|
3.rész: Hírnév és titkok
Saki 2012.03.29. 14:43
"Minami haza utazik szüleihez és megnézi kishugát, kit már kb.fél éve nem látott. Ott egy váratlan vendég fogadja, kit jól ismer. Remek hétvégét tölt el ezalatt a 2 nap alatt. Kikapcsoldhatott és elfeledkezhetett a nemrég történt dolgokról. Sok érzelem fogja el. Jók és rosszak. Édesanyja tanácsai hiányoztak már neki, melyek mindig feldobják. Persz ez a hétvége gyorsan elszalad és cseppet sme eseménytelenül végződik..."
Az előző részben Minami megtudta, hogy szeretett Takeruja egy híres énekesnővel jár. A szíve romokban hevert, egész végig csak sírt és szomorkodott. Ayumi mesélt neki telefonon erről a dologról. Ő már a hírekben tudta, hogy Takeru párkapcsolatban áll egy nővel. Minami már az összeomlás szélén volt. Pont ekkor futott össze egy régi barátjával, Kazumaval. Együtt töltöttek el egy napot, mialatt Takeru igyekezte vissza hódítani Minami bizalmát és szeretetét. Persze sikertelenül. este volt már, mikor megjelent nála és ő is megismerhette Kazumat. Minami sírva tört ki magából, de régi barátja megvigasztalta. A két fiú végre élőben is láthatta egymást. Másnap Minami haza utazott, hogy elfelejtse a történteket. Ott egy vendég várta, kire nem is számított. Folytassuk!!!
- Végre itt. A sok sírás-rívás után jó lesz egy kis boldogságra találnom. Testvérkém elfeledteti velem azt a hülye Takerut! Már úgy is rég láttam, olyan fél éve. Ideje lesz beköszönnöm és dumcsiznom anyuékkal. - gondolja - Szia, a... Hah? - csodálkozva néz
- Hüm?
- Te mit keresel itt?! - kérdi meglepetten
- Az én szüleim is. Még, ha az apám nem az igazi apám.
- Hmmm...
- Minami! Kislányom! Jaj, de jó, hogy itt vagy! Úgy hiányoztál nekünk! - öleli meg édesanyja
- Vah, vah! - jelez Maszat
- Szia te kis pamacska! Te is hiányoztál. - simítja meg buksiját
- Szia, anya! Hogy vagytok? Jól bírod?
- Igen, még jól bírom.
- Szerintem ez a harmadik gyerkőc sok nektek.
- Nem, dehogy. Imádom a gyerekeket. Jól bírjuk, akár hányan is lesznek. Kicsit nehéz, de majd te is meg fogod tapasztalni a végén milyen csodálatos érzés.
- Igen. Majd talán. Egyszer biztos.
- Szia, Minami. Örülök, hogy látlak. Rég jártál nálunk.
- Vah, vah! - jelez Maszat
- Jaj, Maszat! Bocsánat, téged ki is elejtettelek. - simogatja meg
- Tudom, sajnos lefoglal a munka.
- Ja, a munka. - emeli ki flegmán Takeru
- Hm! - néz a fiúra szúrósan Minami
- Gyere, mesélj. Hogy teltek eddig a napjaid? Hogy megy a munka?
- Semmi olyan nem történt velem, ami említésre méltó lenne. A munka pedig egész jól megy. A munkatársaim továbbra is igen kedvesek.
- Na, és van már valaki az életedben? - kérdezi édesanyja
- Öh... Hát, nem is tudom. Alakul.
- Oh, az jó. Nagyon jó. Reméljük, ha össze jön, akkor tovább fog tartani, mint a ti kapcsolatotok.
- Tényleg, mért is szakítottatok?
- Apa! Ezt már ezerszer megbeszéltük! Felejtsétek el!
- Az már a múlt. Azóta mind a ketten változtunk. - válaszolja Minami
- Tudjuk. Pedig olyan szép pár voltatok. Mesébe illők, de... Rendben, nem hasítjuk fel a régi sebeket. Az a múlt és mi a jelenben élünk.
- Ahogy mondod, anya. Most, hogy a jelen szóba jött... Hol van Yui?
