|
2.rész: Riválisok
Saki 2012.03.22. 23:08
Minami és Takeru kapcsolata telis tele van érzelmekkel, melyből sosem lehet tudni jó vagy rossz sül el. Az évek leforgása alatt jól kiismerték a másikat. A dolgok kissé szomorkássá válnak, miután egy el nem hangzott mondat napfényre nem került. Betoppan a képbe egy újabb szereplő, ki fényt hoz eme sötétségbe. Vajon ki lehet az?
Az előző részben Minami és Takeru 4 év elteltével ismét összefutottak. Nagy meglepetés volt ez mindkettőjük számára. Már az elején megtörtént a baj és főhősnőnket támadás érte. Egy tolvaj betört hozzá és bántalmazni akarta. Még nagy szerencséje, hogy Takeru még a közelben volt, így gyorsan a segítségére sietett. Ennek fejében találkozót beszéltek meg, melyen kicsit elcseverésztek az eddig történt dolgokon. A találka végén egy csók is elcsattant, hogy ez hogyan is végződött? Folytassuk!!!
Hosszú, szenvedélyes csók csattant el szerelmeseink között, melyet Takeru kezdeményezte. Szegény Minami hirtelen védekezni sem tudott, annyira váratlanul érte ez a lépés. Csodálkozó szemekkel nézett, teljesen ledermedt...
- Milyen jól csókol. Már el is feledtem. Istenem, menten elolvasod! Bárcsak örökké tartana ez a pillanat. - gondolja, majd elpirulva behunyja szemeit - Ezt nem lett volna szabad.
- A csókod még mindig ártatlan és mézédes.
- Takeru...
- Kívánlak, Minami! Kérlek légy enyém!
- Takeru állj! - löki el magától
Már a nyakát akarta csókolni, annyira bele mélyedt a csókba. Minami azonban ellenkezett. Egyáltalán nem tartotta jó ötletnek a dolgot. Gyors volt és elhamarkodott. Sosem akarta egyből ezt és nem is így. Túl erőszakosnak tűnt neki, ezt nem várta volna tőle. Kicsit meg is ijedt...
- Sajnálom. Csak elkapott a hév.
- A hév, mi? Hm!
- Még mindig jól áll, ha morcos vagy. Ugyan olyan gyönyörű maradtál, mint voltál. Jól áll a hosszú haj.
- Köszönöm a bókokat, de... Akkor sem helyes, amit tenni akartunk. Mármint te! Nekem eszemben sem volt! Fogd vissza magad, tigris!
- Sajnálom, igazad van. Ne haragudj rám. Csak hiányoztál és hirtelen elvesztettem az eszem.
Nem akartam ártani neked. Olyant soha nem tennék.
- Semmi baj, nem haragszom. Most viszont jobb, ha haza megyek. Maszat fáradt, a nap meg lemenőben. Holnap meló. Nem késhetek el megint.
- Várj, hazakísérlek akkor.
- Rendben, de semmi perverz gondolat!
- Okés, tűrtőztetem magam. Nyugi, ne aggódj.
- Akkor rendben van.
Haza fele nem mertek egymásra nézni. Minami túlságosan zavarban volt a letámadás miatt. Végig el volt pirulva szegény. A gondolatai csak is azon a dolgon jártak. Takeru természetesnek tűnt, nem volt elpirulva. Mikor a lakáshoz értek...
- Itt is vagyunk. Jó éjt, Takeru! Aludj jól.
- Várj! Felkísérlek. Legalább had tudjam biztosra, hogy minden rendben-e és nincs ott ismét egy tolvaj.
- Rendben. Végül is igazad van. Nem szeretném, ha megismétlődne a tegnapi nap.
Tehát Takeru az ajtóig kísérte, majd benézett a lakásba. Minden rendben volt. A zár és a lakás is érintetlen volt. Nem lehetett semmiféle gyanús dolgot látni vagy észre venni. Minami megnyugodhatott...
- Látod? Minden rendben, megnyugodhatsz.
