, igen. Főlet, hogy te itt vagy velem.
Lassan Minamira nézett és meg akarta csókolni. Éppen egy sziklából készült kerítésen beszélgettek. Már majdnem csók lett volna belőle, de a kis szőrgombolyag közbe szólt...
- Vah! Vah!
- Hah? Mi ez a kis szőrgolyó?
- Ő Maszat, a én legjobb barátom.
- Inkább valami szőrcsomónak látszik.
- Ne legyél vele ilyen. Vannak érzései. Megbántottad.
- Óh! Bocsi szőrcsomó, de most más dolgunk van. Csorgasd arrább a nyálad kicsit? Köszi. - tolja el lábával
- Hm? Milyen más dolgunk? - kérdi magától - Hm! Szemét! - tolja oda Maszatot a szájához
- Uhm? Bleh! Ezt mért kellett?
- Gyere, Maszat! Ez a perverz alak nem tisztel téged, akkor engem sem! Hüm!
- Várj, Minami! Sajnálom. Várj meg légyszi! - kapja el karját
- Én nem... Hü... - csodálkozva néz
Egy hirtelen lopott csók, el is hallgatta. Takeru nem hagyta elmenni-e nélkül. Minami reagálni sem tudott erre a váratlan lépésre. Tágra nyílt szemekkel nézett, de nem tolta el magától. Szóhoz sem jutott. Az arca kissé pirossá lett. Teljesen ledermedt...
- Lehet ennél szebb a nap? Láthattad azt, kit már rég feledni próbálsz. Kiért mindig odáig voltál. Lehetne ennél szebb egy nap? Így ért véget a találkozóm azzal a fiúval, kit mindig is szerettem. Bár lehet ez csak álom. - gondolja
Folytatjuk...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