- Ja, ő átment játszani a szomszédba a barátnőihez. Most lettek jóban, szeretnek együtt játszani. Majd este beszélsz vele. Mára egész napos kimenőt kapott. Persze míg el nem kezdődik az óvoda.
- Értem. Majd akkor én érte megyek.
- Jól van. Most gyere, egyetek valamit. Finom húsgombócos spagettit csináltam ebédre.
Jut belőle bőven mindenkinek. Még a kis Maszatnak is.
- Az a kedvencem. - mondja együtt Takeru és Minami
- Hah? Hm! - fordul el durcásan Minami
- Ühm! - Takeru ugyan úgy
Mind az öten, megebédeltek. Közben sok mindenről beszélgettek. Jókról, rosszakról egyaránt. Szóba került Minami lakása, munkája és miket is csinál, ha épp szabad napja van. Kicsit bővebbe mesélt róluk. Takerut is kifaggatták. Mikor szóba került a barátnője, Minami azon nyomban felállt az asztaltól és kiment a házból. Édesanyja szomorú lett emiatt, de gondolta, hogy mi baja is lehet. Nem ment azonnal utána. Gondolta majd később beszélget vele. Ebéd után Takeru Takadaval horgászni indultak, közben pedig férfiasan lebeszélgettek. Nem baj, ha nem rokonok. Takeru továbbra is az apjának tartotta, s úgy is beszélgetett vele...
- Mond csak fiam....
- Hah?
- Mi van mostanában veled? Hogy megy a zenélés?
- Egész jól. Minden rendben van vele. Jól érzem magam, ha gitározhatok.
- És a barátnőd? Vele is jól kijössz?
- Igen, de ezt mért kérdezed?
- Csak kíváncsiságból. Szerintem az a lány nem hozzád való. Ő túlságosan más, mint te.
- Miből gondolod?
- Tudod, néha én is szoktam tvt nézni. Még ha nincs is benne semmi érdekes. Yui odáig van a bandádért, s sokszor látom mikor rólatok pletykálkodnak.
- Hm.
- Talán a hírnév miatt vagytok együtt?
- Hmm... Tudod....
- Hm?
- Minami volt a tökéletes társ számomra. Szerettem vele lenni, nagyon is. Ő meg most egy majommal jár. Egy...És ráadásul még a lakására is felengedte. Biztos egyből oda adta magát neki. Odáig van érte.
- Én nem így látom, mint aki majd el olvad a sráctól. Az asztalnál nem ezt lehetett leolvasni az arcáról.
- Pedig így van, biztos szereti is.
- Nocsak. Féltékeny vagy rájuk?
- Én? Dehogy! Olyan majomra soha! Érdekel is engem kivel is kavar! Nem érdekel!
- Hmm...
- Inkább koncentráljunk a halakra.
A tó közepén ültek csónakjukban és lógatták a vízbe pecabotjaikat. Szép nagy és sok fogás lett. Jól elvoltak, remek volt a kapás. Minami és édesanyja közben uzsonnát készítettek számukra. Szendvicseket, sört és üdítőt vittek nekik. Egy másik csónakba ültek, hogy ne kelljen a fiúknak kievezni a partra. Minami szállt be elsőnek a csónakba. A kötél eléggé lazán volt odakötve a stéghez, így eloldódott s a csónak elindult...
- Hé! Ho-ho-hó... - csillapítja a csónakot
- Nyugi, kicsim. Semmi baj. Én úgy sem nagyon ülhetek bele. Itt maradok a parton. Te addig vidd oda nekik az ételt. A csónakban találsz evezőket is. Légy óvatos, nehogy a vízbe ess. Ülj el szépen.
- J-jó. Rendben van.
Elővett egy evezőt, majd lassan evezni kezdett vele. Szépen közeledett a fiúk felé. Mikor eléggé közel volt hozzájuk, felállt és integetni kezdett. Elsőre nem vették őt észre, így akart nekik jelezni. Annyira ingatagon ált, hogy a csónak nagyon mozogni kezdett. Hirtelen a tóba esett. Takeru azon nyomban a vízbe ugrott, hogy kimentse. Szerencsére el tudta érni, még mielőtt elsüllyedhetett volna. Gyorsan a partra úszott vele, s kisegítette a vízből....