- Én csak akkor lennék nyugodt, ha... Itt aludhatnék veled! - kis kaján vigyort lejt
- Ah! Már megint kezded? Soha! - rácsapja az ajtót - Perverz disznó! Csak a szexen jár az esze! Tipikus férfi állat! - mérgelődik magában
- Hü, hü, hüm... - magában nevet és elmosolyodik
- Még egy ilyen perverz alakot! Az a kis.... - mérgelődik magában
Olyan mérges volt, hogy egyből a fürdő fele vette az irányt. Ledobálta a ruháit és beállt a zuhany alá. A felsője Maszatra esett, aki igyekezett kikászálódni alóla. Ott tekergett és izgett-mozgott. Takeru még nem volt túl messze. A lakása ablakát nézte egy darabig, ahol a lámpa égett. Közben elgondolkodott. A kis fortyogó vulkán pedig a zuhany alatt szidta le, melyet ő már nem hallhatott. Annyira el volt foglalva volt pasija szidásával, hogy észre sem vette milyen hatalmas nagy pók mászott be ablakának résén...
- Hülye Takeru! Hülye, hülye, hülye... - mérgelődik magában - Hah? E-e-egy... Póóók! Áááh!
- Hah? Minami? - hallja meg Takeru a kiáltásokat
Gyorsan felrohant az emeletre. Tudta hol van most, mert a fürdő ablakán áradt ki a gőz. Könnyebb volt a dolga, mint tegnap. Betörve az ajtaját, a hang irányába sietett. Hirtelen a szobába nyitott....
- Minami, mi a baj? Mért... Hah? - kerekedik el szeme
- Öh? Áááh! Takarodj kifelééé! - vágja neki a tusfürdőjét
Minami le tudta intézni a pókot. A zuhannyal fújta bele a lefolyóba, de ahhoz ki kellett szállnia alóla. Pucéran állt, kezében a zuhannyal és épp akkor nyitott be drága Takeru...Nem sokkal később perverzként magához tért. Minami az ágyára fektette és borogatást tett a fejére, hogy a puklit lelohassza vele. Ő maga pedig az ágya mellett lévő kis fotelben szenderült el. Mikor Takeru felkelt csodálkozva nézett rá, majd lágyan megsimította az arcát. Mosolyogva nézte, ahogy alszik. Lassan felkelt és ölbe véve, az ágyába fektette. Kicsit még nézte, majd haza indult....
- Jó éjt, Minami. Ne haragudj rám. A mai nap számomra csodálatos volt. Remélem még látjuk majd egymást. - gondolja
Másnap reggel csipkerózsikánkat egy levél fogadta. Csodálkozva nézte, hogy merre tűnt el Takeru. Tudta, hogy miatta nem kell aggódnia. Elolvasta a levelét és elmosolyodott. Hirtelen az órájára pillantott...
- Áh! Elkések! - pattan ki az ágyából - Megint sikeresen elaludtam. Remek!
Rohant is a munka helyére. Reggelizni és még mosakodni sem volt ideje. Szerencséjére pont az utolsó percben ért be, így főnöke nem rúgta ki. Minami ma nagyon feldobottnak tűnt. Majd kicsattant a boldogságtól. Munkatársai meg is jegyezték ezt. Egész délelőtt nagyon jó munkát végzett. Nem ejtett el semmit sem és egész végig csak mosolygott. Mosogatás közben még dúdolászott is. Ám hiába kérdezgették, nem válaszolt. Minden remekül ment, a vendégek özönlöttek. Még egy híresség is megjelent a cukrászdában. Pont neki kellett kiszolgálnia....
- Minami a privát asztalhoz! Légy rendes és figyelj oda. Ha elszúrod....
- Tudom, tudom. Máris megyek! - mondja - Mért pont én? Pont ehhez a nőhöz? Mégis ki lehet az? Nem mintha engem érdekelnének a hírességek. - gondolja - Mit parancsol, mit hozhatok?