- Minden rendben van kicsim?
- I-igen, anya. Semmi bajom. Köszönöm még egyszer.
- Semmiség volt.
- Hm...
- Gyertek gyorsan és szárítkozzatok meg. Hoztam törölközőket is.
Mivel a fiatalok nagyon vizesek lettek, úgy gondolták haza indulnak. Mára úgy is elég halat fogtak mindannyiunknak. Bepattantak a kocsiba és indultak is hazafele. Otthon meg is csinálták a halakat, az lett a vacsora. A fiatalok addig átöltöztek. Esteledett, így Minami gondolta ideje elmennie a kishúgáért. Takeru épp kint volt az udvaron. Motorját bütykölte. Rászerelt egy oldal kocsit. Gondolta elviszi Yuihoz. Vonakodva ugyan, de Minami bele ment. Kicsivel messzebb, be a városba kellett menniük. Az út olyan fél órás volt csupán. Minaminak bele kellett karolnia Takeruba, hogy ne essen le a motorról. Ez kevésbé tetszett neki, de ha muszáj volt akkor muszáj volt. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Takeru a visszapillantó
tükröt Minami felé hajtotta, majd sokszor rá-rápillantott. Tetszett neki a ruhája és az, ahogy a szél a hajába kapva a levegőbe emeli. Kicsit el is mosolyodott...
- Inkább az utat bámuld, kéjenc!
- Jó. Legalább a táj szebb, mint te!
- Ha? Agrrr... - morog rá
- Miket is beszélek. Nagyon szexi ebben a szoknyában és a haja....gyönyörű. - gondolja, miközben végig méri tetőtöl-talpig
- Most ilyenkor mire gondolhat? Biztos a nőcskéjére, ki gyönyörű és szexi. Ő szebb, mint én. Sokkal szebb. - morgolódik magában
- Csinos vagy.
- Hah?
- Hm. - elmosolyodik
- Köszi. - elpirul
Mikor oda értek a házhoz, Yui azon nyomban Minami nyakába ugrott. Takeru tovább is hajtott, mondván kis dolga akadt. A lányok még egy kicsit maradtak a háznál, ahol szívesen látták őket. Legalább megismerhette kishúga barátait. Mivel késő volt, így lassan hazafele indultak. Persze gyalog, mivel a udvar még sehol sem volt. Félúton járhattak, mikor megpillantották Takerut, aki ott támaszkodott előttük. Csodálkozva néztek rá. Yui odarohant hozzá és megölelte...
- Hát mégsem hagytál itt minket?
- Nem, csak elmentem ezért.
- Hah? - ámulva néz
Egy hatalmas csokor vörös rózsa volt nála. Összesen 100 szál. Iszonyatosan gyönyörűek voltak. A szírmai csillogtak a holdfényben. Minami első gondolata az volt, hogy biztos nem az övé. Csak ámítja magát. Ám amikor oda nyújtotta neki, elakadtak a szavai. Yuki elmosolyodott...
- Ti most akkor újra jártok?
- Hah? Yui...
- De hát a vörös rózsa a szerelem jelképe. Nem?
- Mi Takeruval nem járunk.
- A nővéred és én csak jóban vagyunk.
- De akkor mért vettél neki rózsát?
- Igen. Mért is?
- Hogy bocsánatot kérjek tőle egy ballépésemért.
- Hah?
- Ez kedves tőled. Igaz, Minami?
- Öh...
- Nővérkém...
- I-igen.
- Remélem megbocsátasz és eljössz velem sétálni.
- Igen! Igen! Nővérkém egyezz bele! Mondj igent. Légyszi... - néz rá ártatlanul
- Haah? Én...nem is tudom...
- Na, mit mondasz?
- R-rendben van.
- Ez az! - ugrik fel Yui
- Gyere, Yui. Előbb akkor haza viszünk.
- Okés. Hagylak titeket turbékolni.
- Öh...
- He,he,he...
Haza fuvarozták Yuit, majd elmentek kettesben sétálni az éjszakába. Minami nem értette, hogy Takeru mért lett hirtelen ennyire kedves és figyelmes. Gondolta, biztos hátsó szándékai vannak. Másra nem tudott gondolni. Furcsállta a helyzetet. Egy elhagyatottnak látszó helyre mentek, ahol eléggé sötét is volt. Világosítás nem igen volt a környékén....
- Mégis hova hoztál? Mi ez a hely? Azt mondtad sétálni megyünk. Nem azt, hogy az isten háta mögé! Mit tervezel?
- Nyugodj meg. Nincsenek hátsó szándékaim veled.
- Biztos? Én nem úgy látom.
- Gyere. Bízz bennem. Nem lesz semmi baj. - nyújtja felé kezét
- Hm...
Végül is bízott benne, s megfogva kezét követte amerre vitte. Egy pár emeletes, elhagyatott, régi lakásba mentek be. Egészen fel a teteéig. Minami kicsit félt, nem bízott meg benne 100%-osan. Mikor azonban teljesen felértek, megtudta mért is ide hozta őt...
- Tessék... Mondtam, hogy nincsenek hátsó szándékaim.
- Hah? Ez... - ámulva néz - Gyönyörű!
Takeru egy gyönyörű szép kilátással megáldott helyre hozta. A romos épület tetején egy szépen előkészített vacsora fogadta, melyet hangulatos világítás kísért. Minami szemeiből könnyek bújtak elő, s szája elé tette kezét.
- Öh? M-most mért sírsz? Talán nem tetszik?
- De... Ez nagyon gyönyörű. Csak örömömben sírok. Még soha, senki nem lepett meg ilyesmivel.
- Hm. - elmosolyodik - Én bármit megtennék érted.
- Hah?
- Nem akarlak elveszíteni. - lassan megsimogatja az arcát
- Takeru...
Lágyan megcsókolták egymást. A csillagok fényesen ragyogtak felettük. Gyönyörű volt minden és tökéletes. Ennél szebbet még sohasem csináltak együtt. Szépen megvacsoráztak. Ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb ételek voltak az asztalon. Minaminak mind nagyon ízlett, főleg mert szinte mind az ő nagy kedvencei voltak. Közben elmesélték egymásnak mit is csináltak pontosan a gimnázium után. Jól érezték magukat. Eiko már kicsit aggódott miattuk, főleg lányáért. Késő volt és éjfél is javában elmúlt már. Se hírük, se hamvuk nem volt a fiataloknak. Takada nyugtatta feleségét, mondván, hogy Takeru vele van és nem kell miattuk ennyire aggodalmaskodnia. Üzenetet is kaptak, azzal a szöveggel, hogy jól vannak. Majd reggel találkoznak. Most bepótolják a kimaradt 2 évet. Eiko kicsit megnyugodott, de azért nehezen tette álomba fejét. Yui már mélyen aludt. Csend borult a házra. A fiatalok egész este fenn voltak, egy szemhunyásnyit sem aludtak. A parton voltak és a holdfényes víz fölött ültek...
- Csodaszép este volt a mai. A vacsora pedig sietnie finom volt.
- Örülök, hogy ízlett. Számomra is nagyon szép este volt a mai. Majd egyszer megismételhetnénk.
- Hah? Te úgy sem fogsz rá érni. - szomorodik el
- Hé, ne légy szomorú. Ne gondolj most Alenara. Kérlek. Csak kettőnkre.
- De...Ez olyan, olyan... Nem helyes, amit teszünk. Te már foglalt pasi vagy. Nem akarok a szeretőddé válni vagy ilyesmi.
- Nyugi, ettől nem kell aggódnod. Minden rendbe fog jönni.
- Hm...
- Érted bármit feladnék, Minami. Csak adj nekem időt, s boldogabbá teszlek, mint előtte. - gondolja
- Bárcsak ez az este örökké tartana, s akkor nem kellene elválnunk egymástól. - gondolja
Minami kicsit hozzá bújt Takeruhoz, aki lágyan átkarolta. Úgy nézték a csillogó vizet. Később...Már hajnalodott. A nap kezdett előbukkanni a tenger mögül. Első napsugarai sárgára festették a vizet, s beragyogták a kék eget. Minami felpattani a szikláról, majd belefutott a vízbe. Boldog volt,s nagyon is vidám. Takeru mosolyogva nézte, ahogy futkos a vízben. Lassan haza indultak. Eiko már annyira aggódott, hogy kora reggel felkelt. Elkészítette a reggelit A fiatalok épp akkor estek be...