- Áh, helló! Végre valaki, aki nem sikongatva jön ide. Már úgy is untam, hogy a fülembe ordibálnak. Még pár ilyen nap és tuti süket leszek. Na, de nem beszélgetni jöttünk ide. Nézzük csak... - nézi az étlapot - Egy eper turmixot sok-sok habbal és egy eperszeletet. Imádom az epret! - jelenti ki elmosolyodva - És te mit kérsz, Takeru?
- Én egy.... Haah? Mi.... - néz csodálkozva
- Ah? - rémülten néz Minami - Takeru... Takeru egy másik lánnyal? Ez... - szomorodik el
- Nem kérek semmit sem. Köszönöm.
Azzal felállt, majd el is ment. Minami teljesen padlót fogott, de nem mutatta ki akkori érzéseit. Tudta, ha elszalad ki is rúghatják. Innentől kezdve a
hangulata alább hagyott. Szomorúnak és csalódottnak tűnt, mintha meghalt volna valakije. Kiszolgálta az énekesnőt, ahogy azt kellett. Oda figyelt rá, hogy mit vigyen ki neki és hogyan. Semmi bajt nem okozott....
- Köszönöm szépen. Bocsánatot kérek Takeru nevében. Elég furcsán viselkedett, ez tőle nem épp megszokott. Mindig komoly és nem igen beszél, azt már megszoktam tőle.
- Értem. Most,ha megbocsát...
- Persze. Menj csak. Nem akarlak feltartani. - kedvesen mosolyog
- Jó étvágyat a süteményhez. - meghajol
- Köszönöm.
- Ezt nem hiszem el! Lehetetlen, hogy ez velem történik! Nem hiszem el! Istenem! - szinte már sír
- Jól vagy, Minami? Minden rendben?
- Igen, igen. Semmi bajom, Rosa. Csak hagyma... Csípi ez az átkozott hagyma a szemem! Agrr... Utálom a hagymát! Utálom, utálom, utálom... utálom! - döfködi le
- Nyugi, nyugi! A hagyma már olyan kicsi, mint egy sószem. Nem kellene péppé verned. - fogja meg a karját
- Sajnálom. Kicsit mérges vagyok.
- Jobb, ha lepihensz kicsit. Úgy is ma remek voltál. Ma nem pihentél, lassan vége a műszakodnak is. Ne hajtsd túl magad. Ülj le kicsit. Rendben? Majd én kiszolgálom a maradék vendéget.
- Köszi, kedves tőled Risa. Rám is fér végre egy kis pihi. Iszom valamit és bekapok pár falatot.
Lassan elment hátra, de a kedve még rosszabb lett. Látta, ahogy Takeru és barátnője távoznak egy fekete limuzinnal. Alig bírta a könnyeit visszafogni. A mai napja ezzel jól el volt rontva. Rosszabb már nem igen érhette. Vagy mégis? Az eső szakadni kezdett és egyáltalán nem akart csitulni. Gyorsan hazarohant. Bőrig ázott, így azon nyomban a zuhany alá vetette magát. Forró és kellemes volt számára. Legalább nem betegszik meg, időben cselekedett. Ám ez a finom, meleg víz sem tudta szomorúságot lemosni arcáról. Maszat szomorúan nézett rá. Oda vitte neki a papucsát. Szomorú gazdija elvett egy bogyit és egy vastagabb felsőt, majd az ablak párkányra ülve evett egy almát. Kiskutyája mellé heveredett, próbálta felvidítani. Megsimogatta, megvakarta füle tövét, majd a hasát is. Kedve nem lett jobb, de kicsit elmosolyodott. Maszatnak nem tetszett gazdája búskomor arca. Odabújt hozzá és vele együtt nézte az esőt, mely úgy folyt az ablakon, ahogy a könnycseppek Minami arcán. Egyszer csak megcsörrent a telefon. Elsőnek fel sem akarta venni, de végül még is....
- Szia, Azumi.
- Szia, Minami. Mi a baj? Olyan szomorú a hangod. Csak nem történt valami rossz? Mesélj.