- Végre! Hol voltatok?
- A parton. Bocsi anya. Ne haragudj. - ad neki egy puszit
- Semmi baj, de legközelebb estére gyertek haza.
- Rendben. Most megyek, kicsit ledőlök.
- Jobb lesz, ha én is.
- Menjetek csak, majd később esztek.
Felmentek az emeletre. Minami bement a szobájába, s ledőlt az ágyra. Takeru fölé térdelt, s kezeik össze fonódva egymáshoz értek. Mosolyogtak egymásra, s mind a ketten el voltak pirulva. Ez az este olyan vidámmá tette őket, hogy egy ideig biztos azok maradnak. Olyan volt ez nekik, mint régen....
- Most hogy kettesben vagyunk... Nincs kedved...
- Kéjenc! - löki le magáról
- Áh! Hé!
- Jobb, ha mész aludni! Jó pihenést. - terül el oldalán az ágyon
- Hm. - mosolyodik el
Mind a ketten kicsit aludtak. Takeru előbb kelt fel. Lement és evett valamit, majd egy finom, forró kávé mellett elbeszélgetett a Takadaval. Eiko addig kiteregette a mosott ruhákat, melyek a nap fényében könnyen megszáradhatnak majd. Yui is segédkezett neki...
- Mond csak, Takeru... Merre jártatok tegnap éjjel?
- Csak megvacsoráztunk, semmi komoly.
- Csak nehogy Minami félre értse.
- Ezt hogy érted?
- Lehet ő komolyabban vette a dolgot, mint ahogy te azt hiszed. Minami eszes lány és nagyon érzékeny is egyben. Tudom, hogy erős az akarata, de ha csak játszadozol az érzéseivel...azzal csak ártasz neki. Ügye felfogtad?
- Igen, persze. Tisztában vagyok vele. Sohasem akarnám megsérteni vagy ártani neki. Főleg nem játszadozni vele.
- Akkor jó. Jól gondold meg mit teszel, hisz neked már van valakid.
- Tudom. Ahogy neki is ott van az a bájgúnár.
- Ha ez most nem féltékenység volt akkor...
- Nem vagyok féltékeny! Ezt verd ki a fejedből!
- Jó-jó. Befejeztem. Azért tartsd észben, amiről most beszélgettünk.
- Hmm...
- Drágám, tudnál egy kicsit jönni?
- Most,ha megbocsátasz... Dolgom van.
- Menj csak, addig én lezuhanyozom.
Felment az emeletre, ám elsőnek nem a fürdőbe vezetett az útja. Minami szobájának ajtaja résnyire nyitva volt. Közelebb ment hozzá, s látta, hogy ő még javában alszik. Odalépett az ágya elé és nézte, ahogy halkan szuszog. Elmosolyodott, majd leguggolt a padlóra. Eltűrte Minami haját, mely a szemébe lógott. Lassan csókot lopott az ajkáról. Mikor ettől ébredezni kezdett, akár csipkerózsika, azon nyomban kisurrant a szobából. Pár perc alatt Minami nehezen, de kikászálódott ágyikójából. Jobban a telefonja ébresztette fel. Azumi hívta.....
- Halló?
- Jó reggelt, Csipkerózsika!
- Azumi? Mit szeretnél?
- Hallottam együtt vagy Takeruval.
- Hah? Ezt miből veszed?
- Yui elhívott és boldogan számolt be nekem a tegnap estétekről.
- Yui?
- Igen. Ő mondta, hogy Takeru is nálatok van. Meg, hogy tegnap este együtt mentetek sétálni. Igaz ez?
- Öööh... I-igen. Itt van nálunk és együtt voltunk.
- Na, és... mesélj! Milyen volt vele kettesben? Újra összejöttetek? Megtörtént a dolog? Mesélj, mesélj!
- Azumi, csak most keltem fel. Egész este nem bírtam aludni, te meg itt bombázgatsz a kérdéseiddel. Adnál pár percet, míg kinyílnak a csippáim? Gyorsan megmosakszom. 5 perc múlva hívj vissza.
- Okés. De siess vissza. Mindent tudni akarok.
- Jó-jó. Addig is szia. - köszön el - Ez a lány. Tiszta pletykás formában van. Ah... - fogja fejét - Gyorsan megmosakszom és... Hah?
- Nem szoktál kopogni?
- Áh!! B-bocsánat! Azt hiszem már fel is frissültem! Áááh!
Rányitott az épp zuhanyozó Takerura. Kissé el is vörösödött, mikor meglátta annak férfiasságát. Visszaszaladt a szobájába és belebújt a párnájába. Olyan vörös volt a feje, hogy csak na. Gyorsan felöltözött, majd máris visszahívta Azumi...
- Szia, megint. Na, mesélj!
- Szia. Öh... már eléggé felfrissültem. Ne tudd meg mitől. Szóval...
Együtt sétáltunk, egészen egy elhagyatott lakás tetejére. Ott gyönyörű vacsora fogadott a kedvenc ételeimmel. Beszélgettünk, majd lementünk a partra. Reggelig haza sem jöttünk. Röviden ennyi.
- Jaj, de kis romantikus lehetett. Hi, hi, hi... Úgy irigyellek!
- He, he, he... Valóban az volt. Kivételesen csak rám figyelt, s elfeledkezhettem minden másról.
- Még a végén ismét együtt lesztek. Az olyan jó lenne.
- Nem olyan biztos ez. Míg neki ott van az a nő,addig ez lehetetlen.
- Minami, kislányom! Gyere szépen és egyél valamit. Nem szeretném, ha csont soványra fogynál le.
A kedvencedet készítettem el. Gyere gyorsan, míg ki nem hűl.
- Most mennem kell, Azumi. Majd még beszélünk.
- Okés. Remélem lesznek még ilyen szép dolgok a mai napod alatt.
- Majd meglátjuk. További szép napot neked. Szia.
- Neked is. Szia.
Lement hát megreggelizni. Ez amolyan utó reggeli féle. Kicsivel később bementek a városba. Takeru is követte őket. Sok dolog elfogyott otthon, így ideje volt bevásárolni. Most, hogy a két fiatal velük van, lesz segítség a cipekedésnél. Vettek mindenféle finomságot. Zöldséget, gyümölcsöket, édességet, fagyit, jégkrémet, fűszereket. Minden féle ételbe valót. Takada kocsijába pakolták a cuccokat. Pár apróságot el kellett intézniük a városban, így Minami és Takeru magára maradtak. Yui ismét nem volt ott, barátnőjével a parkba mentek, így kettesben lehettek ismét. Ettek addig egy nagy fagylaltot. A szökőkút előtt ültek, mikor megpillantottak pár focilabdázó kiskölyköt. Épp arra fele rugdosták a labdát. Takeru gondolt egyet, s beszállt közéjük. Mutatott pár érdekes és hasznos trükköt számukra. Minami elmosolyodott Alig hitt a szemének, hogy mennyire ért a gyerekekhez. Sohasem gondolta volna pont ezt róla. Az egyik fiú túl erősen rúgott bele a labdába, így az Minami fején pattant fel. Olyan erőtejes rúgás volt, hogy szegényke belecsobbant a vízbe. Takeru azon nyomban sietett hozzá, s kihúzta...
- Jól vagy, Minami?
- Már megint vizes lettem. Ah...
- Öh? - elpirul
Minami felsője tökre rátapadt a melleire, melytől azok kiemelkedtek. Melltartója is eléggé átlátszott. Gyorsan eltakarta magát. Ki akart szállni, de megcsúszott és vissza esett a vízbe. Takeru kinevette, hogy milyen kis béna. Morcosan nézett, majd berántotta maga mellé, hogy ne csak ő legyen vizes. Mind a ketten nagyot nevettek és fröcskölték egymást. Mindenki őket nézte. A kisfiú bocsánatot kért Minamitól, aki egyáltalán nem haragudott rá emiatt. Hiszen nem akaratosan tetet, csak baleset volt...