- Nem szeretnék róla beszélni. - lehajtja fejét
- Nekem bármit elmondhatsz. Takeru a gond forrása?
- Miből gondolod ezt?
- Szóval igen?
- Hm... igen.
- Most jöttél rá, hogy van valakije?
- Hah? Ezt honnan tudod?
- Nem akartam mondani, de... Pár napja egyik barátnőm mesélte, hogy Tokyoba megy. Nagy rajongója Takerunak. Mióta elváltatok, belőle sztár lett. Az "Ördögök" nevű banda egyik gitárosa. Alena Sawako, a híres énekesnő meghódította szívét. Már él éve járnak, a pletykák szerint. Nem akartam ezt elmondani, de... Láttam, mikor a tévében mutatták, ahogy a cukrászdából. Pont abból, ahol te dolgozol. Sajnálom, Minami. El kellett volna mondanom ezt neked. Ügye nem haragszol rám?
- Azumi... - még jobban sírni kezd - Mért velem történik ez? Mért?
- Minami... - szomorúan hallgatja
Sokáig csak sírt és sírt a telefonban. Azumi nyugtatta, nem nagy sikerrel. Álomba sírta magát. Takeru akkor gurult arra motorjával, mikor a szobájában leoltotta a villanyt. Maszat tette meg helyette, mivel gazdija addigra már aludt. Levéve bukósisakját, lassan felnézett az ablakába. Teljesen komoly volt az arca. Tudta, hogy most úgy sem állna vele szóba, így nem is csengette fel. Mérges is rá, de lehet csak ő gondolja ezt így. Elővette mobilját és írt neki egy sms-t, majd tovább hajtott. Ez a nap számukra semmi jót nem adott, csak szomorúságot. Főleg Minaminak...
Másnap...
Minami nyúzottan kelt fel. Semmihez sem volt kedve. Megmosta az arcát, adott Maszatnak enni, majd leült a kanapéra. Közben evett valami reggelit. Bekapcsolta a tévét és valami értelmes műsort keresett. Ahogy ette, hirtelen észre vette, hogy üzenete érkezett. Villogott a telefonja jelezve ezzel, hogy eseménye érkezett. Kinyitva a telefont, meglátta ki is írt neki. Szemei remegni kezdtek, nem akarta elolvasni. A kanapéra dobta a telefont és elment a fürdőbe. Kicsivel később azonban még is kíváncsi lett, így elolvasta a neki írt üzenetet...
- Sajnálom, hogy nem szóltam neked erről. Kérlek bocsáss meg nekem. Beszéljük meg a dolgot. Találkozzunk a parton. Én ott várlak, még ha nem is jössz el. Bízom benne, hogy igen. Szeretettel, Takeru!
- Még elvárja, hogy megbocsássak?! Na, persze! Hülyeség az egész! - vágja a fotelbe a mobilját - Nem érdekel az egész! Hazug, szemét, nőcsábász! Semmi több! Ugyan olyan, mint volt! Lesheti, hogy elmegyek!
Olyan mérges volt, hogy le kellett valahogyan adnia azt. Neki állt süteményt sütni. Mivel nem volt otthon pár cucc, így gyorsan felöltözött és elszaladt a boltba. Végig magában mérgelődött. Olyan dühös volt, hogy észre sem vette otthon hagyott valami igen fontosat...
- Annyi, mint... 38,75. - mondja a pénztáros
- Rendben, akkor... Hah? Ilyen nincs! Otthon hagytam a...
- Tessék. Remélem ez annyi. - segíti ki egy figyelmes ember
- Hah? Én ezt nem fo... Haaah? K-Kazuma?
- Gyere, Minami. Viszlát!
- Kazuma, te életmentő vagy! - öleli meg hirtelen - Olyan feledékeny vagyok, hogy még a pénztárcámat is otthon felejtem. Igazán köszönöm a segítségedet, de....
- Igazán semmiség volt.
- Hogy kerülsz te ide?