- Minami mi történt veled? Mért vagytok csurom vizesek?
- Csak egy kis baleset történt, semmi több.
- Tessék, ezt vedd fel. Nehogy megfázz nekem. Itt van egy fülke, ott átöltözhetsz.
- Köszönöm, anya.
- Tessék, fiam. Neked is vettünk valamit.
- Köszönöm.
- Még kell vennünk valamit, de mindjárt mehetünk haza.
- Rendben van, majd itt megvárunk titeket.
Mind a ketten gyorsan átöltöztek, majd megvárták az ősöket. Kissé sokáig tartott. Addig leültek egy padra, s pihentek. Már szárazok voltak. Vizes ruháikat kiterítették maguk mellé, hátha megszáradnak a várakozás közben....
- Ha, ha, ha...
- Most meg min nevetsz? - kérdi Takeru
- Semmin-semmin, csak...
- Hah?
- Eléggé vicces volt ez a két nap. Nemde?
- Valóban. Igazad van. Kétszer is sikerült megmentettelek téged.
- I-igaz... Köszönöm.
- Igazán nincs mit, Minami.
Lassan meg akarta csókolni, de ekkor egy riporter rontott oda s lefotózta őket. Takeru gyorsan megragadta Minami kezét, majd elrohant onnan vele. Sikerült elmenekülniük az újságíró elől. Egy sikátorban fújták ki magukat, ahol senki sem láthatta őket...
- Huh, megúsztuk. - könnyebbül meg Takeru
- Hmm...Most nem lesz baj ebből?
- Hah? Ezt hogy érted?
- Biztos benne leszünk majd a hírekben és valószínű az újságokban is. Nem gondolod?
- Áh, ettől nem kell tartanod. Nem lesz baj.
- Biztos?
- Igen. Nyugi, én... - hajol közel hozzá
- Ne...
- Most mi a baj?
- Semmi. Jobb, ha megkeressük anyáékat és haza megyünk. Már biztos keresnek bennünket.
- Öh...
Minami most elszomorodott. Ő tudta jól, hogy nem helyes, amit tesznek. Egész nap a szobájában kuksolt. Vacsoráig semmit sem szólt senkihez. Édesanyjának ez feltűnt, így bement hozzá. Beszélgetni szeretett volna vele kettesben. Elérkezettnek látta hozzá az időt....
- Bejöhetek?
- Hah? I-igen...Bújj beljebb.
- Mi a baj, kislányom? Történt valami reggel?
- Semmi említésre méltól. Csak...
- Nekem elmondhatod.
- Takeru meg akart csókolni és akkor hirtelen egy lesi fotós lekapott minket. Tudom, hogy ez helytelen volt. Takerunak van egy tökéletes, tehetséges és gyönyörű barátnője, aki még ráadásul gazdag is. És én... Semmi sem vagyok. Mi nem lehetünk együtt többé, tudom. Én nem akarom, hogy azt higgyék, hogy a szeretője vagyok. Érted anya? Én nem...én...
- Jaj, kislányom! Gyere ide. Átérzem a fájdalmadat. Megértelek. Ez valóban helytelen lenne. Takeru rendes fiú, majd eldönti mit szeretne és hogyan akarja ezt folytatni. Örökké úgy sem lehet ez így, hogy két lánynak udvarol. Ezzel bizonyára ő is tisztában van. Adj neki időt, hogy dönthessen. Ha szeretné azt a lányt, akkor nem akarna téged.
- De... ha csak játszadozik velem? Hisz mindig is egy nagy nőcsábász volt.
- Igaz, de megváltozott. Szerintem még maga sem tudja mit szeretne, mit akar pontosan. ha téged szeret, akkor majd úgy is elhagyja érted azt a másik lányt.
- És, ha nem?
- Légy pozitív, kincsem. Nyugodj meg és menj le segíteni Yuinak az alma pucolásában.
- Jó, rendben van. Megyek is. Köszönöm anya, hogy meghallgattál.