- Pár hétig a városban leszek. Úgymond nyaralok.
- Értem. Az jó. - mosolyog rá kedvesen
- Örülök, hogy semmit sem változtál. Ugyan az a bájos tekintetű és szerény lány vagy, kit megismertem. - mosolyog rá
- Hah? K-köszönöm, Kazuma. - pirul el
- Látom a hajad hosszabb lett. Igazán jól áll.
- Néha kell egy kis változtatás. Nem igaz?
- Pontosan.
- Amúgy, te is nagyon jól nézel ki. Nem változtál te sem. Csak kicsivel magasabb lettél.
- Örülök, hogy veled találkoztam elsőnek.
- Én meg annak, hogy örülsz annak hogy örülsz. He,he,he... Na, jó ezt kissé hülyén mondtam. Hi,hi,hi...
- Ha, ha, ha... - nevet
- Bájos, aranyos és vicces is. Ez tetszik. Lenne kedved ma velem vacsorázni? 8-kor érted megyek, ha úgy megfelel.
- Öh? - eszébe jut Takeru
- Vagy talán más programod van?
- N-nem, benne vagyok. - vágja rá a választ - Fenébe Takeruval! Ő csak menjen a nőcskéjéhez! - gondolja
- Örülök, hogy benne vagy. Akkor este 8-kor.
- Itt a címem, majd csengess fel.
- Rendben van. Most szaladnom kell. Szia.
- Szia. További szép napot. - köszön el - Vajon jó döntöttem? Bár... Takeru és közöttem nincs semmi. Mért foglalkoztat ennyire? Áh, nem érdekel! Hazudott! - gondolja - Takeru... - néz fel az égre
- Takeru... Takeru... - szólítják
- Hah?
- Takeru, jól vagy? Nagyon elgondolkodtál.
- S-semmi bajom. Csak elkalandoztak a gondolataim.
- Azt látom. Na, és min?
- Semmin, nem érdekes.
- Ahogy akarod, én nem faggatlak. - mondja - Hm... Olyan furcsa tegnap óta. Vajon mi történhetett? - kérdi magától
- Alena kisasszony, megérkeztünk.
- Köszönöm Toroki. Gyere, Takeru. Majd egy forró fürdő helyre tesz. Meglásd felfrissülsz majd tőle.
- Én nem hiszem. - gondolja, majd kiszáll a limuzinból
Egy jó meleg, habos fürdőt vettek. Alena élvezte a fürdőt, fújkodta a habot. Takeru kevésbé, ő teljesen komoly arccal volt. Még ilyen kor sem bírt mosolyogni. Valahogy bűnösnek érezte magát, hogy nem szólt Minaminak a barátnőjéről. Még vágyait sem tudta vissza fogni, mikor meglátta. Pedig az lett volna a helyes, ha igen. Sokszor rémes egy alak, ez tény és való. Hamar ki is szállt a kádból, majd megtörölközve félre vonult. Írt egy újabb sms-t Minaminak...
- Hah egy újabb üzenetem jött? - néz meglepetten - Nagyon sajnálom az egészet. Kérlek gyere el este, én továbbra is várni foglak. Szeretettel, Takeru!" - olvassa magában
- Hülye Takeru! Mért nem hagysz végre békén?! Ah! - mérgelődik - Mért akar ennyire látni? Hiszen barátnője van, aki sokkal szebb nálam. Később...
Este volt már, lassan 8 óra. Minami lassan lezuhanyozott és felöltözött. Haját megcsinálta szépen, kis göndör fürtökkel. Parfümöt fújt magára, mely nagyon finom illatot adott neki. Várta a nap további részét, hogy is sül majd el. Kazuma lassan érte jön, izgatott volt. Úgy döntött nem megy el a találkára. Nem volt semmi értelme, csak szomorkodott volna. Takeru nagyot hazudott neki és nem volt képes a szemébe mondani, van valakije. Így csak úgy érezte magát, mintha kihasználta volna. Neki ilyen pasi nem kell. Mikor érte jöttek, máris mentek az étterembe. Kazumat teljesen lenyűgözte a lány szépsége. Elkápráztatta külsője, melyet még sosem volt szerencséje így látni. Az étterem nagyon gyönyörű volt és kellemes a hangulata. Kissé drága, felkapott hely volt. Minami csodálkozott is azon, hogy ide viszi. Elsőnek túlzásnak tartotta, vagyis nem akarta, hogy miatta sokat keljen költekeznie. Kazuma azonban ragaszkodott a helyhez, így bele ment. A vacsoránál sokat beszélgettek elválásuk után történt eseményekről, miket csináltam. Ki-mit csinált, hogyan alakult az életük....
- Szóval egy kávézóban dolgozol?
- Szégyenlem, de csak erre futotta. Máshova nem tudtam felvételt szerezni.
Kávézó és cukrászda egyben. Aranyos hely, szeretek ott dolgozni. Jól fizet és a munka társaimmal is kijövök.
- Ne szégyelld hol is dolgozol. Csak az számít, hogy szeresd amit csinálsz. Biztos jól állhat rajtad az egyenruha. Vagy hogyan is hívják a pincérnők ruházatát.
- Köszi, kedves tőled. Te más vagy, mint a többi férfi. Hozzád hasonlóval sohasem találkoztam. Megértő vagy és odafigyelő.
- Ez csak természetes. Sohasem szoktam leszólni mást. Az olyan illetlenség és gonosz dolog.
- Igazad van. Mindenki maga választja ki a munkáját. Nem is rossz hely az. Bár sokszor, ha nincs jó kedvem, nem nagyon szeretek minden vendégre mosolyogni. Az erőltetett mosolyt nem szeretem. De... Ne csak rólam és a munkámról beszéljünk csak. Mesélj magadról. Most mivel foglalkozol?
- Jelenleg még főiskolára járok. 2 évem van vissza. Nem igazán tudom, hogy mit szeretnék dolgozni. Sohasem terveztem még annyira előre.
- Értem. Ahogy én sem, de ez nem is baj. Na, és van már valakid? Gondolom, igen. Hiszen ilyen pasik után, mint amilyen te is vagy, özönlenek a nők.
- Nem, még nem találtam senkit. Igazából... Én rád vártam.
- Hah? Hogy mi? Rám?
- Igen. Vagy már neked van valakid?
- Nem, dehogy. Még szabad vagyok, nincs senkim sem.
- Értem. Ennek örülök. Bocsánat, hogy ilyen nyomulós vagyok. Ne haragudj rám.
- Semmi baj, csak megleptél Ez minden.
Kicsit még beszélgettek majd, vacsora után sétálni indultak. Gyönyörű, holdfényes éjszaka volt a mai. Séta közben még elbeszélgettek, majd Kazuma illedelmesen hazakísérte Minamit....
- Köszönöm, hogy haza kísértél. Kedves tőled, Kazuma. Nagyon finom vacsora volt, élveztem. Mindig öröm veled beszélgetni.
- Igazán nincs mit. Valóban nagyon finom volt a vacsora. Szeretek abba az étterembe menni, mikor a városban járok. Veled is mindig öröm beszélgetni. - kedvesen mosolyog
- Értem. Nincs kedved... feljönni? Esetleg egy teára vagy kávéra?
- Egy forró tea most jól esne, köszönöm.
Felment hát hozzá, hogy kicsit megpihenjen és igyon egy finom teát. Ezalatt Takeru pedig végig Minamira várt. Nem adta fel, hátha a lány meggondolja magát. Reménykedett benne. Még volt idő éjfélig. Persze azt nem tudhatta, hogy nem fog eljönni és inkább mással tölti az idejét. Komoly arccal ült egy sziklán és várt, csak várt. Többször az órájára nézett, szinte percente....
- Tessék, a tea. Barackos. Remélem ízleni fog.