- Igazán nincs mit, édesem. - ad a homlokára egy puszit
Ahogy Minami leért, Takeru ott állt vele szemben. A falnak támaszkodott. Bocsánatot kért tőle, melyet elfogadott. Kissé bizonytalanul, de végül is nem akart rá haragudni. Jól érezte magát vele. Mind a ketten elmosolyodtak, majd együtt segédkeztek Yuinak. Minami pucolta az almát, Takeru szeletelte és Yui pedig megmosta. Szépen beosztották mit-hogyan. A nap további részében mindannyian boldogok voltak. A vacsora ma májgaluska leves. Főétel párolt zöldség volt, sült krumplival és grillezett hússal. Mellé almás-banános pite. Nagyon finom lett. Eiko isteni szakácsnő. Az ételek elfogyasztás közben az idősebbek remekül elbeszélgettek a fiatalokkal. Yui sokat mesélt a mai játékairól, hogy miket is csináltak. Minami és Takeru pedig arról, hogy miket fognak majd csinálni, ha haza mennek. Jókat nevettek. Maszat tele falta magát, majd kipukkadt. Mikor végeztek Takada elmosogatott, Eiko beszedte a megszáradt ruhákat és Yui pedig összeszedte a játékait a szobájában. Kis szerelmeseink pedig a tetőn fekve nézték a csillagokat. Nem szóltak egymáshoz, hallgatták a tücskök ciripelését és az estében még elhangzott állatok hangjait.
Az ég gyönyörű volt, felhő mentes. Maszat ott feküdt mellettük és szunyókált. Egy ház előtti bokorban megfigyelték őket, melyről ők nem is tudtak. Több képet is készítettek róluk, ahogy egymás szemébe néznek és látszik rajtuk, hogy vonzódnak egymáshoz... Másnap reggel...
Takeru már korán reggel elment a reptérre és utazott vissza a bandához. Minami Maszattal az oldalán nem sokkal utána követte. Szomorú búcsút vett szüleitől és kishúgától, majd indult is a vasútállomásra. Takada elvitte odáig őket. Holnap már munkába kellett állnia ,így még ma délután el tudja majd intézni a dolgait. Kitakarít, felmos, kimossa ruhát és ilyesmik. Mikor haza ért, riporterek hada fogadta. Maszat mindent megugatta és amelyik közelebb mert menni gazdájához a lábába harapott. Minami gyorsan felkapta és igyekezett fel a lakása biztonságába. Valahonnan tudomást szereztek róla, hol is lakik. Kissé meg is ijedt, eléggé erőszakosak voltak vele. Nem hagyták békén szegénykét. Szerencsére a házmester nem engedte be a riporterek nagy hadát a házba. Minami így biztonságban volt tőlük. Sietett fel a lakásába, ahol már nem tudtak behatolni ezek a piócák. Ahogy felért a másodikra, egy vendég várta ajtajában...
- Haah?
- Szia, Minami.
Ezalatt Takeru magyarázattal tartozott barátnőjének, aki értesült a hétvégi kis afférjáról. Egyáltalán nem tetszett neki, amit látott. Mind a hírekben, mind az újságokban benne volt a hétvégi kiruccanása. A kora reggeli lapok címlapján szerepeltek...
- Szia, Takeru. Megmagyaráznád ezt?
- Szia, Alena. Ez csak valami hírverés, semmi több. Nem történt közöttünk semmi sem.
- Pedig azt írják, hogy az a lány a szeretőd.
- Ez hülyeség! Én sohasem csalnálak meg.
- Biztos? Mert én nem így érzem.
- Alena, drágám... Nyugodj meg. - az egy puszit a szájára
- Rendben van, hiszek neked.
- Az újságírok már mindenből nagy hajcihőt csinálnak. Az a lány...
- Semmit sem jelent neked, igaz?
- Igen... Semmit sem jelent. Nincs mért féltékenynek lenned.
Alena hitt neki és nem is kérdezősködött többet emiatt. Minami még semmit sem tudott a dolgokról, melyek most reflektor fénybe emelték. Ezt pedig ő sohasem szerette volna. Ebből most mi lesz? Vajon ki várt rá?
Folytatjuk....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