- Biztos vagyok benne. - mosolyog rá
- Milyen helyes srác, istenem! Mellette minden olyan nyugodt és békés. Még a gondjaimról is elfeledkeztem. - gondolja
- Hol lehet már Minami. Biztos még mérges rám. Jobb lesz, ha én megyek el hozzá. - gondolja, majd felpattan a motorjára
- Ízlik a tea? Elég édes?
- Igen-igen. Finom és ízletes. Köszönöm. - hajol közelebb hozzá
Meg akarta volna csókolni, de Minami hirtelen megijedt így az egész teát ráöntötte. Gyorsan rohant is egy törlő rongyért, hogy felitassa vele az édes teát, nehogy foltot hagyjon rajta...
- Jaj, annyira sajnálom! Olyan ügyetlen vagyok és balkezes! Ne haragudj.
- Semmi baj, nem a te hibád. Én nem figyeltem eléggé. Merre van a mosdó?
- Arra egyenesen. Tényleg nagyon sajnálom.
- Semmi baj. Egy perc és jövök.
- Rendben. Hah, csengettek? Ki lehet az ilyen késő este? - nyitja ki az ajtót
Haah? T-Takeru? Te... mit...
- Annyira sajnálom, kérlek bocsáss meg! Nagyon kedvellek és nem akarlak elveszíteni!
Megfogta Minami arcát és úgy mondta ezeket neki. Közben pedig homlokuk összeért. Mélyen egymás szemébe néztek, s úgy álltak az ajtóban. Minami szóhoz sem jutott, ledermedt. Takeru meg akarta csókolni, de pont abban a pillanatban jött ki a mosdóból Kazuma...
- Talán megzavartam valamit?
- Kazuma...
- Hah? Ki ez a srác?
- A nevem, Kazuma. Örvendek. Te bizonyára Takeru lehetsz. Láttalak a tévében.
- Hmm... - komolyan néz rá vissza
- Ő itt Kazuma, a barátom. Most jobb, ha elmész.
- értem, akkor nem is zavarlak titeket. Jó éjt.
- Jó éjt.
- Légy jó Minami. - mondja, majd becsukja maga mögött az ajtót
- Hah? - csodálkozva néz - Takeru... - mondja ki magában nevét
Mikor kilépett az ajtón, azon nyomban sírva fakadt és odabújt Kazumahoz. Lassan átkarolta. Gondolta, hogy van vagy volt közöttük valami. Később Minami mindent elmesélt neki. Megint álomba sírta magát, ahogy előző nap is. Kazuma mellette maradt, nem ment el. Ilyen állapotban képtelen volt magára hagyni. Elaludt mellette, miközben karjaival végig átkarolta....Takeru eközben szomorúan és egyben csalódott arccal ült az ágy szélén. Alenaval való szenvedélyes szeretkezés sem bírta feledni a nemrég történteket. Végig Minami járt a fejében, nem bírta kiverni belőle.
Másnap...
Reggeledett, a nap első sugarai Minami arcára vetődtek. Lassan ébredezni kezdett. Kazuma már nem volt sehol, csak egy levelet hagyott maga után. Csodálkozva nézte, majd lassan kezébe vette...
- Kedves Minami. Remek volt a tegnap este. Szerintem megismételhetnénk, ha te is így gondolod. Hívj fel nyugodtan, itt a számom....
- Hmm... Annak ellenére, hogy tegnap este szét bőgtem az agyam a karjaiban, ő mégis látni szeretne még. Tényleg más, mint a többi pasi. - lassan elmosolyodik
Lezuhanyozott, megreggelizett, majd szépen felöltözve buszra pattant. Maszattal együtt elindultak Saitamaba, a szüleihez. Volt mit mesélnie nekik. Az út kissé hosszú busszal. Hat és fél órát utazott. Végig aludta az oda utat, így ezzel nem is igen foglalkozott. Maszat is békésen szunyókált gazdia ölében. Minden zökkenő mentesen ment, nem volt semmi féle galiba. Mikor odaért el se hitte, hogy ki fogadta...
- Szia, a... Hah? - néz csodálkozva
Folytatjuk...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
